Vigyük haza (az iskolába) a múzeumot

„Könnyű múzeumban órát tartani” – mondja a tanár, ha már eljutott tanítványaival a tett színhelyére, s érdekes vezetés, izgalmas látványok során a gyerekek s a pedagógus is lelkesítő élmények részeseivé vált. „Könnyű ott, a múzeum csendjében, figyelmes hallgatóság előtt órát tartani, de hogyan beszéljek minderről a megszokott kopott falak és padok között.” Erre a fohászra csak egyetlen feleletünk van (esetleg több is): tessék hazavinni a múzeumot! A múzeumot emlékekben, feladatokban és hangulatokban lehet és kell visszavinni az iskolába.

Az iskola azonban helyszín is: olyan értékes és érdekes tárgyak gyűjteménye, melyek bemutathatóak, és bemutatásuk érdekes, múzeumi légkört teremthet.

Múzeum az iskolában

Minden iskolában rendeznek kiállításokat. Leggyakrabban természetesen a diákok képzőművészeti, technikai, kézműves stb. munkáiból. Ezeket is installálni kell: falra, kartonra szögelni, ragasztani. A kiállítástervezés önálló műfaj, melyet nemcsak a rajztanár, hanem bármely más szakterület iskolai művelője is kidolgozhat. Installációnak megfelelhet a falfelület, esetleg paraván, de alkalmazhatóak letakart vagy lefestett dobozok (posztamens), asztalok, vitrinek, melyeket színes kartonokkal bélelünk. Adott esetben a menynyezetről is lelógathatunk tárgyakat, ábrákat, tablókat.

A kiállításrendezés – mint azt korábban leírtuk – installáció, azaz önálló alkotói műfaj.

Mit állíthatunk ki tehát? Lehet havonta egy-egy tantárgy érdekességeit bemutató kiállítás. Itt persze nem általános demonstrációs, oktatótablókat kívánunk bemutatni, hanem különlegességeket, egy-egy rég elfeledett vagy ritkán használt oktatási eszközt (régi látcső, kísérletező eszköz stb.), mellé helyezve az új képét vagy magát a legkorszerűbb darabot.

Ha ez a tantárgy a természettudományok tárgykörébe sorolódik, összevethető az ilyen témában helyben fellelhető gyűjtemény, múzeum anyagával. Az ott található tárgyak fotói együtt szerepelhetnek az iskolai gyűjtemény darabjaival.

Történeti, művészeti tárgyak esetében klasszikus tárlatokat rendezhetnek rajzi szemléltetőanyagokkal, történelmi tablókkal, esetleg otthonról begyűjtött tárgyakkal.

Az iskola és múzeum kapcsolatát a vidéki iskolák talán – helyzetüknél fogva – könnyebben biztosíthatják. Milyen kapcsolat épülhet ki iskola és múzeum között? A kintről (múzeum, gyűjtemény) érkezett tanár, muzeológus, múzeumpedagógus segítségével órák, kiállítások tarthatók, valamint a gyűjtemény egyes darabjai, esetleg műtárgymásolatok kerülhetnek az iskolai mindennapokba. Ezeket a tárgyakat feldolgozhatják a gyerekek órai vagy szakköri munka keretében, beszélgethetnek a múzeumi munkatárssal (pl. szakórán), vagy módot találhatnak a múzeumi visszacsatolásra úgy is, hogy a kiemelt, bemutatott tárgyakat elemző írásokban dolgozzák fel, és ezeket nem a pedagógusok, hanem a felkért múzeumi dolgozók bírálják el.

A hét műtárgya

A Magyar Televízióban évekig ment egy ötperces esti sorozat, A hét műtárgya. (Ennek múzeumi megfelelőjét például az Iparművészeti Múzeumban A hónap műtárgya formájában jelenítették meg.) Ez a sorozat egy alkotást mutatott be, elemezte megszületésének körülményeit, alkotóját, a múzeumba kerülés történetét. Ilyen sorozatot bármelyik iskola létre tud hozni, ahol egy őrzött vitrinben, esetleg posztamensen, állványon műtárgymásolatot, reprodukciót helyeznek el. Természetesen keretben, installálva. Mindig más gyerekcsoport vállalhat ilyen bemutatót, ennek lehet akár tradicionális megnyitója, szöveges vagy videós elemzése. Erre az alkalomra meghívhatnak olyan előadót, szakembert, múzeumi munkatársat, aki bemutatja az adott tárgyat, összeveti a múzeumi eredetivel.

Múzeumosdi

Ugyancsak televíziós sorozat volt a kilencvenes években a Múzeumosdi (szerk.: Szemadám György és Sinkó István, majd Kalmár István). Az alkotók azt a célt tűzték ki, hogy közelebb hozzák a múzeumi tárgyakat a gyerekközönséghez, a múzeumot mint otthonos játszó- és tanulóhelyet mutassák be számukra. Minden egyes rész végén kreatív feladatokat is bemutattak a műsorvezetők, hogy szemléletesebben jelenjen meg a műtárgy, tárgy, múzeumi tárgy fogalma a nézőknek, azaz alkotó módon közelítsék meg a múzeumi tárgynézést.

Ennek lehetőségeit ne zárjuk ki az iskolai (múzeum) játékokból sem. Legyen Iskolamúzeumosdi, legyenJáték a tárgyakkal, legyen Saját múzeumom mozgalom! Ez utóbbi nem más, mint a gyűjtő- és rendezőszenvedély értékes feldolgozása. Minden gyerek gyűjt valamit. Ezek a gyűjtemények bemutathatóak. (Ilyen része volt az előbb említett tévésorozatnak is.)

A gyerekgyűjtemények azután kaphatnak katalógust – ma már egyszerűbb a sokszorosítás az iskolákban is. Érdemes a már fentebb említett kiállításokról, bemutatókról valamiféle kis szórólapot, nyomtatványt készíteni. Ezek a kvázikatalógusok emlékeztető jellegük mellett azt a célt is szolgálják, hogy a gyerekek (nota bene, a tanárok is) kísérjék figyelemmel a múzeumi kiadványokat, és lehetőségeikhez képest jussanak hozzá egy-egy nagyobb, reprezentatívabb bemutató írásos-képi anyagához is.

Persze a Múzeumosdi az iskolában csak játék. Ám, ha figyelembe vesszük a múzeumok azon törekvését, hogy versenyekkel, pályázatokkal, szakkörökkel tegyék ismertebbé tevékenységüket, akkor el kell ismernünk, aki az iskolában múzeumot szervez, előkészíti a múzeummal való találkozást, vonzóbbá teszi a kiállításra járást, egyben találkozási pontokat is talál a két intézmény között. Játszik az iskola, azt játssza, hogy akár múzeum is lehetne, játszik a múzeum is, azt játssza, hogy érdekes és különleges oktatási centrum. E két egymásnak felelő játék valóban fontos felkészülés a műveltségterületek (ez a Nemzeti alaptanterv egyik szlogenje) széles skálájának befogadására.

Mit nyer az iskola, ha beszáll a múzeumos oktatójátékokba? Természetesen nemcsak a jövő közönségét, hanem rajta keresztül a családot – a hátteret – is. A kiállítások, bemutatók, kis kiadványok eljutnak az otthonokba, és talán olyan családok is érdekeltté válnak a múzeumi sétákban, amelyek azelőtt sosem jártak kiállításokra. A „könnyített terhelés”, a bevezetés a múzeumba járáshoz segíthet új közönséget toborozni. Ezt már közvetve a gyerekek teszik meg a múzeumpedagógusok helyett.

Játékok, feladatok, lehetőségek

A német iskolákban a nyolcvanas évektől működik a Kunstaktion gyerekmozgalom, melyben a gyerekek saját művészeti alkotásaikat, de gyakran egészen „felnőttes” társadalmi töltésű műveket (plakátok, programtervek stb.) vittek utcára, közhivatalokba, de saját iskoláikban is szerveztek ilyen akciókat. Ezek az utcaművészet jellegű programok közelítenek a nyitott múzeum (Magyarországon múzeummajálisok) iskolai változataira.

Nyugat-Európában az iskolai múzeumórák tartása tantervszerű program, a gyakori iskolai ünnepek, közös együttlétek pedig alkalmat adnak a gyerekek által gyűjtött, készített különböző tárgykörű anyagok bemutatására. Ez a projektrendszerű tanítási elveken alapuló oktatási módszerek esetén elengedhetetlen összegzés. Az egy-egy témakör körüljárása, feldolgozása, az annak variációit is bemutató gyűjtemények gyakorta ékesítik az iskolák auláit, közösségi helyiségeit.

Magyarországon az alternatív iskolákban (Rogers, Waldorf, Freinet) ez a fajta gyűjtő-feldolgozó munka és eredményének közkinccsé tétele rendszeres az iskolai életben. Ehhez hasonló felfogásban dolgoznak a hazai osztrák, német és angol-amerikai iskolák is, ezért látunk ezekben az iskolákban annyi feldolgozott tantárgyi témát, gyűjtési anyagot. Ezek a munkák, projektek már nemcsak az egyéni, hanem a csoportteljesítményt is segítik.

Csapatok működnek együtt, sokszor múzeumi segédlettel, s hoznak létre hasznos, érdekes, sőt néha rendkívüli gyűjteményeket.

Az amerikai iskolák (alsó- és középfokúak) a helyi múzeumokkal állandó kapcsolatot tartanak fenn. Ezt a múzeumok szervezik. A chicagói MOFA múzeum csomagot ad kézhez – egyfajta vezetőt – saját gyűjteményéből az iskolák számára, melyet a tanár órán vagy órán kívül bevezető gyakorlat formájában a gyerekekkel feldolgozhat. A csomagban egyfajta guide (vezető), egy CD-ROM (vagy videó) és diatár található. Ezzel a múzeum anyagának bemutatásán túl a művészeti órákon az egyes mesterekkel, művekkel ismerkedhetnek a tanulók. Ehhez kapcsolódik az a lehetőség, melyet a hazai gyakorlatban múzeumok (pl. a Szépművészeti Múzeum) már megvalósítottak: olyan társasjátékok, memoryk, kirakók, fejtörők készítése, melyek egy-egy múzeum néhány kiállítási tárgyát, múzeumi gyűjtemények részleteit dolgozzák fel. Ehhez hasonlót készítettek iskolás gyerekek Budapesten, az 1980-as évek végén a Tervezzünk tárgyakat című pályázatra: iskolai feladatként – szakköri munkában – többféle múzeumhoz kapcsolódó társasjátékot terveztek. Ezek részint egy történelmi korszak, művészettörténeti vagy múzeumismereti gyűjtemények, funkciók stb. kapcsán mutatták be Budapest egyes múzeumait.

Az Áldás utcai iskola hatodik osztályosai ugyancsak iskolai feladatként a Szépművészeti Múzeumot bemutató animációs filmeket készítettek azzal a nem titkolt céllal, hogy majdan a múzeum internetes honlapjára is rákerüljenek alkotásaik. Ugyanők, egy iskola-múzeum kapcsolat keretében, a Régi Képtár termében Velázquez egy festménye előtt szerepjátékkal egybekötött képelemzést tartottak – kihelyezve az iskolai órát a múzeumba – a látogatók bevonásával.

A lehetőségek tehát korlátlanok. A Magyar Nemzeti Múzeum kertjében évente rendezik meg a Múzeumok Majálisát, melyen minden pedagógus és múzeumi dolgozó új és új ötletekkel találkozhat, s hasznosíthatja azokat intézményében.

A gyerekek pedig szívesen és örömmel vesznek részt ilyen nyitott (más) múzeumi, múzeummal való találkozásban.