Új történelmi programok fejlesztése
A tanulmány egy konkrét történelmi téma kapcsán mutatja be azt, hogy milyen módon lehet a történelmi programok fejlesztésében megtervezni az új fogalmak elsajátítását és a különböző kompetenciák fejlesztését. A tanulmány arra is rávilágít, hogyan lehet és kell megtervezni egy-egy tananyagrész helyét az adott műveltségterületen belül, illetve milyen módon teremthetőek meg az adott téma tartalmának más műveltségterületekkel való kapcsolatai.
A kognitív kutatások eredményei
A történelmi tantervek, tankönyvek és multimédiás eszközök új generációjának fejlesztésekor a minőségi tudás kritériumaiból érdemes kiindulni. A kognitív pedagógia képviselői a tananyag megértésének elmélyültségét, új helyzetekben történő alkalmazását s a gondolkodás fejlődéséhez való hozzájárulását tekintik a tudás minőségi kritériumainak. Az empirikus kutatások eredményei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a gondolkodási műveletek, a kognitív készségek és képességek is tartalomhoz kötötten alakulnak ki és működnek. A megfelelő ismeretrendszer kialakítását és kiválasztását a gondolkodási képességek fejlesztése szempontjából is alapvető fontosságúnak tekintik. Mindezeket figyelembe véve a tanulás és tanítás célját a hatékony, új helyzetekben és problémaszituációkban is könnyen alkalmazható fogalomrendszer kiépítésében jelölik meg.[1]
A tanulási tartalmak, módszerek és feltételek megtervezésekor figyelembe kell vennünk azt is, miként fejlődik és szerveződik ez a tudás.
A tudás fogalomrendszere valószínűleg nem hierarchikusan, hanem bonyolult hálózathoz hasonlóan csomópontok köré szerveződik. Jellemző sajátossága, hogy spontán módon is folyamatosan átalakul, átszerveződik.
A fogalmak sokféle módon, sokféle szempont szerint kapcsolódhatnak egymáshoz. A fogalmak összeszerveződése által a gondolkodásunkat irányító, a mindennapi élet helyzeteinek kezelését lehetővé tevő nagyobb fogalmi struktúrák, ún. sémák is kialakulnak. Ezek alkalmasak arra, hogy eseményeket, szituációkat, képzeteket, viszonyokat, tárgyakat reprezentáljanak, s így a már meglévő fogalomrendszerbe egy új ismeret megértését, megjegyzését és szerves beépítését jelentősen megkönnyíthetik.
Nem különül el az ismeret és a procedurális jellegű tudás. Ugyanaz az információ a feladathelyzettől függően szolgálhat erre és arra is.
A fogalomrendszer hatékony gazdagítása és alkalmazni tudása szükségessé teszi, hogy a tanuló rendelkezzen metakognitív jellegű tudással is önmaga tanulásáról és problémamegoldó képességéről. Az ehhez kapcsolódó fogalmi rendszerre is érvényes a hálózatszerű felépítés és a folyamatos átalakulás, átrendeződés. Sémákba rendeződve különböző tanulási és problémamegoldó stratégiákat jelenthet.
A tanítási-tanulási célok tartalmának átalakítása
A kognitív kutatások eredményeinek alkalmazása azt igényli, hogy újragondoljuk és újrastrukturáljuk a tanulói teljesítményre vonatkozó elvárásainkat. Az elméleti eredmények gyakorlati értelmezését a történelemtanítás terén megkönnyíti, ha egy konkrét témakörhöz kapcsolódva rögtön példákat is keresünk a jó minőségű tanulói tudás egyes összetevőire. Jelen esetben az 1956-os magyar forradalom tanulásához tartozó példákat kerestem. Hasznos, ha a tanulás és a problémamegoldás tanulásával összefüggő teljesítményekre is keresünk példákat, hiszen ezek fejlődése szervesen összekapcsolódik a tartalmi tanulással. Ilyen értelemben egy ok-okozati vázlat elkészítésének tudása ugyanúgy egy ismeretelemnek tekinthető, mint egy tartalmi adat, illetve a forráselemzés képessége strukturált ismeretrendszerként is felfogható. A teljesítmény-összetevőkhez rendelt második példám általában ilyen jellegű tudásra próbál utalni. Nézzük tehát, milyennek kellene lennie egy jó képességű tanuló tudásának történelemből.
Az ilyen tanuló képes
- feladat- vagy problémahelyzetben konkrét ismeretelemeket és ismeretrendszereket viszonylag pontosan felidézni:
- az 1956. okt. 23-ai dátum megjegyzése, a magyar forradalom kitörésében közrejátszó okok bemutatása,
- egy ok-okozati vázlat elkészítése, egy korabeli forrás elemzése és értékelése;
- a jelenségek vagy események leírásában fontos szerepet játszó fogalmakat pontosan megérteni és alkalmazni:
- például olyan fogalmak helyes alkalmazása, mint ellenzék, erőszakszervezetek, tömegdemonstráció, statárium, társadalmi támogatottság, politikai legitimáció, koalíciós kormány,
- a fogalom megértésének tudatos gyakorlása annak felidézésével, hogy milyen korábban tanult események kapcsán találkozott már vele;
- az új információkat és ismereteket különböző szempontok szerint csoportosítani és strukturálni:
- a forradalom kirobbanását előidéző okok összegyűjtése és fontossági sorrendbe állítása különböző források feldolgozása alapján;
- konkrét jelenségekből általános következtetéseket levonni:
- a tüntetés hangulatára és a résztvevők motívumaira vonatkozó következtetések megfogalmazása az október 23-i tüntetésen jelenlévők beszámolói alapján;
- új ismeretelemeket a korábbi ismeretek közé beépíteni:
- a szuezi válságról szerzett információ és a magyar forradalom eseményeiről szóló ismeretei közötti kapcsolatok felismerése és helyes értelmezése,
- annak felismerése, hogy a lényegre tapintó kérdések megfogalmazása miként segítheti elő egy történelmi esemény megértését és megtanulását;
- újszerű vagy bonyolultabb információval találkozva korábbi sémáit átrendezni, átstrukturálni:
- annak az információnak a feldolgozása, hogy az USA közvetve jelezte a Szovjetuniónak, hogy nem fog erélyesen fellépni a magyarországi beavatkozás ellen,
- annak felismerése és megértése, hogy a fotók és filmfelvételek manipulált módon is ábrázolhatják a történelmi eseményeket;
- meglévő tudását könnyen és rugalmasan mobilizálni:
- minden külön magyarázat nélkül megérti az „események katalizátora” kifejezést,
- felismeri az ironikus élt a forradalom valamelyik résztvevőjének visszaemlékezésében;
- hatékony gondolati sémákat alkalmazni új jelenségek megértéséhez:
- sokféle konkrét történelmi esemény ismerete alapján reális elképzelései vannak arról, hogy egy diktatórikus rendszer vezetése általában miként viselkedik, ha fenyegetve érzi hatalmát,
- megfelelő stratégia alkalmazása egy nyitott, problémafelvető kérdés megválaszolására;
- egy általános jelenségre, fogalomra vagy törvényszerűségre konkrét példákat találni:
- azt az állítást hallva, hogy a szovjet rendszer bevezetése Kelet-Közép-Európában társadalmi ellenállást váltott ki, eszébe juttatja az 1953-as berlini, az 1956-os poznani és budapesti, valamint az 1968-as prágai eseményeket;
- különféle jelenségek és események között valamilyen szempontból párhuzamot vonni:
- logikus és lényegre tapintó megállapításokat tud tenni az 1956-os magyar forradalom és az 1989-es román forradalom eseményeinek összehasonlítása alapján.
A „jó minőségű” tudás feltételeinek megteremtése a programok megtervezése során
A kognitív kutatások eredményeinek gyakorlati hasznosítása szempontjából alapvető kérdés, hogy sikerül-e kialakítani egy olyan új tantervkészítési logikát és metódust, amely összhangot tud teremteni az iskolai tanítás és a fentiekben bemutatott tudáseszmény között. Szervesen összekapcsolja az ismeretek szerveződésének és a képességek fejlesztésének feladatát. A személyiség- és képességfejlesztésre vonatkozó célok érvényesülését az ismeretanyag tartalmának és mennyiségének meghatározása során is biztosítani tudja. Érvényesíti a tanulói aktivitás növelésének igényét, ugyanakkor megakadályozza a tanulói feladatok és tevékenységek végzésének öncélúvá válását.
Az egyik lehetséges megoldás az lehet, ha a tanterv készítése során figyelmet szentelünk az ismeretek megértését és alkalmazását elősegítő sémáknak is. A séma egymással összefüggő fogalmak rendszere, amely alkalmas arra, hogy eseményeket, szituációkat, képzeteket, viszonyokat, tárgyakat reprezentáljon. A sémákat relációk és üres helyek alkotják. Az üres helyekre szituációtól függően más-más fogalom kerülhet.[2] Általános tudást kódolnak, ami konkrét helyzetekben alkalmazható. Mindezeket figyelembe véve tudatos végiggondolásuk a tervezés során megteremtheti a szerves kapcsolatot az ismeretek elsajátítása és a tanulási képességek fejlesztése között.
A sémák gyarapítása többféleképpen is történhet: vagy egy létezőt új példánnyal gyarapítunk, vagy a más, meglévő sémáink fogalmait finomítjuk tapasztalataink alapján, vagy a meglévő újrastrukturálásával új sémát alkotunk. Ezek a tanulóban lezajló folyamatok spontán módon is végbemennek, de tudatos irányításuk, a tanítási folyamatba való szerves beépítésük jelentős mértékben gyorsíthatja a jól alkalmazható tanulói sémák kialakulását.
A kulcsfogalmak megértésének elősegítése
A tanítandó fogalmak, sémák és tevékenységek közötti kapcsolatrendszer kialakítása során különös figyelmet kellene fordítani a diszciplínát definiáló és a strukturáló kulcsfogalmak megértésének elősegítésére. Ezért a programfejlesztés során érdemes a következő algoritmust követni:
- A műveltségterületet definiáló és strukturáló kulcsfogalmak listájának elkészítése.
- A kulcsfogalmak elemzése a tévképzetek kialakulásának és gátló hatásának szempontjából.
- Annak megtervezése, hogy a kulcsfogalmak bevezetése, gyakorlása és gazdagítása miként épüljön be a tanítás-tanulás folyamatába. (Mikor? Hol? Milyen konkrét ismeretekkel összekapcsolódva?)
- A kulcsfogalmak helyes értelmezését szolgáló konkrét ismeretek, sémák és tanulói tevékenységek tudatos és különös gonddal történő összehangolása – alkalmanként kognitív konfliktusok tudatos megtervezésével.
- Megfelelő számú alkalom és gyakorlási idő biztosítása a kulcsfogalmakkal összefüggő tudás kialakítására és megerősítésére.
- A kész tanterv ellenőrzése abból a szempontból, hogy megfelelő feltételeket biztosít-e a kulcsfogalmak megértéséhez és elsajátításához.
A sémák beépítése a tantervi programokba
A hármas tantervi struktúra (fogalmak, sémák, tevékenységek) érvényesülhetne a tervezés minden szintjén:
- iskolai program,
- műveltségterület,
- tantárgy,
- évfolyam,
- témakör,
- tanóra.
A részletek kidolgozásakor nagyon fontos a magasabb szinten meghatározott feladatok következetes érvényesítése. Hiszen az ismeretek mennyiségének és tartalmának kialakításakor a fejlesztők hajlamosak az eredeti célokat veszélyeztető döntéseket hozni.
A gyakorlati megvalósítás illusztrálásaként térjünk vissza a korábbi példánkban szereplő témakörhöz!
Az 1956-os forradalom és szabadságharc
Konkrét ismeretek | Október 23-a eseményei és okai. A magyar forradalom eseménytörténete. A szovjet beavatkozásról szóló döntés megszületésének körülményei. A nemzetközi közvélemény reagálása az eseményekre. Az események korabeli leírása és a résztvevők, szemtanúk visszaemlékezései. Kulcsfogalmak: társadalmi elégedetlenség, nyilvánosság, politikai hatalom, politikai küzdelem, politikai megoldás, fegyveres erőszak, forradalom, ellenforradalom, nemzeti függetlenség, demokrácia, diktatúra, érdekszféra, nagyhatalmi erőviszonyok. |
Sémák | A külföldi események hatása a belpolitikai eseményekre: a nemzetközi összefüggések megismerése elősegítheti a hazai események megértését. A társadalmi elégedetlenség felszínre törése: a személyes szabadság megsértése és az életkörülmények romlása egyaránt fontos szerepet játszhat a hatalom elleni lázadásban. A forradalom kitörésének hosszú gazdasági és politikai folyamatokra visszavezethető általános és véletleneken is múló közvetlen okai is vannak. Forradalmi követelések: a tömegeket mozgósító közvetlen igények kielégítésén kívül a fennálló hatalom megdöntésére vagy a hatalomgyakorlás módjának megváltoztatására irányulnak. A forradalmi események: a hatalom túlzottan erőszakos vagy erélytelen fellépése az első akciókkal szemben egyaránt a hatalom ellen lázadók tömegtámogatásának növekedését és radikalizálódását okozhatja. A forradalmi eseményekhez csatlakozók motívumai és jellegzetességei: az emberek az átélt események hatása alatt cselekednek, gyakran sokkal bátrabban viselkedve, mint ahogy azt magukról korábban feltételezték. A hatalmon lévők erőfeszítései a forradalom kitörésének megelőzésére, elfojtására: a hatalom engedményekkel és fenyegetéssel próbálja megelőzni a forradalom kitörését. Ha ez nem sikerül, erőszakot alkalmaz. Fegyveres harc és politikai alkudozás: a fegyveres harc alakulása döntően befolyásolja a szemben álló felek politikai magatartását a tárgyalások során. A nyilvánosság, a propaganda és a manipuláció szerepe a politikai harcban: a nyilvánosság ellenőrzése és befolyásolása döntő fontosságú lehet az események alakulása szempontjából. Az erőszakon alapuló hatalom bukása: a tömeges erőszak sikertelen alkalmazása a hatalom politikai és erkölcsi bukásával jár. Külső fegyveres beavatkozás: a fennálló hatalom működésképtelenségének és a társadalmi támogatottság elvesztésének nyílt beismerését jelenti. Nagyhatalmak viszonya a forradalmakhoz, nemzeti szabadságharcokhoz: a nagyhatalmak a maguk érdekei szempontjából mérlegelik a kialakult helyzetet, s a nyilvánosságnak szánt állásfoglalásaik gyakran ellentétesek a valódi döntéseikkel. A személyes döntésekben szerepet játszó tényezők kiélezett történelmi helyzetekben: vannak jellemzőnek tekinthető általános motívumok, de sokszor egészen személyes jellegű élmények és érzelmek is fontos szerepet játszhatnak az egyes emberek döntéseiben és cselekedeteiben. |
Tanulási tevékenységek, feladatok | Az események közötti összefüggések feltárása. Az egyes események okainak és következményeinek ismertetése és megvitatása. A konkrét események szélesebb földrajzi és történelmi kontextusba helyezése. Az egymástól eltérő tartalmú interpretációk összehasonlítása és értékelése. A hazai és a külföldi események közötti összefüggések értelmezése. Problémafelvető kérdésekre önálló válaszkeresés történelmi források segítségével. Az információk kiválogatása, összerendezése és a megfelelő információk felhasználása jól strukturált eseménytörténeti beszámolók, helyzetértékelések és magyarázatok készítéséhez. A felmerülő nyitott kérdések közös megvitatása. |
A fenti struktúra egy optimális tartalmat rögzít. Az időbeli korlátok miatt a tanterv véglegesítése előtt valószínűleg a reális teljesíthetőség érdekében húzni kellene belőle. Az elhagyásokra vonatkozó döntésekben is érdemes a sémákból kiindulni. Melyek a történelmi megértés szempontjából legfontosabbak és leguniverzálisabbak? A kulcsfogalmak megértését melyek segítik leginkább elő? Mely sémák adnak lehetőséget a többi műveltségterülettel való kapcsolatok kialakítására? Melyek a mindennapi élet szempontjából leginkább hasznosak? A kialakítandó vagy megerősítendő sémák kiválasztása után könynyebb arról is dönteni, hogy mely ismeretek megszerzésére és mely tevékenységek gyakorlására érdemes a legnagyobb hangsúlyt fektetni az adott történelmi téma tanítása során.
A konkrét példa alapján jól érzékelhető az ismeretek és a sémák közötti szoros kapcsolat. A tevékenységeket nem érdemes minden egyes témához külön részletezően meghatározni. Hiszen az ismeretanyag és a sémák elsajátításához és gyakorlásához a pedagógusok és tankönyvszerzők nagyon sok egyenértékű egyéni és csoportos feladattípusban gondolkodhatnak, s ezt nem érdemes behatárolni a tantervvel. Ez azonban nem jelentheti a tevékenységre vonatkozó követelmények figyelmen kívül hagyását a napi munka megtervezése során. A sémák fejlesztése ugyanis lényegében azt jelenti, hogy a konkrét ismeretanyagot a sémák megértését és alkalmazását igénylő tanulói feladatokon keresztül kell közvetíteni.
A programok megtervezésekor újszerű és nem könnyű feladatot jelent a sémák oszlopának elkészítése, de esélyt ad több, ma nagyon is aktuálisnak tűnő probléma kezelésére.
- A témakörök, tantárgyak, műveltségterületek, illetve az iskolában tanultak és az iskolán kívüli világ közötti összefüggések megteremtésére.
- Az ismeretek közvetítésének és a képességek fejlesztésének tervszerű összekapcsolására.
- A kognitív pszichológia eredményeinek gyakorlati alkalmazására az iskolai ismeretanyag és a konkrét taneszközök kialakítása során.
Footnotes