Tutori munka a távoktatásos gimnáziumi felnőttképzésben

Napjainkra alapkövetelmény lett az érettségi, ugyanakkor sokan nem rendelkeznek vele, mert vagy kimaradtak a középiskolai oktatásból, vagy el sem kezdték azt. A gimnáziumi felnőttképzésre ezért nagyobb szükség van, mint bármikor. Sokan azonban úgy vélik, hogy Magyarországon kihalóban van ez az oktatási forma. Azok, akik felnőttként ismét beiratkoznak a középiskolába, határozott céllal teszik ezt. Legtöbbször mégis abbahagyják a tanulást, mert a munkahely hátráltatja őket a tanulásban, nem nyújt segítséget az időbeosztásban. Van olyan eset is, hogy a család gátolja őket, vagy saját szorongásaikat, gátlásaikat nem tudják legyőzni. Más életvitelre, életvezetésre kell átállniuk, és ha ebben nem kapnak segítséget, nem erősítik a motivációikat, elszalaszthatják ezt az utolsó lehetőséget is.

A távoktatás olyan oktatási forma, amelyben a tanulás állandó, önként vállalt aktivitás, és a súlypont a tanításról a tanulásra helyeződik át, megváltoztatva ezzel a tanulás hagyományos jellegét. A fő feladat az önálló tanulás segítése (ez újfajta tanári magatartást kíván). A feladatok problémamegoldó jellegűek, elősegítik az ismeretek felhasználását egy adott helyzet keretei között. Ebben a folyamatban a tutornak (osztályfőnök) központi, irányító szerepe van.

A távoktatás mint oktatási forma

A távoktatás nem ismeretlen a pedagógia történetében, elsősorban Észak-Európában és Ausztráliában elterjedt. A legjelentősebb távoktatási központok Finnországban és Norvégiában találhatók. Az 1970-es években Magyarországon is kezdődtek kísérletek a pécsi Tanárképző Főiskolán. Később a Rádió és Televízió adásaival összekapcsolt Mindenki Iskolája is a távoktatáshoz kötődő kísérletezés volt. Minden ilyen próbálkozást azonban be kellett szüntetni anyagi okok vagy az érdeklődés hiánya miatt. 1974-ben meghirdették a tihanyi szemináriumot, de ez a próbálkozás sem járt eredménnyel. 1991-ben a tatabányai Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Középiskola távoktatási tagozatot indított a gödöllői Távoktatási Központ segítségével, ennek mintájára képzeltük el a Budapest XVIII. kerületében működő távoktatási középiskolát.

A középiskolai távoktatási rendszer

A távoktatás pozitívumai közé tartozik, hogy a résztvevők nincsenek meghatározott helyhez és időhöz kötve, maguk döntik el, mikor, hol és milyen ütemben tanulnak. Az előrehaladásban nem kell alkalmazkodniuk társaikhoz. Tanulási tevékenységükben speciális tankönyvek, segédletek segítik őket. A tanár többnyire írásos formában irányítja és értékeli a tanulás folyamatát. Ebben az oktatási formában azok számíthatnak eredményre, akik erősen motiváltak az alapos tudás megszerzésében, és képesek önállóan tanulni. Ebben segítik őket a távoktatási szakemberek: a szervezési-adminisztrációs tevékenységet végző személyek, a szaktanárok, a mentor, a tutor és az oktatási rendszermenedzserek.

A szervezési, adminisztrációs tevékenység lényege a képzésbe bevont intézmények, emberek tevékenységének koordinálása. A központi adminisztráció felelős azért, hogy a potenciális ügyfelek tudomást szerezzenek a képzési lehetőségekről. Naprakész adatokat gyűjt a hallgatókról, és lebonyolítja a távoktatás technikai részét. A szaktanárok tartják a konzultációs órákat, nyomon követik a hallgatók tanulmányi előmenetelét, de csak irányító szerepük van az oktatási folyamatban. A mentori funkciót bárki betöltheti (munkatárs, családtag, barát, barátnő, szomszéd), aki segít abban, hogy a távoktatásban részt vevők ne hagyják abba megkezdett tanulmányaikat. A tutor tevékenysége a legkomplexebb a távoktatási folyamatban, nagyrészt tőle függ a rendszer sikeres működtetése. Segítséget nyújt a hallgatóknak abban, hogy önállóan cselekedjenek és döntsenek az őket érintő kérdésekben.

A távoktatási középiskolában (gimnázium) a résztvevők életkora 17 és 55 év között van. Legtöbbjük azért választotta ezt az oktatási formát, mert valamikor valamilyen szempontból hátrányos élethelyzetben volt. Egyrészt nem volt, aki törődjön vele, másrészt e környezete nem tulajdonított jelentőséget a tanulásnak, az önképzésnek. Tapasztalataim szerint többnyire a nem megfelelő lelki támogatás, a szülői feladatok korlátozottsága az anyagi szükségletek kielégítésére, a túl merev iskolarendszer okozta azt, hogy a hallgatók „kicsúsztak” az oktatási rendszerből.

Felnőtté válásuk során a munkahely igénye, a munkakörök betöltéséhez szükséges végzettség (ezt törvény szabályozza), ritkább esetben a bizonyítási, önigazolási kényszer vezeti el őket ismét az iskolába. Olyan oktatási formát választanak, amely főleg a hétvégekre korlátozódik, és nem borítja fel a család életrendjét, valamint a munkahelyi feladatok ellátását.

Külön csoportot alkotnak azok a fiatal hallgatók, akik már szakmával rendelkeznek, és igényük van arra, hogy többet mutassanak fel szakmailag, mint a szakmunkás-bizonyítvány és az ezzel járó szakmunkáslét. Azoknak, akiknek gyermekük is van, fontos a példamutatás is.

A távoktatás résztvevői közé tartoznak azok a gyesen lévő nők is, akiknek lehetőségük van tanulmányaik folytatására, esetleg befejezésére. Nem kevés külföldi is tanul ebben a formában, leggyakrabban erdélyi, kárpátaljai vagy Izraelben, Svájcban, Németországban élő magyarok. Ezek a hallgatók kitartóbbak, mint a „helybéliek”, pontosabban teljesítik a beküldendő feladatokat, de kevesebbet tudunk róluk, mert e-mailben tartjuk velük a kapcsolatot, a személyes kontaktus nagyon kevés, csak az év végi vizsgákra korlátozódik. Ki kell emelni az Erdélyből származó hallgatókat, akik ugyan sokkal érzékenyebbek, több lelki problémájuk van, mint az „anyaországiaknak”, de stabilabb előzetes ismeretekkel rendelkeznek, és alaposabbak a tanulásban.

A távoktatásban részt vevők függetlenül attól, hogy férfiak (létszámuk kevesebb) vagy nők, tele vannak szorongással, mert egyrészt negatív tapasztalataik vannak az oktatási rendszerről, amelyből kiestek, másrészt félnek az újabb kudarctól, a tanulás kényszerű befejezésétől, a család véleményétől. Nagyon sok hallgatóban erős a szorongás és a szégyenérzet azért, mert nincs érettségije, és „öregfejjel” kell most megszereznie.

A tutor feladatai

A tutor legfontosabb feladata, hogy felismerje (lehetőleg az első foglalkozáson), milyen társadalmi közegből érkezett a hallgató, van-e családja, munkahelye, milyen elfoglaltsága van az iskolán kívül. Fontos, hogy megtudja, mi ösztönözte a hallgatót arra, hogy folytassa-elkezdje a tanulmányait, miért választotta ezt az oktatási formát. A kezdeti feszültség feloldásához járul hozzá az első hétvégi rövid (vasárnapi) kirándulás, amely már az első perctől formálja a közösséget (az első kiránduláson mindig kevesen vesznek részt). A tutor tisztában van azzal, hogy az a segítség, amelyet a hallgatóknak nyújt, a tanulói szükségleteken alapszik, és teljesen egyénre szabott.

A szükségletelemzés fontossága a távoktatásban erősebb, mint az oktatás többi területén. Minél több szükségletet képes feltárni a tutor, annál hatékonyabb lesz a távoktatás rendszere. Nincs olyan hallgató (bár először sokan titkolják), akinek ne lenne szüksége segítségre. Ez a segítség utalhat a hatékony tanulás tartalmára, de legtöbbször a személyes problémák megoldására is. A segítség formái különbözőek, bár legtöbbször ugyanarról a problémáról van szó. Nem szabad sohasem általánosítani, szem előtt kell tartani, hogy minden hallgató más, nemcsak életkoruk, hanem problémafelismerő és -megoldó képességük is különböző. A leggyakoribb közös (egyéni) probléma – korcsoporttól, nemtől függetlenül –, hogy a hallgató abba akarja hagyni a tanulmányait. Meg kell győzni arról, hogy adjon lehetőséget magának, és hagyja, hogy más döntse el, képes-e tanulni, a követelményeket teljesíteni.

A tutori tevékenység fejlett empátiás képességet igényel. A tutor beleéli magát a hallgatók helyzetébe, megérti problémáikat, nehézségeiket, mindent megtesz azért, hogy ne hagyják félbe megkezdett tanulmányaikat. Maximálisan segíti a tanulókat, de a hibáikat is feltárja. Mindenképpen szem előtt kell tartania azt a szempontot, hogy a szakmai igényesség nem párosulhat fölényességgel.

A tanácsadás különböző formái

Irányító tanácsadást akkor végzünk, ha válságszituáció áll fenn, és a tanuló nem tudja megoldani a problémát, próbálkozásai nem jártak sikerrel.

A nem irányító tanácsadás körébe tartoznak az olyan beszélgetések, amelyek alkalmával a tanulót hozzásegítik, hogy rendezze gondolatait és fejlessze problémamegoldó képességét. A tutor minden esetben eldönti, milyen módszert használjon, milyen segítségre reagál legjobban a tanuló. Mindig kerülni kell azt a megoldást, hogy olyanná formáljuk a hallgatót, amilyenre mi szeretnénk, mert ez akadályozza az őszinte kommunikációt, a problémamegoldást. Minden ember számára szükséglet, hogy a környezete elfogadja.

Vannak olyan magatartásformák, amelyek akadályozzák vagy lehetetlenné teszik a tanuló és a tutor közti kommunikációt, ilyenek: az utasítás, fenyegetés-figyelmezetés, moralizáló presszió, tanácsadások, a megoldás felkínálása, rábeszélés, logikai érvelés. A legrombolóbb hatást az ítélkezés, a lebecsülés, a hibák, hiányosságok felemlegetése, a gúnyolódás, a megszégyenítés váltja ki. A tanulónak cinizmusnak tűnhet, ha a tutora elhanyagolja, megkérdőjelezi vagy esetleg bagatellizálja a problémát. A tutori munka során alkalmazott konstruktív problémakezelés lépései segítik leghatékonyabban a hallgatókat:

• tények, érzelmek, lehetőségek elemzése;
• cselekvések gyűjtése;
• mérlegelés, választás;
• cselekvés végrehajtása;
• a következmények értékelése;
• a probléma újrafogalmazása.

A tutor legfontosabb módszere a meghallgatás. A meghallgatás mint módszer azért fontos, mert hozzásegíti a tanulót az önálló problémamegoldáshoz. A tutor felajánlja a segítséget a probléma tisztázásában. Nem tudja pontosan, hogy mi a probléma igazi oka, de mindenképpen segít a probléma megoldásának megtalálásában és esetleg a legjobb megoldás kiválasztásában.

Nem elegendő, ha a tutor ismeri a különböző módszereket, vannak pedagógiai-pszichológiai ismeretei, tisztában van a képességeivel, tanácsadói stílusával. Fontosak azok a visszajelzések is, amelyeket másoktól kap arról, hogy mennyire volt hatékony a feladatok megoldásában. Megkérdezi a tanulókat, akik vele dolgoztak, hogy mennyire volt segítségükre a nehéz helyzetekben, mi segítette leginkább a probléma megoldását (mindezt a tanulmányok végén teszi). Nemcsak egyének tutorálásáról van szó, hanem egy csoportéról is. Hiszen a hallgatók egy osztályhoz tartoznak, és az egész osztály egy közös célért küzd, ez pedig az érettségi megszerzése. Éppen ezért a tutor a céllal való azonosulásra készteti a tanulókat, és ezt pontosan meg is fogalmazza. Munkája ezért átlátható és kiszámítható (didaktikai képesség, jó kapcsolatalakítási készség, vezetési, döntési és helyzetfelismerő készség). A tutori munka tehát elméleti és gyakorlati felkészültséget kíván. A csoportprobléma pedagógiai kezelésének megvannak a jól meghatározható feltételei.

A távoktatásban megvalósuló oktatás-nevelés oldja az iskolarendszeren belüli merevségeket, egyrészt az osztályon belüli tervezésben, a tantárgyak közötti határok bontásában, a lazább szerkezetű ütemtervben, másrészt a tanár-diák viszonyban. Az itt tanító tanároknak legfontosabb, hogy a tanuló ne essen ki az oktatási rendszerből, és sikeresen fejezze be tanulmányait. Mindez megváltoztatja az egész iskola légkörét, a konvencionális, tanári hierarchián alapuló tanári tevékenység lényegét.

Így lehet rugalmassá tenni az egész távoktatási rendszert, módot teremtve az állandó korrekcióra. Célunk segíteni és esélyt adni azoknak a felnőtteknek, akik hátrányos helyzetük miatt fiatalkorukban elmulasztották tanulási-továbbtanulási lehetőségeiket. Véleményem szerint a távoktatás mint oktatási forma nem való a tizenéves korosztálynak, mert sikerének feltétele az érettebb, tudatos magatartás.

Tapasztalataim szerint a hagyományos oktatási forma nem helyettesíthető a távoktatással, és bizonyos életkorokban nem hatékony, de felnőttkorban ez mutatkozik a legeredményesebbnek, mert látszólag kötetlenebb. A tanulás mellett a hallgató elláthatja egyéb kötelezettségeit (munkahely, család). Minden oktatási folyamatban az oktatást-nevelést végző szakember feladata, hogy segítse a hallgatókat mind tanulási, mind magánéleti problémáik megoldásában. A modern technika, az eszközök és módszerek nem helyettesítik az empátiával, stabil tudással, segítőkészséggel rendelkező nevelőt, nevezzük azt tutornak, osztályfőnöknek, tanárnak vagy bármi másnak.