Tűnődések, találkozások II.

Egy kislány acélkarmaira utaltam legutóbb, hogy miként képes foglyul ejteni a családját, mindenekelőtt az édesanyját.^[1]Átvette otthon a parancsnokságot, miközben az iskolában éveken át kiválóan működött és együttműködött, míg egyszer aztán ott is dacolni támadt kedve, és iskolafóbiája támadt, alighanem önerőből. Ebben kellett volna tanári segítség, de végül nem lett belőle semmi, mert jöttek a pszichológusok (akik bizonyára komoly terápiát dolgoztak ki, s csak remélhető, hogy az majd segít is). A tanári program ott akadt el, ez volt az akcióterv, hogy a kislányt haza kellett volna kísérni a különóra keretében, majd elémenni, és az órát sétálással összekötni, mert egyébként nem volt hajlandó két utcát gyalog megjárni, valakinek a felnőttek közül vinni-hoznia kellett őt autóval.

Mennyivel más ez, mint a nála csak egy-két évvel idősebb Greta Thunberg „iskolakerülése”, világgal való dacolása. Holott talán ugyanaz a lelki forrása. Greta elmondta az ENSZ klímakonferenciáján tartott sajtótájékoztatóján, a lengyelországi Katowicében tavaly decemberben a Kommunista kiáltvány aktuális verzióját: Világ gyermekei, egyesüljetek a felnőttek végtelen önzésével és vakságával szemben, hogy holnap is emberi életet élhessünk! „Miért kell tanulnunk egy olyan jövőért, ami lehet, hogy el sem érkezik?” A klímaváltozás elleni harcának, péntekenkénti demonstrációjának (Fridays For Future) a svéd parlament előtt – egészen addig folytatja, míg Svédország nem csökkenti évi 15 százalékkal a szén-dioxid-kibocsátását – nagy a nemzetközi visszhangja, és hatására komoly diákfelvonulások voltak világszerte. Nem tudom, szóba hozták-e nálunk az iskolákban osztályfőnöki, biológia- vagy földrajzórán. Nem tudom, akadtak-e diákközösségek, akik felfigyeltek Greta Thunberg segélykiáltására. (Nem találtam nyomát.) Mely ráadásul személyes életében is radikális (fogyasztáskritikus) magatartásváltozással járt. Engem a svéd klimaaktivista Greta története meg is rettent, miközben meghat (és felnőtt gyávaságaimra, megalkuvásaimra figyelmeztet). Megrettent, mert a gyermekek forradalmának nyilván éppen a gyermekek volnának az áldozatai. Ahogy a vegán étrend és értékrend szerint élő, Asperger-szindrómáját vállaló Thunbergre sem tudok nem áldozatként gondolni.

És mennyivel más történet ez, mint Nagy Blankáé, a hazai politikai demonstrációk ifjú hősnőjéé, holott nyilvánvaló ezúttal is a rokonság, és nem is csak a lelki források tekintetében, hanem a nyilvánosság vállalásában, a nyilvánosság előtti szerep révén való ismertségben, kiválósággá válásban. Csak hát a kiskunfélegyházi diáklány a verbális agresszió férfimintáját vette át, és tette női önmaga révén különlegessé, extra teljesítménnyé, de ettől persze még semmivel sem tartalmasabbá vagy értékesebbé. Lázadása épp önmagát semmisítette meg. Féltem őt is, és félek is tőle. (És gondolunk-e az iskolájára, az osztálytársaira, a szüleire, a barátaira? A városára? Ők most híresek? Merjenek fanyalogni, merjenek lelkesedni?)

Mielőtt az volna a látszat, hogy a magyar lányokkal kapcsolatban aggodalommal volnék tele, ez korántsem áll, mesebeli teljesítmény várható a női oldalról, nem abból a táborból, amelyik a férfi értékrend szerint akar női egyenjogúságot, hanem abból a női társadalomból, amelyik a női princípium kiteljesedését műveli magától értetődően mindenütt, épp úgy pl. a zenében, ahogy a bölcsességben és a mindennapiságban is. Tudományos és innovációs középiskolás verseny diákpályázatait olvasva lelkesít a lányok térfoglalása, ahogy tanárként is felejthetetlen élmény volt a női megértés megnyilvánulásaival legyőzni férfi tanári, kissé lineáris logikámat. 

***

Az öt lengyel lány, akik egy szabadulószobában égtek meg. A szabadu-lószoba egy garázsból volt átalakítva. Ez volt a születésnapi ajándék. Több száz szabadulószoba van Lengyelországban. Nyilván Magyarországon is. A szaba-dulószoba látszólag a modern pedagógia játszótere, gyakorlóterepe: kreativitást, együttműködést, hatékony cselekvést, jó kommunikációs készséget, döntésképességet kíván. Amúgy játék a szorongással, a klasztrofóbiával, önfeledt szórakozás, kacérkodás a halálfélelemmel.                 

***

Alább költeményként is olvasható töredékek következnek a mai tizenéves lányok legkedveltebb írónőjének legújabb regényéből. (Leiner Laura: Maradj velem – Iskolák versenye) Mint magyartanár megpróbáltam elolvasni, kíváncsiságból és kötelességből. Hogy milyen is a mai lányregény, miféle segítséget, útmutatást adhat a mai pedagógiának. Hamar feladtam, meghátráltam. Ki kellett menekülnöm a szövegből. Emlékeztetőül kiemeltem gyöngyszemeket az elolvasott első néhány oldalból. És meglepve láttam, hogy valamiféle művé olvadtak össze: tiltakozássá a nyelv védtelenségéről és kiszolgáltatottságáról (s egyúttal vallomássá az ifjú női lélek elhagyatottságáról.)   

„ahol az érzelmek dominálnak, ott mindig nagyon sok a sebesült”
„feszülten megnyalta kicserepesedett ajkát”
„a könnyeimen át nézve az esőn keresztül”

„eloszlattam a súlyomat úgy, hogy a legkevésbé erőltessem a megrándult bokámat”

„ködként oszlott szét a szemem előtt”

„egy álom, amiben keveredik a legnagyobb vágyam a kegyetlen valósággal”

„nehogy kizökkentsem a monotonitásból a neszezésemmel”

„az eredeti célomnak megfelelően a medence felé fordultam, és a pulcsim cipzárját felhúzva, magam előtt összefont karral megborzongtam a csípős júniusi hajnalon és csak úgy ültem ott, a vizet bámulva, aminek felszínén fodrokat képezett az enyhe szél”

„A gondolataim egymást váltották, összevissza csapongtak, de egyiknél sem ragadtam meg, csak hagytam, hogy villámként cikázzanak át az agyamon. Átpörgött a fejemben az elmúlt napok összes eseménye, azóta, hogy eljöttünk a versenyre.”

„talán fel sem fogtam, hogy az ártatlannak tűnő verseny valójában milyen mély érzelmeket vált majd ki”

„az életben minden, ami jó, végül veszteséggel zárul majd”

„fülem mögé tűrve egy hajtincsemet sóhajtva megráztam a fejem”

„az egyetlen gyengeségünk felütötte a fejét, és mint valami elfertőződött seb, mélyről terjed”

Az írónőnek 14 év alatt huszonöt könyve jelent meg, a Szent Johanna Gimi című kilenckötetes sorozatával lett népszerű. A lányok körében kultusza van, február
17-én volt a 15. SZJG (Szent Johanna Gimi) találkozó, hétórás programmal, ezen belül egy teljes óra a fényképezésre volt szánva, hiszen minden olvasója szeretne Leiner Laura mellé ülni. Nyilvánvaló, sok ezer lány kezdett el könyvet olvasni Leiner Laura művei kedvéért.

„– Fiúk is szoktak SzJG találkozóra járni? – Előfordul, hogy egy-egy fiú is eljön, ők viszont remekül járnak, mert több száz lánnyal töltik a napot.” (A meghívóból)

(Azt hiszem, Sárbogárdi Jolán, Leiner Laura irodalmi nagynénikéje most boldog lehet, unokahúga sikerét látva.)

2019. február 18.