Tömegesedés és esélykiegyenlítés a hazai felsőoktatásban

A felsőoktatásba járó mind nagyobb hallgatói létszámok, mind nagyobb korosztályi arányok nyomán a fejlett országokban egyre határozottabban került erőtérbe az esélykülönbségek mérséklése, a hátrányos helyzetű rétegek felsőoktatásba kerülésének elősegítése. A gazdasági fejlődéssel és a társadalom demokratizálódásával együtt járó felsőoktatás-tömegesedés nyomán ez az oktatási forma is kezdi elveszíteni elit jellegét, s a társadalmi rétegek mind szélesebb köre számára válik általános törekvéssé a felnövekvő nemzedék felsőfokú tanulása. Ennek következtében a kormányok oktatáspolitikájában egyre inkább szerepet kap a felsőoktatás területén az esélykülönbségek mérséklésére való törekvés, a hátrányos helyzetű rétegek gyermekei felsőoktatási tanulmányainak előmozdítása. Erre számos oktatáspolitikai eszköz ismert az ösztöndíjaktól a felkészítő rendszereken és új képzési formákon keresztül a tutorálásig.

Ebben az írásban elsősorban a hátrányos helyzetűek felsőoktatásba, illetve a gazdaságba történő beillesztésének arra az elemére koncentrálunk, amely egyfajta képzési alrendszerként intézményesült. Ez a Community College intézménye, amelynek hazai bevezethetőségével foglalkozunk.

Tömegesedés és esélykiegyenlítés a felsőoktatásban

A hazai oktatás tömegesedése – a fejlett országokhoz képest megkésve – a rendszerváltozás után kezdődött(1. ábra).

1. ábra: A hazai felsőoktatási hallgatólétszám alakulása, 1980–2005

A késve indult fejlődés ellenére azonban lényegében mára a 100 ezer lakosra jutó hallgatólétszám tekintetében elértük a fejlett országok felsőoktatását, sőt egyes vélemények szerint a gazdasági fejlettségünket meghaladó mértékben fejlesztettük a hazai felsőoktatást (Polónyi–Timár 2001). Az elmúlt közel húsz évben a hazai felsőoktatás viharos fejlődésen ment keresztül, amelynek eredményeként mára utolérte a fejlett országokban mintegy 50-60 éve zajló tömegesedés nyomán kifejlődött harmadik szintű képzést (2. ábra). Ugyanakkor ennek a viharos fejlődésnek megvannak a súlyos következményei.

2. ábra: A százezer lakosra jutó felsőoktatási hallgatólétszám a fejlett országokban

Többek között ilyen következmény az is, hogy a hazai felsőoktatás-politikából sokáig hiányzott az esélykiegyenlítésre törekvés, a hátrányos helyzetű rétegek esélyhez juttatása. A hazai felsőoktatási rendszerben csak mostanában kezdenek megjelenni az esélykiegyenlítést célzó elemek.

A felsőoktatás-politika hiányosságait jól érzékelteti a cigány fiatalok felsőoktatási részvételének adatai. Az 1992/1993-as adatok alapján^[1] Radó Péter megállapítja, hogy míg „a nem cigány tanulók 76,5 százaléka szerzett az általános iskolainál magasabb végzettséget, addig az ugyanazon évjárathoz tartozó cigány tanulók körében ez az arány csupán 5,9 százalék. A középiskola befejezését tekintve az esélyegyenlőtlenség mértéke több mint ötvenszeres... ez azt jelenti, hogy egy cigány tanulónak ötvenszer kisebb az esélye arra, hogy diplomát szerezzen, mint nem cigány társainak. Ennek a hatalmas esélykülönbségnek a legnagyobb része az érettségit adó középfokú oktatásba való belépés pontján keletkezik.” Továbbá „a felsőfokú képzésben részt vevő hallgatók száma tehát sem a cigányság arányának, sem az értelmiségi képzéssel kapcsolatos igényeinek nem felelnek meg” (Radó 1997).

Az ombudsman 1998. évi jelentésében található adatok szerint a roma tanulóknak csak mintegy 3%-a kerül középiskolába, és a felsőoktatásban tanulóknak csupán a 0,22%-a roma (Aáry-Tamás 1998).

Az 1998/1999-es tanévben az általános iskola elvégzése után a cigány tanulók 57%-a tanult tovább szakmunkásképzőben, 15%-uk szakközépiskolában, 9%-uk szakiskolában, 4%-uk gimnáziumban, 15%-uk nem tanult tovább (Liskó 2002). (1. táblázat)

1. táblázat: A tovább tanulók aránya évente a végzősök százalékában
	1996/1997		1997/1998		1998/1999
	Nem cigány	Cigány	Nem cigány	Cigány	Nem cigány	Cigány
Nem tanul tovább	2,3	16,5	2,8	16,1	3,2	14,9
Speciális szakiskola	4,4	8,6	5,4	10,4	3,2	9,4
Szakmun-kásképző	36,5	61,6	34,9	57,5	36,8	56,5
Szakkö-zépiskola	38,3	9,3	37,3	12,0	38,1	15,4
Gimná-zium	18,3	3,7	19,3	3,8	18,4	3,6
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
N	167	168	176	176	177	182
Forrás: Liskó (2002) hivatkozással a Cigány szegregáció, iskolai adatok, 2000. OI-Dokumentumra.

Tehát 1996/1997-ben a felsőoktatási hallgatók 0,22%-a volt cigány, 2001/2002-ben ez az arány 0,6%-ra tehető.^[2] Ha ebben az ütemben alakul a cigány hallgatók felsőoktatási aránya, akkor 2010-ben nagyjából 1,3-1,5%, 2020-ban 2,1-2,5% körül prognosztizálható, ami messze elmarad korosztályi arányuktól.

A 2000-es évek elején jelennek meg az első jelentősebb, a hátrányos helyzetűek felsőoktatási tanulmányait támogató ösztöndíjak,^[3] majd a hátrányos helyzetűek felvételi előkészítése.^[4] Lényegében a hátrányos helyzetűek felsőoktatásba kerülésének elősegítésére igazán jelentős lépés csak 2003-ban születik, ekkor jelenik meg^[5] a hátrányos helyzetűek felsőoktatási felvételi rendszerben való kedvezményezése és mentorálása. Majd 2005-ben az új felsőoktatási törvény^[6] lehetővé teszi, hogy a Kormány a felsőoktatási felvételi eljárás során előnyben részesítse a hátrányos helyzetűeket. A törvényhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásáról szóló jogszabály meghatározza a többletpontszámokat, amelyek a hátrányos helyzetűek felsőoktatásba történő bejutását segítik.^[7]

Ennek az írásnak nem célja a hazai felsőoktatási felvételi rendszer mélyebb elemzése, de annyit fontos megjegyezni, hogy az ma meglehetősen zavaros elvekre épül. Pedig a 2005. évi felsőoktatási törvény indoklása szerint a felvételi rendszer szabályozása azzal a célkitűzéssel történik, „hogy a középfokú tanulmányok azonos követelményrendszerében országosan a legjobb eredményt elérő jelentkezők tölthessék be az államilag támogatott férőhelyeket”. Könnyű belátni azonban, hogy a megvalósult rendszer köszönőviszonyban sincs ezzel az elvvel.

A felsőoktatásba történő bejutás alapja a középiskolai eredmény és az érettségi eredmény alapján kapott pontszám, amelyek jelenleg enyhén szólva sem tekinthetők országosan összemérhetőnek. (Egy gyenge középiskolában lényegesen könnyebb magas pontszámot elérni, mint egy magas színvonalon képző iskolában.) A középiskolai „hozott pontok” kiegészülnek néhány teljesítmény alapú pontszerzési lehetőséggel (emelt szinten teljesített érettségiért, idegennyelv-vizsgáért, szakképzettségért, tanulmányi versenyeken, tudományos diákköri konferencián elért helyezésért kapott többletpontszám). Ezek a pontszámok nyilvánvalóan az elitnek kedveznek. A rendszert kissé egzotikussá színezi, hogy a sportteljesítményért is jelentős többletpontszám jár, és hogy az olimpikonok és sakkbajnokok maximális pontot kapnak a jogszabálytól.^[8]

Mindezt kiegészíti a hátrányos helyzetűek fentiekben bemutatott előnyben részesítése. Ez utóbbi tehát egyáltalán nem lóg ki a meglehetően zavaros rendszerből. A hátrányos helyzetűek esélykiegyenlítésének megítélésünk szerint mégsem ez lehet a hosszabb távú megoldása. A felvételi többletpontszámmal történő előnyhöz juttatás fontos lépés a hátrányos helyzetűek felsőoktatási esélykülönbség-mérséklésében, azonban legfeljebb csak ideiglenesen fogadható el. Nyilvánvalóan sérti az igazságosságot, s jól érzékelhetően kellemetlen a kedvezményezettek számára is.

2007-ben az összes jelentkezőből valamivel több mint 8 ezer fő (7,4%) kapott előnyben részesítési pontszámot, az összes felvettnek 7,6%-a (2. táblázat).

2. táblázat: Az előnyben részesített jelentkezők és felvettek száma és aránya
		Létszám	%
Összes jelentkező		108 857
	Ebből előnyben részesítési pontot kapott	8 053	7,4
Első helyen nappali tagozatra jelentkezett		78 285
	Ebből előnyben részesítési pontot kapott	5 863	7,5
Első helyen részidős képzésre jelentkezett		30 572
	Ebből előnyben részesítési pontot kapott	2 190	7,2
Összes felvett		80 335
	Ebből előnyben részesítési pontot kapott	6 113	7,6
Forrás: saját számítás a 2007-es felvételi adatbázis alapján.

A nappali tagozatra felvett hallgatók 7,7%-a, a részidős képzésre felvett hallgatóknak 7,4%-a jutott előnyben részesítési ponthoz. Mélyebb elemzés nélkül nehéz megítélni, hogy ez sok vagy kevés.

Mindezekhez az is hozzátartozik, hogy hosszú távon a hazai felsőoktatási felvételi rendszer jelenlegi formája aligha tartható fenn. Nemcsak a zavaros elveivel van probléma, hanem rendszerbe illeszkedésével is. Meglehetősen sajátos, hogy a törvény és az oktatáspolitika által unos-untalan hangsúlyozott autonóm felsőoktatási intézmény helyett a kormány dönti el a felsőoktatásba történő bekerülést. Ennek nyilvánvaló oka, hogy jelenleg a felvételi egyben az állami finanszírozás allokációjának is egy eleme. A szétválasztással megszűnnek ezek a kényszerpályák. Hosszabb távon az önálló intézményi felvételi rendszer és felvételi politika felé kell a rendszernek tendálnia, amit egy tudatos központi felsőoktatás-politika különböző eszközökkel befolyásolhat. Egy ilyen rendszerben is érvényesítendők és érvényesíthetők a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos oktatáspolitikai célkitűzések.

Egy hiányzó oktatási alrendszer a hátrányos helyzetűek esélyhez juttatásáért

A hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatási esélykiegyenlítésének egyik rendkívül fontos eszköze a hazai oktatási rendszerből hiányzó community college. Rögtön tegyük hozzá azonban, hogy ez az oktatási rendszerelem nem egyszerűen csak a felsőoktatásba történő bejutást és az ottani helytállást mozdítja elő. Ennél sokkal szerteágazóbb oktatáspolitikai célokat szolgál, amelyek a hazai oktatási rendszerből mind nyilvánvalóbban hiányoznak.

A community college: „félfelsőfokú oktatási intézmény Észak-Amerikában. Részét képezi az ún. posztszekonderi oktatásnak, egyfajta hidat alkot a középiskola, a munkaerőpiac és az egyetemek közt. Nyújthat alapozó kurzusokat, egyetemre előkészítő vagy szakképző tanfolyamokat, vagy éppen kulturális, szociális igényeket elégít ki. Az Amerikai Egyesült Államokban részét képezi a felsőoktatásnak, és elsősorban egyetemre való felkészítést végez, de vannak szakképzéssel foglalkozó vagy kézműves tanfolyamokat nyújtó community college-ok is. Az egyetemre felkészítő community college-on szerzett krediteket beszámítják az egyetemen. (…) A svéd, francia ilyen jellegű intézmények (népfőiskolák) inkább a felső középfokú képzéshez kapcsolódnak, és miután itt már a középfokon is nagyobb a specializálódás, mint az angolszász országokban, erősebben szakképző jellegűek. A community college típusába sorolható még a német Volkshochschule, ill. az angol College of Further Education …” (Pedagógiai Lexikon, 1997).

Valószínűleg nem szerencsés sem az angol, sem a német elnevezést átvenni, s a magyar népfőiskolai elnevezést sem lenne helyes alkalmazni egy ilyen iskolatípusra. Mi a továb­biakban a fejlesztő főiskolaelnevezést használjuk.

Vegyük sorra, milyen feladatai lehetnének egy ilyen fejlesztő főiskolának nálunk! Nem nehéz összeszedni, hiszen ezek a feladatok részint már megjelentek az oktatási rendszer különböző intézményeiben vagy az oktatáspolitika igényrendszerében.

1. Hátrányos helyzetű, érettségizett tanulók felkészítése a felsőfokú tanulmányokra
2. Felsőfokú szakképzés
3. Érettségire történő felkészítés és érettségiztetés
4. Szakképzés

A felsorolt feladatok nagyobb része eddig is létezett, csak a hátrányos helyzetű érettségizett tanulók felkészítése a felsőfokú tanulmányokra új. Ez a felsőfokú szakképzéshez hasonló képzés lehetne, azonban nem adna szakmát, csak nyelvi és szaktárgyi alapképzéseket, valamint beszámítható krediteket a felsőoktatásba főleg ezen szaktárgyak tekintetében. Hozzá kell tenni, hogy ez a képzés nem csak a hátrányos helyzetű tanulók számára lehetne adott. A közoktatás és a felsőoktatás kiterjedésével ugyanis egyre inkább növekszik azoknak a tanulóknak a száma, akik rászorulnak a felsőoktatási felkészítésre az érettségit követően.

A felsőfokú szakképzés is a tanulók felkészültségétől függően erős alapozó képzéssel és idegen nyelvi képzéssel társulna, a felsőoktatásra való felkészítést is célozva.

Az érettségire történő felkészítés rendkívül fontos feladata lehetne ennek az iskolatípusnak. Hiszen ma a hátrányos helyzetű tanulók igen jelentős hányada szakiskolába jár, s nem rendelkezik érettségivel. A mai oktatási rendszerből hiányzik egy olyan rendszerelem, amely alapfeladatként foglalkozik e tanulók, valamint a középiskolákból lemorzsolódott fiatalok érettségihez juttatásával.

A szakképzés alapvetően az érettségihez jutott, de tovább tanulni nem akaró, valamint az érettségit esetleg megszerezni nem tudó fiatalok számára nyújtana munkaerő-piacon jól hasznosítható szakképzést.

A potenciális intézmények

Alapkérdés, hogy milyen személyi és infrastrukturális feltételekre építkezve jöhet létre egy felkészítő főiskolai hálózat.

Egy ilyen intézményhálózat létrejöttére sok tekintetben kedvező helyzetet teremtenek a jelenlegi felsőoktatásra jellemző fejlődési, átalakulási folyamatok. Jól kitapintható ugyanis, hogy a felsőoktatási intézményrendszerből a főiskolák egy része kezd kiszorulni. Ennek több oka van. Az egyik ok a kétszintű képzés bevezetése, amelynek nyomán az egyetemek és a főiskolák azonos képzést folytatnak, s ez törvényszerűen a magasabb színvonalú (vagy annak vélt) egyetemek felé orientálja a tovább tanulni vágyó fiatalokat. Ezt a folyamatot erősíti a központi felvételi rendszer is, amely az állami finanszírozást a magasabb pontszámú (és ezzel részben összefüggően magasabb presztízsű intézményekbe, tehát inkább egyetemekre törekvő) hallgatókra nyújtja. A folyamat fontos eleme az intézmények számának, tehát a kínálatnak a növekedése. De hosszabb távon ok a demográfiai folyamat is (3. táblázat).

3. táblázat: Magyarország felsőoktatás szempontjából releváns korcsoportjainak várható létszáma, 2000–2050
Népes-ség kor-csopor-tok szerint (ezer fő)	2000	2005	2010	2015	2020	2030	2040	2050
14–17	511	503	476	398	408	417	387	352
18	141	128	129	108	100	105	100	89
18–21	605	510	509	463	398	421	410	363
22–25	707	581	518	516	454	427	428	388
26–29	564	692	561	527	518	420	437	417
30–34	678	746	855	695	662	551	553	549
35–39	622	681	746	855	697	650	539	558
Forrás: saját számítás Hablicsek (2000) alapján.

A nappali tagozatos, felsőoktatás szempontjából meghatározó korcsoportok létszáma az elkövetkező évtizedekben csökkenni fog. A csökkenés különösen jelentős lesz a 2010-et követő években.

Az érettségizettek száma – azaz a felsőoktatás potenciális merítési bázisa – az ezredforduló körüli kisebb csökkenés után az elmúlt időszakban folyamatosan növekedett. A nappali tagozaton érettségizettek aránya a 18 éves korosztályhoz viszonyítva 2004-ben elérte a 60%-ot, s úgy tűnik, töretlenül növekszik. Ha megpróbáljuk előrebecsülni az érettségizettek várható számának alakulását,^[9] akkor 2008-ig várhatunk növekedést, majd az ezt követő néhány évi stagnálás után 2012-től csökkenést prognosztizálhatunk (3. ábra).

3. ábra: Az érettségizettek száma és aránya a 18 éves korosztályhoz viszonyítva,
1970–2005: tény és 2006–2020: előrebecslés

 

Végeredményben azt állapíthatjuk meg, hogy a felsőoktatás merítési bázisa stagnál, majd a 2010-es évektől szűkülni fog. Ez nyilvánvalóan a „klasszikus” felsőoktatási képzési kínálat iránti kereslet csökkenéséhez vezet. Ebből a klasszikus képzési irányból az intézmények kénytelenek lesznek legalább részben kimozdulni.

Az egyik kimozdulási lehetőség a diplomások tovább-, újra- és átképzése. Ez inkább az egyetemek elmozdulási lehetősége, hiszen itt alapvetően a munkaerőpiac keresletéhez gyorsan igazodó mesterképzések játszhatják a meghatározó szerepet.

A másik kimozdulási lehetőség a felkészítő főiskolai irány. A klasszikus képzési piacról alapvetően a főiskolák fognak kiszorulni. A főiskolák elmozdulásának egyik lehetséges útja a felkészítő főiskolává válás.

Egy lehetséges kísérleti fejlesztési program

A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében meg lehetne teremteni a fejlesztő főiskola hazai meghonosításának feltételeit. Ehhez egyik oldalon szükség lenne a hazai felsőoktatás hálózatfejlesztési tervére, amely részben azonosítja a hazai felsőoktatás centrumait, azaz azokat a nagy regionális felsőoktatási centrumokat, amelyek ennek a hálózatnak meghatározó, szervező elemei, gócpontjai lesznek. Ezekhez kapcsolódóan lehet azonosítani azokat a kisebb felsőoktatási intézményeket, amelyek a centrumok „beszállítói” lehetnek. A beszállítók között különböző feladatokat ellátó intézmények lehetnek: részint a régió egyes térségeinek szakemberigényét is szolgáló alapképzést folytató főiskolák, részint a fejlesztő főiskolák, amelyek a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására koncentrálnak.

A fejlesztő főiskola létrejöttének fontos eleme a felsőoktatás-politika olyan törekvése, amely a hátrányos helyzetű tanulók felsőoktatási felkészítésének prioritást és támogatást biztosít. Akkor honosodhat meg egy ilyen intézmény, illetve feladat, ha a felsőoktatás finanszírozási rendszerében helyet kap a hátrányos helyzetű tanulók érettségire való felkészítésének, valamint felsőoktatási felkészítésének normatív támogatása.

A fejlesztő főiskola megteremtésének kezdeteként lehetne egy olyan kísérleti (pilot-) programot szervezni, amelynek keretében azok a főiskolák, amelyek ebben az irányban képzelik el jövőjüket, illetve ebbe az irányba kényszeríti őket a hallgatói kereslet alakulása, olyan intézményfejlesztési tervet dolgoznak ki, amelyben felmérik a beiskolázási régiójukban az ilyen irányú keresletet, azonosítják azokat a tanulói rétegeket, amelyeket az új képzésbe be lehet vonni. A terv keretében képzési programokat dolgoznak ki, s el is indítanak ilyen képzéseket (érettségire történő felkészítéseket, felsőoktatási szakképzéssel kombinált felsőoktatási felkészítő képzéseket). A projekt fontos eleme az oktatók és az intézményi menedzsment tapasztalatszerzése s felkészültségük javítását szolgáló programok sora.

A fejlesztő főiskola egy lehetséges finanszírozási forrása a felsőfokú szakképzés államilag finanszírozott kerete lehetne (jelenleg évente 5000 kihasználatlan államilag támogatott FSZ-keretszám). A fel nem használt keretszám kinyitása a „fejlesztő főiskolai feladatokra” lehetőséget nyújtana az ilyen főiskolai képzés támogatására.

Befejezésül

A felsőoktatás hazai fejlődése, kiterjedése olyan szakaszba jutott, amikor egyre nyilvánvalóbb igény mutatkozik egy olyan oktatási alrendszerre, amelynek célja a közoktatásból kilépő tanulók felkészítése a felsőoktatásba történő bejutásra, valamint a tovább nem tanulók gazdasági beillesztése. Különösen fontossá teszi ennek az alrendszernek a megjelenését a hátrányos helyzetű tanulók felsőoktatásba kerülésének előmozdítása, illetve érettségihez és szakmához juttatása. De a kiterjedt középfokú oktatás színvonala is egyre inkább nélkülözhetetlenné teszi a felsőoktatási előkészítést a gyengébb középiskolában végzett tanulók számára.

A felsőoktatás iránti kereslet változása nyomán lehetőség kínálkozik arra, hogy a community colloge mintájára a hazai sajátosságokhoz alkalmazkodva kialakuljon egy új intézménytípus, a fejlesztő főiskola. A fejlesztő főiskola alapvetően azokból a főiskolákból jöhet létre, amelyek beiskolázási gondjaik miatt elmozdulásra kényszerülnek.

Az írásban arra igyekeztünk rámutatni, hogy érdemes lenne a fejlesztő főiskola kifejlesztésének egy kísérleti programját a Nemzeti Fejlesztési Tervbe illeszteni.

Irodalom

Aáry-Tamás Lajos (szerk., 1998): A kisebbségi ombudsman jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó vizsgálatáról. Kaltenbach Jenő, nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, Budapest.

Hablicsek László (2000): Demográfiai forgatókönyvek 1997–2050.
(http://www.nepinfo.hu/doc.php?doc=NDE2&f=./f070302010001.pdf)

Liskó Ilona (2002): Cigány tanulók a középfokú iskolákban. Új Pedagógiai Szemle, 2002. 11. sz. (http://www.oki.hu/cikk.asp?Kod=2002-11-ta-Lisko-Cigany.html)

Pedagógiai lexikon, 1997. Főszerk.: Báthory Zoltán – Falus Iván. Keraban Kiadó, Budapest.

Polónyi István – Tímár János (2001): Tudásgyár vagy papírgyár. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.

Polónyi István: A hazai felsőoktatási felvétel néhány tendenciája. Debreceni Szemle, 2008. 3. sz. 299–319.

Radó Péter (1997): Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról. Szakértői tanulmány a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal számára.
Forrás: http://www.meh.hu/nekh/Magyar/rado.htm (letöltés: 2003. január 25.).

Footnotes

1. ^ Az 1992/1993-as tanév volt Magyarországon az utolsó, amikor adatvédelmi szabályozás hiányában az iskolastatisztikák még információkat gyűjthettek a cigány tanulókról.
2. ^ A számítás lényegében ugyanazon az elven készült, mint Radó Péteré 1996/1997-ben. Az ösztöndíjban részesülő cigány hallgatók száma van viszonyítva az összes hallgatóhoz (feltételezve mindkét esetben, hogy csak cigány hallgató veszi igénybe az ösztöndíjat, s azt is, hogy minden cigány hallgató igénybe veszi).
3. ^ Pl. a Bursa Hungarica 2001-es létrehozása. 
4. ^ A 2002-es kormányprogramban a hátrányos helyzetűek ösztöndíj-támogatása mellett megjelenik az az ígéret is, hogy „Felvételi előkészítők újraszervezésével támogatjuk a hátrányos helyzetű fiatalok bejutását a felsőoktatásba”. 
5. ^ 246/2003. (XII. 18.) Korm. rendelet a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról: „19/A. (1) Annak a hátrányos helyzetű jelentkezőnek, aki költségtérítéses képzésre nyert felvételt, az oktatási miniszter – az adott szak képesítési követelményeiben meghatározott képzési időben – engedélyezheti tanulmányainak államilag finanszírozott képzésben történő folytatását a hallgatóknak a felvételi eljárás során meghatározott összpontszáma alapján kialakított sorrendjében.(2) Ha a felsőoktatási intézményben nem indul költségtérítéses képzés, az Oktatási Minisztérium által kidolgozott mentorprogram keretében az intézmény a hallgatóknak a felvételi eljárás során meghatározott összpontszáma alapján kialakított sorrendjében felveszi azt a hátrányos helyzetű jelentkezőt, aki az adott intézményben, tagozaton a szak, szakpár államilag finanszírozott felvételi ponthatára legalább 80%-át, de nem kevesebb, mint az e rendelet 7. (4) bekezdésében meghatározott pontszámot eléri.(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott módon állami támogatásban legfeljebb a felsőoktatási intézmény, kar adott szakja, szakpárja létszáma 3%-ának megfelelő számú hallgató részesülhet a szak, szakpár létszámán felül, de a Kormány által jóváhagyott, évente felvehető államilag finanszírozott összlétszámon belül.(4) Hátrányos helyzetűnek minősül a jelentkező, akia) a középfokú tanulmányai során átmeneti vagy tartós nevelésbe vett vagy állami gondozott volt, vagyb) a középfokú tanulmányai során rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, illetve kiegészítő családi pótlékban részesült, és a törvényes felügyeletet gyakorló szülők tanulmányaikat legfeljebb az iskola 8. évfolyamán fejezték be.”
6. ^ 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról 39. (7) kimondja, hogy a felvételi eljárás során „a Kormány előnyben részesítési követelményt állapíthat meg a) hátrányos helyzetű hallgatói csoport, b) gyermekük gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévők, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülők, c) fogyatékossággal élő jelentkezők csoportjához tartozók részére azzal, hogy az előnyben részesítés kizárólag az előnyben részesítés alapjául szolgáló körülménnyel összefüggésben biztosítható, és nem vezethet alap- és mesterképzésben az oklevél által tanúsított szakképzettség, illetve felsőfokú szakképzésben a bizonyítvány által tanúsított szakképesítés megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmények alóli felmentéshez”. 
7. ^ A 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelet a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásairól „Előnyben részesítés” címszó alatt a következőket rendeli el: „21. (1) A hátrányos helyzetű jelentkező minden jelentkezési helyén 4 többletpontra jogosult. (2) További 4 pontra jogosult az a hátrányos helyzetű jelentkező, akinek törvényes felügyeletét ellátó szülője, illetve szülei – az iskolai felvételi körzet megállapításával összefüggésben a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint vezetett nyilvántartás alapján készült statisztikai adatszolgáltatás, a gyermeket, tanulót megillető szolgáltatás megállapításához a szülő nyilatkozata szerint – legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be, fejezték be sikeresen, vagy az a jelentkező, akit tartós nevelésbe vettek. (3) A fogyatékossággal élő jelentkező minden jelentkezési helyén 8 többletpontra jogosult. (4) Az a jelentkező, aki a jelentkezési határidő és a felvételi döntés közötti időszakban gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévő, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesül, 8 többletpontra jogosult.”2008-tól – az új pontszámítási rendszerben ez így alakult: „22. (1) A hátrányos helyzetű jelentkező minden jelentkezési helyén 25 többletpontra jogosult. (2) További 25 pontra jogosult az a hátrányos helyzetű jelentkező, akinek törvényes felügyeletét ellátó szülője, illetve szülei – az iskolai felvételi körzet megállapításával összefüggésben a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint vezetett nyilvántartás alapján készült statisztikai adatszolgáltatás, a gyermeket, tanulót megillető szolgáltatás megállapításához a szülő nyilatkozata szerint – legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be, fejezték be sikeresen, vagy az a jelentkező, akit tartós nevelésbe vettek. (3) A fogyatékossággal élő jelentkező minden jelentkezési helyén 50 többletpontra jogosult. (4) Az a jelentkező, aki a jelentkezési határidő és a felvételi döntés közötti időszakban gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévő, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesül, 50 többletpontra jogosult.”
8. ^ 22. a) az eredmény elérésekor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által szervezett olimpiai játékokon, a FIDE által szervezett Sakkolimpián, 1984-től kezdődően a Paralimpián vagy Siketlimpián szereplő sportágban legfeljebb egy eredményért: világ- és Európa-bajnokságon elért legalább 3. helyezésért 20, országos bajnokságon elért legalább 3. helyezésért 10 többletpontra.21. (1) A Nemzetközi Olimpiai Bizottság által szervezett olimpiai játékokon, a FIDE által szervezett Sakkolimpián, 1984-től kezdődően a Paralimpián vagy Siketlimpián 1–3. helyezést elért jelentkezők felvételi összpontszáma bármely általuk választott intézményben, tagozaton, szakon 480 pont.” 
9. ^ Az előrebecslésnél azt feltételeztük, hogy a nappali tagozaton érettségizettek aránya a 18 éves korú népességhez viszonyítva 2005 után évente 2 százalékponttal növekszik, egészen addig, amíg el nem éri a 80 százalékot. Ezt követően az arány stagnál. A nem nappali tagozaton érettségizettek arányát a nappalihoz viszonyítva 10 százaléknyinak feltételeztük 2005 után.