Testmozgással a személyiségfejlesztésért
Bognár-Nagy Dórával, a Komplex Alapprogram Testmozgásalapú alprogramjának vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan lehet a mozgást és a játékokat a testnevelésórán kívül más közismereti tantárgyakba becsempészni, valamint milyen kompetenciákat fejleszthetnek a testmozgással kapcsolatos foglalkozások.
Ha röviden be kellene mutatnia a Komplex Alapprogramot, azon belül a Testmozgásalapú alprogramot, mit mondana el róla?
A Komplex Alapprogram a köznevelés reformját előkészítő átfogó program, amely több részből tevődik össze. Az élményalapú oktatást szeretné megvalósítani az általános iskolákban, amely fokozza a tanulók aktivitását és tanulási motivációit. Célunk, hogy egységes rendszerbe szervezzünk olyan differenciált tanulásszervezési eljárásokat, amelyek kedvező irányba befolyásolják a diákok iskolához való viszonyát. Az osztályokban különböző képességű, eltérő előzetes tudású gyerkőcök vannak, ezért szükséges, hogy olyan módszerrel oktassunk, amely elősegíti, hogy minden gyerek elérje a megfelelő szintű fejlődést, mindenkiből kihozza tehetségének és érdeklődési körének megfelelően a maximumot, s mindezt úgy, hogy a gyerekek ne szorongjanak, és élvezzék a tanulást. A Testmozgásalapú alprogram az egyes adott iskolai helyszíneken a testmozgás mint alapszükséglet elméletéből indul ki, melynek széles körű kibontakoztatásához nem csak a testnevelés-tanórák járulnak, járulhatnak hozzá, hiszen számos olyan hely, tér és lehetőség van az iskolákban, mely szintén magába rejti a több testmozgás lehetőségét.
Így, e gondolatok alapján három jól elkülöníthető részterület rajzolódott ki, ahol a testmozgás hozzá tud járulni a tanulók testi, lelki, szociális és társadalmi fejlesztéséhez. Az egyik, amit mi úgy nevezünk, kereszttantervi rész, arról szól, hogyan építhető be a testmozgás és az azáltal való tanulás a különböző tanórákba. A cél, hogy olyan élményszerű és a mozgásos tanuláson alapuló módszereket és tevékenységeket integráljunk a tanítási folyamatba, melyek segítségével növelhető a tanulási folyamat eredményessége, megtörhető az osztálytermi tanulás monotonitása, és magasan tartható a tanulási motiváció. Gondolok itt például arra, hogyan lehet matematikaórán körben állva a babzsákdobálást használni a szorzótábla tanulására. Nem az egész órán, csak egy részén jelennek meg a mozgásos játékok, amelyek szorosan kapcsolódnak a tananyaghoz. A másik részterület a szabadidős tevékenység, amikor a kötelező órákon túl, délutánonként van foglalkozás, amit kvázi szakkörként lehet értelmezni. Ez tulajdonképpen egy önkéntességre és befogadásra épülő informális és nonformális tanulás testmozgásalapú támogatása iskolai környezetben. A cél, hogy az iskolai szabadidőben jelenjenek meg a mozgásos tevékenységek és az önkéntességen alapuló tanulói önszerveződések, melyek lehetővé teszik a szabadidő konstruktív eltöltését. Az alprogram harmadik részterülete pedig maga a testnevelésóra. Itt fejlődés- és élményközpontú oktatás megvalósítását támogató módszerek és kereszttantervi tartalmak implementációjának támogatását szeretnénk elérni testnevelésórai környezetben. A cél a tanulók fizikai aktivitáshoz kapcsolódó motivációjának magas szinten tartása, az élethosszig tartó rendszeres testmozgás, sportolási igény kialakítása élményközpontú módszerek alkalmazásával.
Miért tartották fontosnak, hogy a mindennapos testnevelés bevezetése után is legyen egy Testmozgásalapú alprogram?
Úgy gondolom, egyrészt azért kulcsfontosságú az alprogram bevezetése, mert a testmozgás összefügg az egyéb képességek/készségek fejlesztésével is, másrészt mert ha már a mindennapos testnevelés bevezetésével megsokszorozódott a testnevelésórák száma, akkor nagyon fontos, hogy élménydússá és hasznossá tegyék őket a pedagógusok. Az alprogrammal a mozgás iránti élethosszig tartó igényt is szeretnénk megalapozni.
Úgy tudom, a Testmozgásalapú alprogramot a személyiségfejlesztésben is szeretnétek alkalmazni. Ezt hogyan kell elképzelni?
Igen, a Testmozgásalapú alprogram a fizikai aktivitáson keresztül a személyiségfejlődést célozza meg a transzverzális készségek fejlesztésével. A mozgás hozzájárul a személyiségfejlődéshez, aminek fontos része az egészségtudatos magatartás és a jövőorientáció. A testi és lelki egészség a gyermeki személyiség dinamikus összetevője, amelynek programunkban pedagógiai szempontból kiemelt elemei a befogadás, az önkéntesség, a testmozgás, a fizikai aktivitás, az együttműködés, az egyenrangúság, a közösségi lét, a normativitás, az esélynövelés, a hátránykompenzáció. Fontos a csoportmunka és a kooperatív játékokban való részvétel, egymás segítése. Hasznos lehet a gyerekek számára, hogy megéljék akár a különböző versenyhelyzeteket is, természetesen játékos formában. Nem arról van szó, hogy tegyük ki őket véres küzdelemnek, de ha hasonló szituációba kerülnek, akkor tudják kezelni a fair playt: tanuljanak önuralmat, kitartást, akaraterőt, miáltal a koncentrációjuk is javul. Tisztában kell lenniük vele, hogy a sikerért meg kell dolgozni.
Mennyire játszik a program szerepet abban, hogy a gyermekek megszeressék a mozgást?
Nagymértékben. Célunk, hogy a gyerekek a tanórán élvezzék a testnevelést, valamint legyen igényük arra, hogy az iskolaévek után is akár heti kétszer-háromszor mozogjanak. A programmal hosszú távra szeretnénk megalapozni a gyermekek mozgás iránti igényét és a mozgás szeretetét. Ennek alapjait, magát a képességfejlesztést fiatalkorban kell elkezdeni, hiszen jó alap, ha az embernek jó az állóképessége, vagy fejlettek a koordinációs képességei.
A korábbi rendszerben gyakori probléma volt, hogy a testnevelést kötelező feladatként kezelték, hiányzott belőle az élményszerűség mind a diákok, mind a pedagógusok szemszögéből. Az utóbbi időszakban már átalakult a hozzáállás.
A pedagógusok folyamatosan továbbképzéseken vesznek részt, több rendszer is az élményszerű testnevelésórát célozza meg. Még zajlik az átalakulás, nagyon sok „régi” testnevelő tanár dolgozik a „hagyományos” módszerekkel – azokból is van jobb és kevésbé jó is. Az alprogrammal mindenesetre a régi szemléletet szeretnénk megváltoztatni, hogy figyelembe véve a gyerekek különböző képességeit, mindegyiket fejlesztve, élvezetessé tegyük számukra az oktatást.
Ez egyfajta felzárkóztató fejlesztés, vagy az a cél, hogy a saját képességeiknek megfelelő eredményeket érjenek el?
A program egyik fontos célja, hogy ne legyenek korai iskolaelhagyók. Sajnos ez napjainkban jelentős probléma, amit szeretnénk megelőzni. Egyik célunk, hogy a gyengébb képességű gyermekek is merjenek az órán aktívak lenni, jelentkezni, kiállni, máskülönben bekerülnek egy ördögi körbe: egyes diákok fél éven keresztül nem szólalnak meg a tanórákon, így egyre inkább lemaradnak. Pedig az aktivitás nagyon fontos lenne a számukra, hiszen a visszacsatolás közben rögzül a tudás, ez sikerélményhez vezet, a gyerek pedig bátrabb lesz tőle. A státuszkezelés célja tehát pont az alacsonyabb státuszú gyerekek „felemelése”.
A tanárok hogy fogadják az új rendszert?
Saját tapasztalataim vegyes képet mutatnak. Első hallásra sokan örömmel fogadják a kezdeményezést, de vannak, akik újabb kötelezettségként élik meg, és csak a tartalomban elmélyülve lelkesülnek fel. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a pedagógusok programhoz való viszonyulása nagymértékben múlik az intézményvezetők hozzáállásán. Szerencsére összességében kellemes tapasztalataink vannak, számos pozitív visszajelzést kaptunk eddigi találkozásaink során.
Korábban említette, hogy szakmája szerint nem pedagógus. Hogyan került mégis kapcsolatba a programmal?
Így igaz, nem vagyok pedagógus. Mindig is a sporttal foglalkoztam, azon belül inkább a szervezésben vettem részt. Korábban 16 évig a Testnevelési Egyetemen dolgoztam, felnőttképzéssel foglalkoztam, ezért átlátom a sportképzés és a pedagógusképzés rendszerét is, de leginkább szervezői oldalról. Később az Emberi Erőforrások Minisztériumába kerültem, ahol szintén sporttal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom, leginkább szabályozási oldalról. Az alprogramban is a szervezés a legfontosabb feladatom: összefogom a csoportot, az alprogram többi résztvevője pedig alkot az én közreműködésemmel. Pontosan tudom, melyik fejlesztőnek mi a profilja, mi a szakterülete, ami nagyban megkönnyíti a feladatok kiosztását. A projekt nagy előnye, hogy sok kézikönyv és segédanyag készül a pedagógusoknak, amit fel tudnak használni majd a foglalkozások során. Emellett egy szakmai támogatórendszert is felállítunk, ahol elektronikus formában is lehet segítséget kérni, valamint egy olyan szakemberekből álló csapatot, amelynek tagjai kimennek az iskolákba, és ott helyben nyújtanak segítséget. A tanárok kezét viszont nem szeretnénk megkötni, hagyunk teret a kreativitásuknak is, hiszen nem tesszük kötelezővé a kiadványok használatát, csupán segítségként szolgálnak.
Milyen eredményekre számít?
Nagyok az elvárásaim, mert azt látom, nagyon sok jó szakember munkája van a programban, úgyhogy szerintem csak jó lehet. Biztos vagyok benne, hogy kell egy átmeneti időszak, míg a pedagógusok átállnak, és természetesen a gyerekeknek is időre van szükségük, hogy kimutatható legyen a hatása. Igyekszünk mindent úgy összeállítani, hogy ne legyen különösen nagy eszközigénye, hogy bármely kisebb iskola is könnyedén megvalósíthassa a projektet. Semmiképpen nem szeretnénk, ha a gyerekek tehernek éreznék a feladatokat, arra törekszünk, hogy élvezzék a tanulást, kooperáljanak egymással, csapatban dolgozzanak, és minden területen fejlesszék magukat.
Önnek mit adott ez a felkérés?
A programnak köszönhetően jobban belelátok az oktatás világába. Mindemellett anyaként is nagyon hasznosak számomra az itt szerzett tapasztalatok, hiszen így már tudom, hogy olyan iskolát fogok keresni a gyermekemnek, ahol bevezették a Komplex Alapprogramot.