Tehát mire használják az aranyhalat?

Bevezetés

Cicero azt mondta: „Aki nem tudja, mi történt a születése előtt, az mindörökre gyerek marad.” Az Egyesült Királyságban a történelem az alapszinttől (vagyis 3–5 éves kortól) kezdődően folyamatosan jelen van a tananyagban. Az első életkori szakaszban a gyerekek gyakran küszködnek a történelmi fogalmakkal, nem rendelkeznek ugyanis még azzal a lineáris időskálával, amely csak később fejlődik ki az életükben, emiatt a tantárgy témáját is könnyen távolinak és a saját életüktől idegennek találhatják. Vajon az információs-kommunikációs technikák alkalmazása megnövelheti-e a gyerekek saját részvételét a tanulmányaikban, növekedhet-e ezáltal a tantárgy iránti érdeklődésük?

Programunk úgy indult, hogy egy iskolai felügyelő és egy hétesztendős kisgyerek beszélgetését hallgattuk végig. A gyerek arról számolt be, hogy ő kétszer tanult a vikingekről, egyszer az iskolában, ami „egész érdekes” volt, és egyszer pedig „nagyon alaposan” a dániai Roskilde vikinghajó múzeumában. Viszont úgy érezte, hogy csak akkor tanulta meg megfelelően méltányolni a vikingek csónaképítői, szerszámkészítői és navigátori ügyességét, illetve hajóik nagyságát és bonyolultságát, amikor elment a múzeumba, és látta (meg is érintette) a felújított hajókat.

Arra sajnos nincs lehetőség, hogy a tanárok a vikingekről Skandináviában, a rómaiakról Olaszországban tanítsanak. De nem lehetne-e ugyanilyen értékű „virtuális” látogatást megszervezni számukra? Vajon az IKT eszközei felhasználhatóak-e arra, hogy a tanulóknak a tanulmányozott időszakokhoz kapcsolódóan a tananyagon belül is nagyobb részvételt és aktivitást kínáljanak? A tanterv 2. szintjén lévő tanulóknak (7–11 éves korcsoport) a történelmi tanulmányok során ugyanis valóban nehézséget okozhat a lineáris időskálán való eligazodás, és az információkat is majdhogynem képzeletbeliként fogadják akkor, ha még nincsenek olyan hasonló tapasztalataik, amelyekre hivatkozhatnak.

Ezt a kísérletet akciókutatás formájában végeztük egy kis létszámú (118 fős) félfalusi iskolában, Északnyugat-Angliában, és programunkba bekapcsoltunk általános iskolákat (valamint néhány múzeumot és turisztikai irodát is) Dániában, Svédországban, Norvégiában, Izlandban, Grönlandon és Új-Fundlandban. A kísérletben részt vevő angol gyerekek 6 és 11 év közöttiek voltak, és a program kezdetekor csupán alapszintű információs technikai készségekkel rendelkeztek. A külföldi iskolákban 6 és 13 év közötti gyerekekkel dolgoztunk együtt.

A tananyag fókusza

2001 őszén a 3. és 4. osztályos történelem-tananyag a betolakodókkal, a gyarmatosítókkal, az angolszászokkal és a vikingekkel kapcsolatos ismeretekből állt. Az osztály tanára szeptember elején, még a program kezdete előtt belekezdett ebbe a témába. Bemutatta az osztálynak Eriket, a vikinget is. Erik egy 50 centiméter magas, nemezből és szövetből készített báb volt, egy viking kereskedő modellje. Inkább egy kereskedőt választottunk, nem pedig harcost, mert el akartuk kerülni azokat a problémákat, amelyek abból adódnának, hogy az iskolákhoz elküldött bábunak fegyverei is vannak.

Az osztálynak elmagyarázták, hogy Erik egy igazi viking utazásra készül, ellátogat majd néhány olyan országba (az ottani iskolákba, múzeumokba, turisztikai irodákba is), ahova és ahonnan a vikingek utazgattak. Utazása során e-maileket és fényképeket fog küldeni, és a gyerekek az egész utazás alatt kapcsolatban lehetnek, együttműködhetnek az Erik-bábut vendégül látó iskolákkal.

Addigra már minden 3. osztályos gyerek pontosan ismerte az utazó játék fogalmát, ugyanis az előző tanévben egy ausztráliai iskolával közösen játékmackócserében vettek részt, melyet egy ún. útitárs-program keretében szerveztek. (1999, Get the Travel Buddy Bug: Connecting Children Through a Networked Society. Poster presentation, ICCE99, Chiba, Japan).

A gyerekek először óriási térképet készítettek, amely Észak-Európát, Izlandot, Grönlandot és Új-Fundlandot ábrázolta, és azt kifüggesztették az osztálytermen kívül, az előcsarnokban. Bejelölték Erik indulásának helyét, fényképeit a térkép mellé helyezték, és az útitervet az iskolai földgömb mellé tették. Ruhájáról sokat beszélgettek; hangsúlyozták, hogy melegnek kell lennie, vízhatlannak és kényelmesnek, mivel csak egyetlen öltözéket fog magával vinni. Néhány viking pénzérmemásolatot is beletettek a pénzeszacskójába. Eriket postán küldték el a nagy utazásra, azoknak a gyerekeknek a nagy csalódására, akik azt hitték, hogy hosszú hajóutazást tesz majd!

Természetesen az iskolákkal és a múzeumokkal előzetesen felvettük a kapcsolatot, elsősorban a személyes kapcsolatok és a My Europe keresőprogram, valamint az európai iskolahálózatok (http://www.eun.org)segítsége révén – ezeket én magam terveztem meg –, illetve egyéb internetes oldalakat is igénybe vettünk. Minden iskola és múzeum nagy lelkesedéssel kapcsolódott be programunkba, és mihelyt hivatalosan is hozzájárultak ehhez, fel is soroltuk valamennyit a mi iskolánk honlapján, hogy a szülők és a gyerekek is felkereshessék honlapjaikat akár a program során, akár a program befejezése után is.

A program

Erik szeptember elején hagyta el Bartont, és először Dániába utazott, Roskilde-be, a viking hajók múzeumába. Néhány nappal később a gyerekeknek e-mailt küldött, valamint sok fényképet. Ezek között Erikről a múzeumban, a hajókon, a csónaképítő műhelyben és a régészeti teremben készített képek is szerepeltek, amint például a kivájt gerendákat vizsgálgatja. Minden egyes fotót a múzeum oktatási felelőse, Ane Bendix-Horn látott el írásos jegyzeteivel. A gyerekek kinyomtatták a fotókat és a jegyzeteket, valamennyit kirakták az előcsarnokban elhelyezett táblára. A kiállított tárgyakkal kapcsolatos érdekességeket tartalmaztak: mekkora a hajó hossza, szélessége, magassága és súlya, hogyan tartósítják a kivájt gerendákat, hogyan használták a Nap-iránytűt.

Erik ezután ellátogatott Dánia, Svédország, Norvégia és Izland iskoláiba. Mindegyik meglátogatott osztály küldött a miénknek e-mailt és néhány fényképet, valamint olyan kézimunkákat, melyeket ők készítettek a vikingekről. Néhány esetben Eriket elvitték a helyi viking emlékhelyekre vagy múzeumokba is, és újabb fotók készültek a leletekről, az épületekről. Több iskola érdeklődött más programokban való együttműködés iránt. Például felvetették egy vikingekkel kapcsolatos dán–angol szakmai szótár összeállítását. Az is felmerült, hogy a mi gyerekeink is közreműködjenek egy olyan projektben, amelyben egy svéd iskola helyi közmondások összegyűjtésére vállalkozott. Egy norvég iskolával a helyi karácsonyi szokásokkal kapcsolatosan összegyűjtött ismereteinket cseréltük ki. Mivel egy dániai iskolából angol nyelven írott levelek érkeztek hozzánk, a mieink arra gondoltak, milyen érdekes lenne, ha ők meg dán nyelven válaszolnának. Ezért először válaszaikat angolul fogalmazták meg, aztán pedig a szöveget egy olyan alapszintű dán nyelvvel kezdték el kombinálni, melyet én tanítottam meg nekik, majd igénybe vettek on-line fordítói szolgáltatásokat a dán változat elkészítéséhez.

A legérdekesebbnek a partneriskolák weboldalain tett látogatások bizonyultak. Elsőként azt vették észre, hogy skandináviai partnereik az iskolában szabadon viselhetik saját ruhájukat, nem kell egyenruhában járniuk. Nagyon sok vitát folytattunk mindkét gyakorlat előnyeiről. A második témát rendszerint az időjárás szolgáltatta: „Nálunk miért nincsen olyan hó, mint ott?” E kérdések aztán elvezettek ahhoz, hogy a tanulók minden országban naponként figyelték az interneten az időjárás alakulását. Ezt követte az iskolaépületek és játszótéri felszerelések összehasonlítása. Majd közösen készítettük el az iskolánkról szóló beszámolót. Mindenütt bátorították a tanulók közötti kapcsolatokat, újabb programokat is kezdeményeztek, köztük egy későbbi Utazó Bábu-cserét egy játékhalacskával, mintha az egy dániai iskolából érkezne és nálunk maradna, hogy megismerkedhessen a prestoni élettel.

A programban részt vevő iskolák fényképeket és e-maileket tettek közzé honlapjukon, valamint Erik haladását jelölték saját térképükön. Néhány gyerek az iránt érdeklődött, hogy mi történik a fotókkal, ha egyszer a program befejeződik. Így született meg egy állandó gyűjtemény ötlete. Az előző esztendőben, amikor egy ausztráliai iskolával mackókat cseréltek, mindegyik gyerek rövid beszámolót vállalt Ausztrália valamelyik jellegzetességéről, például a vadon élő állatokról, a pénzérmékről, a bélyegekről vagy a kőzetekről, és ezekből az osztály egy kötetet állított össze az iskolai könyvtár számára. Most a gyerekek hasonló könyvre gondoltak a viking utazással kapcsolatban, és elhatározták, hogy ezt a kötetet elküldik minden részt vevő iskolának és múzeumnak. Egy könyvet ugyan lehet sokszorosítani – valószínűleg fekete-fehérben –, de az lenne az igazi, ha le is fordítanák! Valaki azt javasolta, hogy az összes fotót tegyük egyetlen kötetbe, és arról készítsünk másolatokat, de mivel a színes másolás megfizethetetlen költségeket jelentene, elhatározták, hogy minden fényképet inkább CD-ROM-ra visznek angol, dán, svéd és norvég kísérőszöveggel, a fordításba pedig más iskolákat is bekapcsolnak. A CD-t minden részt vevő iskola vagy múzeum ingyen kapja meg, de mások is hozzájuthatnak, ha fizetnek érte.

Az iskola egyébként bekapcsolódott az ún. Digit Video Kísérleti Programba is, így Erik viszszatérésekor majd videó is készül utazásáról. A gyűjtemény összeállítása közben a technikai lehetőségek felhasználásával a gyerekeket egyszersmind ismereteik alkalmazására is bátorítottuk – a technikával és a vikingekkel kapcsolatban egyaránt, mégpedig teljesen új és alkotó módon. Gondolkodási és vitakészségeik is fejlődtek, amint kiválasztottak vagy elvetettek valamilyen ötletet vagy információt, és ami még fontosabb, értékelték is a választásaikat.

A viking-projekt félidejében kérdőívet küldtem az osztályomba járó gyerekek szüleinek. Mindenki visszaküldte, és arra a kérdésemre, hogy vajon a gyerek beszélt-e otthon Erik vikingutazásáról, minden esetben igenlő válasz érkezett. Huszonnégy tanulónk meg is mutatta szüleinek az Erikkel foglalkozó iskolai weboldalakat, tizenkilencen pedig a partneriskolák és a múzeumok honlapjaira is rákattintottak. Minden szülő érdeklődött a projekt iránt, nagy lelkesedéssel fogadták egy iskolai viking-est tervét is arra az alkalomra, amikor Erik visszaérkezik. Akkor majd a gyerekek a bábu utazásáról beszélnek, és bemutatnak néhányat saját munkáikból is.

Más osztályok tanulói is érdeklődtek a projekt iránt. Az 5. és a 6. osztályosok annyira lelkesek voltak, hogy megkérdezték, nem indíthatnának-e ők is egy olyan programot, amely a római történelmi tanulmányokat segíti, ennek alapján létre is hozták Marcus, a római katona figuráját, és elküldték őt Olaszországba.

Noha ez a projekt szükségszerűen sokkal rövidebb idejű volt – és csak kismértékben tudtam támogatni –, a tanulók nagyon érdekesnek tartották. Ők nemcsak leveleket és fényképeket váltottak a partneriskolákkal, hanem helyi édességekből összeállított csomagokat is küldtek egymásnak. Hozzánk római specialitás érkezett, míg partnereink egy igazi angol teának örülhettek. Gyerekeink közül időközben néhányan elkezdték forgatni a „Tanítsd magad olaszul!” tanfolyamának anyagát is, és később azt is megtanulták, hogy miként használják az on-line weboldal fordítói eszközeit ahhoz, hogy meg tudják érteni azokat az oldalakat is, amelyeket a partneriskolák állítottak össze.

Mialatt e tennivalókkal voltunk elfoglalva, rátaláltam a következő idézetre, amely úgy érzem, pontosan összegzi programunk törekvéseit: „Az a nagy változás, amely előttünk áll, nem is a technika, hanem a kapcsolatok. Az embereket egymással kapcsolatba hozni – ez az igazán óriási fordulat.” (Normák, Tanulók és a Siker. Alan November előadása az Asilomar Szimpóziumon, 1998.)

A távolabbra mutató eredmények

A gyerekek napi rendszerességgel hozzáférhetnek e-mailjeikhez, hogy figyeljék az Eriktől érkező híreket vagy bármilyen más on-line programot, amelybe bekapcsolódtak. Rendszerint a reggeliző szobában kerül sor arra, hogy leveleikbe belenézzenek, és még mielőtt a tanítás hivatalosan is megkezdődik, a híreket el tudják mondani a többieknek. A gyerekek az IKT-készségek alkalmazása terén számottevően fejlődtek, ugyanakkor magabiztosságuk is megnőtt. Nagyon izgalmas volt egyébként a 7–8 éveseket hallgatni, amint a náluk idősebb gyerekeknek (és nemegyszer a tantestületnek is) magyarázták, miként kell használni az e-mailt, hogyan kell digitális fényképeket továbbítani stb.

Történelmi tanulmányaiknak is sokat használt, hogy látták az összefüggéseket azon tájak és életfeltételek között, amelyekben a vikingek otthon voltak és ahonnan el akartak utazni. Amikor a gyerekek tipikusan a vikingjellegzetességek szempontjából készítettek írásos beszámolót arról, hogy miért is hagyják el Skandináviát, még rokonszenvezni is tudtak ezekkel a régi emberekkel, hasznosítani tudták a felkészülés során látott leletekkel kapcsolatban megszerzett ismereteiket is. A hajókra vonatkozó részletes ismereteik arra is jók voltak, hogy a játszótéren is lerajzolják egy tipikus kereskedelmi hajó körvonalait. Eljutottak odáig, hogy a helyi fák közül ki tudták választani azokat, amelyek alkalmasak lennének hajók építésére. Azt is tanulmányozták, hogyan készíthetnének vitorlákat. Egy helyi vikingtörténeti csoportnak köszönhetően a gyerekek kipróbálhatták az eredetihez nagyon hasonló, kézzel szövött anyagokat, valamint a fegyvereket is, sőt, azt is megtapasztalhatták, hogy milyen nehezek ezek a ruhák, és mennyire kényelmetlen a viselésük.

A 3. és 4. osztályosaink mindent megtudtak tehát a vikingekről, hajóikról, a hajók építéséről, a navigációs készségekről és a telepekről. Láttak helyreállított vikinghajókat, tanultak az építésről és ezeknek az utánzatoknak az elkészítéséből is, látták azt a munkát, amely a Roskilde-i viking hajók múzeumának régészeti szekciójában folyik. Azt is tudják már, hogy ott mire használják az aranyhalakat – arra ugyanis, hogy segítsenek tisztítani, algátlanítani a vizet abban a kádban, amelyben az eredeti viking hajókból kivett fatörzseket tárolják a restaurálás előtt.

A kapott képek óriási gazdagsága lehetővé tette, hogy rengeteg olyan leletet lássanak, amelyet sok tudós is megirigyelne. Az eredeti viking térségekkel való kapcsolatuk hozzásegítette őket ahhoz is, hogy megértsék, néhány viking annak idején miért is kívánt elutazni, és sokkal vendégszeretőbb földet találni a gazdálkodáshoz. Megtanulták, miként alkalmazzák IKT-ismereteiket annak érdekében, hogy felfedezéseket tegyenek, információkat keressenek és hogy legyőzzék a történelmi források fizikai távolságát. De mindenekfölött megismerkedtek és kapcsolatba kerültek más országok tanulóival, megosztották velük nézeteiket és véleményüket, valamennyire a nyelvüket is megtanulták, megismerték a kultúrájukat, szokásaikat is. Hogy ismét Alan Novembert idézzem: „Ami keresztüláramlik a kábeleken, ami keresztülfolyik a dobozokon, az sokkal fontosabb, mint maguk a kábelek és a dobozok.”

A gyerekek az IKT-t eszközként elsősorban azért használták, hogy növeljék tudásukat: nemcsak a történelmi tananyagban, hanem földrajzban és az idegen nyelvek terén is. Az a néhány dán szó, melyet megtanultak, természetesen nem garancia arra, hogy a jövőben folyékonyan beszélni is fogják ezt a nyelvet, de mindenképpen bepillantást nyernek egy másik nyelvbe és kultúrába, és akár ez úgy is felfogható, mint a jövőbeli tanulási lehetőségek kezdete, bevezetése.

Erik egyébként még mindig úton van, tehát programunk még egyáltalán nem fejeződött be...