Tartalom alapú nyelvoktatás az általános iskolában

Bognár Anikó cikkéhez csatlakozva (Új Pedagógiai Szemle, 2005. 9. sz.) az általános iskola vonatkozásában tekintjük át a tartalom alapú nyelvoktatás kérdéseit. Egyetértünk a szerző véleményével, mely szerint a tartalomnak elsődleges szerepe van az idegen nyelvek tanításában. A korszerű módszer, a legmodernebb oktatási eszköz sem kelti fel oly mértékben a gyermek kíváncsiságát, mint egy érdekes téma. A nyelvtanulásról megfeledkezve a tanuló csak a tartalomra koncentrál ilyenkor.

Az általános iskolai nyelvoktatás is hasonló problémákkal küzd, mint a középiskolai, de eltérő vonásokat is mutat. Német nemzetiségi iskolában tanító nyelvtanárként jól ismerjük a 6–14 éves gyerekek képességeit, idegen nyelvhez való hozzáállását, nyelvtanulási problémáit. Az évek során szerzett tapasztalatainkat szeretnénk megosztani az olvasókkal.

Tankönyvek, szaktanárok

A hatékonyabb, egységesebb és magasabb színvonalú nyelvoktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtése érdekében az iskoláknak a jelenleginél sokkal nagyobb állami és önkormányzati támogatásra volna szükségük. Az iskolai nyelvi munkaközösségeknek pedig arra kellene törekedniük, hogy minél korábban (legalább a harmadik évfolyamtól) és minél nagyobb óraszámban kezdjék el az idegen nyelv oktatását. Így ugyanis a kisgyermek sokkal hatékonyabban, gyorsabban, kevesebb erőfeszítéssel, szinte az anyanyelv megtanulásának folyamatához hasonlóan sajátítja el azt. A személyi és tárgyi feltételek mellett az idegen nyelvet tanító pedagógusoknak figyelmet kell fordítaniuk arra is, hogy oktatási módszereik igazodjanak a tanulók életkori sajátosságaihoz és igényeihez. Az általános iskolákban az elsődleges cél, hogy a tanulók kommunikációs készségét fejlesszük a hétköznapi szituációkban, vagyis tudjanak megszólalni, kapcsolatot teremteni a tanult idegen nyelven. Természetesen törekedni kell a tudatos nyelvhelyességre is. Ennek elérése érdekében a kommunikatív nyelvoktatás megfelelő módszertani és pedagógiai eszközeit kell alkalmazni. Ha a szemléltetőanyagokat, applikációkat, hang- és filmanyagokat, számítógépes oktatóprogramokat az oktatásban tudatosan és rendszeresen alkalmazzuk, tanulóink természetes, sokoldalú nyelvtudást szerezhetnek, majd erre a tudásra építve a középiskolák elérhetik, hogy tanulóik legalább középfokú nyelvtudáshoz jussanak.

Az egyik legnagyobb gondot a tartalom alapú nyelvoktatás elveit követő tankönyvek hiánya okozza. Első osztályban, amikor még íráskép nélkül, egyszerű képeskönyvvel dolgozunk, ellensúlyozható a probléma. Második osztályban az írástanuláskor viszont a jelenlegi könyvek nem motiválnak eléggé, és nem fordítanak kellő gondot a beszéd továbbfejlesztésére, amely írástanulás közben kissé megtorpan, visszafejlődik. A felsőbb osztályokban még rosszabb a helyzet, a tankönyvek szövegei nem érdekesek, új ismereteket, tartalmakat szinte egyáltalán nem közvetítenek. Alig rendelkezünk szakkönyvekkel, a meglévő könyvek nagy része nem alkalmazkodik az egyes korosztályok adottságaihoz, valamint nyelvi felkészültségéhez. Így a tanárnak a felkészülés során, óráról órára oldalakat kell szaknyelven fordítania, vagy a csoport nyelvi szintjéhez kell igazítania a meglévő anyagot.

A kétnyelvű oktatás másik problémája a képzett nyelvtanárok hiánya. A nyelvszakos kollégákat a szaktudás hiányával, a szaktanárokat pedig a nyelvtudás hiányával vádolják. Sokat segítenek a továbbképzések, például nagyon jónak tartjuk a Német Szaktanácsadói Szolgálat és a Goethe Intézet által szervezett továbbképzéseket, de a gyakorlatias, problémamegoldó, ötletbörze jellegű foglalkozásokra évente több alkalommal és több tantárgyból lenne szükség.

Első lépések a tartalom alapú nyelvoktatás felé a két tanítási nyelvű, illetve nemzetiségi iskolákban

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején több hazai gimnázium indított két tanítási nyelvű oktatást, és az idegen nyelvi munkaközösségek kidolgozták alternatív pedagógiai programjaikat. Apedagógiai program kidolgozásakor mi mindenekelőtt azt a pszicholingvisztikai megállapítást tartottuk mértékadónak, amely szerint minél korábban találkozik a gyerek az idegen nyelvvel, annál könnyebben sajátítja el azt. Sajnálatos módon néha olyan vélemények is elhangzottak, amelyek óvodás- és kisiskoláskorban károsnak tartják az idegen nyelvek tanulását, mondván: a túlságosan korai kezdés károsan befolyásolja a gyerekek pszichés fejlődését. Tapasztalataink egyáltalán nem támasztják alá ezt a nézőpontot, sőt tanítványaink körében ennek épp az ellenkezőjét figyelhetjük meg. Természetesen ismét hangsúlyozni kell a megfelelő módszer megválasztásának fontosságát.

Tanulóink egy része a német nyelv mellett meghatározott tantárgyakat tanul német nyelven. A tantárgyak körét is úgy jelöltük ki, hogy a hallás utáni megértés készségének kialakításától fokozatosan jussanak el a gyerekek az önálló beszédhasználat szintjéig. A különböző tantárgyak idegen nyelven történő tanulásával ugyanis a tanulók szélesebb szókincsréteggel ismerkednek meg, és így tökéletesebb nyelvtudás birtokába juthatnak, mint ha csak a társalgási nyelv fordulatait sajátítanák el.

Személyes tapasztalatunk alapján mondhatjuk, hogy a német–magyar két tanítási nyelvű, illetve nemzetiségi osztályokban folyó munka az első évfolyamon a legnehezebb, ugyanakkor a leglátványosabb eredményeket hozza. A tanulók többnyire nyelvtudás nélkül érkeznek, és a tanév végén aktív szókincsük 250-300 lexikai egységre tehető, passzív szókincsük nagysága pedig a feldolgozott versek, dalok, mondókák számától függ.

Az első tanévben csak szóbeli nyelvtanítás zajlik, az idegen nyelvű írás-olvasás tanítása teljes egészében a második tanév feladata. Épp a kizárólagos szóbeliség következtében az egyébként is kis létszámú csoportokban a gyermekek gyakran használják a nyelvet, kiejtésük, intonációjuk bámulatos mértékben leképezi a hallott német nyelvű beszédet. Szinte észrevétlenül sajátítják el a szavakat, kifejezéseket, szemmel láthatóan mindenféle pszichés károsodás nélkül.

Az is igaz, hogy az első évfolyamon tanító nevelőnek rendkívül felkészültnek kell lennie mind nyelvileg, mind módszertanilag, hiszen az állandó ismétlés szürkévé, egyhangúvá, unalmassá válna újabb és újabb játékok, módszertani fordulatok kitalálása, alkalmazása nélkül! Az első osztályos tananyag összeállításakor természetesen figyelembe kell venni a gyerekek érdeklődési körét, életkori sajátosságait, és ezeket a világ gyors ütemű változása miatt néhány évenként felül kell vizsgálni.

Az első évfolyamon nincsenek kifejezetten nyelvtani ismereteket feldolgozó tanítási órák, a mondatmodellek alapján a tanulók mégis tudják használni a kiegészítendő és eldöntendő kérdéseket, ismerik a legfontosabb helyhatározószókat, kifejezésekben képesek használni néhány elöljárót, pontosan alkalmazzák a mondat egyenes és fordított szórendjét. A tananyaghoz kapcsolódó versek, kiszámolók, dalok és játékok szóanyaga a gyerekek passzív szókincsét bővíti, másrészt óriási mennyiségű indukciós anyag összegyűjtését jelenti a nyelvtanulás későbbi szakaszában.

A második évfolyamon a tanult témákban bővítjük a tanulók szókincsét, és megkezdjük a német nyelvű olvasás és írás tanítását. Azért nem korábban, hogy az első évfolyamon még véletlenül se okozzon problémát a magyar nyelvű olvasás- és írástanulás elsajátításában. A második évfolyam kezdetén szóban elevenítjük fel az előző évfolyam szókészletét, csak ezután kezdünk olvasni és írni. Az írás kezdetben többnyire másolást jelent, de egyre többször próbálkozunk a helyesírás tudatos gyakorlásával betűkiegészítésre és emlékezetre épülő írásos feladatokban. Nyelvtani ismereteket továbbra sem tanítunk, legfeljebb csoportosításos feladatok segítségével készítjük elő a következő évfolyam munkáját.

Az általános iskolai nyelvoktatás témák köré épül. A tankönyvek egy-egy téma kidolgozását különféleképpen értelmezik. Például többségben vannak a témához kapcsolódó párbeszédek, melyekből a tanuló megismerkedhet az adott szituációban szükséges legfontosabb beszédfordulatokkal. Tudjuk, hogy mindez annak ellensúlyozására jött létre, hogy a hagyományos szövegekből felépülő tankönyvek „az elolvasom, kiszótározom, lefordítom” módszerre épültek. Ám a párbeszédek a tanulók számára nem túl izgalmasak. Feldolgozásra is legfeljebb más szavakkal történő behelyettesítéssel alkalmasak. Tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen típusú feladatokat a gyerekek a tartalmi elemekre való odafigyelés nélkül oldják meg,és ez nemigen mozdítja előrébb a nyelvtudásukat. Egyensúlyt kellene találnunk az információkat, tartalmakat közlő szövegek és a párbeszédek feldolgozása között. Célszerűbb lenne az önálló párbeszédalkotás egy-egy szöveg feldolgozása után. Ha emellett a gyerekek olyan információkhoz jutnának az adott témában, amelyek újak és érdekesek számukra, valószínűleg motiváltabbak lennének. Tapasztalataink szerint ilyen esetekben érzékelhetően nagyobb volt a tanulók érdeklődése, megfogalmazták véleményüket a témáról, és azt kifejezésre is juttatták az adott idegen nyelven.

A legnehezebb persze érdekes könyvet írni az alsóbb évfolyamokon tanulók számára, akiknek még nyelvi nehézségeik is vannak. De itt sem szabad mellőznünk a tartalom alapú nyelvoktatást, akár egy-egy mese egyszerűsített változatának bemutatásával.

Az iskolán kívüli élethez kapcsolódás is fontos az alsóbb évfolyamok számára. Való igaz, hogy tanulóinkat meg kell tanítani arra, hogy a nyelvi szintjüknél bonyolultabb szövegekkel is bánni tudjanak. Ebben segítenek az idegen nyelvű gyermekfolyóiratok. Nyúljunk bátran ezekhez a szövegekhez, tegyük alkalmassá azokat a tanórán történő felhasználásra!

Szükség lenne tehát a különböző információs forrásokban való kutatásra, azok csoportosítását, összehasonlítását ösztönző feladatokra. De amíg a pedagógusok java része egzisztenciális gondokkal küszködik, sajnos a többség nehezen vehető rá, hogy megfelelő segédeszközök nélkül sok előkészületet igénylő, minőségi munkát végezzen. Pedig ki kellene használni az általános iskolás diákok idegen nyelv iránti fogékonyságát. Kár lenne, ha megfelelően képzett tanárok és tankönyvek hiányában nem lenne kiaknázva ez a kincs, ez a nyolc év, amely alkalmas lenne egy nyelv középszintű elsajátítására is.

Tanórán kívüli tevékenységek a nyelvoktatás kiegészítésére

Fontos, hogy a tanulók tanórán kívüli tevékenységek keretében is találkozzanak az idegen nyelvvel. A kommunikatív és cselekvésközpontú nyelvoktatás természetes körülmények között nagy lehetőségeket rejt magában. Ennek érdekében számos olyan iskolai programot szervezünk a gyerekeknek, ahol szükségük van a nyelvtudásra (nyelvi versenyek, idegen nyelvi színjátszó szakkör, levelezés németországi általános iskolásokkal, csereprogramok, Comenius-programok, sítábor Ausztriában, nyári tábor).

Programjaink kialakításakor elsősorban arra törekedtünk, hogy azok minden szempontból (személyi feltételek, oktatási módszerek, programok változatossága) megfeleljenek a gyermekek életkori sajátosságainak. A tanulók kommunikációs képességei jól fejleszthetők szituációs és memóriafejlesztő játékokkal. A gátlások feloldása természetes körülmények között sokkal könnyebb, és a gyerekek megnyilvánulásai is spontánabbak.

Az általános iskola nyelvileg is a középiskolai oktatás előkészítő színtere. Ugyanis megfelelő oktatás esetén a középiskolai 0. évfolyamok is más hangsúlyt kaphatnának; nem kellene az alapoknál kezdeni a nyelvtanítást, ha az általános iskoláknak a mainál egységesebb (esetleg éppen a középiskolák által megszabott) követelményszintnek kellene megfelelniük. Valószínűleg nem érkeznének ennyire különböző nyelvtudással a gyerekek a középiskolába, és nem okozna gondot nyelvi szintjük összehangolása sem. Úgy gondoljuk, ezen a területen a középiskoláknak és az általános iskoláknak jobban össze kellene hangolódniuk. A kétnyelvű és nemzetiségi iskolák pedig lehetőséget nyújtanának arra, hogy a tanulók egy szintfelmérő után a 0. évfolyamot átlépjék.

A meglévő problémák ellenére, a nyelv átadása az egyik legcsodálatosabb dolog: gyönyörködni abban, amikor a gyerekek először éreznek rá, hogy ki tudják fejezni magukat egy idegen nyelven, osztozni örömükben, valamint tovább segíteni őket a megkezdett úton.