Az Országos Közoktatási Intézetben néhány évvel ezelőtt komplex társadalomtudományi tananyagfejlesztő munkát kezdtünk el. Egyfelől készségfejlesztő programok kidolgozására vállalkoztunk, másfelől pedig hagyományos ismeretátadó tananyagokat igyekeztünk létrehozni. A készségfejlesztő programok négy alapvető területre irányultak: a gondolkodási, a kommunikációs, az ún. szocializációs (erkölcsi és jogi), valamint a tanulási készségek fejlesztésére. Tartalmi értelemben az ember- és társadalomismeret, valamint az erkölcsi és jogi ismeretek oktatására készültek tananyagok. Munkánk során fontosnak tartottuk, hogy megismerkedjünk a hasonló jellegű nemzetközi tananyagokkal. Számtalan jól működő programmal találkoztunk, amelyekről úgy gondoltuk, hogy érdemes volna - a megfelelő átalakítás után - meghonosítani.
Tudtuk persze, hogy mindez nem olyan egyszerű, mint ahogy 18. századi elődeink elképzelték: csak "fel kell zárkóznunk", csak át kell vennünk a nyugati kultúra mintáit, és máris olyanok vagyunk, mint ők. Tisztáznunk kell, hogy a felzárkózás mit is jelent. Vajon a mintakövetéssel nem járunk-e úgy, mint a híres-nevezetes Akhilleusz, aki Zénón szerint soha sem éri utol a teknősbékát? Valóban olyanok akarunk-e lenni, mint ők? A viták és a gyakorlati munka során nyilvánvalóvá vált, amit addig is gyanítottunk, hogy semmilyen más környezetből származó tananyagot nem lehet automatikusan átültetni.
Tanulni viszont nem szégyen. Legfőképpen arra voltunk kíváncsiak, hogyan működik a demokráciára nevelés a komolyabb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban. Először elolvastunk számtalan érdekes programot a demokráciára nevelés szükségességéről. Sokkal többet nyújtottak ennél a fejlesztőműhelyek és iskolák, ahol életszerű tapasztalatokat kaptunk az új típusú tananyagok beépüléséről és a különböző (tanulási, gondolkodási, kommunikációs) készségfejlesztő módszerekről. Számtalan új módszert ismertünk meg, beszélgettünk a programok kidolgozóival, meglátogattuk iskoláikat, lefordítottunk sok-sok társadalomismereti tananyagot, adaptáltunk jó néhány készségfejlesztő programot, részt vettünk hazai kipróbálásukban A demokráciára nevelés csodáját azonban nyilvánvalóan nem találtuk meg egyetlen programban sem. Hiába vettünk át jó néhány izgalmas tartalmú tananyagot és praktikus pedagógiai módszert, újra és újra bebizonyosodott, hogy a demokratikus beidegződések - mind a tanárokban, mind a diákokban - csak hosszú és nyugodt fejlesztőmunka során alakulhatnak ki. Rá kellett jönnünk egyrészt arra a közhelyes igazságra, hogy a magyar társadalom demokratizálásához ugyan kaphatunk ötleteket és mintákat, de annak útját magunknak kell kitalálni és végigjárni. Másrészt arra is rá kellett jönnünk, hogy az angol gyep valóban csupán attól zöldebb, hogy már több száz éve gondozzák.
A most következő válogatás során ebből a munkából mutatunk be ízelítőt. Mihály Ottó tanulmányában körképet kaphatunk a különböző tudásértelmezésekről, tantervekről. Az írás kiemeli az "európai dimenzió" integrálására alkalmas programokat, és javasolja néhány program magyarországi meghonosítását. Horváth H. Attila és Vass Vilmos cikke az európai oktatási programok hazai adaptációs lehetőségeit taglalja. Megközelítési módjaik alapján rendezi csoportokba az eddig adaptált fontosabb programokat. A Változatok adaptációra című írásunkban három terület - Mozgóképkultúra és médiaismeret, Társadalomismeret és Gyermekfilozófia - adaptációjának kérdéseit vizsgáljuk.