Tanulási motivációk célorientációs megközelítésben

A célorientációs elmélet alapján folyó vizsgálatok a tanulási motiváció kutatásának egyik legdinamikusabban fejlődő területét képviselik. Ennek ellenére a hazai oktatáskutatásban a célorientációs megközelítés alig érhető tetten, bár egyre több példát találunk alkalmazására. A témában való eligazodást, a pedagógusok motivációról való gondolkodását jelentősen segítheti Fejes József Balázs Célok és motiváció – Tanulási motiváció a célorientációs elmélet alapján című könyve. E szintetizáló munka az eddigi eredményeket összegezve, azt hazai kutatásokkal kiegészítve, újabb össze-függésekre hívja fel a figyelmet.

A kötet segíthet a tanulási motiváció összetett hatásmechanizmusának megértésében – írja a kötet bevezetésében a szerző. Ugyanakkor nem ígér motivációs receptet, hiszen a tanulási motiváció egyrészt kontextusfüggő, másrészt a hazai osztálytermi környezet motivációs sajátosságait sem ismerjük eléggé, további kutatások szükségesek még a beavatkozási pontok részletesebb feltárásához. A szerző célja, hogy a célorientációs elmélet segítségével bővítse tudásunkat a motivációról; megvizsgálja, hogy a tanulók szemszögéből nézve milyen a pedagógusok munkája és az osztályközösség. A szerző emellett arra is vállalkozik, hogy megteremtse a célelmélettel kapcsolatos eredmények alkalmazásának feltételeit az elméleti alapok áttekintésével, mérőeszközök közreadásával, összefüggések feltárásával. A 205 oldalas, két fő részből álló könyv szerkezete jól áttekinthető, tíz fejezete logikusan egymásra épül. A három fejezetből álló első rész a tanulási motiváció elméleti kereteit taglalja, míg a könyv második részében a szerző a saját kutatási eredményeit, nemzetközi és hazai kísérletek tapasztalatait foglalja össze, kijelölve a kutatás további lehetséges területeit.

Az Elméleti alapok című rész első fejezete a tanulási motiváció vizsgálata során használatos alapfogalmakat, a kutatási terület fő fejlődési irányait mutatja be. A motívum fogalma nem letisztult. Motívumokon a viselkedés viszonyítási pontjaiként funkcionáló azon személyiségösszetevőket értjük, amelyek alapján döntéseket hozunk. A szerző Nagy József 2000-ben írt könyvére hivatkozva írja, hogy a motívumokat tanuljuk, ez részben az öröklött motívumok változását, hierarchizálódását jelenti. A közvetlen iskolai tanuláshoz kapcsolódó motívumokat tanulási motívumoknak nevezzük. A motiváció fogalma a viselkedés hátterében álló komplex pszichológiai folyamat leírására szolgál. A tanulási motiváció a tanulással összefüggő viselkedést elindító, fenntartó és irányító folyamat, azonban az átfogó fogalom használata helyett a szakirodalom inkább a különféle paradigmák felől közelíti meg a problémát. A pedagógusok számára az egyik legfontosabb kérdés, hogyan lehet felkelteni a tanulók érdeklődését egy téma iránt, rávenni őket a munkavégzésre, lekötni figyelmüket; ezt Józsa Krisztián 2002-ben megjelent munkája nyomán Fejes József Balázs motiválásnak nevezi. Az e téren rendelkezésünkre álló kevés hazai kutatási eredmény közül a szerző dicséri Réthy Endréné és Szenczi Beáta munkáit. A 2004-es OECD-jelentésre hivatkozva a kötet felhívja a figyelmet arra, hogy a tanulási motiváció jelentősége a társadalmi-gazdasági változások során felértékelődik, hiszen a tudás az egyén életminőségét és az adott ország társadalmi-gazdasági fejlődését meghatározó gazdasági erőforrássá vált. Vagyis a tanulási motiváció kutatása nemcsak az iskolai eredményesség, az oktatás hatékonysága miatt fontos.

Ezt támasztják alá a szerző által említett, Galasi Péter és Varga Júlia neve alatt jegyzett, 2005-ben végzett munkaerőpiaci pozícióra vonatkozó kutatások, és az országok tudásszintre vonatkozó eredményeit a gazdasági fejlettséggel összevető 2010-es OECD-tanulmányok is. A második fejezet címe A kontextus szerepe a tanulási motiváció kutatásában. Ebben a szerző felvázolja a kontextus szerepét a tanulási motiváció kutatásával összefüggésben, áttekinti az ezzel kapcsolatos módszertani dilemmákat, osztálytermi jelenségeket, kutatási lehetőségeket. A társas környezet tanulásra hatásáról írt munkák közül a szerző kiemeli Vigotszkij 1967-ben és 1971-ben magyarul is megjelent műveit. Az oktatáskutatók csak az 1990-es évek óta vették górcső alá e témát, e vonatkozásban is kiemelkedőnek tartja a kötet szerzője Pintrich 2003-ban és Stokes 1997-ben közölt tipológiáját. A fejezet egyik fő üzenete, hogy a tanulási motiváció a társas környezet által befolyásolható, azonban a tanulók motiválására nem dolgozhatók ki kontextusfüggetlen stratégiák, a különböző tanulók, osztályközösségek számára egyszerre hatékony megoldások.

A harmadik fejezet a célorientációs elmélet fejlődésével és fontosabb eredményeivel foglalkozik. A tanulási motiváció jelenlegi kutatásai három jelenségre fókuszálnak.

1. A feladatspecifikus megközelítés az egyén céljait egy konkrét problémával kapcsolatban vizsgálja, ennek kapcsán hivatkozik a szerző például Locke és Latham 1994-ben megjelent célkitűzés-elméletére.
    
2. A tartalmi szempontú megközelítés a viselkedést előidéző lehetséges célok feltárására törekszik.
    
3. A célorientációs elmélet nem arra fókuszál, hogy mit kíván elérni az egyén a feladat elvégzése során, hanem arra, hogy miért és hogyan vesz részt a feladat teljesítésében. A célok között megkülönböztethetők rövid és hosszú távú célok, de ezek szorosan összefüggenek egymással.

A tanulási motivációk kutatásában fontos előrelépésnek tekinti a szerző Linnerbrink és Pintrich (2001) tanulmányát, akik az elsajátítási cél és a viszonyító cél mellett a teljesítménykereső és teljesítménykerülő formákat is összekapcsolták egymással, így egy 2x2-es dimenziót hozva létre. A szerző említésre méltónak tartja a szakirodalomból még Ames (1992), Kaplan és Maehr (2007) munkáit, akik a tanári stratégiákat hat kategóriába sorolták, amelyek összefoglaló megnevezésére a dimenziókat jelölő angol szavak (Task, Authority, Recognition, Grouping, Evaluation, Time) kezdőbetűinek összeolvasásából a TARGET betűszó használatos. (Ezek magyar megfelelői: feladat, irányítás, elismerés, csoportmunka, értékelés, idő.)

A hét fejezetből álló második részben (Empirikus kutatások) a szerző az elmúlt években végzett hazai empirikus eredmények bemutatására vállalkozik. A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetében végzett kutatások során a célelméletbe ágyazva arra a kérdésre keresték a választ, hogy a tanári viselkedés, gyakorlat és az osztálytermi társas közeg mely összetevői hatnak leginkább a tanulási motiváció változására, valamint az osztálytermi motivációs klíma észlelésére. A kötet ezen része egy 2009 és 2014 között felső tagozatos tanulók bevonásával folytatott, kvantitatív és kvalitatív módszereket egyaránt alkalmazó kutatássorozat mérőeszközeiről, eredményeiről számol be.

„Bár a tanulási motiváció kutatása egyre növekvő teret kap hazánkban (Józsa és Fejes, 2012), a célorientációs megközelítés nem tartozik a kurrens kutatási irányok közé, így nem rendelkezünk olyan mérőeszközzel sem, amely általános iskolás korosztály körében alkalmas lehet a célorientációk feltárására, és amelynek eredményei megalapozhatnák a témakörben felhalmozódó tudás hazai alkalmazását. Annak ellenére, hogy számos mérőeszközt kidolgoztak a célok megismerésére, részben az elméleti koncepcióval kapcsolatos konszenzus hiányából, részben a terület gyors fejlődéséből következően jelenleg nem találhatunk olyan külföldi mérőeszközt, amely az utóbbi évek kutatásai alapján támasztott követelményeket figyelembe véve alkalmas általános iskolás tanulók célorientációinak feltérképezésére. Az említettek miatt saját kérdőív kidolgozása mellett döntöttünk”– írja a szerző a negyedik, Az empirikus kutatások koncepciója című fejezetben, melyben a kutatás során használt mérőeszköz-rendszer, a célorientációs elmélet alapján az egyéni motivációs különbségek és a tanulási környezet sajátosságainak feltérképezésére, összefüggések vizsgálatára alkalmas kérdőívek fejlesztésének céljaival, általános jellemzőivel ismerkedhetünk meg.

Az empirikus munkákból külön kiemelhető a célok mérésére alkalmas tanulói kérdőív fejlesztési folyamata, melyet az ötödik fejezetben részletez a szerző. A kérdőív fejlesztésekor a klasszikus és a valószínűségi tesztelmélet eredményeit egyaránt felhasználta a szerző és munkatársai. A kötet nemcsak a kérdőív végső változatát, hanem a mérőeszköz-fejlesztés főbb lépéseit is bemutatja, példát mutatva ezzel a fiatalabb oktatáskutatóknak a valószínűségi tesztelmélet alkalmazásának lehetőségeiről a kérdőívfejlesztés kapcsán. Ebben a fejezetben képet kaphatunk a valószínűségi tesztelmélet alkalmazásának lehetőségeiről a célok vizsgálatában, majd az elemzés részletei következnek.

A hatodik fejezetben megismerkedhetünk az Osztálytermi környezet teszt jellemzőivel. Ez a tanulói kérdőív alkalmas az osztálytermi környezet motivációs hatásának megismerésére. A fejezet röviden bemutatja a mérőeszköz felépítését, a mérőeszköz-fejlesztés során alkalmazott eljárás elvét. A skálák a tanári támogatás, fegyelmezési problémák, pozitív osztálylégkör, matematikatanár szabályorientált viselkedése, tanulók közötti kölcsönös tisztelet támogatása, feladat, versenyeztetés, tanulók csoportosítása, egyéni felelősséget hangsúlyozó számonkérés, elsajátítási célstruktúra és viszonyítási célstruktúra kérdésköröket vizsgálják. A kérdőív pszichometriai jellemzői közül kiemelhetjük, hogy a vizsgált évfolyamok mindegyikén minden ismertetett skála Cronbach-alfa mutatója eléri a 0,6-os megbízhatósági értéket, a kérdőív 5. évfolyamtól kezdve alkalmazható. Mivel eddig nem készült az osztályterem motivációs sajátosságaira koncentráló kérdőív, jó hír a hazai pedagógusok és oktatáskutatók számára ez az új eredmény.

A hetedik fejezet címe A vizsgált konstruktumok jellemzői tanulóink körében. „Ebben a fejezetben a célorientációkat, a célstruktúrákat, valamint az osztálytermi környezetet leíró változókat jellemezzük tanulóink körében. E konstruktumok vizsgálata egyrészt önmagában is információkat kínál tanulóink és iskoláink motivációs sajátosságairól, másrészt a további elemzések értelmezéséhez elengedhetetlen. Először a célokat, majd a célstruktúrákat, végül a tanári tevékenységek és a társas közeg skáláit elemezzük. Minden konstruktum esetében megadjuk az átlagokat és szórásokat, valamint megvizsgáljuk az évfolyamok közötti különbségeket varianciaanalízissel. Ezt követően a belső összefüggéseket elemezzük, amelynek eredményeit a célok és célstruktúrák esetében a nemzetközi szakirodalomban fellelhető eredményekkel is összehasonlítjuk. Megvizsgáljuk az osztályok közötti különbségeket az F értékek segítségével, illetve néhány háttértényezővel korrelációszámítást végzünk.”– írja a szerző.

A nyolcadik fejezet a vizsgált konstruktumok összefüggéseit tárja fel, ezzel is hozzájárulva a célelmélet hazai alkalmazásához. A kutatás eredményei szerint a matematika- és szorgalomosztályzatokkal az elsajátítási célok kapcsolatban állnak, valamint szoros összefüggés mutatható ki a viszonyító teljesítménykereső cél és a szorgalomosztályzat között. Az elsajátítási célstruktúra általában erősebb összefüggést mutat az elsajátítási célokkal, míg a viszonyító célstruktúra a viszonyító célokkal. A vizsgált tényezők ismerete megmutatja, hogy a tanulási célok a környezet mely elemeinek változtatásával befolyásolhatók. Az elsajátítási célstruktúra esetében a feladat, a tanári támogatás és a tanulók közötti kölcsönös tisztelet, támogatás szerepe kulcsfontosságú. (Azaz fontos kérdés az, hogy milyen lehetőségei vannak a tanulónak a megoldandó feladat befolyásolására; hasznosnak tűnik-e számára; mennyire érzi a tanár támogatását, és társai nem gúnyolják-e ki a vétett hibák miatt.) Ha ezeket a jellemzőket sikerül pozitív irányba módosítani, akkor várható a tanulók motivációjának pozitív változása.

Az osztálytermi célstruktúrákra vonatkozó skálák továbbfejlesztése című fejezetben megismerhetjük a továbbfejlesztett skálák végső változatának pszichometriai jellemzőit. A szerző a PALS-kérdőívcsalád Midgley és munkatársai (2000) és Urdan (2004) célstruktúraskáláira építve hozta létre a 29 állítást tartalmazó mérőeszközt.

Az utolsó, A célstruktúrák észlelését befolyásoló tényezők kvalitatív szempontú feltárása című fejezetben bemutatott elemzések egy olyan adatgyűjtésre támaszkodnak, melynek során a célstruktúrák kérdőívtételeit nyílt végű kérdésekkel egészítették ki. Az elemzés során létrehozott kategóriák leírása mellett példákat is olvashatunk a tanulók válaszaiból, ami izgalmas, elgondolkodtató és hasznos egy gyakorló tanár számára is. Az értékelés kategória mellett például az alábbi tanulóválaszokat olvashatjuk: „Lehet plusz feladatokat csinálni, amire piros pont jár, ebből ötös gyűlik ki, ilyen feladatok minden órán vannak, hogy könnyebben lehessen jó jegyet szerezni.” „A tanárnő minden óra elején írat velünk egy gyakorló kisdogát, ami nem jegyre megy, csak tudni szeretné, hogy ki tanult és ki nem.”

A könyv végén egy rövid Összegzés, következtetések című részt találunk. A kutatás során létrehozott mérőeszközök lehetővé teszik a hazai pedagógusok számára a tanulók motivációs jellemzői és az osztálytermi környezet bizonyos jellemzői közötti összefüggések vizsgálatát felső tagozatos tanulók körében. Bár a kifejlesztett mérőeszközök a matematika tantárgy kontextusában készültek, vélhetően más tantárgyak vizsgálatakor is hasznosak lehetnek.

Az ismertetett könyv a tanulási célok és motivációk kérdéskörével, valamint egy népszerű motivációs elmélettel, a célorientációs elmélettel foglalkozik. A kötet több szempontból hasznos segítség lehet a tanár szakos hallgatók, a doktoranduszok és a gyakorló tanárok számára. A felsőoktatásban tankönyvként is használható kötet további értékei: az egyes fejezeteket összegzés zárja; igényes szaknyelven, ugyanakkor könnyen érthető nyelvezettel íródott. A könnyebb eligazodást a kötet végén található részletes irodalomjegyzék, névmutató, ábra- és táblázatjegyzék segíti. A mellékletek között megtaláljuk a pedagógiai gyakorlatban is jól hasznosítható Tanulói célok kérdőívet és az Osztálytermi környezet kérdőívet is. A tanárok szakmai ismereteinek bővítését, a minőségi oktatást és nevelést segítheti ez a kötet. Bízom benne, hogy sok pedagógus, szülő, kutató támasza lesz munkája során, de az oktatásüggyel foglalkozó szakemberek és a döntéshozók számára is hasznos olvasmányként szolgálhat Fejes József Balázs e hiánypótló műve.