Tanulás a 21. századra – Mi az, ami igazán számít?

^[1]Az IFIP (International Federation for Information Processing) alapfokú oktatással-képzéssel foglalkozó munkacsoportja (Workgroup 3.5) által szervezett nemzetközi konferencia középpontjában a technika használatára épülő formális és informális tanulás állt (Budapest, 2004. június 28.–július 2.). Összeállításunkba elsősorban olyan előadásokat válogattunk, amelyek már a 21. század iskoláját vetítik elénk. Yaacov Katz és Ofer Rimon tanulmányában különböző országok, régiók diákjai közösen tanulnak-alkotnak az internet felhasználásával. A Matthew Pearson által bemutatott projekt a digitális videó használatának oktatási lehetőségeit kutatta. Adriana Sobreira Torres egy olyan tantervi programról számol be, amelyet egy brazíliai magániskolában fejlesztettek ki azzal a céllal, hogy a 14 és 16 év közötti tanulók spontán hiedelmei és tudományos gondolkodása között szorosabb kapcsolatot teremtsenek. Ludányi Lajos pedig egy Írországban készült projektet ismertet, amelynek keretében a Sligo megyei tengerparti szakasz élővilágát, történelmét, gazdaságát tanulmányozták a környék általános iskolásai.

Az IFIP (International Federation for Information Processing)^[2] alapfokú oktatással-képzéssel foglalkozó Informatics in Elementary Education munkacsoportja (Workgroup 3.5) ezzel a figyelemfelkeltő címmel rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten, az ELTE-n 2004. június 28. és július 2. között.^[3] Az előadások, viták, műhelybeszélgetések az új évezred pedagógiai problémáira fokuszáltak. Szinte már közhelyként hangzik, hogy a 21. század kritikus gondolkodást és olvasási módot kíván tőlünk. Elvárja, hogy világosan, meggyőzően fejezzük ki mondanivalónkat, hogy alkalmasak legyünk teammunkára, adatok szervezésére-kezelésére, komplex problémamegoldásra és kreatív gondolkodásra. Az oktatás legfőbb célja ezért az, hogy megpróbálja segíteni a diákokat olyan intellektuális eszközök és tanulási stratégiák fejlesztésében, amelyek nélkülözhetetlenek a tudás megszerzéséhez, továbbá abban, hogy képesek legyenek saját életük kérdéseiről megfelelően, hatékonyan gondolkodni, felelősen dönteni.

Vajon hosszú távon melyek azok a követelmények és oktatáspolitikai irányok, amelyek az említett célok eléréséhez szükségesek? A gyermeket körülvevő kulturális és szociális környezetben döntő jelentőségűek a szavak, a beszéd, az érzékelhető anyagok közti kölcsönös kapcsolatok, amelyek befolyásolják, meghatározzák a gyermeki gondolkodás mikéntjét, és a problémamegoldás érdekében kiváltott tevékenységeket. A tanulást a tanuló szociális környezete alapvetően befolyásolja: a társakkal való interakciók, az ennél még fejlettebb tanulópár-kapcsolatok, a felnőtt segítők jelenléte, sok esetben multikulturális következményeket hordozva. De az elsajátított tudás tartalma, struktúrája és módszere hogyan kerülhet kapcsolatba a meglévő történelmi, kulturális és szociális környezettel? Hogyan lehet az IKT-t a legmegfelelőbben használni ezen igények szolgálatára?

Tudjuk, hogy a tanulás akkor sikeres igazán, ha a tanuló

• önbizalommal és jó önértékeléssel rendelkezik,
• erősen motivált a tanulásra és
• képes olyan környezetben tanulni, amelyet a „magas kihívások” és „alacsony veszélyek” együttese jellemez.

A veszélyforrást a tanulási kudarctól való félelem jelenti, a kihívás viszont a sikerek elérésére bátorít. Az önbizalom, a helyes önértékelés a hatékony motivációhoz lényeges, de ugyanúgy a tanulási eredmények megértéséhez, sőt, a tanulási sikerek prioritásához is nélkülözhetetlen. Felmerül a kérdés: Hogyan valósíthatjuk meg azt a környezetet (beleértve a hardvert, a szoftvert és az emberi tényezőket is), amelyek a sikeres, élethosszig tartó tanulás „csíráinak elültetéséhez” szükségesek?

A 21. században az IKT, valamint a nyitott és távtanulás legfőbb kihívása ezeknek a céloknak a távlati megvalósítása: azaz olyan tudásszerző és képességfejlesztő utaknak a megtalálása, amelyek a gyermekeket interkulturális együttműködésen alapuló tanulási modellek létrehozására és kipróbálására ösztönzik. Ahol a diákok nemcsak beszélgetnek, csevegnek egymással a világhálón keresztül, vagy csupán bizonyos információkat osztanak meg maguk közt, hanem elkötelezetté, érdekeltté válnak hosszú távú projektek kidolgozásában, megvalósításában; kommunikálnak és együttesen dolgoznak az iskolától, otthontól vagy bármely helyszíntől függetlenül, nem korlátozva mobilitásukat.

Melyek tehát azok a tények, vitapontok, amelyek valóban fontosak a 21. század kihívásait tekintve? A konferencia kimondottan a technika használatára épülő formális és informális tanulásra (iskolai, otthoni és más intézményekben folyó tudásszerzésre) helyezte a hangsúlyt. Kiváló vitaalkalmat biztosított arra, hogy a kutatások, oktatáspolitikai irányok és jó pedagógiai gyakorlatok eredményeit megoszthassák, megtárgyalhassák egymással a résztvevők, akik az IKT-re épülő hatékony tanulási környezet, illetve a tanárképzés elismert kutatói-fejlesztői voltak.

Magyarország képviseletében több előadást hallhattunk: az MTA Digitális Pedagógiai Albizottságának tagjai mutatták be kutatási-fejlesztési eredményeiket. Kárpáti Andrea a „Nyitott ajtók” roma oktatási projektről számolt be. Halász Gábor az IKT tanulási folyamat fejlesztésében betöltött szerepéről beszélt. Csapó Benőaz IKT alapú tudás megszerzésének feltételeit vizsgálta. Turcsányiné Szabó Márta egy, a felfedezést, önkifejezést, kreatív együttműködést segítő nemzetközi projekt tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal.^[4] Hanczár Gergely a magyar serdülőkori számítógép-használati szokásokat vizsgáló kutatási eredményeit villantotta fel. E sorok írója a tanítók IKT-használatra való motivációjának hazai példáit mutatta be.

Az OKI Gyermekinformatika Szakmai Műhelye^[5] poszterkiállítást rendezett a konferencián. Az egyes iskolák mint fejlesztő műhelyek pedagógusai nyolc dekoratív, fotókkal gazdagon illusztrált, angol nyelvű poszteren mutatták be innovatív eredményeiket. Műhelyünk szervezésében a külföldi résztvevőknek lehetősége volt iskolalátogatásra is: a budapesti XIII. kerületi Gyöngyösi sétányi számítástechnika tagozatos általános iskolában olyan foglalkozásokat, bemutatókat tekinthettek meg, amelyeken az IKT-é volt a főszerep. A szünidő ellenére a diákok szívesen vállalkoztak arra, hogy a konferencia elméleti, illetve posztereken bemutatott hazai eredményeit, információit a valóságban is szemléltessék az érdeklődő és a látottakat elégedettséggel nyugtázó külföldi szakembereknek.

Az Új Pedagógiai Szemle hasábjain most ismét lehetőséget adunk arra, hogy olvasóink bepillantást nyerhessenek az IFIP-konferencia külföldi előadásaiba is.^[6] Az előadásokban bemutatott tanítási-tanulási modellek leginkább a projektmódszerhez kapcsolhatók, és a pedagógusokra is inkább a sokat hangoztatott tutori vagy mentori szerepkör jellemző. A diákok új eszközök, szoftverek, módszerek kipróbálásában, felfedezésében vesznek részt, az országhatárokat „áttörve” más régiók, kontinensek diákjaival együtt, közösen tanulnak-alkotnak (pl. Minerva-projekt vagy internetes irodalomtanulás), illetve saját lakóhelyük iskoláinak összefogásával hoznak létre maradandó alkotást a weben (pl. Sligo-projekt). A 21. századi tanulási környezettel gyakran emlegetett felfedezéses és kooperatív tanulás „élő” és működő példáit ismerhetjük meg a konferencia előadásaiból. Az IKT minden esetben a pedagógiai folyamat meghatározó tényezője, és – reményeink szerint – mintául szolgálhat hasonló hazai fejlesztések, tevékenységek, projektek megvalósításához.