A neveléstudomány magyar és osztrák jeles képviselői a szerzői a 2003-ban magyarul és németül megjelent kötetnek, amely küllemében is méltó értékes tartalmához. A Bábosik István és Richard Olechowskiszerkesztésével fémjelzett 250 oldalas tanulmánykötetet a tudományok európai kiadója, Peter Lang adta közre azzal a koncepcióval, hogy a tanítás, a tanulás és a vizsgáztatás az oktatási folyamat komponensei. A célok ugyanis azonosak. „Ebből a szemléletből következik, hogy a vizsgáztatás funkciója elsősorban nem az, hogy a szelekció iskolai, illetve társadalmi eszköze legyen, hanem az, hogy egy visszacsatolási mechanizmus szükséges elemeként működjön a tanítási, tanulási és vizsgafolyamatban.”
A kötet szerkesztői és szerzői között az elmúlt évtizedekben tudományos, illetve személyes kapcsolat alakult ki, ami lehetővé tette, hogy a két szomszédos ország tudósai közös publikációban adják közre a neveléstudományt gazdagító tanulmányaikat.
A négy fejezetben megjelenő gazdag, korszerű tartalom számos olyan probléma megválaszolását ígéri, amelyekhez nem csupán a felsőoktatásban dolgozók, a tudomány művelői kaphatnak újabb muníciót, ötleteket, de a pedagógiai gyakorlat mindennapos alakítói is.
Az első fejezet a társadalom, iskolaelmélet, iskolaszerkezet témakörében három tanulmányt tartalmaz, amelyeknek szerzői Franz Schaffhauser, Robert Hutterer és Gabriele Khan-Svik. A tudós szerzők ez esetben arra vállalkoznak, hogy bemutassák az iskolafunkciók megváltozását, illetve az iskolastruktúrák átalakulását a 21. század elején, illetve arról szólnak, hogy mit jelent az internet az iskolában, az iskola a „multikulturális” társadalomban.
Bárcsak úgy lenne, hogy az első tanulmány bevezető mondata jövőképet alkot, miszerint „a nevelés és az oktatás a 21. századi élet olyan tényezője lesz, amely sorsfordító jelentőséggel bír majd. Ide fog ugyanis vezetni a nevelés és oktatás előttünk álló reformja.”
Ismeretes a hazánk közoktatásában végbemenő törvényi változás, annak fogadtatása, a vele kapcsolatos problémák megjelenése a pedagógustársadalomban, valamint a politikában! A tanulmány aktualitása nem kíván indoklást.
A második, terjedelmesebb fejezet az oktatásszervezés és a motiváció problémáival foglalkozó tanulmányokat tartalmazza. Kiemelést kíván a hat szerző közül P. Balogh Katalin, M. Nádasi Mária,valamint Karl Garnitschnig írása. Az iskolai integrációról, a kudarc nélküli iskoláról, az oktatásban megjelenő adaptivitásról olvashatunk e fejezetben, de megismerkedhetünk többek között az Ausztriában megvalósuló iskolakezdési modellel, valamint az aktív tanulással, a tanítási-tanulási folyamatban szerepet játszó motivációval is.
A harmadik fejezet címe: A tanuló az osztályban mint csoportban. Itt találkozhatunk két Bábosik-tanulmánnyal, Hunyady Zsuzsa dolgozatával, valamint Karin Rieder A nonverbális kommunikáció az oktatásban című munkájával. Bábosik István ez esetben a konstrukív életvezetés problémakörén túl az iskolai ártalommal kapcsolatos ún. „spontán kirekesztődésről” ír a tőle megszokott alapossággal fejtve ki mondanivalóját. Hunyady Zsuzza tanulmánya a kapcsolatok az iskolai közösségben témát tárja fel.
A negyedik fejezet két osztrák szerző tanulmányát tartalmazza a tanulók értékelésének problémáiról és lehetőségeiről. Günter Hanisch és Richard Olechowski a könyv borítóján szereplő utolsó témakört elemzik és értékes következtetéseket vonnak le.
A rendkívül igényes megjelenésű, gazdag tudományos eredményeket tartalmazó könyv a szerzők bemutatásával, jelentősebb publikációik ismertetésével válik még értékesebbé.
A kötet Ausztria Szövetségi Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztériuma támogatásával jelent meg.