Tanévkezdő könyvajánló

Tanévnyitó könyvszemlénkben az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum újdonságai, vagyis a frissen, 2017-ben megjelent pedagógiai tárgyú kötetek közt tallózunk. A válogatásba három újdonság mellett két olyan kötet is bekerült, melyek többedik kiadásukkal igazolják használhatóságukat.

Bakó Tihamér:
PLAYBACK-SZÍNHÁZ.
Psycho Art, Budapest, 2017.

A kötet szerzője az első hazai playback társulat, a Rögtönzések Színháza egyik alapítója. Számára a playback „folyamatos örömforrás. Olyan együttes élmény, amelyben akár játékmesterként, színészként vagy nézőként veszek részt, újra és újra lázba hoz, inspirál, mélyen megérint, magával ragad, egész testemben felforrósít. Általa kapcsolatban maradok gyermeki, játékos részeimmel, kreativitásommal. Az élmény ismételt átélése friss forrásként táplálja alkotókedvemet, alkotó képességeimet.” S mindezt a kötetben olyannyira sikerül megjeleníteni, hogy – Rózsa Dániel előszavával szólva – „playback-kedvelők, társulatban játszók, kezdő és tapasztaltabb játékmesterek, társulatvezetők, playback-tanárok és az alternatív színházi improvizáció iránt érdeklődők egyaránt haszonnal és élvezettel forgathatják”.

A két nagy tartalmi blokkra osztott könyvben a Playback-színházi mesterség című fejezet a népi játékoktól indulva visz el a playback rítusainak megértéséig. Olyan élményszerűen, megszólító, személyes hangon mesél a playback előadás tényezőiről (többek közt a játékmesterről, dramaturgiáról, színészekről és a mesélőről), hogy az egyaránt lebilincselő és informatív akár az avatottak, akár a kívülállók számára. Hasonló – mesélő, ám eközben tömör és világos – módon beszél a Kísérletek című fejezetben az elmúlt mintegy 25 év playback-módszerekkel vezetett önismereti, készségfejlesztő, mentálhigiénés workshopjairól, csoportjairól. S hogy külön kiemeljük a kötetben megtalálható közvetlen iskolai vonatkozást: Mentálhigiénés szerepet betöltő playback-szakkör egy budapesti gimnáziumban címmel ismerhetjük meg a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban az 1999/2000-es tanévben, színjátszó szakkör keretében elinduló folyamatot, melynek nyomán 2000–2004 között az iskola diákjaiból összeálló Imprománia Társulat felépült és működött. „A csoport a végzősök távozása után még egy évig találkozott abból a célból, hogy playback-társulattá alakuljanak, aztán az egyetemi élet beszippantotta őket […] Nekünk, csoportvezetőknek is tudomásul kellett vennünk, hogy az iskolai keretek között működő playback-csoportoknak nem a társulattá alakulás a feladatuk, hanem a tehetséggondozás és az iskolai mentálhigiéné elősegítése még akkor is, ha ilyen kivételesen tehetséges társaság jön össze, mint az Imprománia”.

Beke Mari:
77 MAGYAR NÉPI JÁTÉK.
Corvina, Budapest, 2017.

Igazán vonzó, mert ízlésessége, szépsége mellett kifejezetten praktikus színes albummal jelentkezett a Corvina Kiadó és Beke Mari „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjas művészetpedagógus. A 303 oldalas kötetben a szerző gyerekekkel megvalósított munkáit mutatja be oly módon, hogy az az olvasó számára megismételhető, illetve inspiráló, továbbgondolható legyen. A rengeteg beszédes, színes fotóval illusztrált kötet úgy ébreszt kedvet az alkotáshoz, hogy részben többet, részben kevesebbet ad a megvalósítás puszta algoritmusánál. Beke Mari a néprajzi hagyományt mutatja fel, vagyis abból indul ki, amiről adott esetben az alkotó tevékenység „szól”. A fejezeteket – Mesterek, iparosok, ezermesterek; Évszakok, munkák, emberek; Napról napra, hétről hétre; Játék mindennap, játék mindenből; Népi vallásosság – minden alkalommal egyoldalas néprajzi bevezetővel indítja.

A játékok (csak példaképpen: a kiszebáb, a tökálarc, a cserépsíp vagy a vásári bábjáték) bemutatásánál is gyakran megállunk egy pillanatra, hogy az adott tárgy vagy szokás eredetét megismerjük. A néprajzi bevezetés után pedig mindig azonos szerkezetben következik az alkotó folyamat bemutatása: Mi kell hozzá? – Mi így csináltuk – Hasznos tipp; mindez sok-sok vonzó és informatív színes fotóval illusztrálva, melyek úgy vezetnek végig a folyamaton, hogy nem egy algoritmus szolgai végrehajtására, hanem az alkotó folyamat újraélésére csábítanak. S mivel a játékokat tartalmi, néprajzi tematika szerint csoportosították, előzékenyen azon olvasók segítségére sietnek, akik esetlegesen megvalósítási technika szerint keresnek. A bevezető oldalon található címkegyűjtemény mint alternatív tartalomjegyzék segíti a technikák közötti tájékozódást.

 „Köszönöm az összes tanítványomnak, akik résztvevői és közreműködői voltak a közös alkotómunkának! Lelkesedésük és kreatív tevékenységük nélkül ez a könyv nem jöhetett volna létre, mint ahogy felnőtt segítőim nélkül sem.” S ennek a közös alkotómunkának az atmoszférája áthatja az egész kötetet, az olvasót is hasonló tevékenységre inspirálva.

Gerő Zsuzsa:
KLINIKAI GYERMEKPSZICHOLÓGIAI TANULMÁNYOK ÉS MÁS ÍRÁSOK.
ELMÉLET ÉS TERÁPIA KÖLCSÖNHATÁSAI.
Szerk.: Gál Nóra. Flaccus, Budapest, 2017.

A kötet a hazai gyermekpszichológia egyik meghatározó alakja, az 1999-ben elhunyt Gerő Zsuzsa elméleti írásait gyűjti össze. Az impozáns (több mint 500 oldalas) gyűjtemény tanulmányaiban a tudományos igényesség együtt jár az olvasó tanítását, beavatását célzó szerzői késztetéssel; így sűrű, informatív s egyúttal élvezetes tudományos szövegeket olvashatunk a kötetben. A széleskörű életművön alapuló válogatás és a szövegek elrendezése lehetővé teszi, hogy a tudományos eredmények mellett bepillanthassunk a kor (a ’70-es évektől a század végéig) meghatározó gyermekpszichológiai műhelyeibe is. A csoportosítás fejezetcímekben: Mesterek; Irodalomismertetés – pszichoanalitikus fejlődéselméletek; Gyermekrajz; Iskolaügyek. Beiskolázás, áthelyezés, kisegítő iskola; Autizmus; Terápiás elmélet és módszertan; Terápiás gyakorlat. Gerő Zsuzsa tanulmányai hasznos és élvezetes olvasmányok, a szerző problémaérzékenysége és tiszta gondolkodása pedig mintát jelenthet a gyermekpszichológia és gyermek-pszichoterápia iránt érdeklődő olvasó számára.

Kocziha Miklós, Szecsődi János és Vincze Erzsébet:
SZÁMOLÁS – MOZGÁS – RITMUS. MATEMATIKA - OKTATÁS A WALDORF-
ISKOLA ELSŐ 4 ÉVFOLYAMÁBAN.
2. kiadás. Waldorf Pedagógiai Intézet, Solymár, 2017.

Kocziha Miklós Számolás, mozgás, ritmus című videója nagy népszerűségnek örvend: több mint 130 000 megtekintésnél jár a Youtube-on.^[1] A 2012-ben feltöltött oktatófilmben hatodik osztályos gyerekekkel mutatja be azt a programot, amit alsós korukban ugyanezzel az osztállyal végzett. A matematikai és mozgásos kompetenciák fejlesztését ritmusjátékokkal (mondókákkal, versekkel) összekapcsoló feladatok a videó tanúsága szerint látványos módon fejlesztik a koncentrációt, a koordinációt és vélhetőleg jótékony hatással vannak számos egyéb kognitív kompetenciára. Hogy hogyan „működik” mindez, annak bemutatására született a Waldorf Pedagógiai Intézet gondozásában második kiadásban megjelent kis könyv (a kötetet először a Sulinova Kht. adta ki, 2009-ben). Vekerdy Tamás előszavában kiemeli, hogy a szerzők olyasmiről beszélnek, ami minden pedagógus számára használható, nemcsak Waldorf-környezetben.

Kocziha Miklós módszerismertetése (a videón látható gyakorlatok leírását, szövegét, értelmezését tartalmazó gyakorlati instrukciói) után Szecsődi János szövege a Waldorf-pedagógia számolástanítással kapcsolatos koncepcióját villantja fel: „A számoláskészséget fejlesztjük a mozgásgyakorlatok segítségével. A rendszeres, ám mindig megújuló mozgásos számtan-gyakorlatok során, a cselekvésen keresztül tapasztalják meg a matematikai törvényeket.” Vincze Erzsébet gyakorlati módszereket mutat arra, hogyan lehet a matematikatanításban szem előtt tartani, hogy „a 7–14 éves ember számára az válik valódi belső tartalommá, amit átélhet: mozgásban, zenei hangban, érzelemgazdag képben”.

A kötet tanítók számára közvetlenül is hasznos, de nemcsak nekik lehet érdekes: a három megszólaló Waldorf-tanár hitelesen és – ami a szövegek külön erénye – avatatlanok számára is érthetően közvetíti a steineri pedagógia néhány alapgondolatát.

Lohász Cecília és Sőregi Viktória (szerk.):
TÖBB MINT JÁTÉK.
SZABADTÉRI JÁTÉKOK GYEREKEKNEK ÉS FIATALOKNAK.
3. kiadás. Természetjáró Fiatalok Szövetsége, Budapest, 2017.

Az élmény- és kalandpedagógiai megközelítés divathullámával párhuzamosan nő az érdeklődés a csoportos játékokat tartalmazó gyűjtemények iránt. Ezek sorában valóban sikeresnek számít az immár harmadik kiadásban megjelenő kötet, ami szabadtéri játékok gyűjteményét tartalmazza két korosztály – gyerekek és fiatalok – számára. A szerzők rövid áttekintésben emlékeztetnek mindazokra az alapelvekre és attitűdökre, amit az élménypedagógia alkalmazása során a csoport vezetőjének szem előtt kell tartania; beszélnek a tapasztalati tanulásról, a játékról, a játékvezetésről, a kalandpedagógia és a környezeti nevelés összekapcsolódásáról a szabadtéri tanulásban.

Az alkotók célja az volt, hogy olyan – szabadban játszható – játékokat válogassanak össze, amelyek egyszerűen kivitelezhetőek, és nem igényelnek bonyolult előkészületeket és speciális eszközöket. Ezeket Együttműködési és problémamegoldó / Kommunikációs / Környezeti nevelést szolgáló / Jégtörő / Bemelegítő, energetizáló, ismerkedési / Versengő, kihívást jelentő / Bizalomjátékok / Készség- és képességfejlesztő játékok csoportosításban közlik, minden egyes játék esetében azonos, és a leendő játékvezető számára mind az előkészületek, mind a játékvezetés során jól használható struktúrát követve. Kifejezetten tréner- és tréningbarát a kötet fizikai megvalósítása is: az egyes gyakorlatok leírása külön-külön oldalakra került, a nyomdai kivitelezés pedig igazán strapabíró, masszív könyvet eredményezett. A zöld-fehér-fekete színek, valamint a játékos tipográfia és illusztrációk teszik a praktikumon túl vonzóvá is a kötetet.