Tájékoztató a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről

Az MPT Választmányának ülése, 2004. április 2.

A Fővárosi Pedagógiai Intézet székházában tartotta 2004. évi tavaszi választmányi ülését az MPT. Ádám György elnöki megnyitójában köszöntötte a mintegy negyven fő választmányi tagot s a tíz jelen lévő érdeklődő vendéget, tudósítót. Laurenszky Ernő, a Mozgalompedagógiai Szakosztály elnöke napirend előtti felszólalásában Feith Bencéről, a Csepeli Nagy Imre ÁMK igazgatójáról mondott laudációt abból az alkalomból, hogy a szakosztály neki ítélte a több évtizedes ifjúsági mozgalmi aktivitásért adományozható erkölcsi elismerést, a Vasvári-diplomát. Az 1947-ben született kitüntetett Pesterzsébet, majd a főváros ifjúsági mozgalmában tevékenykedett, a rendszerváltás előtt a Magyar Úttörők Szövetsége tisztségviselőjeként részt vett annak reformkísérleteiben. Ezt követően iskolavezetőként szolgálta az öntevékeny gyermektársadalom érdekeit. Húsz éve lett a csepeli ÁMK igazgatója. Civil személyiségként aktivistája a Nagy Imre Társaságnak is. A diplomaátadást követően Trencsényi László főtitkár az elnökség határozata alapján Laurenszky Ernőt is megtisztelte a Vasvári-diplomával. A kitüntetett fél évszázados aktivitása különböző mozgalmakban (NÉKOSZ, Cserkészfiúk Szövetsége, Bihari Együttes, úttörőmozgalom, Kollégiumi Szövetség, Kossuth Szövetség, majd a Cserkészcsapatok Szövetsége, a MAGYIT) nem vándorló kedvet, hanem a lényeg iránti elkötelezettséget takar: a kitüntetett a gyermekmozgalmak „ökumenéjének” fontos személyisége.

Az ülésen Gönczöl Katalin, az Igazságügyi Minisztérium bűnmegelőzési biztosa, Gyermekekért-díjas jogász tartott előadást a bűnmegelőzésről. Az előadó partnerséget ajánlott a pedagógustársadalomnak e fontos társadalmi probléma megoldásában. (Ennek jeleként exkluzív módon adta közre az OBMK vonatkozó pályázatait.) Az előadásban szó esett a bűnözés mértékének rendkívüli növekedéséről, a városi szegénység televényében kialakuló gyermek- és fiatalkorú bűnözővé és/vagy (olykor alig megkülönböztethető a két pólus) sértetté válás veszélyeiről, az egyre korábban kezdődő „bűnözőkarrier” kialakulásáról. Az előadó a társadalom felelősségének elemzése során kitért arra is, hogy a bűnözővé válás egyik jellegzetes forrása a sikerek nélkül, élménytelenül végigélt iskolázás, az iskolai jelzőrendszerek diszfunkciója. Az iskola és társadalmi partnereinek együttműködése károkat okozóan akadozik. A szabadságvesztés-büntetés az első elkövetés után igen sokszor nem megoldás, sőt felgyorsítja a bűnelkövető életút kialakulását. A bűnmegelőzési program ezért keres a társadalom igazságérzetét is tekintetbe vevő, a bűnelkövetőnek mégis a sikeres feldolgozás, a visszatérés lehetőségét jobban biztosító megoldásokat. Ilyen például a bűnhődés pszichikai munkáját segítő felügyelt közérdekű munka intézménye. A bűnmegelőzési program prioritásai közt a gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése, a városi bűnözés csökkentése, a családon belüli erőszak visszaszorítása szerepel. A megelőző programok körében kiemelkedik a veszélyeztetett korosztályok és célcsoportok társadalmi integrációját segítő elfoglaltságok, programok biztosítása (pl. óbudai Holdfényprogram – éjszakai pingpongozási lehetőség). A társadalmi összefogásban civil partnerekre kíván támaszkodni a program vezetése. A normaközvetítő, szabályozó közösségek helyreállítása alapvető fontosságú.

A vitában Csillag Ferenc (Fővárosi Tagozat) az integráció és a szegregáció bonyolult dilemmáit feszegette, érzékeltette, hogy a fogyatékkal élők iránt nem szolidáris igazán a társadalom, s hogy kevés az elhivatott pedagógus, aki felvállalja a nevelés funkcióját is. Köpf Lászlóné (Dyslexiás Szakosztály) arra hívta fel a figyelmet, hogy különböző statisztikák szerint a bűnelkövetők körében szignifikánsan magas a különböző tanulási nehézségeket okozó képességzavar. Felvetette, hogy az előadó álláspontjában miképp „vitázik” az egykori ombudsman a mai bűnmegelőzővel. Vajon az adatok hálózatba rendezésének tilalma nem nehezíti-e a bűnmegelőzést? – vetette fel. Horváth Judit (Segítők Műhelye) a pedagógusképzésben lassan meginduló szakirányú fejlesztésekről szólt, a városi ifjúságsegítő alapítvány sikereiről és kudarcairól, valamint a feltételhiány drámai gondjairól. Elmondta: a vezetése alatt működött ifjúsági klub bezárását követő hónapban hat egykori klubtag lépett a bűnelkövetés útjára. Balázs Jánosné (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tagozat) az összefogást hangsúlyozta, a pedagógiai munka hozzáadott értékének elismeréséért szállt síkra, megállapította, hogy a mai pedagógusok keveset dicsérnek. Kállai Eszter (Mozgalompedagógiai Szakosztály) két hasonló háttérrel rendelkező ifjúsági csoportot hasonlított össze: akik érezték a pedagógus szeretetét, nem követtek el bűnt. Bírálta az oktatáspolitikában a nevelést háttérbe szorító törekvéseket, a jogok és kötelességek összehangolására figyelmeztetett. Laurenszky Ernő a tanulók iskolán kívüli magatartásának befolyásolása, szankcionálása eszköztelenségét bírálta. A közösség s a szülők felelősségét hangsúlyozta a felidézett egykori balassagyarmati terrorakció kapcsán is. A makarenkói tradíció átgondolását kezdeményezte. Emlékezett arra, hogy Németh Zsolt megfigyelései szerint a sportegyesületekbe integrált fiatalok nem válnak bűnelkövetővé, illetve hogy a Bihari Együttes első generációját józsefvárosi utcagyerekekből toborozták. Kopjás Gábor vállalkozó a tanulás és a gondolkodás fejlesztésére irányuló törekvésekben látott tartalékot. Trencsényi László úgy vélte, hogy az „iskola humanizálásának” programjában számíthat a miniszteri biztos az MPT hangsúlyos megszólalásaira, kifejezte, hogy a közoktatási törvény módosításában megjelent instrukciók, a kompetencia-központú NAT, továbbá a minőségfejlesztési programokban megjelent partnerközpontúságra utaló, illetve a pedagógiai hozzáadott értékre figyelmező szempontok is mind-mind ebbe az irányba hatnak. Óvatosabb volt a „társadalom pedagogizálásaként” értelmezhető aktivitásokat illetően, a paternalista ideológiák veszélyére figyelmeztetett. A napirend előtti ünnepi aktust felidézve hangsúlyozta a gyermektársadalomnak ma alig 10%-át szervezeteibe vonó gyermekszervezetek, illetve a sajátos közoktatási-közművelődési komplexumok, a főhatósági ágazatok közt mostohán maradt általános művelődési központ nevű intézménytípus (melyből csaknem 300 van az országban) jelentőségét. Füle Sándor (Napközis Nevelési Szakosztály) a napközi otthonok fejlesztésének programjáért szállt síkra. Tölgyesi József (Makarenko Munkabizottság) az iskolai élet szabályozásának néhány problémájára hívta fel a figyelmet, illetve e tárgykörben tett fel kérdéseket. Ádám György a televízió felelősségét hangsúlyozta, elsősorban a kereskedelmi adások „környezetszennyezése” elleni fellépést sürgette.

A miniszteri biztos válaszában kitért a kérdésekre, megerősítette a közös pontokat, újólag felhívott az együttműködésre.

Ezt követően egyebek között a választmány tudomásul vette, hogy a Drogprevenciós Szakosztály a „működése szüneteltetése” szándék elfogadását kérte. Örömmel nyugtázta Lázár Katalin felszólalása nyomán, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Tagozat hosszú szünet után újjáalakult, s dinamikusan csatlakozott a „Pedagógiai örökségünk és Európa” elnevezésű társasági programhoz. A főtitkár a választmány beleegyezését kérte a Küldöttgyűlés május 28-i összehívásához, majd bejelentette, hogy az őszi tematikus választmány helyszíne a gazdagréti Öveges Iskola (napirenden a tanulási zavarok), időpontja november 12. (itt kerül sor a jubilánsok köszöntésére is). A zárszót mondó elnök még egyszer köszöntötte az első évnegyedben kitüntetett tagjainkat.

A Magyar Pedagógiai Társaság küldöttgyűlése, 2004. május 28.

Ünnepi külsőségek, a Magyar Köztársaság és az Európai Unió lobogói, Juhász Ágnes gimnazista zongorakoncertje jelezte, hogy a patinás civil szervezet, a Magyar Pedagógiai Társaság küldöttgyűlése a csatlakozás hónapjában ült össze. Az éves számvetés valóságos történeti számvetéssé kerekedett a hagyományos helyszínen, a fővárosi Szent István Gimnáziumban.

Ádám György elnök 65 igazolt küldött jelenlétét állapította meg. Az alapszabály szerint az ülést határozatképtelenség címén berekesztette, majd azonos napirenddel azonmód újra összehívta. Végül is 76 jelen lévő küldöttel az ülés megkezdődött. Egyhangú választással nyerte jegyzőkönyv-vezetői megbízatásátMiklós Tamás, a hitelesítőét Vizelyi Ágnes. Hasonló szavazással döntött a küldöttgyűlés a munkabizottságról: a mandátumvizsgálatért és a szavazatszámlásért Csillag Ferenc elnök, Zsadányi László, Fábry Ilona felelt. A küldöttgyűlés egyhangú szavazással elfogadta a napirendet is. Ádám György elnöki megnyitójában tudatosította az ülés ünnepi jelentőségét, életútjából vett példákkal hangsúlyozta a magyarság, a magyar nevelésügy európai mivoltát.

Hunyady Györgyné alelnök, főiskolai tanár tartott előadást Pedagógiai örökségünk és Európa címmel, amelyben négy tézis igazolására vállalkozott.^[1]

A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz azok a szakosztályok, tagozatok szóltak hozzá öt-öt percben, amelyek az elmúlt félévben keresték a választ az előadásban felvetett kérdésekre.

Füle Sándor (Napközis Nevelési Szakosztály), a téma és az összejövetel kezdeményezője a napközis nevelés 100. évfordulójára emlékeztetett, melyet néhány kivételt leszámítva (Heves és Vas megye, a főváros XI., XVII., XX. kerülete) hallgatással vett tudomásul a szakma. A közoktatás-irányítás sem emlékezett meg az évfordulóról. A szakosztály összegezte a napközis pedagógia értékeit, kézikönyv készült, koncepció készítésére kérte a minisztériumot, pedagógusképzést akkreditált. A fejlesztési koncepció megvalósítása elmaradt költségek híján. Javasolta, hogy az MPT felhívásban tegyen hitet a napközis nevelés fontossága mellett, kezdeményezzen a témában nemzetközi tanácskozást. Harangi László (Felnőttnevelési Szakosztály) tizenegy pontban foglalta össze az életen át tartó tanulás európai normáihoz való igazodás feladatait: a rendszerből kimaradt fiatal felnőttek mozgósítása a tanulásra; az idegen nyelv, informatika, szociális ismeretek, vállalkozói készségek közvetítésének adandó prioritás; a felnőttoktatásba való fokozott invesztálás; fokozott innovációtámogatás; a tanácsadás szélesítése; e-learning; a digitális analfabetizmus felszámolása; nyitott tanulási környezet kialakítása; a hátrányok kompenzációja; cserekapcsolatok a felnőttkori tanulásban. Hivatkozott az EU lisszaboni határozatára. Sándor Ildikó (Hagyományismeret Szakosztály) a néphagyomány közvetítésének „magyar modelljét” méltatta. Kifejtette, hogy az óvoda és az alsó tagozat világában több tantárgyban jelen lévő és funkcionális folklorizmus igazi „hungaricum”. A „kulturális génbank” szerep, az esztétikai értékelvűség érvényesülése és gyerekközpontúsága a fő érvek e modell alkalmazása mellett. Ádler Júlia (az egy hónapja újjáalakult s dinamikusan fejlődő Komárom-Esztergom Megyei Tagozat képviselője) a májusi tagozati ülés élményeiről szólt, ahol az integráció jegyében a párkányi hídon átsétáló szlovákiai kollégák – így Drozdik Katalin, az SZMPSZ vezetőségi tagja – jelenléte jelképezte a téma fontosságát, erősödő együttműködésről szólt, s arról a „brain-storming”-ról, melyen számba vették: mit „vinnének”, mit „várnak”, mit „felejtenének ki az utazóbőröndből” stb. Az összegyűjtött elemek megerősítették az előadó által elmondottakat, Pilinszkyvel szólva a magyarságot a mindenség fiának nevezte. A gyermeki jogok 20. századi vértanúját, a varsói Janusz Korczakot idézte Keskenyné Péntek Ágnes, a Kisgyermeknevelési Szakosztály szóvivője. A magyar óvoda, a magyar bölcsőde s a magyar óvodapedagógia Brunszvik Teréztől Hermann Alizon, Kovásznai Katón, az 1971-es Óvodai Nevelési Program készítőin át Szabadi Ilonáig, B. Méhes Veráig, Bakonyi Ágnesig ívelő folyamatban példamutatót alkotott egész Európa számára. Munkácsy Katalin (Kerekgedei Makó Pál Szakosztály) a magyar matematikatanítás gyerekközpontú hagyományait hangsúlyozta, Varga Tamásra hivatkozva s bemutatva a szakosztály mai tevékenységét. Czakó Dániel (Prevenciós Szakosztály) a népfőiskola, a falumenedzserek aktivitásáról mondott újdonságokat – a prevenciós szemlélet érvényesítésének szándéka jegyében. Kiadványokat, képzéseket ajánlott az MPT egészének figyelmébe. Hunyady Györgyné megköszönte a kiegészítéseket, úgy vélte, a konkrét példák megerősítették általános mondandóját. Végül saját elkötelezettségére is hivatkozva a nevelésügy törekvéseiben érvényesülő civil kurázsit hangsúlyozta, ideértve a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységét.

A küldöttgyűlés második, mondhatni szervezeti napirendi pontjai közvetlenül csatlakoztak az ünnepi mondanivalóval – a hétköznapok nyelvén. Trencsényi László mind „hungaricumként”, mind az MPT fontos szervezeteiként említette azokat a szakosztályokat, melyek a kollégiumi pedagógia, a vizuális nevelés, illetve a szociálpedagógiai segítőmunka értékeit közvetítik. Üdvözölte az új szervezeti egységeket (Komárom-Esztergom megye, főváros, Segítők Műhelye), bejelentette, hogy a Jövőkutató Szakosztály után a Drogprevenciós Szakosztály is szünetelteti működését. Vezetőváltás ígér dinamikus változást a Hajdú-bihari Tagozatban, a tolnai és somogyi tagtársak integrációja és egy Dombóvár-központú dél-dunántúli tagozat pedig a kritikus régió élénkülését hozhatja. Novák István a Felügyelő Bizottság elnökeként a bizottság nevében elismeréssel szólt a társaság vezető testületeinek munkájáról, elfogadásra ajánlotta az előterjesztéseket. Csizmadia Ferencné a családpedagógiai munka jelentőségéről beszélt, dinamikus jelenlétről szóló tudósítással egészítette ki az elnökség írásos beszámolóját. Gidáné Orsós Erzsébet a szakosztályok közti szakmai együttműködés fontosságát hangsúlyozta különösen nemzetiségi ügyekben. Ádám György elnök jelezte, hogy az elnökség ezúttal szűkszavú beszámolót készített, az Új Pedagógiai Szemlében megjelenő Hírlevélben bőséges információ olvasható a közös aktivitásokról. Kiemelte a Felsőoktatási Szakosztályt, mely a társaság „gőzhengereként” lát el fontos feladatokat: június 2-án az Akadémiára szervez konferenciát a tanítóságról. Az előző vitára válaszolt Trencsényi László, kiemelve, hogy a tájékoztatásban fokozott figyelmet érdemes fordítani az internetre (http://www.maped.ini.hu), illetve hogy az elnökség támogatási „politikájában” a pályázatínséges, forráshiányos nehéz időkre a szervezeti egységek közös megmozdulásai élveznek prioritást. Ezt példázza a Staféta-tábor is.

Az elnök szavazást kezdeményezett a beszámolókról, melynek eredménye:

• az elnökség beszámolója a 2003. évről: 76 igen, 0 nem, 0 tartózkodás;
• közhasznúsági beszámoló: 76 igen, 0 nem, 0 tartózkodás;
• a felügyelőbizottság beszámolója: 76 igen, 0 nem, 0 tartózkodás.

A határozathozatal után az elnök az ülést bezárta.

Közhasznúsági beszámoló

A Magyar Pedagógiai Társaság 2003-ban a közhasznú szervezet normái szerint fejtette ki tevékenységét. Programjain több ezer pedagógus vett részt, ezek nyilvánosság előtt zajlottak. Új elem a működésben, hogy a Művelődés Hete – Tanulás Ünnepén megszervezett programokon több helyütt „laikus” közösségek is részt vettek, ismerkedvén a Lifelong Learning, az élethosszig tartó tanulás lehetőségeivel.

A szervezet tevékenysége rendezvényeivel, állásfoglalásaival, nyilvánosság előtti megjelenéseivel átfogta a nevelésügy, a pedagógia széles köreit, az intézményes és intézményen kívüli nevelőmunka fontos területeit. Szakmai eszmecserében, szakmai kultúra fejlesztésében, indokolt esetben állásfoglalásban fejtette ki véleményét a társaság, törődött a pályakezdőkkel, figyelt az aktív pálya végére érkező kollégákra. Mindezen tevékenységét elfogadható társadalmi nyilvánosság előtt fejtette ki (az Új Pedagógiai Szemlében megjelenőHírlevele, illetve egyéb szakmai lapok tudósításai). Tevékenységének feltételeit – mint a mellékelt mérleg mutatja – állami költségvetési támogatásból (Miniszterelnöki Hivatal, OM, GYISM), 1%-os adófelajánlásból, tagdíjakból, illetve célzott támogatásokból biztosította. Adott tevékenységet, feladatot támogattak fővárosi, megyei (pl. Békés) közalapítványok, néhány cég, néhány, társasághoz közel álló magánszemély, az NFI. E támogatásokkal rendben elszámoltunk. Választott vezetőink munkájukért ellenszolgáltatásban nem részesültek. Az irodát egy részmunkaidős alkalmazott irányítja, jelentős társadalmi segítőtársakkal.

A Magyar Pedagógiai Társaság Elnökségének beszámolója a 2003. évről

A Magyar Pedagógiai Társaság hagyományaihoz méltó tevékenységgel teljesítette 2003-ban alapszabályában, munkatervében rögzített feladatait. Legitim módon működtek a választott testületek. Háromszor ülésezett a Választmány, az Elnökség szükség szerint havonta-kéthavonta tekintette át a feladatokat. Az Elnökség újonnan választott tagjai igyekeztek megfelelni a rájuk nehezedő elvárásoknak (ti. dinamikus, fiatalos jelenlét, aktivitás).

A szervezeti egységek jelentős része stabilizálta tevékenységét. Részt vett a szakmai közéletben. Elmondható, hogy a tanulás ünnepén való részvételünkkel nemcsak az országos rendezvénysorozat sikeréhez járultunk hozzá, hanem az aktív szervezeti egységek összetartozását is erősítettük (Felnőttoktatási, Hagyományismereti, Napközi Otthoni Nevelési Szakosztály, Borsod Műhely, Kisgyermek-nevelési, Családpedagógiai, Dyslexiás, Felsőoktatási, Prevenciós szakosztályok, Nógrád, Veszprém, B.A.Z. megyei tagozatok). Rendszeresen élünk az OKKER pedagógiai napjai adta nyilvánossággal. Tisztes részvétellel tettük le névjegyünket a III. Neveléstudományi Konferencián, szerepet vállaltunk a hagyományos Kiss Árpád Emlékkonferencia lebonyolításában.

Vannak kritikus helyzetben lévő szervezetek. Az Elnökség vagy döntésre késztette a szervezetet, vagy a helyzetnek megfelelően határozott. Ennek megfelelően működését szünetelteti a Jövőkutató és a Drogprevenciós Szakosztály. Vezetőségváltás történt a Fővárosi, a Pest Megyei Tagozatban, a Neveléselméleti, a Didaktikai, valamint az Általános Iskolai és Gimnáziumi, az Összehasonlító Pedagógiai, a Nemzetiségi Szakosztály, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Tagozat élén. A regionalitás irányába ható megoldást kezdeményez az Elnökség délnyugat-dunántúli szervezeteink körében. További serkentést igényel a Nevelés-lélektani és a Szomatikus Nevelési Szakosztály. Más szervezeti egységek körében az adott taglétszámot érdemes növelni (vélhetően ilyen eredménye lesz a 2004. őszi gazdagréti választmányi ülésnek).

Lezárult a tagozatszervezés Komárom-Esztergom megyében. Dinamikus új szakosztályunk a Segítők Műhelye. A Hagyományismereti Szakosztály már periodikát is alapított. Felsőoktatási Szakosztályunk a társaság szempontjából fontos küldetést teljesít, szakmánk „elitjét” mozgósította, több ízben az MTA épületében.

Biztonságos szakmai eseményekkel ad rendre hírt magáról a Kollégiumi s a Neveléstörténeti Szakosztály. A Békés megyeiek Gáspár-konferenciája neveléstörténeti jelentőségű volt. (Öröm, hogy kiadványt is megjelentettünk ez alkalomból.) A fiatalítás hatása érzékelhető, a Pályakezdők Szakosztályának kiterjesztése, új ifjúsági csoportok megkeresése kívánatos. Idős kollégáink szakmai-emberi tapasztalatainak átadására körvonalazódik a sikeres Staféta-tábor hagyománya, a jubilánsokkal kiegészített őszi választmányi ülés, az AHA-klub stb.

Szakmai kapcsolatainkat illetően helytálltunk az NCA-jelölésnél; az OKT-választásnál, több ízben részt vettünk más szervezetek kezdeményezte összejöveteleken, eszmecseréken. Társaságunk társadalmi elismerésének jele, hogy a parlament ifjúságpolitikai vitanapján képviselőnk szót kapott, s az ott elhangzottak alapján a gyermek- és gyermekérdekű szervezetek koordinációjában kulcsszerepet töltünk be (elnököt adtunk a Gyermekszervezetek Tanácsának).

Felsőoktatási Szakosztályunk szavaira figyel a tárca, elismerést kapott a Napközis Nevelési Szakosztály elaborátumáért – kár, hogy a gazdasági nehézségek miatt az OM a nagy ívű programról letett, ugyanakkor tekintetbe vették a Kollégiumi Szakosztály javaslatait. A Segítők Műhelye az egészségügyi tárca felkérésére adott szakvéleményt az egészségügyi normatíváról, a Mozgalompedagógiai Szakosztály több főhatóság számára dolgozott ki javaslatot.

A tagság létszáma lassan gyarapodik (1993 fő), biztonságos tagdíjfizető a tagság 35%-a. Valamelyest csökkent azon tagjaink száma, akik nem találnak aktivitásra valamely szervezeti egységben, s emiatt megvonnák bizalmukat a társaságtól.

Egy ízben jelent meg hírlevelünk az Új Pedagógiai Szemle hasábjain átfogó képet adva a szervezetről. Tevékenységünket a nógrádi Nóvum, a Neveléstörténet, a Pedagógusképzés, az Óvodai Élet, a Köznevelés,a Mentor, az MNT rendszeresen bemutatja.

Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottsága a 2002-es évhez képest ritkábban ülésezett, még nem alakultak ki a szerkesztőség, a szerkesztőbizottság aktív együttműködésének rutinjai. Konstruktív előrelépést ígér az OKI vezetői, az MPT Elnöksége és a szerkesztőbizottság tervezett együttes ülése.

A társaság irodája egyre jobban kihasznált, fontos színtere szakmai eszmecseréknek. Infrastruktúrasegítő fontos partnereink az István Gimnázium, az FPI, az OKKER Kft.

Bevételeink igen takarékos gazdálkodást igényelnek, erőfeszítésekkel próbáljuk egyensúlyban tartani költségvetésünket. Mindezzel együtt tagdíjemelést nem javaslunk, bár igen örvendetes jelenség, hogy felülfizető tagjaink száma jelentősen nő. A szervezetek célpályázatainak kezelési költségeit kénytelenek vagyunk e pályázati támogatásokból érvényesíteni.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Magyar Pedagógiai Társaságnak vannak tartalékai és szükségletei, ezzel együtt dinamikusan fejlődik. Iránymódosítás, új stratégia megfogalmazása nem indokolt.

A tagszervezetek életéből

A Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar Pedagógiai Tanszéke, a VEAB magyarságkutatási munkabizottsága és a Magyar Pedagógiai Társaság Győr-Moson-Sopron megyei tagozata Magyarok a nagyvilágban című, 2003-ban indított programsorozatát folytató Magyar intézetek Európában című tanácskozására 2004. május 12-én került sor. Köszöntőt mondott: dr. Cseh Sándorfőigazgató. Megnyitót tartott Kovátsné dr. habil Németh Mária tanszékvezető főiskolai tanár, az MPT megyei elnöke. Előadók: dr. Fónagy Zoltán igazgatóhelyettes (Bécsi Collegium Hungaricum),Czimbalmosné Molnár Éva igazgató (Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, Pozsony), dr. Ujváry Gáborfőigazgató (Balassi Bálint Intézet), dr. Lázár Imre titkárságvezető (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Kulturális Intézetek Igazgatósága), Komlós Attila ügyvezető elnök (Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága).

120. születésnapját ünnepi iskolanappal ünnepelte a gazdagréti Öveges József Középiskola, a Dyslexiás Szakosztály bázisintézménye. Bemutatók, tanulói produkciók, jókedv jellemezte a rendezvényt.

A Didaktikai Szakosztály újjáalakuló ülésén Knausz Imre adott tájékoztatást a NAT mögött álló didaktikai elképzelésekről.

A Felnőttnevelési Szakosztály a Pályakezdők Szakosztályával együttműködésben, májusban és júniusban tartott kerekasztal-beszélgetést az Egész életen át tartó tanulás motivációs megalapozása címmel. Magyar Edit vezette a gyakorlatot, melynek lesz folytatása.

A Kollégiumi Szakosztály, a Magyar Pedagógiai Társaság Neveléselméleti Szakosztálya, valamint a Kollégiumi Érdekvédelmi Szövetség Budapesti Szervezete konferenciát rendezett Közösségi nevelés macímmel 2004. április 23–24-én Budapesten, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégiumban. Munkácsy László, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégium igazgatója, Ringhofer Ervin, a Kollégiumi Szövetség budapesti tagozatának elnöke, valamint dr. Simon István, az MPT Kollégiumi Szakosztályának elnöke köszöntötte a 60-65 főnyi közönséget. Dr. Simon István bevezető gondolataiban a közösségi nevelésnek a kollégiumi munkában meglevő folyamatosságáról s annak fontosságáról beszélt. Jelezte, hogy a közoktatási törvényben a pedagógiai program jelzi ezt, és a kollégiumi nevelés országos alapprogramja rögzíti ennek fontosságát. Pataki Ferenc akadémikus tartalmas vitaindító előadása meghatározta a konferencia tartalmát és hangulatát. Trencsényi László posztmodern módon a közösségről több szempontot vizsgálva a közösségértelmezések és a közösségi nevelés gondolatait járta körbe, itt-ott vitatkozva Pataki Ferenc gondolataival. Széchy Andrásné Közösség, kollégium, történetiségcímű előadásában a múltat és a jelent, az elméletet és a gyakorlatot, a tehetséggondozást és a közösségi nevelést kapcsolta össze. Horváth István a kollégiumi mozgalom helyzetéről értekezett. Másnap Loránd Ferenc Individualitás és/vagy közösségiség című előadásában a közösségről szóló gondolkodás változásairól és a jelenleg is aktuális kérdéseiről szólt nagy sikerrel. Nagy Kálmán Kollégium, diákönkormányzat, közösségi nevelés címmel elsősorban a nevelés gyakorlati kérdéseire hívta fel a figyelmet. Varga Zoltán piarista tanár Tégla vagy habarcs című előadásában azokról a nehézségekről, dilemmákról és megoldási nehézségekről beszélt, amelyek napjainkban a felekezeti kollégiumokat is jellemzik a közösségi nevelést illetően. Micsik Mária Egyén, csoport, közösség címmel a közösséget, a közösségi nevelést kapcsolta össze az egyéni neveléssel, az önismeret és a személyiség-fejlesztés kérdéseivel. Vértesaljai József Iskola és kollégium – közösségi nevelés című előadásában „don boscós” élményeiről beszélt. Simon István, az MPT Kollégiumi Szakosztályának elnöke zárta be a konferenciát. Összegzésében rendkívül tartalmasnak és problémacentrikusnak nevezte az összejövetelt. Megköszönte a hozzászólásokat mind a „fogyatékos” kollégiumoknak, mind a családi nevelés és a kollégiumi nevelés kapcsán elmondottakat, jelezvén, hogy még nagyon sok téma kapcsolódhat a közösségi nevelés témaköréhez. Az Oktatási Minisztérium és a Fővárosi Önkormányzat támogatása jóvoltából a konferencia anyaga kötetben is megjelenik.

A Vizuális Nevelési Szakosztály újult erővel látott munkához. Megnyílt Ádámffy Pál és Juhász Erikakiállítása. Mikulás-klubdélutánt tartanak az elnök asszony lakásán, februárban a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületével közösen Balogh Jenőre emlékeznek módszertani találkozóval halála 5. évfordulóján, tavasszal a Móri Műhelyt, Szentendrét keresik fel. Gopcsa Paula emlékezik pályájára.

A Hagyományismereti Szakosztály Domaházi majd Rábaközi Napot tart, illetve az óvodai nevelésről szervez konferenciát.

„Az iskolai napközi otthoni nevelőmunka minőségének fejlesztése” tárgyú továbbképzésről

A 120 órás továbbképzési programot dr. Füle Sándor professzor akkreditáltatta 2002-ben. Papné Halász Teréz idézi fel élményeit: „Gyorsan elszaladt ez a tanév. Ismét beköszöntött a napsugaras, orgona illatú május. Kedvetlenül ülök le tanulni, hogy felkészüljek az utolsó vizsgára. Két hét múlva befejeződik a napközi otthoni nevelés tanfolyam. Mire igazán megismertük volna egymást a hallgatókkal, vége. A tananyag is egyre izgalmasabb, érdekesebb lett. Most kezdtünk igazán elmélyedni részletesebben az egyes témakörökben. A tanév közben felmerült nehézségeim ellenére vártam a szerdai órákat. Ezentúl hiányozni fog. Legszívesebben minden évben beiratkoznék erre a továbbképzésre, olyan nagyszerű volt! Hasonlóan kiemelkedő színvonalú tanfolyamon eddig még nem volt alkalmam részt venni. Talán több pedagógusnak nyűg lett volna a problémái mellett egy kötöttségekkel teli, tanulási időszak vállalása, nekem feltöltődést, szakmai segítséget jelentett. Mint ahogy a főiskoláról, innen sem hiányoztam soha. A tanfolyamon elhangzott minden egyes témát nagyon fontosnak, érdekesnek tartottam. Az előadók magas színvonalú felkészültsége kiemelkedő volt. A gyakorlati foglalkozásokon pedig sok új pedagógiai módszerrel gazdagodhattunk.

A továbbképzés részletesen kidolgozott, jól megszervezett program alapján működött. Az egyes modulokgyakorlatias hasznos ismeretekre épültek. Munkánk során az elhangzott elméleti anyag és a gyakorlatban látottak nagy része jól alkalmazható (pl. a napközi otthoni nevelés elméleti rendszere, a fejlesztés lehetőségei: alternatív pedagógiai elemek, kollégiumi nevelés elemei, az együttműködési formák, családpedagógia). A tanár úr sok esetben meghallgatta véleményünket, amennyiben elfogadható javaslatunk volt, annak megfelelően változtatta a programot. (Pl. Kovács Ildikó kérésére a gyermekvédelem témakörét részletesebben tárgyaltuk, és e terület meghívott szakemberei több előadást tartottak. Az előadások a napközi otthonban is hasznosítható ismereteket nyújtottak.) A tanár úr által biztosított dokumentumok segítették a tanulást. Ezekből sok új, aktuális információhoz jutottunk. (Pl. az Európai Unió oktatásügye, a 100 éves napközi otthonaink pedagógiai öröksége – és Európa, Comenius pedagógiai öröksége.) A XI. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ ingyenesen biztosította a szükséges tankönyveket.Tordáné dr. Hajabács Ilona tanárnő pedig összeállított a hallgatók számára egy szabadidő témájú szöveggyűjteményt, amelynek nagy hasznát vehetjük a napközi otthonban. A XI. kerületi Polgármesteri Hivatalnak köszönhetően a tanfolyam térítésmentes volt. Változatos programok követték egymást. (Különböző témákhoz meghívott előadók, karácsonyi, húsvéti ajándékkészítés, hospitálások stb.) Az egymástól eltérő jellegű iskolákban való látogatások nagyon hasznosak voltak számomra (Ádám Jenő, Mérei Ferenc, Bocskai Általános Iskola, Talento-Ház). A Talento-Ház pedagógiai koncepciója tűnt a legjobbnak, valóban gyermekközpontú iskolának. Sokat tanultam programjukból és a látogatás után a tanár úrral folytatott beszélgetésből. Sajnálom, hogy csak kevesek kiváltsága lehet egy ilyen intézményben való tanulás és tanítás, ahol kulturált, esztétikus környezetben, barátságos, nyugodt, alkotó légkörben folyhat a munka. A tanfolyam során kedvet kaptam – a Montessori mellett – más alternatív pedagógia részletesebb megismerésére – lehetőség szerint –, azok elemeinek alkalmazására a hagyományos napközi otthon keretei között. A napközi otthoni nevelőmunka elméletét felölelő hatalmas anyagrésznek csak egy töredékét sikerült megismerni (pl. viselkedéskultúrából, családpedagógiából, alternatív pedagógiai rendszerekből több órát szerettem volna). Hiányoltam a pszichológiával kapcsolatos előadásokat. Ilyesmiről nem esett szó. Véleményem szerint tarthattunk volna esetmegbeszéléseket, hogy egy-egy problémás nevelési szituációt hogyan oldhatunk meg. Elképzelésem szerint videóról nézve vagy szóban ismertetve megismernénk egy-két megoldásra váró helyzetet. Hozzászólásaink után a tanár úr ismertetné a helyes megoldást. Rövidnek éreztem az egyes foglalkozásokon a háromórás időtartamot, jó lett volna elmélyedni egy-egy témában. E továbbképzés folytatásaként, részletesen, kiemelve egy-egy területtel foglalkozhatnánk, pI. alternatív pedagógiák – és ezek alkalmazása vagy a családpedagógia – az iskola és a család kapcsolatrendszere, a napközi otthon elméleti kérdései.

Az előadások többször ütköztek munkahelyi programokkal. Szerettem volna megnézni még egy-két alternatív iskolát is (Jena-Plan iskola, Rogers, Gyermekek Háza, Burattino stb.). Sajnálom, hogy a Talento-Házban nem láthattunk olyan foglalkozást, ahol a hagyományos pedagógia keretei között alkalmazzák az alternatív pedagógiákból átvett elemeket. Egy ilyen foglalkozás érdekesnek, tanulságosnak bizonyulna számunkra. Úgy gondolom, a zárófoglalkozás megtartását márciustól elkezdhettük volna, mivel április–májusban az iskolákban rengeteg a program, és nehéz időpontot találni. Annak ellenére, hogy részemről a foglalkozás megtartása nem jelentett különösebb problémát, a munkahelyemen nehezen tudtunk időpontot egyeztetni, ami a gyerekeknek, a vezetőségnek és a „külsős” vendégeknek is megfelelőnek bizonyult. Iskolánkban áprilisban többek között a következő rendezvények voltak: kerületi, fővárosi tanulmányi versenyek, fényképezés, Föld napja, Éneklő Ifjúság, anyák napi műsor, tavaszi szünet, nyílt napok, bemutatóórák, Hunyadi Gál kiállításmegnyitók, képességszint-felmérés a tagozatos 1. osztályokba beiratkozás stb. Ennek ellenére egyszer sem éreztem, hogy megoldhatatlan akadályba ütközök, minden esetben megtaláltam a megoldáshoz vezető utat. Sikerült összeegyeztetni a munkahelyi és a tanfolyami feladatokat.

Tudom, hogy a leírt gondolatok közül több túlmutat a továbbképzés keretein, mindezt 120 órában nem lehet megvalósítani. Mégis szeretném, ha valamilyen formában minderre lehetőség nyílna. Az is igaz, hogy az említett változtatások nagy része nem a továbbképzés szervezőin múlik. Az iskolák vezetőinek támogatása, a napközis munka megfelelő elismerése nélkül a pozitív irányú változások nem jöhetnek létre. A Füle Sándor tanár úr által kidolgozott, magas színvonalú továbbképzés nagyban hozzájárult a napközi otthoni nevelőmunka minőségének fejlesztéséhez. Örömmel tölt el, hogy mindennek részese lehettem.”

Előadóülés a Magyar Tudományos Akadémián a tanítóságról, szakmáról, hivatásról, mesterségről

Az MTA és az OM védnöksége alatt az MPT Felsőoktatási Szakosztálya és az Óvó- és Tanítóképzők Egyesületének szervezésében – a 2004. évi pedagógusnap előkészületeinek jegyében – mintegy száz fő részvételével országos előadóülést rendeztek.

A szervezők által felkért előadók (neveléstörténészek, nevelésszociológus, OKNT-elnök, képzési szakemberek, a felsőoktatás befolyásos személyiségei (Kelemen Elemér, Loránd Ferenc, Nagy Mária, Hunyady Györgyné, Fehér Irén, Horváth Dezsőné, Szabó Ildikó, Albertné Herbszt Mária, Csorba Péter, Erdészné Molnár Marietta, Györgyiné Koncz Judit, Iker János, Jenei Teréz, Kiss Jenőné) méltatták és elemezték a 6–12 éves gyermekek nevelésében, oktatásában kulcsszerepet betöltő értelmiségi szakma hagyományait, jelenét és perspektíváit. Az előadások közös kiindulópontja volt az a felelősség, melyet a kisgyermekek bizalmába fogadott felnőtt emberi magatartásának és mesterségbeli felkészültségének kettőssége határoz meg. Ennek a jelentős értelmiségi csoportnak a történeti kialakulása és fejlődése, a modernizáció feltételei mellett is – szinte szükségszerűen – összefonódott azzal a vállalással, amelyet elkötelezettségként, a társadalmi felemelkedésre szorulók iránti szolidaritásként jellemezhetünk. E felelősségvállalásnak ugyan érzékelhető – olykor drámai – „kopásai”, mesterségbeli hiányai is kimutathatók az utóbbi szakaszban, de – más pedagóguscsoportokkal való összehasonlításban – mégiscsak a tanítói szakmaiságnak alapvető része maradt. E tradíció őrzése, megerősítése mellett foglaltak állást a konferencia előadói.

A modernizáció és hagyományőrzés szervesüléséhez, a szakmaiság kiteljesedéséhez szükséges a tanítóképzés szervezetének és szerkezetének stabilizációja, nemkülönben a fejlődéshez szükséges erőforrások biztosítása. Az elmúlt években komoly harcokat igényelt a stabilitás védelme. A közoktatásban érvényesülő forrongó átalakulások tempója miatti orientációs zavarok, az integrációs sebek még nincsenek igazán gyógyulóban, de a bolognai folyamattal összefüggő megoldások elé alapvető bizalommal tekint a tanítóképző szakma. (A négyéves képzés megőrzése, nyílt utak a MA-fokozathoz, a szakirányú képzések kiteljesedése, a műveltségterületi képzések mellett a sajátos igényű tanulók fejlesztését, a nemzeti kisebbségek nyelvének, kulturális identitásának megőrzését célzó képzési törekvések, a tanítói munkában felerősítendő szociálpedagógiai komponensek érvényesülésére irányuló szándékok jelzik a továbblépés szükségleteit és garanciáit.) Egybehangzó igény mutatkozott a képzés gyakorlat-központúságának, a képzési csoportok emberi léptékének megőrzése, megerősítése iránt. Elhangzott, hogy a tanítóképző főiskolák légköre, az itt érvényesülő tanár-diák, tanár-tanár, diák-diák kapcsolatok humánuma és demokratikus volta meghatározó minta lehet a jövő tanítója számára. Ennek jegyében igényelték a résztvevők a „tanítóképző tanárok” szervezett képzését, továbbképzését. Az MPT Felsőoktatási Szakosztálya szervezésében a fontos értelmiségi csoportok képzésének dialógusok során való áttekintése folyatódik. Várható az óvóképzés mérlegre tétele. (A konferencia anyaga mind az MTA, mind az MPT honlapján hozzáférhető, több előadás jelenik meg tanulmány formájában a szaksajtóban, a Tanítóban, az Iskolakultúrában.)

Szervezeti élet

A küldöttgyűlésre való felkészülés jegyében a Segítők Műhelye, a Kisgyermek-nevelési Szakosztály és a Komáromi Tagozat tartott EU-témájú összejövetelt, ahol felkészítették hozzászólójukat a Pedagógiai örökségünk és Európa című témából a küldöttgyűlésre. Nógrádban EU-napot tartottak.

A tavaszi pedagógiai napokat az OKKER szervezte, melyen a kollégiumi, a Hagyományismereti, a Napközis Nevelési és a Mozgalompedagógiai Szakosztály, a Segítők Műhelye és a Borsod Műhely vett részt.

Elnökségi tagságát megőrizve lemondott megyei elnöki posztjáról Szentjóbi Szabó Tibor. A tisztújító összejövetelen Kuti István és Jelenfiné Koncsek Andrea, a Kecskeméti Főiskola tanárai vették át az alföldi megye társasági életének irányítását.

Kovátsné Németh Mária lemondott országos elnökségi tagságáról.

Kovátsné Németh Mária az elnökség nevében Krauss Péter dombóvári alpolgármesterrel, az MPT tagjával tárgyalt arról, hogy a kritikus helyzetben lévő tolnai és somogyi tagozat integrációja megállítható egy dombóvári központtal. Október 15-én, lapunk zárta után kerül sor a két tagozat együttes ülésére, amelyenVillant Gyöngyi, a Kaposvári Egyetem tanára tart előadást az inkluzív nevelésről.

Lemondott Gelencsér Attila, a Hajdú-Bihar Megyei Tagozat elnöke. Az ősszel választják meg utódát. A Hagyományismereti Szakosztály elnöke, Kraiciné Szokoly Mária az MPT nevében HEFOP-pályázatot nyújtott be a Tanoda-program keretei között. Az MPTanoda a fővárosi Lenhossék utcában működik.

Támogatóink: Magyar Posta, Műszaki Kiadó, OKKER Kft., OM, a Fővárosi Önkormányzat Oktatási Bizottsága.

Az MPT támogatja a Magyar Pedagógiai Múzeumok Eötvös József Baráti Körének létrehozását.

Főtitkárunk képviselte az MPT-t a határon túli magyar fiatalok fővárosi találkozóján, a Balassi-versmondóverseny zsűrijében.

A Fővárosi Tagozatot a munkatervnek megfelelően április 20-án a Hétszínvirág Óvoda fogadta az integrációs nevelés témakörében.

A Kisgyermek-nevelési Szakosztály képviselte az MPT-t a Kiss Áronra emlékező összejövetelen, ahol a játékhasználat volt a központi téma. A résztvevők megkoszorúzták a Kiss Áron-emlékházat a XII. kerületben. A jeles mester születésének 160. évfordulójára készülő szakmai körökhöz társaságunk is csatlakozott.

Az Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály tudatja, hogy önálló weboldalt nyitott: www.banki.hu/mpt. Ugyanők hozzáláttak a szakosztály relikviáinak digitalizálásához. Illés Lajosné gondos archiválásával megőrzött dokumentumok, 35 év története válik hozzáférhetővé. A megújult vezetésű szakosztály dinamizálta tevékenységét. Áprilisban a BMF Bánki Donát Karán angol nyelvű ülést tartottak. Virtual Electronic Learning in Vocational Initial Teacher Training címmel. Feladatot vállaltak a nemzetközi társaság a WCCCES koreai konferenciakötetének magyarországi kiadásában.

A Bács-Kiskun Megyei Tagozat Baján két rendezvényhez társult: A gyógypedagógia jövője és az EU, illetveEsélynövelés az integrált neveléssel a kistérségi iskolaszövetség keretében címmel került sor népes szakmai találkozókra a Duna menti városban.

Nógrád megye jelentős megyei támogatással adja ki a megyei pedagógiai intézettel közös periodikáját, aNóvumot.

A Segítők Műhelye közreműködött Csobánkán az I. Roma Értelmiségi Találkozó megszervezésében, szeptemberben pedig a szociális munka kérdéseiről tanácskoztak. Szó esett telefonos tanácsadó szolgálat beindításáról is. Szeptemberi ülésükön a hiperaktív gyerekek problémáiról vitatkoztak.

Több civil szervezet kezdeményezéséhez csatlakozva az MPT is részt vett a csillebérci Ógörög Tábor emlékező konferenciáján az olimpia évében. A színes program rangját Ritoók Zsigmond akadémikus köszöntője emelte. A program fővédnöke a kulturális miniszter volt.

A Közlekedéspedagógiai Szakosztály családi vetélkedőt szervezett a debreceni Mosonostorpályi úti óvodában és a hajdúböszörményi Kalvineum úti óvodában.

Újjáalakult a Janusz Korczak Munkabizottság. A kezdeményező Simon Mária fővárosi nyugdíjas tanárnő.

Együttműködési megállapodást kötöttünk a Környezeti Nevelési Oktatóközpontok Szövetségével közös infrastruktúrahasználatról. Érdeklődik a Lépésről Lépésre Egyesület is. Nem kizárt, hogy közösen keresünk 2005-ben új irodát. A Steindl utcai házat májusig el kell hagyni.

A Nemzeti Civil Alapítvány 1 millió 44 ezer forinttal támogatta a társaságot. Az oktatási miniszter novemberben döntött az oktatási civil szervezetek 2004. évi támogatásáról. Ez 900 000 Ft-ot jelent az MPT-nek. Feladataink teljesítése érdekében pályázatot nyújtottunk be az NFI-hez, a GYISM-hez. Az adó 1%-okból 270 000 forint gyűlt össze.

Kiadványok

Széles társadalmi együttműködéssel és a martonvásári Óvodamúzeum közreműködésével jelentek megGyulai Ágostnak óvodai meserajzai kötetben Lányi Katalin gondos tanulmánya kíséretében. Hasonló összefogást kezdeményezett az MPT Pataki Gyula, az egykori ebesi Fiúkfalva alapítója, debreceni, fővárosi gyermekvédő pedagógus önéletírásának kiadása érdekében, melyben partner az OPKM.

Áment Erzsébet tagtársunk 2005-ben Domokos Lászlóné-emlékkötet kiadását javasolja.

Az Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály életéből

Összejövetelünk témája: a középiskolákban frissen beinduló, úgynevezett nyelvi előkészítő osztályokkal kapcsolatos tudnivalók. Előadónak az Oktatási Minisztériumból Öveges Enikő idegen nyelvi referenst és a Karinthy Frigyes Angol Két Tannyelvű Gimnázium igazgatóhelyettesét, Bognár Anikót kérték fel. A rendezvényre a Budapesti Pedagógiai Napok keretében került sor, ezért nemcsak az ülésre meghívott (közel 120) tagtársunkat vártuk, hanem a főváros általános és középiskoláinak érdeklődésére is számítottunk. Az érdeklődők száma nem haladta meg a húszat. Öveges Enikő Magyarország lakosságának igen gyenge idegennyelv-tudásáról beszélt, amelyen belül jelentős különbségek vannak a halmozottan hátrányos tanulói csoportok és a kedvezőbb körülményeket magukénak tudhatók idegennyelv-tanulási lehetőségei között. De mit tesz a Minisztérium annak érdekében, hogy a fenti helyzet minél előbb kedvező irányba változzon? Ennek részeként nyílt lehetőség a nyelvi előkészítő osztályok meghirdetésére. (A középiskolák 47%-a hirdette meg, hogy a kellő érdeklődés után hány tudta beindítani, azt április 22-én még nem tudtuk.) Az idegen nyelvek közötti megoszlás továbbra is angol-német dominanciát mutat, ami nem szerencsés. Néhány kérdés és válasz elhangzása után Bognár Anikó ismertette az iskolájukban több mint másfél évtizede folyó, úgynevezett nulladik évfolyamos idegennyelv-képzés hasznosítható tapasztalatait.

Az őszi ülés vendége Knausz Imre egyetemi docens, a Történelemtanárok Egyletének bizottmányi tagja lesz, aki a NAT szerinti, kompetencia-központú oktatásról és programfejlesztésről fog drámai hangütésű vitaindítót tartani.

Komárom-Esztergom Megyei Tagozat

Április 1-jén csütörtök délután tartotta alakuló ülését a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) Komárom-Esztergom Megyei Tagozata városunkban. Az országban, Vas megye kivételével, mindenhol működik megyei szervezet, csütörtöktől pedig az eddig fehér foltnak számító Komárom-Esztergom megyében is. Az MPT a pedagógiai elmélet és gyakorlat művelőinek, az oktatásügy szakembereinek, az oktatással, neveléssel és képzéssel foglalkozó szervezeteknek, intézményeknek önkéntes, autonóm szakmai-tudományos egyesülése. Célja, hogy társadalmi úton aktívan szolgálja a nevelés elméletének és gyakorlatának fejlesztését, a pedagógia érdekeinek védelmét, az értékek ápolását, új eredmények közkinccsé tételét – olvasható a társaság alapszabályában. A most megalakult megyei tagozat keretein belül lehetőség nyílik többek között pályázatokon való részvételre, hazai és külföldi rendezvényeken való megjelenésre, a pedagógia fejlődése szempontjából lényeges kérdések megfogalmazására, neveléstudományi kutatásokban való részvételre és publikációra. A 25 alapító tag között pedagógusok, igazgatók, gyógypedagógusok, óvodai nevelők és a felső-, illetve felnőttoktatásban dolgozók foglalnak helyet, akik szakmai tudásukat és kompetenciájukat kínálták föl a megyei tagozat aktív és innovatív működéséhez. A társaság természetesen számít a megyében működő összes intézmény közreműködésére is. A alapító gyűlésnek a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola adott otthont. Trencsényi László főtitkári köszöntőjében elmondta: a 21. század első évtizedében a társaság legfontosabb küldetése, hogy egy képzeletbeli kerekasztalhoz ültesse a szakma különböző életkorú, különböző munkakörben dolgozó szakembereit, akik a szakma nagy kérdéseit vitatnák meg. Az országban fehér foltként jegyzett megyében a tagozat újjáélesztését háromnegyed éve kezdte el Garaj Erika, az Oktáv Továbbképző Rt. oktatásszervezési igazgatója. Az ünnepélyes ratifikáció után a tagok döntöttek a további munkarendről, elhatározták, hogy felveszik a kapcsolatot már működő táraságokkal tapasztalatcsere és együttműködés céljából. Az ülés végén megválasztották a megyei tagozat elnökségét és tisztségviselőit. Nyílt és egyhangú szavazással a jelen lévő alapító tagok az MPT Komárom-Esztergom Megyei Tagozatának tagozatvezető elnökévé Garaj Erikát, alelnökévé pedig Tordainé Vida Katalint (VTRKTF tanszékvezető) választották. A tagozatvezető előzetes szervezési tapasztalatai alapján egy latin mondást idézett, utalva az önkéntes társadalmi-közéleti szerepvállalás jövőbeli szakmai feladataira: „Dimidium facti qui bene coepit habet” (aki megkezdte, felét elvégezte a munkának). Az újonnan megalakult tagozat számít a megye pedagógiai területen dolgozó szakembereire (óvodák, általános és középiskolák, szakszolgálatok, szakképzők), és folyamatosan várja további tagok jelentkezését (garaje@yahoo.com). Pedagógiai örökségünk és Európa címmel 2004. május 20-án tanácskoztak a tatabányai Pedagógiai Intézetben, ahol szlovákiai magyar pedagógusokat is fogadtak Párkányból, a látogatást ősszel viszonozták.

A Gyermekszervezetek Tanácsa küldetésnyilatkozata^[2]

Az alapvetően a tizenéveseket összefogó (illetve érdekeiket megjelenítő) gyermek- és serdülőszervezetek az informális és formális nevelés önkéntes, szerves kiegészítői. Érdekes és fejlesztő hatású élményeken keresztül vezetik a korosztály tagjait, csoportjait a társadalmi szocializáció útján. A gyermek- és serdülőszervezetek fontosságát évszázados, szerteágazó pedagógiai tapasztalatok is bizonyítják, hiányuk pótolhatatlan a korosztály fejlődésében, az egész társadalom egészséges működése érdekében.

A totális államok teljes (be)szervezettségi állapota, illetve a tagolt társadalomban a társadalom fontos rétegeitől elzárt elitszervezetként való működés, egyszersmind a posztpártállami állapotban lévő fiatal plurális demokrácia „gyermekbetegségeként” létrejött kritikus „alulszervezettség” ártalmas a korosztálynak és az egész társadalomnak.

A Magyar Köztársaságban alkotmányosan bejegyzett gyermek- és serdülőszervezetek közötti világnézeti, szervezetfilozófiai, metodikai különbségek ellenére alapvető céljuk mégis egy irányba tart. A becsületes, tudatos, tettre kész, szolidáris állampolgárok (gazdálkodók, munkavállalók, művelődők-tanulók, családtagok, játszótársak stb.) neveléséhez való hozzájárulás, az elégedett, boldog gyerekkor segítése. Ennek érdekében a közhasznú tevékenységet végző gyermek- és serdülőszervezetek működését segítő, tervszerű és kiszámítható állami-társadalmi támogatás megoldásait ki kell munkálni, és hozzáférhetővé kell tenni.

Az állami támogatások, a nyilvánosság előtti ismertség, a társadalmi legitimitás, az érdekérvényesítési erők elosztásában a gyermek- és serdülőszervezetek tartósan hátrányos helyzetben vannak, mert a döntéshozók és társadalmi legitimálók – közvetlen politikai szempontok miatt – erőteljesebben veszik figyelembe a serdültebb ifjúság korcsoportjainak érdekeit, szükségleteit. Az esélyegyenlőség, sőt a gyermekkorosztály „mindenekfelett álló” érdekeinek érvényesítéséhez tartjuk szükségesnek a GYIK keretei között a Gyermekszervezetek Tanácsa megalakítását és működtetését.

A GYSZT-n belül sajátos, komplementer szerepet töltenek be azok a szervezetek, szerveződések, melyek a fenti célok érvényesülését (1) a társadalmi támogatás eszközeivel segítik (gyermekcélú alapítványok), (2) az ifjúságpolitikában és más szakpolitikában gyermekérdekeket jelenítenek meg (gyermekérdekű civil szervezetek).

A GYSZT célja:

• a gyermek- és serdülőszervezetek tevékenységének, szervezettségének, szakmai kultúrájának, ismertségének, társadalmi legitimitásának előmozdítása, segítése;
• a gyermek- és serdülőszervezetek és általában a gyermekek érdekeinek képviselete, védelme a GYIK keretei között és az állami-társadalmi-gadasági szervezetek körében;
• a jelenlegi gazdasági körülmények közepette is prioritások biztosításáért való érdekkijárás a gyermekkorosztály szegényebb rétegei s az őket segítő-egyesítő gyermekszervezetek érdekében;
• részvétel a Gyermekérdekek Nemzetközi Chartája végrehajtásának ellenőrzésében s a hozzárendelt hazai források elosztásának döntéseiben;
• jó módszerek és hasznos információk terjesztése, kutatások kezdeményezése.

1. A GYSZT szervezete

A GYSZT a GYIK-ben társult széles értelemben, illetve öndefiníciója szerint gyermek- és gyermekérdekű szervezetek együttműködésének formája, keretszervezete. Tevékenysége elsősorban tag- és partnerszervezeteinek egyre jobb koordinációban, de szuverén módon megnyilatkozó tevékenységében ölt testet. E koordinációt hivatott csatornázni, dokumentálni, előmozdítani, publikálni a GYSZT választott elnöksége – saját belső munkamegosztása alapján. A GYSZT tevékenységét választott és tervszerűen, rendszeresen ülésező elnökség koordinálja.

2. Tevékenységi formák

2.1. Belső információháló, egyesített adatbázisok

2.2. Információ „harmadik” félnek (mozgalmi, ifjúságpolitikai, egyéb szakmai nyilvánosságnak, sajtónak, médiának, laikus közvéleménynek)

2.3. Szakmai tapasztalatcsere, metodikai kultúrafejlesztés, képzések figyelemmel kísérése – konferenciák, kutatások kezdeményezése, szervezése

2.4. Állásfoglalások (lobbizás)

2.5. Adományszervezés (Found raising)

2.6. Szorosan vagy lazán összehangolt programok a GYIK-ben (és partnereiben) érintett primer célcsoportok körében

3. Események, aktivitások (2004–2005)

3.1. Az elnökség folyamatos nyílt ülései s erről folyamatos tájékoztatás (vö. 2.1., 2.2.)

3.2. GYSZT Konferencia lebonyolítása 2005. júniusig (2.1., 2.2.)

3.3.1. Részvétel a Tavaszi Pedagógiai Napokon (bemutatkoznak a gyermekszervezetek) (2.2., 2.3.)

3.3.2. Szakmai konferencia a gyermekszervezetek pedagógiai eszköztáráról (2.1., 2.2., 2.3.)

3.3.1. Az elnöki felhívásra beérkező adatlapok szerkesztése, publikálása (2.2., 2.3.)

3.3.2. Adatbázisok (táborhely, rendezvény, módszertani anyagok, kiadványok jegyzéke, képzési tematikák) egyesítése – elektronikus és/vagy papíralapú publikációkban. A munka elkezdése, tervezése (2.1, 2.2., 2.3.)

3.3.3. Létező releváns website-ok hálózattá szervezése (2.2., 2.3.)

3.3.4. GYSZT-weboldal létrehozása (2.2., 2.3)

3.3.5. Hírlevél – papír- és/vagy elektronikus alapú (negyedévente) (2.1.)

3.3.6. Állandó felületek „megszerzése” sajtóorgánumokban (Két Zsiráf stb.) (2.2., 2.3.)

3.3.7. Publikációérett tanulmányok gyűjtése, publikációhoz segítése szaklapokban (2.2 ., 2.3., 2.4.)

3.3.8. Játékok, dalok, műsorok gyűjteményének létrehozása (2.2, 2.3.)

3.4 1. Vezetőképzési-képzési anyagok gyűjtése (2.3.)

3.4.2. (Lektorált) vezetőképzési és képzési anyagok, kapacitások/kompetenciák ajánlása profi (állami, piaci) képzőknek (2.2., 2.3., 2.4.)

3.5.1. Kutatások kezdeményezése (2.3., 2.4.)

3.6.1. „Védjegy”-program kidolgozása, beindítása (2.3., 2.4)

3.6.2. A GYSZT-hez (GYIK-hez) érkező jogszabálytervezetek, állami jelentéstervezetek vitája, állásfoglalás megküldése (OGY éves jelentés, drogprevenciós nemzeti program, gyermeküdültetési program, GYIK-, GYSZT-munkaprogramok, közoktatás-fejlesztési stratégia, felsőoktatási törvény, médiaműsorok, médiakuratórium, adó 1% elosztása stb.) (2.4.)

3.6.3. GYSZT-tag kezdeményezte állásfoglalások körözése, továbbítása (az esetenkénti aláíró szervezetek megbízásából, különösen indokolt esetben a GYSZT nevében) (2.4.)

3.8.1. NCA és más támogatási pályázati kuratóriumok tevékenységének követése, tájékoztatás, véleményezés, érdekképviselet, jószolgálat indokolt esetben (2.4., 2.5.)

3.8.2. Szükség esetén „szolidaritási alap” létrehozásának kezdeményezése (2.5.)

3.8.3. A GYSZT minimális infrastrukturális feltételeinek biztosítása (2.5.)

3.9. A Nemzeti emlékezet-program, illetve az év jeles eseményeivel összefüggő, társulásban megvalósítható programok (2.6.): Rákóczi-szabadságharc, Balassi-év, Bocskai-évforduló, Einstein-jubileum, olimpia, paralimpia, tanulás ünnepe (a Magyar Népfőiskolai Társaság és a Magyar Művelődési Intézet gesztorálta hagyományteremtő rendezvény az élethosszig tartó tanulás jegyében), gyermeknap, téli gyermektalálkozók (stb.) – gesztor, illetve házigazda-szervezetek felajánlásai alapján.

Elfogadta a GYSZT elnöksége egyhangú határozattal 2004. május 5-én.

Csillebérci fák alatt

Staféta-tábor. A Magyar Pedagógiai Társaság hívószavára immár második alkalommal gyűltek össze azok a pedagógusok, akik jogosultak átadni, illetve átvenni a jelképes stafétát.

Június 24-én délután kezdtünk gyülekezni a Hotel Csillebérc előtt, s már ekkor megmutatkozott, hogy a pedagógustársadalom milyen színes összetételben képviselteti magát. Az egyetemi tanártól az óvónőig, az aznap diplomázott ifjútól a nyugdíjas kollégákig mindenki ott volt, s a sokszínűség ellenére – vagy épp azért? – a csapat már az első perctől kezdve közösségként működött. A kötetlen este után két napig egymást érték az érdekesebbnél érdekesebb programok. Dr. Hunyady György dékán és dr. Mihály Ottótanszékvezető egyetemi tanár oldott hangulatú előadása – „A tanári pálya a képzéstől a mesterfokozatig” – később igazi párbeszéddé szélesedett az előadók és a hallgatók között. Már itt megmutatkozott, hogy mennyire szükségesek azok a fórumok, ahol nemcsak egy szakma, egy terület képviselői vannak jelen, hanem lehetőség van ennél szélesebb körű vélemények cseréjére, olykor ütköztetésére. Mindenki egyetértett abban, hogy égető szükség van a pedagógusképzés átalakulására, hogy a mai kor elvárásainak megfelelő alkalmazóképes tudás kerüljön előtérbe a jelenlegi tananyagfelfogás helyett. A délutáni témavezetők (Kálmánné dr. Bors Irén, ELTE-TÓFK, a tanítóképzés képviseletében, dr. Papp Katalin,Szegedi Tudományegyetem TTK, a természettudományos képzés képviseletében és Fazekas Csaba,Miskolci Egyetem, a bölcsész-, illetve társadalomtudományi képzés képviseletében) előadásai jól kapcsolódtak a délelőtt érintett kérdésekhez: többek között a PISA-vizsgálat tanulságaival, a bolognai folyamat bevezetésével foglalkoztak. A hozzászólások szerint a hallgatóság érdeklődését a pedagógusok alap-, illetve mesterképzésével kapcsolatos témák keltették fel leginkább. Papp Katalin játékra szólította a táborlakókat: a kedvelt, eredményes pedagógus öt legfontosabb tulajdonságára volt kíváncsi. Mielőtt értékelte volna az írásban beadott válaszokat, bemutatta néhány (nemzetközi) kérdőív eredményeit. A Staféta-tábor résztvevői szerint az eredményes, kedvelt pedagógus kritériumai fontossági sorrendben a következők: 1. szakmaiság, 2. gyermekszeretet, 3. empátia, 4. humor, 5. nyitottság, 6. kreativitás, 7. segítőkészség, hivatástudat.

Este Szeitz János és Lukács Béla andragógus vezetésével olyan játékban vettünk részt, amely a különböző csoportok közötti, illetve egy csoporton belüli együttműködést, az erőviszonyok érvényesülését hivatott fejleszteni, illetve vizsgálni. A tőzsdézéshez hasonló játékban egy-egy vers szavait kellett megvásárolnia s eladnia a csoportoknak. Bár este fél tizenegykor véget ért a hivatalos játék, voltak, akik még hajnali egy órakor is élénk vitát folytattak róla.

Szombat délelőtt volt a legnépesebb a tábor. Sokakat csalogattak fel Csillebércre a Szemléletváltás a mai magyar pedagógiában címet viselő műhelymunkák. Munkácsy Katalin a matematikai-művelődéstörténeti játékok témakörébe számos érdekes információt szőtt az egyetemes kultúrából, mások Mikes Györgyvezetésével a(z integrációt megvalósító) kollégiumi nevelésről tanácskoztak. Rudolf Éva drámapedagógiai délelőttje vonzotta a legtöbb érdeklődőt.

Szombat délután szintén izgalmas programokkal készültek a szervezők. Elsőként K. Udvari Katalinszámtalan érdekes fotóval illusztrált zenepedagógiai előadását hallhattuk, és a délután folyamán az is kiderült, hogy nincs jobb egy hangulatos közös éneklésnél.

Mindannyiunkra üdítően hatott a 83 évesen is energikus, vidám Magyar Edit sziporkázó, Tanulás egy életen át? című előadása. Itt is inkább műhelymunkákról volt szó, hiszen arról folyt a lázas tanácskozás, hogy mely tanulási képességek megléte jellemzi az egyes korosztályokat. Egy-egy fogalomról izgalmas viták alakultak ki.

A szombat esti táncház már a búcsúzást idézte. A foglalkozást az MPT Hagyományismereti Szakosztályának aktivistái vezették.

Trencsényi László táborzáróként tartott baráti hangú összegzésében pozitívumként emelte ki a jó hangulatot, a résztvevők aktivitását és a tavalyihoz viszonyított létszámemelkedést. Reményét fejezte ki, hogy jövőre a jelenlegi táborlakók mellett sok új arcot üdvözölhet. Megköszönte a faliújságon feltüntetett javaslatokat, amelyek minden bizonnyal elősegítik az elkövetkezendő táborok zavartalanabb megszervezését. Végezetül kedves meglepetésként személyre szóló könyvajándékokkal lepte meg a jelenlévőket.

Verebes Judit jóvoltából „pedagógiai activity” társasjátékban vehettek részt az érdeklődők.

Nehéz szívvel hagytuk ott a tábort, s ahogy ilyenkor szokás, címekkel, telefonszámokkal, névkártyákkal tömtük tele tárcáinkat, de valahogy tudtuk, hogy ezekből csak keveset veszünk elő évközben, s hogy csak a jövőre veled ugyanitt ígérete jelenti a most félbehagyott beszélgetések folytatását. S bár a sűrű szakmai programok mellett kevés idő maradt ismerkedésre, születtek igazi barátságok is a csillebérci fák alatt.

Szakmai továbbképzésre mentünk, mégis igazi táborba csöppentünk ezen a hétvégén Csillebércen, ahol mentálisan és érzelmileg egyaránt feltöltekezhettek az év végére kimerült pedagógusok. Az első estén kapott emléklapon a számukra kedves előadók vagy társak aláírását rögzítettük. Ezek biztosan nem fognak elkallódni, mert jövőre folytatjuk az aláírásgyűjtést!

A Magyar Pedagógiai Társaság és a Magyar Drámapedagógiai Társaság együttműködéséről

Harminchét szuhakállói kisdiák és három kísérő pedagógus táborozhatott ingyenesen Somogydöröcskén 2004 júliusában. Már maga az utazás is izgalmas volt, hiszen majdnem 400 kilométert tettünk meg. Volt olyan gyerek, aki először utazott vonaton, és először látta meg a Dunát, a Balatont! Nagyon kedves és jó házigazdához méltó volt a fogadtatás. Tapasztalataink szerint a táborvezető és a csoportvezető fiatalok nemcsak kötelességből, hanem mélyről jövő szeretettel, odafigyeléssel foglalkoztak tanítványainkkal. Minden rezdülésükre figyeltek, kíváncsiak voltak személyiségükre, s mindezt olyan türelemmel, ami minden pedagógusnak becsületére válna! Nemcsak pedagógusok voltak, hanem rendezők, színészek, drámatanárok is. Ötletességük, kreativitásuk, vidámságuk, hangulatteremtő készségük átlagon felüli és példamutató volt. Élvezetes, változatos foglalkozásokat tartottak. A gyerekeknek egyáltalán nem hiányzott a tévé, a számítógép! Kísérő tanárként való ott-tartózkodásunk felért egy hatékony szakmai továbbképzéssel. Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget Szakall Juditnak, a Somogyi Területfejlesztő és Képzésszervező Kht.-nak.

„Csillogó gyerekszem – használható tudás” klub

Országszerte keressük azt a tanítót, tanárt (az általános és középiskolákból egyaránt), aki bármilyen tantárgy tanítását módszertani ötletével, netán eszközével motiváltabbá, hatékonyabbá tudja tenni. A klubba történő felvételhez maximum ötmondatos, pecsét nélküli ajánlások elegendőek, ha azt egy diák, illetve egy szülő vagy egy közvetlen kolléga írta. A klub célja, hogy ezeket az apró, de kipróbált és bizonyított ötleteket felkarolja és közkinccsé tegye. A klubmozgalmat már most támogatja az OM, az NKTH, a Magyar Pedagógiai Társaság. Jelen mozgalom nem konkurense, hanem kiegészítője a Sulinova Jó gyakorlatok terjesztésével kapcsolatos elképzelésének. (Mi nem „pékségeket”, hanem „morzsákat” keresünk, de reméljük, „mazsolákat” is találunk!)

Kérem, ha ismer ilyen kollégát, vagy netán Ön az, minél hamarabb jelentkezzen, hogy jó ötlete akár már jövőre legalább a szomszéd iskolába, netán a szomszéd városba is eljusson!

Budapest, 2004. szeptember

Kiss Árpád emléke

Az MTA Pedagógiai Bizottsága, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszéke és a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola kezdeményezésére a pedagógiai szakma Kiss Árpádra, a modern magyar neveléstudomány megalapozójára, a szakmai közélet kimagasló alakjára emlékezett halála 25. évfordulóján.

Szeptember 29-én a fővárosi Farkasréti temetőben róttuk le kegyeletünket. Tanítványai nevében Czudar Sándor és Hankiss Elemér emlékezett. Ezt követően az MPT belvárosi irodaépületében emlékülést rendeztek a Didaktikai és Neveléstörténeti Szakosztálya szervezésében, Ádám György akadémikus ésGolnhofer Erzsébet szakosztályi elnök elnökletével. Az előadások: Báthory Zoltán: Emlékezés Kiss Árpádra;Tölgyesi József: A hazai közoktatás modernizációs törekvései a Kiss Árpád szerkesztette Köznevelés hasábjain (1946–1948); Ollé János: Empirikus pedagógia és posztmodern neveléstudomány; Tibay András: Iskolánk névadója: Kiss Árpád.

Szeptember 30-án a pécsi Apáczai Nevelési Központban, az ÁMKOE vándorgyűlésén Jeney Lajos Ybl-díjas iskolaépítész, ugyanezen a napon Miskolcon, a Magyar Tehetséggondozó Társaság konferenciáján Kormos Dénes méltatta Kiss Árpád munkásságát. A balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskolában a hét során a tanulóközösségek tartottak megemlékezéseket. Az évfordulóhoz kapcsolódó írásokat közölt az Új Pedagógiai Szemle, a Neveléstörténet, a Köznevelés, az Iskolakultúra és a Tanító. A megemlékezéseket az élethosszig tartó tanulás jegyében több civil szervezet kezdeményezésére sorra került A művelődés hete – a tanulás ünnepe című országos rendezvénysorozat idején tartották.

A Magyar Pedagógiai Társaság a tanulás ünnepén

A Magyar Pedagógiai Társaság négy évvel ezelőtt csatlakozott a hazai szakmai mozgalmak törekvéseihez az európai LLL-programokat népszerűsítő „Lehrnfest”, „a tanulás ünnepe” típusú rendezvénysorozat honosítására. Ennek megfelelően 2001 óta mind elnökségünk, mind szakmai szakosztályaink és vidéki tagozataink jelentős része részt kért a programokból. Fontos értelmiségi párbeszédek jelzik egyfelől az MPT jelenlétét a magyar tanulás ünnepén, másfelől éppen a hátrányos helyzetű régiókban sorra került valóságos népünnepélyek, ahol a tanulástól korábban elzárt társadalmi csoportok több nemzedéke szembesülhetett a kihívásokkal és lehetőségekkel. Mondhatjuk, hogy a patinás Corvin tértől a beomlott szuhakállói tárnákig szó esett ezekben a napokban az élethosszig tartó tanulásról. 2004-ben az alábbi programelemekkel járultunk hozzá a program nemes céljainak teljesítéséhez.

Nyílt fórum a tanulásról • Szeptember 29., Corvin tér. A hagyományos programon ezúttal az „állampolgári kultúra tanulása” került fókuszba. A pódiumbeszélgetés frontemberei: Szabó Ildikószociológus és Bíró Endre ügyvéd, az „iskolapolgárjogi” mozgalmak élharcosa. Résztvevők: a Corvin téri látványosság „betérő” vendégei, pedagógusok, ifjúsági aktivisták, szülők, animátorok.

Felnőttoktatási és -képzési feladataink az Európai Unióban • Országos konferencia szeptember 28-án a Zsombolyai úti TIT Stúdióban. Felnőttnevelési Szakosztályunk hagyományosan nagyszabású konferenciát szentelt a tanulás ünnepén jelentős felnőttképzési kérdéseknek. A programot Harangi Lászlóés Kelner Gitta neve fémjelzi. Zachár László, Sz. Tóth János, Mayer József, Kovács István Béla, Juhász Nagy Ágnes, Szép Zsófia, Szígyártó Györgyi, Mlinarics József és Maróti Andor szerepel a másfél száz hallgatóra számító konferencia előadói között. Mint a korábbi konferenciák nagy érdeklődést kiváltó anyagait, ezen ülésnap előadásait is kötetben kívánjuk közreadni.

A hazai kisgyermeknevelés európai kitekintéssel • Szeptember 29-én 10 órai kezdettel a Pest Megyei Közgyűlés épületébe hívja a Pest Megyei Tagozat a szülőket és kisdednevelőket. Villányi Györgyné, Sándor Ildikó, Pálfi Sándor, Knizner Anikó szerepel az előadók között – 150-200 főre számítottak a szervezők.

Élethosszig tartó tanulás Baglyasalján – hagyományteremtő rendezvénysorozat • Iskolagyűlés, kistérségi gyerekprogram, Vöröskereszt-rendezvény, nyilvános történetíró verseny, beszélgetés Oláh János naiv festővel, konferencia az ún. Virág-programról (a hátrányos helyzetű tanulókat önkéntes főiskolások mentorokkal segítő jeles mozgalomról). A Nógrád megyei programokhoz Pásztó és Balassagyarmat is csatlakozott. Pódiumbeszélgetés zajlott a József Attila Művelődési Központban az élethosszig tartó tanulásról, melynek szervezésében a Megyei Pedagógiai Intézet is közreműködött.

Életmódunk és a tanulás • Szeptember 24. és október 1. között a TIT Körösök Vidéki Egyesületével együttműködésben különböző célcsoportoknak tartottak előadásokat, vitákat, melyek a tanulás fontosságát hangsúlyozták a felnőtté válás pedagógiai tényezőiről, „életmódunk és a tanulás” összefüggéseiről szóltak.

Meseműhely • A Hagyományok Házával együttműködésben szeptember 25-én a Corvin téri szabadtéri és zárt színhelyeken utcaszínház, táncház, műhelymunkák színesítették a programot – az eleven folklór és a modern kultúra összefonódását illusztrálta Hagyományismereti Szakosztályunk a tanulásünnepi forgatagban.

Staféta-délután • A Kisgyermek-nevelési Szakosztály szeptember 27-i rendezvénye a horizontális tanulásról szólt. A kisgyermeknevelés amatőr és profi művelői cseréltek eszmét baráti társaságban, szakmai közegben.

A szociológia mesterei • A Magyar Szabadidő Társasággal közös valódi „társasági” rendezvény vendége az MTA Jakobinus Termében Vitányi Iván volt, a hazai komplex művelődéskutatás mestere.

Hagyomány és modernség konferencia • Az ELTE Tanítóképző Főiskolai Kar Felnőttképzési Intézet, a Hagyományok Háza és az MPT Hagyományismereti Szakosztály közös konferenciájára szervezési és anyagi okokból október végén került sor – de a téma tartalmában illeszkedik a tanulás ünnepéhez.

Az MPT Segítők Műhelye 2004. szeptember 25-én az ELTE Kazinczy utcai épületében összejövetelt tartott. Téma: A hiperaktív gyerekek. Meghívott előadó: Sipos Viktória.

Képzések és kompetenciák a gyermek- és serdülőszervezetekben

November 27-én tartja első konferenciáját a Gyermekszervezetek Tanácsa, napirendre tűzve a képzések kérdését. A tét nem kevés. Először is: sikerül-e ezen a szinten a szakmai együttműködés minimumát megvalósítani és megjeleníteni a meglehetősen tagolt szektorban. Másfelől mérlegre kerül: e szervezetek képzési rendszerében mi a közös minimum és mi az optimum. Vajon marad-e minden a nonformális tanulásköreiben, a szakképzések világába emelhető-e az ifjúságsegítés mint szakma, sőt része lehet-e (akár az új felsőoktatási programban az ún. BSc-szinten) valami módon a hivatásos értelmiségiképzésnek – például kreditbeszámítással vagy teljességében?

Az „ökumenikus” bécsi Jugendleiterschule is bemutatkozik mint követendő minta.

A mustra előkészítéseként néhány szervezet közreadott dokumentumai alapján a következőket láthatjuk.

A „korelnök” cserkészet rendelkezik saját képzési programmal – létrehozása óta az ún. próbarendszergrádicsai jelentenek komoly feltételeket a vezetővé válásban. Mára nyomtatott tananyagok állnak a szervezet rendelkezésére – vándorútra kész előadókkal. Az ötkötetes, egyenként mintegy 100 oldalas tankönyv szerzője Sík Sándor és Surján László. Utal mindez a hagyománytiszteletre s arra, hogy a cserkészmozgalom azt vallja: az alapító atyák által rendszerbe illesztett tudásanyag alapjában véve „ércnél maradandóbb”. (Magyar Cserkészvezetők Könyve)

A másik „történelmi” szereplő, az úttörők szövetsége néha még nosztalgiával emlékezik arra az időre, amikor az állami pedagógusképzés integráns része volt (óraszámmal, gyakorlattal) az úttörővezetés mint tantárgy. Furcsa helyzet: az állam „állítja elő” egy „civil” szervezet vezetőit, de hát ezt neveztük pártállamnak. Ugyanakkor az is tény, hogy a tantárgyba közösségépítés, szabadidő-szervezés, szervezetfejlesztés is bőségesen belefért, s a táborozási gyakorlat (Nádházi Lajos egykorvolt zánkai táborigazgató írása erről szólt a Pedagógusképzés című folyóiratban) valóságos és bőséges pedagógiai tapasztalathoz juttatta a pedagógusjelölteket. Voltaképpen ideológiasemlegesen, hiszen a fürdőzés biztonsága, az erdőnjárás szabályainak ismerete, akár az esti altatás, a magányosok megvigasztalása valódi pedagógiai kompetenciát igényelt és fejlesztett, nem pártpolitikait. Mára ebből semmi sem maradt. A központi gyerektáboroknak van némi képzési elemük, a szervezeti eseményeket (közgyűlés stb.) kíséri némi kompetenciafejlesztő program – egy-egy előadás, egy-egy tréning stb. A rendszerré fejlesztésre többször volt kísérlet, igazán egyik sem átütő. Hacsak azt nem számítjuk, hogy az úttörőszövetség – összegyűjtve legjobb esztendeinek és legjobb vezetőinek tapasztalatait – Szabadidő-szervezés, közösségépítés címmel akkreditált egyfajta pedagógus-továbbképzést az országos rendszerben. A képzés nyilvános, bármely pedagógus beiratkozhat. Rendre megújul az ún. ifik, a nem hivatásos fiatalok szervezett képzésének igénye. Érdekes a Katolikus Ifjúsági Vezetőképző programja, amelyet Hajszoló névvel hirdettek meg a Zászlónkhasábjain. A regionális képzések tandíjmentesek. A program szerint a szervezet elkötelezett, jó közösségvezetőket kíván képezni. A tematikában személyiségformálás, lelkiség, gyakorlati pedagógiai ismeretek, pszichológiai alapismeretek, kommunikációs készségek fejlesztése, játék- és daltanulás, kézművesség, természetismeret, közösségszervezési ismeretek, program- és táborszervezés, teológiai alapismeretek és „Kiegészítő tudnivalók” – levelezés, pályázatírás készségei stb. – sorakoznak. A Hasomer Hacair Egyesület (zsidó fiatalok szervezete) 120 órás vezetőképzési programot készít elő. A szervezetben oktatási igazgató dolgozik, videoprogrammal és internettel segítik a képzést. A Magyarország Felfedezői Szervezet szerény anyagi eszközeit nagyberuházásra fordította. Sárospatakon létesített képzési központot, ahol gazdag dokumentáció található, hogy a nemzeti hagyományokat – köztük különösen a gyerekhősök hagyományait – megismerjék az ideérkező gyerekek, fiatalok, felnőtt vezetők. Gazdag a képzési profilja azIfjúsági Elsősegélynyújtók Egyesületének, az IFELORE-nak. Gyerekeknek elsősegélynyújtó tábor, ifiknek nyári gyakorlat, vezetőknek 60 órás tréning. Készül a tananyag és a taneszköz. A legbüszkébbek az ifikorosztály képzésében mutatkozó sikereikre. A Gyermekeinkért Egyesület is most tervezi képzéseit, szintén igénybe kívánja venni a modern technikákat. Hasonlóan most gondolja át képzési feladatait aSzépen, emberül Alapítvány. Szólni kell még arról a kezdeményezésről, mely Laurenszky Ernő, a NEGYISZ (Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetség) egykori elnöke, egykori cserkész- és úttörővezető nevéhez fűződik, s a Soros Alapítvány segítségével egy alkalommal meg is valósult – gyerekszervezetek közös vezetőképzéseként. A kilencvenes évek közepén e tanfolyamra több szervezet delegált résztvevőt, aGyermekbarátok, a Cserkészcsapatok Szövetsége is megjelent. A program egyébként alkalmas arra, hogy speciálkollégiumon kreditet érő tárgy lehessen a felsőoktatásban is. A 60 órás képzésben a következő kérdéskörök szerepelnek:

• a gyerekmozgalmak és az európai (európai típusú) ipari társadalmak modernizációja, történelmi gyökerei – pionírok, boyscoutok, sólymok stb.;
• gyerek-/serdülőmozgalmak a világban, hagyomány és modernizációs kihívások;
• a magyarországi gyerekmozgalmak története, őrszemek, vándormadarak, cserkészek, úttörők; a gyerekmozgalmak történeti szakaszai és a magyar történelem;
• a gyerekmozgalmak pluralizmusa;
• gyerekmozgalmak és a helyi társadalom;
• gyerekmozgalmak és a család;
• gyerekmozgalmak és az iskola;
• gyerekmozgalmak és a társadalom intézményrendszere (művelődési intézmények, sportszervezetek, turistaszervezetek, egyházak stb.);
• gyermek- és ifjúsági szervezetek és a honvédelem;
• katasztrófaelhárítás, baleset-megelőzés és a gyermekmozgalmak;
• fejlődés-lélektani ismeretek – gyerekkor, serdülőkor, ifjúkor, szocializáció;
• szociálpszichológiai ismeretek, társ és csoport, vezető, kortárscsoport, demokrácia a kortárscsoportban;
• gyerekek a nagyvárosban – gyerekek a természetben;
• a társadalmi hasznosság lehetőségei napjaink társadalmi-gazdasági viszonyai között, szociális munka, környezetvédelem;
• a gyermekszervezetek gazdasági menedzselése;
• a gyerekek lehetséges vállalkozási tevékenysége. A nonprofit jelleg és a gazdálkodás jogi, közgazdasági kérdései;
• gyerekmozgalmak és értékrendszerek, értékek és szimbólumok;
• közösségértelmezések a 20. századi pedagógiában, szervezet és mozgalom szervezetszociológiai interpretációi;
• a gyerekmozgalmakhoz társult sajátos tudások, a gyerek-közművelődés, gyerek-természetjárás, diáksport, diákmunka speciális képességei, formái, helyzete;
• a gyerekek jogai, a gyerek- és ifjúságpolitika a világban, Európában és Magyarországon.

Sajátos nevelési igény

Ülésezett az MPT Választmánya november 12-én Gazdagréten a 120 éves Öveges József Középiskolában, abban a pedagógiai műhelyben, ahol sikerrel próbálkoznak a diszlexiások tanulásának segítésével. Téma: a „sajátos nevelési igény”.

2005-ben Jászladányban

Dankó István jászladányi polgármester levélben tudatta, hogy örömmel látja vendégül 2005 tavaszán az Önkormányzati Általános Iskolában az MPT választmányát.

A novemberi választmányi ülésen köszöntöttük jubilánsainkat: Ázsóth Gyulát, B. Méhes Verát, Bagdi Sándort, Bakody Lászlónét, Bálint Sándort, Ballér Endrét, Bereczki Lajosnét, Bíróné Nagy Editet, Bocskáné Nagy Júliát, Bódi Andrásnét, Bozsogi Jánosnét, Buzás László, Czegle Zoltánnét, Csákány Antalnét, Csermely Tibort, Csiby Sándornét, Csizmadia Ferencnét, Daubner Bélát, Deák Gábort, Dovala Mártát, E. Szabó Zoltánt, Erhardt Imrét, Erdélyi Attilánét, Erősvári Pált, Farkas Lászlónét, Fodor Györgyöt, Frisch Gyulát, Harangi Lászlót, Harcsa Tiborné, Hevesi Katalint, Herczeg Istvánnét, Horváth Györgyöt, Horváth Mártont, Illés Lajosnét, Irányi Dezsőt, Kállai Esztert, Kertész Leónét, Kovács Lászlót, Krisztián Bélát, Lajkó Lajost, Laurenszky Ernőt, Mátéffy Zoltánt, Margócsy Józsefet, Lévai Zoltánt, Mészáros Júliát, Mihály Ottót, Nyári Gyulát, Radnai Gyulát, Oláh Gábort, Rieden Antalt, Rózsahegyi Mártát, Sarus Gyulát, Szabó Alfrédet, Szabó Bélát, Szabó Gézát, Szentjóbi Szabó Tibort, Takács Lajosnét, Tóth Józsefet, Vezsenyi Dorottyát, Veszprémi Lászlót, Zsarnai Szilárdot.

Lapzárta után…

Lemondott megyei tagozati elnöki megbízatásáról Restyánszky Lászlóné, a baktakéki általános iskola egykori igazgatója. Feloszlatta magát a Pályakezdők Szakosztálya – az alapító tagok „megkezdték pályájukat”, s kilépnek az „életkori rezervátumból”. (Több fontos kezdeményezés fűződik nevükhöz, így a Bérczi Sándor kezdeményezte társasági szükségletfelmérés, a Staféta-tábor stb.) A választmány regisztrálta a Tolna megyei tagozat működésének hiányát – az összehívott tagozati ülésen senki sem jelent meg. Somogy megyében új vezetővel – Akli Istvánné – folyik az újjászerveződés. Hajdú-Bihar felélesztését Bényei Sándor vállalta magára. Megalakult Ollé János vezetésével – aki egyben a Didaktikai Szakosztály titkára is – az E-learning Szakosztály.

Győrben az Apáczai Napok neveléstörténeti ülésén több szervezeti egység reprezentánsa tartott előadást: Németh Mária, a Győr-Moson-Sopron megyei tagozat elnöke a nem magyar ajkú iskolák dualizmus-kori magyar oktatásáról, Tölgyesi József, a Makarenko Munkabizottság elnöke a Neveléstörténet című lapról, Laurenszky Ernő, a Mozgalompedagógiai Szakosztály elnöke a NÉKOSZ és Makarenko kapcsolatáról, Füle Sándor, a Napközi Otthoni Nevelési Tagozat elnöke a napköziotthoni nevelők képzéséről, Tungli Gyula az ajkai iskolatörténetről, Nádházi Lajos az úttörőházakról referált. A Nemzetiségi Nevelési Szakosztály Pécsett fontos konferencia rendezéséhez társult. A Hagyományismereti Szakosztály részt vesz a január 14-én sorra kerülő nagyszabású Hagyományismereti Konferencia szervezésében. A Családpedagógiai Szakosztály a társszervezője az egri főiskolán novemberben megrendezésre kerülő családpedagógiai konferenciának. A Nógrád megyei tagozat Kolozsváry Juditot látta vendégül. Decemberben tartja ülését az Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály.

Varga Tamás emléknapokat szervezett a Kerekgedei Makó Pál Szakosztály. A Magyar Pedagógiai Társaság a társrendezője annak a december 3-i felolvasó ülésnek, melyet Majzik Lászlóné emlékére tartanak a Magyar Tudományos Akadémián. Folynak a Domokos Lászlóné-jubileumi év előkészületei.

Halottaink: Csillag László, Martinusz Ferenc, Szőnyi Ferencné Gyovai Klára. Kegyelettel búcsúzunk.

A Magyar Pedagógiai Társaságnak 2040 regisztrált tagja van. 2004-ben 547 fő fizetett tagdíjat. A 2003. évi 1%-os adófelajánlásokból 270 000 Ft bevétele volt a társaságnak. A tagdíjbevétel 2004-ben 580 00 Ft volt.

Footnotes

1. ^ Az előadás teljes szövege megjelent az Új Pedagógiai Szemle 2004. szeptemberi számában.
2. ^ A GYIK (Gyermek- és Ifjúsági Konferencia) részeként létrehívott „ernyőszervezet” elnökszervezete az MPT lett.