Tájékoztató a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről

A Magyar Pedagógiai Társaság szervezeteinek és aktivistáinak tevékenységét 2005 tavaszán a tisztújító küldöttgyűlésre való felkészülés határozta meg. A nagy múltú és nagy létszámú szakmai civil szervezet belső működésének kihívásaival nézett szembe. Hírlevelünk ezt a folyamatot idézi fel.

Az elnökség beszámolója a Magyar Pedagógiai Társaság négyéves tevékenységéről

A Magyar Pedagógiai Társaság taglétszáma folyamatosan nő: 2001 óta már kétszáz új tagot fogadhattunk, mára meghaladtuk a kétezer főt. Nőtt a fiatalok, illetve a jeles szakemberek és a minősített kutatók száma. A ciklusban néhány, egészségügyi okokra, előrehaladott korra hivatkozó kilépést regisztráltunk, s szomorúan búcsúztunk halottainktól.

Tagságunknak csaknem fele rendszeres tagdíjfizető, közülük igen sokan a tagdíjon felül fizetnek. Tagdíjbevételünk meghaladta az 500 000 forintot, ennél valamivel kisebb, az utóbbi években csökkenő az adó 1%-os támogatások aránya. Növekvőben a szervezeti egységet nem választó tagok aránya – ennek oka az is, hogy néhány esetben a szervezeti egység nem működik megfelelően. Mindazonáltal tagtársaink jelentős része nem is egyszerűen résztvevője a közhasznú szervezet nagyszámú szakmai programjának, rendezvényének, találkozójának, hanem aktív szervezője, közreműködője, kezdeményezője.

A beszámolási időszakban a szervezeti egységeket illetően néhány változás történt. Több szakosztályunk, tagozatunk lehetőségeihez mérten, váltakozó aktivitással, identitással működik. Kiemelendő a Békés, Győr, Nógrád, Veszprém Megyei Tagozat, a Kisgyermeknevelési, a Felnőttoktatási, a Diszlexiás Szakosztály folyamatosan, gondosan végzett tevékenysége. Vezetőváltás lendítette fel a Felsőoktatási Szakosztály, a Pest Megyei Tagozat munkáját. A legutóbbi küldöttgyűlés óta konszolidáltabban működik Neveléstörténeti Szakosztályunk; ígéretes aktivitást mutat (egyben a korábbi vezetőséggel való kontinuitás jegyeit) az Általános iskolai és Gimnáziumi, valamint az Összehasonlító pedagógiai, a Családpedagógiai Szakosztály; egyesülésről határozott a Borsod Műhely Szakosztály és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tagozat. Vezetőváltás után biztató jelek mutatkoznak a Didaktikai Szakosztályban, a Bács-Kiskun Megyei Tagozatban. Újjáalakult és rendszeres, hatékony tevékenységet folytat a Napközis nevelési Szakosztály, a Budapesti tagozat, a Komárom-Esztergom Megyei Tagozat, a Korczak Munkabizottság; létrejött a Segítők Műhelye Szakosztály, a Hagyományismeret Szakosztály, a Kerekgedei Makó Pál (Matematikatanítási) Szakosztály, az Informatikai Alapú Tanulás Szakosztálya. Tevékenységének szüneteltetését kérte a Jövőkutató Szakosztály; tevékenységének szüneteltetéséről döntött a Drogprevenciós Szakosztály. Kimondta feloszlatását a Pályakezdők Szakosztálya; létrejött ugyan, de nem ad magáról életjelt a Szakképzési Szakosztály. A 2001. évi küldöttgyűlésen válságosnak mondott Tolna, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tagozatok újjáélesztésében voltak kezdeményezések (Tolna esetében dombóvári székhelyű dél-dunántúli tagozat létrehozása, a másik két megyében vezetőváltás, de ezeknek érzékelhető eredménye nem volt). Újjáélesztési törekvések jellemezték a Neveléselméleti Szakosztály munkáját; további segítség szükséges Fejérben, Csongrádban, Zalában, Baranyában, Borsodban, a Nemzetiségi Szakosztályban, a Nevelés-lélektani Szakosztályban, a Szomatikus nevelési Szakosztályban, a Gyermekvédelmi Szakosztályban.

A társaság vezető aktivistái közül kiváltak: Gelencsér Attila, Kiszely Lukács, Kovács Attila, Szeléndi Gábor, Kóczián Ágnes, Fónagy Erzsébet, Restyánszki Lászlóné, Kurucz Rózsa, Illés Lajosné, Nahalka István, Nándori Ferencné. Elhunyt választmányi tagunk: Marx György.

Választmányunk terv szerint és az alapszabályt követve ülésezett. Általában tartalmas témákat tűzött napirendre (neveléstudomány, iskolaépítészet, pedagógusetika, pedagógusszerep, esélyegyenlőség, felsőoktatás, bűnmegelőzés, sajátos nevelési igény stb.). Az előadók közt jeles szakemberek és közéleti személyiségek is szóhoz jutottak. A színvonalas hozzászólások árnyalt véleményeket tükröztek.

A ciklus első felében elvégzett felmérésből kitűnt, hogy a tagságban erős az elvárás a Társaság oktatáspolitikai jellegű részvétele, megnyilatkozása iránt. A dialóguselv, a szakmai igényesség, a konszenzusigény elve is közrejátszott abban, hogy ilyen típusú deklarációra kevés esetben került sor (pedagógusetika választmányi szinten, kollégiumi alapprogram, napközis nevelés, mozgalmi vezetőképzés, pedagógusképzés-felsőoktatás, egészségügyi normatíva, „okos társadalom”-program szakosztályi szinteken), s bár illedelmes köszönetet kaptunk az oktatás-, ifjúságpolitika illetékeseitől, javaslataink közvetlen hasznosításra nem vagy csak részlegesen került sor.

A nemzetközi kapcsolatok terén némi előrelépés mutatkozott a ciklus végén. Sikerült hosszú ideje először MPT-delegációt küldeni külföldre (a Poltavai Makarenko-kongresszusra, ahol jelenlétünket nemzetközi szervezeti elnökségi tagsággal „honorálták” – Laurenszky Ernő). Komáromi tagozatunk intenzívvé tette a Duna-menti magyar–magyar kapcsolatokat, Korczak Munkabizottságunk új kapcsolatokat szervez, s Összehasonlító Szakosztályunk is megjelenni látszik a nemzetközi színtéren.

Hírlevelünk az Új Pedagógiai Szemle hasábjain rendszeresen megjelenik, az ÚPSZ szerkesztőbizottsága ha nem is az elhatározott intenzitással, de alapjában véve működik. A szerkesztőbizottság elnökének, Kiss Endrének – csakúgy mint többi tagunknak – megválasztása hatékony döntésnek bizonyult. A beszámolási időszakban jött létre honlapunk – Karlovitz Tibor gondosságának köszönhetően. Új szakasz kezdődött az elektronikus nyilvánosságban, mióta az Ollé János kezdeményezte pedagogia-online.hu weboldalon vagyunk jelen. Saját honlapja van az Összehasonlító pedagógiai szakosztálynak, a Korczak Munkabizottságnak. Nyilvánosságunkat folyamatosan segíti a Köznevelés, a Pedagógusképzés, aMódszertani Közlemények, az Óvodai Élet, a Neveléstörténet, az MNT című lap. A Nógrád Megyei Tagozat és a Hagyományismereti Tagozat saját orgánummal rendelkezik. A megyei pedagógiai intézetek hírleveleiben megjelenésünk szórványos.

Szakmai munkánk elismeréseként kaptunk helyet a Neveléstudományi Konferenciák szervezőbizottságában, a Tavaszi Pedagógiai Napok programbizottságában, részvételünk hangsúlyos az őszi Tanulás Ünnepe – Művelődés Hete rendezvénysorozaton. Abban, hogy a valóban az élethosszig tartó tanulás jegyében szerveződő országos rendezvénysorozat meghonosodik az országban, Társaságunk szervezeteinek oroszlánrésze van, s jellegzetesen csoportosulnak a szakosztályi, tagozati programok e rendezvény köré. Új elem, hogy csatlakoztunk az Új Pedagógiai Szemle „Okos társadalom” című vitasorozatához is. Az említett rendezvények bizonyos fokig megrajzolják a társasági munka ritmusát is, a csatlakozással nő nyilvánosság előtti megjelenési lehetőségünk, s e programok finanszírozása is megoldódik.)

Hagyományápoló tevékenységünknek fontos eleme jubilánsaink köszöntése az őszi választmányi üléseken és az emlékkonferenciák szervezése (Csillag Judit, Gáspár László, Varga Tamás, Kovásznai Kató, Ködöböcz József, Kiss Árpád, Majzik Lászlóné, Domokos Lászlóné, majd Kiss Áron, Gyertyánffy István munkásságáról). Háromszor adtunk át Vasvári-diplomát, a Mozgalompedagógiai Szakosztály alapította díjat. A Makarenko Munkabizottság ez évben alapított Petrikás-emlékdíjat. Több tagtársunk kapott állami kitüntetést.

Partnerekkel sikerült jelen lennünk a könyvkiadásban is (Felnőttképzési Lexikon, Gyulai Ágost-kötetek, Gáspár László-kötet, Pataki Gyula-kötet, E-learning-kötet s a Domokosné-kötet). (Sajtó alatt a Kollégiumi közösségi nevelési kötet s az európai felnőttoktatásról szóló konferenciakiadvány.)

Egyéb programjaink közül a pedagógusnemzedékek kapcsolatát erősíti a szervezetépítésben is jelentős hagyomány, a Staféta-tábor. Méltóan köszöntöttük hazánk EU-csatlakozását: több szervezeti egység impozáns gyűjtőmunkával készült fel az ünnepi ülésre.

A 2001 májusában megválasztott elnökség felelősséggel látta el feladatát. Az elnökség rendszeresen ülésezik, legtöbbször döntés- és szavazóképes, a főtitkár minden fontos ügyet jól kezel és elintéz, minden információ eljut hozzá és tőle az illetékesekhez. Erején felül, szinte „egyszemélyes” intézményként, szünet nélkül dolgozik. Az elnök is állandóan jelen van az MPT munkájában, de önmaga elégedetlen tevékenységi színvonalával és ennek korlátozott jellegével, az alelnök asszony stabil, megbízható tagja a szűkebb vezetésnek, sőt némelykor a túlzásokat kiegyenlítő, személyi kérdésekben is döntő, gazdagító szerepe elengedhetetlen. A titkár okos, közéleti tapasztalatokban gazdag, lelkes tagja a vezetői „kvartettnek”, de idejét és energiáit főhivatású funkciói érthetően igénybe veszik. A beszámolási szakasz első felében kivált Bérczi Sándor és Málnási Gábor feladatait Csillag Ferenc és Gyurcsó Zsuzsa választott elnökségi tagok vették át, a ciklus végén lemondott Kovátsné Németh Mária helyét már nem töltöttük be. A személyi változások hátterében az elnökségnek azon törekvése állt, hogy az operatív feladatokban is tevékenykedő személyek vegyenek részt a vezetésben. Ez a törekvés részben megvalósult, az elnökség alapszabály szerinti hatásköreit gyakorolta, generálta, és követte a társasági élet eseményeit. Az iroda – és vezetője – mindig aktív és intézőképes.

Anyagi helyzetünk ingatag és bizonytalan. Az állami támogatásokhoz való hozzájutás lehetőségei szűkülnek, a gazdaság szponzorálási kedve nem nő. A támogatások jelentős része konkrét akciótámogatás, ebből csak minimálisat lehet működésre fordítani. Steindl utcai irodánk kihasználtsága nőtt (több szervezeti egység szervez itt rendezvényt, partnereinkkel is együttműködünk), kényszerű elhagyása költségigényes, csak hosszú távon fog megtérülni.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az MPT alapjában véve zökkenésmentesen, jól működik. A kívülálló szemlélő egyenesen hatékony civil egyesületnek tekint bennünket. Egyes tevékenységeink vitathatatlanul sikeresek. Az MPT kedvező „imázsát” a sikeres országos rendezvények, a folyamatosan működő tucatnyi szakosztály (plusz néhány tagozat) biztosítja. Az MPT-nek még kellő országos presztízse is van (képviselőnk van az Országos Köznevelési Tanácsban, az MTA EKB-nak, az MTA Pedagógiai Bizottságában, az MTA évente sorra kerülő Országos Neveléstudományi Konferenciája szervező bizottságában stb.). A Választmány és a Küldöttgyűlés kellő időben és színvonalon összeül. Kell-e egyáltalán változtatnunk? Talán itt az ideje: a korszerűtlen szerkezetből működési gondok adódnak.

Az országos elnökség munkájára – minden pozitívuma mellett – sok rögtönzés, időzavarral küzdő, „kampányszerű” nekilendülés, önzetlen, de nem egyenletes munka jellemző. Míg néhány elnökségi tag túlterhelt, más tagok csupán rendszertelen résztvevői voltak a havi üléseknek. Csakis olyan elnökség lenne hatékony, melynek tagjai elengedhetetlen funkciókat tölthetnének be. Egy-egy tag (a) pénzalapszerző, (b) pályázatfigyelő, (c) személyi-jutalmazási, (d) OM- és MTA-kapcsolatokat ápoló, (e) elméleti súlypontokat gondozó, stb. tartós feladatokat vállalhatna. Emellett a választott „felső” hierarchiában az elnök lehetne főleg szimbolikus, protokolláris feladatok viselője, ügyvezető elnök láthatná el a tényleges vezetési teendőket. Az alelnökök számát talán növelni lehetne, észszerű munkamegosztásban további elnökségi tagok aktivitása is okvetlenül szükséges.

A szervezeti egységeknél alapvető feltétel legyen a külön-külön önellátó infrastruktúra (önkiszolgáló, önkéntes kollegákkal működő irodai háttér, gépekkel). Mindezt alapszabályszerűen lenne jó rögzíteni. Felelőtlen, rögtönzött egységek létrejötte-megszűnése csak rontja az MPT színvonalát, komolyságát. A központi iroda pedig képtelen egyenletesen bonyolítani az összes ügyet. Még több lelkes, hűséges támogató kell.

Korszerűtlen az Alapszabály. Hol túl aprólékos, hol elnagyolt. Külön gondot kell fordítani a feleslegesen formális szavazási megkötésekre! Lehetőséget kell biztosítani nonprofit alapú gazdálkodási tevékenységre. A szervezeti egységeknél meg kell jeleníteni a szervezeti minimumot. A vezető testületek elnevezését és összetételét a valóságos funkcióval kell összhangba hozni. Az Alapszabály módosítására tett javaslatban a Szakmai Kollégium a szakmai dialógus fóruma, a szervezeti életben viszont döntés-előkészítő testületté szerveződött a Vezetői Kollégium. Az elnökség összetétele, megbízatások elnevezése tükrözi az új normákat.

Úgy véljük, a Magyar Pedagógiai Társaság utóbbi fél évtizedének tevékenysége méltó volt a megelőző évtizedekéhez. A változtatási igény a korszerűsítés kifejezéssel írhatjuk le. Hatékony jelenlét a nevelésügy egészében – az országos eszmecseréktől a nevelőtestületi szobák meghitt, szakmailag igényes, a gyerekek javát szolgáló beszélgetéseiben. Erős szervezet, bensőséges közösségek, szakmai önkifejezésre, egymást is segítő aktivitásra találó tagtársak, különböző szakmaiságok és pedagógusnemzedékek találkozóhelye – ezek a 21. század elejének európai igényességű szakmai-civil mozgalma előtt álló normák.

A szervezeti egységek beszámolói

Békés Megyei Tagozat

1. Rendezvények

1.1 Konferenciák

• „Iskolai esélyegyenlőség a Délalföldön” regionális konferencia
• „Gáspár László pedagógiai öröksége, aktualitása napjainkban” országos konferencia és kiadvány a konferenciáról
• „Társadalmi kihívások és felsőoktatási válaszok” regionális fórumok (Békéscsaba, Szarvas, Békés) a Körös Főiskolával
• „Sajátos nevelési igényű gyermekek” konferencia a KÖSZE-vel Békéscsabán
• „Az integrált nevelés gyakorlati problémái” regionális konferencia Orosházán
• „Hátrány és esély az EU tükrében”, „Innováció és regionalitás” Tudomány-napi rendezvények

1.2 Előadások

• Dr. Bíró Endre: A gyermeki jogok érvényesítése
• Pedagógus életpálya – etikai kódex
• Minőségbiztosítás az iskolában
• Időszerű oktatás politikai kérdésekről
• A művelődés hete – a tanulás ünnepén a TIT-tel közös rendezvény, előadások a felnőttkori tanulásról

2. Szervezeti életünkről

2.1 Finanszírozás

Működésünk biztosításához minden évben a megyei önkormányzat képviselő-testületéhez fordultunk támogatásért. A beszámolási időszakban kapott támogatás 60 000 forint. E szerény anyagi lehetőség nem biztosította a rendezvények szervezését, ezért pályázati lehetőségekkel éltünk. A sikeres pályázatok tették lehetővé a konferenciák rendezését. Ezen túlmenően más szervezetekkel közös rendezvényeket tartottunk. Jó partnerünk volt a Körös Főiskolai Kar, a Neveléselméleti Szakosztály, a TIT Körösök Vidéke Egyesület.

2.2 A taglétszám növelésében, a tagdíjfizetési hajlandóságban érdemi változást nem értünk el.

2.3 A vezetőség rendszeresen, de szükség szerint is ülésezett az aktuális feladatok megbeszélésére.

Fővárosi Tagozat

A Fővárosi Tagozat harmadik esztendeje működik. A helyszín állandó: Fővárosi Pedagógiai Intézet (FPI).

A tagok – több esetben is – más szakosztály tevékenységében is részt vesznek. Érdemes megjegyeznünk, hogy a témaválasztás sokszínűsége miatt rendszeresen érkeznek vendégek az összejöveteleinkre. Mindannyian olyan szakemberek, érdeklődők, akik egy-egy téma feldolgozására kíváncsiak. A Tagozatnak igen jó kapcsolata van a fővárosban működő pedagógiai szakmai szolgáltatókkal, problémájuk, gondolkodásmódjuk sok esetben egybeesik a Fővárosi Tagozat működésével. Úgy ítéljük meg, hogy a szakmai szolgáltatás kérdése több ok miatt bizonytalanná vált nemcsak a fővárosban (FPI), de a kerületekben is. Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy a szakmai szolgáltatás kiszélesítését – elsősorban módszertani kérdésekben – a gyakorló pedagógusok állandóan igénylik, igényelnék. Érdemes arra is kitérnünk, hogy tagjaink egy része a Szaktanácsadók Országos Egyesületének is a tagja. Csak akkor tudunk az elvárásoknak megfelelni, ha a problémakört ismerjük, s birtokában vagyunk a lehetséges korrekciós módoknak. Tudomásul kell vennünk, hogy jelentős szakmai elbizonytalanodásnak vagyunk a tanúi.

Az iskolának egyik alapfeladata, hogy teljesítményeik alapján minősítse, értékelje a tanulókat. A gyakorló pedagógusok és a szülők is tudják, hogy ezáltal a gyermekek értékelése, sportnyelven szólva helyezése, kategorizálása már az alsóbb évfolyamokon megtörténik, s ebből kilépni szinte lehetetlen. Éppen ilyen indokok alapján tartjuk helyesnek a szöveges értékelés meghonosítását az alsó tagozatos évfolyamokon. Ha a differenciáltan kidolgozott, s nem csupán az osztályzatok szöveges megjelenítését tartalmazza, sokkal informatívabb, fejlesztőbb lehet a tanulóknak. Ám tudjuk, tapasztaljuk, ebben a kérdésben a pedagógusok szemléletét formálni, alakítani szükséges. Azok az iskolák is, ahol ennek a formának már nagy hagyománya van, közel egy évtizeden keresztül alakították szöveges értékelésüket úgy, hogy az valamennyi fél részére érthető, használható, azaz informatív legyen. Az még inkább elő-előfordul, hogy a teljesítmény gyengébb lesz, de feljebb lépni szinte lehetetlen. Talán e ponton is tetten érhető a tanulók tanulás iránti érdektelensége, motiválatlansága. Mindig a középmezőnyben futni, s csak az előttem haladó hátát, tarkóját látni, valljuk be, nem nagy élmény, mert a társ óhatatlanul is takarja az elérendő célt. Úgy ítéljük meg, hogy a célok kijelöletlensége pedagógiai felelőtlenség. A ma diákjai szeretik tudni, hogy mit, miért tanulnak, s nem volt ez korábban sem másként.

A gyerekek énképének, önértékelésének alakításában kitüntetett szerepe van a pedagógiai értékelésnek, így a félévenkénti értékelésnek is. A diákok végleges osztályzatainak kialakulásában az osztályfőnök kulcsfontosságú feladatokat vállal. Különösen akkor, ha jól ismeri tanítványait, s tegyük fel, hogy ez így is van. Számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy e feladatának teljesítése közben milyen sokszor kell ütköznie néhány kollégájával. S ha az okokat is vizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy a konfliktusok forrása leginkább az iskolai normarendszer kidolgozatlanságában keresendő. Léteznek a szabályzatok, de hogy azokat ki, hogyan tartja be, abban igen nagy az eltérés. Említhetjük azt a mindennapos példát, hogy az el nem készített feladatok esetén az egy osztályban tanító pedagógusok miként járnak el. Azonnal elégtelent ír az egyik kolléga, a másik engedékenyebb. Úgy dönt, hogy három fekete pont után ad elégtelen osztályzatot. Van, aki megvonja a vállát, s a következőket mondja: „nem nekem tanulsz!”, de találkozunk azzal a megoldással is, hogy a szülőt értesítik a hiányokról. Az elvárás- és eljárásrendszer ilyen kavalkádjában igen nehéz helyzetben van az a pedagógus, aki a gyerekek közösségéért felel. Ugyanakkor azonban még az sem kizárt, hogy maga is hasonló hibát követ(het) el a párhuzamos osztály tanítása közben.

Mindezek alapján állítottuk össze az elmúlt időszak témáit:

• A tanulási kudarcok okainak elemzése
• A szöveges értékelés problematikája az alsó tagozaton
• Az integrációs nevelés mint a közoktatás egyik kiemelt feladata

Az évi két-három találkozó célja a szakmai tapasztalatcsere. Az ülések résztvevői – éppen a több helyről érkezés miatt – igen érdekes és értékes véleménycserét folytatnak. A problémák alapjait például a kudarc okainak keresésében másként látják a felsőoktatásban közreműködő kollégák, s másként a közoktatás szereplői. Tagjaink közül többen más szakosztálynak is tagjai, és tagozatunknak kapcsolati rendszere is széles, hiszen a Neveléselméleti és a Kisgyermek-nevelési Szakosztály programjaiban is folyamatosan részt veszünk.

Kiemelendő, hogy eredményes pályázatot nyújtottunk be a Fővárosi Közgyűlés Civil Kezdeményezések Pályázatához. Az első pályázaton 240 000 forintot nyerünk el. A második pályázat igényelt támogatása 420 000 forint, a döntés még nem született meg.

Komárom-Esztergom Megyei Tagozat

Tagozatunk több hónapos előkészítés után 2004 áprilisától kezdte meg működését három alapító intézmény (Megyei Pedagógiai Intézet, Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Pedagógia Tanszéke, OKTÁV Továbbképző Központ Rt) és közel húsz egyéni alapító tag részvételével. Az elmúlt év során több mint félszázra növekedett létszámunk. Minden második emberünk aktívan vesz részt programjainkon, a többiek pártoló tagként elsősorban szakmai tájékoztatást igényelnek, személyesen kevésbé aktívak.

Minden belépő tagtársunktól már a kezdetektől szakmai kérdőív kitöltését kérjük, ennek alapján állítottuk össze az eddigi munkaprogramunkat. Belső felmérésünk jelentős segítségünkre van abban, hogyan azonosítsuk tagozati sajátosságait: erősségeinket és indítékainkat. Rólunk néhány szóban: Tagtársaink az MPT-ben való közreműködéstől elsősorban szakmai tájékoztatást, kommunikáció segítését, tapasztalatcserét, pedagógiai kutatásokban való részvételi lehetőséget, egyéni szakmai fejlődési lehetőséget (mentorálás, publikálás támogatása) várnak. Érdeklődési körünk kiterjed az iskolavezetés, oktatásmenedzsment, iskolapszichológia, játékpedagógia, hagyományismeret, valamint a gyermek- és ifjúságvédelem körére. Tagtársaink 30%-a intézményvezető vagy helyettes, közel azonos arányban vannak az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, gyógypedagógusok és felnőttképzéssel foglalkozó szakemberek. Többségünk rendelkezik valamilyen speciális tudással (közoktatás-vezető, szakértői tapasztalat, szakvizsga, másoddiploma). Ezért több lehetőségünk van a mindennapi munkánkat kiegészítve és azt támogatva szakmai tevékenységet folytatni saját forrásra építve. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek csak akkor válnak igazi tartalommá, ha minél többen élünk a felkínált lehetőségekkel.

Programjainkról röviden: évente öt-hat programot szervezünk. Fórumot tartva pedagógiai örökségünk és Európa kapcsolatáról csatlakoztunk az uniós csatlakozás alkalmából az MPT által meghirdetett országos felhíváshoz. Tartottunk stratégiaalkotó műhelyt – ahol tagozatunk jövőjéről, céljairól és stratégiájáról beszéltünk több csoportban szakmai orientációk alapján a helyszínen szerveződve – az SZCSM esztergomi gyermekotthonában, voltak továbbképzéseink a pedagógusok lelki egészségvédelme érdekében Levente Péter tiszteletbeli tagunk közreműködésével és intézménylátogatásunk Párkányban, a magyar Ady Endre Alapiskolában. Nagy érdeklődés kísérte a sajátos nevelési igényű gyerekek integrációját bemutató nyílt projektnapot Nyergesújfalun a Megyei Szakmai Pedagógiai Hetek alkalmából.

A tagozaton belüli kommunikációt segítendő ez évtől a K-EMÖPI „Hírek és Tudósítások” c. havonta megjelenő újságjában adunk hírt magunkról a szakmának, ahol terveink szerint kezdetben programjainkra szeretnénk felhívni a figyelmet, később élménybeszámolók, felvetések, tapasztalatok közlését is tervezünk.

Terveinkről: elsősorban a saját kezdeményezésből megvalósuló pozitív példákra összpontosítunk, ezért körbejárjuk a megyét, és intézménylátogatásokkal, tapasztalatcserékkel erősítjük sorainkat. Aktuális programunk a helytörténet és a honi hagyományok gyakorlatának bemutatása a dorogi Zrínyi Miklós Általános Iskolában (Kovács Lajosék). Továbbá egy őszi konferenciát is szervezünk a Pest Megyei Tagozattal közösen „Társadalmi, gazdasági kihívások és vezetési, pedagógiai válaszlehetőségek” címmel, amelyen az oktatási-nevelési intézmények vezetőinek és helyetteseinek, valamint pedagógiai programok vezetőinek részvételére számítunk. Köszönet illeti a megyei Pedagógiai Intézetet (dr. Farkasné Juhász Krisztináék), hogy fennálló működési nehézségei ellenére szakmai partnerként támogatja tagozatunk tevékenységét (szakmai publicitás, konferenciaszervezésben közreműködés). Kihívásként éljük meg a tagságunkkal való kapcsolattartást, hogy tisztségviselőink munkahelyi elfoglaltság miatt mennyire képesek ellátni önként vállalt tagozati feladataikat és hogyan kezeljük pénzügyi kérdéseinket.

Nógrád Megyei Tagozat

Tagozatunk az eltelt négy esztendőben az alapszabályban rögzítettek szerint végezte a munkáját. Nem hajtottunk végre „egetverő” tetteket, de átgondoltan, erőnkhöz mérten, tervszerűen működtünk.

Az MPT vezetősége támogatta tevékenységünket, így jól és hatékonyan tudtunk együttműködni. Köszönjük a szakmai és a pályázatokból eredő anyagi támogatásokat!

Az eltelt időszakban folyamatosan, fontos kérdésként kezeltük a tagozat létszámának a növelését. Saját regisztrációnk szerint több mint hatvan fővel állunk közvetlen, levelezési kapcsolatban. Sajnos ez nem azonos a tagdíjfizetők létszámával! Ezen a területen feltétlenül szükség van eredményesebb munkára.

Rendezvényeinken, konferenciáinkon, pódiumbeszélgetéseinken, viszont évről évre egyre több pedagógus jelenik meg. A legaktívabbak az óvodapedag6gusok és az általános iskolai nevelők. A középiskolai tanárok létszáma sajnos elenyésző!

A „Staféta-táborba” minden évben sikerült mozgósítani a megyéből néhány óvónőt és tanítónőt.

Háromtagú vezetőségünk aktivitásának köszönhetően az elmúlt években öt sikeres konferenciát szerveztünk:

• Esélyegyenlőség az óvodától a középiskoláig (2000)
• Gyermekvédelmi konferencia (2001)
• Kihelyezett választmányi ülés (2002)
• Nők az erőszak ellen – gyermekvédelmi konferencia (2003)
• Élethosszig tartó tanulás (2003)
• Mesterségbeli tudás (2004)
• Virágmozgalmi konferencia (2004)

Rendezvényeinket sikeres pályázatokból, társintézmények támogatásával a megyei és városi önkormányzatok segítségével sikerült megvalósítani.

2000-től minden év szeptemberében az élethosszig tartó tanulás jegyében egyhetes rendezvénysorozattal megünnepeljük „A művelődés hetét – a tanulás ünnepét”. (Ez Nógrád megyében kulcskérdés, az országos átlag feletti a munkanélküliség!) Rendezvényeinkkel, állíthatjuk, hagyományt teremtettünk.

Ugyanezt mondhatjuk a minden év gyermeknapján megrendezett „Ezt tanultuk – ezt tudjuk” című kulturális bemutatónkról is. Kirándulások, szakmai tapasztalatcserék (Edelény, Szlovákia). Különdíjátadás (XXV. Nógrádi Pedagógus Napok) nevelési értekezleteken, igazgatók munkaközösségi foglalkozásokon való részvétel, igazgatóhelyettesek klubjának szervezése, teszi tagozatunk működését teljessé.

A pedagógusok olvashatnak eseményeinkről a Pedagógiai Intézet NÓVUM című lapjában, de a Hírkörképben és a Nógrád Megyei Hírlapban is. A salgótarjáni városi televízió szintén jó partnerünk.

Így „végigjárva” a négy évet – a teljesség igénye nélkül – sokat dolgoztunk. Mi az, ami a hajtóerőt adja? A hit! Hiszünk abban, hogy a pedagógia tudomány, és csodákra képes, élő és érző emberekkel. Bízunk abban, hogy Comenius álma megvalósul, és végre „...a népiskola a tudományos játékok háza lesz”. Ehhez kellünk mi, a Magyar Pedagógiai Társaság tagjai.

Pest Megyei Tagozat

A Pest Megyei Tagozat négyéves tevékenységéről nem tudok beszámolni, mivel csak 2003 decembere óta vagyok a megyei tagozat elnöke. A megyei vezetőség 2004-ben a szervezeti élet megélénkítését, programok szervezését és a taglétszám növelését tűzte ki célul.

Az elmúlt évben elsősorban az óvodákra koncentráltunk. 2004. szeptember 18-án „A hazai kisgyermeknevelés az EU-ba lépés évében” címmel konferenciát szerveztünk a megyeháza dísztermében. A rendezvényen százhúszan vettek részt. A konferenciát követően taglétszámunk 42-ről 73-ra emelkedett.

A tagozat bekapcsolódik a megyében zajló eseményekbe is. Így társszervezők voltunk a 2005. március 9–10-i zsámboki és a március 16–17-i ráckevei pedagógiai napokon.

Ebben az évben az alsó tagozaton tanítókra irányítjuk a figyelmet. Számukra ősszel szervezünk konferenciát.

Veszprém Megyei Tagozat

Tagozatunk működik, évi két-három rendezvénnyel, a vezetői tevékenység folyamatosságot ad. Rendelkezésünkre állnak az évenként elkészített dokumentumok – munkaterv, beszámolók, meghívók, emlékeztetők –, amelyek alapján a legfontosabb események összefoglalhatóak. Rendezvényeink színhelye legtöbbször az Alapítványi Iskola és Gyermekek Háza Veszprém, de előfordul, hogy a Veszprémi Egyetemen vagy VEAB székházban tartunk előadást vagy felolvasóülést.

Önálló szervezésű eseményeink

2001 • OKÉV Közép-dunántúli 2 sz. területi iroda Veszprém feladatai. Előadó: dr. Pintér Aranka irodavezető • A Veszprémi Egyetem Képzési rendszere, megváltozott feladatai, új kutatási rendszere. Előadó: dr. Poór Zoltán dékánhelyettes.

2002 • Az MPT helyzete, jövőképe, viszonya a neveléstudományhoz. Előadó: dr. Trencsényi László főtitkár, docens • Utak és lehetőségek az önfejlesztésben. Előadó: dr. Kovács Géza igazgató (Ajka, Vörösmarty Gimnázium) • A felsőoktatás története Veszprémben. Előadó dr. Tölgyesi József egyetemi adjunktus

2003 • A tanulás tartalmi technikai értékelési kérdései. Előadó: dr. Trencsényi László főtitkár docens

2004 • Az anyanyelv tanításának kérdései. Előadó: dr. Grétsy László nyelvész (Alapítványi Iskola, Veszprém) • Alternatív pedagógiák. Előadó: dr. Tölgyesi József docens

Közös rendezvényünk

Az elmúlt négy évben két alkalommal a megyei neveléstörténeti munkabizottsággal, három alkalommal a VEAB neveléstudományi szakbizottságával.

Tagozatunk vezetősége évente két-három alkalommal tart megbeszélést. Újabb feladatainkat az MPT küldöttgyűlése után fogalmazzuk meg.

Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály

A legutóbbi adatok szerint szakosztályunk összlétszáma: 130, ezek közül az elsődlegesen regisztráltak száma: 66, de közülük is csak 24 fizetett tagdíjat 2005-ben.

Szakosztályunk a beszámolási időszakban továbbra is egyre gyengülő érdeklődés mellett, de nagy kitartással próbált fórumot teremteni a nevünkben szereplő két, nagy múltú iskolatípusban érintettek számára a közoktatás aktuális kérdéseinek megvitatására.

Szakosztályi összejöveteleinkre igyekeztünk – és szerintünk sikerült is – olyan témákat választani, amelyekről okkal gondolhattuk, hogy kiváltják a közoktatásban dolgozók érdeklődését. A témákhoz minden esetben sikerült az adott terület legjobb ismerőit, szakértőit megnyerni előadónak. Ennek ellenére a megjelent érdeklődők száma tizenötnél soha nem volt több. Azzal is próbálkoztunk, hogy a tagtársainkon kívül eljussunk e két iskolatípus még aktív pedagógusaihoz. Egyszer a fővárosi és néhány kerületi pedagógiai intézettel szerettünk volna együttműködni, amikor a magyar irodalom tanítása volt a téma, de ez – sajnos – nem járt sikerrel. Máskor éltünk a Budapesti Pedagógiai Napok nyújtotta hirdetési lehetőséggel, s az ún. „nulladik” évfolyam indításának sikeres előkészítésében akartunk segíteni. Itt egy kicsit több érdeklődő volt, mint máskor.

Rendezvényeinkre – a legutóbbit kivéve – minden szakosztálytagunkat levélben meg szoktuk hívni, a meghívóval együtt kb. három éve elküldjük az előző ülésünkről készült emlékeztetőt is. A levelek költségét a társaság titkársága fedezte.

Szakosztályüléseink témái és előadói:

2002. október – Arató László: A kőszívű ember fiaitól a Harry Potterig

2003. április – Kereszty Zsuzsa: Gyerek és tananyag a kezdőszakaszban

2003. október – Czike Bernadett: Pedagógusképzés

(Ezen az ülésen választottunk új szakosztályvezetőt.)

2004. április – Öveges Enikő – dr. Bognár Anikó: A középiskolákban frissen beinduló ún. nyelvi előkészítő osztályokkal kapcsolatos tudnivalók

2004. október – Knausz Imre: NAT-kompetencia központú oktatás és programfejlesztés

2005. május – Felkészülés a tisztújító küldöttgyűlésre

Borsod Műhely Szakosztály

2001 • A honismereti kézikönyv elkészítése, a tapasztalatok összegzése, a kézikönyv anyagának összeállítása. • A tanulás hete. • Május: szülők akadémiája a tanulásról (Izsó Miklós Általános Iskola, dr. Csontos Jánosné igazgató). • Erdei iskola – Suliexpó (Általános Iskola, Szuhakálló, Csiszárik Jánosné igazgató). • Élő néphagyomány – népi kismesterség (Községi Általános Iskola, Mályinka, bemutató egy szénégető boksánál (Pál-Kutas Dénesné igazgató). • Körzeti helyesíró verseny (Hermann Ottó Általános Iskola, Kazincbarcika, Bazsó Bertalanné igazgató). • KOMA-pályázat benyújtása (Kissné Király Piroska).

2002 • A honismeret tanítását segítő segédeszközök összeállítása, 5–6. osztályos tankönyv és munkafüzet, 5. osztályos tanári kézikönyv, hagyományápolás.

2003. szeptember 29–30. • „A művelődés hete a tanulás ünnepe Magyarországon” című országos programsorozat keretében konferencia rendezése. Helyszín: Szuhakálló. Szervező: Csiszárik Jánosné.

Felnőtt szekció

1. téma: Lehetőségeink az Európai Unióban. Előadó: Aradi Mária nemzetközi referens, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Európai Információs Pont munkatársa.

2. téma: Az iskolák tartalmi szabályozása a módosított közoktatási törvény tükrében. Előadó: Balla Árpád igazgatóhelyettes, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálati Intézet

Ifjúsági szekció

Ismerkedés az Európai Unióval. Az Európai Unió ifjú polgára. Asztali kocog és kidob játék. Kvízjáték. A játékokat Kontra Beáta és Szolga Viktória nemzetközi referensek, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Európai Információs Pont munkatársai vezették.

Szülők iskolája

Téma: Munka, munkapiac, tanulási motiváció, élethosszig tartó tanulás a hátrányos régióban, Szuhakálló és környéke. Előadó: Káli Lajosné, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Kazincbarcikai Kirendeltségének vezetője. Ismerkedés a számítógéppel – „Kattints, nagyi!”.

2004. tavasz, április 2.

Tavaszi Pedagógiai Napok rendezvénysorozat keretében tanácskozást szerveztünk pedagógusok részére. Helyszín: Általános Iskola, Szuhakálló. Szervező: Csiszárik Jánosné. Téma: Speciális nevelési feladatok hálózati tervezése és működtetése különös tekintettel a tehetséggondozásra. Előadó: Kormos Dénes, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés alelnöke.

2004. nyár • Személyiségfejlesztő tábor hátrányos helyzetű gyerekeknek. Helyszín: Somogydöröcske. Szervező: Csiszárik Jánosné.

2004. tél, december 3. • Adventi játszóház. Helyszín: Általános Iskola, Szuhakálló. Szervező: Suga Lászlóné.

2005 tél, február 16. • Tapasztalatszerző műhelyfoglalkozás. Helyszín: Általános Iskola, Szuhakálló. Szervező: Csiszárik Jánosné és Vrabik Lászlóné. • Bemutató tanítás az 1. osztályban. Téma: A differenciálás lehetőségei az első osztályban, a betűtanítás időszakában. Tanít: Suga Lászlóné tanító, fejlesztőpedagógus. • Bemutató foglalkozás az 5. osztályban. Téma: Drámatechnikák a tanítási órákon. Tanít: Makláriné Hajas Teréz tanító, tankönyvszerző.

2005. tavasz, április 6. • Tavaszi pedagógiai napok. Helyszín: Általános Iskola, Szuhakálló. Szervező: Csiszárik Jánosné. Téma: A nevelés mint erkölcsi érték. Előadó: Lénárd Sándor tanársegéd, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézet.

A szakosztály áprilisi összevont ülésén kimondta egyesülését a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tagozattal.

Családpedagógiai Szakosztály

A nagy hagyományú szervezeti egységben – a vezetőváltás után – az elmúlt év munkáját két fontos tényező befolyásolta. Elsősorban a szakosztály szervezési problémái foglalkoztattak. Szerettük volna minden szempontból „fiatalítást” és a tágabb értelmezésben vett bővítést is megszervezni. Ezért szerveztük a szeptemberi tanácskozást Egerben, ahová a Felsőoktatási Szakosztály majdnem minden tagját meghívtuk, kevés eredménnyel. A jövőben többször szerepeltetjük a családot mint az első, meghatározó színteret, ehhez továbbra is segítséget kérünk a felsőoktatási intézményektől és a társintézményektől. Ezek lennének a fő feladataink.

Didaktikai Szakosztály

Tevékenységünk egyik fontos eleme volt, hogy a szakosztály dinamizálásának elveit, kereteit megvitassuk, kialakítsuk. Az ezzel foglalkozó szakosztályi megbeszélések eredményeként a következő tanévtől „a legjobb iskolai gyakorlatok” megismerésére szolgáló iskolalátogatási sorozatot kezdünk. Elsőként, a Szeszler Annával történt megegyezés alapján, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolába látogatunk. Közös megegyezésünk szerint a hospitálás témája: Projektek az óvodától a középiskoláig. A pedagógusok közötti együttműködés erősítése érdekében más szakosztályokat is meghívunk – később kialakított terv alapján – erre a programra.

Szükségesnek tartjuk az információáramlás hatékonyabb megszervezését. Ennek kialakítása folyamatban van.

Gondolkodunk, informálódunk pályázati lehetőségekről főként az előbb jelzett témakörben (jó gyakorlatok „gyűjtése”, terjesztése). Megjelentünk az MPT által szervezett közös rendezvényeken (Kiss Árpád Emlékkonferencia, Országos Neveléstudományi Konferencia stb.). Bekapcsolódtunk a Felsőoktatási Szakosztály konzultációs sorozatába.

Az oktatás tartalmi modernizálásával kapcsolatban két megbeszélést szerveztünk. Csekély létszám mellett, de rendkívül érdekes előadásokat hallgattunk és vitattunk meg (előadók: Knausz Imre és Vass Vilmos). A Didaktikai Szakosztály életében, működtetésében kiemelkedő szerepet játszik titkárunk, Ollé János.

Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály

Az 1997 óta működő szakosztály a budapesti Öveges Középiskola nevelőtestületének kezdeményezésére jött létre, és az iskola bázisán működik. A szakosztály elmúlt évi munkájából az MPT nyilvános választmányi ülése emelkedett ki, melynek a szakosztály szervezésében az Öveges József Gyakorló Középiskola és Szakiskola adott otthont, témája a sajátos nevelési igény volt, és nagy elismerést váltott ki.

Felnőttnevelési Szakosztály

A szakosztály társaságunk hagyományaihoz híven és a 21. század kihívásaira válaszolva konferenciáival, kiadványaival, médiaszerepléseivel, de mindenekelőtt a Felnőttoktatási és -képzési Lexikon megalkotásával eredményesen kivette részét a mai magyar andragógia megújításából, fejlesztéséből.

A Felnőttoktatási Lexikon a maga nemében szakmai szenzáció volt, amely a tudás alapú társadalom hazai kézikönyve, és 600 oldal terjedelemben, 3600 szócikkben, 300 hazai és külföldi szakember közreműködésével tartalmazza a felnőttoktatás elméletének és gyakorlatának: legfontosabb „tudnivalóit”, és mint ilyen az egyetemi és főiskolai szakemberképzés tankönyve lett. (2002-ben jelent meg.)

A beszámolási időszakban a szakosztály hat országos szakmai konferenciát rendezett a felnőttoktatás olyan fontos, megoldásra váró feladatairól, mint a funkcionális analfabetizmus felszámolása, a cigányok felnőttoktatása, a felnőttek olvasóvá nevelése, a hátrányos helyzet és kirekesztettség leküzdése és az e-learning alkalmazása a felnőttkori tanulásban. Legutóbb pedig azt vitattuk meg, milyen tennivalóink vannak az Unióhoz való csatlakozásunk után, hogy igazán jól érezzük magunkat az Európa Házban. Valamennyi tanácskozás széles körű érdeklődésre tarthatott számot, és a Művelődés Hete keretében a szakma jeles eseményévé vált. Két konferenciánkról kiadvány is megjelent, hamarosan érkezik a harmadik is.

Szakosztályi üléseink közül kiemelkedően jól sikerült az élethosszig tartó tanulás motiválásával foglalkozó szakmai összejövetelünk és tréningünk.

Munkánk és aktivitásunk médiaszereplésünkkel szélesebb körű nyilvánosságot is kapott. A nemrégiben megindult Válaszd a tudást! című tévéműsor keretében. Három ízben ültünk a kamerák elé, hogy a felnőttkori tanulás fontosságára felhívjuk a figyelmet és egyben társaságunk imázsát is emeljük. Reméljük, sikerült. Ezenkívül szerepeltünk a Magyar Rádió reggeli adásában, valamint a Katolikus Rádióban és a Civil Rádióban. Szakosztályunk néhány tagja (Csoma Gyula, Harangi László, Kelner Gitta, Lada László és mások) hosszabb-rövidebb cikkeket, tanulmányokat publikált különböző szaklapokban (Felnőttképzés, Új Pedagógiai Szemle, Szín, Iskolakultúra, MNT), illetve szakmai kiadványok szerkesztői voltak.

Az MTA IV. Neveléstudományi Konferenciáján poszter-bemutatót tartottunk az EU felnőttoktatási prioritásairól. Szakosztályunk elnöke 2003-ban az iskolán kívüli. A felnőttoktatásban elért jó munkájáért Wlassics Gyula miniszteri díjat kapott, amely egyben a szakosztály eredményes teljesítményének elismerése is volt.

Tevékenységünkhöz az anyagi eszközöket különböző pályázati forrásokból biztosítottuk, mely lehetőségeket nyújtott terveink megvalósításához, de egyben korlátokat is szabott.

Felsőoktatási Szakosztály

Félévenként egy-egy országos szakmai figyelmet kiváltó rendezvény megszervezése volt a cél, amelynek a megvalósítása a következőképpen sikerült.

2002. ősz: egynapos konferencia a „Tömegképzés pedagógiai kihívásairól a felsőoktatásban” (a résztvevők száma meghaladta a százat).

2003. tavasz: félnapos előadóülés a tanárképzés kérdéseiről (társszervező az MTA Pedagógiai Bizottsága, közel száz résztvevő).

2003. ősz: egész napos ülés a természettudományi tanári pályáról (társzervezők a felsőoktatási intézmények TT karai, több mint száz résztvevő).

2004. tavasz: Egész napos rendezvény „Tanítóság: szakma és hivatás” címmel (társszervezők a tanítóképzést végző felsőoktatási intézmények, több mint száz résztvevő).

2005. tavasz (előkészületben): „Minden tudásunk forrás: az óvoda” – másfélnapos konferencia a Nyugat-magyarországi Egyetemen Sopronban, társzervezők: az óvóképző felsőoktatási intézmények).

A szakosztály igény szerint részt vett regionális felsőoktatás-pedagógiai rendezvények szervezésében is.

2003. január: Az egyetemmé válás feladatai (félnapos előadóülés és vita a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán a helyi közélet vezetőinek részvételével).

2003. május: Felsőoktatás és felnőttképzés (kétnapos intézetlátogatás és előadóülés a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola központi telephelyén, gyulai és békéscsabai egységeiben).

Számos tagtárs (Szebenyi Imre, Peterka Gabriella, Horváth H. Attila, Neuwirth Gábor, Blazsek József) sürgette, hogy a 2005. őszi és 2006. tavaszi programban a felsőoktatás átalakításának előkészületei, a kísérletileg beinduló alapképzési programok tapasztalatai, a felsőoktatás felkészülése a váltásra, az oktatói utánpótlás gondjai kerüljenek a szakosztály munkájának fókuszába. A szakosztályi elnök ígéretet tett arra, hogy a következő két konferenciát e kérdések megvitatására szervezi meg, egyben segítséget kért mind a megvitatandó témakörök pontosabb kialakítása, mind a szervezés területén. A résztvevők aktivitása őt személyesen arra ösztönzi, hogy minden évben újra szervezzen kötetlen szakosztályi összejöveteleket is. Elfogadta, hogy az eddigieket meghaladó hatással, a párbeszéd igényével kell eljuttatni a rendezvényeken kialakuló szakmai véleményeket a felsőoktatás irányítóihoz.

Az elmúlt néhány évben jelentősen nőtt a szakosztály tagjainak száma. A 2005. januári listán 106 fő szerepel, és azóta is bővült a létszám. Az MPT alapszabálya szerint a szakosztály a Társaság közgyűlésére tíz küldött megválasztására jogosult.

Hagyományismereti Szakosztály

A Társaság egyik új szakosztálya, a hagyományismereti Szakosztály 2003-ban jött létre az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar gyermektánc-oktató tanító és óvodapedagógus szakirányú továbbképzési szakjain végzett hallgatókból. A megalakuláskor kinyilvánított legfőbb célja az volt, hogy a hagyományismeret és néptánc oktatással foglalkozó szakemberek között megteremtődjék a kapcsolatépítés és -tartás, a folyamatos továbbképzés lehetősége, a hitelesség és szakmaiság őrzése, annak érdekében, hogy a tagság mind sikeresebben, szakmailag magasabb színvonalon tegyen eleget az óvodákban, az általános és művészeti iskolákban folyó hagyományismeret-oktatatással kapcsolatos fokozódó igényeknek és követelményeknek. Az első két év fő célkitűzését sikerrel megvalósítottuk: kialakult a folyamatos műhelymunka, miközben tagságunk 110 főre szaporodott. Az évi tíz műhelyfoglalkozás keretében a gyakorló pedagógusok bemutatkozhatnak egymás előtt, találkozhatnak a táncművészet, a népzene, a néprajz jeles képviselőivel, alkalom nyílik a folyamatos szakmai párbeszédre, vitára. A rendszeresen (minden hónap utolsó péntek délután) szervezett műhelyfoglalkozásokon egy-egy tájegység zenéjével, táncaival, ezek tanításának módszertani kérdéseivel foglalkoznak. A műhelymunkán kívül a szakosztály rendszeresen szervez bemutató foglalkozásokat, előadásokat, tematikus, rövid, intenzív kurzusokat.

A megalakulás óta eltelt két év során évente két nagyrendezvényhez kapcsolódtunk saját programmal. A Művelődés hete – tanulás ünnepe 2003. és 2004. évi központi budapesti rendezvényein egész délutánt betöltő nyílt szakmai napot tartottunk a népi játékok tanításának módszertani kérdéseiről és a népmese alkalmazásának lehetőségeiről. Hasonlóképp visszatérő és igen fontos eseménye volt a szakosztálynak, hogy a hagyományőrzés legrangosabb szakmai rendezvényének, a 2004. és 2005. évi Országos Táncház Találkozónak a rendezői szakosztályunkat kérték fel a hivatalos program keretében meghirdetettgyermekjátékok tanítására. Az ott végzett munka mind a szakosztály, mind a szakosztályt anyagilag és szakmailag támogató Hagyományok Háza számára igen nagy sikert hozott.

A szakosztály tagsága nagy létszámban vett részt a Hagyományok Háza és az ELTE TÓFK közös, „Modern nevelés néphagyományokkal” című, 2005. január 14-én megtartott országos szakmai rendezvényén.

A szakosztály a műhelymunka részeként évente két alkalommal megjelenteti a 40–100 oldal terjedelműCsepűposta című hírlevelet, amely a híreken kívül szakmai-módszertani anyagokat tartalmaz.

2005-ben új igényként fogalmazódott meg, hogy munkánkat terjesszük ki a határon túli területeken élő pedagógusokra, tegyük lehetővé, hogy programjainkba bekapcsolódjanak, illetve dolgozzuk fel a határon túli néprajzi régiók hagyományait és táncait. A Nemzeti Civil Alapprogram pályázati támogatásával ez a tervünk is valóra vált, kolozsvári partnereink részt vettek tavaszi rendezvényeinken, a Csepűposta őszi számát pedig erdélyi tartalommal jelentetjük meg. Tervezzük a tapasztalatcserék rendszerességét, közös képzések és kiadványok megjelentetését, olyan közös elektronikus adattár létrehozását, amelyben a témába vágó módszertani írások, foglalkozásvázlatok, szakdolgozatok hozzáférhetővé válnak mindkét fél számára.

Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztálya

Az Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztálya tudomásunk szerint a Magyar Pedagógiai Társaság legfiatalabb szervezeti egysége, 2004. december 6-án tartotta meg első szervezeti ülését. A szakosztály eddig három találkozót szervezett, ahol egyrészt a 2005. évi munkatervek megbeszélésére és pontosítására, másrészt a munkacsoport által végzett kutatások beszámolójára és vitájára került sor.

A tagok, hivatalos foglalkozásukat tekintve, a felsőoktatás, a közoktatás és a civil szféra területén dolgoznak. A szakosztály kis létszámú, de szakmai munkája iránt fokozott érdeklődés mutatkozik, így várakozásainknak megfelelően egyre nagyobb számban lesznek közöttünk olyan oktatók, kutatók, gyakorló pedagógusok és más szakemberek, akik hatékonyan közreműködnek majd az általános céljaink elérésében.

Az Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztály szakmai tevékenységének, programjainak, kutatásainak célja az új infokommunikációs technológiák (IKT) kínálta lehetőségek használatának elősegítése a magyar oktatásban, szervesen kapcsolódva az európai uniós eEurope és eLearning programokhoz, valamint a magyar oktatási informatikai fejlesztési célokhoz.

Mivel az informatikai fejlesztések és alkalmazások használata kiemelt fontosságú követelményként jelentkezik a magyar oktatási szféra egésze számára, az Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztályának tevékenysége e célok elérését szeretné támogatni. Az oktatási szektor egészének (tanítók/oktatók, tanulók/hallgatók, kutatók, technológiai fejlesztők és döntéshozók) egyaránt fontos az informatikai alapú oktatási környezetekhez kapcsolódó szakmai párbeszéd, kooperáció és kutatási tevékenység.

A szakosztály célja, hogy meghonosítsa a magyar oktatásban az új IKT-alapú tanulási és oktatási kultúrát. A Szakosztály tevékenységének kiemelt célja, hogy – kutatási programokkal és projektkoordinációs tevékenységével a háttérben – segítse az oktatási és informatikai szakembereket, intézményeket, hallgatókat, oktatókat, kutatókat, az információs társadalom kihívásaira való felkészülésben, továbbá hozzájáruljon a számítógéppel támogatott, önálló tanulás, információszerzés és kutatás meghonosításához, elterjesztéséhez.

A szakosztály általános programjával hozzá kíván járulni az új infokommunikációs technológiák (IKT) széleskörűvé tételéhez és maximális kihasználásához a magyar oktatás világában, továbbá tevékeny részese kíván lenni az IKT-alapú tanulási és oktatási kultúra mint új pedagógiai paradigma hazai meghonosításában.

Janusz Korczak Munkabizottság

A 2004-ben újjáalakult szervezet működésében alapvető, hogy kapcsolat létesült a Tanárképző Szövetséggel. Azt javasolták, hogy próbáljuk meg a szociálismunkás-képzés kereteibe beillesztetni a korczaki életművet, miközben a pedagógusképzés irányába is tájékozódtak. Kapcsolatba léptünk azzal a volt lengyel szakos egyetemi hallgatóval, aki Janusz Korczakról írt szakdolgozatot. A munkát magyarra fordítja, és pedagógiai szaklapokban publikálják. Kialakulóban van egy kis Korczak-archívum, a meghirdetett pályázattól remélnek sikereket. Felmerült a CD-készítés lehetősége is. Megegyeztünk abban, hogy igyekszünk egy Korczak weblapot nyitni, és készítünk egy olyan bibliográfiát, amely Korczak-életrajzokat és -pályaképet mutat be. A nemzetközi kapcsolatok biztatóak.

Kerekgedei Makó Pál Szakosztály

A Magyar Pedagógiai Társaság keretei között 2001 júniusában megalakult a Kerekgedei Makó Pál Szakosztály, amely a matematikatanítás aktuális kérdéseivel foglalkozik. Különös figyelmet fordítunk a nem matematikusnak készülők matematikatanulására. A mi megközelítésünk: kiegészíti a Bolyai János Matematikai Társulat Matematikatanári Szekcióját, amelynek kiemelt feladata a matematikatanítás általános kérdései mellett a matematikai tehetségek gondozása.

A Kerekgedei Makó Pál Szakosztály változatos rendezvények megszervezésével igyekszik a matematika kapcsolatait bemutatni a kultúra, a tudomány és a mindennapi élet más területeivel.

Több rendezvény szervezésében közreműködünk.

• Matematikatörténet és matematikatanítás konferencia, kétévente rendezzük meg.
• Angol nyelvű szekció a Varga Tamás Módszertani Napokon, minden évben megrendezzük.
• Orbis Pictus-program a „Tanulás Ünnepe – Művelődés hete” keretében.

Teljes általános iskolai osztályokat hívunk meg, hogy matematikai játszóház keretében ismerkedjenek a matematika játékos arcával és az ELTE TTK-val is. Hasonló programot szerveztünk és tervezünk a Staféta-táborba.

Több alkalommal megrendeztük a Sain Márton Diákszemináriumot, hogy bátorítsuk a diákokat arra, hogy a KöMaL és az egyéb versenyek mellett vegyenek részt más jellegű matematikai tevékenységekben is. Ez a munka ma más szervezeti formákban folytatódik, például a Természet Világa diákpályázatában és az OTDK- és a KutDiák-programokban.

Sokszínű munkát végzünk.

• Részt veszünk konferenciákon, elsősorban az Országos Neveléstudományi Konferenciákat említem meg.
• Gyűjtjük, őrizzük, bemutatjuk a magyar matematikatanítás hagyományait. Mestertanárok címmel tanárképzési szeminárium keretében interjúkat készítünk az elmúlt évtizedek matematikatanításának jeles képviselőivel.
• Tervezzük, hogy az MPT – e témában érintett – többi szakosztályával és szervezeti egységével együtt etnomatematikai gyűjtőmunkát kezdünk. A világ több országában a néprajzi, szociológiai kutatások fontos része az adott közösség matematikai műveltségének vizsgálata. Magyarországon ennek nagyszerű előzményei vannak. Szénássy Barna nagy monográfiájában (A magyarországi matematika története a kezdetektől a 20. század elejéig) gazdag forrásanyagra támaszkodva mutatta be a honfoglaló magyarok matematikai műveltségét, néprajzi utalásokkal kiegészítve. Ezt a hagyományt szeretnénk folytatni a matematikatanárok és a diákok bevonásával.
• Bekapcsolódunk a tanár-továbbképzési programokba.

Fontos feladatunk, hogy a különböző akciókban részt vevő, azokban örömmel segítő kollégákat szorosabb szálakkal kapcsoljuk a szakosztály tevékenységéhez.

Kisgyermek-nevelési Szakosztály

Ez a beszámoló vázlatosan felsorolja az elmúlt öt év eseményeit. Tevékenységeink során a kisgyermeknevelés tartalmi kérdései kerültek minden esetben napirendre. Szakosztályi üléseinken az alábbi témák szerepeltek.

2001 • Az Óvodai Projekt vizsgálat kutatási tapasztalatai (előadás és kerekasztal-beszélgetés a vizsgálatban részt vevő szakértőkkel). • Tájékoztató a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet kutatási tevékenységéről.

2002 • Sikeres pályamunkák bemutatása három szakosztályi ülésen. A szerzők felolvasták munkáikat, melyekből részletek megjelentek az Óvodai Élet 2003-as számaiban is. • 35 éves évforduló megünneplése ünnepélyes keretek között.

2003 • Salgótarján: Az óvodai egészségnevelés elmélete és gyakorlata (előadás, gyakorlati bemutató, egészséges táplálkozási kóstoló). • Szolnok: Individuálnevelés. Szélesné dr. Ferencz Edit (Veszprémi Egyetem): Miért van szüksége a gyermeknek bátorításra? Nagyné Kasza Ilona (individuálpszichológiai tanácsadó): Gyerekek és szülők barátok-e vagy ellenségek? • Búcsúzó emlékülés Kovásznai Kató tiszteletére (cikk az Óvodai Élet 2003. 3. számában).

2004 • Pedagógiai örökségünk és Európa – szakmai vitanap. • Staféta-délután – Egymástól tanulás felsőfokon. Tehetséggondozás (Lövéteiné Drippey Helga előadása). Lexikonkészítési munkák egyeztetése • A hazai kisgyermeknevelés az EU-ba lépés évében címmel óvodavezetői konferenciát szerveztünk a Pest Megyei Tagozattal.

2005 • Dupákné Gecse Adél: Esélyteremtés az óvodai neveléssel (kutatási beszámoló). A Kisgyermek-nevelési Lexikon készítésének feladatai, vállalások. Felkészülés a tisztújító küldöttgyűlésre, Staféta-tábor

Kutató-fejlesztő munkálatok, szakmai tevékenységek a szakosztály életéből

• 2001-ben az Óvodai Élet szakmai folyóiratban megjelent felhívásunkra – Az iskoláskor előtti nevelés az ezredforduló bölcsődéiben és óvodáiban – a vállalkozó szerzőktől 26 szakmai anyag érkezett. (Bölcsődei szakemberektől: 19, óvodapedagógusoktól: 5, tanítónőtől: 2.) A kisgyermekkori nevelés szakemberei „szólaltak meg”, színes skáláját nyújtva az adott életkor intézményes nevelési, elméleti lehetőségeinek. Örömmel vettük, hogy a beérkezett tanulmányok többségét bölcsődei szakemberek írták. A sikeres pályamunkákat szakosztályi üléseken bemutattuk, megvitattuk.
• 2002-ben megünnepeltük a szakosztály 35 éves születésnapját, ahol emléklapot adtunk azoknak a tagtársainknak, akik sokat tettek a kisgyermeknevelés érdekében a szakosztályon belüli kiváló munkásságukkal.
• A RAABE Kiadó Vezetési ismeretek című kiadványsorozatának 2002. decemberi számában jelent meg Faust Dezsőné Erika írása, melyben felidézi a 35 éves Kisgyermek-nevelési Szakosztály életét, a tagok munkásságát. A sok munkával készült tanulmány hű képet fest a szakosztály tevékenységéről.
• A közoktatási törvénytervezetről 2002 első hónapjaiban készítettünk szakvéleményt, melyet időben elküldtünk az illetékeseknek.
• Fontosnak tartjuk, hogy a szakosztály tagjainak megjelent publikációit egy-egy kötetben megjelentessük. 2003 óta gyűjtjük a tagok publikációs jegyzékét. (Ez a munka igen nehezen halad.)
• 2003 augusztusában szakmai véleményt készítettünk a NAT-vitához.
• Szakmai vélemény készült a Tanító- és Óvóképző főiskolák és főiskolai karok Főigazgatói Kollégiumának állásfoglalásáról a bolognai folyamattal kapcsolatban 2003 decemberében.
• Az Országos Neveléstudományi Konferencián előadások tartása (2001, 2002, 2003, 2004).
• A Staféta-tábor munkájában aktív együttmunkálkodás 2004 nyarán. (Cikk jelent meg Óvodai Élet2004. 4., 5. számában).
• 2004-ben beindítottuk a Kisgyermek-nevelési Lexikon készítését. Megalakult a szerkesztőbizottság 30 fővel. 2005 tavaszán témakörönként 17 munkabizottság alakult. Első feladatként gyűjtjük a szakszavakat.
• Az „Okos társadalom” vitára 2005 februárjában készült állásfoglalás megjelent az Óvodai Életszaklapban (2005. 2. szám).

Pályázatok

• 2001 áprilisában az Olvasás Éve alkalmából meghirdetett KOMA pályázati felhívásra szakosztályunk két pályázati anyagot nyújtott be. Az aktív olvasóvá nevelés lehetőségei és a Nyelvek Európai Évetémakörben benyújtott pályázataink sajnos nem kaptak támogatást.
• 2002-ben két budapesti óvodával pályázaton nyertünk egy kis támogatást a Fővárosi Önkormányzattól, melynek bevételéből tudjuk fedezni a múlt évi postaköltségeket. A szervezőmunka keretében két alkalommal volt az óvodákban szakmai összejövetel, ezek során az individuálpedagógia jellemző sajátosságaival ismerkedtek a részt vevő óvodapedagógusok, szülők.
• 2003: a Művelődés hete – Tanulás ünnepe sikeres pályázat eredményeként Szolnokon tartottunk szakosztályi ülést.
• 2004: a Művelődés hete – Tanulás ünnepe sikeres pályázat eredményeként Staféta-délután program a szakosztályi ülésen.

Személyi ügyek • Tiszteletbeli elnökünk, Szabadi Ilonka 80. születésnapjának ünneplése (cikk az Óvodai Élet, 2003. 2. számában). • Bakonyiné Vince Ágnes 80. születésnapi köszöntése (cikk az Óvodai Élet 2005. 3. és 4. számában).

Kitüntetések • 2003-ban Korintus Mihályné Kiss Árpád-díjat; B. Méhes Vera Brunszvik Teréz-díjat; 2005-ben Villányi Györgyné Brunszvik Teréz-díjat kapott.

Tagságunk létszáma egyre növekszik. Regisztrált tagjaink száma jelenleg 275. Ugyanakkor átlagban 400 levelet küldünk ki programjainkra. A személyes részvétel a szakosztályi üléseken változó. (Mivel szakosztályunk tagjai többségében óvodai, bölcsődei dolgozók, főiskolai tanárok, érdeklődőek, de nagyon nehezen tudnak eljönni munkahelyükről.) Új tagjaink igen aktívak és vállalkozóak.

Makarenko Munkabizottság

Petrikás Áprád emlékére oklevelet alapított a munkabizottság, melyet első ízben posztumusz Kovács Istvánné polgári iskolaigazgató, Ferenczi István és Szakáll Istvánné iskolaigazgatók és Bakonyi Pál nyert el. Folytatódott a dialógus a makarenkói örökségről, referátumok és publikációk jelzik e feladatot. A szakosztály megtekintette Ny. Ekk 30-as években készült Putyovka v zsizny c. filmjét. Nagy figyelmet szentelt a NÉKOSZ-hagyományoknak. Pataki Ferenc könyvéről kedvezményes könyvvásárlási akció után nyilvános vitát szervez. Laurenszky Ernőt a moszkvai Nemzetközi Makarenko Bizottság elnökségi taggá választotta a szakosztály poltavai tanulmányútja után.

Mozgalompedagógiai Szakosztály

A kis létszámúra apadt szakosztály a gyermekmozgalmak értelmiségének egy szakmai körbe szervezésére fordította energiáit. Ez kifejezte aktivitását a Gyermekszervezetek Tanácsában. Fontos konferencia volt 2004-ban a felsőoktatási reformmal összefüggő kérdésről, a mozgalom vezetőinek, értelmiségének képzési szükségleteiről és lehetőségeiről. Az előterjesztésre szakszerű, udvarias levélben Magyar Bálint válaszolt. A Vasvári-diploma tulajdonosai: Rikker József, Réthey Prikkel Lajos, Bodolay Géza (posztumusz), Feith Bence, Laurenszky Ernő.

Napközi otthoni nevelési Szakosztály

Eredmények

A szakosztály 2002-ben 17 fővel alakult meg, mivel az elődje „bejelentés nélkül” megszűnt. Minden évben jól kidolgozott, gazdag tartalmú munkatervünk volt. Évente két szakosztályi ülést tartottunk. Közben a legaktívabb tagok a vállalt feladatok megoldásán dolgoztak. Minden ülésünkre írásos vitaanyag készült.

• Megemlékezéseket tartottunk a 100 éves napköziről (Eger, Szombathely, Bp. XI. és XVII. kerület, 2002 és 2003).
• Megemlékezéseket tartottunk a 100 éves napköziről. (Eger, Szombathely, Bp. XI. és XVII .kerület, 2002 és 2003)E Ajánlást készítettünk az OM részére a napközi otthonok fejlesztése céljából (2002). („Takarékossági okok” miatt semmit sem támogattak.)
• A napközi otthonok pedagógiai örökségéről tanulmányunk a Neveléstörténet c. folyóiratban megjelent (2004).
• Több tudományos konferencián napközis témákkal szerepeltünk (Győr, 2004).
• Akkreditálták a 120 órás napközis nevelői továbbképzési programunkat (2002). Bp. XI. megvalósította!
• Kidolgoztuk a napközi otthoni pedagógusok III. Országos Konferenciájának tervezetét, forgatókönyvét, programját, alap vitaanyagait (2005). Megrendezéséhez csak a pénz hiányzik. Helye biztosítva.

A tagság létszáma 17-ről 50 főre emelkedett. (A belépési nyilatkozatok nem hozzánk érkeznek.)

Hiányosságok

• A vállalt feladatokat (kevés kivételtől; a „legaktívabbaktól” eltekintve) a tagok nem végzik el. A szakosztály vezetőire sok feladat hárul. A szakosztályi ülésekre sokan nem tudnak eljönni. (Ok: munkahelyi vezetők és az utazási költségek.)
• Tagozatainkat nem sikerült létrehoznunk. (Eger jutott e téren a legmesszebbre.)
• A tagdíjbefizetők aránya kicsi. Levélben ösztönözzük a tagokat erre. (Megoldás lenne egy negyedév után a tagsági viszony felfüggesztése. Egy év után annak megszüntetése, felszólítások után.)
• A szakosztály munkájáról a Köznevelés, a Módszertani Közlemények című lapok nem közölték cikkeinket! (A napközi a magyar közoktatásban napjainkban nem téma!) A jelentés beadása után aMódszertani Közleményekben megjelent – a szerk.)
• A megyei; a városi, kerületi pedagógiai intézetek nem foglalkoznak a 120 órás továbbképzési programunk megvalósításával. (A pénz hiányára hivatkoznak.) Bp. XI. kerületének önkormányzata (Molnár Gyula polgármester) teljesen fedezte a költségeket.

Problémák

• A tagsággal való levelezés költségeit az elnök (Gyurcsó Gyuláné) – újabban Bp. XI. Pedagógiai Szolgáltató Központ – biztosítja, vállalja. A társaság titkársága ezzel nem terhelhető.
• Gond az ülések helyének biztosítása is. Gyurcsóné intézete segített eddig. Ezt tovább nem célszerű igényelni.
• A tagság nagy része nem ér rá bizonyos témák alapos kidolgozására (pl. ajánló bibliográfia). Az elnöknek csak az alelnök (Papné Halász Teréz) nyújt segítséget, írásos anyagokat is.

Terveink

• A szakosztály vezetőségének fiatalítása. Értékes jelöltek vannak.
• Megyei tagozatok létrehozása. Ehhez a pedagógiai intézetek segítségét meg kell nyernünk.
• 2005. november 14–16. között országos konferencia szervezése.
• Pályázati lehetőségeket keresünk.
• A napközi otthonok elkészült tízéves fejlesztési koncepcióját, cselekvési programját az Új Pedagógiai Szemle várhatóan 2005. 5. számában közölte. A következő évek szakosztályi programjai a leírtak megvalósítását fogják segíteni.

Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály

Elnök: Prof. dr. Benedek András, elnökhelyettes: Illés Lajosné dr., titkár: Tóth Péter. Szakosztályunk taglétszáma: 52 fő. A félévente megtartott üléseinknek általában a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kara (Budapest, Népszínház u. 8.) ad helyet. Szakosztályunk életét ahttp://www.banki.hu/mpt honlap mutatja be. Itt olvasható az Illés Lajosné által összeállított, a szakosztály 35 éves múltját bemutató történeti visszatekintés is (alapító elnök: dr. Arató Ferenc; alapító titkár: Illés Lajosné dr.).

A 2005-ben 35 éves Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály alapvető célkitűzése változatlan, vagyis a közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás területén zajló nemzetközi trendek figyelemmel kísérése, az oktatás területén folyó összehasonlító pedagógiai kutatásokról vitafórum teremtése. A szakosztály nyitott a pedagógia új értékeire is. Ennek jegyében neves hazai és nemzetközi kutatók bevonásával az információs és kommunikációs technológiák oktatásra gyakorolt hatását feltáró kutatások eredményeinek megvitatására is nagy hangsúlyt fektetünk. Szakosztályunk tagjai kutatási eredményeikről több hazai és nemzetközi konferencián tartottak előadást. Kiemelhető ezek közül a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága által évente megrendezett Országos Neveléstudományi Konferencia, valamint kétévente a Kiss Árpád Emlékkonferencia. Tagtársaink rendszeresen publikálnak a Magyar Pedagógiai Társaság folyóiratában az Új Pedagógiai Szemlében, továbbá a Pedagógusképzés, a Magyar Felsőoktatás és aSzakképzési Szemle című folyóiratokban. Az Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály jó kapcsolatokat ápol a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának Tanárképzési Albizottságával, a Magyar Szakképzési Társasággal és a Nemzeti Felnőttképzési Intézettel is. Ez utóbbiban például kihelyezett ülést is tartottunk. Több tagtársunk aktívan bekapcsolódik a Magyar Pedagógiai Társaság más szakosztályainak – például a Felnőttnevelési Szakosztály – munkájába is.

Nemzetközi kapcsolataink sorából kiemelkedik a World Council of Comparative Education Societies (WCCES) szervezetével való kapcsolatfelvétel. Prof. dr. Kozma Tamás közreműködésével szakosztályunk gondozásában tervezzük kiadni a nemzetközi szervezet Koreában megtartott XI. kongresszusa kiadványkötetének magyar fordítását. Szakosztályunk több tagjának aktív részvétele mellett meleg fogadtatásban részesítettük Prof. dr. Wolfgang Mittert (Deutsches Institut für Internationale Pädagogische Forschung), aki 2003 őszén előadást is tartott szakosztályunkban. 2004 tavaszán a Virtual Electronic Learning in Vocational Initial Teacher Training című szeminárium keretében bepillantást kaptunk az elektronikus oktatásnak a tanárképzésre gyakorolt hatását nemzetközi összehasonlításban bemutató kutatási eredményekbe. Szakosztályunk tagjai megismerhették két hazai mérnöktanárképző intézmény (Budapesti Műszaki Főiskola BGK Mérnökpedagógiai Intézet, Dunaújvárosi Főiskola Tanárképző Intézet) mellett a Huddersfield University (Nagy-Britannia), a Tampere Polytechnic (Finnország), a New University of Lisbon (Portugália), a Fontys PTH (Hollandia), a Heraclion University of Crete (Görögország) és a College of Tyrol (Ausztria) elektronikus oktatási gyakorlatát és legfontosabb kutatási eredményeit.

A félévente megtartott szakosztályi üléseink témakörei a következők voltak az utóbbi két évben.

2003 tavasz • Győri János: Szerkezeti, tartalmi és kulturális különbözőségek az amerikai és a japán tanárképzésben; Tóth Péter: A brit nemzeti alaptanterv bemutatása a magyar tantervi szabályozás tükrében.

2003 ősz • Wolfgang Mitter: A pedagógusképzés tendenciái és problémái Európában.

2004 tavasz • A „Virtual Electronic Learning in Vocational Initial Teacher Training” szeminárium disszeminációs rendezvénye (Témavezető: dr. Pentelényi Pál).

2004 ősz • Kovács Ilma: A francia távoktatás néhány sajátosságáról magyar szemmel.

Vizuális Nevelési Szakosztály

Szakosztályunk változatlanul a klubjellegű életforma szerint tevékenykedik. Működésünkbe – betegségek és egyéb magánéleti problémák miatt kisebb pauza keletkezett, amely most már feloldódni látszik. Tervezett programjaink közül sikeresen teljesítettük a következőket.

Részt vettünk Ádámffy Pál művésztanár „Erdők, völgyek, szép ligetek” c. kiállításának megnyitásán a Magyarok házában. Megnyitotta Környeiné Gere Zsuzsa. Alkotásainkkal és a szervezésben való részvétellel közreműködtünk Kiss Katalin Ágnes kiváló művésztanár kollégánk halálának 5. évfordulóján rendezett emlékkiállításon, amelynek méltó helyet a Nemzeti Tankönyvkiadó Boldizsárné Kovács Gizella által vezetett Galériája adott. Megnyitotta Kovács Károly tagtársunk. Megrendeztük hagyományos Mikulási Klubdélutánunkat, ahol a közös élményekkel, történetekkel, fényképekkel a Szakosztály történetét idéztük fel, megemlékeztünk Füzérné Somsich Kláráról, hajdani titkárunkról, valamint Balogh Jenő vezetésével a Fészek Klubban, illetve az ország különböző helyein megtartott szakosztályi vitaestekről, peripatetikus sétákról.

Megszerveztük szakosztályunk alapítóját, Balogh Jenőt idéző emlékülésünket, születésének 90. és halálának 5. évfordulója alkalmából. Az ülésen dr. Pandur József művészettörténész, Szűcs Istvánművésztanár és Környeiné Gere Zsuzsa mondott megemlékező szavakat. Megjelent körünkben özv. Balogh Jenőné is. Örömmel tudtuk elmondani, hogy a zirci II. Béla Gimnázium művészeti tagozatán Lyka Károly és Barcsay Jenő mellett Balogh Jenőről elvezett műtermet is avattak, amelynek bejáratát egy róla készült freskó díszíti. Ezzel a megemlékezéssel kapcsoltuk össze a MROE bp.-i csoportjával közösen szervezett 4. Módszertani tanakodót A stúdiumok, tanulmányok képességfejlesztő szerepe és módszerei címmel. Korreferátumra felkért kollégáink: dr. Pandur József, Illés Emma, Svasticsné Bogáthy Zsuzsa és Gopcsa Paula voltak. A téma élénk, vitát, aktív közreműködést váltott ki.

Ekkor tartottunk egy rövid megbeszélést a vezetőségválasztó küldöttgyűléssel kapcsolatos feladatainkról, személyekre tett javaslatokról Takács Tamás, Balázs Tibor, Pataki Evelin, Fábián Rózsa részvételével. További javaslatok megbeszélése a most hiányzó tagokkal telefonon kerül sor.

Május 7-én a Pest környéki csavargások programjának megfelelően Szentendrére kirándultunk, ahol központi eseményként a Művészet Malomban a Patak Csoport kortárs alkotóinak kiállítását tekintettük meg. Megszervezője, szentendrei háziasszonya és kalauza Pataky Evelin tagtársunk volt.

Az Etikai Bizottság beszámolója

A megválasztásunk utáni választmányi ülés (Veszprém) úgy döntött, hogy pedagógiai etikai kódexet nem készít a társaság, és ilyen munkálatokban sem vesz részt.

Alapszabály-ellenes tevékenység nem jutott a bizottság tudomására, bejelentés nem érkezett hozzánk.

Rendszeresen képviseltük a bizottságot az elnökség ülésein, néhány területen részt vettünk az elnökség munkájában is.

Egyetértünk az elnökség tervezett alapszabály-módosításával, amelyben az Etikai Bizottságot eseti jelleggel kívánja működtetni. Az új alapszabály elfogadásával a választott Etikai Bizottság tevékenysége megszűnik. Köszönjük az eddigi bizalmat.

2005. április

A Felügyelő Bizottság jelentése

A Felügyelő Bizottság a megelőző években a társaság küldöttgyűlései számára részletes jelentést adott. Most a korábbi esztendőkről és az elmúlt évről szóló jelentések főbb fejlődési mutatóit tömören összehasonlítjuk.

Előzetesen az elmúlt évi ellenőrző vizsgálatok lényegét emeljük ki.

I. A 2004. május 28. és a 2005. május 27. közötti társasági tények

1. Az elnökség változatlanul tervszerűen, rendszeresen tartotta üléseit. Ezekről tájékoztatást kapott a tagság. Kiemeljük az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratban adott kiváló információkat. Ezek a társaság honlapján is elérhetők.

2. A szakosztályok többsége éves terv alapján végezte a munkáját. Ezek eredményeiről és az ülésekről emlékeztetőket adtak az elnökség számára.

Három új szakosztály jött létre, ugyanennyi megszűnt vagy átmenetileg szünetelteti a munkáját.

3. Örvendetes tény, hogy a társaság tagsága csaknem 200 új belépő taggal növekedett. Így egy év alatt 10%-os a létszámnövekedés. A „fiatalítás” többéves programja is mutat eredményeket. Az is tény, hogy a tagság egy jelentősebb része (bár többségük részt vett a szakosztályi üléseken) nem aktív a tervezett feladatok megoldásában. Ennek okai többfélék. A legjelentősebb ok a nagyfokú elfoglaltság és a megélhetésért való küzdelem, valamint hogy a munkahelyi vezető akadályozzák ebben őket.

4. A társaság működési feltételei elfogadható mértékűek. Az infrastrukturális fejlesztésre nincs anyagi fedezet. A fénymásoló felújítására nem jutott pénz. A most használt fénymásolót más civil szervezettől kölcsönözték.

A kapott támogatások az elmúlt évben növekedést mutatnak. Az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Civil Alapprogram, a Nemzeti Felnőttképzési Intézet támogatása nélkül a társaság jóval kisebb hatékonysággal működhetne.

2005. április 16-án új helyiségbe költözött az MPT (V., Budapest, Petőfi S. u. 3. földszint), mely jelentős anyagi terheket is jelentett.

A pályázati lehetőségek kihasználásával élt a társaság néhány szakosztálya. A jövőben ez még általánosabbá válhatna.

5. Elismerésre méltó (ezek arányát tovább kellene növelni) a társaság több kiadványa (Felnőttképzési lexikon, Gáspár László és Gyulai Ágost stb.). Szerencsés lenne, ha ezekből a tagdíjat fizető tagok kedvezményes példányokat vásárolhatnának a titkárságon.

II. A Magyar Pedagógiai Társaság vizsgált időszakra vonatkozó pénzügyi és számviteli gazdálkodásának ellenőrzése

Az Ellenőrző Bizottság ez évben is tartott vizsgálatot. A vizsgálat 2005. április 14-én volt, szúrópróbaszerű módszere kiegészíti a könyvvizsgálói, könyvelői munkát.

A Magyar Pedagógiai Társaság 2004-ben is – az előző évekhez hasonlóan – közhasznú szervezetként gazdálkodott.

A 2000. évi C. tv. meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, közzétételre vonatkozó követelményeket.

Ennek értelmében az MPT a Számviteli törvény előírásainak megfelelően elkészítette az alábbi szabályzatokat: számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, leltárkészítési és leltározási szabályzat, költségtérítési szabályzat, a szervezeti egységeknek, az MPT titkárságon kezelt bevételeivel összefüggő szabályait, a szervezeti egységeknek juttatott támogatás felhasználásnak szabályzatát.

Működéséről egyszerűsített éves beszámolót készített. A gazdálkodási tevékenységről a Társaság Elnöksége közvetlenül, illetve a Felügyelő Bizottságon keresztül tesz jelentést a Küldöttgyűlésnek.

A szervezet vezetői munkájukat ellenszolgáltatás nélkül végzik. Az irodát egy részmunkaidős alkalmazott vezeti gondosan és precízen.

A társaság a kettős könyvvitelnek megfelelően a tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan nyilvántartást vezet, amely az eszközökben és a forrásokban bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően.

A gazdasági események rögzítésére analitikus nyilvántartásokat vezetnek: befektetett eszközök, készletek, szállítói tartozások, személyi jövedelemadó, egyéb adó, adójellegű elvonások, szigorú számadási nyomtatványok nyilvántartása.

Minden gazdasági műveletről és eseményről, amely az eszközök és források változását idézi elő, bizonylat készül. A bizonylatok kiállítása szabályszerű, az általános alaki és tartalmi követelményeknek megfelelő, az esetleges hibáknál a javítás előírásszerűen megtörténik.

A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát a társaság képviseletére jogosult személy aláírásával igazolja. A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról megfelelő a nyilvántartás.

A társaság éves gazdálkodási terv alapján működik.

Bevételek

Saját forrásból (tagdíjak, 1%-os adófelajánlások); támogatás egyéb forrásból (önkormányzatok, magánszemélyek, könyvkiadók, posta ); egyéb forrásból igényelt támogatás (NCA, OM, NFI...).

Kiadások

Bér- és bérjellegű kifizetések (1 fő részmunkaidős nyugdíjas, megbízási díjak), dologi kiadások (bérleti díj, kommunikációs költségek stb.).

A bevételekről és a kiadásokról a társaság a szabályzatban előírt módon analitikus nyilvántartást vezet. Az analitikus nyilvántartások szabályszerűen kiállított bizonylatokkal, dokumentumokkal alátámasztottak. A költségek elszámolása pénzforgalmi szemlélettel történik, a költségek azt az időszakot terhelik, amikor azok felmerültek. A költségek elszámolásának módja, bizonylati rendszere a szabályzatban foglaltaknak megfelel.

A bevételi és kiadási pénztárbizonylatokon, a beérkezett szállítói számlákon, valamint a bankszámlakivonatokon a gazdasági események kontírozása, a főkönyvi számlára való hivatkozás pontosan látható.

A pénztárbizonylatok alapján történő készpénzmozgásról időszaki pénztárjelentés készült.

A könyvelés az ABC 80ft könyvelői programmal történik.

A tag- és a tagdíjnyilvántartás is számítógépen történik.

A társaság az áfa-törvény alapján tárgyi adómentes.

A személyi jövedelmek számfejtése a törvényi előírásoknak megfelel, az adók és egyéb kötelezettségek levonása az Szja-tv. és a speciális szervekre vonatkozó előírások figyelembevételével történik.

A Felügyelő Bizottság. az ellenőrzéskor bemutatott bizonylatok. nyilvántartások alapján a Társaság működését szabályozottnak és törvényesnek találta.

III. Az elmúlt évekről adott jelentéseink főbb fejlődési mutatói

A többévi munka hatására nőtt a társaság presztízse.

A megváltozott elnökség elnöki és főtitkári irányítással elismerést érdemlő munkát végzett. Tervszerű, alapos, kritikus és rendszeres az elnökség munkája.

A szakosztályok működése a legtöbb esetben elismerésre méltó. A vidéki tagozatok létrehozása csak néhány esetben sikerült. E téren az új ciklusban átütőbb eredményeket kellene elérni! A vidéki gyakorló pedagógusok tömegesebb bevonására lenne szükség. Az egyetemek, főiskolák oktatói között még határozottabban kellene tagokat toborozni.

A társaság titkársága az elmúlt években csak nagy erőfeszítéssel tudta ellátni feladatait. Nagyon indokolt lenne a feltételek további javítására.

Külön említést érdemel a társaság új alapszabályának létrehozása. Ez lehetőséget ad a még eredményesebb munka végzéséhez.

Budapest, 2005. április 25.

A jelentés összeállításában rész vett Horváthné Varga Csilla felkért pénzügyi szakember.

Közhasznúsági jelentés 2004

A Magyar Pedagógiai Társaság 2004-ben közhasznú szervezetként fejtette ki működését. Szakmai rendezvényei követték az alapszabályba foglalt célokat, ezek nagy nyilvánosság előtt zajlottak, sok rokonszenvező kolléga, sőt laikus vett részt rajtuk.

Programjainkról tájékoztatást adtunk a sajtóban, honlapunkon. Hírlevelünk évente két ízben jelenhetett meg.

Működési bevételeinket alapszabályunk szerinti tevékenységekre fordítottuk. Támogatóink előtt rendben elszámoltunk a ránk bízott erőforrásokkal. Bevételeink túlnyomó részét támogatások, célfeladatra szóló megbízások képezik, növekedett a tagdíjbevétel (több tagtársunk felülfizetése révén), valamelyest csökkent az 1%-os adófelajánlás. Fő támogatóink. OM, NCA, NFI, a főváros, konkrét esetben a II., XII., XIX., XXI. kerület, Földes, Ebes, Békéscsaba, Salgótarján, Martonvásár Önkormányzata. Egy-egy akcióhoz, könyvkiadáshoz széles körű támogatói kört sikerül megnyerni, e partnereink külön-külön nem jelentős, de összességében annál jelentősebb támogatást nyújtanak évről évre. A reálgazdaság megszólítása támogatásért igen nehéz. Az OKKER, a Műszaki Kiadó, az Apáczai Kiadó, a MATÁV, a Magyar Posta, a Hungarokábel Rt. jelent meg támogatóink között.

Sajnálatos, hogy szervezeti egységeink működéséhez a hozzájárulás minimális, ez is főként célzott rendezvénytámogatás – egy-egy központi pályázat feladataiban való részesedés arányában.

Irodánk kihasználtsága nőtt, civil partnerekkel kialakított együttműködéssel csökkentettük a fenntartás terheit.

Az adminisztrációs feladatokat részmunkaidős irodavezető látta el a legnagyobb megelégedésre. Örvendetesen nőtt az elnökségi tagok s más aktivisták közvetlen gyakorlati segítsége. Munkánkat segítette, hogy gyakorló éves művelődésszervező hallgatók végeztek társaságunkban szakmai gyakorlatot.

Választott tisztségviselőink vezetői munkájukat önkéntes munkában, térítés nélkül látták el.

A Magyar Pedagógiai Társaság 2005. évi küldöttgyűlése 2005. május 27.

Az ugyanezen a napon a határozatképesség biztosítása érdekében másodízben összehívott küldöttgyűlésen 109 küldött jelent meg. Ádám György elnök megnyitójában köszöntötte az MPT 1967. évi újjáalakulásának idején tevékeny és ma is küldöttként aktív tagjait (Bakonyi Pált, Csoma Gyulát, Füle Sándort, Illés Lajosnét, Kelemen Elemért, Széchy Évát, illetve Benő Kálmánt, Drahos Ágostont, Kapor Károlyt, Nyirkos Tibort, Veszprémi Lászlót, Tölgyesi Józsefet), és megemlékezett elhunyt tagtársainkról (így Bodó Lászlóról, a Hazafias-Honvédelmi Nevelési Szakosztály alapító elnökéről). A küldöttgyűlés nyílt szavazással ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a napirendet: a munkabizottságok megválasztása; beszámolók és előterjesztések vitája; javaslat az alapszabály módosítására; a tisztségviselők megválasztása ASZ, KGY által megválasztandó személyek megválasztása. Az ülés levezető elnöke Feith Bence; a mandátumvizsgáló bizottság tagjai: Pilhoffer Ferenc, Ollé János, Fábry Béla; a szavazatszámláló bizottság tagjai: Zsadányi László, Botár Béla, Garaj Erika; jegyzőkönyvvezető: Kraiciné Szokoly Mária, hitelesítők Simon Mária, Csillag Ferenc.

Az ökonomikus tárgyalás érdekében az előterjesztők nem tettek szóbeli kiegészítést a megküldött dokumentumokhoz. Az elnök felolvasta Csizmadia Ferencnének a nevelés, a családpedagógia érdekében leírt, a társaság törekvéseiről elismeréssel szóló írásos hozzászólását. Hozzászóló nem volt. Az előterjesztők közül Trencsényi László szólt. Kifejtette, hogy a hozzászólások elmaradása nem a közönyt jelzi, hanem a küldöttek ezzel az anyagok mögötti tisztességes munkát, közelebbről az előterjesztések mögötti alapos előkészületet honorálják. Jelezte, hogy a távollévők közül sokan Sopronban, a Felsőoktatási Szakosztály Óvodapedagógus rendezvényén vannak. Majd átadta a Makarenko Munkabizottság Petrikás Árpád-emlékdíját Szakáll Istvánnénak, a vendéglátó Szent István Gimnázium nyugalmazott igazgatójának.

A küldöttgyűlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül 108 szavazattal külön-külön elfogadta az MPT Elnöksége, az Etikai Bizottsága, Felügyelő Bizottsága beszámolóit és a 2004. évi közhasznúsági beszámolót.

Trencsényi László terjesztette elő az alapszabály módosításának javaslatát. Mivel az új alapszabály tervezetét az MPT minden fóruma, kiemelten választmánya megtárgyalta, az előterjesztő most csak néhány kiemelést tett. Kifejtette, hogy korszerűsítő és karbantartó változtatásokról van szó, a módosítás oka a közhasznú szervetté válás is, hiszen évente kell ügydöntő küldöttgyűlést tartani. Korábban ez a feladat a választmányra hárult. Évek óta a választmány valójában igazi szakmai grémium, párbeszédfórum. A vezetők éves értekezlete pedig szintén valóságos testületté vált. Az elnökség struktúrájának változtatását a „felügyelő” elnökségből „dolgozó” elnökség szükséglete indokolja. Az alapszabály legfontosabb új elemei: a választmány megszüntetése és helyette (a társaság jogelődjének létszámára szimbolikusan emlékeztető) 100 fős Szakmai Kollégium létrehozása, amelyben a delegált és a választott tagok aránya mintegy kétharmad/egyharmad (62–38 fő). Míg a küldöttgyűlésre minden tíz MPT-tag után egy fő küldött, a Szakmai Kollégiumba minden 50 fő után egy fő Szakmai Kollégiumi tag választható. A szervezeti egységek működésére nézve szigorú, bár méltányos feltételrendszert (ún. működési minimumot) ír elő az új alapszabály. Fábry Béla javasolta, hogy az elnökségi tagok a mindenkori küldöttgyűlésen ne a szervezeti egységek delegálta küldöttként vegyenek részt, hanem „hivatalból”. Az új vezetési struktúra és szervezeti felépítés a következő: egy fő elnök, egy fő ügyvezető elnök, két alelnök (szakmai-tudományos kérdésekkel és a szervezeti élettel, a társadalmi kapcsolatokkal foglalkozó alelnökök), továbbá öt fő elnökségi tag. A társaság gazdasági működését az határozza meg, hogy közhasznú módon végzi munkáját, ez feltétele annak, hogy az alapszabály engedélyezze a gazdálkodói tevékenységet.

A vitában Széchy Éva örömét fejezte ki a Szakmai Kollégium megalakulása kapcsán, mert úgy látja, hogy szükség van olyan szakmai fórumokra, ahol meg lehet vitatni a neveléstudomány elméleti kérdéseit. A társaságnak összetettebb a feladata annál, mint hogy a mindenkor adott oktatáspolitikai gyakorlatot magyarázza. A pedagógusok nem kapnak igazán argumentált válaszokat kérdéseikre, ezért fontos a Szakmai Kollégium létrehozása. A vezetői kollégium létrehozását is támogatja, mert felgyorsítja az információáramlást, a vezetők információt és tapasztalatot cserélhetnek egymással és az elnökséggel. Úgy látja, hogy mind a hagyományokat, mind a jelenkori szükségleteket jól szolgálják az új testületek. Gilicze Zoltán javasolta az alapszabály 17. §-ának módosítását: a befizetett tagdíjakon automatizmus alapján az elnökség és az adott szervezeti egység 60–40%-ban osztozzon. Ez motiválná a tagságot több rendezvény megvalósítására, és segítené a helyi infrastruktúra működtetését. Gál András felhívta a figyelmet a család és nevelés fontosságának hangsúlyozására a társaság munkájában, mert úgy látja, hogy napjainkban a legnagyobb probléma a családi nevelésben területén észlelhető. Javasolta az Óvodai Nevelési Szakosztálynak, hogy a családi nevelés kérdését helyezze előtérbe. Harangi László az alapszabály szellemiségével, tartalmával részleteivel egyetértett, de hiányosságként jelölte meg, hogy az élethosszig tartó tanulás mint kifejezés nem szerepel az alapszabályban. Szövegszerűen javasolta a 2. § 3. sorában az élethosszig tartó tanulás fogalmának megjelenítését. Csizmadia Ferencné Gál András hozzászólásához kapcsolódva javasolja a 3. §. 1. pontjának kiegészítését a családi nevelés fontosságának hangsúlyozásával, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a társaság a mindenkori kormányzatnál képviselje a nevelés fontosságát. Blazsek József Széchy Évához csatlakozva hangsúlyozta, hogy a perspektivikus kérdésekre kell koncentrálni. Nem támogatta a létszámarányosságot a Szakmai Kollégium létrehozásakor, ehelyett javasolja, hogy a meglévő szervezeti egységek azonos létszámot delegáljanak az új testületbe. Szőts Judit a határon túli magyar pedagógusok nevében megköszönte a társaság szakmai és emberi együttműködését.

A válaszokban Trencsényi László egyetértett az egész élethosszig tartó tanulás és a nevelés hangsúlyozásának kérdésével. Megjegyezte, hogy a „harcos kiállás” mögött kellene hogy legyenek hatékonyan működő elméleti szakosztályok. Ezért mértéktartóbb megfogalmazásokat javasolt s a szöveg terjedelmi növelésének elkerülését. Kompromisszumként a célok megfogalmazásánál javasolt tömör kiegészítést. Fábry Béla válaszában azt hangsúlyozta, hogyha a szervezeti egységenként automatikusan osztják el a tagdíjbevételeket, akkor a nem működő „fantomszervezetek” is kapnak pénzt. Ezért javasolta, hogy maradjon az eredeti szöveg. Alternatív javaslatként összegezte a Szakmai Kollégium belső arányaira vonatkozó észrevételeket.

A szavazás során az elnökség javaslatai kaptak többséget. Ezután az alapszabály teljes szövegét az elfogadott módosításokkal a küldöttgyűlés 96 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodással elfogadta, és ezzel az új alapszabály életbe lépett.

Köpf Lászlóné, a Jelölő Bizottság elnöke tett jelentést. Ismertette a javaslatokat, és indokolta is azokat, röviden méltatva a jelölteket (a kiosztott tájékoztató alapján megismerhettük azokat a neveket is, akiket az előkészítés során javasoltak, de végül nem jelöltek).

Elnök: Ádám György; ügyvezető elnök: Trencsényi László; tudományos alelnök: Hunyady Györgyné, szervezeti alelnök: Fábry Béla. Elnökségi tagok: Csillag Ferenc, Karlovitz János Tibor, Kraiciné Szokoly Mária, Vass Vilmos, Villányi Judit. Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke: Kiss Endre. A szerkesztőbizottság tagjai: Nyirkos Tibor leköszönt, helyette Zsadányi Lászlót javasolta a bizottság, más változtatást nem javasol. (Jelölés érkezett Tóth Béláné személyére, de ez nem előzte meg a Jelölő Bizottság javaslatait.)

A Szakmai Kollégium összetételéről hosszabb diskurzus zajlott. Végül 94 fős listáról választották ki a küldöttek azt a 38 személyt, akikkel 100 főre egészül ki a testület (100 fős volt a Magyar Paedagogiai Társaság is), hiszen 62 főt korábban a szervezeti egységek már delegáltak. A Szakmai Kollégium megválasztott (38 fő) tagjai: Ádám György, Bakonyi Anna, Bakonyi Pál, Báthory Zoltán, Csizmadia Ferencné, Deák Ferenc, Fábry Béla, Feith Bence, Ferge Zsuzsa, Füle Sándor, Gerebenné Várbíró Katalin, Hunyady Györgyné, Karlovitz János Tibor, Kelemen Elemér, Körösfői László, Knausz Imre, Koltai Dénes, Köpeczi Béla, Kozma Tamás, Laurenszky Ernő, Mihály Ottó, Nádasi Mária, Nahalka István, Pataki Ferenc, Patkós András, Romhányi Flóriánné, SchüttlerTamás, Szakáll Istvánné, Szeszler Anna, Széchy Éva, Szőts Judit, Tölgyesi József, Újfalusi József, V. Fónagy Erzsébet, Vass Vilmos, Vizelyi Ágnes.

Zárszóként Villányi Györgyné felhívta a figyelmet a Staféta-táborra, Köpeczi Béla tiszteletbeli elnök kívánt sikereket, Ádám György a társaság biztató jövőjét ecsetelte („fluctuat nec mergitur” – idézte, elismerését fejezte ki azért, hogy bonyolult közéletünkben nem első prioritásként is ily erős helytállás mutatkozik.Trencsényi László hivatkozott arra, hogy a pedagógustársadalom civil szervezettségének alacsony fokán sok kollégánkat kell megszólítani, mert szükségük van arra, hogy „első prioritásként” tartozzanak szakmai szervezethez. Ígérte, hogy az élethosszig tartó tanulás és a nevelésnek adott rendszerszintű prioritás jegyében irányítja az elnökséget, hogy a tagdíj-visszatérítés elveinél tekintettel lesz a kisebbségi javaslatra, visszaigazolta, hogy a Szakmai Kollégium összetételében organikusan érvényesült a javaslat. A szervezeti egységek fokozódó aktivitását igényelte. Fábry Béla a szervezeti változtatásokat méltatta, felvetett néhány, a következő alapszabály módosításig „tesztelendő” problémát.

A jó hangulatú küldöttgyűlést a délutáni órákban az elnök zárta be.

Az élet megy…

Május 26–27-én Sopronban nagyszabású konferenciát rendezett a Felsőoktatási Szakosztály. Az eredmények ismertetésére visszatérünk. Ezzel a szakosztály teljesítette tervét: valamennyi pedagógusképzési szint gondjait, eredményeit számba vette az átalakuló felsőoktatásban.

A Győr-Sopron Megyei Tagozat folytatta a Magyarok a nagyvilágban című konferenciasorozatát.

Weblapot indított a Korczak Munkabizottság. http://www.korczak.iweb.hu

Ülésezett a Makarenko Munkabizottság. Pataki Ferenc gondolatairól folytatott vitát, az úttörőházak kutatásáról szóló jelentést hallgatott meg, s megtekintette Ny. Ekk 1931-ben készült klasszikus filmjét, aBelépő az életbe című, a makarenkói hagyományokból építkező alkotást. A Petrikás-díj kitüntetettjei: Kovács Istvánné (posztumusz) polgári iskolaigazgató, Ferenczi István, nyírmadai, Szakáll Istvánné budapesti iskolaigazgatók, Bakonyi Pál.

Békésben megkezdődtek egy differenciálás-integrálás tárgyú konferencia előkészületei.

Június 26–29.: Staféta-tábor Csillebércen. A tematikus középpont: az értékelés (az oktatás-nevelés minden szintjén).

Szeptember 8–10.: körösfői-kolozsvári kirándulás.

Szeptember 30.: a Tanulás ünnepe. Az MPT a hagyományos rendezvénysorozat vidéki (salgótarjáni, szuhakállói, békéscsabai, bajai stb.) helyszínei mellett kísérletet tesz új, belvárosi irodája (Petőfi Sándor utca 3.) környezetének „birtokbavételére”. Megkezdődött az „Átjáróban a tudás” című programok szervezése.

A Magyar Pedagógiai Társaság új címe: 1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 3.
Telefonszáma változatlan: (1) 302-3494
Postacím: 1388 Budapest Pf. 84.
http://www.pedagogia-online.hu