Tájékoztató a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről

Staféta-tábor 2005. nyár

Válaszúton a pedagógiai értékelés

A címben jelzett kérdéskör állt a Magyar Pedagógiai Társaság 2005. júniusi Staféta-tábora programjának középpontjában. A Csillebércen már harmadik ízben sorra kerülő rendezvény szimbolikus nevében mindeddig a pedagógusszakmát alkotó különböző nemzedékek találkozásán volt a hangsúly, ehhez most hozzá lehetett tenni: a különböző szakmai nézőpontok közti gondolat- és tapasztalatcsere volt meghatározó, hiszen a civil szervezet tagságát alkotó különböző szakmai csoportok értékelési filozófiájának sajátosságai találkozhattak.

Makrotársadalmi összefüggéseket keresett az oktatásszociológus, aki a tudástársadalom kialakulása – ebben a kompetenciákban való szakmai gondolkodás – szempontjából prognosztizálta a formatív értékelő funkció hangsúlyos előtérbe kerülését és a szummatív értékelés alkonyát. A tábori körülményekhez illeszkedő, drámapedagógiai elemeket alkalmazó bevezető játékban mindenkinek saját élménye lehetett az iskolai osztályozás geneziséről: egy jezsuita iskola 17. századi, barokk versenyrendszerét élhettük meg – győztesként, vesztesként. Az óvodapedagógia árnyalt, fejlesztésre orientált eszközrendszerével „henceghettek” az óvónők. (Vita persze ebben a körben is akadt: a megfigyelésekre alapozott adatok ugyan mihez is viszonyíthatóak: nem veszélyes-e már egy olyan szempontrendszer is, mely a „korához képest” megszorítást alkalmazza, s ezzel óhatatlanul egységesítő normát állít: az egészséges fehér középosztályét.)

Működtethető-e egy viszonylag nagy szervezet a kinek-kinek kijáró, saját fejlődéséhez viszonyított értékelési rendszerrel? S ha igen, akkor a diagnózisállítás feladatai, dokumentálása nem veszik-e el a nevelési folyamattól az időt?

Ez a konstruktívan meditatív gondolkodásmód folytatódott a tábor programjai között is kiemelkedő eseményen, Nádasi Mária és Hunyady Györgyné „író-olvasó” találkozóján, amelyet az iskolai szöveges értékelésről tartottak hasonló című könyvük kapcsán. A Staféta-tábor résztvevői nyitottak, fogékonyak voltak a hallott újdonságra, de árnyaltan látták a buktatókat, a formalizálódás veszélyeit, a szöveges értékelés idő- és munkaigényét. A reform versus innováció dilemmában inkább a jól támogatott, de a szerves fejlődést segítő innovációt részesítették (volna) előnyben. Hasonlóan értő és higgadt tapasztalatcsere folyt az érettségiről is. Frissen „érett” diákok voltak a fórum megszólalói Zsadányi Lászlóócsai gimnáziumigazgató moderálásában. Az egyéni életúttervezés a tanulási folyamatba lép! Ebben látták az egybegyűltek a kétszintű érettségi mégoly barokkosan (amolyan felvilágosult abszolutistán) burjánzó megoldásrendszerét.

Szó esett a felsőoktatási értékelés dilemmáiról is, bár a jelenvoltak úgy látták: ez külön „misét” érdemelne. Mit jelent az a helyzet, amikor az oktatásban a szelekció – Bologna nyomán – felkúszik 21 éves korig? Hol érvényesíthető, hol érvényesítendő az értékelés szelektáló funkciója? Hol a határa a formatív értékelésnek? Különösen kényes kérdés ez a pedagógusképzésben, ahol a – jóformán utolsó, ezért vélhetően befolyásos – tanári mintát látja, kapja a pedagógusjelölt. Rituálé az államvizsga vagy valódi megmérettetés? Mit tükröz a tanári mesterség szempontjából a vizsgák tételsora, s mit tükröz a gyakorlótanítás érdemjegye?

Egyenes út vezetett ezektől a kérdésektől az intézmények, illetve a rendszer teljesítményértékelésének kérdéseiig. Jól érzékelhető: a közoktatási minőségfejlesztés jó tapasztalatai hatékonyan és teljesítményfokozóan maradtak meg a rendszerben.

Bizony itt van még a partnerközpontúság gondolata is! Hiszen esetről esetre kitűnt: az értékelés reformja csak új nevelésképpel, új iskolaképpel valósítható meg. S ezen intézménykép kulcseleme a nevelési partnerek közti felelős együttműködés. Ez a társadalmi részvétel pedagógiája, ez a táguló intézményi funkciók pedagógiája, ez a különböző nemzedékek „lifelong” együtt tanulásának pedagógiája, sőt a globalizáció viszonyai között egyre inkább a „multikulturalizmus” pedagógiája is. Olyan aktív intézményi feladatvállalás, melytől ez az „együttélés” éppenséggel nem idegen – legyen akár óvoda, mely e-pontot szervez a szülőknek, általános művelődési központ, ahol különböző tanuló, művelődő, játszó generációk és szereplők különböző értékelési kultúrát igényelnek és ajánlanak fel egymásnak és értelmiségi segítőiknek. Vagyis a pedagógiai értékelés egyben társadalomfejlesztési, közösségfejlesztési kihívás is.

Összegezhették és értékelhették a táborlakók az elvégzett munkát, a kicserélt gondolatokat. Stílszerűen a kiérdemelt formatív értékelés, a dicséret után, melyet a táborzáró táncház értő hagyományőrzői fogalmaztak meg egy új műveltségelemet, a dél-alföldi néptáncot frissen tanulók számára.

Az MPT szervezeti egységeinek gazdag ősze

Gyorshírek lezajlott és tervezett programokról (az elnökséghez érkezett információk alapján)

• Átjáróban a tudás az MPT-irodában (benne jubilánsok köszöntése, a Korczak Munkabizottság ülése, beszélgetés a kisgyermeknevelésről, beszélgetés az öregkori tanulásról, főiskolások kórusa, graffitifestés (MROE-vel), népzenei bemutató, könyvvásár. Minderről tudósított a regionális tévé, a Köznevelés, a Mentor, az MNT (Tanulás ünnepe).
• A Békés Megyei Tagozat előadásokat szervezett a megyei TIT-tel közösen. Előadók és címek: Nagy Sándor, az MPT Békés Megyei Tagozat elnöke október 17-én A munkaerőpiac elvárásai a munkaerővel szemben; Komjáthy Nóra tanár október 18-án A tanulásról általában, a nyelvtanulás sajátosságai; október 19-én dr. Novák Pál, az MPT Békés Megyei Tagozat titkára Életmód és tanulás; Blága Gyula szociálpedagógus A munkahely megszerzését és megtartását elősegítő tréningje e hónap végén két ízben, továbbá angol és német nyelvvizsgára felkészítő tréningek dr. Hrabovszki Erika, Mravik Anna, Obsutz Anita, Pap Emőke Sarolta vezetésével (Tanulás ünnepe).
• Segítők Műhelye Csobánkán: RÉT II. Konferencia (a Nemzetiségi Szakosztállyal együtt).
• Több tagtársunk és aktivistánk részvétele az V. Neveléstudományi Konferencián.
• Az Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály az érettségiről konzultált a Szent István Gimnáziumban október 11-én a Békés Megyei Tagozat megyei szakértői egyesülettel. Új helyzet, új kihívások – esélyteremtés címmel kétnapos regionális konferenciát tartottak Békéscsabán október 14–15-én.
• A Bács-Kiskun Megyei Tagozat a Családpedagógiai Egyesület Bács-Kiskun megyei régiójának vezetőségével 2005. október 19-én családpedagógiai szakmai előadásokat és megbeszélést szervezett.
• Ülést tartott az Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály.
• A Napközis Szakosztály vezetőségi ülése.
• Az Informatikai Alapú Tanulás Szakosztály ülése.
• Gyertyánffy-emlékülés és koszorúzás (az OPKM-mel).
• A Hajdú-Bihar Megyei Tagozat újjáalakulása Karlovitz Tibor elnökségi tag segítségével, Nanszákné Cserfalvi Ilona elnökké választásával.
• Informatikai eszközök használata a tanítási órákon (pedagógusok részére). Helyszín: Gárdonyi Géza Általános Iskola, Szuhakálló, október 25. (Tanulás ünnepe).
• A Hagyományismereti Szakosztály konferenciája a néphagyományról (ELTE TÓFK), október 27. (Tanulás ünnepe).
• A Felnőttnevelési Szakosztály országos konferenciája a TIT-stúdióban Civil szervezetek és felnőttek tanulása címmel október 28-án.
• Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottsági ülése október 28-án.
• A Pest Megyei Tagozat programja: igazgatóhelyettesek konferenciája október 24-én az OKKER-rel (Tanulás ünnepe).
• A Nógrád Megyei Tagozat programsorozata: Balassagyarmattól Salgótarjánig, Bátonyterenyétől Diósjenőig. Október 28-án nagykonferencia az esélyegyenlőségről, az Életutak című kiadvány közreadása, vetélkedők, találkozók, bemutatók, állásbörze stb. (Tanulás ünnepe).
• A Hagyományismereti Szakosztály Fejlesztés népi játékokkal című konferenciája november 9-én.
• A Makarenko-munkabizottság vitadélelőttje Pataki Ferenc Nékosz-legendák című könyvéről a szerző részvételével november 9-én.
• A 21. század technikája az általános iskolában. A szuhakállói Gárdonyi Géza Általános Iskola bemutatása, ismerkedés a számítógéppel, az internettel november 9-én.
• Diszlexiás tanulók érettségire felkészítésének új módszerei az Öveges József Gyakorló Középiskolában. Szakmai nap november 9-én és 16-án a Fővárosi Pedagógiai Napok keretei között.
• Kisgyermeknevelési Szakosztály: Az EU hatása a kisgyermeknevelésre. Szakmai megbeszélés november 10-én. OKKER (Tanulás ünnepe).
• Kerekgedei Makó Pál Szakosztály: Varga Tamás-napok november 10–11.
• Emléktábla-avatás a budaörsi Erzsébet-otthon centenáriumán, november 18-án.
• A Családpedagógiai Szakosztály ülése november 25-én (a Családpedagógiai Egyesülettel).
• A Neveléselméleti Szakosztály és a Fővárosi Tagozat közös tanácskozása november 24-én a kompetencia kérdésköréről.
• Szakmai Kollégium alakuló ülése november 30-án. Előadó:Bányai Éva az „affektív tudományok” és a nevelés kapcsolatáról.

Átjáróban a tudás

Ezzel a címmel tartotta meg a Magyar Pedagógiai Társaság szeptember 30-án új belvárosi irodája műemlék passzázsában (Budapest, V. Petőfi Sándor utca 3.) A „Tanulás ünnepe – a művelődés hete” elnevezésű civil kezdeményezés, a „lifelong learning” jegyében hagyományosan sorra kerülő országos, sőt EU-szintű programfolyam előrendezvényét. A kora őszi nonstop rendezvény megnyitójában – a programban segítőként közreműködő budai képzősök megindító erejű kamarakórus-koncertje után – Trencsényi Lászlóügyvezető elnök beszélt az ország számos településén immár negyedik éve megszervezett programokról, amelyek célja felhívni a figyelmet a tanulás, a magasrendű emberi kultúra értékeinek fontosságára és az értékközvetítés felelősségére. Az egész napos program részeként – az MPT 2005. évi jubilánsainak ünneplő társaságában – Ádám György professzor, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke szólt az élethosszig tartó tanulás fontosságáról, és válaszolt az érdeklődő hallgatóság kérdéseire. A délutáni programot a kisgyermeknevelés kérdéseivel kapcsolatos beszélgetés, a Korczak-munkabizottság ülése, grafiti- és pólófestés (az MROE és a Szent Imre Gimnázium tanulóinak közreműködésével), majd a Szerémi testvéreknépzenei bemutatója és a résztvevők tánca zárta. Az MPT-t támogató könyvkiadók és terjesztők, sajtóorgánumok rögtönzött vásárt tartottak.

A Magyar Pedagógiai Társaság 2005. őszi rendezvényei a Tanulás ünnepe – a Művelődés hete égisze alatt

A „Tanulás ünnepe – a Művelődés hete” elnevezésű, az európai gyakorlatból jól ismert rendezvénysorozatot Magyarországon először 2001-ben a Magyar Népfőiskolai Társaság, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Pedagógiai Társaság mint alapítók rendezték meg, együttműködve a Német Népfőiskolai Társaság Nemzetközi Intézetének magyarországi projektirodájával és az Általános Művelődési Központok Országos Egyesületével, azzal a céllal, hogy a tanulás mielőbb, mindenki számára, szabadon hozzáférhetővé váljon.

A programok kiemelt célcsoportjai: a kultúraközvetítésben elkötelezett értelmiség, illetve a tanulási lehetőségekhez való hozzájutásban hátrányos helyzetük miatt akadályoztatott társadalmi csoportok voltak.

Az országos program rendezvényeinek száma 2002–2004 között – egyre nagyobb állami figyelem és támogatás mellett – meghaladta a százat, a rendezvények megvalósításában részt vevők száma az ezer főt és az érintettek száma a 17 000 főt. A bekapcsolódó szervezetek egyre több régióban és településen, egyre színesebb programokkal hívják fel a figyelmet az élethosszig tartó tanulás jelentőségére. A helyi programok célközönségüket és témájukat tekintve is széles spektrumot fognak át, de mind a kisebb, helyi rendezvények, mind az országos és esetenként nemzetközi események rendkívül fontosak, innovatív erejűek az adott körben. A rendezvénysorozat fő profilját elsősorban a szakmai programok, konferenciák, tapasztalatcserék, előadások, kiállítások, interaktív programok, bemutatók, nyílt napok és a szórakoztató jellegű utcai népünnepélyek, fesztiválok jelentették, felhívták a figyelmet az ország és az egyének jövője szempontjából egyaránt fontos felnőttkori tanulás jelentőségére, a változó hazai felnőttképzés lehetőségeire.

A korábbi években a rendezvénysorozat fővédnökségét az Országos Felnőttképzési Tanács vállalta el, a megvalósítást az évek során már számos szervezet és intézmény – többek között a Nemzeti Felnőttképzési Intézet, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és médiatámogatóként a Magyar Rádió – támogatta.

Országszerte több program hagyományteremtő célzatú volt. Így a „Tanulás ünnepe – Művelődés hete” rendezvénysorozat sokat tett a felnőttképzés és „az utánpótlás-nevelés” területén is, hiszen a programsorozat éveken át kiváló alkalom volt arra, hogy az ország tizenöt művelődésszervező szakos képzést folytató felsőoktatási intézményének hallgatói és az andragógiai szakma bemutatkozhasson és hallasson magáról. Így vált a „Tanulás ünnepe – Művelődés hete” a művelődésszervező szakos hallgatók és az andragógusok ünnepévé, szakmai találkozójává. Ugyanakkor gyarapodóban a „civil” lakosságot, a lehetséges „tanulókat” megszólító programok száma is. Ezt célozta a központi rendezvény is a Petőfi Sándor utcai átjáróban.

A Magyar Pedagógiai Társaság szervezeti egységei az alapítás évétől igen nagy súllyal vettek részt a Tanulás ünnepe országos méretűvé tételében, mind a központi rendezvényekben, mind pedig – gyakorta a partnerség jegyében – konzorciumot alkotva az adott település civil szervezeteivel.

2005-ben az elhúzódó/elmaradó pályázati támogatások ellenére a Magyar Pedagógiai Társaság töretlen lendülettel kapcsolódott be a felnőttképzési rendezvények megvalósítóinak sorába, aminek eredményeként több mint harminc nagyrendezvény valósult meg az idén egy hónaposra tervezett ünnepi időszak alatt.

A sort a Kisgyermek-nevelési Szakosztály A gyermekek mindenekfelett álló érdeke II. című rendezvénye nyitotta szeptember 26-án. A folytatás az alsó tagozatos igazgatóhelyettesek megyei konferenciája volt október 24-én, a Pest Megyei Önkormányzat dísztermében (rendező a Pest Megyei Tagozat).

A budapesti rendezvények sorában hagyományosan nagy jelentőségű volt a Felnőttnevelési Szakosztálynaka TIT Stúdióban, október 28-án megtartott, a Civil szervezetek, egyesületek, nonprofit szervezetek szerepe a felnőttoktatásban és -képzésben című konferenciája, illetve a szakosztály Pécsett, a PTE FEEK-ben Előzetes tudásszint és kompetenciamérés a hátrányos helyzetű felnőttek körében címmel tartott regionális konferenciája (Somogy, Tolna, Baranya) október 13-án.

Több rendezvény sikeres megvalósításával tűnt ki a Hagyományismereti Szakosztály: október 27-én a Hagyományok Házában „Régi szokás szerint szabad megtartani…” Népszokások az óvodában, iskolában címmel tartott eseménnyel; novemberben az országos konferenciával; valamint a Fejlesztés népi játékokkal című, az ELTE TÓFK-on, november 9-én megtartott konferenciával és módszertani nappal.

Az MPT Kisgyermek-nevelési Szakosztálya az OKKER-rel együttműködve november 10-én Az EU hatása a kisgyermeknevelésre címmel rendezett szakmai tanácskozást és megbeszélést, utóbbi a Kisgyermeknevelési Lexikon munkálatainak előkészítésére irányult.

A vidéki tagszervezetek közül 2005-ben is számos rendezvény önálló és partnerségben történő megrendezésével tűnt ki a Magyar Pedagógiai Társaság Békés Megyei Tagozata. Jelentős eseménynek számított a TIT Körösök vidéke Egyesülettel közösen rendezett előadás-sorozat (Nagy Sándor: A munkaerőpiac elvárásai a munkaerővel szemben; Komjáthy Nóra: Tanuló felnőttek; Novák Pál: Életmód és tanulás; Blága Gyula: Tréning tanuló felnőtteknek a munkahely megszerzésének és megtartásának elősegítéséért; Hrabovszki Erika, Mravik Anna, Obsutz Anita, Pap Emőke: Angol és német nyelvvizsgára felkészítő tréningek). Fontos konferenciát szerveztek az esélyegyenlőség érdekében békési kollégáink.

A Magyar Pedagógiai Társaság Nógrád Megyei Tagozata Élethosszig tartó tanulás – esélyegyenlőség címmel, október 28-án tartott egynapos konferenciát Salgótarjánban, valamint gyerekprogramot és könyvbemutatót október 26-án; gyerekprogramot, sportprogramot, író-olvasó találkozót Shah Tiborral október 27-én, a Nógrád Megyei Könyvtárral közösen. Érdeklődésre tart számot az Életutak című kiadvány, melyben nehéz sorból tanulás segítségével „szabadulva” értelmiségivé, jobbára pedagógussá váló személyiségek vallanak elkötelezettségükről a hátrányos helyzetűek nevelése iránt. A Tanoda program iránt érdeklődőket várta a Nógrád Megyei Tagozat november 4-én Bátonyterenyén; a drámajáték iránt érdeklődőket november 8-án Diósjenőn, az általános iskolában; a versmondókat november 10-én a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskolában. Ez az iskola adott helyet a Pressley Ridge szakmai tanácskozásnak is november 10-én, ugyanezen a napon Apáczai Szakmai Napok voltak Bercelen, az Arany János Általános Iskolában. A Gyógytestnevelés a gyakorlatban című programnak november 14-én a rétsági általános iskola adott otthont. Újszerű eseménye volt a Nógrád megyei programnak az állásbörze november 9-én és 14-én Balassagyarmaton. Ekkor került sor a „Hogyan látom Salgótarjánt” fotópályázat eredményhirdetésére is.

Érdekes és sikeres programsorozatnak számított a térségben a szuhakállói kollégák, a Borsod Műhely által megvalósított Informatikai eszközök használata a tanítási órákon című népszerű rendezvénye és A 21. század technikája az általános iskolában című bemutató.

A Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért Szakosztály bemutatói már új eseménysorozathoz vezetnek. Ők a Fővárosi Pedagógiai Napok rendezvényfolyamához igazodtak.

Reméljük, hogy az idén immár ötödik alkalommal – önfinanszírozó módon megrendezett – felnőttképzési, ismeretterjesztő programok szervezői mielőbb támogatókra találnak az egyesült Európa tanuló társadalmában.

Felkérések

Az Állami Számvevőszék felkérte a Kollégiumi Szakosztályt, vegyen részt a kollégiumi átfogó vizsgálatban. Az ICSSZEM a Mozgalompedagógiai Szakosztályt kérte fel, hogy készítsen kutatási tervet az úttörőszövetség és a cserkészmozgalom 1948-as „egyesülési szerződése” történeti feltárására. A tervezetet Miklós Tamás készítette el. Az általános művelődési központok miniszteri támogatással és felkéréssel stratégiai programot készítenek (közoktatási törvény 91. §). A programalkotásban a kunszentmiklósi vándorgyűlésen felkérésre több vezető MPT-aktivista vett részt.

A magyar közoktatás halálos betegségei

Ezen a címen Knausz Imre, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke tartott előadást a Magyar Pedagógiai Társaság Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztályának ülésén. Mondanivalóját azzal kezdte, hogy szerinte a magyar közoktatás helyzete olyan, mintha már meg is halt volna, csak még nem vette észre. A betegségnek három fő okát jelölte meg.

• A műveltség eróziója. Műveltségi hiány érzékelhető az érettségizettek között. Ami – csak a humán műveltséget tekintve – azt jelenti, hogy egy szinttel lejjebb csúszik a közös kommunikáció színvonala. Ez felveti a tantervi témák megválasztásának és a tanítás színvonalának a kérdését. Tudható, hogy sem a konkrétabb tanterv, sem a „mindenkinek ugyanazt – ugyanúgy” tanítás nem vezethet eredményre többek között a tanulók nagyon különböző befogadókészsége miatt. Ilyen körülmények között nagyon különböző az oktatás hatékonysága. Angliában például csak néhány témát emelnek ki a történelemből, de azt részletesen tárgyalják. Így – természetesen – egész korszakok maradnak ki, ami miatt nagy a felzúdulás. A magyarországi történelemtanterv viszont nem fogalmaz meg konkrét témaköröket, ezt rábízza az iskolákra. A műveltség ugyanis nem tényhalmaz.
• A „Mit tanítsunk?” kérdésre általában nincs jó válasz. Valószínűleg lazítani kellene a tantervet. De kérdés: meddig? Egy biztos: a gyerekekhez való alkalmazkodás szempontjának lényegesebb szerepet kell kapnia.

A mai tananyag irreleváns. A gyerekek nem érzik, hogy közük van ahhoz, amit tanítanak nekik, nem érzik, hogy az az ő hétköznapjaikról szól. 1995-ben történt kísérlet a tananyag modernizációjára. Ebből azt, ami az idegen nyelvekre és az informatikára vonatkozik, a közoktatás minden szereplője jól fogadta. Ugyanakkor ezeknek a tárgyaknak a tanítása sem eredményes általában. A társadalomismeret, az emberismeret (benne az etika), a médiaismeret, a dráma és a tánc, valamint a környezeti nevelés témaköreinek bevezetése nem terjedt el igazán. Ezeket az ismereteket nem követelik a szülők, pedig ezek lennének hivatottak arra, hogy reflektáljanak a gyerekek világára. Noha sok pedagógust kiképeztek e műveltségi területek tanítására, az iskolák nem nagyon adnak időt ezekre az órákra.

Növeli a problémákat, hogy sokan ez utóbbi témakörök (műveltségi területek) önálló tantárggyá válását szeretnék elérni. Ez egyfelől tovább erősíti azt a folyamatot, mely szerint egyre többféle tantárgyat tanítunk egyre kisebb – sokszor heti 1(!) – óraszámban, másfelől valami karanténba záródik ezáltal a média és a többi témakör oktatása, továbbá felmentve érezhetik magukat a többi tárgyak az alól, hogy foglalkozzanak ezekkel a műveltségi elemekkel. Vagyis nem sokat nyertek a kerettantervvel ezek a modernizációs tartalmak. Knausz Imre szerint jobb lenne, ha ezek az ismeretek a hagyományos tantárgyak tanításába épülnének be.

• Az esélyegyenlőség hiánya a harmadik betegség, amelynek oka sokkal inkább az oktatási háttér, az iskolaszerkezet, mint a szociális különbségek. Egyesek szerint itt elsősorban a továbbtanulási, mobilitási esélyek kiegyenlítéséről van szó. Ezen a téren akkor egyenlőek az esélyek, ha tisztázottak a feltételek és célok. Ehhez az egységes tanterven és vizsgakövetelményeken kívül egységes tananyag szükséges. Ebben az esetben csak a tanuló szorgalmától függ a vizsgaeredmény, és kiküszöbölhetőek az otthonról hozott különbségek. Mások szerint – és az előadó inkább velük értett egyet – ennél fontosabb a műveltség demokratizálása, az esélyegyenlőség megteremtése a tudáshoz való hozzáférés terén. Ha ezt akarjuk, az éppen nem az egységes tananyagon, az egységes vizsgakövetelményen alapszik, hanem azon, hogy a befogadóhoz igazítsuk az ismeret tartalmát és a tanítás módját.

Összegezve azt lehet mondani, hogy a megújuláshoz – sok más egyéb mellett – programfejlesztésre van szükség, amelyet intézményesen kellene végezni. Ezt célozta a Sulinova létrehozása.

A hozzászólók egyetértettek abban, hogy az előadó alapvető problémákat mutatott be. A saját tapasztalataikra építve támasztották alá, egészítették ki, vagy éppen vitatták az elhangzottakat.

II. roma értelmiségi találkozó – Csobánka, 2005. szeptember

Csobánka helyzeti energiájából, illetve történetiségéből fakad az a holisztikus életszemlélet, megtartó és fejlesztő erő, amely kialakította a „csobánkai RÉT-ek” lehetőségét, egyszerre hagyományteremtést és kommunikációs szimbólumot.

Az I. RÉT-et 2004 májusában rendezték. Itt fogalmazódott meg a „ha május van, akkor menjünk a csobánkai RÉT-re feltöltődni, eszmét cserélni” szlogen. A májusi időpontot sajnálatos betegség miatt szeptemberre kellett módosítani. Továbbra is igény marad a májusi RÉT-ek megszervezése a jövőben. Az I. RÉT-en a következő előadásokat hallgathatták meg a résztvevők: Choli Daróczi József: Cigányok és romák Magyarországon; Orsós Erzsébet: Integráció–inklúzió; Mohácsi Viktória (miniszteri biztos OM): Beköszöntő az integrációról; Náday Gyula: Nyelvcsoportok és nyelvhasználat (lovári – szintó – beás). A történelmi vándorlás hatásai a nyelvre; Oláh József: A roma/cigány oktatáspolitika a rendszerváltás óta; Raduly József: A cigány kultúra a magyar kultúra, illetve az egyetemes kultúra vége?! A cigány értelmiség történelmi felelőssége és feladatai; Vass Erzsébet: A holisztikus szemléletmódról. A moderátor Diósi Ágnes volt.^[1] Az I. RÉT-en megjelentek a következő gondolatokat fogalmazták meg:

• A cigány kultúra az egyetemes és a magyar kultúra része közös történelmi folyamatok eredményeként.
• Egységes nemzetpolitikára van szükség, amely a cigány népben gondolkodik és nem szavazópolgárokban.
• Hátráltató tényező az érdekellentétekből fakadó széttagoltság, ezért a RÉT-et hagyományteremtően évenként meg kell rendezni.
• Nem felemelni kell a cigányságot, hanem segíteni egy egységes jövőkép kialakításában, s annak megvalósításában. Munkahelyeket kell teremteni, és az iskoláknak figyelembe kell venniük a cigány nép sajátosságait, előremutató eredményeit, és alkotó embereket kell nevelniük.
• Kiemelkedő jelentőségű a permanens tanulás tudatosítása a lelassult mobilizáció miatt.

Csobánka településföldrajzi helyzeténél és történelmi múltjánál fogva alkalmas arra, hogy környezetvédelmi, illetve nemzetiségi témakörű rendezvények (konferenciák) színhelye legyen. A település többnemzetiségű léte modellezi a 21. századi multietnicitásból fakadó gazdagságot, valamint az együttműködés modellértékű lehetőségét. A Roma Értelmiségi Találkozó (RÉT) elsődleges célja az egyes roma/cigány csoportok közötti szemléletbeli különbözőség feloldása, ezáltal közös jövőkép megformálása, segítvén ezt a nemzetiséget, amelynek jelentős hányadát a globalizáció negatív folyamatai végveszélybe sodorhatják. Meg kell találni a harmóniát a problémák optimális megoldásában. Meg kell alapozni egy egységes jövőkép irányába forduló roma közéletiség alapjait, hagyománnyá formálni az évenkénti találkozót, amelynek eredményei integrálhatók a közoktatás-politikába, valamint a felnőttnevelési és továbbképzési rendszerekbe is az érdekérvényesítés jogilag biztosított keretein belül.

Az egyes találkozók fókuszában a következő gondolatkörök jelennek meg: A történettudat hiányosságai és a kettős identitás összefüggései. Nyelvcsoportok és nyelvhasználat. A fogyasztói társadalom, a kultúra, a média és a hagyományőrzés összefüggései. Értékrend és szokások továbbélése a 21. században. Iskoláztatás, iskolázottság, permanens művelődés modellje és a munkaerőpiac kihívásai. A roma/cigány kultúra kutatása, bemutatása. Roma/cigány érdekérvényesítés és közéletiség.

Miután közös jövőben gondolkodó és alkotó párbeszédet folytatni képes résztvevőket várunk, bárki szívesen látott, aki cselekedeteivel is szolgálja a kitűzött célokat. Elsősorban a roma/cigány nemzetiségű hallgatókra és előadókra gondolunk, biztosítva ezzel a kapcsolatteremtés, a gondolatcsere és egymás megsegítésének a lehetőségét. Sajnálatos módon ugyanakkor tapasztalnunk kell, hogy az országszerte elburjánzó etnobiznisz közönség- és figyelemelszívó hatással van a RÉT-ek hatékonyságára. Hiába juttatjuk el a roma közélet és média szereplőihez a meghívókat, nem térül meg a protokollokba fektetett energia. A RÉT-eken kialakulóban van egy olyan csoport, amely a fent leírtak alapján viszonyulva a kérdéskörhöz, szeretné hatékonyabban tovább szélesíteni a megszólítottak körét. Az eddigi RÉT-ek megszervezésében jelentős szerep jutott a pályázati támogatásnak. A szeptemberi találkozón megfogalmazódott az a gondolat, hogy a roma/cigány szervezeteknek is be kellene kapcsolódniuk a financiális háttér biztosításába, mert ez etikai és szakmai kötelezettségük is lenne. Miután a szervezők különböző civil szervezetek (a Magyar Pedagógiai Társaság Nemzetiségi Szakosztálya, illetve a Segítők Műhelye, a Roma Diplomások Országos Szövetsége, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, a Roma Nővédelmi Közhasznú Szervezet) tagjai is, ez a tény a megvalósítás hatékonyságát is növelte. Az I. RÉT alkalmával postázott jelentkezési lapokra kevesen válaszoltak. Általános tendencia, hogy szinte mindennap van egy tanácskozás, konferencia, ezért az ilyen szintű meghívás sikere a megszólított lehetőségeinek és etikai hozzáállásának függvénye. A szervezés sokkal inkább a civil szervezetekkel való személyes kapcsolatokra, valamint ebből adódó közös munkákra épül, ez sokkal hatékonyabb, mint a protokolláris kötelezettségek. Ebből a partneri viszonyból fejlődött ki egy olyan csoport, amely az ország távoli területeiről is eljött Csobánkára, hogy a közös gondolkozást elősegítse.

Miután problémaelemzésekről és azok megoldási lehetőségeiről van szó, ezért a RÉT formailag a konferenciák keretén belüli interaktív beszélgetések fóruma, ezzel is erősíti a közös gondolkodás és az etikus közéletiség lehetőségét. Megfelelő financiális támogatással az eddig elhangzottak nyilvánossá tétele is célkitűzésünk.

A média sajnálatos módon torzított képet mutat a roma/cigány népről. Túlreprezentálva jelenik meg egyes műsorokban, illetve az írott sajtóban, ezzel előítéletet kelt a magyar társadalomban. A cigány/roma nép valóságos életét, problémáit kell bemutatni, de ne megnevezett nemzetiségként jelenjen meg, amikor olyan társadalmi folyamatokat elemzünk, amelyek más csoportokat is hasonlóan érintenek. Fel kell hívni a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket ez a nép képvisel, amelyek az emberibb élet felé mutatnak a globalizáció negatív hatásai közepette. Ilyen például a nagy közösségek kohéziós ereje, a szolidaritás, a testvériesség, a gyermek- és családszeretet, a hagyományápolás. A média feladata lenne – az MTV Roma Magazin e koncepció alapján működik – , hogy elősegítse a kooperatív gondolkodást, mert csak ezután lehetne alkotó és emberi módon cselekedni, egymás mellett, egymást segítve élni.

A Roma Nővédelmi Közhasznú Szervezet felmérése továbbra is azt jelzi, hogy cigánynak születni társadalmi determináltságot jelent a közoktatásban és a munka világában az ismert szociológiai folyamatok, valamint a diszkrimináció miatt. A legjobban ez a cigány nőket sújtja. Szükségszerű a felnőttoktatás ilyen irányú bővítése, valamint a cigány vállalkozók segítése is. Az RNKSZ a szakképzés optimális időpontját a 15–22 éves korban jelöli meg, a nagyarányú lemorzsolódás miatt. A szakképzésnél figyelembe kell venni a cigány lét alapvető értékrendjét, kulturális meghatározottságát, mert e nélkül nem lehet hatékony a romaság érvényesülése a munkaerőpiacon. Akkreditálási szakaszban van az a képzési forma, amely az érettségihez juttatást, valamint az ún. családsegítő asszisztensképzést tűzte ki célul.

A cigány/roma nép érdekérvényesítő képességében a demokrácia sem hozott javulást, nem segítette elő az „etnikai mobilizációt”. A gazdasági, kulturális és egészségügyi szférában, a területi elhelyezkedésben (például lakásviszonyok, telekárak, munkához jutás esélye stb.) mérhető különbségek alakultak ki, illetve erősödtek fel. Politikai szinten teljes a kirekesztés, mert az elit képtelen a programokat megvalósítani, és döntéshozó helyzetekben minimális az etnikum részvétele, hatékonysága. Gazdaságélénkítő programok megvalósításában a romák alulmaradnak a kapcsolati tőke hiánya miatt. A cigányság részt vett a gazdasági és kulturális tőke megtermelésében, de a közismert szociológiai folyamatok, valamint az érdekérvényesítő képesség hiányosságai miatt a gazdasági szféra tartalékcsapatát jelentik. A roma cselekvési programokból hiányzik a változtatás igénye és a politikai akarat, valamint az idő és a pénz is. Jelenleg a romák önmagukért küzdenek, holott szükséges lenne, hogy roma is képviselhessen nem romákat egy egységben gondolkodó társadalomban. A közös sors felismerése legyen a szocializáció alapja, és ne hassa át a pesszimizmus a cigány értelmiséget, amikor a nép igényeiről van szó.

Magyarország lakosságának egészségügyi mutatói közismerten aggodalomra adnak okot. A munkaerőpiacon való megjelenés lehetőségei, illetve gátoltsága, a lakáskörülmények, a gazdasági helyzet (tartalék nélküli, illetve tartalékos szegénység), az iskolázottság hiánya, a helytelen táplálkozási szokások és az életmód növelik a rizikófaktorokat. Az egészségügyi mutatókat tekintve a társadalmi jelenléthez képest indokolatlanul felülreprezentáltak a romák. A nemzetiségi adatok elemzésekor kettős irányú folyamat tapasztalható. A felmérésekben valójában nincsenek objektív adatok, ugyanis a környezet által romának tartottak jelennek meg. Az emberi jog és méltóság sérül ebben az esetben. Nincs szükség ilyen jellegű adatokra, mert a társas támogatottságnak, valamint az érdekérvényesítő képességnek a populáció egészében van hatása az egészségre. A társadalmi intézmények valamilyen szinten felelnek az egészségért, az egyéni felelősség ezután következik. Ennél fogva 15 évig futtatott, utófinanszírozott programokra lenne szükség, melyben a komplexitás társadalmi szinten jelenne meg, s a fókuszát a kistérségi jellemzők jelentenék. A történelmi hátrányok kiegyenlítése érdekében a romákat partnerként kellene bevonni a tervezés, a megvalósítás és a monitorozás szintjén, s ez által érdekeltté tenni a projektek megvalósításában.

Elméleti szinten az iskolai hiányzások problémaköre – a törvény által behatárolva – közigazgatási eljárás tárgyaként, valamint a Gyermekjóléti Szolgálatok feladataként jelenik meg. A valóságban ugyanakkor csapdahelyzet alakult ki a segítő szakmákban az iskolai (igazolatlan) távollétek tekintetében. Az iskolai hiányzások jelentős hányadát szociológiailag mérhető folyamatok befolyásolják a szegény rétegek gyermekeinek jövőképét illetően. A munka világában való megjelenés gátoltságát, illetve esélytelenségét idézik elő. Hiányos jövőképű életsorsot s a szegénység újratermelődését vetítik ki magasabb szinten. Azt, hogy az iskolai hiányzásokat a gyerekek mentálisan elfogadják, a médiák által sztárolt „bálványok” – minta értékű – iskolakerülési attitűdjeinek népszerűsítése is nagymértékben felerősíti, egyéni jövőképükre veszélyes folyamatokat indukálva.

A 20. és 21. század fordulóján gyakran megjelent az a felfogás, hogy az értelmiség cserbenhagyta a népet, nem teljesíti feladatát. Továbbra is él a köztudatban, hogy értelmiségi az az ember, aki a közjó számára alkotó módon értéket ápol, hagyományoz és létrehoz, illetve akit a környezete annak definiál. E megközelítés alapján az értelmiségi létnek nem kizárólagos alapja a diplomára való hivatkozás. A cigányértelmiségnek biztosnak kell lennie az identitásában. Történelmi jelleggel meg kell felelnie feladatainak, szociológiailag definiálható, ugyanis csoportot tud maga mögött. Minden szakmai dologban otthon kell lennie. A vezetővé válás a romák számára lehetővé teszi az értelmiségi lét megélhetésének lehetőségét. Jelenleg a cigány értelmiségieket a túlélési technika jellemzi, pártemberek kiszolgálói, mert a politika elzárja előlük vagy nem ad lehetőséget arra, hogy kipróbálják magukat. Az érdekütközések miatt a cigány értelmiségiek elfelejtik kötelezettségeiket a cigányság iránt. Elsősorban a fiatalokkal kell foglalkozni, átadván nekik azokat az értékeket, mint például a familiaritás, testvéri szeretet, gyermekközpontúság, kapcsolatrendszerek, amelyek a többségi társadalom számára is mentális erejűek.

A többségi társadalomban egyszerre van jelen a szegregáció, az asszimiláció és az integráció folyamata, ez a nemzetiségi lét értékeit veszélyezteti. Az asszimiláció következtében megszűnik a nemzetiségi, kisebbségi lét értéket hagyományozó és teremtő folyamata. Az integrációban magasabb szinten jelenik meg ez a tendencia, mert a projektekben a nem cigányok határozzák meg a feltételeket, s ezek által integrálják a romaságot a társadalomba. Az inklúzió lenne az a megoldási lehetőség, amely az összetartó társadalom megteremtésével és a beilleszkedés folyamatának megkönnyítésével a kultúrateremtő szocializációt elősegítené. Az egyénnek mentálisan biztosítottabb lenne a helye, és az iskola valóban a diák-tanár-szülői ház együttmunkálkodásának terepe lehetne („tanuló intézmény”). Ehhez szemléletváltozásra van szükség.

A Napközi Otthoni Nevelési Szakosztály találkozója

A jó hangulatú, oldott találkozó a napirendnek megfelelően zajlott, közel négy órán át. Az elnöki beszámolót követően párhuzamosan merültek fel a tagdíjbefizetéssel kapcsolatos kérelmek és a nevelési évvel összefüggő költségvetési igények. Az idén igénybe vett négyezer forintos összegről tájékoztatást adtam. A szakosztályi tagok közül néhányan kiábrándulva az MPT tevékenységéből kilépésüket kérték, mondván, hogy bár nagy lelkesedéssel vágtak bele annak idején a dologba, igazából sokat nem kaptak. Az utazási költségek miatt is úgy határoztak, hogy egy-egy embert küldöttként és kapcsolattartóként kérnek fel majd, aki továbbadja a hasznosíthatókat.

Örömöt, majd végül csalódást váltott ki Füle Sándor felterjesztése az MPT által. A csalódás oka, hogy a Karácsony Sándor-díj a kiemelkedő munkát végző tanítóknak és nem egyetemi oktatóknak és tudományos munkatársaknak szól. Kérjük jövőre az Apáczai-díjra felterjeszteni.

Az ülést Füle Sándor kiváló és a pedagógiai gyakorlatot segítő tudományos előadása követte. A napközi otthoni és az intézeti nevelésről nyújtott rendszerbe foglalt ismereteket. A napközi otthoni és az intézeti nevelés szociális, gyermekvédelmi és kulturális jelentőségét, pozitív személyiségformáló feladatait, a családi nevelést „részben” pótló hatásait, értékes neveléstanát és sokszor ellentmondásos gyakorlatát mutatta be. Végül a 21. század eleji napközi otthoni fejlesztési tennivalókat összegezte az előadó.

Előadása a következőket tartalmazta:

• A napközi otthonok és az intézeti nevelés szervezeti formáinak intézménytörténete. A kezdetek; fejlődés az első, majd a második világháborúig. A napközi otthoni és az intézeti nevelőmunka segítése: rövid, közép- és hosszú távú fejlesztési koncepciók. Cél- és követelményrendszer. Tervek az iskolai pedagógiai programban; konkrét tanévi terv, havi, heti, napi és egy-egy foglalkozási terv tartalma.
• A nevelőmunka feltételrendszere: humán erőforrások biztosítása, a nevelők kiválasztásának speciális kritériumai; graduális, posztgraduális képzés; önképzés; munkaközösségi (belső) továbbképzés; a nevelőtestület tagjainak időszakonkénti bekapcsolása a napközi otthoni és az intézeti nevelőmunkába.
• A tárgyi, dologi feltételek: az épület, a berendezés, a felszerelés minimuma és optimuma. A költségvetési feltételek biztosításának lehetőségei.
• A napközi otthoni és az intézeti pedagógusok kapcsolatrendszere. A belső (iskolai vagy intézeti) kapcsolatok. A külső (társadalmi) kapcsolatok formai, tartalmi és módszertani kérdései.
• A szülők bevonásának lehetőségei.
• A napközi otthoni és az intézeti nevelés tartalma, tevékenységrendszere: a differenciált tanulásirányítás. A sokféle, kulturált szabadidő irányítása; az egészséges életmódra nevelés. A személyi és környezeti higiénia; az étkezési kultúra.

Közlekedéspedagógiai Szakosztály

Valamikor a Hajdú-Bihar Megyei és Debrecen Városi Közlekedéspedagógiai Egyesület révén vállaltuk az MPT-tagságot. Amennyiben ez továbbra is megfelelő, akkor a korábbihoz hasonló módon részt veszünk az egyesülettel a társasági munkában.

Egyesületünk – tagszervezetünk – 2005-ben a következő programokat tartotta. Május 6-án a Hatvani István Általános Iskolában egykori közlekedési szakreferens kollégánk, Lévai Tamás emlékére rendeztünk közlekedési vetélkedőt. Május 21-én Debrecenben a Közép Utcai Óvodában Okosan Közlekedj Életekért elnevezéssel közlekedésbiztonsági napot szerveztünk. Május 27-én Hajdúnánáson a 8. sz. Óvodában Közlekedési család- és gyermeknapot rendeztünk. Június 7-én az Ibolya Utcai Általános Iskolában rendeztük meg a 10. alkalommal meghirdetett közlekedési levelezős verseny megyei döntőjét. (A levelezős verseny egész tanéven át tartó program. A TIT levelezős versenyeihez hasonlóan a tanév elején kezdődik és öt otthoni fordulóból áll. A megyei döntőre évfolyamonként a legtöbb pontot elért tanulókat hívjuk meg, általában 5-6 gyereket évfolyamonként. Ők oklevél- és tárgyjutalomban részesülnek.) Július első hetében kerékpáros tábort szerveztünk Szatmárcsekére.

Ebben az évben még tervezünk egy módszertani bemutató foglalkozást és szakmai napot egy óvodában és egy általános iskolában. (Az egyesület az NCA működési pályázatán 150 000 forintot nyert, és a szakmai napok rendezése is ennek köszönhető.)

Egyesületünk tisztújító közgyűlést tart decemberben, mivel az elnökség mandátuma lejár (várhatóan azonban marad a jelenlegi vezetés). A következő évre a felsorolt programok megrendezése újra várható, mivel ezek évek óta ismétlődő hagyományos események.

Prevenciós Szakosztály

Az 1998-as kezdettől, azaz megalakulásunk óta a prevenció pedagógiai területen való működését tűztük ki feladatunknak. Elméleti-szakmai munkánk lényege a területen dolgozó pedagógusok felkészítése, amely együtt jár a gyerekekkel kapcsolatot tartó további munkaterületeken dolgozók bevonásával. A kortársképzés köré szervezett munkatársakkal azok felé fordultunk, akik gyermektáboroztatással foglalkoznak, és a kistelepüléseken másokat segítő tevékenységet végeznek. A tanárok preventív posztgraduális képzése után az animátorok felkészítése valósult meg, melyben a család preventív, higiéniai gondolkodását fejlesztettük. Az érintett önkormányzatok egyetértésével és megvalósulást támogató segítségével elsősorban a gyermekjóléti és falugondnoki tevékenységgel kapcsolódtak teendőink. A művelődési, kulturális intézmények színpadhoz kötődő eseményekkel bővítették lehetőségeinket. Tevékenységünk eddig a Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Önkormányzatainak Szövetségében lévő településekre irányult, főként az Ormosbányán működő gyermekjóléti szolgálat, az utóbbi évben komoly fejlesztésen átment iskola, az MMSU segítőszolgálat helyszínein. A kistelepülések menedzserszolgáltatásában helyet kellett kapnia a preventív törekvésnek. A Művelődés hetén erről tartottunk műhelytalálkozót.

Ebben az évben külön szakmai fejlesztésben a „küzdéspedagógia” prevencióban betöltött szerepét dolgoztuk ki. Továbbá a felsőoktatás pedagógiai moduljainak kialakításához a mérnökpedagógia egyik lehetséges új blokkját állítottuk össze prevenciós eszköztárral bővítve.

Vizuális Nevelési Szakosztály

A szakosztály együttműködésben az MROE-vel Átjáró Galériát avatott november végén az MPT irodájában. Múzeumlátogatást szervezett a Nemzeti Múzeumba, a szentendrei Művészet Malomba, a Kortárs Művészetek Házába. Folytatódnak a Pest környéki csavargások (április 29-én Zebegényben). Február 3-án a Nemzeti Tankönyvkiadó bemutatótermében ötödik alkalommal kerül sor a Módszertani Tanakodóra. A szakosztály hagyományos Mikulás-klubdélutánját is megtartotta elnöke lakásán.

Kerekgedei Makó Pál Szakosztály

A Varga Tamás Módszertani Napokon a kollégák a matematikatanulásban szokatlan feladatokat oldottak meg, olyanokat, amelyek a mai, főként hátrányos helyzetű gyerekek számára kapcsolják össze a hétköznapi tapasztalatokat és az elvont matematikai fogalmakat. Volt angol nyelvű – nemzetközi – szekció David Lingard vezetésével a matematikatanításról és a matematikatörténet alkalmazásáról.

Szakmai vélemény a Nemzeti Akcióprogram 2005–2008 című dokumentumról (készült a Miniszterelnöki Hivatal felkérésére)

A Magyar Pedagógiai Társaság a nevelésüggyel foglalkozó szakmák képviselőiből álló szakmai-civil szervezet. Kompetenciáit és érdekkörét is ez határozza meg. Természetesen a modern neveléstudomány nem nélkülözheti, nem is nélkülözi a komplex társadalomtudományos megközelítést. Ugyanakkor a vitára bocsátott előterjesztés szempontjából nem lényegtelen, hogy a nevelésügy-tudáspolitika teljes spektrumában – valóban a lifelong learning platformjáról érintett – családpedagógia, óvodaügy, gyermekvédelem, mozgalmi nevelés, a közoktatás valamennyi szintje, valamint a felsőoktatás, a felnőttképzés stb. területén rendelkezik társaságunk kompetenciákkal. E kompetenciák egységben-harmóniában való kezelésének, a teljes „tudásipari” innovációrendszer érdekében lépünk fel ezúttal is.

Ennek megfelelően elmondjuk, hogy a fenti dokumentumban foglalt jövőkép és a hozzá vezető alternatívák köréből való gazdasági, társadalompolitikai utakat reálisnak, célravezetőnek, szakszerűnek látjuk. A közgazdasági, geopolitikai, társadalmi stb. adottságokat figyelembe véve a tervezetben körvonalazott gazdaságpolitika és társadalompolitika elfogadható és támogatható. A versenyképesség, a teljesítőképesség, a kreativitás mind-mind olyan szükségszerűség és lehetőség, amely a magyar fejlődésben adottnak tekinthető.

A humán erőforrással összefüggő képzési elképzeléseket támogatjuk. Való igaz, hogy a hazai kormányzati oktatáspolitika – ha nem is mindig egyenes úton – e célokkal kvadráló intézkedéseket hozott. A kompetencia-központúság kifejezéssel illetett jelenségkör előtérbe kerülése a tartalmi szabályozásban és a preferált oktatási metodikákban, az iskolaügy innovációk sorára alapozott átalakításában indokolt és támogatásunkat élvezi – ideértve a felülvizsgált-korszerűsített Nemzeti alaptanterv értékeit is.

Éppen e kormányhatározatnak megfelelően hangsúlyozzuk erőteljesen azt az álláspontunkat, hogy a hatékony munkaerő „előállításában” a szűk értelemben vett munkaerőképzés – legyen az graduális, továbbképzés, felnőttképzés, közművelődés, más kulturális hatásrendszer akár – sem nélkülözheti az „embernevelésnek”, a „szubjektumok termelésének” egyéb területeit, szféráit. Valljuk tehát, határozottan: az állampolgári szerepek, a civil szerepek, a kultúra közvetítőinek és fogyasztóinak szerepei, a magánélet, a család világába sorolható szerepmegnyilvánulások változatlanul egyenértékű, hangsúlyos területei kell hogy legyenek a nevelésnek-oktatásnak.

Ha ugyanezt nem a szerepek oldaláról, hanem a nevelés hagyományos „területi felosztása” felől nézzük, akkor ez azt jelenti, hogy a munkaerőképzés aspektusait illetően is jelentős dolog az, amit moralitásnak, altruizmusnak, felelősségvállalásnak, érzelmi kultúrának, a társas kapcsolatok, a sokcsatornás kommunikáció kultúrájának, közéletiségnek, harmonikus énképnek, önismeretnek, tanulási motiváltságnak és képességnek, nemzettudatnak, Európa-tudatnak, globális emberiességnek stb. nevezünk.

Vagyis a Nemzeti Akcióprogramban e területek, szerepek, értékek megjelenítését is hangsúlyosnak tartjuk.

Igen fontos hangsúlyozni – miközben támogatjuk az oktatásügy, a felsőoktatás, a felnőttképzés átfogó reformjainak kontinuitását –, hogy a kultúraközvetítő rendszer teljes, átfogó szemléletmódja lehet csak célravezető, amely éppen úgy figyel az óvodára, mint a gyermekvédelem, a gyermekkultúra intézményeire, a formális színterek mellett a nem formális (mondhatni: civil) szerveződések konstruktív kezdeményezéseire. Megjegyezzük, hogy a támogatás-ösztönzés-finanszírozás holisztikus (a tárcák olykor szűk érdekrendszerén túlmutató) átgondolása és rendezése nagyon is indokolt.

Hasonlóan vélekedünk az egészségügyről. Ha a munkaerő egészségvédelméről, egészségmegőrzéséről, egészségügyéről beszélünk, akkor (is) ki kell mondani: a munkaerő is (volt, lesz) apa és anya, mindenképpen volt gyerek; a társadalom polgárainak egészségéről való gondoskodás csak ebben a rendszerszerű felfogásban lehet igazán hatékony.

Jelen állásfoglalást a Magyar Pedagógiai Társaság elnöksége tagjainak jóváhagyásával az ügyvezető elnök szerkesztette és nyújtotta be 2005. október 3-án.

Az MPT elnökségének értékelése az V. Neveléstudományi Konferenciáról

1. A Magyar Pedagógiai Társaság az akadémiai Pedagógiai Bizottság érvényes döntése alapján a programbizottság teljes jogú tagjának tekinti magát. Értékelését ebbéli minőségében végzi el. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a társasági részvételt 2005-ben nagymértékben akadályozta a részvételéről szóló vita utáni döntés elhúzódása, késve kinevezett megbízottunk a társaság képviseletében már nem tudott a folyamatokba érdemben beleszólni. Ilyen precedens után fontosnak tartjuk jelezni: a 2006. évi konferenciának szakmai és társadalmi előkészületeiben készen állunk az együttműködésre.
2. A Magyar Pedagógiai Társaság reprezentatív módon, méltóképpen képviselte magát a konferencia munkájában. Tíz szervezeti egység vezető, szakosztályi elnök, tagozati elnök szerepelt előadással, üléselnökként, opponensként, az elnökség hat tagja volt előadó, a szakmai kollégium tíz tagja volt résztvevő, további tucatnyi társasági tag fejtett ki tevékenységet a konferencián. Részvételük tényleges hozzájárulás volt a konferencia sikeréhez.
3. A konferencia sikerében közreműködő kollégák magas szintű felelősségét, hozzáértését maximálisan elismerjük. Falus Iván kollégánk aktivitása szakmai-közéleti szereplésének egyik kiemelkedő mozzanata volt. Az ELTE munkatársai jó környezetet teremtettek a konferenciához. Köszönjük.
4. Fontosnak tartjuk jelezni az alábbi tanulságokat:
5. A benyújtott absztraktok megítélése és megítélésének szempontrendszere további finomításra szorul. Érdemes világossá tenni – közelíteni az egységességhez – az absztraktok iránti tartalmi és formai normákat, nemkülönben érdemes előre nyilvánosságra hozni az értékelés szempontrendszerét. Ezzel inkább elkerülhetőek a félreértések, esetleges téves döntések.
6. A program zsúfoltsága az egyes témák körüli alapos diszkusszióra nem adott lehetőséget.
7. Még mindig sok a nem kutatás jellegű, nem kutatói attitűdről tanúskodó megnyilatkozás. A jelentkezési feltételek tagoltabb kifejtésével talán jobban lehetne orientálni a részvételi szándékokat. Meggondolandó: az absztrakt mellé a jelentkező szerezzen referenciát jeles pályatárstól. A poszterbemutatók környezetét és időbeosztását a bemutatott tartalmakhoz, a beléjük fektetett munkához képest igényesebbé kell tenni.
8. A tematika laza értelmezése segítette a program sokszínűségét, de nehezítette a fókuszálást. Meggondolandó az erősebben monotematikus rend kialakítása olyan stratégiai elképzelés felvázolásával, mely akár öt évre megjeleníti a várható témaköröket, így alaposabb, nem ad hoc jellegű felkészülést lehetne serkenteni (különösen, ha a kezdeményezők az éves gyakoriság mellett kitartanak).
9. Üdvözlendő, hogy nyitott a konferencia a gyakorló pedagógusok hallgatóként, beszélgető partnerként való bevonására (a fővárossal kötött szerződés). Az ilyen törekvéseket folytatni kell, ki kell találni az alkalmas formát (nem feltétlenül a külföldi előadók megszólalása a legalkalmasabb fórum egy ilyen találkozóra). Ennek kimunkálásában és előmozdításában az MPT értelemszerűen szerepet tudna vállalni. Az MPT vezetőinek, minősített kutatóinak jelenléte jól szolgálná a konferencia szervezőinek tudománypolitikai törekvéseit, akadémiai kapcsolódását.
10. Végig kell gondolni és továbbfejleszteni a konferencia médianyilvánosságát.

Gyertyánffy István (1834–1930)

Gyertyánffy István – a magyar népoktatásügy kiemelkedő egyénisége – Tibódon (az erdélyi Udvarhely megyében) született, 1834-ben. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte a Református Kollégiumban, majd Kolozsvárott az Orvossebészeti Intézet hallgatója volt három évig. Azonban hamarosan kiderült, hogy az orvosi pálya nem neki való, inkább a tanári pálya felé vonzódott. 1856-tól 1869-ig a Székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium „rendes tanára” volt. Kiváló tanári munkásságával magára vonta báró Eötvös József figyelmét, aki 1869-ben Svájcba küldte, a tanítóképzők tanulmányozására. 1870-ben már a Székelykeresztúri Állami Tanítóképző Intézet megszervezésén fáradozott az intézet igazgatójaként.

Ettől kezdve szívvel-lélekkel a magyar népoktatásügy és a tanítóképzés megszervezésén munkálkodott. 1873-ban felkérik a Központi Budai Tanítóképző irányítására. Az ő nevéhez fűződik a Paedagogium megszervezése, mely több népoktatási intézményt foglalt magában: a népiskolai tanítóképzőt, a polgári iskolai tanítóképzőt, a gyakorló elemi, illetve a polgári iskolát és az 1877-től ezekhez kapcsolódó tanfolyamot, amelyen a tanítóképző intézetek tanárait képezték. Ezt az intézményt 25 éven keresztül irányította. 1874-tőI 1895-ig szerkesztette a Néptanítók Lapját és rövid ideig (1884. január–június) a Felső Nép- és Polgáriskolai Közlönyt is. 1875–1898 között az Országos Közoktatási Tanács, 1912-től a Magyar Pedagógiai Társaság tagja. 1886-tól 1899-ig vezette az Országos Tanszermúzeumot.

Halálának évfordulóján az OPKM kezdeményezésére, az MPT részvételével emlékülésre került sor. Szabó K. Attila, Kelemen Elemér és Droppán Béláné tartott előadást, a farkasréti temetőbeli sírnál Trencsényi László emlékezett, ő helyezte el a társaság koszorúját a nagy „alapító-teremtő nemzedék” hosszú, történelmi időt megélt jeles férfiú emlékére.

Megalakult a Pedagógus Civil Fórum

A Tankönyvesek Országos Szövetsége (TANOSZ) még a nyári közgyűlésén elhatározta, hogy az eddigi, a diákok és tanáraik által megszavazható „tankönyvi tetszésdíj” mellett újabb elismeréseket szervez. A kiemelkedő munkásságot felmutató tankönyvszerzők közül évente maximum tízen az „Érdemes Tankönyvíró” kitüntető címet nyerhetik el (eddig hatan kapták meg).

Az összejövetelen a résztvevők megalakították a Pedagógus Civil Fórumot hét elnökségi taggal (dr. Barlay Róbertné, a Független Pedagógus Fórum elnöke; dr. Dobos Krisztina, a Magyar Iskolaszék elnöke; Gyarmati Szabó Éva, a Pedagógiai Lapok Egyesületének elnöke; Kajati Istvánné, az Általános Iskolai Igazgatók Országos Szövetségének elnöke; Ringhoffer Ervin, a Kollégiumi Szövetség elnöke; Sümegh László, a Keresztény Pedagógiai Társaság elnöke, valamint Várdai Márta, a Pozitív Országos Szakmai Egyesület elnöke). A fórum első ténykedésként csatlakozott a pedagógiai lapok támogatásának megszüntetése miatti tiltakozáshoz, illetve a Pedagógiai Lapok Egyesületének új laptámogatási struktúrát szorgalmazó állásfoglalásához.

Az összejövetel résztvevői a helyszínen kézhez kaphatták a TANOSZ Tanulást, tanítást segítő kiadványok jegyzéke legújabb füzetét, amely három és félezer kiadványt kínál szakmai fejlődésükhöz, továbbképzésükhöz, mindennapi munkájuk segítéséhez (http://tanosz.ini.hu). Villányi Judit MPT elnökségi tag kifejezte a társaság csatlakozási szándékát.

Kiss Árpád Emlékkonferencia

Debrecenben negyedik alkalommal gyűltek össze Kiss Árpád emlékének, szellemi örökségének adózva a pedagógiai-neveléstudományi szakma képviselői, hogy megosszák legújabb kutatásaik tapasztalatait az interdiszciplinaritás jegyében. A Debreceni Egyetem, az MTA Pedagógiai Bizottsága mellett a Magyar Pedagógiai Társaság is hagyományosan rendezője a programnak. Ebben az évben a gazdaság és az oktatás kérdései álltak a fókuszban. Örvendetes, hogy több fiatal közgazdász, marketingszakember, társadalomkutató is szót kért a konferencián, keresve a közös nyelvet a pedagógia és a hozzászóló tudományának világlátása között. Többen a filozófia hangsúlyosabb jelenlétét hiányolták. Báthory Zoltánelőadásában reményét fejezte ki, hogy a reform mozaikcserepeiből végül mégiscsak „ravennai mozaik” áll össze, Lukács Péter a felsőoktatás-finanszírozás igazságtalanságát, rossz hatékonyságát és esélyegyenlőtlenségét elemezte. Mások „poszt-reformpedagógia” kifejezéssel élve a hazai nevelésügy megújításában a reformpedagógiai szakmai kultúra (projekt, drámapedagógia, élménypedagógia stb.) reneszánszát bizonyították. Jellegzetes volt a hagyományos iskolán túli intézményrendszer jelenségvilágának, felnőttképzés, internet stb. idézése. A történeti szekciókban a közelmúlt történéseinek feltárásáig merészkedtek a kutatók. Szó esett arról, hogy a meghatározó jelentőségű 1956-os balatonfüredi konferencia jubileumát méltóképpen ünnepelje a szakma: állíttassék emléktábla az ülés helyszínén. A konferencia előadói közt örömmel nyugtázhattuk az MPT több vezető személyisége jelenlétét, Czakó Kálmán, Golnhofer Erzsébet, Munkácsy Katalin, Tóth Péter szakosztályvezetőket, Venter György tagozati elnököt, Karlovitz Tibor és Trencsényi László elnökségi tagokat, Kiss Endrét, az ÚPSZ szerkesztőbizottságának aktív elnökét.

A Pedagógiai Lapok Egyesülete az alább közreadott levélben fordult a résztvevőkhöz.

Tisztelt Kiss Árpád Emlékkonferencia!

A Pedagógiai Lapok Egyesületének tagjai nevében szeretném köszönteni a konferencia résztvevőit. Az egyesület ezt az alkalmat is szeretné megragadni, hogy felhívja a neveléstudományok művelőinek figyelmét arra, hogy végveszélybe kerülhet a pedagógiai sajtó. 2005 januárjától az állami támogatás hiányában szinte majdnem biztosra vehető, hogy nem jelenhet meg a legtöbb, jelentős múltra visszatekintő pedagógiai szakmai folyóirat. Olyan folyóiratokról van szó, amelyek fontos, talán nem túlzás, nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a neveléstudomány, a pedagógiai szakmai nyilvánosság működésében, amelyek lehetővé teszik a kutatók, fejlesztők és a pedagógiai gyakorlat közötti párbeszédet.

Ezeknek a lapoknak a megszűnése, megjelenésük akár átmeneti felfüggesztése is szegényebbé tenné a hazai pedagógiai szakmai közéletet, épp a leginnovatívabb, leginkább hatékony pedagógusrétegeket fosztaná meg a folyamatos tájékozódás lehetőségétől, nem kaphatnának nyilvánosságot az egyre gyakorlatorientáltabb pedagógiai kutatások. Fokozatosan ellehetetlenülne az elmúlt évtizedben egyre jobban kiteljesedő doktori képzés. A pedagógusképzés is megfosztódna a friss szakirodalmi forrásoktól, a nemzetközi tájékozódás lehetőségeitől.

Ezek a veszélyek olyan időszakban fenyegetik a neveléstudományt övező szakmai nyilvánosságot, amikor az oktatáspolitika egyidejűleg több reformot – kompetencia alapú oktatás, kétszintű érettségi, mérési-értékelési kultúra fejlesztése – is elindított. Ezek a reformok nehezen képzelhetők el a szakmai párbeszéd, viták, reflexiók, kritikai megnyilvánulások nélkül.

Az oktatási kormányzat a költségvetési megszorításokra hivatkozva vonta meg a célzott támogatásokat a pedagógiai szaksajtótól. Magyar Bálint miniszter úr megcsillantott ugyan néhány pályázati lehetőséget, de ezek összességükben sem képeznek olyan biztos alapot, amelyek lehetővé tennék a vezető szakfolyóiratok biztonságos működését. A pedagógiai folyóiratok nem képesek piaci alapon, állami vagy alapítványi támogatás nélkül működni. Amint az ismert, az elmúlt másfél évtizedben nem teremtődtek meg a magánmecenatúra anyagi és szervezeti feltételei, ezért az állam nem vonulhat ki a kultúrának erről a részterületéről sem. Az oktatási miniszter javasolta, hogy a papíralapú megjelenés helyett a pedagógiai sajtót teljes egészében át kell vinni a világhálóra. A folyóiratok kizárólag internetes megjelenése sem jelenthetné a pedagógiai sajtó jelenlegi súlyos válságának megoldását, egyrészt azért, mert az on-line megjelenés is jelentős forrásokat igényel, másrészt azért, mivel a pedagógusok jelentős hányadának tájékozódási kultúrájába nem épült be az internet használata.

A pedagógiai lapok közül több is évszázados múltra tekint vissza, s ezért a nemzeti kulturális örökség részének tekinthető. Ezek az értékek védelemre szorulnak!

A Pedagógiai Lapok Egyesületének elnöksége, a pedagógiai sajtó szerkesztői nevében kérem a konferencia résztvevőit arra, hogy támogassák azt a küzdelmet, amit a lapok megmentése érdekében folytatunk. A maguk eszközeivel hívják fel a közvélemény figyelmét arra, hogy az oktatási kormányzatnak jelentős felelőssége van a pedagógiai sajtó fennmaradásában, továbbá nyújtsanak segítséget abban is, hogy az oktatásirányítás felismerje, érdeke e lapok megőrzése, mivel az általuk teremtett nyilvánosság nélkül megvalósíthatatlanok nagy ívű reformtörekvései.

Budapest, 2005. november 3.

A pedagógiai sajtó sorsa foglalkoztatta a résztvevőket. Közös állásfoglalás kiadására nem került sor. A vita arról is zajlott, hogy a „szerzők” panasza hol és hogyan találkozik az „olvasók” tömeges igényével. Miképpen lehetne a pedagógiai sajtó olvasóit elkötelezettebb, szolidárisabb, lapközelibb szakmai aktivistává fejleszteni, milyen lehetőségei vannak a pedagógiai lapoknak arra, hogy korszerűbb, akár divatosabb marketingeszközökkel hódítsanak, tartsanak meg – akár többet áldozni képes – olvasói rétegeket. Jellegzetes, hogy a pedagógiai lapok előfizetőinek többsége intézmény, óvoda, iskola, felsőoktatási tanszékek könyvtára.

A Magyar Pedagógiai Társaság Szakmai Kollégiumának programjáról és működéséről

I.

A Szakmai Kollégium célja „a széles körű szakmai vita lehetőségének biztosítása, a nevelésügyet, a pedagógiát érintő fontos kérdésekben a Magyar Pedagógiai Társaság szintjén megfogalmazódó álláspontok kialakítása, tapasztalatok, információk, vélemények cseréje, javaslatai, ajánlásai, állásfoglalásai kialakításával a szakmai és laikus közvélemény orientálása” (a Magyar Pedagógiai Társaság Alapszabálya 12. §).

A Magyar Pedagógiai Társaság tagságát – összetételéből fakadóan és tradicionálisan is – a nevelésügy három nagy témaköre érinti:

• a neveléstudomány kérdései, különösen az intézményes nevelés-oktatást megalapozó, fejlesztő kutatások; az interdiszciplináris megközelítés a pedagógiában; az elméleti, tudományos eredmények és a gyakorlat közötti transzmisszió lehetőségei; a társtudományokkal kialakítható kapcsolatok;
• a nevelés – tanítás – tanulás pedagógiai kérdései; a nevelési, oktatási intézmények belső világa; a szülők, a gyerekek és a pedagógusok új típusú kapcsolatrendszere; a pedagógusszerep változásai, felkészülés a pályára a pedagógusképzés keretében. Az intézményen kívüli nevelés feltételei, lehetőségei és problematikus pontjai. A felnőttképzés, az élethosszig tartó tanulás pedagógiai programja;
• a tágan értelmezett közoktatás-politika, a közép- és hosszú távú fejlesztési elképzelések; a művelődésben, tanulásban mutatkozó esélyegyenlőtlenségek csökkentésére irányuló törekvések; a magyar oktatási rendszer működése és (esetleges) átalakulása az európai országok közösségében; a pedagógusok élet- és munkakörülményei.

Az MPT Szakmai Kollégiumának tevékenysége e három területre tekintettel szervezhető: éves szakmai programjainak tematikája ezekhez kapcsolódhat, s két szakmai rendezvény között is ezekben a keretekben folyhat a munka.

A Szakmai Kollégium feladata tehát, hogy

• a Társaságon belül a szakmai-tudományos párbeszéd fórumává váljon, e tekintetben mintegy összekapcsolja a szakosztályokat, tagozatokat és más szervezeti egységeket;
• szakmai szempontból megalapozza az MPT jelentős pedagógiai, közoktatás-politikai kérdésekben (önállóan vagy más civil szervezetekkel karöltve) megfogalmazott állásfoglalásait, ajánlásait;
• konzultációk, tanácsadás formájában segítse az Elnököt a Társaság tudományos munkájának irányításában, erősítésében;
• vállalja nagy szakmai rendezvények meghirdetését és megrendezését.

A Szakmai Kollégium zárt létszámú testület, tagjait négy évre részben a tisztújító közgyűlés választja, részben a szervezeti egységek delegálják. (Az utóbbiak esetében módosítási javaslattal az éves közgyűlésen lehet élni.)

A Szakmai Kollégium – az MPT Alapszabályának megfelelően – évente kétszer tart ülést, ezek témája és előkészítése egy-egy tevékenységi területhez kapcsolódhat. A Kollégium tagjainak lehetőségük van – kevéssé formalizált módon – valamely területen intenzívebben részt venni a munkában (például aktivitást kifejteni elsősorban tudományos vagy gyakorlati pedagógiai vagy elvi jelentőségű oktatáspolitikai kérdésekkel összefüggésben).

II.

A Szakmai Kollégium üléseinek tematikáját az elnökség – követve a Társaság korábbi periódusában működő Választmányának hagyományát – az egész ciklusra előre megtervezi azzal a céllal, hogy a különböző szervezeti egységek saját programjuk kialakításakor figyelembe vehessék azt, és esetenként maguk is aktívan bekapcsolódjanak az adott témakörben kialakuló szakmai dialógusba.

A 2005–2009 közötti periódusra az elnökség – figyelembe véve a Kollégium tagjaitól előzetesen beérkezett javaslatokat – az alábbi témaköröket jelölte:

• Affektív tudományok és a nevelés.
• Nemzeti identitás multikulturális kontextusban.
• Tanulási környezet és tanulási stratégiák. (Személyre szabott tanulás. Tanulás és tudás.)
• A magyarországi kompetenciamérések céljai és eredményei.
• Magyarország oktatási intézményhálózata. (A 18 éves korig kiterjesztett tankötelezettség és az iskolastruktúra.)
• Az iskolák értékvilága. (Az individualizmus erősödése. Verseny, siker, tisztesség.)
• Pedagógusnak lenni az EU-ban.

Budapest, 2005. október 28.

Az alakuló ülés: november 30.

A Szakmai Kollégium tagjai: Ádám György, Bakonyi Anna, Bakonyi Pál, Bálványos Huba, Báthory Zoltán, Benedek András, Biró Katalin, Borbélyné Török Mária, Botár Béla, Czakó Kálmán Dániel, Csapó Benő, Csákány Antalné, Csizmadia Ferencné, Csoma Gyula, Deák Ferenc, Dupákné Gecse Adél, Fábry Béla, Faust Erika, Feith Bence, Füle Sándor, Frisch Gyula, Gerebenné Várbíró Katalin, Golnhofer Erzsébet, Gombocz János, Harangi László, Hatvani Istvánné, Heltmanné Mudri Zsuzsa, Hunyady Györgyné, Illés Lajosné, Kraiciné Szokoly Mária, Karlovitz János Tibor, Kelemen Elemér, Kovátsné Németh Mária Körösfői László, Knausz Imre, Koltai Dénes, Kondor Endre, Köpeczi Béla, Kozma Tamás, Kéri Zoltánné, Keskenyné Péntek Ágnes, Laurenszky Ernő, Mihály Ottó, Mészáros Ilona, Nádasi Mária, Nahalka István, Novák Pál, Nyirkos Tibor, Ollé János, Papné Halász Teréz, Pataki Ferenc, Patkós András, Romhányi Flóriánné, Sándor Zsuzsa, Simon Mária, Schüttler Tamás, Simon István, Stróbl Mária, Szakáll Istvánné, Szeszler Anna, Széchy Éva, Szőcs Judit, Tölgyesi József, Ujj Imréné, Újfalussy József, V. Fónagy Erzsébet, Vass Vilmos, Vizelyi Ágnes, Zagyvainé Köröskényi Judit, Zsadányi László

Központi programjaink, kiadói tevékenységünk, vállalt feladataink támogatói 2005-ben

• Nemzeti Civil Alapprogram, Oktatási Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal;
• Budapest Főváros Önkormányzata, Bp. XII. kerületi önkormányzat, Kispest, Csepel, Salgótarján, Békéscsaba, Debrecen, Földes, Veszprém városok, városrészek önkormányzata, Pest megye önkormányzata;
• Magyar Posta, Szerencsejáték Rt.;
• Nemzeti Felnőttképzési Intézet, OPKM, FPI, Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, Pécsi Egyetem, Ajkai Városszépítő Egyesület, Szokolszky Ágnes, Batsányi János Társaság, Csökmei Kör, Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület;
• Apáczai Kiadó, Krónika Nova Kiadó, Nemzeti Tankönyvkiadó, OKKER Rt.

Tagdíjuk felülfizetésével támogató tagtársaink

Ádám György, Albert Béláné, Bakonyi Anna, Balázs Sándor, Baracs Gabriella, Báthory Zoltán, Bodosi Béla, Burzuk Irén, Csapó Benő, Csillag Ferenc, Csizmadia Márta, Csoma Gyula, Fábry Béla, Fehérváry Gyula, Gaál Gabriella, Gubán Gyula, Hajdiné Kucsova Judit, Halász Imre, Hortobágyi Katalin, Hunyady Györgyné, Karlovitz J. Tibor, Kelemen Elemér, Környeiné Gere Zsuzsa, Kriston Vizi József, Kristóf Lajosné, Lajkó Lajos, Loránd Ferenc, Mészáros Ilona, Micheller Magdolna, Mihály Ottó, Miskolczi Károlyné, Molnár Géza, Mundweil Józsefné, Ollé János, Peleiné Vesza Judit, Perjés István, Pletka Katalin, Róna Artúrné, Sándor Ildikó, Sáska Géza, Sebőkné Vizelyi Ágnes, Skrináyr Miklós, Suboczky Katalin, Szabó Zsuzsa (Lépésről lépésre Alapítvány), Szalóczy Péterné, Szarka Józsefné, Szauder Erik, Széchy Éva, Takács István, Vedovatti Anildó,Villányi Györgyné.

Adószázalékok felajánlásából származó bevétel 320 000 Ft

Búcsúzunk: Bán Ervintől, Bodó Lászlótól, Csóka Bélától, Jakab Bélától, Martinusz Ferencől, Keresztúri Máriától.

Footnotes

1. ^ Szomorúan vettük tudomásul, hogy a jeles közíró és polgárjogi harcos 2005 nyarán váratlanul elhunyt.