Author

Szerkesztői jegyzet

Lapszámunkat átlapozva feltűnhet olvasóinknak, hogy ezúttal két rovat is hiányzik. Ez annak a következménye, hogy az ezekbe a rovatokba illő írások másutt szerepelnek. A Látószögbe került írások egyúttal vitairatok is, a Műhely rovat digitális tematikájú összeállításának több írása is igazi kitekintés.

Lapunk hátsó borítóján folytatjuk a Magyar Pedagógiai Társaság megalapításának 125. évfordulója alkalmából az előző számunkban megkezdett múltidézést. Egyúttal szeretném beismerni szerkesztői külön buzgalmamat is. Az a furcsa érzésem támad ugyanis a magyar pedagógiai múltba való minden belépésnél, hogy mintha mai iskolai világunk és múltja közt volna valami láthatatlan fal, melyet a szocializmus negyven éve épített fel, s elmúlt huszonhét évünk sem bontotta le, legalábbis abban az értelemben nem, hogy egy nagy, létünket megalapozó szellemi történetként tekintsük tanár- és diákelődeink évszázadaira, ahonnan ezerféle inspirációt nyerhetünk. Pontosabban: ezen inspirációk nélkülözhetetlenek a jelenhez (még a falakat építő korszakról sem gondolom másként, a legkevésbé sem), mert különben nem értjük meg soha kudarcainkat (ahogy történt és történik), s kétbalkezesek, amatőrök, kezdők, könnyen befolyásolhatók leszünk minden próbálkozásunkban.

A borító szövegeinek szerzője Németh Antal (1894-től bejczi (Bejc, Vas vm., 1838. jan. 17. – Győr, 1902. jan. 21.) tankerületi főigazgató. A kötet, melyből az idézetek valók: „Emléklapok b. ~ dr. kir. tan. Győr-tanker. kir. főig-nak tanári értekezleti beszédeiből. Összegyűjt. L(asz) S(amu) középisk. tanár. Győr, 1896.” (Magyar katolikus lexikon)

Most, amikor a KLIK feldarabolása zajlik, remélhetjük-e, hogy leendő tankerületi főigazgatóink (nem tudom, mi lesz majd az új központok vezetőinek megnevezése) rendelkeznek majd afféle felkészültséggel, pedagógiai múlttal, mint százhuszonöt évvel korábbi, a pedagógiatörténetben nagy nevet nem szerzett elődjük ‒ aki írt matematikai-didaktikai értekezést, diákoknak zsebkönyveket, foglalkozott neveléstörténettel, pedagógiai alapkérdésekkel, tankerületi beszámolói nyilvános dolgozatok, szépirodalmat fordított németből, latin-magyar zsebszótárt készített, tanár és bölcsész értelmiségi maradt (bírt maradni) hivatalvezetőként is ‒, s következésképpen mernek-e, képesek lesznek-e majd az igazgatottjaik (elengedhetetlen, visszaszerzendő szakmai szabadsága és intézményi autonómiája) felől gondolkodni a köznevelésről és a közoktatásról, saját teendőikről, ügyelve minden részletre. Vagy legalább, a múlt felé fordulva, felismerik-e tennivalóik helyes sorrendjét, az oktatásügyi gondolkodás itt és most érvényes (mert örökölt és működő) logikáját.    

 

2016. április 28.

Takács Géza