Author

Szerkesztői jegyzet

Köszönjük szerkesztőbizottságunk leköszönő két tagjának, Nyíri Kristófnak és Vass Vilmosnak a munkáját, és a jó együttműködés reményében köszöntjük a helyükre lépő új tagokat, Kraiciné Szokoly Máriát és Mátrai Zsuzsát.

Amikor a lap hátoldalára a Magyar Pedagógiai Társaság megalakulásának 125. évfordulójához kapcsolódó korabeli szöveget kerestem, hogy az idei évfolyamot ezen az oldalon az intézményesült magyar polgári közoktatás egy-egy történelmi korszakának felidézésével köszöntsük, szinte rögtön az idézett szövegre bukkantam: Fülöp Árpád főgimnáziumi tanár beszámolójára a Csíksomlyói Római Katolikus Főgimnázium 1890–91-ik évéről számot adó értesítőjében. (http://epa.oszk.hu/02600/02631/00014/pdf/EPA02631_gimnaziumi_ertesito_ 1891.pdf)

(A szerző a csíksomlyói, majd az ungvári főgimnázium tanára (1863–1953) a 18. századi csíksomlyói passiók ‒ melyeket az iskola diákjai adtak elő ‒ első elemzője és kiadója, költő, drámaíró.) 

Nem is keresgéltem tovább, hiszen számomra az írás több vonatkozásban is megtetszett: jó minőségű pedagógiai szöveg, én pedig túl sok évkönyvet olvastam az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy ne legyen ez önmagában érdem. A szülőket és a diákokat szólítja meg és tájékoztatja egy fontos, aktuális kérdésben, külön felhívva a figyelmüket, miről és hogyan kell dönteniük az új szabályozás következtében (a teljes írás 9 oldal), és mindezt egy valódi évkönyv első írásaként. Ritkán fordul elő, hogy egy iskola a honlapját valóban a szülőkre, az olvasókra gondolva készítse el, s ha tudnivalókat közöl, egyúttal az eligazodásban is segítsen, igényes, érdekes háttérelemzéssel. S mindehhez ráadásként még az is kiderült, hogy a szerző a tanulmány írásakor 28 éves, vagyis nagyon fiatal, harmadik éve tanít, miközben az iskola igazgatója, Imets F. Jákó, aki a kötetet jegyzi, maga is tudósember, de volt bátorsága fiatal tanárára egy efféle jelentős szakmai feladatot bízni, s az ő írását tenni az évkönyv elejére. Nekem az az alapélményem, hogy igazgatóim kötelességüknek gondolták a reprezentáció minden helyzetében vállalni, kisajátítani a közszereplést. (Az írást csak azért nem hozhatom szóba, mert e tekintetben igazgatóim felől nem volt tapasztalatom.)    

S akkor még a lényegről, az írásban tárgyalt reformügyről, s annak bemutatási módjáról nem is szóltam. Bár azt gondolom, annak érdekessége, személete és minősége teljes összhangban van az eddig említettekkel. Vagy éppen szoros összefüggésben.   

Az elbeszélt reformtörténet jelen közoktatási helyzetünkben, köznevelési állapotaink szerint kissé úgy hat, mintha a mai Nyugati pályaudvart 1891-es képével vetnénk össze. Bár azért az egykori vasszerkezet jobban állta az időt, mint az egykori intézményi struktúrák. Amiknek persze nem is kellett megmaradniuk, de az üzemmód minősége, a szervezeti kultúra, a pedagógiai-intézményi szellem tartása örökölhető lett volna. Vagy rekonstruálható. Felidézhető. Megtanulható. Tanulmányozható. 

Természetesen az Értesítőből nem csak Fülöp Árpád tanár úr dolgozata érdemel említést.

Nincs itt helye az Értesítő elemzésének, csak kiemelnék néhány elemet. A tanári óraszám heti 19 óra. Az igazgató az egyik értekezleten távoli magyar iskolák tanárainak dolgozatait ismertette. Az iskolában van dalárda (kórus) és zenekar. És természetesen önképzőkör, melynek egyik „mozgalma” Rudnyánszky Gyula Költemények Mátyás királyról című 1890-ben megjelent kötetének beszerzése volt 80 példányban, s levélváltás a költővel. („Rudnyánszky különb volt az összes korabeli Arany és Petőfi epigonnál, kik hírre, polcra vergődtek, s több talán még Komjáthynál, Reviczkynél is.” – Ady) „A kör járatta a Magyar Salont, Magyar Szemlét és Vasárnapi Újságot; a m. t. Akadémiától ajándékképpen kapta az ’Akadémiai Értesitő’-t” „A megtartott 1 alakuló és 10 rendes gyűlésen 59 prózai és verses dolgozat volt felolvasás és bírálat tárgya. A benyújtott művek közül 32 nyert felvételt a körnek ’Haladás’ cz. érdemkönyvébe” (A iskola könyvtárába 22 lap és folyóirat járt.) S végezetül, ha már úgyis javában tavasz lesz, mire ez a téli lapszám az olvasókhoz kerül (de az iskolákba csak elvétve, hiszen a Klik inkább akadályozza, mint ösztönzi a lapmegrendelést), következzék a növény-észlelet aktuális adatsora az 1890-es csíksomlyói tavaszból („Márczius első hete is téli jellegű, de már közepén olvad a hó s utolsó napjaiban a kikelet kezd nyilatkozni.”):

b) A v i r á g z á s kezdete a következő növényeknél észleltetett: márczius 24-én hóvirág; ápril 1. paponya; 8. ibolya; 16. mocsári gólyahír; 20. kankalin; május 1. meggy, körte, szilva és alma; 7. gyöngyvirág, borostyán; 10 liliom; 27. bazsarózsa, jun. 1. rozs; 3. csipkerózsa, tulipán, nárczis; 5. bodza, ákácz; 12. lapdarózsa; 22. búza; 26 jázmin, borsó.

2016. március 20.

                    Takács Géza

Budapest, Teleki Blanka Gimnázium 2016. február 19.