Kísérleti tankönyvek, sőt, friss elnevezésük szerint, újgenerációs tankönyvek jelennek meg szeptemberben több száz iskolában. Ebben a lapszámunkban közvetve vagy közvetlenül négy tanulmány is foglalkozik tankönyvi kérdésekkel. Részben a jelenre, illetve a közelmúltra vonatkozó kritikus írásban (Csernoch Mária, valamint Radnóti Katalin és Nagy Mária), részben a megjelenő új tankönyvek szellemi megalapozásával foglalkozó dolgozatokban (Kojanitz László, valamint egy szerzői kollektíva: Molnár Edit Katalin, Molnár Gyöngyvér, Dancs Katinka, Dancsó Tünde, Losits Anna Katalin és Korom Erzsébet). Az újgenerációs tankönyvek érkezését a tanárok, a szakmai közvélemény, s ezúttal talán még a diákok is megkülönböztetett érdeklődéssel várják, hiszen megjelenésükkel egyidejűleg a tankönyvválasztás, tankönyvhasználat megszokott iskolai rendje is több elemében alapvetően megváltozik.
„E tankönyvek végső változatainak elkészítése a pedagógusok véleményeinek figyelembevételével történik.” - Így szól az információ az intézet honlapján. Vagyis egy sajátos helyzetben vannak az érintettek, az OFI munkatársainak szakmai vezetésével a „kipróbáláson alapuló tankönyvfejlesztés” második, döntő szakasza kezdődik szeptembertől: a kipróbálás. Lapunk azt teheti, ez a kötelessége, hogy az új tanévben külön teret szentel, külön figyelmet fordít az új tankönyvek kritikai elemzésére.
Ahogy itt az ideje belefognunk a hazai közoktatás (a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvénnyel kezdődő) nagy átalakításának a szakmai értékelésébe is.
Budapest, 2014. augusztus 10.
Takács Géza