Szerkesztés közben

Régóta tudom, hogy a szépirodalmi művek és a filmek gyakran érzékletesebben tárják fel az iskola világának problémáit, mint a pedagógiai elemzések. Sőt az igazán jó művészi interpretációk révén a társadalom széles köre válhat érzékenyebbé a nevelés, a személyiségformálás problémái iránt. Móricz Légy jó mindhalálig-ja, Ottlik Géza Iskola a határon-ja, Szabó Magda Abigélje is igazolja ezt az állítást.

 

A nyolcvanas évek végén született egy különös hangulatú amerikai film Peter Weir rendezésében, a Holt költők társasága, amelynek pedagógiai vonatkozásait – a most elolvasott akkori kritikák tanúsága szerint – alig-alig vette észre a közvélemény. Bevallom, bennem sem keltett mélyebb szakmai impressziókat a konzervatív amerikai középiskola rideg világa és az ettől gyökeresen eltérő pedagógiai elveket valló tanár közti konfliktust idéző történet. Idén nyáron azonban kezembe került a film alapjául szolgáló, azonos című Kleinbaum-regény, amely döbbenetes erővel mutatja meg, mit jelenthet egy rideg, tekintélyelvű iskolában a liberális pedagógiai elveket valló és azt a gyakorlatban érvényesíteni kívánó fiatal tanár jelenléte.

 

A történet egy patinás amerikai középiskolában, a Vermont állam hegyei között megbúvó Welton Akadémián játszódik. Ez a nagy tradíciójú, konzervatív nevelési elveket valló, az amerikai felső középosztály gyerekeit befogadó magániskola szigorú életrendjével és kemény követelményeket érvényesítő tanítási stílusával azért vált népszerűvé a szülők körében, mert az itt végzők évtizedek óta szinte majdnem biztosan bejutnak azokra a híres egyetemekre, amelyek garanciát nyújtanak a sikeres egzisztenciát jelentő karrierutak befutására. A történet 1959-ben játszódik, de épp a Welton Akadémia szellemiségéből fakadóan bármikor, bármelyik hasonló amerikai magán college-ben is játszódhatna, hiszen az amerikai középosztály fennmaradásának egyik záloga az ismeretközpontú, elit magániskolák létezése. Érdekes módon ezeket az intézményeket szinte teljesen érintetlenül hagyták az elmúlt évtizedek modernizációt, versenyképességet szolgáló reformjai, minden bizonnyal azért, mert a tanári kar és a szülők között évszázados értékkonszenzus van a tekintetben, hogy a tradíciók, a jól bevált gondolkodási sémák, a világról alkotott hagyományos képek átadása mindennél hatékonyabban vezet a középosztálybeli lét átörökítéséhez. “Hagyomány, Becsület, Figyelem, Érdem” – ez a Welton Akadémia négy pedagógiai alapelve, amelyet naponta belesulykolnak az ott élő 16-17 éves gyerekek tudatába, lelkébe.

 

Ebbe a konzervatív világba kerül be John Keating, az egykor a Welton Akadémia falai között nevelkedett, harmincas évei elején járó irodalomtanár, aki az intézmény értékrendjétől, hagyományos tananyagától és tanítási módszereitől merőben eltérő stílust visz az irodalomtanításba. Az óráin nem a hivatalosan kötelező irodalomkönyvet tanítja, hanem az élet és a költészet kapcsolatának felfedeztetését tekinti legfőbb feladatának. Arra ösztönzi a fiúkat, hogy fedezzék fel saját lehetőségeiket, merjenek mások, egyéniségek lenni, és valósítsák meg önmagukat. A carpe diem (Ragadd meg a napot!) életfilozófiáját akarja elfogadtatni diákjaival, akik viszonylag gyorsan magukévá is teszik ezt az életfilozófiát. Ennek jegyében felújítják a Keating diákkorában létező titkos társaságot, a Holt költők társaságát, amelynek “székhelye” egy közeli hegyi barlang, ahová esténként rendszeresen kiszöknek az eltérő értékrenddel azonosuló fiúk, s híres versekből olvasnak fel, amelyek érzéseit és gondolatait megpróbálják mélyen átélni. De egyre gyakrabban olvassák fel saját műveiket is. Egyikük megismerkedik az első szerelem lelket bizsergető, ám a beteljesedés hiánya miatt nem mindig örömteli élményével. Másikuk egy helyi színtársulatban próbálja kibontakoztatni a benne szunnyadó színészi ambíciókat, ám a szülők könyörtelen ridegséggel megtiltják neki, hogy önmaga legyen, hisz ez kerékbe törheti az általuk áhított karrierutat. A fiút azonban annyira megérintette a színház s a Keating által képviselt életfilozófia, hogy a szülői tiltásra válaszul főbe lövi magát. Az iskola vezetése rádöbben arra, hogy John Keating pedagógiai törekvései oly mértékben idegenek a Welton College nevelési elveitől, hogy az megtépázhatja az intézmény hírnevét, sőt hitelét, hiszen a teljesítményorientált szemléletet sutba dobó, a személyiség kibontakozásának, az én felfedezésének prioritást adó pedagógia veszélyezteti a középosztálybeli diákok versenyképességét.

 

A regény irodalmi szövetében elrejtve az a nagy kérdés feszül, hogy vállalhatja-e egy tanár azt, hogy az intézmény pedagógiai ethoszától, a szülők által az iskolának adott “pedagógiai megrendeléstől” gyökeresen különböző nevelési elvek mentén tanítsa, nevelje diákjait. Az iskola megszokott életrendjétől, az ott kötelező viselkedési normáktól eltérő közösség végül is ellehetetlenül, mivel a carpe diem értékrendje sehogyan sem fér meg annak a társadalmi rétegnek az életelveivel, amely megteremtette és immár évszázadok óta fenntartja a konzervatív, tekintélyelvű és teljesítményorientált iskolát, mert úgy véli, hogy ez a pedagógia tesz társadalmilag hatékonnyá, ez juttat be a Harvard és a Yale jogi, orvosi fakultásaira és az amerikai estabilishmentbe.

 

A Holt költők társaságának alapkonfliktusa, pedagógiai dilemmája – ha nem is ilyen sarkítottan, de – rendre megjelenik a mi oktatási intézményeink belső világában is. Jól ismertek azok a tanári konfliktusok, kudarcok, amelyeket az idejétmúlt nevelési és oktatási tradíciókkal szakítani próbáló innovátorok kénytelenek elszenvedni részben az intézményi szervezet, részben a megrendelők szemlélete miatt.

 

A regény alapkérdésére, vagyis arra, hogy a kemény, teljesítményorientált oktató intézmény vagy a személyiség kibontakozásának teret adó, az élet gazdag élményforrásai iránt fogékonnyá tevő iskola tesz-e sikeressé és versenyképessé, mindmáig nem született egyértelmű válasz. Valószínűleg azért, mert az igazság valahol e dichotómia tengelyének közepén található.

 

...m ha diákként döntenem kellene, Mr. Keating iskoláját és nem a Walton Akadémia tanári közössége által jónak tartott iskolát választanám.