Szerkesztés közben

Nemrég kezembe került Márai Sándor egy kevéssé ismert, 1942-ben írott könyve (Röpirat a nemzetnevelés ügyében), amelyben az európai polgár archetípusaként emlegetett író messze megelőzve korát, papírra vetette az európai integráció szükségességének indokait. Még nem dőlt el igazán a háború sorsa, a nagyhatalmak még egymás erejét próbálgatva kísérleteznek, hogyan alakítsák az egyes érdekszférák földrajzi, katonai, gazdasági és nem utolsósorban szellemi tömbjeit, amikor Márai felismeri, hogy a majdan megkötendő európai béke csak akkor lehet tartós, ha az öreg kontinens 480 millió polgára képes olyan politikai és gazdasági közösséget alkotni, amely a kölcsönös érdekek és előnyök megtalálásának elvén nyugszik, s amely éppen ettől az érdekazonosságtól válik erőssé.

Márai 1942-ben már pontosan érzi, hogy a békekötés után az európai nagy és kis nemzetek egyaránt rá fognak ébredni annak tudatára, hogy az új világ, azaz Amerika gazdasági erejével, dinamizmusával szemben csak akkor tudják felvenni a versenyt, ha egyrészt képesek felülemelkedni a nemzeti ellentéteken, másrészt nemzeti gazdasági érdekeiket egy közös európai gazdasági unió keretei között összehangolják.

Az európai csatlakozás pillanatában, amikor sokak számára kérdés, hogy miként férhet meg egymással az európaiság tudata a nemzethez tartozással, a nemzeti identitással, hihetetlen aktualitása van Márai gondolatainak. Az euroszkeptikusok, a globalizáció hatásaitól aggódók egyik legnagyobb félelme az, hogy az európai értékrend és kultúra belsővé tétele egyfajta nemzetek feletti identitást, a tradicionális nemzeti karakter feloldását s végső soron a nemzet szellemi, mentalitásbeli kereteinek a megszűnését, de legalábbis gyengülését eredményezi. Márai, akit joggal tekinthetünk a 20. századi magyar szellem egyik legeurópaibb, ugyanakkor erőteljesen konzervatív reprezentánsának, a Röpiratban olyan megoldási alternatívát kínál erre a dilemmára, amely szinte minden mérsékelt politikai erő számára elfogadható.

Olyan egységesülő Európát képzel el, amelyben az egyes nemzetek megőrzik nemzeti hagyományaikat, nyelvüket, kultúrájukat. Elsősorban azért, mert azt, amit Európa szellemi örökségeként, európai értékrendként emlegetünk, nem valamiféle nemzetek feletti erő, hanem az egyes európai nemzetek – köztük a magyarság – közös együttélése, nemzeti keretek közötti fejlődése hozta létre. Az európai szellem évszázadokon át fennmaradó erejét épp a kulturális sokszínűség biztosította. Ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az európai szellem az egyes nemzeti kultúrák érintkezéséből, egymásra hatásából született meg. Nem véletlenül vált az európai értékrend egyik sarkkövévé a tolerancia, a másság tisztelete.

A Röpirat egyik fő gondolata, hogy az európai tudat, identitás kialakítása a nemzetnevelés által valósítható meg. Az egyes európai nemzetek ugyanis saját kultúrájuk építőköveiből hozták létre az európai kulturális örökséget évszázadok szerves fejlődésében. Márai értelmezésében a nemzetnevelés egyet jelent a magyar és más kultúrák befogadására történő neveléssel, a magyar és az európai kultúra iránti vonzódás együttes kialakításával. Polgárideálját nem a nemzeti elzárkózás, az önhitt, a mások értékeit tagadó kultúrnacionalizmus jellemzi, hanem az európai tradíciók iránti érzékenység, nyitottság. Azért tartja szükség a nemzeti kultúra és az egyes európai nemzetek, népek kultúrájának széles körű megismertetését, nevelés általi belsővé tételét, mert az európai ember csak így védekezhet a tömegkultúra, a tömegesedés – már a 20. század első felében is erőteljesen érezhető – veszélyei ellen. Márai számára a nemzetek erős szövedékéből felépülő közös Európa nemcsak azért fontos, mert így esély teremtődhet az amerikai és más – akkor még nem látható – térségek gazdaságaival szembeni pozíciók megvédésére, hanem azért is, mert csak így őrizhető meg az egyediségét, autonómiáját oly féltve ápoló európai ember, így lehet sikeres az európai ember védekezése az arcnélkülivé válással, az eltömegesedéssel szemben.

A sokak által szellemi arisztokratának tekintett Márai épp az európai értékrend, az európai dimenzió széles körű elterjesztése érdekében egy olyan nemzetnevelési program körvonalait fogalmazta meg, amelyben a nemzeti és az európai kultúra javait a tömegekhez kívánta eljuttatni részint a kulturális értékvesztés megfékezése, részint pedig az európai közösséghez történő felzárkózás érdekében. Ez a magyarságtudattól átitatott európai polgár hitt abban, hogy a 19–20. században megteremtett technikai civilizáció javai – a nyugat-európai térséghez hasonlóan – csak akkor javíthatják tömegméretekben a magyarság életminőségét, ha nemcsak a középosztály birtokolja a nemzeti és európai kultúrát, hanem azok a tömegek is, amelyek a múlt század első felében a nyomor szorításában, nélkülözések között léteztek. Márai – lévén igazi demokrata – tudta, hogy az európai életminőség nemcsak anyagi, gazdasági, hanem műveltségbeli, oktatási kérdés is. Mint ahogy azt is tudta, hogy csak egy igazságos demokrácia polgárai válhatnak az európai közösség részévé.

Márai egyértelművé próbálta tenni, hogy a nemzethez tartozás, a magyar identitástudat és az európaiság nem okozhatnak konfliktust, mert nem állnak ellentétben egymással. A szilárd alapokon álló egészséges nemzettudat kialakítása elválaszthatatlan az európaiság tudatának kialakításától. Az Egy polgár vallomásai című műve jól mutatja, hogy Márai magyarságtudata valójában nagy európai kalandozásai, az európai kultúrára s egyszersmind az európai polgár hétköznapi életére való rácsodálkozásai közepette erősödött meg. Épp azért érzi fontosnak a nemzetnevelés programját, mert úgy véli, hogy ennek eredményeként válhat személyiségünk igazán nyitottá arra, hogy sajátos magyar szellemiségünket megőrizve megérezzük mindazt, ami más európai népek, nemzetek kultúrájában érték.

Márai mind gondolati síkon, mind saját életgyakorlatában képes volt a nemzethez tartozás és a tágabb világhoz, kultúrához tartozás szintézisét megteremteni, megoldani azt, ami sokak számára még ma is nehezen vagy egyáltalán nem tűnik megoldhatónak: kötődni a magyar tradíciókhoz és egyszersmind európai polgárként élni és gondolkodni.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás pillanataiban érdemes tanulmányozni ennek a rövid Márai-könyvnek a gondolatait, mert egyrészt visszaigazolódni látszanak az Európához és az európaisághoz való viszonyunkról alkotott gondolataink, másrészt az, hogy a legnagyobb magyar gondolkodók is az európai szellemi közösség tagjaként próbáltak hidat verni a magyarság és az európai népek kultúrája, identitása között.