Személyiségformálás Kárpátalján

A más nemzetekkel való évezredes együttélés, az egymásrautaltság érzése és tudata mind­egyik népcsoportban sajátságos életfelfogást alakított ki. De az anyaországtól való elsza­kadás különös szemléletet, sajátos gondolkodást, magatartást alakított ki az emberekben. Hiszen a más rendszerek, más ideológiák állandó alkalmazkodásra kényszerítették a lakosságot. A kisebbségi sors következményei önmagukért beszélnek: nemzettudatvesztés, a kisebbrendűségi érzés állandósulása, nyelvi elszegényedés, a kultúra iránti igény sorva­dása, szellemi igénytelenség stb. Mindezek a tények alaposan rányomták bélyegüket a fia­talok életfelfogására, értékrendjének, jellemének, egész személyiségének az alakulására.

Kárpátalja magyar tannyelvű középiskoláiba azzal a céllal látogattunk, hogy felmérjük, mi­lyen személyiségek formálódtak az iskolai oktató-nevelő munka során, az önnevelés, ön­képzés és öntevékenység eredményeként, az adott körülmények, feltételek, külső hatások és belső késztetések mellett.

Rendhagyó osztályfőnöki órák keretében beszélgetést folytattunk a felsőbb osztályosok meg­oldatlan problémáiról, a társadalomban végbemenő változásokról, lehetőségekről, az egy­más közti, valamint a felnőttekkel (szülők, pedagógusok, ismerősök) való kapcsolat formáiról és tartalmáról, konfliktusaikról, értékrendjükről, sikereikről, csalódásaikról, kiábrándultságai­ról, néha reményvesztettségükről vagy éppen kilátástalannak tűnő helyzetükről.
 

A TANULÓK VÁLASZAI

Egy kérdőív kitöltésére is megkértük a tanulókat.

Köszönettel vesszük, ha megosztod velünk őszinte véleményedet.

1. Melyek azok a tulajdonságaid (jellemvonásaid), amelyek szerinted értékeket képviselnek? Melyektől szeretnél megszabadulni?
2. Mit értékelsz legtöbbre barátaidban, ismerőseidben? Mi nem tetszik leginkább az emberek magatartásában?
3. Hogyan érzed magad az iskolában? Miért?
4. Ha te tanár lennél, mire fordítanád a legnagyobb figyelmet a munkádban?

 

A kérdéseket úgy fogalmaztuk meg, hogy a rájuk adott válaszok jellemezzék a tanuló személyiségét, az egyén jellegzetes és egyedülálló gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintáit. Ezekből könnyen következtethetünk irányultságára, jellemére, értékrendjére, mo­tivációira, elvárásaira önmagával és másokkal szemben.
 

Melyek azok a tulajdonságaid (jellemvonásaid), amelyek szerinted értékeket képviselnek? Melyektől szeretnél megszabadulni?

Sokan említést tesznek arról, hogy pozitív tulajdonságaikat mások megítélése szerint jelölték meg. Ez óvatosságukról, szerénységükről tanúskodik. A tanulók 15,5%-a nem említett meg jó tulajdonságokat.

A jó tulajdonságok között az első öt helyen szerepelnek: őszinteség, barátságosság, segítő­készség, megbízhatóság, mások megértése. Jelentős számban említették még a követke­zőket: békés, jószívű, kedves, igazságos, becsületes, szerény, rendszerető, szorgalmas, tisztelettudó, lelkiismeretes stb.

Nem nekem kellene megmondanom, mivel az ember magával szemben mindig kissé elfogult. Barátaim helytálló választ adhatnak.

Magamat az ellentétek emberének tartom. Gyakran vagyok jókedvű és bánatos, életvidám és depressziós, barátságos és mogorva.

Bármilyen rosszul is bánnak velem, nem utálok senkit, nem tudom őket megvetni.

Szerintem az igazi értékeket azok a tulajdonságaim képviselik, amelyek az életben emberibbé tesznek.

Barátaim megbízhatnak bennem: megtartom titkaikat, megosztják velem örömeiket és bánataikat.

Szerintem a segítőkészség és az őszinteség azok az igazi értékek, amelyekkel én rendelkezem. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy Teréz anya lakozik bennem, de az idősebbeket nagyon szeretem, szeretném mindegyiket megvigasztalni ebben a pénzhiányos időben, amikor minden a feje tetejére állt.

Megbízható vagyok, megértő, olyan gyóntatószék.

Egyik jellemvonásom, amelyre nem vagyok olyan büszke, az, hogy mindig kimondom azt, amit gondolok.

Érdeklődő vagyok, sok mindent szeretnék tudni, szeretném megismerni a világot, az embereket. Szeretném, hogyha társaim (az emberiség) s én is közelebb kerülnénk Istenhez.

A tanulók 11%-a úgy vélte, hogy nincsenek rossz tulajdonságai, vagy válasz nélkül hagyták a kérdést.

A rossz tulajdonságok közül az első öt helyen szerepelnek: lustaság, szabadszájúság, hirte­len harag, dohányzás, félénkség. Jelentős számban említették még a következőket: büszke, lobbanékony, makacs, akaratos, erőszakos, önző, kotnyeles, sértődékeny, durva, gonosz, hazug, kötekedő stb.

Nem szeretnék megszabadulni semelyiktől, mert ez én vagyok, és még egy ilyen nincs.

Nagyon makacs vagyok, és azt kell tennie mindenkinek, amit én akarok, még ha nincs is igazam.

Tudni kellene magamat meg is játszani.

Sokat adok a külsőségekre.

Rengeteg rossz tulajdonságom van. Mindegyiktől szeretnék megszabadulni, különösen attól, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, kapkodok egész nap.

Picit furcsa, hogy vannak őszinte emberek ebben az országban, mert ahogy én elnézem, mindenki becsap mindenkit, és csak nagyon alacsony számban vannak az őszinték.

Talán a kétszínűségtől szeretnék megszabadulni, a színjátszástól, ami az élet végül is.

Mit értékelsz legtöbbre barátaidban, ismerőseidben? Mi nem tetszik leginkább az emberek magatartásában?

Az első öt helyen említették: őszinteség, igazságosság, megbízhatóság, segítőkészség, megértés, barátságosság. Megemlítették még a humorérzéket, jóakaratot, becsületességet, titoktartást, hűséget, figyelmességet.

Értékelem, ha másokban megvan az, ami bennem nincs.

Értékelem azt, akivel megoszthatom gondjaimat, problémáimat, és megért, tanácsot ad és nem árul el.

Az őszinteséget, a korrektséget és az egymás véleménye iránti toleranciát értékelem. Hogy van türelmük meghallgatni bajaimat, gondjaimat, s meg tudok beszélni velük mindent. Lehet velük lelki dolgokról is beszélni.

Legtöbbre értékelem a megbízhatóságot és a diszkréciót.

Legtöbbre értékelem azt, hogy jól viszonyulnak hozzám, és elviselik a természetemet.

Ha hiányosságaimat nem vetik a szememre.

Nem tetszik a tanulóknak az emberek magatartásában a beképzeltség, nagyképűség, fel­vágás, nagyzolás, lenézés, gőg, büszkeség, kétszínűség, ha nem őszinte, vagy önző, egois­ta, magának való. Megemlítették még a következő tulajdonságokat: megbízhatatlan, durva, pénzhajhász, flegma, erőszakos, hatalmaskodó, zsarnok, barátságtalan, zárkózott, irigy, gonosz.

Ma már az emberek nem nagyon törődnek egymással, mindenki a saját hasznát nézi.

Nem tetszik, ha úgy viselkednek, ahogy a körülmény megkívánja: ha úgy kívánja az érdekük, kiállnak a barátaik mellett, ha nem, akkor hátat fordítanak nekik.

Az, hogy nincs egy percük sem egymásra, csak rohannak.

Hogy csak magukkal törődnek.

Nem bírom azokat, akik kioktatnak.

Nem tetszik az emberek magatartásában az elkeseredettségből fakadó gonoszság.

Az emberek magatartásában nem tetszik az, hogy általában minden embert a külseje alapján ítélnek meg, nem pedig a belső tulajdonságuk alapján vagy tudásuk szerint.

Ha érzéketlenek mások problémáival szemben.

Ha önzők, hazugok és kiforgatják a szavaimat.

Országunk állampolgáraira jellemző a lehangoltság, hiányzik az életkedv belőlük. Sokan nem örülnek az apró dolgoknak, nem veszik észre a napfényt. Ezen változtatniuk kellene.

Hogy falat húznak maguk körül, nem közlékenyek, el vannak foglalva saját problémáikkal, s nem törődnek másokkal.

Hogyan érzed magad az iskolában? Miért?

A tanulók 68,5%-a határozottan jól vagy általában jól érzi magát az iskolában.

Második otthonom. Barátaim között mindig jól, tanáraimat tisztelem és szeretem.

A tanárokkal is kialakult egy bizonyos, eléggé bizalmas kapcsolat, amelytől családiassá válik a hangulat. Kulturált környezet, a tanárok komolyak, lelkiismeretesek. Szerintem ez a legjobb suli a világon.

Jól, de ha nem lenne egy pár tantárgy (matek), akkor paradicsomban érezném magam. Érdekes, új dolgokat ismerek meg.

A suli nagyon jó - a szünetben és lyukasórán.

Élménydús pillanatok.

Csak néhány tanár nem tetszik.

Nagyon jól: vetélkedők, rendezvények sokasága, baráti kör.

Az iskolában jól, de a tanulást nem szeretem.

Jól, bár egyes tanárok igazságtalanok. Egyesek kibírhatatlanok.

Köszi, hogy megtanítottak engem írni, olvasni, az ábécére, tiszteletre, becsületességre és a felnőttekkel való viszonyra. Az iskola második otthonom, a tanárok olyanok, mint a második apa és anya.

A legfőbb az, hogy itt magyarul beszélnek.

A tanárok többsége együttérző, igyekvő, hajlamos a jó tanár-diák kapcsolatra.

Az osztály tökjó, jó a közösség, kedvelem a barátaimat.

A tanulók 25%-a következőképpen válaszolt: Mikor hogy. Valamikor jól, valamikor rosszul. Is-is.

Milyen érveket sorakoztatnak fel mellette és ellene?

Mikor milyen kedvem van.

Most, hogy a vége felé járok, úgy érzem, hiányozni fog.

A hangulatomtól függ. Hatással van rám az időjárás, a tanárok, a jegyek.

Utálom, ha kritizálják az öltözékemet és a tetteimet... stresszhelyzetben vagyok a dolgozatírásnál.

Függ az otthoni állapotoktól és sikerélménytől.

Az utolsó órákon már fáradt a tanár.

Attól függ, milyen kedélyállapotban vagyok. Ha nyűgös is, de vidám vagyok, de belül valami fáj. Ha meg­bántottak, akkor is eltűröm, de ha vidám vagyok, akkor fel sem veszem.

A tanulók 6,5%-a érzi magát rosszul az iskolában.

Sok hülyeséget kell végighallgatnom az órákon.

Nem igazán értetem meg magam az osztálytársaimmal, mert idősebb vagyok náluk, és kicsit oviban érzem magam, de semmiképpen sem nézem le őket, csak korlátoltnak érzem magam köztük, mert más az érdek­lődési köröm. Tehernek érzem a sulit azért, mert nem tanulhatom azt, amit igazán szeretnék, de érettségi nélkül nem mehetek sehova.

Dög álmos vagyok, unalmasak az órák, a témák, a házik meg teljesen kikészítenek.

Csak ebben az évben jöttem ide tanulni. Piszkálnak engem is meg a barátaimat is, mert újak és falusiak vagyunk. Sokszor szekálnak.

Nem tudok „kinyílni" a barátaim, osztálytársaim előtt.

Utálok ebbe a suliba járni. Nincs olyan dolog, amiért érdemes lenne idejárni. Még nem volt olyan nap, hogy örömmel jöttem volna ide.

Nincs közösség az osztályban.

Nehéz megszokni az új sulit és az új társaságot.

Ha te tanár lennél, mire fordítanád a legnagyobb figyelmet a munkádban?

A legtöbben a következőket említették meg: diákjaim, tanítványaim megértésére, tantár­gyam megszerettetésére, az érdeklődés felkeltésre; ismeretek átadására; a jó tanár-diák kapcsolat kialakítására, összhang megteremtésére; a tanulásra - ezt megkövetelném; a jó közérzetre; szigorral, követeléssel rendre szoktatnám diákjaimat; a fegyelemre.

Említést tettek még a következőkről: szeretetre; hogy igazságos legyek; hogy megbízzanak bennem; emberségre; növendékeim érzelemvilágára, lelki problémákra; közvetlenségre; a nevelésre; a tanulók egyéniségére; őszinteségre; képességfejlesztésre; emberismeretre stb.

Mindent megtennék a gyermekek érdekében.

Tehetségük fejlesztésére, hajlamuk kibontakoztatására.

Nem kínoznám a tanulókat.

Nem szeretem az olyan tanárokat, akik az iskola területén illuminált állapotban tartózkodnak. A gyerekek magánéletére, otthoni problémáira, hogy segítsek. Megérteném a tanulókat, nem szívatnám őket.

Nem törődnék a gyerekek külsejével. Azzal sem, hogy festik-e magukat vagy a hajukat. Emberséges tanár szeretnék lenni.

Az óra ne legyen száraz szöveg, hanem kreatív, érdekes foglalkozássá változzon.

Úgy igazán nem is tudom, hogy mire fordítanám a figyelmet, mert ha nem vagyok szigorú, akkor a fejemre másznának, nem hallgatnának rám, és az órán nem figyelnének. Ha túl szigorú lennék, megutálnának, és nem szívesen járnának az óráimra. Szerintem a középutat választanám.

 

A vizsgálat tapasztalatai

Naivitás lenne azt hinni, hogy a tanulókkal folytatott beszélgetések, valamint a kérdésekre adott válaszok alapján összeállítható az „ideális személyiségtípus", amely etalonként le­beghet előttünk, vagy amelyet követendő példaként állíthatunk pedagógusaink elé. Ugyanakkor a személyiségkomponensek megléte kiindulópontként szolgálhat a nevelő­munkában.

Növendékeink igénylik másoktól az őszinteséget, nyíltságot, barátságot, segítőkészséget, megbízhatóságot, megbocsátást, jóságot, igazságosságot, becsületességet stb. Túlnyomó részük úgy véli, hogy mindezekkel a tulajdonságokkal, jellemvonásokkal (személyiségvoná­sokkal) rendelkezik. Sőt, büszkék erre; mindez személyiségüknek bizonyos méltóságot ad, az emberiesség egyik fokmérője.

A tanulók megnyilvánulásaiból kiérződik: elvárják pedagógusaiktól, hogy igazi nevelők le­gyenek, akik felfedezik bennük a személyiséget, nem annyira a tanulót, mint az embert, fel­ismerik bennük a sokfajta vonást és tulajdonságot. Igénylik a pedagógiai ráhatás kultúrájá­nak, valamint a pedagógusok kapcsolati kultúrájának magas fokát.

A tanulók nagy csoportja tanáraiban az „élettanárt" szeretné látni, aki a nagybetűs életre készít fel. Legyenek ők az élet oktatói, tanítói, az erkölcsösség nevelői.

Az egyik osztályfőnöki órán kifejtették véleményüket arról, hogy vannak olyanok, akik a sze­mélyiség jellemzésekor külső szempontokat vesznek figyelembe: milyen hatással van má­sokra, környezetére, mennyire tud másokat sikeresen befolyásolni, mennyire talpraesett, vonzó. Gyakran elegendő, ha az egyén határozott, hangoskodó, esetleg ígérgető, s máris magasan fejlett személyiségről beszélnek. Ilyenkor a személyiségfejlesztés abban nyilvánul meg, hogy ezeket a vonásokat igyekeznek bennük erősíteni (szónoklat, testtartás, társalgás, határozottság). Nyilvánvaló, hogy a személyiség ilyen értelmezése nagyon sekélyes. A sze­mélyiség mélyebben elhelyezkedő rétegei a jelentősebbek. Nem mindegy például az sem, hogy a Maslow-féle szükséglethierarchiában (fiziológiai, biztonsági, szeretet, kognitív, esz­tétikai, önmegvalósítási szükségletek) milyen magasan elhelyezkedő szükségletek–igények válnak a motiváció fontos forrásaivá.

Az iskola értékteremtésre, értékmegőrzésre és értékközvetítésre hivatott. A nevelőmunka, a személyiségformálás a pedagógusok és tanulók közötti eleven, közvetlen emberi viszony­rendszerben valósul meg. Az iskola akkor teljesíti a reá háruló feladatokat, ha a pedagó­giai folyamat optimális esélyt biztosít minden egyénnek arra, hogy személyisége minél tel­jesebben bontakozzék ki. A tanulók személyisége nem meghatározott tulajdonságok összessége, hanem állandóan változik, alakul, formálódik, csiszolódik, finomul.

A harmonikusan fejlett személyiség formálásához elengedhetetlen a személyiség-összetevők ismerete. A tanulók válaszaiból egyértelműen kitűnik, hogy személyiségfejlődésüket döntő módon befolyásolják társas kapcsolataik, a tanulói közösségekben betöltött szerepek. Hiszen az osztályközösség nem egyéniségek laza halmaza, hanem személyiségek minőségi ötvözete, de ez az egész több, mint az egészet alkotó részek teljes összege; személyiségfor­máló szerepével számolnunk kell, s ez igen erősen ható tényező.

A válaszoló fiataloknak van saját elképzelésük, véleményük a jóról és a rosszról, azaz állan­dósult erkölcsi értékrendjük. Nehezen vagy egyáltalán nem befolyásolhatók, tudatosan irá­nyítják saját viselkedésüket.

A nevelés középpontjába a magabiztos, érzelmeiben és erkölcseiben kulturált, önmagáért és környezetéért felelős személyiséget kell állítani. Olyan ember kinevelésén kellene fára­dozni, aki nyitott mások irányába, megtanulta szeretni és tisztelni a másságot, és képes a saját értékrendjétől eltérő értékek megbecsülésére. Ennek kiindulópontja a pedagógusok megfelelő hozzáállása; ha mintát tud adni a gyerekek méltóságának tiszteletéből, ezen az úton elindulva biztosítottnak érezheti az egymás közötti szeretetteljes kapcsolatok kiépülését, egymás megbecsülését.