Szabó Pál Tivadar (1924-1999)

Dr. Szabó Pál Tivadar pedagógus, gyógypedagógus, szakpszichológus volt.

Kitűnő minősítésű gyógypedagógiai oklevelet szerzett (1952), majd pszichológiát és pedagógiát tanult az ELTE-n. Pszichológiából doktorált (1964), cum laude minősítéssel.

Doktori értekezésében az iskolaérettség kérdéseivel, az iskolaéretlenül beiskolázott tanulók mentálhigiénés problémáival foglalkozott, konkrét győri vizsgálatok alapján. A gyógypedagógusi diploma után egy évig főiskolai tanársegédként dolgozott a Gyógypedagógiai Főiskolán, előbb a mozgásterápiai, majd a logopédiai tanszéken. Utána több évig gyógypedagógusként különböző intézményekben értelmi fogyatékosokkal foglalkozott. Vas megyei, illetve szombathelyi működése alatt (1953-57) a főiskola Kossuth-díjas igazgatója, Dr. Bárczi Gusztáv megbízásából és helyi oktatási egészségügyi szervek segítségével – gyógypedagógiai munkája mellett – megszervezte a defektológiai (az emberi szervezet született vagy szerzett tartós károsodásai javítását segítő) állomást, mely később nevelési tanácsadóvá, utána gyermekideg-gondozóvá alakult át. Munkássága javát a gyermekkori mentálhigiénés megelőzés és rehabilitáció szervezeti feltételeinek kialakítása és pedagógiai-pszichológiai szolgálat tette ki.

A gyermek-ideggondozó 15 éves fennállásának ünnepi ülésén az intézmény megszervezőjeként megkapta Vas Megye Közgyűlése Elnökének Emlékérmét.

Elsősorban az iskolaérettségi vizsgálatai, és az ezzel kapcsolatos tudományos közleményei alapján előbb a fővárosi, 14. kerületi gyermek-ideggondozóba kapott meghívást pszichológusként, majd tudományos munkatárs lett az Országos Közegészségügyi Intézet Iskola-egészségügyi Osztályán. Minisztériumi és fővárosi támogatással dolgozta ki intézeti munkatársaival – három éven át tartó kísérleti munkával – az összetett iskola-érettségi vizsgálat modelljét. Az iskolaéretlen tanulók részére kidolgozták a korrekciós osztályok prototípusát. Egyúttal megteremtették a differenciált beiskolázási vizsgálat országos elterjedésének szakmai feltételeit. Ez a vizsgálat orvosi, pszichológiai és logopédiai szakvizsgálatokból állt össze.

Az eredmények alapján Budapesten bevezették (kötelező jelleggel) az összetett beiskolázási vizsgálatokat, és 16 korrekciós osztályt hoztak létre. Szabó Pál Tivadar a Fővárosi Beiskolázási Szakbizottság vezetője lett.

Az OKI Iskolaérettségi Osztálya munkatársaként részt vett az oktatási intézmények iskola-egészségügyi és iskolapszichológiai ellenőrzésében, a pedagógusok és orvosok szakmai továbbképzésében. A Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ felkérésére négy főiskolán megszervezte és vezette több éven át a pedagógusjelöltek személyiségvizsgálatát – a pályaalkalmasság és a mentálhigiéniai állapot szempontjából. A vizsgálatok eredményeiről hazai és külföldi folyóiratokban számolt be.

Felkérést kapott, hogy vállalja el a Fóti Gyermekváros pszichológusi állását (1975), melyet örömmel elfogadott. Érdekelték az állami gondozott gyermekek problémái, személyiségük és nevelésük pszichológiai, pedagógiai sajátosságai. Az Országos Pedagógiai Intézet docenseként meghívták (1977) a SOTE II. sz. Gyermekklinikája keretében működő Országos Csecsemő és Gyermek-egészségügyi Intézetbe vezető pszichológus főmunkatársnak. Ott dolgozott nyugállományba vonulásáig (1984).

Egész életében úton volt, egyik feladattól ment a másikhoz. Útja mindig a segítségre várókhoz vezetett. (…) Az ő világa az óvoda, az iskola, a nevelési tanácsadó, a nevelőotthon volt, az ünnepeket azért nem kedvelte, mert akkor kevesebbet lehet tenni, mint a hét egyéb napjain. Kopott táskájában mindig ott volt az éppen készülő „tudomány” és valakinek valami.(…) Családot nem alapított. Neki az ország volt a családja. (…) Póztalan gyakorlatiassága, tudományos munkáiban is megmutatkozó jellemzője volt: hogyan lehet a bajon, a betegségen, az embereken legjobban segíteni. Dolgait rendben tartotta, a feladatokat naponta elvégezte, „mert ha fenn úgy döntenek, hogy menni kell, akkor a dolgokat, ügyeket rendben kell itthagyni.
Részletek Vékássy László nekrológjából – Gyógypedagógiai Szemle 2000. 1. sz.

Pályáján végigvonult az egészségnevelés mint szemlélet, és mint a napi gyakorlat vezérfonala. Ezt szőtte be előadásaiba, melyeket különböző konferenciákon, kongresszusokon tartott sokfelé, Pöstyéntől Varsóig, Szófiától Bécsig.

Több mint kétszáz szakmai közleménye jelent meg: 14 könyvrészlet, jegyzet szerzője és/vagy szerkesztője is volt. Utolsó munkája az Erkölcstani vázlatok c. tankönyvpótló jegyzet (Bp. 1994. IKVA).

A Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság alapítói közé tartozott, amint a Magyar Pedagógiai Társaságnak újjáalapítói közt is ott találjuk a nevét. Tagja volt a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének. Megkapta a Fodor József Iskola-egészségügyi Társaság „Egészséges Ifjúságért” Emlékplakettjét (1971); a gyermekekért végzett munkájáért a György Júlia Emlékérmet (1987). Szakmai tevékenységéért kétszer kapott Kiváló Munkáért kitüntetést a Művelődési Minisztériumtól és az Egészségügyi Minisztériumtól.

Szabó Pál Tivadar a nemzedékek jó kapcsolatát szorgalmazta, elkötelezett szószólója volt az idősek egészségnevelésének, ezért lett tagja a Magyar Gerontológiai Társaságnak.

(A fent írottakhoz forrásként szolgált  Szabó Pál Tivadar még élő húga, Ilona néni dokumentumértékű levele, amit jelen sorok szerzőjének küldött, s melyet ezúton is hálásan köszönök neki.)