„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása” – Morus Tamás mondatát nemrég egy riportban hallottam emlegetni a népművészettel és általában a hagyománnyal kapcsolatban. Hallottunk már sokféle hagyományértelmezést, ötletes kritikai hasonlatokkal. („A hagyomány nem olyan tudás, ami az utcán hever, és csak le kell érte hajolni, nem afféle konzerv, amit leemelhetünk a kamrapolcról. Nem kacattár, ami bármikor rendelkezésre áll.”) Olyat is, hogy „a hagyomány én vagyok (nemcsak Bovaryné). Vagyis nem vagyok, korlátozott a létem, ha nem a részem, ha nem vagyok a része. Morus mondata azonban lényegre törő egyszerűségével mindezt lefedi. Csak akkor lesz élő a hagyomány, ha rajtam-rajtunk áramlik át. Különben csak értelmezhetetlen, elavult tárgy, por és hamu. Talán nem erőltetett, ha ezt a vezérfonalat minden dolgunkra kiterjeszthetőnek látom.
Egy villanásnyi emlék kisdiák koromból: új, ifjú tanárnő jött hatodikban az irodalom órára. Bemutatkozása után az első órán elénekelte nekünk Csokonai A Reményhez című versének megzenésített változatát. Elbűvölve hallgattuk. Egyből beleszerettem az irodalomba és a zenébe is a szép és kedves közvetítő révén.
Egy jelenet a tanári közelmúltamból: Cézanne kiállítás Budapesten. Itthon tanulmányozható egy ekkora formátumú alkotó! Jó lenne együtt megnézni a diákcsoportommal. A belépőjegy ára, a diáké is, a csoportos is, sokaknál meghaladja a zsebpénz lehetőségeit. Én sem tudom az egész csoportot befizetni. (Londonban a Nemzeti Galéria és majd minden fontosabb múzeum ingyenes. Bár igaz, hogy a nagy londoni Cézanne kiállítás nem volt az, de a belépőjegy a jövedelmekhez mérve sokkal olcsóbb volt, mint nálunk.) Marad az egyéni feladat, ki-ki nézze meg úgy, ahogy tudja.
Egy kollégával többször megnéztük, kielemeztük. Könyveket, albumokat vettem elő. Cézanne leveleskönyvét franciául és mellé a magyar kiadást. A londoni nagy kiállításáról hozott rajzos vázlatkönyvet. Beszélgetéskötetét Joachim Gasquet-val, nekem egy ’57-es német kiadásban van meg. Keresem könyvtárakban, antikváriumokban, megjelent-e magyarul. Nem jelent meg, pedig alapmű. Elhatározom, hogy lefordítom, de eredetiből kellene. Meg kell szerezni. Aztán előveszem és újraolvasom Rilke Cézanne-leveleit. Őt mi érdekelte kortársként, miért kereste Rodin, Cézanne és mások társaságát? Előkeresem a Rilke-életrajzot, írásait. Nemes Nagy Ágnes Rilke-tanulmánya, verselemzése következik. Hol tartok már?
Mi kerül elő mindezekből a rajzórákon, meglátjuk.
Órán a gyerekeknek levetítem a Cézanne-ról és a művészeti korszakról szóló dokumentumfilmet. Beszélgetünk, éljük a hagyományt. Folytatjuk.
