Pedagógusjelöltek érzelmi intelligenciája

Bevezetés

Az érzelmi intelligencia kezdeti, képességre utaló definícióit az 1990-es években Mayer és munkatársai rögzítették. Szerintük az „érzelmi intelligencia az érzelmi információfeldolgozás olyan formája, amely magában foglalja a saját érzelmek és mások érzelmeinek pontos értékelését, az érzelem megfelelő kifejezését, valamint az érzelmek olyan adaptív szabályozását, amely javítja az élet minőségét” (Mayer–DiPaolo–Salovey 1990, 773.).

Néhány évvel később Mayer és munkatársai továbbgondolták és kibővítették az eredeti meghatározást. Eszerint az érzelmi intelligencia „az a képesség, hogy felismerjük az érzelmek jelentését és kapcsolatait, valamint gondolkodjunk, és problémákat oldjunk meg mindezek alapján. Az érzelmi intelligencia szerepet játszik az érzelmek észlelésében, az érzelmekhez kapcsolódó érzések asszimilálásában, valamint az érzelmek által hordozott információ megértésében és az érzelmek kezelésében.” (Mayer–Salovey–Caruso 2000, 267.)

Az érzelmi intelligencia tulajdonságon alapuló definíciói – szemben a képesség alapú meghatározásokkal – képességek vagy tulajdonságok összetevőjeként írják le az érzelmi intelligenciát.

Goleman (2000) szerint az érzelmi intelligenciának öt összetevője van: az érzelmek ismerete, az érzelmek kezelése, önmagunk motiválása, mások érzelmeinek felismerése és az emberi kapcsolatok kezelése. Ebben a felfogásban az érzelmi információ általános feldolgozásáról és a feldolgozáshoz szükséges képességekről áttevődik a hangsúly a motivációra (itt önmotiválás) és általában véve az emberi kapcsolatokra, illetve azok kezelésére.

Az érzelmi intelligencia tulajdonságon alapuló modelljei alapvetően különböznek a ké­pes­ségen alapuló modellektől. E tulajdonság alapú modellek képviselői (Bar-On 1997, 2004, 2006; Goleman 2000, 2002) úgy használják az érzelmi intelligencia fogalmát, mint olyan tu­lajdonságok vagy képességek listáját, amelyek révén az egyén sikeres lehet az életben.

Bar-On (1997) úgy definiálja az érzelmi intelligenciát, mint „nem kognitív képességek, kompetenciák és készségek olyan együttese, amely befolyásolja az ember azon képes­ségét, hogy megküzdjön a külső környezet követelményeivel és nyomásával” (Bar-On 1997, 14.).

Bar-On (1997) szerint az érzelmi intelligencia egymással kapcsolatban lévő érzelmi, személyes és társas képességek többfaktoros készlete, amely lehetővé teszi, hogy megfeleljünk a mindennapok kihívásainak és elvárásainak.

Bar-Ont több szerző munkássága is befolyásolta hierarchikus modelljének kialakításában: Darwin korai munkái az érzelmek kifejezésének fontosságáról az alkalmazkodásban és a túlélésben; Thorndike (1920) társas intelligenciáról alkotott fogalma és annak az emberi teljesítményben betöltött szerepére vonatkozó elképzelése; Wechsler (1940, 1943) megállapításai a nem kognitív és konnatív faktoroknak az intelligens viselkedésre gyakorolt hatásáról. Sifneos (1967) meghatározása az alexitímiáról, az érzelmi-társas intelligenciatengely patologikus végpontjáról és Appelbaum (1973) koncepciója a pszichológiai beállítottságról e tengely eupszichikus végpontján.

Bar-On (1997, 2000) modellje az érzelmi intelligencia öt kulcsfontosságú komponensét foglalja magában. Képesség arra, hogy

• felismerjük, megértsük és kifejezzük érzéseinket és érzelmeinket;
• megértsük mások érzéseit, és kapcsolatba kerüljünk velük;
• kezeljük és kontrolláljuk az érzelmeket;
• kezeljük a változásokat, átalakítsuk és megoldjuk a személyes és interperszonális természetű problémákat;
• pozitív érzelmeket generáljunk és képesek legyünk az önmotiválásra.

Az érzelmi intelligencia öt összetevőjének mindegyike tartalmaz bizonyos számú érzelmi, személyes és társas képességet, készséget, valamint ezek facilitátorait. Az érzelmi és társas szempontból intelligens viselkedést meghatározó képességek a következők.

• Önbecsülés: önmagunk megértésének, elfogadásának és tiszteletben tartásának képessége.
• Éntudatosság: az érzelmek, hiedelmek és gondolatok kifejezésének és azok nem destruktív módon történő érvényesítésének képessége.
• Magabiztosság: az érzelmek felismerésének és megértésének képessége.
• Stressztűrés: az egyén képessége a kedvezőtlen eseményekkel és stresszel teli helyzetekkel szembeni ellenállásra anélkül, hogy „darabokra hullana” azáltal, hogy képes a stresszel aktív és pozitív módon megküzdeni.
• Impulzuskontroll: ellenállás vagy késleltetés képessége a cselekvésre késztető impulzusnak, drive-nak vagy kísértésnek.
• Valóságérzékelés: a szubjektíven tapasztalt és az objektíven létező valóság felbecsülésének, összevetésének és értékelésének képessége.
• Rugalmasság: a változó helyzetekhez és feltételekhez történő alkalmazkodás képessége érzelmekben, gondolatokban és viselkedésben.
• Problémamegoldás: a problémák azonosításának és értelmezésének, továbbá azok lehetséges hatékony megoldásainak, létrehozásának és végrehajtásának képessége.
• Empátia: mások érzéseinek megértése és megbecsülése.
• Interperszonális viszony: kölcsönösen kielégítő interperszonális viszonyok kialakításának és fenntartásának képessége, mely viszonylatokra érzelmi közelség, az érzelmek nyújtásának és fogadásának kiegyenlítettsége jellemző.

Az érzelmi és társas szempontból intelligens viselkedést további öt tényező segíti, faci­litálja.

• Optimizmus: az élettel szembeni pozitív attitűd fenntartásának képessége szerencsétlenségek és sorscsapások esetén is.
• Önmegvalósítás: az egyén potenciális képességeinek, tehetségének kiaknázására való képesség.
• Boldogság: képesség arra, hogy az egyén elégedett legyen az életével, az élet napos oldalát lássa, örömet találjon önmagában és másokban, képes legyen rá, hogy jól érezze magát.
• Függetlenség: önirányítottság és önuralom képessége az egyén gondolkodásában és cselekedeteiben és a másoktól való érzelmi függetlenség képessége.
• Társas felelősségtudat: az egyén kooperatív részvétele a közös munkában valamely társadalmi csoportban.

Bar-On elméletében összekapcsolja a mentális képességeket, például az érzelmi én­tudatosságot olyan más, a mentális képességektől különböző személyiségjellemzőkkel, mint függetlenség, az önbecsülés vagy a hangulat. A modell átfogó jellege és széles látóköre ellenére Bar-On óvatosan fogalmazza meg a modellel kapcsolatos elvárásait. Az érzelmi in­telligencia szerinte csak lehetőség a sikerek eléréséhez, és nem jelenti magát a sikert.

A vizsgálat célja

Kutatásunknak az volt a célja, hogy pedagógusjelöltek körében feltárja a tulajdonságon alapuló érzelmi intelligencia összetevőit, megállapítsa az adott korosztályra jellemző mértékét, és felmérje az ezen a területen jelentkező nemi különbségeket.

Módszerek

Minta

Az adatgyűjtést a Nyíregyházi Főiskola hallgatói körében, minden karon véletlenszerűen kiválasztott hallgatókkal végeztük. A részvétel minden egyes esetben önkéntes alapon, a hallgató beleegyezésével történt. Az önkitöltéses kérdőíveket előadás keretében, a kutatók irányításával vettük fel. A vizsgálatban 330 főiskolai hallgató vett részt, közülük 319 főnek volt értékelhető a kitöltött kérdőíve (241 nő, 78 férfi).

A szakok szerinti megoszlást mutatja be az 1. ábra. Az életkor átlaga 19,8 (szórás 1,58, min: 18, max. 27), a medián értéke 20 év volt.

1. ábra: A vizsgált minta szakok szerinti megoszlása (fő)

A vizsgálat eszköze

Az érzelmi intelligencia vizsgálatára a Bar-On-féle Emocionális intelligencia kérdőívet (Bar-On 1997) használtuk.

A Bar-On-féle modell szerint az érzelmi intelligencia nem kognitív, hanem személyes, érzelmi és szociális képességeket és készségeket foglal magában. Ezek mérésére szolgál az általa összeállított 121 itemet tartalmazó kérdőív. A vizsgálati személyeknek egy Likert- típusú ötfokozatú skálán kell bejelölni azt, hogy mennyire tartják jellemzőnek magukra az adott állítást. A válaszadási lehetőségek a következők: 1 – egyáltalán nem jellemző, 2 – nem jellemző, 3 – kissé jellemző, 4 – jellemző, 5 – nagyon jellemző.

Bar-On hierarchikus modellje az érzelmi intelligencia 15 komponensét különbözteti meg, amelyek öt faktorba rendeződnek. A kérdőív fő skálái (összetett skálák) az öt faktornak, az alskálák a 15 komponensnek felelnek meg. A kérdőív fő és alskálái a következők:

• intraperszonális skálák: magabiztosság, éntudatosság, önbecsülés, függetlenség, önmegvalósítás;
• interperszonális skálák: empátia, társas felelősségtudat, interperszonális viszonyulás;
• alkalmazkodást felmérő skálák: valóságérzékelés, rugalmasság, problémamegoldás;
• stresszkezelést felmérő skálák: stressztűrés, impulzuskontroll;
• általános hangulat skálák: optimizmus, boldogság.

A kérdőív értékelése során – a fordított tételek figyelembevételével – összesítjük az egyes skálák értékeit, majd kiszámítjuk a főskálák értékeit és az összesített érzelmi hányados (EQ) pontszámot. Ennek a hányadosnak az értéke mutatja, hogy az egyén mennyire hatékony az érzelmi és szociális működésben, milyen az érzelmi, illetve a szociális intelligenciája. Az alskálákon elért magasabb pontszámok a személy hatékonyabb működését jelzik mind a környezeti elvárásokkal és követelményekkel, mind a környezeti nyomással szemben. Az alacsony pontszámok az életben való boldogulás képességének nehézségét jelzik, továbbá érzelmi, szociális és viselkedéses, magatartásbeli problémákra utalnak (Bar-On 2000).

A Bar-On-féle kérdőív több szerző szerint is az érzelmi intelligencia legátfogóbb önbeszámolós mérőeszköze (Bar-On 2000; Dawda–Hart 2000).

Eredmények

Leíró és összehasonlító statisztika

A Bar-On-féle Emocionális intelligencia kérdőíven elért eredmények leíró és összehasonlító statisztikáját mutatja be az 1. táblázat.

A kutatók az érzelmi intelligenciát különböző populációkban vizsgálva kis eltérésekkel, nagyon hasonló mintázatokat találtak a két nem esetében (Bar-On 2006).

Bar-On (1997) amerikai normatív populáción végzett kutatásai során az összesített érzelmi intelligencia pontértéket tekintve nem talált szignifikáns eltérést a nemek között. Az érzelmi intelligencia egyes összetevőit tekintve azonban jelentős különbségeket mutatott ki a nemeknél. A nők jobbak voltak az interperszonális készségek területén a férfiaknál, ez utóbbiaknak pedig magasabb volt az intraperszonális kapacitásuk, jobban kezelték az érzelmeiket, és jobb volt az adaptációs készségük.

Dawda és Hart (2000) egyetemi hallgatókból álló mintán sem talált a nemek között szignifikáns mértékű különbséget az összesített érzelmi intelligencia tekintetében. Az érzelmi intelligencia egyes összetevőiben aBar-On (1997) által az amerikai normatív mintán talált nemi különbségeket egyetemi mintán nem tudták megerősíteni, nem találtak jelentős mértékű különbséget ezeken a területeken. Az érzelmi intelligencia összetevőit alkotó egyes alskálákat nézve azonban a nők a férfiaknál szignifikánsan alacsonyabb értékeket értek el a függetlenség és az optimizmus és magasabbat a társas felelősségtudat mutatóin.

1. táblázat: A Bar-On-féle Emocionális intelligencia kérdőíven elért eredmények leíró és összehasonlító statisztikája (*p<0,05; **p<0,01)

	Teljes minta (n=319)		Nők (n=241)		Férfiak (n=78)
	Átlag	Szórás	Átlag	Szórás	Átlag	Szórás
Intraper-szonális érzelmi intelli-gencia	127,30	18,34	126,95	18,07	128,38	19,20
Magabiz-tosság	21,01	3,59	20,96	3,51	21,14	3,87
Éntuda-tosság	26,14*	4,90	26,45	4,81	25,18	5,11
Önbecsü-lés	29,81**	7,38	29,16	7,39	31,81	7,05
Függet-lenség	22,68	4,77	22,57	4,85	23,03	4,54
Önmeg-valósítás	27,73	4,24	27,89	4,19	27,23	4,41
Interper-szonális érzelmi intelli-gencia	96,53**	11,34	97,53	11,14	93,45	11,47
Empátia	20,33**	2,95	20,64	2,82	19,37	3,13
Társas felelős-ségtudat	37,41**	4,35	37,99	4,14	35,62	4,51
Interper-szonális viszonyu-lás	39,19	5,62	39,43	5,33	38,46	6,42
Alkal-mazkodó-képesség, érzelmi intelli-gencia	89,97	11,71	90,19	10,63	89,28	14,61
Valóság-érzékelés	34,64	5,74	34,95	5,67	33,68	5,89
Rugalmas-ság	25,89	4,82	25,71	4,93	26,45	4,45
Problé-mamegol-dás	29,59	4,13	29,44	4,13	30,05	4,14
Stressz-kezelés, érzelmi intelli-gencia	57,97**	11,03	56,62	10,99	62,12	10,12
Stressz-tűrés	28,66**	6,07	27,88	5,89	31,10	5,97
Impulzi-vitás-impulzus-kontroll	30,18	17,81	29,96	20,20	30,88	6,13
Általános hangulat, érzelmi intelli-gencia	63,81**	9,77	63,04	9,75	66,21	9,53
Optimiz-mus	28,02**	5,27	27,46	5,33	29,72	4,72
Boldogság	35,79	5,70	35,61	5,61	36,32	5,99
Érzelmi intelli-gencia összes	435,58	42,83	434,33	40,98	439,44	45,57

Kutatásunk során az összesített érzelmi intelligencia tekintetében mi sem tudtunk jelentős eltérést kimutatni a nemek között. Dawda és Hart (2000) kutatási eredményeivel ellentétben a főiskolai mintán jelentősebb eltéréseket találtunk a férfiak és nők érzelmi intelligenciájának egyes összetevői között. Az interperszonális készségek területén Bar-On (1997) kutatási eredményeivel összhangban mi is azt találtuk, hogy a nők empatikusabbak, és magasabb a társas felelősségtudatuk, mint a férfiaknak. Az intraperszonális érzelmi intelligencia esetében azonban nem mutattunk ki jelentősebb eltérést a nemek között. Ezen a területen csak az önbecsülés területén mutatkozott különbség a férfiak javára, valamint az éntudatosság területén a nők javára. Tehát míg a nők inkább tudatában vannak az érzéseiknek, addig a férfiaknak jobb az önbecsülésük, és jobban bíznak magukban. Bar-On (1997) kutatásaival megegyezően a mi kutatásaink is megerősítették azt, hogy a férfiak jobban megküzdenek a stresszel, és nagyobb a stressztűrő képességük, mint a nőknek. Megerősítve Dawda és Hart (2000) kutatási eredményeit, mi is úgy találtuk, hogy a férfiak optimistábbak a nőknél. Az alkalmazkodóképesség területén nem találtunk jelentősebb különbséget a nemek között.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen a főiskolai hallgatók érzelmiintelligencia-struktúrája. Az érzelmi intelligencia egyes összetevőinek és az alskáláknak az egymással való összehasonlíthatósága érdekében a vizsgált skálákon belül kiszámoltuk egy állításra adott értékek átlagát. Ezeket mutatja be a 2. táblázat.

2. táblázat: A Bar-On-féle Emocionális intelligencia kérdőíven egy állításra adott értékek átlaga

	Teljes minta (n=319)	Nők (n=241)	Férfiak (n=78)
Intraperszonális érzelmi intelligencia	3,44	3,43	3,47
Magabiztosság	3,00	2,99	3,02
Éntudatosság	3,73	3,78	3,59
Önbecsülés	3,31	3,24	3,53
Függetlenség	3,24	3,22	3,29
Önmegvalósítás	3,96	3,98	3,89
Interperszonális érzelmi intelligencia	4,02	4,06	3,89
Empátia	4,06	4,13	3,87
Társas felelősségtudat	4,16	4,22	3,96
Interperszonális viszonyulás	3,92	3,94	3,85
Alkalmazkodó-képesség, érzelmi intelligencia	3,46	3,47	3,43
Valóságérzékelés	3,46	3,49	3,37
Rugalmasság	3,24	3,21	3,31
Problémamegoldás	3,70	3,68	3,76
Stresszkezelés, érzelmi intelligencia	3,22	2,98	3,45
Stressztűrés	3,18	3,10	3,46
Impulzivitás, impulzuskontroll	3,35	3,33	3,43
Általános hangulat, érzelmi intelligencia	3,75	3,71	3,89
Optimizmus	3,50	3,43	3,71
Boldogság	3,98	3,97	4,03
Érzelmi intelligencia összes	3,63	3,62	3,66

A táblázatból látható, hogy a főiskolai hallgatók nemi hovatartozástól függetlenül az érzelmi intelligencia összetevői közül az interperszonális skálán érték el a legmagasabb értékeket. Bar-On (2000) szerint ezen a skálán magas értéket elérő személyek pozitív beállítottsá­gúak, kellemes, szeretetre méltó, élettel teli, eleven, társaságot kedvelő, szociálisan orientált személyek, akik képesek kifejezni az érzéseiket. Az interperszonális tulajdonságok közül leginkább a társas felelősségtudat volt jellemző a pedagógusjelöltekre, ezt követte az empátia és a kölcsönösen kielégítő interperszonális viszonyok kialakításának és fenntartásának képessége.

Az érzelmi intelligencia összetevői közül második legmagasabb értéket az általános érzelmi hangulat skálán találtuk. Bar-On (2000) szerint ezen a skálán magas értéket elérő személyek jókedvűek, derűsek, vidámak, reménykedők, bizakodók és alapvetően optimista beállítottságúak.A táblázatból látható, hogy a főiskolai hallgatók nemi hovatartozástól függetlenül az érzelmi intelligencia összetevői közül az interperszonális skálán érték el a legmagasabb értékeket. Bar-On (2000) szerint ezen a skálán magas értéket elérő személyek pozitív beállítottsá­gúak, kellemes, szeretetre méltó, élettel teli, eleven, társaságot kedvelő, szociálisan orientált személyek, akik képesek kifejezni az érzéseiket. Az interperszonális tulajdonságok közül leginkább a társas felelősségtudat volt jellemző a pedagógusjelöltekre, ezt követte az empátia és a kölcsönösen kielégítő interperszonális viszonyok kialakításának és fenntartásának képessége.

Az érzelmi intelligencia struktúrájának következő elemei az intraperszonális képességek és az alkalmazkodóképesség, ezek sorrendje függött a nemi hovatartozástól. Míg a nők az alkalmazkodóképesség, addig a férfiak az intraperszonális skálán értek el kissé magasabb értékeket. Bar-On (2000) szerint az intraperszonális skálán magas értéket elérő személyek pozitívan értékelik önmagukat és mindazt, amit az életben tesznek; kapcsolatban vannak érzéseikkel, képesek megérteni és kifejezésre juttatni azokat. Míg a pedagógusjelöltek az interperszonális képességek közül jellemzőnek tartják magukra az önmegvalósítást és az éntudatosságot, addig kevésbé tartják magukra jellemzőnek a maga­biztosságot, a függetlenséget és az önbecsülést. Bar-On (2000) szerint az intraperszonális skálán magas pontszámot mutató személyek flexibilisek, realisztikusak és hatékonyak a problémahelyzetek megértésében, és képesek adekvát megoldási módok kidolgozására. Az alkalmazkodóképességet alkotó tulajdonságok közül a pedagógusjelöltek a problémamegoldást jellemzőnek, a rugalmasságot és a valóságérzékelést viszont kevésbé jellemzőnek találták magukra. Ezen a két skálán kimutatott jellemzők szintén függetlenek voltak a nemi hovatartozástól.

A pedagógusjelöltek körében a stresszkezelés volt az érzelmi intelligencia leggyengébb összetevője. Bar-On(2000) szerint a stresszkezelésskálán magas pontszámot mutató személyek csendesek, nyugodtak, ritkán impulzívak, és jól dolgoznak akkor is, ha nagy nyomásnak vannak kitéve. Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy ez kevésbé jellemző a pedagógusjelöltekre. Ezen belül is elsősorban a nők a stressztűrést találták kevésbé jellemzőnek magukra.

Összefoglalás

Kutatásunk során pedagógusjelöltek érzelmi intelligenciáját vizsgáltuk meg abból a célból, hogy feltárjuk a tulajdonságon alapuló érzelmi intelligencia összetevőit, megállapítsuk a nemek között ezen a területen jelentkező különbségeket.

Bar-On (1997, 2000) szerint ha az egyén érzelmi és társas szempontból intelligens, az azt jelenti, hogy képes megérteni és hatékonyan kifejezni az érzéseit és az érzelmeit, megért másokat és együttműködik velük, továbbá sikeresen megküzd a mindennapok követelményeivel, változásaival és elvárásaival. Ez elsősorban azon az intraperszonális képességen alapul, hogy az egyén tudatosan szemléli, megérti és elfogadja magát, miközben megérti mások erősségeit, gyengeségeit, és az érzéseit, gondolatait nem destruktív módon fejezi ki. Interperszonális szinten az érzelmi és társas intelligencia magában foglalja azt a képességet, hogy az egyén tudatában van mások érzéseinek, érzelmeinek és szükségleteinek; képes kialakítani és fenntartani kooperatív, konstruktív és kölcsönösen kielégítő kapcsolatokat. Végezetül, érzelmi és társas szempontból intelligensnek lenni azt is jelenti, hogy az egyén képes hatékonyan kezelni a személyes, társas és környezeti változásokat azáltal, hogy realisztikusan és rugalmasan reagál a váratlan helyzetekre, oldja meg a problémákat és hozza meg a döntéseket. Ahhoz, hogy mindez működjön, szükséges, hogy tudjuk kezelni az érzelmeinket. Így azok értünk és nem ellenünk dolgoznak, következésképpen megfelelően optimisták, pozitív beállítottságúak és önmotiváltak leszünk.

Kutatásaink eredménye szerint az érzelmi intelligencia összetevői közül a pedagógusjelöltek leginkább az interperszonális képességeket, legkevésbé az adekvát stresszkezelést tartják magukra jellemzőnek.

Az eddigi kutatásokkal összhangban (Bar-On, 1997) az összesített érzelmi intelligencia tekintetében mi sem tudtunk jelentős eltérést kimutatni a nemek között. Dawda és Hart (2000) kutatási eredményeivel ellentétben azonban a pedagógusjelölteknél jelentősebb eltéréseket találtunk a férfiak és a nők érzelmi intelligenciájának egyes összetevői között. Az interperszonális készségek területén Bar-On (1997) kutatási eredményeivel összhangban azt találtuk, hogy a nők empatikusabbak, magasabb a társas felelősségtudatuk, a férfiakénál jobb az interperszonális kapcsolatok kezelésére és fenntartására való képességük. Az intraperszonális érzelmi intelligencia esetében általánosságban nem találtunk jelentősebb eltérést a nemek között. Viszont a férfiaknak jelentősen magasabb az önbecsülésük és érzelmileg függetlenebbek, mint a nők, akik ellenben jobbak az érzelmek kifejezésének és érvényesítésének területén. Tehát míg a nők inkább tudatában vannak az érzéseiknek, addig a férfiak érzelmileg függetlenebbek, jobb az önbecsülésük és jobban bíznak magukban. Bar-On (1997) kutatásaival megegyezően a mi vizsgálatunk is megerősítette azt, hogy a férfiak jobban megküzdenek a stresszel, nagyobb a stressztűrő képességük, mint a nőknek.

Irodalom

Appelbaum, S. A. (1973): Psychological minedness: Word, concept, and essence. International Journal of Psycho-Analysis, 54. 35–46.

Bar-On, R. (1997): Bar-On Emotional Quotient inventory: technical manual. Toronto, Multi-Health Systems.

Bar-On, R. (2000): Emotional and social intelligence: insights from the Emotional Quotient Inventory. In Bar-On, R. – Parker, J. D. A. (eds.): The handbook of emotional intelligence: theory, development, assessment, at home, school, and in the workplace. Jossey-Bass, San Francisco. 363–387.

Bar-On, R. (2004): The Bar-On Emotional Quotient Inventory (EQ-I): Rationale, description, and summary of psychometric properties. In Glenn Geher (ed.): Measuring emotional intelligence: Common ground and controversy. Hauppauge, Nova Science Publishers, 111–142.

Bar-On, R. (2006): The Bar-On model of emotional-social intelligence (ESI). Psychothema, 18. 13–25.

Dawda, D. – Hart, S. D. (2000): Assessing emotional intelligence: reliability and validity of the Bar-On Emotional Quotient Inventory (EQ-I) in university students. Personality and Individual Differences, 28. 797–812.

Goleman, D. (2000): Érzelmi intelligencia. Háttér Kiadó, Budapest.

Goleman, D. (2002): Érzelmi intelligencia a munkahelyen. SHL Hungary, Budapest.

Mayer, J. D. – DiPaolo, M. T. – Salovey, P. (1990): Perceiving affective content in ambiguous visual stimuli: A component of emotional intelligence. Journal of Personality Assesment, 54. 772–781.

Mayer, J. D. – Salovey, P. – Caruso, D. R. (2000): Models of emotional intelligence. In Sternberg, R. J. (eds.): Handbook of intelligence. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 396–420.

Sifneos, P. E. (1967): Clinical observations on some patients suffering from a variety of psychosomatic diseases. Acta Medicina Psychosomatica, 21. 133–136.

Thorndike, E. L. (1920): Intelligence and its uses. Harper's Magazine, 140. 227–235.

Wechsler, D. (1940): Nonintellective factors in general intelligence. Psychological Bulletin, 37. 444–445.

Wechsler, D. (1943): Nonintellective factors in general intelligence. Journal of Abnormal Psychology, 38. 100–104.