„Pályázataink mindegyike egy lépés a megoldáshoz”

Kazinczyval szólva: az új miért jobb, mint a régi? S a régi miért jobb, mint az új? Végső soron lehet-e rangsorolni a hagyományt és a modernizációt?

A KOMA működését az utóbbi időszakban megpróbáltuk olyan szemmel vizsgálni, hogy hol vannak azok a pontok a közoktatásban, amelyeken segíteni kell, ahol innovációs injekció szükséges. Az oktatás hagyományokra épül, hiszen az egyik nemzedék adja át a tudását a másiknak, ugyanakkor ez újabb és újabb problémákat vet fel, mert a környezetünk, a tudományok, az emberek megítélése, az emberekkel szembeni elvárások is változnak. Ezért, akik a hagyományokat és a modernséget szembeállítják, nem tudják, hogy a világ fejlődése e kettőn nyugszik, és együtt kell mindkettőt tekinteni, az együttesükből lesz egészséges a fejlődés. Ha bármelyiket túlsúlyba helyezzük, óhatatlanul féloldalas lesz az oktatás. Ha csak a hagyományokra építünk, és nem keressük meg a modern kor kihívásainak megfelelő válaszokat, akkor az oktatás elavul, nem készíti fel a gyerekeinket sem a nemzeti, sem az európai tudásra. Amennyiben csak a modernitással foglalkozunk, olyan oktatás fog kialakulni, amelynek nincs magja, folytonossága, következetes véghezvitele. Lehet, hogy lesznek praktikus tudással rendelkező fiataljaink, de nem tudják a maguk, családjuk, környezetük szerepét meghatározni a világban, csupán a pillanatnyi sikerek fogják befolyásolni az életüket. Elképzeléseink, vágyaink, terveink és remélem, hogy a megvalósult munkánk is ezt a kettősséget próbálják összhangba hozni és együttesen szemlélni.

Az idei évben például meghirdettünk egy matematikapályázatot, amely jól mutatja céljainkat. Matematikatanításunk köztudottan jó pozícióban van akár világszinten is, diákolimpiákon kiváló eredményeket érnek el diákjaink, a nemzetközi megmérettetésekben is a középmezőnyben vagyunk. Azt is érzékeljük, hogy míg ez hagyomány, van egy olyan réteg, amelyik leszakad és nem tudja megtanulni a matematikát. Ezért kétféle fejlesztést kívántunk támogatni. Egyrészt az új matematika: a gráfelmélet, a matematikai statisztika tanítását, vagyis azt, ami eddig nem volt a matematikai tananyagban. Másrészt olyan új pedagógiai módszerek bevezetését kifejezetten a hagyományos matematikatanításon belül, amelyek azokra a gyerekekre vonatkoznak, akik nem szeretik tanulni ezt a tantárgyat, nem motiváltak annak elsajátításában. Az innovációt támogattuk, amely motiválttá teszi a gyerekeket a matematika tanulásában. Ugyanez a kettőség figyelhető meg a természettudományok területén meghirdetett pályázatunknál. Vannak olyan tanárok, akik integráltan képzelik el tantárgyaik tanítását, mások azt próbálták ki, hogyan lehet olyan módszereket bevezetni, amelyek a hagyományos oktatást is hatékonyabbá teszik. A Tudományos Akadémián októberben szervezett konferencia természettudományos neveléssel foglalkozó egyik szekciója kifejezetten a KOMA támogatásával megvalósuló projekteket mutatta be, vagyis az MTA saját neveléstudományi fejlesztésébe beépíti azokat az eredményeket, amelyeket a KOMA segítségével hoztak létre a pályázók. Az oktatás sürgető feladataira is megoldásokat keresünk. Ennek egyik példája a roma gyerekeket nevelő pedagógusok számára kiírt pályázatunk, amelyben ösztöndíjakat adtunk a pedagógusoknak hármas céllal: szervezzenek olyan kulturális programokat, amelyek hatására jobban szeretnek a gyerekek iskolába járni, segítsék őket a tanulmányok és a felzárkózás terén, hogy több sikerélményhez jussanak. A harmadik terület, amelyre kevesebb figyelmet szoktak fordítani, hogy a pedagógusok a roma családokkal is kapcsolatot tartsanak. Hiszen a család, a pedagógus és a gyerek együttes munkája nyomán nőhet az iskolalátogatási kedv, magasabb végzettséget is szerezhetnek, sikeresen érettségizhetnek, és a továbbtanulás is lehetővé válik.

A KOMA 2002-es pályázataira visszatekintve mivel elégedett? Miben sikerült eredményeket elérni, illetve mi bizonyult túl nagy vállalásnak?

Nagy terveink voltak 2002-re, és két kivétellel teljesítettük is azokat. Tizenöt pályázatot terveztünk, de tudtuk, hogy néhány átnyúlik 2003-ra. Az előbb említett pályázataink mellett két újdonságnak számító pályázati körünk volt. Az egyik a szabadidő hasznos eltöltésére vonatkozott, ebben olyan modelleket vártunk, melyek nem a tanóra folytatásaként valósulnak meg, hanem élménygazdag programokkal segítik a szabadidő hasznos, tartalmas eltöltését. A másik a demokráciapályázatunk, melynek keretében nemcsak a már közismert diák-önkormányzati tevékenységek bemutatását kértük, hanem a tantestületben megvalósuló demokráciafejlesztésnek, a pedagógusok és a diákok, illetőleg a pedagógusok és a szülők közti kapcsolatrendszer kialakításának mintáira voltunk kíváncsiak, melyek az iskola egy-egy újabb fejlődési fázisát jelentik.

További pályázataink a közoktatás két olyan szegmensére vonatkoztak, amelyeket kevésbé szoktak támogatni, mivel nem nagy arányúak, bár jelentős horderejűek. Az egyik az egyházi intézmények speciális nevelése, ott is olyan modelleket vártunk, amelyek később a közoktatásban is elterjeszthetők. A másik az alternatív pedagógiai műhelyeknek kiírt pályázat, melynek nyomán leszűrhetjük a tevékenységükből azokat az eredményeket, amelyek később áttételeken keresztül átvehetők a közoktatásban.

Egy újabb pályázatunk a szakiskolák közismereti tantárgyaira vonatkozott. Ez is elhanyagolt területe a közoktatásnak, hiszen azt sokan állítják, hogy sok a bukás, a kudarc a szakképző intézményekben, de azt kevesen vizsgálják, hogy mi az oka a sikertelenségnek. Most egy nagyobb ívű pályázatot kívánunk hirdetni, és az Oktatási Minisztériumból ígéretet is kaptunk, hogy a szakmunkásképző intézmények közismereti tantárgyaira vonatkozó, részben szakmai, részben pedagógiai innovációkat közösen támogatjuk. A KOMA-hoz beérkezett több ezer pályázatot felvonultató listát megvizsgálva kiderül, hogy nagyon kevés szakképző intézmény pályázott. A munka mennyisége és mássága miatt nyilván kevéssé érezték, hogy nekik is lenne szerepük, pedig miután a gyerekek 20-25 százaléka ezekbe az intézményekbe jár, ott is van innovációs készség és innovációs csapat.

Az idén indítottuk az alapfokú művészeti neveléssel kapcsolatos pályázatunkat is.

Vannak olyan témák, amelyekből terveinkkel ellentétben nem írtunk ki pályázatot. Ilyen például a kétszintű érettségi. Álláspontunk: akkor kell innovációs lépéseket tenni, amikor azok a kérdések már tisztázódnak, amelyekre a kormányzati döntések adnak válaszokat. Nem írtuk ki a Nemzeti Kulturális Alappal közösen tervezett – a művelődés és az iskolai műveltség esélyeit javítandó – pályázatunkat. Kiindulásképpen felmértük az iskolák és a közművelődési intézmények közös munkájának lehetőségeit. Ennek egy részpályázata született, ebben főként a vidéki iskolák tanulóinak színházlátogatásait kívántuk segíteni.

Említette az imént, hogy több ezer pályázat érkezett a Közalapítványhoz. Mennyire fogadta pozitívan a pedagógustársadalom a KOMA modernizációs irányvonalait? Egyformán élénk volt az érdeklődés az egyes témák iránt, vagy voltak köztük olyanok, amelyekre fogékonyabbak voltak a pedagógusok?

Azt tapasztaljuk, hogy a Közalapítvány közismert lett a pedagógusok körében. Minden pályázatról készül statisztikai értékelés, ebben azt vizsgáljuk, hogy milyen iskolák pályáznak. Ez természetesen a kiírástól is függ, hiszen vannak olyan pályázatok, amelyekre csak bizonyos típusú iskolák pályázhattak. Azt is megnézzük, hogyan oszlanak meg településtípusok szerint a pályázatok. Régebben voltak fehér foltok, olyan területek, ahonnan nem érkeztek pályaművek, ezért ilyen helyekre célzottan, külön kiküldtük a felhívásainkat. Azt látom, hogy ma már ilyen területek nincsenek, ami talán annak is köszönhető, hogy felhívásaink publikusabbá váltak, az interneten is olvashatók, az Új Pedagógiai Szemle rendszeresen értékelő beszélgetéseket tesz közzé, és ismerteti a legjobb pályázatokat. Általában ötször annyi pályázó van, mint amekkora pénzkeret a rendelkezésünkre áll. Előfordul, hogy nem tudjuk kiosztani a keretösszeget, mivel nem születtek olyan jó pályamunkák.

A fogadtatást illetően – vannak nagyon jó innovációs készséggel rendelkező pedagógusok, akik szívesen végiggondolnak egy problémát, tervet készítenek, és meg is oldják, nemegyszer oly módon, hogy az egész országban használhatóvá tehető a megoldás. Természetesen vannak olyanok, akik átvennék és alkalmaznák ezeket, de kevés az a fórum, ahol egy pedagógus – aki elkészített, kipróbált, végigtanított egy problémamegoldást – átadhatná a tapasztalatait másoknak. Az innovátorok, illetve azok között, akik nem kívánnak innovátorok lenni az adott témában, de szívesen átvennék mások jó tapasztalatait, hiányzik egy kapocs. Ezért is fontos, hogy minél több helyen ismertessük a sikeres pályázatokat, beszámolhassanak munkájukról a pedagógusok, hiszen így sokkal inkább elterjed az országban az eredményük. A KOMA által eddig összegyűjtött munkák alapján megfigyelhető, hogy sokkal több tudás van, mint amennyit díjazni tudtunk. Ezért abban kellene továbblépnünk, hogyan lehet az innováció által létrehozott tudást terjeszteni.

A KOMA léte és programjai a magyar oktatásügy nagy pozitívuma. Az elmúlt évben beszélgetéseink során portugál, norvég, német kollégák is nagy elismeréssel fogadták, hogy van Magyarországon ilyen típusú alapítvány, míg más országokban helyi támogatásból kell megoldaniuk ezeket a feladatokat.

Nem kérdéses, hogy a pedagógusoknak szinte tanévről tanévre újítaniuk kell, hiszen sok változó tényezője van az oktatásnak. A KOMA hatókörén belül a pedagógusok körében vagy a pedagógusképzésben figyelhető meg nagyobb fokú modernizációs aktivitás?

A KOMA igyekszik a gyakorló pedagógusoknak hatékonyan közvetíteni az eredményeket, ennek érdekében konferenciákat szervezünk, vagy helyi konferenciákat támogatunk. Most kívánjuk bevezetni, hogy a díjnyertes pályázatokról névvel, címmel ellátva rövid annotációt tegyünk közzé az interneten, hogy ne csak általunk, hanem közvetlenül is tudomást szerezzenek a pedagógusok egymás munkájáról, fejlesztéseiről, kapcsolatot tudjanak teremteni egymással a hasonló érdeklődésű kollégák. Például, ha valakinek a környezeti nevelés bevezetésével, tanításával összefüggő kérdései vannak, felkeresi a KOMA honlapját, és a nyertes pályázatok között kikeresi a számára megfelelőt. Ezeket a pályázatokat két témaszakértő már elbírálta – ez ad minőségi garanciát a munkának. Az érdeklődő felveheti a kapcsolatot a pályázóval. Ezt segítendő jövő évtől szeretnénk kiegészíteni a nyertesek listáját pár mondatos tájékoztatóval, amelyből kiderül, hogy kinek készült a pályázat, mi az újdonsága, kinek ajánljuk használatra, mire lehet felhasználni. Ugyanakkor jó lenne, ha a pedagógus-továbbképzéssel foglalkozók is áttekintenék a nyertes pályázatok listáját, hiszen ebből mindenki csak tanulhatna.

Kiderült, vannak olyan területek, ahol többet vártunk a pályázóktól. Lehet, hogy ilyen esetben nem innovációs segítséggel lehet eredményt elérni, hanem az újítás elindításában kell nagyobb támogatást adnunk. Jövőre a kompetenciák kérdéskörében szeretnénk pályázatot hirdetni. Az innovációs fejlesztés beindítása előtt szükséges egy olyan tanulmány elkészítése, amely azt vizsgálja, hogy milyen típusú kompetenciákat lehet az oktatási rendszerben számon kérni, amelyeket tudatosítaniuk kell a pedagógusoknak. A tanulmánnyal együtt írjuk ki a pályázatot, hogy a pedagógus lássa, hogyan érti a szakértő a kompetenciák kérdését, mert így segítséget kap abban, hogy milyen innovációs kezdeményezésekkel tud előlépni.

A KOMA milyen sajátosan hazai problémákra kíván megoldást keresni 2003-ban, milyen európai elvárásoknak vagy éppen 21. századi kihívásoknak kíván eleget tenni?

A KOMA nem tud a közoktatás fejlesztésének minden kérdésére válaszolni, megoldást találni, ennek a feladatnak csak egy részét tudja vállalni. Kidolgoztuk a 2003-as terveinket, most zajlik az egyeztetés az Oktatási Minisztériummal, ennek alapján majd véglegesítjük a tennivalókat. Első és a legfontosabb, hogy a roma gyerekeket nevelő pedagógusok ösztöndíjprogramját szeretnénk kiterjeszteni. Ez projekt típusú támogatás, az ösztöndíjat képzés előzi meg és egy konferencia zárja, miközben folyamatos a kapcsolattartás. A roma problémakör megoldásának az oktatás az alapja. Amennyiben meg tudjuk oldani, hogy megfelelő nevelést kapjanak és szakmát tanuljanak, érettségizzenek – az integrációjukat segítjük. Ezt a projektet kezdetben három megyére dolgoztuk ki, de mivel újabb régiók is érdeklődnek, és közös feladatvállalásra is ajánlkoznak, tágabb körben is terjesztjük, ha további támogatást kapunk.

A másik fontos témakörünk továbbra is az informatika fejlesztése az oktatásban. Szükség van az informatika tanítására is, de még hasznosabb a számítógép alkalmazása más tantárgyak tanításának keretében, vagy akár a szabadidő eltöltésében. Fontos az információs rendszerek ismerete, az internet kínálta információk használatának elsajátítása, kritikus befogadása, megszűrése. Már kisgyerekkorban meg kell tanulni, hogyan lehet beépíteni a tanulásba ezt a lehetőséget. Erre már volt pályázatunk, amelyben sok program fejlesztését támogattuk. A továbbiakban elsősorban a módszertant szeretnénk fejleszteni: miként segítheti a tanítási folyamatot az internet, hogy felismerve az adódó fejlődési lehetőségeket – előnyöket és veszélyeket – hogyan váljon a gyerek az információs társadalom tudatos tagjává.

A kompetenciafejlesztésre vonatkozó pályáztatási tervünk abból indul ki, hogy a PISA-felmérésre mindenkinek valamilyen választ kell adnia. Nem az a véleményünk, hogy kizárólag ezekkel az eredményekkel kell foglalkozni, de az sem megoldás, ha egyáltalán nem foglalkozunk vele. Szeretnénk megtalálni ebben az összhangot.

Egy új pályázatunk tárgya a regionális fejlesztés – ez a megyei közoktatási fejlesztési közalapítványokkal közösen szerveződik. Volt már hasonló, de ezt is szeretnénk továbbszélesíteni, és egyes régiókra írunk ki fejlesztési pályázatot. Több mint hatszáz szakértőből álló szellemi bázisunkra és a megyei közalapítványok problémaérzékenységére építünk, így reméljük, sikerül olyan felhívásokat közzé tennünk, amely az adott régióra jellemző fontos közoktatási problémát old meg, esetleg olyat, amely egy másikra nem jellemző. A regionális gondolkodást, tervezést szeretnénk támogatni, erre volt is fogadókészség a korábbi hasonló pályáztatáskor. A KOMA szakmai és pénzügyi segítségével, valamint a megyei, helyi szakmai és helyismereti segítséggel a regionális problémákra jobb megoldási módok nyílnak.

A pedagógusképzés és -továbbképzés területén kiírt modernizációs pályázatunk egy év kihagyás után ismét terítékre kerül. Ez az egy év arra kellett, hogy nyomon követhessük, milyen eredmények születtek a kiutalt közel 60 millió forintból. Ismét összegyűlt annyi probléma a közoktatásban, hogy ezekre feltétlenül reagálnia kell és választ kell adnia a képzési, továbbképzési rendszernek.

Egy másik pályázati körünk a tanulásszervezés új módszereire vonatkozik. Viszonylag kevés publicitást kap ez a téma, pedig az a tömérdek információ, amely a gyerekekre zúdul – iskolán belül vagy azon kívül – új tanulásszervezési eljárásokat követel. Össze akarjuk gyűjteni a pedagógusok innovációs kezdeményezéseit, illetve megismertetni a nemzetközi gyakorlatot is, ily módon kiderülne, hogyan lehet a differenciált oktatást, a kreativitást, a kooperációt erősíteni. Ez még kevéssé körvonalazott pályázat, még mi magunk is tájékozódunk.

A kétszintű érettségire vonatkozó pályázatot is a jövő évre terveztük, hiszen fontos, hogy ebben az innovációs folyamatban zökkenőmentes átmenetet biztosítsunk. Az említett nyolc témakört terveztük, de ha új feladatot kapunk, természetesen abban is részt veszünk. Tavaly a mindennapos testnevelésre kiírt pályázatunkat a Sport-, az Egészségügyi- és az Oktatási Minisztériummal közösen dolgoztuk ki. Ha megkeresnek minket, akkor természetesen jövőre is kiírjuk, hiszen a Közalapítvány koordinátorként több minisztérium céljainak a kivitelezésében is fontos szerepet játszhat azáltal, hogy felkínálja a szakmai segítséget, az anyagi alapot pedig közösen biztosítjuk. A Kulturális és a Környezetvédelmi Minisztériummal is szándékozunk közös pályázatot meghirdetni, mivel mindkét területnek van érvényes mondanivalója a közoktatás számára. A közoktatási innovációs fejlesztést megpróbáljuk a lehető legszélesebb körben fenntartani, esetenként meg is oldani.

Hosszú távú építkezést szolgálnak ezek a pályázati kiírások vagy tűzoltás jellegűek?

Az építkezéseink hosszú távúak. Egyetlen pályázati kiírásunknál sem léptünk fel azzal az igénynyel, hogy ezzel megoldjunk bármiféle akut problémát. Az innovációval el tudjuk indítani a pedagógusokat, a műhelyeket a megoldás felé. Pályázataink mindegyike egy lépés a megoldáshoz, méghozzá nem is kis lépés, hiszen az a célunk, hogy az adott területen a lehető legfogékonyabb embereket támogassuk, ezáltal sikerüljön jó megoldásokat találniuk a problémákra.

Részt veszünk a tűzoltásban is. Ma például azt tapasztaljuk, hogy a természettudományokat – különösen a kémiát – nem szívesen tanulják a gyerekek. Meg kell találni azokat az okokat, amelyek miatt nem szeretik tanulni az adott tárgyat, hiszen tíz-húsz évvel ezelőtt szerették. Tűzoltás ez abból a szempontból, hogy megkeressük azokat az újfajta megoldásokat, amelyekkel ismét motiválttá tehetjük a gyerekeket. Az lesz a következő tíz év legnagyobb kihívása, hogy a gyerekek érdeklődését, tanulási motivációját ébren tartsuk. Ha az élethosszig tartó tanulás a távoli cél, akkor már az iskolában arra kell fordítanunk a figyelmet, hogy megszerettessük a gyerekkel a tanulást. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap és minden órán szeressen tanulni, de a tanulási folyamattól nem lenne szabad idegenkednie. Ha nincsenek pozitív élményei, akkor – és élete során ismét el kell kezdenie tanulni – hozzá sem kezd. Ilyen szempontból bizonyos területeken valóban tűzoltást is végzünk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy problémákat nem tudunk megoldani, mi csak segíteni tudjuk a nehézségek leküzdését. A nagy problémákból igazi összefogással lehet csak kiutat találni akár oktatási, akár társadalmi kérdésről van szó.

Az eddigi pályázati kiírások nagy része a résztvevők minél tágabb együttműködését jelölte feltételként. Ez továbbra is így marad?

Szeretnénk továbbra is csoportos pályázatokat meghirdetni, hiszen az oktatásban kevés olyan kérdés akad, amelyre egyetlen személyhez kötődő újszerű megoldást lehet várni. Nyilván minden csoportnak van egy vezetője, vezető egyénisége, aki irányítja a munkát, de akkor jó és sokoldalú a tevékenység – és ezáltal az eredmény –, ha a különböző gondolkodású embereket integrálni tudja, ha a szülőt, a pedagógust, a fenntartót egy asztal mellé tudja ültetni. Például a pedagógusképző intézmények számára meghirdetett pedagógiai kutatási pályázatunk sikerének feltétele az volt, hogy a kipróbáló iskola is részt vegyen a pályázatban, tehát ne legyen öncélú a kutatás, hanem kapcsolatban álljon egy közoktatási intézménnyel. A kapcsolattartás legyen kétirányú; a kutató ismertesse a kutatás céljait a pedagógusokkal, a tanárok pedig ne csak oly módon vegyenek részt a munkában, hogy kitöltenek egy kérdőívet, vagy beengedik a kutatót az órára, hanem érezzék, hogy fontos résztvevői az eseményeknek. Megpróbáljuk az oktatás különböző csoportjait összehozni, és ez tudatos célunk. Az említett nagy ívű közoktatási problémák nem oldhatók meg egy iskola falain belül. Az a jól sikerült pályázat, amelyben a sokféle vélemény, gondolat nyomán létrejött végeredmény tükröződik.

Mikorra lesz valóság a pályázatokból?

Folyamatosan. A kurátorok, a szakértők – akik részt vesznek az elbírálásban – nemegyszer tapasztalják, hogy egy-egy iskolában az ott bemutatott program, egy konferencián elhangzott előadás vagy egy KOMA-segítséggel megjelent könyv, kiadvány nyomán megköszönik a támogatást, hisz anélkül nem tudnák bemutatni elért eredményeiket. Ez jó érzéssel tölt el. Azt is hozzá kell tenni, hogy a projektek egy része hatékonyan és jól megvalósul, más része – amelyre nagy reményekkel támogatást adtunk – eredménytelen, mert kiderül, hogy vagy a koncepció nem volt jó, vagy az energia nem volt elég. Természetesen veszteségei mindig vannak egy kiírásnak. A pályázatokból folyamatosan valóság lesz.

Célszerű lenne a jövő év végén egy külső és belső elemzést készíteni, összegezni, hogy pár év alatt mennyi pénzt adtunk az egyes területekre, ott milyen eredmények születtek; azaz elvégezni egy hatékonysági mérést. Ezt minden évben megtesszük a begyűjtött beszámolók értékelése alapján, de arra nincs lehetőségünk, hogy minden pályázót meglátogassunk. A felelős kurátorok vagy a szakértők elmondják a véleményüket a látogatások után.

A Közalapítvány beépült a közoktatás fejlesztési törekvéseibe, hiszen évente 25-30 olyan könyv, CD-lemez jelenik meg, amely KOMA-támogatással készült, és több olyan program zajlik, előadás hangzik el, amely KOMA-támogatást élvez. Mindezek reális képet mutatnak a Közalapítvány munkájának eredményeiről.

Az év vége felé közeledve mit kíván a gyerekeknek és a pedagógusoknak jövőre?

Mint a KOMA kuratóriumának elnöke, mint gyakorló pedagógus és szülő azt kívánom, hogy nyugodt tanítási évük legyen. Ezalatt nem azt értem, hogy ne érzékeljék, vagy elfedjék a problémákat, hiszen a pedagógusi pálya egyik szépsége éppen abban rejlik, hogy naponta újabb kihívásoknak nézünk elébe.

Azt kívánom a kollégáknak, hogy legyen olyan megbecsültségük minden területen, hogy ezt a rendkívül szép és nehéz munkát élvezettel végezzék, és a saját elvárásaikkal mérve is sikeresek legyenek.

A gyerekeknek nem tudok jobbat kívánni, mint hogy iskolába járhassanak, és ezt örömként éljék meg. Ha a gyerek szeret iskolába járni, meg fogja tanulni, amit ott hall. Kinek-kinek több energiájába kerül a tanulás, hiszen különböző módon vagyunk tehetségesek vagy kevésbé tehetségesek, és ettől szép a világ. Fontos azonban, hogy azt érezze a gyerek, hogy jó iskolába járni, ott tanítják, együtt élhet a társaival, becsülheti a tanárait, és ő is megbecsülést kap a tanároktól, érezhesse, hogy védett közegben van a külvilágból jövő támadásokkal szemben. Bár tudom, hogy a gyereknek nem könnyű nap mint nap az iskolában teljesíteni, azt kívánom, hogy összességében mégiscsak öröm legyen diáknak lenni.

Az interjút készítette: Pásztor Júlia