Pályabolyongások

Pályaorientációról a Szakképzés 4.0 stratégia kapcsán^[1]

A pályaorientációs/pályaválasztási (életpálya-tanácsadási) szakpolitika keretei folyamatosan alakulnak. Régi-új szakterületről van szó, amelynek százéves hagyományai és intézményi keretei vannak Magyarországon. A kezdetektől az iskolarendszer és a munkahelyek között helyezkedett el, mondanivalójában azonban sokat változott. A valamikori iskolázatlan és írástudatlan, városba áramló volt agrármunkaerő elhelyezésétől és kezdetleges tesztelésétől mára eljutottunk a fiatalok pályaedukációjáig és a felnőttek folyamatos pályakonstruálásának támogatásáig. A pályaorientáció segíthet abban, hogy az egyszeri pályaválasztást felváltó pályacirkálás ne váljon „pályabolyongássá”.

Napjainkban – a mennyiségi és minőségi munkaerőhiány és a szakképzés ezzel összefüggésben megkezdődött átalakítása következtében – a korábbinál nagyobb figyelem és anyagi forrás fordítódik a pályaorientációra.

Összefoglalásunk aktualitását a Szakképzés 4.0 stratégia^[2] megjelenése szolgáltatja. Azonban az életút-támogató pályaorientáció, azaz a lifelong guidance (LLG) messze túlmutat a szakképzésen: olyan pedagógiai tevékenységrendszer, professzió, amely a polgár életútját támogatva, a fejlődéslélektan szabályszerűségei alapján ágazatközi rendszerré (cross-sectoral, cross-policy) szervezve fejti ki valós hatását.^[3]

A munkaerőhiány^[4] és a pályaorientáció közötti kapcsolat sem olyan egyértelmű, mint amilyennek első ránézésre tűnik. A ma Magyarországon mért 80 ezer fős munkaerőhiány közel fele a rossz munkakörülményeket, rossz fizetéseket nyújtó iparágakban keletkezik^[5]– ezt a hiányt nem lehet tájékoztatással, orientációval, szakképzéssel mérsékelni.^[6] Pályaorientációs szempontból azt is fontos leszögezni, hogy „a feszes, alacsony munkanélküliséggel rendelkező munkapiacoknak örülünk, ugyanakkor ezek jó eséllyel a gyors elhelyezkedéssel az egyén pályaalkalmazkodása ellen hatnak. Azaz csökkenthetik az egyéni jóllétet”.^[7]

A hazai közvéleményben – ideértve a tanítók, tanárok, osztályfőnökök vélekedését is – korszerűtlen, hiányos elképzelések élnek a pályaorientációról. Mivel a gyerekekkel a szülők mellett az óvodapedagógusok, a tanítók, a tanárok töltik el a legtöbb időt, szerepük, felkészítésük, árnyalt gondolkodásuk meghatározó.

Miközben az iskolákat bombázzák a kampányszerű pályaorientációs tevékenységekkel – üzemlátogatások, pályaválasztási kiállítások, a szakmunkák népszerűsítésére bevetett, VR-eszközökkel felszerelt országjáró kamionok, „Szakmák éjszakája” stb.; ennek problematikus voltára a Szakképzés 4.0 stratégia is felhívja a figyelmet –, nem alakul ki az a közös megértés, amely a pályafelkészítést a napi pedagógiai munka részeként értelmezné az egyetlen pályaválasztó döntés segítésének túlértékelése helyett. Ahogyan lehet bármilyen szaktárgyból/műveltségterületből is gyenge érdemjegyet szerezni, de ez nem azonos az iskola befejezésekor adott értékeléssel, a pályaválasztás sem múlhat egyetlen szereplésen, teszteredményen, mérésen.

A félreértelmezések, bizonytalanságok, hibás megközelítések hatására szakmai körökben megjelent az az igény, hogy áttekintsük a pályaorientáció hazai megközelítését, és vessük össze a nemzetközi tendenciákkal, a pályaorientációs szakma álláspontjával. Egy ilyen áttekintés sorvezető, hivatkozási alap lehet akkor, amikor valamilyen elképzelést értékelünk, egy megfogalmazással, intézkedéssel szemben – vagy amellett – szakmai érveket szeretnénk felsorakoztatni.

Az MPT Pályaorientációs Szakosztálya ennek az igénynek a kielégítésére megvizsgálta a most megjelent, a szakképzés küszöbön álló átalakítását előrevetítő Szakképzés 4.0 stratégia pályaorientációs elemeit. Ezt az áttekintést a fentieken túl indokolja, hogy a pályaorientációval kapcsolatos, illetve a pályaorientációs vonatkozású elképzelések, tervek, megfogalmazások fontos szerepet töltenek be a stratégiában, emellett a vizsgált megközelítések a pályaorientáció többi hazai megjelenési pontján is hasonlóan fogalmazódnak meg. Megállapításaink így a stratégiától függetlenül is alkalmasak az általunk támogatott szakmai álláspont alátámasztására.

A mai nemzetközi tendenciák zavarba ejtőek.

Nincs konszenzus abban, hogy milyen szakmákra, szakmaterületekre lesz igény a közeli és a távolabbi jövőben. Egyfelől minden országban nő az igény a STEM^[8] szakmákra, magyarul az MTMI-készségekre (matematika, természettudományos, műszaki és informatikai), és ez megjelenik a pályaorientációra ható üzleti és – ebből eredően – politikai nyomás formájában is. Ugyanakkor számos humán szakterületen is át kell gondolni a munkaerő-utánpótlás kérdéseit, pl. a demográfiai öregedés folytán (pl. egészségügyi dolgozók, idősellátás, pedagógusok). Így a demográfiai szempontból hazánknál kiegyensúlyozottabb államokban (pl. Németország, Ausztria) is napi közéleti és szakmai viták tárgya a reál vs. humán, termelő vs. szolgáltató ágazatok egyensúlyának kialakítása. Számos országban készítenek munkaerő-piaci előrejelzéseket, de amíg ezek munkakínálati (demográfiai) oldala nagyjából meghatározható, addig a munkaerő-keresleti oldal mindig a gazdasági konjunktúráktól és dekonjunktúráktól függ.^[9]

Ennek a problémának a pályaorientációs jelentőségét csökkenti, hogy a jól megalapozott életpálya-előkészítés, angolul a career education nem a „jó pályaválasztási döntésre” mint egyedi feladatra, hanem az életpálya-rugalmasságra (career resiliance) helyezi a hangsúlyt. Ilyen típusú curriculumokat és tanárképzést építenek a finnek, dánok, norvégok, osztrákok, dél-koreaiak és a régióban erre törekszik Lengyelország, Csehország és Szlovákia.

 A pályafejlesztési rendszerek kialakításánál az alábbi kulcsszempontok érvényesülnek:

• Koordinált életpálya-támogató állampolgári rendszert kell kiépíteni. Egy jól működő rendszerben egyetlen szolgáltatási pontban be lehet lépni, és az állam/önkormányzat feladata, hogy az állampolgár köré támogató/integráló erőforrásokat szervezzen (l. finn Ohjaamo ^[10]rendszer). A támogató rendszer elengedhetetlen, de önmagában nem elégséges eleme a döntéseket segítő képzési és pályainformációs rendszer.
• A pályatanácsadás, pályaorientáció területei:
  – fiatalok oktatása,
  – felnőttkori pálya/karrier-tanácsadás,
  – rehabilitációs és reintegrációs tanácsadás.
   
• A fiatalkori pályaorientáció (career education) a felnőttkori pályafutás-vezetés alapja. A fiatalok pályafutás-vezetésre történő felkészítése pedagógiai folyamat. Bár felnőttkorban a tanácsadás meghatározott élethelyzetekhez, életeseményekhez kötődik, az önismeret és pályaismeret fejlesztésére ekkor is folyamatosan szükség van.
   
• Az egyén pályafutását nem egyetlen nagy pályaválasztási esemény határozza meg, hanem döntési pontok sokasága.
   
• Mérni lehet, csak nem mindig érdemes, mert az egyedfejlődés pályalélektani és fejlődéslélektani szabályszerűségei megszabják azokat a kereteket, amelyben a személyiség megismerhető és értékelhető.
   
• A humán befektetés mértéke és a beruházás „koraisága”, tehát az, hogy egy társadalom kisgyermekkorban sok erőforrást rendel a nevelésre-oktatásra, befolyásolja a megtérülést (termelékenység, élettartam, egészség, gazdaságszerkezet);^[11] a pályaorientációs szolgáltatások gazdasági, társadalmi megtérülését mérni érdemes.^[12]

A pályaorientáció hazánkban – a nemzetközi törekvésekkel ellentétben – nem szektorokon átnyúló szakpolitikai terület. Nincs átfogó pályaorientációs stratégia, koordináló szerv, szakmai tanácsadó fórum, nem készült átfogó elemzés a kapacitásokról, sőt, nem készült pályaorientációs jogszabály sem, pedig a szabályozást már a 2011-es szakképzési törvény előírta a kormány számára.

Jelenleg a hazai szabályozásban a pályaorientáció, karriertámogatás megjelenésének legfontosabb területei a következők:

• köznevelés: NAT-tervezetek és jelenleg kidolgozás alatt álló NAT, kerettantervek;
   
• vonatkozó GINOP, EFOP projektek a 2014–2021-es időszakra, s ezek várható folytatása a 2021–2027-es közösségi programozási időszakban;^[13]
   
• szakképzés: az ITM Szakképzés 4.0 stratégiája;
   
• törvényi szinten: szakképzési, köznevelési, felsőoktatási, foglalkoztatási törvények;
   
• töredezett szolgáltatási rendszer (pedagógiai szakszolgálatok, szakképzési centrumok, kormányhivatalok, közmunkások képzése, megváltozott munkaképességűek stb.)
   
• szakemberképzés (pályaorientációs tanárképzés, humánerőforrás-tanácsadó MA képzés és egyes tanfolyamok).

Ezen területek többségével a szerzők, illetve a Pályaorientációs Szakosztály korábban már foglalkoztak: Borbély-Pecze, Juhász és Gyöngyösi e lap hasábjain 2013-ban áttekintette a közoktatási pályaorientáció helyzetét, szakpolitikai vonatkozásait, törvényi szabályozását^[14] – a jogszabályok az azóta eltelt idő alatt nem változtak. 2016-ban szakosztályi állásfoglalásban foglalkoztunk azzal a kérdéskörrel, hogy a pályaorientációnak hogyan kell szerepelnie a Nemzeti Alaptantervben;^[15] ennek alapján 2018-ban újabb állásfoglalásban tekintettük át pályaorientációs szempontból a NAT-tervezetet.^[16] A szolgáltatások kérdéskörével és a GINOP projektekkel konferenciaszekcióban foglalkoztunk. ^[17]Cikkünkben a Szakképzés 4.0 stratégia pályaorientációra/pályaválasztásra vonatkozó elemeit tekintjük át, azok kapcsán fejtjük ki szakmai álláspontunkat.

Az általánosan elfogadott^[18] definíció szerint „az élethosszig tartó pályaorientáció (Lifelong guidance) olyan tevékenységek összessége, amelyek bármilyen korosztályhoz tartozó állampolgárok számára, életük bármely pontján lehetővé teszik, hogy felmérjék képességeiket, érdeklődésüket, és erősítsék önismeretüket; hogy észszerű oktatási, képzési és foglalkoztatási döntéseket hozzanak; valamint, hogy tudják menedzselni egyéni életútjukat a tanulás, munka és egyéb olyan területeken, ahol ezeket a képességeket és kompetenciákat sajátíthatják el vagy használhatják.”^[19]

Nálunk a gyakorlatban mind a célcsoportok, mind a célok tekintetében ennél sokkal szűkebb feladatot szánnak a pályaorientációnak: elsősorban a továbbtanulási döntés előkészítését, kisebb mértékben a szakképzetlen, esetleg elhelyezkedni nem tudó felnőttek szakmaválasztásának segítését. A folyamatosság igénye legfeljebb abban jelenik meg, hogy célszerűnek tartják a nyolcadik osztály helyett a hetedikre, esetleg a hatodikra is kiterjeszteni a pályaorientációt.

Ez a szemlélet jelenik meg a szakképzési stratégiában is, amely szerint „A pályaorientáció elsősorban a pálya-, szakma- és iskolaválasztás előtt álló, elsősorban általános iskolás tanulókat és a szakképzettséggel nem rendelkező fiatalokat segíti a szakmaválasztásban” (Szakképzés 4.0, 60 o.).

A szűkítő értelmezés elkerülése érdekében érdemes volna a pályaorientációval kapcsolatban az életpálya-építés vagy életpálya-menedzselés, esetleg pályafutás-vezetés fogalmakat is használni. Tehát például egy koncepcióban, stratégiában, tartalomszabályozó dokumentumban a „pályaorientáció, életpálya-építés” vagy a „pályaorientáció, életpálya-menedzselés (esetleg a pályafutás-vezetés)” fogalompárokat szerepeltetni. Így egy évtizeden belül reményeink szerint ki is kophatna a pályaorientáció megnevezés, amelyet negyedszázada a már akkor is kerülendő pályaválasztás fogalom helyettesítése, oldása miatt kezdtek – jobb híján – használni, de soha nem övezte konszenzus. Sajnos, a nem ideális pályaorientáció kifejezés a közbeszédben még a pályaválasztás, pályaválasztási tanácsadás megnevezéseket sem szorította ki, holott ez a fogalom ma már tartalmatlan. Az iskoláskori, főleg az általános iskola utáni választás általában nem határozza meg az életpályát, csak kevés, főleg diplomához kapcsolódó foglalkozás van, amelyhez egy meghatározott területen szükséges továbbtanulni. A továbbtanulási döntéssel kapcsolatban a szakma- és főként az iskolaválasztás a pontos kifejezés.

A stratégia – hasonlóan az MTMI területre koncentráló GINOP-EFOP projektekhez – a tanulóknak egy adott képzési területre vonzását tekinti pályaorientációs célnak. A pályaorientáció eredményességét azzal méri, hogy mennyire éri el a kívánatos célt, a szakképzésben tanulók arányának növelését. („A pályaorientáció területén több szervezet dolgozik párhuzamosan, jelentős források felhasználásával, ám ez nem jelenik meg a beiskolázási eredményekben.” Szakképzés 4.0,
20 o.). A pályaorientációs tevékenységnek azonban az igénybe vevők sikeres iskolai és hosszú távú munkapiaci pályafutását, s ezen keresztül a társadalom sikerességét kell szolgálnia. Ennek megfelelően a valamilyen irányba mutató, valamilyen – akár támogatható – irány iránt elkötelezett tanácsadási, marketingtevékenységet nem nevezhetjük pályaorientációnak.

A Szakképzés 4.0 megfogalmazása szerint „A pályaorientáció célja meggyőzni az érintetteket, hogy minden fiatal számára létezik a képességeihez legjobban illeszkedő pálya, aminek az eléréséhez a szakmai képzés valós alternatíva, jó döntés.” (Szakképzés 4.0, 60. o.)

Az ideális pálya és az ennek megtalálását lehetővé tevő pályaorientáció illúziója sokak fejében él. Ebből a feltételezésből következik az a megközelítés, hogy az iskola- és szakmaváltás igénye, a motiválatlanság miatti lemorzsolódás elkerülhető lenne a megfelelő pályaorientációval. Ebben az ideális rendszerben kiemelkedő szerepe lenne a fiatalok képességei – esetleg érdeklődése, értékrendszere – mérésének.

Természetesen nem vitatjuk, hogy a pályaorientációnak fontos szerepe van abban, hogy a tanulókat minél kevesebb csalódás érje iskola- és szakmaválasztásuk után.^[20] Azonban sem az nem igaz, hogy létezik a képességekhez legjobban illeszkedő pálya, sem az, hogy a megfelelő előkészítés szükségtelenné teszi a későbbi váltást (ráadásul azt sem fogadhatjuk el, hogy a pályaorientáció célja a bármiről való meggyőzés lenne).

Mint már a bevezetőben kifejtettük – és amint mindennapi tapasztalataink is mutatják –, napjainkban a szakma- és pályaváltás természetes, az egyszeri pályaválasztást felváltotta a folyamatos pályakonstrukció, sok váltással. Kevés a csak egy adott alapképesítéssel betölthető foglalkozás.
A képességek, a megszerzett kompetenciák számos területen hasznosíthatók, azonos képességekkel – sőt még azonos értékrenddel, érdeklődéssel is – rengeteg fajta pályafutás, pályakonstrukciós lehetőség választható.

Különösen nem igaz az állítás a 14 éves korban választásra kényszerülő, pályaválasztási érettséggel még nem rendelkező gyerekek esetén. Rókusfalvy 1969-es megfogalmazása^[21] nyomán pályaválasztási érettségnek az egész személyiség olyan fejlettségi fokát tekintjük, amely lehetővé teszi a megfelelő pálya adekvát választását, másrészt biztosítja a szakmai képzésnek legalább minimális sikerét, és felébreszti a tanulóban a szakmai beilleszkedésre való tartós törekvést. A pályaérettség a személyiség olyan fejlettségi állapota, amely valószínűvé teszi a meghatározott pályán az eredményes működést, míg a pályaalkalmasság az egyén és a pálya potenciális megfelelését jelenti.^[22] A 14 éves fiatalok életkori sajátosságaik alapján általában sem pályaválasztási, sem pályaérettséggel nem rendelkeznek – az általános iskola nem is tesz semmit ennek kialakítása érdekében.

Az ideális pálya meghatározhatóságából következő, gyakori tévhit, hogy a legértékesebb pályatanácsadás a képességfelmérés és az ennek alapján történő javaslattétel. A szakképzési stratégiában a képességmérés hiányának nagy szerepet tulajdonítanak a szakképzési sikertelenségben („Kevesen veszik igénybe a pályatanácsadást, a döntésnek nem az van a központjában, hogy mihez van adottsága a gyereknek.” és „Nem történik készség- és kompetenciamérés, és ehhez kapcsolódó javaslat, tanácsadás.” – Szakképzés 4.0). Az elképzelések között szerepel egy kötelező nyolcadik osztályos online képességmérés bevezetése, amelynek alapján a tanulóknak konkrét továbbtanulási javaslatok tehetők.

 A képességmérés azonban csak egy tétel a pályatanácsadás eszköztárában, nem helyén való kezelése – különösen gyermekek esetén – komoly károkat okozhat. A tizenéves gyermekek személyisége még kialakulóban van, egy esetleges mérés pillanatában még senki sem tudhatja, hogy hová lesz képes fejlődni. Emellett a tanulási motivációban és ezen keresztül a lemorzsolódás megakadályozásában sokkal nagyobb szerepe van az érdeklődésnek, az értékeknek, mint a „mérni” kívánt kompetenciáknak, amelyek képességeknek tűnnek. Ha van érdeklődés és motiváció, akkor a képességek és kompetenciák fejleszthetők. A képességek mérése legfeljebb tájékoztató jellegű lehet.

A képességek, érdeklődés, munkaérték, tájékozottság stb. felmérésére szolgáló online eszközök segítséget jelenthetnek a tájékozódásban, az önismeret fejlesztésében, a fejlesztési célok kitűzésében. Tisztában kell lenni azonban megbízhatóságuk gyakran jelentős korlátaival, azzal, hogy kiknek készültek, hogy milyen célra, milyen felkészültséggel, milyen asszisztenciával használhatók. Az egyszeri, előkészítetlen, nem kellően definiált céllal, szakértő segítség nélkül végzett mérések csökkenthetik a gyermekek és a családok önbizalmát, hibás „beskatulyázáshoz” vezethetnek.

A közoktatási/köznevelési rendszerben a pályaorientáció, életpálya-építés legfontosabb összetevője azon kompetenciák fejlesztése kell, hogy legyen, amelyek megalapozottabb pályafutás-vezetéshez, pályarugalmassághoz segítik a diákokat. Ehhez képest csak másodlagos – de szintén fontos – a munkaerőpiacról, egyes foglalkozásokról való, illetve a pillanatnyi gazdasági igényeket bemutató tájékozottság növelése.

A középfokú iskola és ágazat/szakma, illetve az érettségi utáni továbbtanulási lehetőségek közötti választás elősegítése a fenti, alsó tagozattól folyamatosan megvalósítandó tevékenységeken – vagyis a döntési kompetencia és az önismeret fejlesztésén, a munkaerőpiac és a foglalkozási pályák alapinformációinak és a lehetséges képzési utaknak a megismertetésén – túl elsősorban arra kell hogy koncentráljon, hogy az érintettek (a diákok és szüleik) hozzáférjenek az információforrásokhoz – iskolákról, szakmákról, foglalkozásokról, képzési utakról, támogatásokról és legfőképpen az egyes szakmákkal járó életmódokról. Hozzáférjenek a pályaorientációs portálokhoz és eseményekhez (nyílt napok, bemutatók, kipróbálási lehetőségek stb.), továbbá lehetőségük legyen hozzáértő tanácsadókkal konzultálni döntésük előtt. Nagyon fontos annak bemutatása is, hogy a választások milyen további döntési lehetőségeket és kényszereket jelentenek a tanulási pályán.

A pályaorientáció a szakképző intézményekből sem hiányozhat. Amellett, hogy a teljes képzés során erősíteni kell az életpálya-építési kompetenciákat, a szakképzés során is megjelennek olyan döntési pontok – ágazaton belüli szakmaválasztás, gyakorlati hely választása, továbbtanulási döntés, esetleg ágazatváltás, iskolatípus-váltás igénye –, ahol a tanulóknak tanácsadásra van szükségük.

A pályaorientáció gyakorlatban jelentkező problémái közül az érintettek elsősorban a koordináció hiányát szokták kiemelni – említi ezt a stratégia is. Az összehangolatlanság leglátványosabb jele, amire a tanárok is panaszkodnak, a pályaválasztási programdömping. A párhuzamosságok megakadályozására megyei és országos szinten is történtek lépések – az összehangolás azonban túl kellene hogy mutasson a programnaptárak egyeztetésén. Meg kell tervezni a minden állampolgárt elérni képes pályaorientáció rendszerét, pontosan meg kell határozni az egyes szereplők feladatkörét, kompetenciahatárait, és biztosítani kell, hogy mind a fiatalok, mind a felnőttek egyszerűen és biztosan hozzájussanak a számukra szükséges, rendelkezésre álló szolgáltatásokhoz. A pályaorientációs szolgáltatásoknak pedagógiai értelemben meg kell haladniuk az egyszeri információnyújtás, a kampányszerű
és tömeges tájékoztatás formáit.

A szereplők közé érdemes beemelni a diákokat is, és megerősíteni a peer-counselling-et, a kortárs segítést; akár a kötelező 50 órás gimnáziumi közösségi szolgálat kínálatában is hangsúlyos mértékben szerepelhetne ez a tartalom. (Erre a stratégiában szereplő „Példakép program” is utal.)

Különösen fontos a szereplők együttműködésével a pályaorientációt szolgáló, a köz- és felsőoktatási, szak- és felnőttképzési lehetőségekre, szakképesítésekre, foglalkozásokra, munkaerőpiaci tényekre és várakozásokra vonatkozó minél teljesebb körű és megfelelő mélységű komplex adatbázis,^[23] tájékoztatást, orientálást biztosító és az adatok közötti sokszempontú, összetett keresést lehetővé tevő információs rendszer és az annak elérését biztosító, önismereti kérdőíveket és tanácsadó szolgáltatásokat nyújtó portál létrehozása, folyamatos karbantartása, ismertté tétele.

E feltételeknek megfelelő rendszer jelenleg nem áll rendelkezésre. Ugyan 2010 óta létezik Nemzeti Pályaorientációs Portál – az első verzió http://eletpalya.munka.hu, a második http://palyaorientacio.munka.hu címen érhető el –, azonban elkészülte után egyik verzió sem frissült, így az információk nagy része ma már használhatatlan. A karbantartás hiánya miatt sok funkció nem, vagy hibásan működik. Emellett egyik verzió sem tette lehetővé a képzési lehetőségek teljes spektrumának a megismerését, kereshetőségét, nem segítette komplex módon a képzésválasztást, nem tartalmazott munkaerőpiaci előrejelzést. A közelmúltban elkészült, http://palyaorientacio.nive.hu címen elérhető harmadik verzióban egyáltalán nincsenek sem kereshető adatbázisok, sem önismeretet segítő kérdőívek, a portál az általános tudnivalók mellett csak hírekről, eseményekről tudósít, és linkekkel tesz elérhetővé különböző, egymással nem összehangolt információs oldalakat. A többi hivatalos portál (pl. a szakkepzes.ikk.hu vagy az Oktatási Hivatalnál készülő új portál) csak egy-egy területre – az MTMI szakmákra^[24], a szakképzésre – koncentrált.^[25]

A továbbtanulásban érintett osztályfőnökök továbbképzésének arra kellene koncentrálnia, hogy az információs lehetőségeket, adatbázisokat, tájékoztató, érzékenyítő eseményeket megismertesse, a potenciális segítő intézményeket bemutassa.

Hiába jó azonban a koordináció, hiába hoznak létre eszközöket és allokálnak anyagi forrásokat, egy megfelelően működő rendszerhez megfelelően képzett humán erőforrásra van szükség. Ez jelenleg a rendszer semelyik pontján nem áll rendelkezésre.

Az általános iskolai tanároknak a stratégia felrója, hogy „nem támogatják a szakképzésbe lépést, nem megfelelő szintű és elkötelezettségű a szakképzés irányába mutató pályaorientáció” (Szakképzés 4.0, 20. o.). Bár – mint a korábbiakban kifejtettük – a pályaorientáció nem irányulhat egy adott, előre meghatározott célra, az valóban létező probléma, hogy a tanároknak – az általános iskolaiak mellett a gimnáziumiaknak és a kollégiumi nevelőknek – kevés és hiányos az ismeretük a szakképzésről, a szakmákról, foglalkozásokról. Általában semmilyen más pályaorientációs ismerettel sem rendelkeznek, hiszen a hazai tanárképzésben mindenki úgy szerez pedagógusdiplomát, hogy egyetlen kreditet sem teljesít, amely pályaorientációról szólna. Pályaorientációs tanári szakirányú továbbképzésre csak önköltségesen van lehetőség, és ezen a képzésen igen kevesen vesznek részt. Így az iskolák döntő többségében egyáltalán nincs pályaorientációhoz értő szakember. Így hiába sikerülne az a terv, hogy az általános iskolákba visszahozzák a „pályaválasztási felelős” feladatkört, ha nincs, aki rendelkezne az ehhez szükséges kompetenciákkal, a feladatra mégis vállalkozó személy pedig külső segítségre nem számíthat.

Az általános iskolák és gimnáziumok tanulóinak és tanárainak pályaorientációs területen a pedagógiai szakszolgálatoknak kellene segítséget, szolgáltatásokat nyújtani, azonban a szakszolgálatok pályaorientációs kapacitása kicsi. Csak azért látszik elégségesnek, mert az általános iskolák csak a problémásnak látott tanulókat küldik oda. A szakszolgálatok eszközkészlete részben elavult. Meghatározó a csoportos „mérés”, tesztlapkitöltés, amihez később kapcsolódik „eredmény”. Legtöbbször egyszeri alkalom alapján kapnak a tanulók „tanácsot”. Ráadásul a szakszolgálatok pályaorientációs munkatársai sokszor nem is rendelkeznek a feladatnak megfelelő végzettséggel.

A szakképzésben ugyan minden centrumban várható ún. kapcsolati munkatárs alkalmazása, akiknek feladatai közé tartozik a pályaorientációs tevékenység koordinálása, azonban kérdés, hogy ezek a munkatársak milyen képzettséggel rendelkeznek, és mennyi időt tudnak pályaorientációs tevékenységre fordítani. Ráadásul feladataik között nem szerepel a már szakképzésben levőkkel való foglalkozás.

A felnőttek körében folytatandó tanácsadást lehetetlenné teszi, hogy megszűnt a munkavállalási tanácsadó képzés, először önálló szakként, majd szakirányként is. Jelenleg csak HR-es mesterképzés keretében lehet tanácsadói ismereteket szerezni. Ez az iskolai pályaorientáció lehetőségét is szűkíti, hiszen korábban a foglakoztatási szolgálat és az iskolák együttműködése keretében a munkavállalási tanácsadók az iskolákban is fejtettek ki pályaorientációs tevékenységet.

Egy, az egyének és a társadalom szempontjából hatékony képzési rendszerben nemcsak a pályaorientációs tevékenységnek kell megfelelőnek lennie: a pályaorientációs/életpálya-építési szempontoknak magában a képzési rendszerben is érvényesülniük kell.

A nemzetközi szervezetek, fórumok előrejelzései (pl. WEF: Világgazdasági Fórum) arra utalnak, hogy a globális versenyben azok az országok maradnak elöl, amelyek a humántőke-beruházásban képesek a széles, minden polgár számára elérhető alapképességeket megerősíteni, valamint megfelelő, rugalmas, átjárható, az állampolgár oldaláról tervezhető (pl. egyéni képzési számlák) felnőttképzési rendszerek kialakításával, karbantartásával és finanszírozásával tudják biztosítani a változásokhoz való igazodást.

Bár a szakképzés önmagában nem lehet képes a közoktatási rendszerben meglévő problémák – az alapkészségek sokaknál megjelenő hiányosságai, a családi háttér pályafutást meghatározó szerepe, a korai szelekció negatív hatásai – orvoslására, a Szakképzés 4.0 egyértelmű, bár nem elégséges előrelépést jelent ebbe az irányba.

A stratégia az utóbbi években hangoztatott célokkal ellentétben – amely az iskola feladataként jelölte meg a pillanatnyi igényeknek megfelelő, azonnal alkalmazható szaktudás megszerzését – a speciális, illetve aktuálisan szükséges ismeretek átadását a felnőttképzés feladatának mondja. Az iskolai képzésben szükségesnek tartja mind az alapkészségek, mind a szakmai kompetenciák esetén a széles alapozást, amire építve lehetséges az élethosszig tartó tanulás. Ezt a szemléletet tükrözi a szakképesítés-lista átalakítása is.

A stratégiában megjelenik az alapkészségek, digitális készségek fejlesztésére irányuló törekvés – kérdés azonban, hogy a változatlanul három éves szakképzésben erre lesz-e valós lehetőség.

A stratégia deklarálja a felnőttképzési rendszer rugalmasabbá tételének szükségességét, és intézkedéseket is megjelöl ennek érdekében. Nem – illetve csak szűk körben – változik azonban az a pályaorientációs szempontból szomorú tény, hogy a tanulók 14 éves korukban, tehát pályaválasztási érettség hiányában iskolatípus- és szakma-, vagy legalábbis szakterület-választásra kényszerülnek. Bár vannak a stratégiában a korai szakmaválasztási kényszer enyhítésére szolgáló elemek – orientációs évfolyam lehetősége, ágazati alapozás, gimnáziumi érettségi utáni szakképzés támogatása –, említés szintjén sem vetődik fel az általános képzés meghosszabbítása, és a stratégia egyértelmű törekvése a 14 éves korban szakképzést választók számának növelése, az általános – gimnáziumi – képzés rovására. Ez annak ellenére így van, hogy a Szakképzés 4.0 maga is sok érvet fogalmaz meg amellett, hogy indokolt lenne a felnőttképzést fejleszteni a korai iskolaválasztási kényszer helyett (pl.: „A képzési trendekből az is kiolvasható, hogy míg a szakképzés alacsony társadalmi presztízse miatt az általános iskolai korosztály számára kevésbe vonzó, ez a felnőttkorban megfordul, és egyre jobban cél lesz egy „jó” szakma elsajátítása. Ugyancsak megfigyelhető, hogy vannak olyan szakmák, amelyek kifejezetten felnőttkorban váltanak csak ki érdeklődést, pusztán életkori sajátosságokból adódóan.” Szakképzés 4.0, 25. oldal).

A korai választási kényszer mellett az átjárhatóság, a rugalmasság, a beszámíthatóság alapszempont kell, hogy legyen mind a szakképesítések, szakmai végzettségek, mind a képzési rendszer küszöbön álló átalakításakor. El kellene érni az egykori Pályaválasztási Intézet névadójának, Mérei Ferencnek 77 éve korszerűnek tekintett azon igényét, hogy [a struktúra] „legalább a tanoncidő első felében lehetővé teszi a pályaváltoztatást”^[26]. A 16–17 éves korig alanyi jogon való, évvesztés nélküli pályamódosítás lehetőségét azért is szükséges lenne biztosítani, mert évtizedek óta konszenzus van a szakmában abban, hogy az ennél korábban hozott, bármilyen jól előkészített döntések egy része menet közben megkérdőjeleződik. Ez a lehetőség nemcsak a diákok és családok érdeke, hanem az iskoláé (nem kell a kényszerpályán lévő, motiválatlan diákkal küszködnie, vagy beletörődnie a lemorzsolódásba, elveszíteni a tanulót), valamint a munkaadóké is (hiszen egy képzést motiválatlanul végigcsináló vagy lemorzsolódott fiatal kevésbé értékes munkaerő).

A Szakképzés 4.0 fontos pozitívuma, hogy az átjárhatóság fontosságát ismét hangsúlyozza, bár konkrétan még kevés lehetőségre (elsősorban a 9. évfolyam utáni váltásokra) vonatkoztatja.

Az átjárhatóságot szolgálja az ágazati alapozás, az ágazati alapvizsga és a 9–10. évfolyamos gimnáziumi és technikumi tantervek tervezett összehangolása. Átgondolt intézkedésekre van azonban szükség annak érdekében, hogy az elméletben lehetséges iskolatípus- és szakmaváltás valós lehetőséggé váljon. Biztosítani kell az ágazatok közötti váltás lehetőségét, az orientációs évfolyam rendszerbe emelését. Hosszabb távon a 14 éves kori választási kényszert is meg kellene szüntetni.

 

Megjelenik a tervek között egy, a választás korrekcióját megnehezítő elem is: megszűnik az a lehetőség, hogy azok a technikumi tanulók, akik nem kívánnak – és nyilván nem is fognak – az adott területen elhelyezkedni, továbbtanulni, a 12. évfolyam végén leérettségizzenek, és elképzelésüknek megfelelő pályát válasszanak. Ezt az elképzelést a fenti érvek mellett azért is korrigálni lenne szükséges, mivel a preferenciáikban még bizonytalan tanulók számára így nem lesz megfelelő alternatíva a technikumi továbbtanulás választása.

Ember és pálya megfelelése soha nem volt olyan összetett, mint az Ipar 4.0 világában.^[27] Nem pusztán azért összetettebb ez a kapcsolat, mert folyamatos technológiai forradalmat élünk meg, melynek során az egyes munkakörök és foglalkozások tartalma átalakul, hanem azért, mert jelentős tömegek dolgoznak olyan munkakörökben, amelyek a klasszikus 20. századi szakképzés fogalmaival nem írhatók le. Amennyiben ezen munkaalkalmakat elemezzük, azt találjuk, hogy nincs egyetlen olyan Szakmai és Vizsgakövetelmény (SZVK), amelynek a tartalma jelentős mértékben lefedné a munkaköröket, van, hogy egy-egy munkakör feladatai sok, nagyon eltérő szakképesítés SZVK-iból állnak össze. Ez a jelenség új ember–pálya, illetve ember–munkakör, sőt ember–(ideiglenes) feladatkör megfeleltetést feltételez, amelyeket egy életpálya során számos alkalommal újra kell gondolni. Kérdés, hogy az új szakképzési stratégia, a készülő új szakképzési és felnőttképzési törvények, valamint az új Országos Képzési Jegyzék (OKJ) rugalmasabbá teszik-e ezt a kapcsolatot, egyszersmind elegendő kompetenciát adnak-e a fiatal szakmunkások, technikusok kezébe ahhoz, hogy egy teljes életpályán át tartó pályaalkalmazkodásra váljanak képessé.

Footnotes

1. ^{^} A szerzők a Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztálya tematikus ülésének megállapításai alapján készítették a szöveget.
2. ^{^}  ITM Szakképzés 4.0 – a szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája, a szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira. Letöltés: https://www.nive.hu/Downloads/Hirek/DL.php?f=szakkepzes-4.0.pdf (2019. 10. 01.); ill. az annak elfogadásáról szóló 1168/2019. (III. 28.) Korm. határozat.
3. ^{^} Borbély-Pecze Tibor Bors (2016): Szakképzés és pályaorientáció – tévutak és lehetőségek. Educatio, 2016/1. sz., 59–69. Letöltés: http://www.edu-online.eu/hu/letoltes.php?fid=tartalomsor/2490 (2019. 10. 01.)
4. ^{^} A munkaerőhiány fogalmi kereteit segít megérteni a Munkaerőpiaci Tükör sorozat 2016-ról szóló darabja, amelynek témája: a munkaerőhiány. Forrás: Fazekas Károly és Köllő János (szerk., 2017): Munkaerőpiaci Tükör, 2016. MTA KTKI, Budapest. Letöltés: http://econ.core.hu/kiadvany/mt.html (2019. 10. 01.)
5. ^{^}  A hivatkozott kiadvány szerint „az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő üres munkahelyek az építőiparban, ezek aránya pedig az építőipar mellett a szolgáltatásokban tekinthető magasnak. Kihasználatlan kapacitásokról legnagyobb arányban a kereskedelemi cégek számolnak be, a képzett munkaerő hiánya miatt fellépő kapacitáskihasználatlanság mértéke pedig az iparban és a kereskedelemben a legmagasabb.”
6. ^{^} Ezzel a kérdéskörrel részletesen foglalkoztunk Munkaerőhiány és kínálati többlet azonos szakképesítéssel rendelkezők körében: a szakképzés lehetőségei c. tanulmányunkban (szerzők: Juhász Ágnes – Juhász Judit – Borbély-Pecze Tibor Bors, Pantha Rhei Bt., 2009).
7. ^{^} Borbély-Pecze Tibor Bors (2001): Pályaorientáció egy befogadó társadalomért. Luxusszolgáltatás-e a pályatanácsadás az átmeneti társadalmakban? Munkaügyi Szemle Online, 2019. Letöltés: http://www.munkaugyiszemle.hu/luxusszolgaltatas-e-palyatanacsadas (2019. 10. 01.)
8. ^{^} Science, Technology, Engineering, Mathematics.
9. ^{^} Borbély-Pecze Tibor Bors (2016): A tervezhetetlen pályafutás. Opus et Educatio, 3. 4. sz., 432–438. Letöltés: http://opuseteducatio.hu/index.php/opusHU/article/view/40/26 (2019. 10. 01.)
10. ^{^} Forrás: https://ohjaamot.fi/etusivu (2019. 10. 01.)
11. ^{^} Borbély-Pecze Tibor Bors (2019): Pályafejlesztés és közpolitika kilencedik világszimpózium. Munkaügyi Szemle Online, 2019/június. Letöltés: https://drive.google.com/file/d/1BYOd7JkVbZiM6-DgXVxreOdIsI8Cmb4E/view (2019. 10. 01.)
12. ^{^} Hárs Ágnes és Tóth Gábor (2009): A pályaorientáció/karriertanácsadás hatékonyságának és költségráfordításainak vizsgálata gazdasági szempontból. KOPINT-TÁRKI (Megrendelő: Nemzeti Pályaorientációs Tanács). Letöltés: http://eletpalya.munka.hu/c/document_library/get_file?uuid=5d5834f8-0ef0... (2019. 10. 01.); illetve Lisznyai Sándor, Ritoók Magda és Vajda Zsuzsa (2009): A lifelong guidance, azaz az élethosszig tartó életvezetési és pályatanácsadás indikátorai (megrendelő: Nemzeti Pályaorientációs Tanács). Letöltés: http://eletpalya.munka.hu/c/document_library/get_file?uuid=ea205ec8-dd44... (2019. 10. 01.)
13. ^{^} A következő hét éves források jelen állapot szerint cca. 30%-kal csökkenek majd Magyarország esetében; a fejlesztési ügynökség szerepkörében is eljáró Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) feladata az új Operatív Program kereteinek kialakítása.
14. ^{^} Borbély-Pecze Tibor Bors, Gyöngyösi Katalin és Juhász Ágnes: Az életút-támogató pályaorientáció a köznevelésben. Új Pedagógiai Szemle, 2013/5–6. sz. Letöltés: https://folyoiratok.ofi.hu/uj-pedagogiai-szemle/az-eletut-tamogato-palya... (2019. 10. 01.)
15. ^{^} A Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztályának állásfoglalása a NAT felülvizsgálata kapcsán 2016–2017. Letöltés: http://pedagogiai-tarsasag.hu/magyar-pedagogiai-tarsasag-palyaorientacio...
16. ^{^} A NAT tervezet véleményezése pályaorientációs szempontból. Készítette: A Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztálya (2018). Letöltés: http://pedagogiai-tarsasag.hu/szakosztalyunk-velemenyezte-a-nat-tervezetet (2019. 10. 01.)
17. ^{^} Borbély-Pecze Tibor Bors és Juhász Ágnes (2018): Szakképzés és életpálya. Opus et Educatio, 5. 3. sz.
18. ^{^}  Council of the European Union (2008): Council Resolution on better integrating lifelong guidance into lifelong learningstrategies. Letöltés: http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/educ/10... (2019. 10. 01.); Council of the European Union (2008): Resolution of the Council and of the representatives of the Governments of the Member Statesmeeting within the Council on Strengthening Policies, Systems and Practicesin the field of Guidance throughout life in Europe. Letöltés: https://www.cedefop.europa.eu/files/954-att1-1-Council_Resolution_on_Gui... (2019. 10. 01.)
19. ^{^} Forrás: http://www.elgpn.eu/publications/browse-by-language/hungarian/az-europai... (2019. 10. 01.)
20. ^{^} A nemrég elhunyt Vekerdy Tamás Belső szabadság; Elég jó szülő – elég jó gyerek c. könyvében (2017) írt az „elég jó szülő” és az „elég jó gyerek” fogalmáról. Úgy véljük, jó vagy tökéletes pályaválasztási döntés ugyanolyan eséllyel lehetséges, mint a tökéletes szülő szerep. Egy folyamatosan alakuló munkapiacon nincsenek tökéletes és megfelelő mennyiségű pályainformáción nyugvó döntések, csak „elég jó pályadöntések” vannak.
21. ^{^} Rókusfalvy Pál (1969): Pályaválasztás, pályaválasztási érettség. Tankönyvkiadó, Budapest, 279.
22. ^{^}  Ld. pl. itt: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0019_Tervezesi_mod... (2019. 10. 01.)
23. ^{^}  Egy ilyen, folyamatosan frissülő adatbázis koncepcióját vázoltuk fel jelenleg nyilvánosan nem elérhető tanulmányunkban: Bakó Tamás, Borbély-Pecze Tibor Bors, Juhász Ágnes, Kovács Tibor, Sum István, Koltai Vera, Simon Dávid: A magyar digitális munkaerőpiac helyzetelemezésének, valamint a digitális és hagyományos munkaerőpiac nyomon követésére és előrejelzésére szolgáló rendszer koncepciójának kidolgozása. Digitális Pedagógiai Módszertani Központ, 2018
24. ^{^} Az MTMI jelentése: matematikai, természettudományos, műszaki, informatikai. (A szerk.)
25. ^{^} A http://felvi.hu portál a felsőoktatás területén nagyjából megfelel a felsorolt követelményeknek – de nem biztosítja a különböző képzés- és végzettségtípusok komplex áttekintésének lehetőségét. 
26. ^{^} Mérei Ferenc (1942): A pályaválasztás lélektana. Unitas, Budapest.
27. ^{^}  Borbély-Pecze Tibor Bors (2019): The changing relationship between people and their job – the validity of career information. British Journal of Guidance & Counselling. Letöltés: https://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/03069885.2019.1621264 (2019. 10. 01.)