Önképzőkörök a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban

„Heidelberga távol van, külső országban. Teremteni kell itthon egy erdélyi Heidelbergát, megékesíteni tudós Pareus Dávidokkal.^[3]Gyűjteni köréjük nagy számmal, segélyezni, tartani, tehetséges és tanulni vágyó Bojthiakat, szegény és igyekvő ifjakat. Nevelni őket tudós, lelkes prédikátorokká. Legjavokat kiválasztani a társadalom, a közélet egyéb szellemi érdekeinek szolgálatára is.”^[4]

Kezdeményezésére az 1662-es kolozsvári országgyűlés határozata alapján a már létező gyulafehérvári protestáns iskola akadémiai rangot kapott. Az akadémia, amelynek tanári karába jól képzett tanárokat hívtak meg, 1658-ig működött a fejedelmi székhelyen, amikor a török-tatár hordák elpusztították a várost. A gyulafehérvári korszak híres tanárai: Martin Opitz,^[5] Johannes Heinrich Bisterfeld^[6] és Johannes Heinrich Alstedius^[7] mellett méltó helyet foglalt el Apáczai Csere János.

Az első pusztító dúlást követően I. Apafy Mihály fejedelem Nagyenyedre, a Bethlen-birtokok közelébe költöztette az iskolát. A tanítás 1662-ben indul újra és az újabb pusztulások miatt bekövetkezett megszakításokat leszámítva, napjainkig itt működik. A jelenlegi Bethlen Gábor Kollégium viszi tovább azt a szellemiséget, amelyet híres elődök alapoztak meg. Sokáig a Nagyenyeden képzett értelmiség jelentette Erdély szellemi biztonságának a fundamentumát.

Szilády Zoltán^[8]kollégiumi professzor 1936-ban kifejtette, hogy ehhez az iskolához kapcsolódik szűkebb hazánk értelmiségének, irodalmi és művészi világának java. A fejedelem főiskolája:

„…nemességet ajándékozott azoknak, akik sikerrel végezték a pályát és ezzel a páratlanul álló tudományos nemességgel alapozta meg azt a rendkívüli műveltséget, amely Erdély történeti nagyságának legbiztosabb alapja volt és maradt évszázadokon keresztül. Ezt mutatja az a tény, hogy Erdély tudományosságának színe-java és tudósainak legalább kétharmada valamiképpen ehhez az első fejedelmi iskolához, a háromszázados Bethlen-kollégiumhoz kapcsolódik.”^[9]

A kollégiumban tanított Apáczai Csere János, az első magyar enciklopédia írója; Pápai Páriz Ferenc, az első magyar orvosi könyv szerzője; M. Vásárhelyi Tőke István, aki latinul írta meg a magyarországi szakirodalom első kísérleti fizika tankönyvét; Benkő Ferenc, aki az első magyar ásványtant írta és 1796-ban megszervezte itt az akkori Magyarország első természetrajzi múzeumát; ifj. Zeyk Miklós, az első erdélyi ornitológus. Itt tanult Benkő József, a növénytan első tudományos művelője és Erdély első leírója; Bod Péter, a Magyar Athenas szerzője; Bolyai Farkas, a marosvásárhelyi matematikaprofesszor, polihisztor, feltaláló; Kőrösi Csoma Sándor, a tibeti-angol szótár és nyelvtan megalkotója; Sipos Pál, az első eredeti magyar matematikai értekezés szerzője, amelyet a Berlini Akadémia aranyéremmel díjazott.

Neves irodalmárok tehetsége bontakozott ki a kollégium falai közt. Jékely/Áprily Lajos a kollégium tanára volt, első versei Nagyenyeden születtek; itt kezdte tanulmányait fia, Jékely Zoltán; itt tanult és tanított Vita Zsigmond, magyar–román–francia szakos tanár, művelődéstörténész, a kollégium történetének kutatója. A kollégiumi oktatásnak köszönhetően ismerkedett az irodalommal Kemény Zsigmond, Kemény János, Berde Mária, Makkai Sándor, Sipos Domokos, Szentimrei Jenő és Sütő András. A Bethlen Kollégiumban tanult „Erdély Széchenyije”: gróf Mikó Imre, aki később a kollégium főgondnokaként fontos szerepet vállalt az 1849-es pusztulást követő újjáépítésben. Az enyedi alma materben vált festővé Barabás Miklós, Barcsay Jenő, Gruzda János, Székely Mihály és Holányi Julianna. Végül, de nem utolsó sorban innen indultak a trópusokra Fenichel Sámuel^[10]és dr. Sáska László,^[11]a nagyenyedi vándorok, akik munkásságukkal sokat tettek azért, hogy a magyar tudományosságot külföldön is elismerjék.^[12]
 

A KOLLÉGIUMI ÖNKÉPZÉS MÚLTJA

A Bethlen Gábor Kollégiumban több évszázados hagyománya van az önképzésnek. A gyulafehérvári korszakból kevés adatot találtam, de már akkor szokás volt vitára állítani a diákokat és „színdarabokat, jobban mondva színre alkalmazott párbeszédeket”^[13]előadni. Miután 1791-ben az erdélyi országgyűlésen Aranka György kezdeményezte egy nyelvművelő társaság megalakulását, az akkor már Nagyenyedre költöztetett kollégiumban Thoroczkay Pál vezetésével egy diákcsoport vállalkozott az anyanyelv művelésére.

„Fellendült az iskolai színjátszás is, oly módon, hogy az országgyűlés, a köznemesség és a demokrata értelmiség mozgalmainak hatására a kollégiumi ifjúság kebelében 1791-ben önképző társaság létesült. Német és francia víg- és szomorújátékokat fordítottak, ódákat írtak, és emellett „theátrális társaságot” alakítottak.”^[14]

Ebből a korszakból származik a Próba című zsebkönyv. Ebben adták ki a diákok által magyarra átültetett drámákat.

A kezdetekről iskolatörténetében Váró Ferenc professzor is említést tesz:

„Az alapító fejedelem emlékének 1820 óta az ifjúság évenkint szónoklattal, költeménnyel, énekkel, zenével szentel nyilvános ünnepet. Az iskolai magyar társaság, amely az 1790-es években alakult, de el is aludt, 1830-ban, mint önképző társaság föltámadt, s míg miatta Szász Károlynak^[15]vádat kellett hallania s ez ellen védekeznie; a meggyanúsított igyekezett lappangva, annál komolyabban munkálkodni, s 1837-ben, majd 1847-ben nyomtatásban egy-egy kötetnyi irodalmi kísérlettel a nyilvánosság elé is bátorkodik lépni.”^[16]

Erről az időszakról Vita Zsigmond így írt: „a 1830-as évek elején a kollégiumban meginduló irodalmi ébredés hatására 1835–37-ben, majd 1839-ben ifjúsági olvasótársaság szerveződik, kiadják a Virágkosár (1837), majd Korány (1847) című zsebkönyvet, és komoly művelődési programot tűznek ki maguk elé.”^[17]

Mivel politikai kérdésekkel is foglalkoztak, a hatalom zaklatásai miatt 1836-ban feloszlatták.

A köztudatban az első önképzőkör megalakulásának éveként 1859 szerepel. Létrejöttét Ifj. Szász Károly,^[18]a későbbi püspök szorgalmazta, aki akkor a kollégium diákja volt. Akkor alakult meg az Általános Ifjúsági Önképzőkör, amelynek vezetését Herepei Károly^[19]professzor vállalta. Tervbe vették a Haladjunk című diáklap kiadását. Az elején hetente, majd kéthetente gyűltek össze, és irodalmi, természettudományi és bölcseleti jellegű értekezéseket tartottak, szavaltak és bemutatták szépirodalmi próbálkozásaikat. 1872-ben az Általános Ifjúsági Önképzőkör részeként megalakult a Teológiai Önképzőkör, amely 1879-től már önállóan működött és 1887-től 1889-ig megjelentette a Teológiai Közlönyt, valamint emlékkönyvet is szerkesztett.^[20]1893-ban jött létre a gimnazisták önképzőköre, az elején ez is az Általános Ifjúsági Önképzőkör része volt. A gimnazisták köre 1898-tól Kemény Zsigmond Önképzőkör néven működött. Ezekről az évekről számolt be Ikafalvi Diénes Jenő,^[21]aki a következőket írta: „A diáktársadalomnak igen fontos szerve volt az ifjúsági egylet. Önképzőkör volt alapjában, melynek szép hagyományain kívül vagyona is volt. Szép könyvtára, olvasóterme, berendezése volt.”^[22]Az 1906/07-es iskolai évben megalakult a Bethlen Gábor Kör, amely vallásos célú volt. 1893-ban a kollégiumban működő tanítóképzős diákok is önképzőkört alapítottak. Körük az 1899/1900-as iskolai évtől Gáspár János Önképzőkör^[23]néven működött. 1920-ig pezsgett az élet ezekben az önképzőkörökben. A tantestület és a köröket irányító Állandó Bizottság pályázatokat írt ki a tagok számára.

A pályázatokról sok információt szolgáltatnak a Bethlen Főiskola Értesítői. Ízelítőül idézem az 1884/1885-ös tanévben az Általános Önképzőkör által kiírt díjakat és azok elnyerőit:

„Önképzőköri pályadíj és jutalomképen 7 arany adatott ki.

I. Négy arany volt kitűzve e feladatra: Azon szók és kifejezések rendszeres egybeállítása, melyekkel Arany János elbeszélő költeményeiben a lelki élet jelenségeit feltűnteti. Beadatott két dolgozat. […] Az I. szám, melynek jeligéje: Inter folia fructus […] A II. számú dolgozat, melynek jeligéje: Legnagyobb czél pedig itt a földi létben Ember lenni mindig, minden körülményben, jóval tartalmasabb, fejtegetéseiben tárgyszerűbb, áttekinthetőségét azonban nehezíti az, hogy a terjedelmes tanulmány szótár-alakú tárgy mutató nélkül szűkölködik. Különben a jutalmat, mint munka, ez a II. sz. dolgozat érdemli meg és nyeri el. Írója Garda Kálmán VII. g. Az I. sz. dolgozatnak dicséretre méltatott írója: Damó István I. th.

II. Két arannyal volt jutalmazandó a körnek azon tagja, a ki az évi gyűléseken az önképzés czéljainak leginkább megfelelő módon és eredménnyel foglalkozik […] A jutalom már csak csekélysége miatt is megosztható nem lévén, Damó Istvánnak adatik ki, Németh Sándor neve pedig dicsérettel említtetik föl.

III. Szavalatversenyen Kiss Albert III. theologus nyert 1 arany jutalmat.”^[24]

1885-től 1920-ig hozzávetőleg 300 jeligés dolgozat készült el.^[25]

A testi és szellemi önképzéshez nagyban hozzájárultak az alaposan megszervezett kirándulások. Az értesítők ezekről is részletes információt szolgáltatnak. Erről azonban egy külön tanulmányt lehetne írni.

MIT JELENTETT RÉGEn AZ ÖNKÉPZŐKÖRI TEVÉKENYSÉG?

Az Általános Ifjúsági Önképzőkör 1909-ben ünnepelte újraszervezésének  50., fennállásának 118. évfordulóját. Ez alkalommal Berde Károly,^[26]a kör akkori elnöke által vezetett szerkesztőbizottság emlékkönyvet adott ki.^[27]Ebben megírták az önképzés történetét, írásokat idéztek fel az Általános Ifjúsági Kör, a Gimnáziumi Önképzőkör, az Ifjúsági Közlöny és a Haladjunk cikkeiből, amelyeket emléksorokkal fűszereztek, a kör volt tagjainak visszajelzéseit tolmácsolva. Érdemes tallózni ezek között, és összevetni az egy évszázaddal később összegyűjtött visszaemlékezésekkel.

Csak pár gondolatot tolmácsoltam a kiadványból, érdemes beleolvasni, mert olyan írások is szerepelnek benne, amelyeknek szerzői később elismert írókká váltak, mint Berde Mária és Sipos Domokos.

MI TÖRTÉNT TRIANON UTÁN?

A kollégiumot számos pusztulás érte. 1658-ban a török-tatár hadak, 1704-ben és 1707-ben a labancok, majd 1849-ben a felbujtatott román forradalmárok égették fel. A fizikai rombolásból mindig felépült. Két olyan pusztulást is megért azonban, amely nem érintette ugyan az iskola épületeit, a szellemi kár azonban jelentős volt!

Az első ilyen csapás 1920-ban a trianoni békediktátumot követő „tanügyi reform”, a második az 1948-as kommunista államosítás volt. Nem célja jelen tanulmányomnak elemezni azt, hogy miként változott az oktatási rendszer e két eseményt követően, kizárólag az önképzőkörök tevékenységében észlelt változásokat vázolnám. Az egyre zsúfoltabb állami program mellett egyre kevesebb idő maradt az önművelésre. Az 1921/22-es iskolai évben tanítójelöltekkel próbálták pótolni a megüresedett állásokat, mivel sokan elestek a háborúban, mások áttelepedtek Magyarországra.

Akkor is voltak azonban lelkes tanárok. A Kemény Zsigmond Önképzőkör tevékenységét az 1920-as években Jékely/Áprily Lajos költő-tanár vezette. Kedves diákja, Vita Zsigmond a következőket írja róla:

„Az 1920-as években mint az önképzőkör tanárelnöke finom tapintattal irányította az ifjúság irodalmi ízlését. Meghallgatta a bírálatokat, a vitatkozásokat, hogy azután leszűrje a végső értékelést, és a további munkához biztatást adjon. Sohasem gúnyolta ki a gyengén sikerült szavalatokat, előadásokat vagy feleleteket, hanem csak helyreigazította a tévedéseket, és visszaadta a bátorságot, az önbizalmat annak, akit kinevettek.”^[34]

Továbbra is lelkesen írják kézzel és illusztrálják a kör kiadványát, a Haladjunk lapot, amelynek egyik szerkesztője Vita Zsigmond volt.

Juhász Albert vallástanár az 1926-os évben megkísérelte fenntartani a hagyományos önképzőkört, de az új hatalom nem támogatta azokat a diáktevékenységeket, amelyeket nem központilag szerveztek. 1929-ben beindult a cserkészmozgalom, 1930-ban az Ifjúsági Keresztény Egyesület, 1929–32-ben Szabó T. Attila^[35]vezetésével rövid ideig feltámadt a Gáspár János Önképzőkör. 1945-ben Deák Ferenc tanár kezdeményezésére megalakult a
Kőrösi Csoma Sándor Olvasókör, és elhatározták a Haladjunk folyóirat újraindítását. A ’70-es években az önképzés az Áprily Lajos Irodalmi Körben valósult meg, de fontos szerep jutott a diákklub vitadélután-
jainak is.^[36]Nemsokára megszűnt a tanítóképző, leépültek a líceumi osztályok, és a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felé irányuló nagy igyekezetben nem maradt idő a hagyományos önképzőköri tevékenységekre.

A JELEN: A FENICHEL SÁMUEL ÖNKÉPZŐKÖR

Az 1989 decemberében bekövetkezett fordulatnak köszönhetjük, hogy a híres kollégium elkerülhette legnagyobb szellemi pusztulását, teljes megszűnését. Akkoriban már a felső tagozaton a jóváhagyott két osztály egyikében csak románul engedélyezték a tanítást, annak ellenére, hogy a diákok mind magyar ajkúak voltak és 1989 őszén beindult az első színtiszta román osztály, ahová a déli megyékből verbuváltak diákokat. 1990 januárjában újraindult a magyar nyelvű oktatás, ősszel pedig újraalakultak az óvó- és tanítóképző osztályok. Szerte Erdélyből érkeztek Nagyenyedre a diákok, úgy, mint régen. Ismét lehetett szabadon beszélni, megemlékezni és írni az iskola múltjáról, híres diákjairól és tanárairól.

Újraindult a Haladjunk című diáklap, amelyet később a Lárma, majd a Firkász követett. 1990 októberében megalakul az alsó tagozat irodalmi köre, és nem sokkal később beindult a felsősök Irodalmi Kávéháza is, amelynek rendezvényein számos kortárs irodalmi személyiség vett részt. A ’90-es évek végén diákjaink beneveztek a Székelyföldön szervezett diák tudományos ülésszakokra, valamint a magyarországi Kunszentmiklóson rendezett RKTDK-ra.^[37]Addig is folyt kutató tevékenység, diákjaink írtak tudományos dolgozatokat, és jól szerepeltek erdélyi és magyarországi tudományos konferenciákon, de mi, a diákokkal foglalkozó tanárok rájöttünk, hogy szervezett keretek közt eredményesebb lesz tevékenységünk és egyszerűbb lesz támogatást biztosítani.

2000. szeptember 27-én megalakult a Fenichel Sámuel Önképzőkör. Az eredeti elgondolás az volt, hogy csak természettudományos érdeklődésű diákokat foglalkoztassunk a körben, de végül úgy döntöttünk, hogy bárkit szívesen segítünk és támogatunk a kollégium diákjai közül, függetlenül attól, milyen témakörben szeretne információkat szerezni, kutatni, tudományos dolgozatot írni vagy bemutatni.^[38]

Tulajdonképpen mi is az önképzőkör? Tömörnek és ránk nézve találónak tekintem Bakó Botond kollegának, a kör társszervezőjének megfogalmazását: „egy szabadidőben zajló, második, sokszor falak nélküli iskola, ahol nincs sulykolás, kényszer, vagy izgalmas számonkérés, de annál több kíváncsiság, kezdeményezés és eredetiség. Itt könnyen megterem a jó közösségi élmény, az alkotás, a felfedezés öröme. Nő a diákok önbizalma, személyiségük autonóm módon fejlődik.”^[39]

Megfogalmaztuk önképzőkörünk céljait, amelyekhez a mai napig ragaszkodunk:

1. Támogatni és népszerűsíteni a kollégium diákjainak tudományos tevékenységét. E célból felkutatjuk a tehetséges diákokat, kihirdetjük a különböző rendezvényeken szerzett díjakat, a médián keresztül számolunk be az eredményeinkről, folyóiratokban publikáljuk a dolgozatokat és diákcikkeket, ismeretterjesztő- és kulturális rendezvényeken szerepelünk. Anyagi feltételeket biztosítunk a tudományos dolgozatok elkészítéséhez és bemutatásához.

2. Munkafeltételeket biztosítani körünk diákjainak. A budapesti Kutató Diákokért Alapítvány, illetve a nagyenyedi Bethlen Alapítvány segítségével már az elején beszereztünk két korszerű számítógépet, CD- illetve DVD-írót, szkennert és nyomtatót. Azóta az iskola számítógépbázisa is jelentősen fejlődött, diákjaink otthon is dolgozhatnak, és az internet is sokat segít a kommunikálásban, gyorsabban megy a tanácsadás és a korrigálás.

3. Diáktudományos ülésszakok megszervezése, és az ehhez szükséges anyagi háttér előteremtése. Ezen a téren több helyi jellegű tudományos konferenciát rendeztünk. 2003 őszén a kollégiumban kapott helyet a TUDEK^[40]2003 erdélyi konferenciája is, 2009-ben ismét Nagyenyed vállalta a TUDEK konferencia rendezvényeinek egy részét. A 2017/2018-as tanévben ismét mi leszünk a házigazdák.

4. A kollégium neves személyiségeinek és gyűjteményeinek ismertetése. Diákjaink felkutatták a kollégium valamikori kiemelkedő diákjai és híres tanárai munkásságát (Pápai Páriz Ferenc, Bod Péter, Benkő Ferenc, Benkő József, Barabás Miklós, P. Szathmáry Károly, Ifj. Zeyk Miklós, Fenichel Sámuel,
Ifj. Szász Károly, Áprily Lajos, Vita Zsigmond, dr. Sáska László és mások), foglalkoztak a Természetrajzi Múzeum, a Történelmi Múzeum, valamint a Bethlen Könyvtár gyűjteményeivel.

5. Nagyenyed és környéke természeti, történelmi, építészeti és néprajzi nevezetességeinek bemutatása. A dolgozatokban szerepelt: Torockó vidéke, a Szkerice-Bélavári rezervátum, a nagyenyedi Szabaderdő, a magyarbagói
Feneketlen-tó, a betlenszentmikósi kastély, a marosújvári sóbánya és sósfürdő, Torockó, Magyarlapád és Tövis környéke stb. Mivel diákjaink hazánk különböző vidékeiről származnak, sor került más tájegységek és természeti ritkaságok bemutatására is: a Hargita-hegység, a Vargyas völgye és szorosa, a Rétyi Nyír, a Szilágyság, a Mezőség, a Gyergyói-medence, a Gyimesek, tehát bemutatták Erdély nagy részét. Sokszor kirándulások alkalmával született az ötlet, hogy erről a tájról, ritkaságról, erről a védett területről írni kell. Sokkal jobban belemélyedtek diákjaink egy-egy téma tanulmányozásába, amikor táborozni vittem őket és több napon keresztül barangolhattunk a Hargita-hegység fennsíkjain és völgyeiben, Szkerice-Bélavár csodálatos növényei közt, a Gyimesekben a Sötét patak völgyében vagy a közeli Torockón, a Székelykő meszes sziklái alatt.

6. A környezetvédelemmel kapcsolatos diáktevékenységek megszervezése és támogatása. Ebből a célból részt vettünk a norvég Savas eső projektben, elemeztük Enyed patakjának vizét és a marosújvári szódagyár ülepítőinek állapotát. A 2010-ben megrendezett MOL-versenyben a Sapientia EMTE segítségével a kollégium diákjai komoly kutatómunkát végeztek a környékbeli folyóvizek minőségének elemzése terén. Ebből a kutatásból sikeres dolgozatok készültek.

7. A különböző diákköri tevékenységgel kapcsolatos utazások és kirándulások támogatása. Erre a célra különböző alapítványoktól^[41]kértünk és kaptunk anyagi támogatást. Ugyanakkor számos nagyenyedi és erdélyi vállalatnál, vállalkozónál, szervezetnél és magánszemélynél kilincseltünk sikeresen. Az utóbbi időben komoly anyagi támogatást kapunk a kollégium Bethlen Gábor Alapítványától.^[42]

Az önképzőkör diákjai rendszeresen vesznek részt a csurgói (azelőtt kunszentmiklósi) RKTDK konferenciákon, a budapesti Természet Világa folyóirat diákcikk pályázatán, a budapesti Kutató Diákok Országos Szövetsége által rendezett TUDOK^[43] konferenciákon és az ezzel kapcsolatos regionális TUDEK konferenciákon. Beneveztek a budapesti Innovációs Versenyre, a bukaresti Ötletbörzére (itt kétszer szerepeltünk, és mindkét alkalommal első díjat nyertünk), a sárvári Fiatal Írók és Költők Fesztiváljára és más hasonló magyarországi, illetve erdélyi rendezvényekre. Versenyen kívül más rendezvényeken is szerepeltünk. Ezeknek a bemutatóknak színhelyei voltak: a szegedi Piarista Gimnázium (2002), az aradi Csíki Gergely Iskolaközpont (2003), a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma (2003), a tordai Szabadegyetem (2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2015, 2016), az aranyosgyéresi Szabadegyetem (2006) és az aranyosgyéresi gimnázium (2006), a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum (2009), az EMTE által Torockón szervezett Természettudományi Tábor (2009) és egyszer Nagyenyed is, az Áprily Est keretében (2011).

A kör diákjai eddig több mint másfélszáz dolgozatott írtak. Voltak szerény próbálkozások, de voltak nagy sikerek is. Gyakran történt meg, hogy ugyanaz a dolgozat, vagy ugyanannak a kutatásnak a szerkesztett változata több pályázaton volt sikeres. Eredményeinket hosszú lenne felsorolni, ha összegezzük, akkor Romániában a helyi konferenciákon kívül 53 díjat (12 első, 13 második, 12 harmadik és 16 különdíj), Magyarországon pedig 121 díjat (25 első, 27 második, 25 harmadik és 44 különdíj) szereztünk. Ez összesen 174 díj.^[44]A kör tagjainak 86 cikke és tanulmánya jelent meg nyomtatásban, legtöbb a budapesti Természet Világa ismeretterjesztő lapban (48), a többi a kolozsvári Művelődésben (24) és az ifjúságnak szánt Géniuszban (14).

 

 

 

MIT JELENT A MAI DIÁKNAK AZ ÖNKÉPZŐKÖR?

Ha a Fenichel Sámuel Önképzőkör rövid tevékenységét kellene értékeljem, csak szubjektív módon tehetem, ezért inkább volt diákjainkra bízom a visszaemlékezést, annak a plusznak az értékelését, amely számított nekik, amelyet magukkal vittek és segített további fejlődésükben.

Két ízben kértem meg őket, hogy írjanak pár gondolatot. Először a kör tizedik évfordulójára készülve, ez alkalommal, aki nem volt túl távol, megtisztelt minket jelenlétével is. A második visszajelzésre 2013-ban került sor, amikor a Természet Világa folyóirat, amelynek hasábjain legtöbbet publikáltunk, felkért, hogy a régi sikeres diákoktól kérjek véleményt arról, hogy mit jelentett nekik az önképzőköri munka és a lappal való kapcsolat. Hálás vagyok Staar Gyula főszerkesztő úrnak az ötletért, jólesett az érdeklődés attól, akinek köszönhetjük azt, hogy mások is megismerhették munkánkat.

Sajnos nem mindenkihez jutott el a kérés, de a legtöbben készségesen válaszoltak. Kénytelen voltam csak gondolatokat kiragadni, talán így is sikerül azonban felidézni a lényeget. Nem utolsó sorban arról is információt kaphat az olvasó, hogy mi az önképzőköri tevékenység módszertana, mert ezen sem én, sem azok a kollegák, akik besegítettek, nem gondolkodtunk el soha. Átadom tehát a szót azoknak, akik tették azt, amit csak lelkesen és odaadással lehet tenni. Tehát:

 Nehéz volt válogatni, szívesen idéztem volna minden sort diákjaim visszaemlékezéseiből, remélem azonban, hogy ennyi is elég érzékelni azt, hogy érdemes volt dolgozni. Ezek a beszámolók megerősítenek abban a tudatban, hogy érdemes volt bátorítani diákjainkat, mert mindaz, amit átadtunk nekik, segítette őket, hogy bátran haladjanak azon az úton, amelyet néhányan a köri tevékenység során fedeztek fel.

Jó volt és mindig jó lesz hallani a Magyar Tudományos Akadémián rendezett díjazások során, hogy: „Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed”.

Ha összehasonlítjuk a beszámolókat a múlt század elején megfogalmazott gondolatokkal, érezni lehet a két korszak különbözőségét, közös azonban: a lelkesedés, a hála, a köszönet mindazért, amit az önállóság, önbizalom, kapcsolatok tekintetében az önképzőkör adott. A sikerélmény, a sok tanulás, a szellemi szabadság, a felfedezés, a kutatás öröme, fogásainak megismerése, elsajátítása segítséget adtak valamennyiüknek önismeretükhöz, életpályájuk megtalálásához.

 Szeretnék ezúton köszönetet mondani Bakó Botond és dr. László Enikő csapattársaimnak, valamint Bakó Irén, Farkas Szabolcs, Fodor Katalin, Győrfi Dénes, Kónya Mária, Lőrincz Ildikó, Simon János, Stáb Ildikó, Szabó Hajnal és Turzai Melánia kollegáimnak, akik vállalták a mentor szerepét. Külön szeretném megköszönni Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár barátomnak a segítségét, aki az évek során a dolgozatok jó részét önzetlenül és lelkesen lektorálta. Nem utolsó sorban köszönöm iskolánk mindenkori vezetőségének, hogy figyelemmel követte és támogatta munkánkat.

EPILÓGUS

Remélem, hogy a többször újjáéledt, nagyhírű Bethlen Gábor Kollégiumban felélesztett önképzőköri tevékenységnek nemcsak múltja, hanem jövője is van. Zárógondolatként idézek az 1909-ben elhangzott Jubileumi emlékbeszédből, amelyet Jeney Endre, a VIII. gimnáziumi osztály tanulója olvasott fel:

 

„Él az eszme, melynek jegyében e kör született, mert nemes ambíció és vetély tartotta mindvégig lázas tevékenységben az ifjakat; mert ahányszor évről-évre újból alakult e kör, s újak vették át a régiek szerepét, a szellemi örökösök mindig megértették hivatásukat, a célért lelkesedni tudó ifjúság küzdés-vággyal tele fogott munkába és lankadatlan kitartással folytatta azt.”^[55]

Footnotes

1. ^{^} Emlékbeszéd Nagyenyeden a 350 éves Bethlen Gábor kollégium ünnepén. (Sütő, 1995, 196. o.)
2. ^{^} Váró Ferenc (1851–1924), a kollégium magyar irodalom tanára, 1885–1896 között a főgimnázium igazgatója volt.
3. ^{^} David Pareus (1548–1622), német teológus, reformátor. Heidelbergben főleg ő közvetítette a kálvinista szellemet az erdélyi diákok körében.
4. ^{^} Váró, 1903b, 3. o.
5. ^{^} Martin Opitz (1597–1639) német költő. 1622-ben hívták meg Gyulafehérvárra, ahol archeológiát és klasszika-filológiát tanított. 1623-ban visszatért hazájába.
6. ^{^} Johannes Heinrich Bisterfeld (1605–1655) teológus, a fejedelem titkos tanácsosa, aki teológiát és filozofiát tanított a gyulafehérvári akadémián. Ő volt Erdélyben az első, aki fizikai kísérleteket mutatott be óráin, ezért a nép „ördöngösnek” tekintette.
7. ^{^} Johannes Heinrich Alstedius (1588–1638) a kollégium gyulafehérvári korszakában teológiát és bölcseletet tanított.
8. ^{^}  Szilády Zoltán (1878–1947) tanár, természettudós. 1901–1922 között tanított a kollégiumban, ahol vállalta a természetrajzi múzeum felügyeletét. Főleg a rovartan érdekelte, de foglalkozott nyelvészettel és etnográfiával is.
9. ^{^} Szilády, 1936, 695. o.
10. ^{^} Fenichel Sámuel (1868–1893) a kollégium diákja, önképzőkörünk névadója, Pápua Új-Guinea első magyar kutatója. A Magyar Nemzeti Múzeum részére gyűjtött több mint 25.000 állattani preparátumot és mintegy 3.000 etnográfiai tárgyat. Ezekből a nagyenyedi múzeumoknak is adományozott.
11. ^{^} Sáska László dr. (1890–1978) orvos, természettudós, Afrika-kutató. A középiskolát Nagyenyeden végezte. 1932-ben feleségével Afrikába távozott, előbb Szomáliában és Etiópiában telepedett le, 1837-ben a tanzániai Arushaba költözött, ott gyógyított és kutatott élete végéig. Legismertebb műve: Életem Afrika.
12. ^{^} Dvorácsek, 2010
13. ^{^} P. Szathmáry, 1868, 44. o.
14. ^{^} Vita, 1995, 113. o.
15. ^{^}  Szász Károly (1798–1853), jogász, tanár és politikus. 1805–1813 között a nagyenyedi kollégium diákja volt, 1813–1815 között jogot hallgatott Kolozsvárt. 1819-ben Bécsben a műszaki egyetemen tanult, ahol megismerkedett Bolyai Jánossal. 1823–1848 között jogot és matematikát oktatott Nagyenyeden.
16. ^{^} Váró, 1903a, 60. o.
17. ^{^} Vita, 1995, 115. o.
18. ^{^} Ifj. Szász Károly (1829–1905) Szász Károly kollégiumi tanár, későbbi államférfi fia. Nagyenyeden született, itt is végezte gimnáziumi tanulmányait. Teológus volt, ugyanakkor elismert költő, drámaíró, esztéta és műfordító. 1884-ben a dunamelléki egyházkerület püspökévé választják, 1869-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
19. ^{^}  Herepei Károly (1802–1871) Nagyenyeden, majd Németországban végzi tanulmányait. 1835-től a nagyenyedi főiskola teológiatanára és igazgatója. Fontos szerepet vállalt az iskola természettudományi múzeumának felújításában. 1838-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
20. ^{^} Bakó, 2003
21. ^{^} Ikafalvi Diénes Jenő (1876–1946), jogász, művelődéstörténész, ifjúsági író, tájképfestő és rézkarcoló. Nagyenyeden érettségizett, Budapesten iparművészetet, majd Kolozsvárt jogot tanult.
22. ^{^} Ikafalvi, 1995, 21. o.
23. ^{^} Gáspár János (1816–1892), a kollégium diákja, a berlini egyetemen folytatja tanulmányait. 1856–1868 között a nagyenyedi főiskola tanára. Ő alapította a nagyenyedi tanítóképzőt 1858-ban, amelynek első igazgatója volt. A magyar gyermekirodalom egyik úttörőjének tekintik.
24. ^{^} Kovács Ödön dr., 1885, 101. o.
25. ^{^} Bakó, 2003
26. ^{^} Berde Károly (1891–1971) bőrgyógyász, egyetemi tanár, néprajzos, Berde Mária írónő bátyja. A kollégium diákja volt és fontos szervezője az önképzőköri tevékenységnek. Kolozsvárt szerzett orvosi diplomát.
27. ^{^}  Emlékkönyv- Alapításának 118.-ik, újjászervezésének 50.-ik évfordulója alkalmából kiadta: a Bethlen-Kollégium Főgimnáziumának Ifjúsági Önképzőköre, szerkesztette Berde Károly, a kör elnöke. Nagyenyed, 1909.
28. ^{^} Berde, 1909, 48. o.
29. ^{^} I. m. 138. o.
30. ^{^} I. m. 96. o.
31. ^{^}  I. m. 166. o.
32. ^{^} I. m. 91. o.
33. ^{^} I. m. 61. o.
34. ^{^}  Vita, 1972, 51. o.
35. ^{^} Szabó T. Attila (1906–1987) nyelvész, történész, irodalomtörténész, néprajzkutató. Az 1930-as évek elején helyettes tanár volt Nagyenyeden.
36. ^{^} Bakó, 2003
37. ^{^} Református Középiskolások Tudományos Diákköri Konferenciája
38. ^{^} Dvorácsek, 2010
39. ^{^} Bakó, 2003, 154. o.
40. ^{^}  Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája
41. ^{^} Természet-Tudomány Alapítvány, Budapest, Kutató Diákokért Alapítvány, Budapest, Oktatásért Közalapítvány, Budapest, Communitas Alapítvány, Kolozsvár, MOL Románia, Bethlen Alapítvány, Pro Scholae Alapítvány, Nagyenyed
42. ^{^} Dvorácsek, 2003
43. ^{^} Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája
44. ^{^} Ha a dolgozatok számával veti össze az olvasó, úgy tűnne, hogy majdnem minden dolgozat sikeres volt. Voltak kudarcok is, az alaposan kidolgozott tanulmányok azonban több versenyen szerepeltek sikeresen.
45. ^{^} Turzai (szerk.), 2010, 171. o.
46. ^{^} I. m. 172. o.
47. ^{^} I. m. 178. o.
48. ^{^} I. m. 176. o.
49. ^{^} I. m. 174. o.
50. ^{^} I. m. 175. o.
51. ^{^} Staar (szerk.), 2013, XCI. o.
52. ^{^} I. m. XC. o.
53. ^{^} I. m. XCII. o.
54. ^{^} I. m. XCII. o.
55. ^{^} Berde, 1909, 185. o.