Olvasóvá nevelés a baktakéki iskolaotthonban

Az olvasóvá nevelés és nevelődés folyamata több forrásra épül. Az alapfeltételek közül domináns a tanuló szociokulturális háttere. A szülők iskolázottsága, a munka világában elfoglalt helyük, beszéd­stílusuk, életvitelük, magatartási megnyilvánulásuk, értékrendjük, olvasási szokásaik, az otthoni könyvek száma és azok kulturális értékszintje, a gyermekek ellátottságának és gondozottságának mér­téke meghatározó az olvasóvá nevelődés során. Magyarországon jó néhány iskola van, ahová olyan tanulók érkeznek, akik az olvasóvá nevelődés alapfeltételeivel egyáltalán nem vagy minimális szinten rendelkeznek. Az iskola (alapként az óvoda) feladata, hogy felkeltse az olvasás iránti vágyat, nyitott legyen a tanulói kíváncsiság kielé­gítésére, és olyan körülményeket teremtsen, melyek ezeket az igé­nyeket felszínre tudják hozni a gyermekben.

Az olvasni tudás társadalomformáló szerepe

Az olvasás minősége meghatározza tanulóink majdani társadalmi helyzetét, lehetőségeit, hiszen az olvasási, szövegértési képességnek jelentős transzferhatása van a verbális tanulás minden területén.

Akik csak a legalapvetőbb dolgokat és a legegyszerűbb szövegeket képesek elolvasni és meg­érteni (utcai feliratokat, plakátokat, hirdetéseket), arra számíthatnak, hogy ezek az olvasási képességek csak a háztartás vezetésére, egyszerű munkatevékenység végrehajtására ele­gendők, így komoly hátrányuk keletkezik a család fenntartásában és a társadalomban is. Továbbtanulási esélyeik beszűkülnek, a munkaerőpiacon szinte állandó vesztesek lesznek.

Ha az iskola (nagyobb részt az iskola) olvasni tudó felnőtté neveli tanítványait, képesek lesz­nek hosszabb szövegek és ábrák olvasására, értelmezésére, valamint a mindennapi szük­ségleten túli általánosításokra.

Ők lesznek azok, akik el tudják olvasni a napilapokat, a regényeket, magazinokat, az ol­vasás segítségével megismerhetik szűkebb és tágabb környezetüket, szabadon és biztonság­gal tudnak benne tájékozódni. Ők lesznek azok, akiket a média világa nem tud elcsábítani, akik a válogatott, igényes és visszafogott tévénézés gyakorlatát élik, erősödik az érdeklődé­sük és kíváncsiságuk a nyomtatott betűk világa iránt. Ők azok, akik a számítógépeket jó ba­rátnak és segítőtársnak tartják, hiszen használatával gyors információéhségüket is ki tudják elégíteni. Ők azok, akik előtt a továbbtanulási lehetőségek széles skálája áll, akik várhatóan a társadalom aktív munkaerői lesznek.

A nevelési-oktatási intézményekre tehát óriási feladat és felelősség hárul. Minden intézmény kötelező alapfeladata és eredményességének elsődleges mutatója az olvasóvá nevelés, a tanulók olvasási készségének szintje.

AZ OLVASÓVÁ NEVELÉS SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEI

A nevelő-oktató munka sikerességéhez maga a környezet is hozzájárul. A baktakéki iskola hét település gyermekei számára biztosítja a nyugodt, együttműködésre ösztönző intézményi környezetet: rendezettségével, tisztaságával, tágas parkjával, a különböző műveltségi terüle­tek oktatását szolgáló munkatermekkel, műhellyel, gyakorlókerttel, iskolatörténeti gyűjte­ménnyel, számítógépteremmel, tornateremmel, kondicionálóteremmel, udvari sportpályával, a belső terekben is sok növénnyel és természetesen önálló teremben az iskolai könyvtárral.

A körzeti iskola tárgyi ellátottsága folyamatosan korszerűsödik, ezt az innovatív tantestület pályázatokkal előteremtett anyagi forrással segíti.

Az olvasóvá nevelésben szerepe van a teljes tantestületnek. E fontos nevelési területhez nyi­tott, megújulásra, önfejlesztésre kész pedagógusokra van szükség. Olyanokra, akik szemé­lyiségükkel, olvasottságukkal, tájékozottságukkal, módszertani megújulásukkal válnak hite­lessé és tiszteletet érdemlőkké tanítványaik számára. Ennek érdekében a baktakéki iskola pedagógusai magas követelményeket állítottak maguk elé:

• igényesség önmaguk és a teljes tantestület munkája iránt (külső szakértők általi elis­mertség);
• sikerorientáltság (tantestületi pályázat, pályázás mások sikeréért, a tanulókért);
• a hatékonyabb nevelni tudás képességének elsajátítása (másfajta törődés és közeledés a gyermekekhez, a kapcsolatteremtés kultúrája);
• együttműködésre kész kapcsolat építése a tanulókkal, egymással;
• szervezett munkabeosztás szerinti napi, órai tevékenység (mintaadás);
• a hagyományosnál alaposabb, korszerűbb felkészülés a foglalkozásokra, órákra (olva­sási lehetőségek teremtése, információszerzés és -feldolgozás);
• ötletteli és gyermekcentrikus magatartás;
• a szeretet, törődés együttes megélése a mindennapi pedagógiai munka során;
• a közös nevelés normarendszere (a „saját" szabály melletti következetesség);
• nyitottság az eredményességet növelő módszertani lehetőségek iránt;
• törekvés arra, hogy az iskola a gyermekek számára belső biztonságot nyújtó társas élet színtere legyen (a gyermeki együttműködés alapeleme, olvasási attitűdök);
• a felzárkóztatás és tehetséggondozás speciális lehetőségeinek kihasználása;
• igyekeznek betölteni a családi szocializáció mulasztásaiból rájuk háruló reduktív-korrek­ciós szerepet (a környezetből származó megterhelések, ártalmak csökkenésére irányuló nevelői tevékenység, figyelem és tapintat a gyermek iránt).

AZ OLVASÓVÁ NEVELÉS GYAKORLATI KÖVETELMÉNYEI

• Kiscsoportban, differenciáltan, illetve egyénileg történjen a fejlesztés (olvasóvá nevelés).
• A fejlesztő pedagógiai munkát megfelelő képzettségű pedagógus végezze (tanító, ma­gyar, illetve könyvtár szakos).
• A felzárkóztatás szocializációs közegének motiváló erővé tétele (a könyvtári környezet rendje, szépsége, harmóniája, tisztelet a könyvek iránt).
• A fejlesztés szükség esetén az iskoláskor előtti képességfejlődés területére is terjedjen ki (meseolvasás, dramatizálás).
• Fejlesztés a tanulók egyéni indulási tudására alapozottan (fokozatosság elve).
• Továbbépíthető ismereteket adjon a tanulóknak (játékos ismeretbővítés, játszva tanulás).
• Más népek kultúrájának megismertetése.
• A kommunikáció gazdag eszközkészletének használatára alapozott fejlesztés (a szá­mítógép megismertetése, célszerű alkalmazása).
• Az olvasás technikájának tanítása (az iskolai könyvtár mindennapi elérhetőségének biz­tosítása).
• Tevékenykedtetésen alapuló fejlesztés (elemi munkavégző képesség kialakítása a könyv­tárban, könyvajánlás).
• A könyvtári program a tanulók önállósulási és öntevékenységi vágyának felkeltésére irányuljon (önismeret, önbecsülés fejlesztése).
• A késleltetett számonkérés mint motivációs eszköz alkalmazása az olvasóvá nevelés folyamatában (a könyvtárhasználat differenciált fejlesztése).
• A gyakorlati életet segítő attitűdök közös megélése és az olvasás örömteli tevékeny­ségének folyamatos megtapasztaltatása (a mindennapi életben használatos szövegmű­fajok: elbeszélő, magyarázó, ismeretközlő, dokumentumszövegek alkalmazása).
• Komplex kommunikációs készségfejlesztés lehetőségei (Discimus iskolaújság, olvasókör, meseillusztrációs kör, számítástechnika, multimédia a tantárgyi oktatásban, versenyre készülés, iskolai rendezvényen szereplés, pályázatok írása, könyvtárhasználati foglalko­zás naponta stb.).

Az olvasóvá nevelés tehát átszövi a pedagógiai munkát, az iskolai történések egészét, ha erre tudatosan gondot fordít a tantestület, az iskolavezetés.

A könyv olvasása a tanuló individuális felfogóképességéhez igazodik. Az egyén (a tanuló) maga határozza meg a szöveg olvasási tempóját, ő dönt arról is, mikor szakítja félbe az olvasást, hogy később folytatja-e, vagy végleg lemond róla. Ezt az előnyt a televíziós adá­sokhoz képest érzékelik tanulóink. Szeretnek a könyvek „templomában" tartózkodni, és erre naponta van lehetőségük a baktakéki iskolában. Ebben az iskolában nem kell olvasni, itt lehet olvasni, ezért szeretnek olvasni a gyerekek. Tapasztaljuk, hogy az iskolaotthonos nevelési-oktatási forma változatos munkarendje és az információ iránti éhséget kielégítő tartalma – megfelelő irányítás mellett – növeli a tanulói befogadás intenzitását. A mese­mondás (szülőtől, óvónőtől) az olvasóvá nevelés bölcsője, melyben kevés tanítványunknak volt része kicsiny gyermekkorában. Szeretnek „mást" olvasni tanulóink, ez jó, hiszen meg­találják az olvasóvá nevelődés útját.

Ezen az úton a pedagógusnak kell megteremtenie azokat a helyzeteket, melyek során a gyermek önmaga éli meg az olvasás lélekmelegítő erejét. A pedagógus felelőssége foko­zódik a felső tagozatban, hiszen befolyásolják munkáját a diákok személyes attitűdjei, adottságai, hozzáállásuk, információigényük, kritikai szemléletük. A könyvtáros (szinte szülőpótló) szerepe meghatározó az olvasóvá nevelést végzők között. Ő tudja, hogy milyen egyedi – sokszor személyre szabott – módszerekkel lehet könyvközelbe hozni a tanulókat, hogy mikor, milyen könyvet célszerű a gyermek kezébe adni, hogyan fogadják el a kötelező olvasmányok olvasását, és még számtalan pedagógiai tapasztalattal rendelkezik, mely segíti a gyermeket és a teljes tantestület nevelő-oktató munkáját. A Baktakéki Körzeti Általános Iskola iskolaotthonos programjával az olvasóvá nevelődés széles skáláját kínálja tanítványainak. Az iskolai könyvtárban vannak számítógépek is, ezek a gyerekek számára nem jelentenek többet, mint egy lehetőséget, és értékesebbek szá­mukra a könyvek. Hosszú folyamat eredménye ez, mely ma már „öröklődik" a diákok köré­ben. A könyvek birodalmában nemcsak a könyvekből kap sok új információt a gyermek, hanem a könyvtárostól is. Meghallgatja őt, válaszol a kérdéseire, a tanuló érzi, hogy törőd­nek vele. A bátorítás önbizalmat erősítő hatása könyvközelbe vonja és ott is tartja tanulóin­kat. Ehhez a lehetőségek sorát adja az iskolaotthonos nevelési-oktatási forma, mely az alsó tagozatban a közel húsz, a felső tagozatban hetedik éve működik.

A mellékletben bemutatott programunk mutatja, hogy tanulóink számára változatos lehető­ségeket kínálunk az önkifejezésre. Arra törekszünk, hogy minél több alkalom legyen könyv­jutalmak osztására. Ebből következően legalább egy könyv már van a legszegényebb csa­ládnál is. Az a célunk, hogy tanév végéig minden tanulónk kapjon (kiérdemelten) egy saját könyvet.

Az olvasóvá nevelés szempontjából eredményesnek tartjuk, hogy nem csak a jól olvasók olvasnak jókedvűen, nem csak ők töltenek sok időt a betűk világában. Gyenge teljesítményű tanulóink is igyekeznek helyesen ejteni a szavakat, tudják azok jelentését, kölcsönöznek a könyvtárból, szívesen tanulnak verseket, érzelmi feltöltődésük viselkedésrepertoárjukban nyilvánul meg.

Mindez a gyermekkel bánni tudó, szeretve követelő, a tanulói visszajelzéseket hasznosító, segítőkész pedagógusokkal, illetve iskolában valósulhat meg. Erre van szükségük a Borsod-Abaúj-Zemplén megye északkeleti térségében meghúzódó település fiataljainak.