Nortbert Kluge: Sexualanthropologie

Az emberi nemiséget már jó néhány szaktudomány szemügyre vette a saját szempontjai alapján. Az embertanon belül viszont inkább csak a kultúrantropológia foglalkozott a szexuális kultúra bizonyos sajátosságaival, de átfogó szexuális antropológia, amely az embert a szexualitás szempontjából sokoldalúan vizsgálná, még nem alakult ki. Alapjai természetesen már megtalálhatók voltak egyes természet- és társadalomtudományokban, de egységes és lényegre törő bemutatására elsőként vállalkozott Norbert Kluge, a szexuálpedagógia német „emeritus” professzora.

Könyve a Szexológiai és szexuálpedagógiai tanulmányok című német könyvsorozat 18. köteteként jelent meg. A sorozat az intézményes nevelés számára rendkívül fontos könyveket tartalmaz, éspedig jóval bővebben, mint a 2004-ben indult, hasonló jellegű magyar sorozat, A szexuális egészségvédelem szakkönyvei eddig megjelent kötetei. Ebben Kluge professzor egy másik könyvének magyar kiadása is megjelent, A gyermeki lét antropológiája (Animula, 2004) címmel. Ez a könyv tulajdonképpen a most kiadott Sexualanthropologie közvetlen előzményének tekinthető, hiszen a „gyermeki lét” egyrészt az emberré válást és az emberiség gyermekkorát, másrészt a gyermekek egyedfejlődésének változó feltételeit jelentette, s az új könyv is hasonló gondolatmenetet követ.

A könyvben kifejtett ismeretanyag szerkezetileg hét nagyobb fejezetből áll. Ezek közül az első az alapfogalmakat és a kutatási feladatokat határozza meg, a második az emberi szexualitás értelmezésének kultúrtörténeti vonatkozásait, a harmadik a három nagy világvallás (zsidóság, kereszténység és iszlám) szexualitással kapcsolatos állásfoglalásait mutatja be. A negyedik fejezet a szexuális egyedfejlődés születés előtti és utáni genetikai, hormonális és szociokulturális meghatározóit vázolja, az ötödik pedig a meztelenség és a szex ábrázolását elemzi társadalmi problémaként a művészettörténet bevonásával. Az utolsó két fejezet a szexualitás verbalizálásával, szóbeli és írásbeli megjelenésével és a fiatalok szexuális viselkedésének alakulásával foglalkozik. Ezt a két utolsó részt – kifejezetten német vonatkozású adatai miatt – a könyv magyar kiadása feltehetőleg csak rövidítve, kivonatosan ismertethetné (bár ezen a téren is sok hasonlóságot találhatunk a német és a magyar fiatalok között).

A mű jelentősége elsősorban a szerző korszerű szemléletében és hatalmas ismeretanyagának áttekinthető rendszerezettségében rejlik. A könyv alcíme szerint „kultúrtörténetileg és empirikusan elemzett” ismeretek ezek, amelyek pedagógiai szempontból alapvetően fontosak a magyar nevelők számára is. A történelmi megközelítés különösen a második és harmadik fejezetre jellemző, amelyekben a szerző nyomon követi a szexualitás értelmezésének változásait, a mitologizáló „tabusítástól” a világvallásoknak kizárólag a fajfenntartást szem előtt tartó korlátozásain át a biztonságos fogamzásgátlás sokat vitatott elfogadásáig. A negyedik fejezetben a szerző a biológiai nem és a nemi szerep meghatározó tényezőinek ismertetése mellett a legújabb tudományos adatok alapján összehasonlítja az emberi fejlődést a genetikailag hozzánk legközelebb álló primátákkal, különösen a „bonobo”-nak nevezett törpe csimpánzokkal, s a meglepő hasonlóságok mellett alapvető különbségeket is kimutat.

A könyv további részei talán még közvetlenebbül összefüggenek a neveléssel. Az ötödik fejezet témája a meztelen emberi test és a szeretkezés művészi és/vagy pornográf ábrázolása, amellyel a gyermekek és fiatalok lépten-nyomon találkoznak, s ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a nevelésben. Kluge művészeti alkotások reprodukcióit felhasználva kimutatja, hogy egy-egy adott korszakban és társadalomban mennyit volt szabad megmutatniuk a művészeknek a nemiségből (pl. a bibliai Ádám és Éva ábrázolása terén). Egyértelműen megkülönbözteti a szexualitást vulgárisan és csak izgalomkeltési céllal bemutató pornográfiát a művészi vagy ismeretterjesztő célú erotográfiától és az iskolában is alkalmazható szemléltetéstől. A könyv hatodik fejezete a felnőttek és a fiatalok „szexuális szókincsének” változatait mutatja be. A szerző itt kitér a tankönyvek és szexuális felvilágosító könyvek szóhasználatára is, s kimutatja, hogy nem mindig szerencsés az írott („hivatalos”) nyelv különbözése a beszélt nyelvtől, főleg pedig a fiatalok által használt nyelvtől. A könyv utolsó fejezetében a szerző négy alapvető szempontból elemzi a 14–18 éves fiatalok szexuális magatartását. Egyrészt bemutatja az utóbbi évtizedek ezzel kapcsolatos felméréseinek főbb eredményeit, beleértve a fogamzásgátlási ismeretek és gyakorlat hiányosságait, a tizenéves lányok nem kívánt terhességeit, szüléseit és művi abortuszait. Másrészt levonja a szükséges következtetéseket a helyzetből adódó szexuálpolitikai, egészségügyi és pedagógiai intézkedéseket illetően. Ezek:

1. A nemi érés akcelerációja és a nemi élet egyre korábbi megkezdése miatt a családnak, az iskolának és a tanácsadó intézményeknek sokkal korábban kellene elkezdeniük a gyermekek és fiatalok nemi nevelését.
2. A családoknak nagyobb segítséget kellene adni a szexuális neveléshez, hogy az anya mellett az apa is nagyobb mértékben és hatékonyabban tudja ellátni ezt a fontos nevelési feladatot.
3. Az általános és középiskolák tanterveit és nevelési terveit felül kellene vizsgálni, az időben történő, széles körű szexuális nevelés érdekében át kell dolgozni; a pedagógusokat alaposabban fel kell erre készíteni.
4. Az általános iskola felső tagozatának osztályaiban minimális programként többször és egyre elmélyültebben kellene megvitatni a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek témakörét.
5. Az iskolával párhuzamosan az ifjúsági szervezeteknek és a tanácsadó állomásoknak is többet és alaposabban kellene foglalkozniuk az egyén és a közösség szexuális problémáival. Ugyanez vonatkozik a médiára is.
6. A nőgyógyász és urológus-andrológus, valamint a gyermekgyógyász szakorvosok és a családorvosok gyakrabban foglalkozzanak a fiatalok és felnőttek szexuális problémáival, és intenzívebben működjenek együtt a pedagógusokkal.

S minthogy a hazai helyzet hasonló (vagy még rosszabb!), a szerző által ajánlott intézkedések nálunk szintén sürgetően aktuálisak. Ezek megvalósulását Kluge professzor könyvének magyar kiadása is elősegíthetné.