Olvasási idő: 
11 perc

Nevelésről nem csak osztályfőnököknek

Elárasztanak bennünket az információk, nehezen birkózunk meg a megfelelő tudást felkínáló szakirodalom kiválasztásával, szívesen fordulunk különböző kézikönyvekhez, amelyektől nem normatív eligazítást, hanem szakszerű és hatékony segítséget várunk pedagógiai problémáink megoldásához. 2001-ben megjelent a pedagógiai könyvpiacon egy figyelemfelkeltő nevelési kézikönyv, amely azt ígéri, hogy nem csak osztályfőnököknek szól. Első pillantásra kissé riasztónak tűnik a könyv terjedelme (447 oldal), de a témákat áttekintve a tartalmi gazdagság legyőzi az ellenérzéseket. Már a tartalomjegyzék is jelzi, hogy nem a neveléstudomány eredményeit hagyományos értelemben összefoglaló, rendszerező műről van szó, sokkal inkább a mai iskolai nevelés fontos témáit tárgyaló tanulmánygyűjteményről.

Az iskolák olyan bonyolult társadalmi közegben működnek, hogy csak több tudomány és sokrétű gyakorlati tapasztalat alapján tudják nevelési feladataikat felismerni és megvalósítani. A felismerés hatása érzékelhető a kézikönyvben a tematika és a szerzők foglalkozása tekintetében is. Orvos, pedagógusok, pszichológusok, szociológusok, illetve e területek kutatói vállalkoztak az iskolai szocializáció számos problémájának leírására, elemzésére, a gyakorlati tapasztalatok bemutatására, tartalmi és módszertani ötletek átadására. A különböző területekről érkezett szerzők az iskolai nevelés sajátos oldalait emelték ki, sajátos szempontjaikat érvényesítették, s így olyan nevelési problémák és megoldási lehetőségek jelennek meg a könyvben, amelyek nemcsak érdekessé teszik a különböző pedagógiai kérdések tárgyalását, de tágítják a horizontot is.

A kötet tematikája, szemléletmódja azt sugározza, hogy az iskola nem adhatja fel személyiségfejlesztő funkcióját, nevelési feladatait, s nem korlátozhatja az osztályfőnököket adminisztratív szerepkör ellátására. E felfogás jegyében azt a távlatos és azt a praktikus célt tűzte ki a szerkesztő, hogy hozzájárul az osztályfőnöki funkció értékes hagyományainak megőrzéséhez és segítséget nyújt az új kihívásokra történő válaszadáshoz, és támpontokat ad az osztályfőnököknek a diákok ön- és jelenismeretének fejlesztéséhez.

Az iskola funkcióinak tárgyalásával indul a kötet, majd a tanulók és mások, valamint a tanárok és diákok kapcsolatán át eljut a világban való eligazodás problémáihoz (erkölcsi és állampolgári nevelés), ezt követi az osztályfőnököt segítő személyek, szervezetek, tevékenységek bemutatása.

Teljesül az ígéret, hogy a kézikönyv nem csak osztályfőnökökhöz szól, hiszen a témák többsége - például a diákok egészségi állapota, a multikulturális nevelés, versengés az iskolában, a társas kapcsolatok sajátosságai az iskolai osztályokban - az iskolában dolgozó minden pedagógust foglalkoztat.

Az iskolával bármilyen szerepben foglalkozó olvasó a két bevezető fejezet szerzőjével (Schüttler Tamás, Szekszárdi Júlia) együtt töprenghet azon, hogy a 21. században, a posztmodern állapotban, amikor egyre inkább úgy tűnik, hogy nincsenek abszolút mércék, amikor viszonylagossá válnak a különböző értékrendszerek, amikor szembe kell nézni a globalizáció, az információs társadalom kihívásaival, milyen szerepet vállalhat, tölthet be az iskola. Elgondolkodhat azon, hogy "az önállóságra és szabadságra ítéltetett pedagógusok" milyen módon orientálhatják a gyerekek értékválasztását, mit kínálhatnak fel választásra, milyen új nevelői attitűdöt igényel az értékek közötti döntésre, az új minták keresésére buzdító nevelés. Aki osztályfőnökként veszi kézbe a kézikönyvet, rövid áttekintést kap az osztályfőnöki szerep történetéről és mai alakváltozásairól. Nyomon követheti, miként lett az osztályfőnök a "presztízsét vesztő nevelés mindenese", majd a nevelési-oktatási tartalom modernizációjának "trójai falova", a diákok élettevékenységét, szabadidejét szervező nevelő, az iskolai konfliktusok kezelője, a tanulók személyes problémáival törődő egyén. A szerzők nem gondolják azt, hogy fenn kell tartani az osztályfőnöknek a "nevelőmunka mindenesének kétes értékű szerepét", ehelyett az iskola egészének kell vállalnia a felelősséget a gyerekek egészséges személyiségfejlődéséért. Nem tévesztik szem elől a szerzők a valóságot, nem hiszik azt, hogy a gyerekeket érő teljes hatásrendszert az iskolának kell koordinálnia, illetve mindezért a felelősséget vállalnia. A korlátok megfogalmazása ellenére rejtett üzenetként néhány mondatban, valószínűleg a gyerekek iránt érzett felelősségtől áthatva, fellelhető a valóságos lehetőségeket figyelmen kívül hagyó igény, a felfokozott szerepelvárás.

A kötet többféle módon segíti a pedagógusokat, az osztályfőnököket a gyerekek ön- és jelenismeretének fejlesztésében. Szűkebb értelemben a legutolsó fejezettel, amelyben ajánlások találhatók az osztályfőnöki órák tartalmára (A kor, amelyben élünk; Ember és természet; Előítéletek; Erkölcs és jog; Egyén, csoport, közösség; Kapcsolatok; Lelki egészség; Az élet dolgai). Minden tematikus egység tartalmaz fogalomértelmezési háttéranyagot, a diákokkal megvitatandó kérdéseket, feladatokat, vitaindító szemelvényeket, szakirodalmi ajánlást. Az egyes témák különböző kidolgozottságúak, eltérő hosszúságúak, s valószínűleg a kötethez készített hang- és videoanyaggal, szöveg- és módszergyűjteménnyel együtt használhatók a legeredményesebben. Tágabb értelemben úgy segít a könyv, hogy gazdag, szakmailag sokszínű áttekintést ad az iskola funkcióiról, a multikulturális, az erkölcsi, az állampolgári nevelésről, a tanulók, osztályok sajátosságairól, az iskolát segítő intézményekről, személyekről, tevékenységeikről.

A szerzők nyitottan, az iskolai problémákra érzékenyen dolgozták ki témáikat. Nem elméletet írtak, hanem élő, eleven, a problémákkal szakmailag szembenéző, gyakorlati tudást közvetítettek. Világos, egyértelmű értelmezést olvashatnak az olvasók például a multikulturális és az állampolgári nevelésről, átgondolhatják, mit jelent több kultúra jelenléte az iskolában, milyen nehézségekkel kell számolni a cigányság iskolázása kapcsán, mekkora az iskola, a pedagógus felelőssége az állampolgári nevelésben (Kereszty Zsuzsa, Szabó Ildikó tanulmányai).

Nemcsak a problémák tudatosítása és az új témák, illetve új hangsúlyok megfogalmazása adja a tanulmányok értékét, hanem a módszerek, a tevékenységek és kutatások, valamint esetek bemutatása, leírása is. Megismerkedhetnek az olvasók a konstruktív konfliktuskezelés tanításának stratégiájával(Szekszárdi Júlia tanulmánya), a toleranciatréninggel (Ligeti György írása), a szociometriai helyzetelemzés lehetőségeivel a pedagógiai problémák kezelésében (Járó Katalin tanulmánya), egy pszichológus és egy általános iskolai osztályfőnök folyamatos együttműködésével egy iskolai osztály életének mélyrétegeit követő csoportdinamikai történések feltárásában, az erkölcsi gondolkodás fejlesztésében felhasználható konfliktushelyzetekkel (Kósáné Ormai Vera és Völgyi Péterné tanulmányai). A konkrét eseteket, példákat többféle pedagógiai koncepció alapján működő iskolák pedagógusai mutatják be (Waldorf, Rogers, hagyományos iskolák; Fenyő D. György, Both Mária, Beöthy Hanna, Csizmazia Katalin írásai).

Ki-ki saját tájékozottságától függően megdöbbenhet vagy megerősítve érezheti saját vélekedését több témában is. Szembesülhet azzal, miként vélekednek iskolájukról, tanáraikról a magyar iskolák diákjai, avagy milyen összefüggések vannak a diákok egészségi problémái és az iskolák sajátosságai között. Egy nemzetközileg összehangolt, országosan reprezentatív vizsgálat adataiból nemcsak a gyerekek, ifjak egészségi állapotáról kapnak átfogó képet az olvasók, hanem információkhoz juthatnak arról is, mennyire nyomasztják az iskolai feladatok a tanulókat (24%-ukat nagyon, 56%-ukat kicsit, 52%-uk jól érzi magát az iskolában, a fiúknak majdnem 50%-a gyakran unalmas helynek érzi az iskolát stb. (Aszmann Anna írása).

Önálló fejezetet kapott a pedagógiai-pszichológiai vizsgálatok ismertetése. A neveléslélektani módszereket és a nevelési eredményvizsgálatokat tárgyaló két tanulmány szerzői (Kósáné Ormai Vera, Szekszárdi Júlia)a vizsgálatok céljainak, folyamatainak, módszereinek a leírásával és konkrét példák bemutatásával tudatosítják e vizsgálatok szerepét, hasznát és megvalósíthatóságukat a mindennapi osztályfőnöki munkában. A leírásokat olvasva felmerül az a kérdés, nem lehetne-e feladni a diszciplináris elkülönítést és együtt tárgyalni a neveléssel kapcsolatos különböző diagnosztizáló vagy tágabban értékelő eljárásokat, módszereket, nem felejtve a különböző vizsgálatok eltérő funkciót, céljait.

A kézikönyv több elemzése a pedagógiában ható mítoszokat járja körül úgy, hogy a mai tudományos nézeteket közvetíti a gyakorlat szemszögéből. Ilyen az iskolai versengés természetrajzával foglalkozó tanulmány (szerzője Fülöp Márta), amely többek között bemutatja, hogy a versengés nem minden esetben káros a társas kapcsolatok alakulása szempontjából, hiszen lehet az önfejlesztés egyik eszköze, növeli a feladatmegoldások gyorsaságát, erőfeszítésre serkent, nemcsak az egyén, hanem gyakran a csoport eredményességét is javítja. Feltárja, hogy a diákok mennyire különböznek egymástól versengési stratégiáik hatékonyságában, illetve hogy az osztály dinamikai folyamatai, valamint a pedagógus nevelési stílusa milyen kapcsolatban van a versengéssel.

Az osztályfőnök segítőivel foglalkozó fejezetben számos fontos kérdést tárgyalnak a szerzők: együttműködés az osztályfőnök és az iskolapszichológus között (Kósáné Ormai Vera), tanárok az iskolapszichológiáról (Hegyiné Frech Gabriella), család és iskola (Herczog Mária), gyermekvédelem az iskolában (Földes Petra). Nem formális a fejezet címében megjelenő segítés szó, hiszen mindegyik írásban valódi segítségnyújtás jelenik meg. Például olvashatunk egy szempontsort arról, mikor forduljanak iskolapszichológushoz a pedagógusok; tanulságos esetleírásokat találunk arról, mit tehet a pedagógus a gyermekvédelemben.

A rendkívül változatos tematikájú és sokszerzős művet egységessé teszi egy sajátos pedagógiai szemlélet, amely a nevelésben érdekeltek kölcsönös bizalmára épít, figyelmét a gyermeki személyiségre összpontosítja, segítő, ösztönző és érzelmi biztonságot jelentő intézményként értelmezi az iskolát. Mindez nem erőszakos normaként jelenik meg, hanem töprengő, az elméleti és gyakorlati problémákat érzékeltető, alternatív megoldásokat kereső módon. A műben mindvégig érvényesül az a nézet, hogy az iskolának nemcsak tematikailag kell megújulnia, hanem emberi viszonyaiban és a tanítás módjaiban is.

A kézikönyvet mindazok haszonnal forgathatják, akiket érdekel az iskolai nevelés problémája, különösen hasznos lehet a közoktatás és a tanárképzés bármelyik szintjén, területén dolgozó pedagógusoknak, oktatóknak.