Olvasási idő: 
21 perc

„Nem lehet belenyugodni abba, hogy azoké lesz a jövő, akik erőszakkal akarnak maguknak mindent megszerezni”

Osztályfőnöki óra az erőszakról és a terrorról

Miért válik a ma iskolába járó gyerekek jelentős része számára vonzóvá az erőszak, a terror? Egy konkrét eset kapcsán erre a kérdésre is választ keres az az osztályfőnöki óra, amelyen egy megtörtént eset kapcsán beszélgetnek mai tizenévesek a hétköznapi életben lépten-nyomon megtalálható agresszióról, erőszakról s ennek világpolitikai megjelenéséről. A beszélgetés egyik tanulsága: a fogyasztásközpontúvá váló világban a szegénység, a javak megszerezhetőségének hiánya és az ehhez társuló erőkultusz az agresszív viselkedés egyik legfontosabb kiváltó oka.

Osztályfőnöki órákat bemutató sorozatunkban olyan óra részleteit közöljük, amelyet egy dunántúli középváros úgynevezett „és” iskolájában rögzítettünk, azaz egy olyan intézményben, amely eredetileg szakmunkásképző volt, majd ehhez kapcsolódott egy négy évfolyamos gimnázium és egy szakközépiskola. A szakmunkásképző időközben szakiskolává alakult, amely nagyszámú hátrányos helyzetű fiatalt fogad be. Az órán az iskola, sőt a város életét is eléggé feldúló eset megbeszélése történt. Az osztályfőnök hozzájárult ugyan a felvétel elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához, de nevének jelzésszerű megjelenítését sem engedélyezte.

A mai osztályfőnöki órán szeretném megbeszélni veletek azt az eseményt, amely az iskola életében nagy vihart kavart. Amint tudjátok, a 11. osztályos szakközepesek és a szakiskolások erőszakoskodtak az ötödikes-hatodikos napközis gyerekekkel, elvették a magnójukat, mobiljukat, pénzüket, sőt folyamatosan pénzt követeltek tőlük, ellenkező esetben verést ígértek nekik. Tulajdonképpen itt az iskolában és az iskola körül kialakult egy kisebb banda, amelynek tagjai hetekig rettegésben tartották fiatalabb társaikat. A kicsik hetekig nem merték otthon elmondani a szüleiknek, hogy a nagy gyerekek terror alatt tartják őket. Míg végül az egyik hatodikos fiú a mobiljának elkobzása kapcsán otthon elmesélte szüleinek a történteket, akik értesítették az iskolát. Az eset önmagában eléggé félelmetes, mondhatnám, szomorú, de a legszomorúbb számomra az, hogy a fegyelmi tárgyaláson az elkövető gyerekek zöme nem is érezte igazán, hogy milyen dologba keveredett, hogy ez ugyanolyan agresszió, terror, mint amilyennek tanúi vagyunk a világban. Gyerekes csínynek fogták fel azt, hogy a fizikai erejükkel fellépjenek a nagyobb fiúkhoz vonzódó, rájuk felnéző kisebb gyerekekkel szemben, hogy zsarolják őket, pénzt, értékeket vegyenek el tőlük. A mai órán szeretném, ha jól körüljárnánk ezt az ügyet, de nemcsak ezt, hanem általában a terror, az erőszak jelentkezését, az okokat s az ellene való fellépés lehetőségeit. Elsősorban azt, hogy miért létezik erőszak, terror, és társaitok miért leltek örömet abban, hogy bántalmazzák a fiatalabbakat, a gyengébbeket.

Z. Károly: Ismerem azokat, akiket kizártak az iskolából, meg azokat is, akik csak igazgatói rovókat kaptak. Ezek eléggé sötét gyerekek voltak, kettővel együtt sportolok, de most már onnan is kirakták őket. Jól bokszoltak, testépítőztek. Egyszerűen hülyék voltak. Végül is a lóvét elköltötték kajára, cigire, piára, de mobiljuk, magnójuk, CD-lejátszójuk nekik is volt otthon. Azokat csak kölcsönbe, zálogba vették el a kiskölyköktől. Azt hitték, hogy a testi erejüket így tudják megmutatni. Azokkal, akikkel együtt verekszem, megbánták a történteket. Az edzőnk nagyon lemarta őket, és a balhéjuk után ki is nyomta a két csávót. Ugye az egy szabály, hogy mi sportból verekszünk és nem erőből. Ugyanakkor én többek között azért is járok le verekedni, hogy engem ne tudjon megtámadni senki. Ha engem megütött volna valamelyik, vagy tőlem akarta volna elvenni a pénzem, akkor én már a rendőrségi fogdában lennék, mert nagyon megsimogattam volna azokat a gyerekeket.

Azt akarod mondani Karcsi, hogy egy igazán erős sportember nem használja fel a gyengébbek ellen az erejét?

Z. Károly: Hát igen, de ugyanakkor azt is, hogy ma szükség van az erőre, mert a gyengébbeket az erősebb emberek elnyomják, megtámadhatják. Szemét dolog ez, de ilyen a világ, ehhez kell idomulni.

D. Mariann: Először is teljesen ki vagyok akadva azon, ami történt. De Kareszon is, mert ő végül is azt mondja, hogy a szakiskolásos bunkóknak nem volt joguk a kicsiket bántani, de úgy általában kell az erő, az erőszak, mert hát ilyen a világ. Egyébként a történet nem egészen úgy esett meg, ahogyan azt az iskolavezetőség, a diri meg a tanárok előadták. Ezeknek a kis hülyéknek nagyon tetszett, hogy ők bekerülhettek a nagyok bandájába, hogy együtt molesztálhatták például a gimiseket, meg általában a lányokat, meg a fiatalabb lányokat a Sétakertben. Szóval ők is az agresszív, erőfitogtató csoporthoz akartak mindenképp csapódni, a példaképeik lettek ezek az erős, verekedő fiúk. Ők azért adták oda a pénzüket, hogy befogadja őket ez a nagyon sötét, nem iskolába való banda.

V. Tamás: A Karcsi valahol azt mondja el, ami ma a világban van. Ez nem azt jelenti, hogy ez jó, de ma az erőszak világméretű. Elég nézni a híradókat. A politika mutatja a példákat a gyerekeknek, mindenütt erővel akarnak megoldani mindent. Amerika megtámadta Irakot, mert ott egy vezető erőszakot alkalmazott egy egész országon. Az erőszakra az ott élő emberek egy része, aki fanatikus volt, erőszakkal válaszolt, és most már ezer felett van a meghalt katonák száma.

L. Ferenc: Nehogy már ezt a két dolgot összehasonlítsd! B.-ék balhéja itt a suliban hogy jön a háborúhoz? Egyébként a mai világban újra azok a farkastörvények vannak, hogy az erősebb legyőzi a gyengébbet. Én is azért sportolok, bodyzok, mert erős akarok lenni, nem akarok a gyengékhez, az elnyomhatókhoz tartozni.

Gy. András: Én is L.-lel értek egyet. B.-ék megmutatták, milyen erejük van, és végül visszaadták a cuccokat. Nem bántották a gyerekeket, csak megfenyegették őket. Nem komolyból ment ez. Meg a kiscsávók is örültek, hogy ökörködhetnek velük.

Z. Beatrix: Hát ez valami rettenetes, elképesztő. Hát nem érted, hogy ez a legszemetebb dolog, hogy marha erős, kibodyzott 17 éves bunkók megfenyegetnek kicsi kölyköket egy suliközösségben. Az mindegy, hogy annak a buta hatodikos kis majomnak először tetszett, hogy B. meg Cs., az iskola erős fiúi beveszik őket a bandába. De láttuk, hogyan kegyetlenkedtek velük szünetekben meg suli után. Szerintem azt a két fiút is ki kellett volna nyomni a suliból, akik rovóval megúszták. Ők ugyanolyan kegyetlenek voltak. És én nem sok különbséget látok a rablások, erőszakos támadások és B.-ék cselekedete között. S azt is szörnyűnek tartom, hogy Karesz elfogadja, hogy ma az életben csak erővel lehet érvényesülni. Én nagyon utálom ezeket a juppie-s öltönyös, bankos pasikat meg csajokat, akik százezreket keresnek a kis diplomáikkal, de még mindig inkább ilyen világ legyen, mint olyan, ahol sötét, erőszakos fickók rettegésben tartással szereznek pénzt a gyengéktől.

L. Ferenc: Én meg azokat utálom, mint a sz…rt. Sok beképzelt majom, mert a szüleik ki bírták taníttatni őket mindenféle menedzseriskolákban, miért keres tízszer annyit, mint a faterom meg a mamám. Akkor az erő alapján való érvényesülés tisztább.

J. Lívia: Nagyon egyetértek azzal, amit Trixi mondott, hogy a gyerekek bántalmazása és a nagyobb agressziós bűnözés között kapcsolat van. Egyébként nincs mit csodálkozni az egészen. Akármelyik adóra kapcsolsz, mindenütt lőnek, s nem a híradókban, hanem az RTL vagy a TV2 vagy a Film+ esti filmjeiben. Minden este erős, kibodyzott pasik lőnek, ütik egymást, autókban ülve üldözi egyik banda a másikat. Vagy van a Való Világ, meg a mamám szerelmes sorozatai, melyekben szintén van egy jó kis erőszak. S ezek a filmek vezetik a toplistákat.

Gy. András: Szerintem ezek baró jó filmek, mást nem is igen érdemes nézni. S ezek a való életet mutatják. Néztem egy műsort a Realityn, ahol egy amerikai rendőrparancsnok elmondta, hogy az USA-ban minden órában van egy erőszakos bűncselekmény, óránkét két erőszakos rablás. Ez a valóság, az igazi élet.

J. Lívia: Ne mondd már, hogy ez így van! Hát Amerikában is normális emberek élnek, akiknek kis gyerekeik vannak, nem beszélve az európai országokról. És igenis Amerika sehol nincs nálam azóta, amióta lerohanta Irakot, s nagyon jó, hogy hazahozatták a magyar katonaságot, mert nem kell ebbe az agressziós háborúba belekeveredni. Így is meghalt egy fiatal magyar katona.

O. Tibor: Hogy kavarhatsz ennyire, hogy B. Zoliék balhéját összehasonlítod az amerikaiak háborújával? Meg terrornak nevezed, amit ők csináltak. Mi is történt? Hat-nyolc kiskölyök a nagyokhoz akart hasonlítani, az erős fiúkat tekintette példaképnek, akiket egyébként nagyon sok csaj is bírt. Tudok olyan negyedikes gimis, egyetemre menő lányról, aki bele volt zúgba a Cs. Sanyiba, akit ti lebunkóztok, pedig nem az. Jogsija volt, tudott motokrosszozni, baromi kisportolt teste van. Jó, ökörködött egy kicsit, elvette két-három gyerek CD-magnóját meg két ócska 3100-as Nokiáját. Már ezeket utánad vágják, nekem is volt ilyen, de már szégyelltem volna vele telefonálni.

J. Lívia: És az a nyolc-tízezer forint, amit kipréseltek a kissrácokból, meg az, hogy amikor az egyik gyerek már nem tudott pénzt lopni a mamája pénztárcájából, akkor a kést a torkához tették? Ez egy kis enyhe ökörködő játék szerinted. Tudod, mi ez? Pontosan az, amit a tévében látni esténként. S ez az erőszak nagyon közel áll ahhoz, ahogyan a repülőkkel összedöntötték Amerikában a két banképületet.

O. Tibor: Persze, s a végén B.-ék lőttek a móri bankban.

R. Magdi: Livi nem azt mondta, hogy ez azonos azzal, de B.-ből, ha így folytatja, lehet olyan bűnöző, aki bankot rabol vagy erőszakkal rabol. Különben én is egyetértek azzal, amit Livi mond, hogy a média tele van erőszakkal, s ez a példa a gyerekek számára. Azok a hatodikosok, akiket megzsaroltak, tényleg ezekre a filmbeli pasikra akartak hasonlítani, s úgy érezték, hogy ezek a nagyfiúk a suliban olyanok, mint azok a filmbeli bandavezérek.

Meglepően jól látjátok, Livi és Magdi, a helyzetet. S ha szabad véleményt nyilvánítanom, bizony én a fanatikus terroristák agressziója és a kis, hétköznapi erőszak között is látok kapcsolatot. S azon is nagyon elgondolkodtam, hogy a többdiplomás fiatal bankmenedzsereket, akiket persze én sem kedvelek, gyűlöletesebb figurákként értékelitek, mint a nyers erővel fellépő, brutálisan erőszakos embereket. Mit gondoltok, B. Zoltán és Cs. Sanyi meg F. András miért a nyers erővel akarnak ebben a világban érvényesülni, egyáltalán miért válnak fogékonnyá az agresszív magatartásra? Javaslom, gondolkozzunk el az eset kapcsán erről is.

R. Magdi: Én még az előzőhöz akarnék mondani valamit. Miközben nagyon elítélem az agressziót, nem ítélem el Amerikát és a többi országot, akik megtámadták Irakot. Ugyanis ott egy olyan tömeggyilkos vezér uralkodott, akinek száz palotája volt, a lányainak meg a férjeinek hatalmas vagyona, amit a nép sanyargatásával szerzett meg. Közben százezreket öletett meg, záratott börtönbe, s a vagyonából, amit az ország olajkútjaiból szerzett, pénzelte az arab terrorizmust. Nem lehet ugyan bizonyítani, de azért az amerikaiak sejtik, hogy ő állt a tornyok ledöntése mögött. Ott is több ezer ártatlan ember halt meg. Az is valószínű, hogy azokat az arab terroristákat is pénzelte ez az iraki vezér, akik izraeli katonákat lőnek le. Szóval ezt a vezért és a minisztereit, a kiszolgálóit csak erőszakkal lehetett megállítani. Ezzel azt akarom mondani, hogy van olyan helyzet, amikor igazságos az erőszak.

P. András: A háborúnak soha nincsen alapja, vagy legalábbis ma a világban nincs. Az is igaz, amit Magdi mondott Szaddám Huszeinről, de már több ezer halott van az amerikaiak és a velük együtt harcolók oldalán, az irakiak között pedig százezrek haltak meg. Kinek jó ez? Ráadásul az irakiak nem is mind örülnek ennek az egésznek. Én minden erőszakot, terrort megtiltanék, megsemmisíteném az összes fegyvert, erőszakmentes világot szeretnék.

B. Ferenc: Ugye tudod, hogy ilyen világ soha nem volt és nem is lesz.

P. András: Attól én még szerethetném, hogy legyen. S egyébként a B.-féle erőszakos emberek nem erőszakosnak születnek, hanem az élet tanítja meg őket arra, hogy az erejükkel tűnjenek ki.

V. Tamás: B. Zoli és Cs. Sanyi is elég bunkó, nehezen tanuló gyerekek voltak, azért is jártak a szakiskolai osztályba.

L. Ferenc: Na, ezért nem kellene lenézned őket.

V. Tamás: Én nem néztem le őket, de sokan azokat a gyerekeket lenézték. Az is benne volt az ő erőszakosságukban meg a terrorizálásukban, hogy eléggé szegények. Nagyon sok fiatal van ma, aki szeretne jó telefont, jó playert, márkást, sokfunkcióst, de a szülei jó esetben csak olcsó TESCO akcióst bírnak megvenni ötezerért, s ezért irigylik azt, akinek telik márkásabb elektronikára. Azt mondja magában, annak miért van, nekem miért nincs, erősebb vagyok, fogom és elveszem tőle. Régebben ez nem volt oka az agressziónak.

V. Betty: Hogy kavarhattok idáig. Egyszerű ökörködés volt, nem volt semmi más, mint egy meggondolatlan hülyeség. Egyébként ezek a srácok tök jó fejek voltak a suliban. Nagyon jól néztek ki, jó pasik voltak, s tényleg voltak gimis lányok, akik emelt szintűre jelentkeztek, orvosira meg a külkerre akarnak menni, és beléjük voltak zúgva.

Mi tetszhetett bennük?

V. Betty: Hát az egész, ahogy kinéztek, meg az erejük, a kidolgozott izmaik, az, hogy ilyen marcona férfiként jártak. Sok lánynál nagyon bejönnek az ilyen jó pasik. Nem mindenkinek V. szemüveges fazonja az, ami bejön, meg az se mindenkinek vonzó, hogy valaki jó matekból vagy számtechből. Ezek olyan életrevaló, természetes pasik voltak, kemények.

J. Lívia: Szerintem Tominak nagyon igaza van ám, hogy a szakiskolás gyerekek között sokkal több a nagyon sötét s ezért az erejével, a balhéival érvényesülni akaró gyerek. Egyébként valahol ott van a kapcsolat a terrorizmussal, hogy általában azok a népek válnak terroristává, akik szegényebbek, akik a gazdagabb országoktól irigylik a jólétet.

V. Betty: Ez hülye politikai kavarás, nehogy már B.-nek valami köze volt a politikához! Életében nem nézett híradót.

F. Timi: Én meg azt mondom, hogy ha hiszed, ha nem, a szegénység miatti elégedetlenség miatt sokan válnak erőszakossá, meg a lenézés miatt is. Nem olyan rég az egyik kirúgott sráccal, Cs.-vel beszélgettem.

V. Betty: Mi van, leereszkedtél a nép közé?

F. Timi: Igen, leereszkedtem. Tök hülye vagy! Odajött hozzám és elkezdett dumálni. Nem vagyok olyan bunkó, hogy elküldjem. Szóval ő mondta, hogy neki az a célja, hogy tök drága dzsipje legyen, hogy Harley Davidson motorja, s hogy ezt megszerezze, azért bármire hajlandó. S akkor a zsebébe nyúlt és egy rugós kést mutatott nekem, amelyen megnyomott egy gombot. Kiugrott a penge.

D. Mariann: Ne, ez már horror!

Gy. András: Nem mondom, hogy B. Zoli gyilkolni fog, de olyan erő és fizikai adottság van benne, hogy minden célját meg fogja valósítani. Meg lesz a dzsipje és Davidson motorja, meg jachtja is lesz.

Z. Beatrix: Nem érzitek, hogy milyen gyerekes gondolkodásotok van, 17 évesek vagytok, hát nem lehettek olyan ökrök, hogy elfogadjátok az erőszakot, az olyan magatartást, amely mások megfélemlítését jelenti. Nem normális az, hogy elfogadjátok, hogy emberek mások meggyötrésével szerezzenek bármit, mobilt vagy autót. Mint ahogy az is rettenetes, hogy ezek a kissrácok azért nem szóltak otthon, mert nekik tetszett, hogy az iskola rémeinek a szolgái lehetnek.

Fontosnak tartom, hogy egy kicsit mélyebben foglalkozzunk azzal a gondolattal, amit Lívia mondott, hogy a szegénység, az elemi szükségletek kielégítetlensége segítheti azt, hogy valaki, akár egy népcsoport, egy vallási közösség agresszívvá váljon, a terror, a megfélemlítés eszközeihez folyamodjon. B. Zoli a fegyelmi tárgyaláson elmondta, hogy a terrorizált hatodikos napközis gyerekek telefonjait, CD-lejátszóit azért vették el, mert nekik nem volt ilyen jó cuccuk. Én ezt úgy fordítottam le, hogy ez a fogyasztásközpontú világ is szüli az erőszakot. Milyen következtetéseket lehet ebből levonni?

D. Mariann: Szerintem a terrorizmust csak úgy lehetne megállítani, ha a gazdag országok sokkal többet segítenének a szegény országoknak, például azoknak, akik Izraellel együtt élnek, az araboknak, akiknek nincsenek rendes házaik. A békesség megérne nekik ennyit.

J. Lívia: Ez szerintem kevés lenne, mert a terrorizmusnak nemcsak a szegénység az oka, hanem a vallási fanatizmus. Az arab népek egy része fanatikus, és ezért nem viseli el azt, hogy más kultúra is létezik. Tehát nemcsak pénzt, élelmiszert kellene adni, hanem békét is kellene teremteni.

Z. Beatrix: Szerintem az emberek szemléletét kellene megváltoztatni. A gazdag országokban élőknek kevesebbet kellene fogyasztaniuk, rá kellene döbbenteni őket, hogy a fogyasztás, a különböző ketyerék nem tesznek boldoggá, rongálják a környezetet, s ráadásul ingerli azokat, akik szegények. A két New York-i tornyot is azért rombolták le a terroristák, mert a gazdag civilizációkat akarták figyelmeztetni.

V. Tamás: Ezek jó ötletek, de a gazdagabb világnak nem érdeke, hogy az emberek kevesebbet fogyasszanak. Tulajdonképpen a terrorizmus elleni háború sem csak és elsősorban azért folyik, hogy kifüstöljék a terroristákat, hanem azért, hogy rengeteg fegyvert elhasználjanak, meg hogy a szétlőtt Irakot azután újjáépíthessék irdatlan pénzért.

D. Mariann: Ha így nézitek, akkor teljesen őrült ez a világ. Az erőszak terjedése szempontjából nagyon fontos lenne, hogy a tévékből száműzzék az erőszakot bemutató filmeket. S nagyon szigorúan kellene büntetni az erőszakos bűncselekményeket.

V. Tamás: Én nem a büntetésben látom a megoldást, hanem mégiscsak abban, hogy a gazdag civilizációknak meg kellene érteniük a nem keresztény, arab világot.

P. András: Ez kicsit olyan, mint ahogy mi küzdünk a cigányokkal. Azoknak is segítség, baromi sok pénz kellene, el kéne viselni, hogy nem úgy élnek, mint mi.

B. Ferenc: De azt mondjátok meg, hogy kavarjátok ezeket a dolgokat össze B. Zoliék esetével! Hogy jönnek ide a romák meg az arabok? Tök nem értem.

Z. Beatrix: Úgy, hogy az erőszaknak, a terrornak sokféle formája van. Onnan jutottunk ide, hogy az erősebbeknek van-e joguk uralkodni a gyengébbek felett. Számomra az első pillanattól fogva tuti volt, hogy mint semmiben, úgy ebben a kérdésben sem tudunk szót érteni.

F. Timi: Be kellene látnia Z.-nek meg B.-nek, hogy az erőszak nem vezet sehova, hogy baromira dög dolog volt, amit a kicsikkel csináltak, és hogy attól nem lesz valaki jó pasi, ha ilyen alakokat tart a példaképének. És akármit is mondtok, abba nem lehet belenyugodni, hogy azoké lesz a jövő, meg azok lesznek a császárok, akik erőszakkal, erőfölénnyel akarnak maguknak mindent megszerezni.

Eddig jutottunk a beszélgetésben. Csengettek. Én nem is vártam ettől az osztályfőnöki órától többet. Akinek volt véleménye az ügyről, pró és kontra, elmondhatta. Nem azt vártam, hogy feltétel nélkül mindenki egyetértsen az iskola vezetésének kizárási határozatával, de azt nem gondoltam, hogy vannak köztetek olyanok, akik az erőszak ilyen jellegű megnyilvánulását elfogadhatónak tartják. Különösen szomorúvá tesz, hogy többetek számára példaképként jelennek meg azok, akik náluk fiatalabb társaikat rettegésben tartották, akik úgy próbáltak mobiltelefonhoz, CD-lejátszóhoz és pénzhez jutni, hogy erőszakkal elvették társaiktól. Bízom benne, hogy ez a mai osztályfőnöki óra csak a kezdete volt egy olyan beszélgetésnek, amelyben egymás között próbáljátok meg tisztázni ennek az esetnek a mélyebb tanulságait. Lehet, hogy többetek erőltetettnek érzi, hogy Lívia, Mariann és Tamás kapcsolatot vél felfedezni B.-ék tette és a nemzetközi terrorizmus között. Amint a szavaimból éreztétek, én is velük értettem egyet. Mindez nem jelenti azt, hogy B. Zolit vagy Cs.-t leendő terroristának tartom. Pusztán azt gondolom, hogy az ő tettük s főleg ami annak hátterében áll, egy veszélyes, megbomlott értékrendű világ kialakulásának veszélyeire figyelmeztet.