A magyar pedagógiai szakkönyvpiacon megjelent egy fontos könyv, amelyet a tankönyvtudomány egyik jelentős személyisége, Karlovitz János írt a tankönyvelméletről. Meggyőződésem, hogy sokan vannak a pedagógiai szakmában, akik e mondat olvastán azt mondják, e nélkül is tudtunk létezni, minden évben megkezdődött a tanév az iskolákban, az első osztályosok zöme megtanult írni-olvasni, sőt megjelentek újabb és újabb tankönyvek is. Mindez természetesen így igaz, mégis a tankönyvelméletről szóló, nagyon magas színvonalú munka fontos jelzés az egész pedagógusszakmának. Karlovitz könyve azt jelzi, hogy a tankönyvkészítés – a tankönyv tervének felvetődésétől a megíráson, szerkesztésen át egészen a tankönyvbírálatig – csak akkor lehet valóban szakszerű, ha a folyamat különböző elemeire vonatkozó sokféle rendszerezett tapasztalat objektivált formában rendelkezésünkre áll, beépül mindennapi pedagógiai gondolkodásunkba.
Ennek az érdekesen, ugyanakkor tudományos alapossággal megírt könyvnek az olvasása közben döbbentem rá arra, hogy Karlovitz a tankönyvelméletet korántsem csak a tankönyvíróknak, a tankönyvszerkesztőknek írta, sőt elsősorban nem nekik, hiszen a tankönyvkészítés folyamatáról, a lehetséges tankönyvtípusokról, a tankönyvek minőségbiztosításáról a szerzők, kiadók, szerkesztők jó, versenyképes része bizonyosan sokat tud. Ez a könyv a tankönyvet használóknak, mindenekelőtt a pedagógusoknak szól.
Elsősorban azért nekik, mert a kilencvenes évek eleje óta hihetetlen mértékben kiszélesedett a tankönyvpiac, az egykori „egy tankönyvű” világot felváltotta a valamikor elképzelhetetlennek tartott sokféleség, amelyben egyre nehezebb eligazodni. Karlovitz kísérletet tesz arra, hogy bevezesse az olvasót a tankönyvelemzés meglehetősen összetett módszertanába, segítve ezzel a tankönyvek közötti választást, mérlegelést. A tankönyvekhez tudatosan közelítő, azok típusait, szerkezetét, nyelvhasználatának, prezentációs stílusának elemzési szempontjait ismerő pedagógus képessé válik a tudatos tankönyvválasztásra, arra, hogy az adott intézmény, tanulócsoport sajátosságaihoz alkalmazkodva keressen és találjon tankönyvet. Különösen érdekesek ebből a szempontból azok a tankönyvelemzési, kutatási példák, amelyeket Karlovitz idéz. A kötet rávilágít arra, hogy épp a tankönyvpiac sokszínűvé válása miatt milyen fontos lenne, ha megteremtődne a tankönyvek tudományos elemzésére alapuló minőségbiztosítás és tankönyvkritika. Mennyire megkönnyítené a tudatos könyvválasztást, ha a könyvek tartalmi jellemzőiről rendelkezésre állnának bizonyos alapinformációk, ha lennének olyan tankönyvkutatások, amelyek összehasonlítanák azt, hogy a különböző típusú tankönyvek milyen hatékonysággal fejlesztik a tanulók kompetenciáit, használatuk milyen „hozzáadott pedagógiai értéket” eredményez.
A könyvet a pedagógusok mellett természetesen jól hasznosíthatják a tapasztalt és a kezdő tankönyvszerzők is. A tankönyvelmélet és -készítési folyamat gyakorlatának megismerése tudatosabbá teheti írói, szerkesztői munkájukat. A könyv igazában akkor töltheti be igazi küldetését, ha a pedagógusképző és -továbbképző intézményekben külön stúdium keretében módszeresen „tanulhatnák” végig az érdeklődők, tankönyvírók, pedagógusok, kiadók. Ráférne a magyar tankönyvipar különböző szereplőire, hogy tudatosabban írjanak, szerkesszenek és válasszanak tankönyvet.