Mentálhigiénés pedagógiai-szociálpszichológiai fogalomtár

Az utóbbi időben mintha egyre több baj lenne a felsőoktatásban tanulók fogalomértelmezésével. A problémát részint az idegen nyelvek terén még mindig megmutatkozó inkompetencia és a kiejtés bizonytalansága okozza (vagyis az, hogy magát a kifejezést nehezen vagy egyáltalán nem tudják megjegyezni), részint pedig az, hogy megfelelő – anyanyelvi és gondolkodásműveleti – alapok nélkül sokan képtelenek a tanult fogalmak lényegét megragadni, azokat mintegy önmaguk számára is definiálni. E nélkül pedig tanulás közben éppen a lényeg vész el, az összefüggések megértésének, a nagyobb távlatok átláthatóságának képessége.

Természetesen az érintett szakmák-szakterületek sokféleképpen próbálják ezzel a jelenséggel felvenni a harcot. Soha annyi lexikon nem látott napvilágot korábban, mint amenynyi az utóbbi néhány évben; minden valamirevaló ismeretterjesztő és tankönyv – de még a nemzetközi vizsgálatok is – a függelékekben pontos szó- és fogalommagyarázatokat is közölnek, s nemcsak az idegen nyelvekből átvett szakkifejezésekkel kapcsolatban, hanem a magyar nyelvű, de sajátos szakmai tartalmat hordozó fogalmakra vonatkozóan is.

Hasonló törekvés vezérelte Faragó Magdolnát is Fogalomtára összeállításakor. Ebben a hasznos könyvecskében a pedagógiai cél érdekében ő is leszűkítette a pszichológia igencsak széles körű fogalomvilágát. A tanár szakos hallgatók és a továbbképzésekre vállalkozó pedagógusok számára összeállított gyűjteményében ugyanis – az iskolai szociálpszichológia témakörénél maradva – főként a szociális kapcsolatépítéssel és az iskolai mentálhigiénével összefüggő kérdések és a hozzájuk kapcsolódó pedagógiai vonatkozások magyarázataira törekedett. Az így körülhatárolható tematikus kiadványban több mint kétszáz valóban jelentős fogalmat-fogalomcsoportot mutat be (némelyik természetesen más-más összefüggésekben, azaz többször is előfordul; erre az aktuális szövegben történő utalások minden esetben felhívják az olvasó figyelmét, lehetővé téve az utánkeresés által megalapozható oly fontos tájékozódást is). Emiatt a könyv alkalmi keresésre és folyamatos tanulásra egyaránt alkalmassá vált.

A Fogalomtár a gyűjteményben szereplő fogalmak kisebb százalékában mindössze egy-egy idegen szó pontos, értelmező szótári magyarázatát közli (például „Anticipáció: később bekövetkező dolgok, események, szükségletek stb. előrevetítése, tudatos számításba vétele”). Más esetekben az egyszavas, minden esetben dőlt betűvel szedett magyarázatok egy-egy magyar szónak a szakmában használt idegen nyelvi megfelelőjét közlik, vagy éppen fordítva, egy-egy későbbi, a másik változat kapcsán szereplő részletes magyarázatokra utalnak. Ilyen például az „Identifikáció: azonosulás”, majd az azonosuláskifejezés kapcsán kerül sor magának a jelenségnek és a hozzátartozó rokon fogalmaknak az ismertetésére. A harmadik típusú megoldás pedig egy-egy fogalomcsoport együttes értelmezése, például„Intrapszichikus, interperszonális és csoportkonfliktusok” vagy „Vonatkoztatási (referencia)csoport, referenciaszemély”. A magyarázatok általában szabatosak, világosak, közérthetőek, és a hivatkozásokkal a legfontosabb szűkebb-tágabb összefüggésekre is felhívják a figyelmet.

Vannak azonban olyan fogalmak-kifejezések, amelyek az utóbbi egy-másfél évtizedben kerültek a fentebb említett speciális témakörök közé is, mégis – érthetetlen módon – hiányoznak ebből a fogalomtárból. Ilyen például a ma iskolájának világát is egyre jobban érintő mobbing vagy más kifejezéssel jelölve: bullying, vagyis a pszichoterror fogalma; hasonlóképpen az iskola szociális és mentálhigiénés légkörét ugyancsak nagymértékben befolyásoló stresszjelenség magyarázata. Szóba kerülnek – igen helyesen – a jungi extraverzió-introverzió fogalmai, de vajon miért hiányoznak a magyarázott fogalmak közül a tanulók magatartásában is olyan jól kimutatható egyéb jellegzetességek is, mint például a temperamentum?

Egyszerűen következetlenségnek tartom viszont azt, hogy a személyiségelméletek egyikeként idézettAllport kapcsán szóba kerül a központi (centrális) diszpozíció hipotézise, ugyanakkor kimarad az uralkodó, illetve a másodlagos diszpozíció fogalma (pedig a vonzáselméletet ez a három diszpozíció együtt alkotja). Ugyancsak következetlenséget érzek a fogalmakhoz-jelenségekhez kapcsolódó nevek említésében vagy éppen nem említésében is. Annál is inkább, mert – saját oktatói tapasztalataim legalábbis ezt mutatják – az idegen eredetű fogalmak mellett tanítványainknak a nevek megjegyzése is gyakran problémát okoz. Éppen ezért egy-egy szócikkben különösen fontos lenne összekapcsolni a fogalmakat az őket alkalmazó személyekkel is! Olyan fogalom esetében pedig, mint például a Pygmalion-effektus, szerintem megérte volna legalább egymondatnyi hivatkozás akár a név eredeti viselőjére, a mitológiai szobrászra, vagy legalább Bernard Shaw népszerű – s musicalformában a mai fiatalok között is ismert – színművére.

Természetesen ez a hiány nem minden esetben jelentkezik. Mert a személyiségelmélet fentebb idézett fogalma kapcsán Allport neve is szerepel a szócikkben, de ugyancsak ő hiányzik az előítéletszómagyarázatánál; a kognitív disszonancia magyarázata mellett sem találjuk Festinger nevét, mint ahogy aszociometria, szociogram tudnivalói között nem kerül említésre sem Moreno, sem Mérei Ferenc neve.Berne szóba kerül ugyan az OK-ablak kapcsán, de a tranzakció-analízis magyarázatára az ő szakmai szerepének említése nélkül kerül sor. A szenzoros élménykeresésről is mindenképpen érdemes szót ejteni, annál is inkább, mert – a tanultak bizonyítására – a hallgatókkal gyakran kitöltetjük a Zukerman-féle kérdőívet is. Talán ez a név megérdemelte volna, hogy ide kerüljön. Lewinről is szó esik ugyan a vezetési stílusok összefoglaló áttekintésekor, de sem az autokratikus, sem a demokratikus, sem pedig a laissez-faire stílus ismertetésekor nem találni hivatkozást rá.

S végül ejtsünk néhány szót a könyv külleméről is! Szép kiállítású, kifejezetten zsebkönyv formátumú kiadványt tartunk ugyanis a kezünkben: szedése-tördelése jól áttekinthető, vagyis nemcsak hasznos, hanem kifejezetten jó is kézbe venni. Az első csalódás akkor éri az olvasót, amikor észreveszi, hogy a figyelmetlenség miatt a 13. és a 24. oldalak kétszer egymás után kerültek kötésbe, ami néhány perces bizonytalanságot, értetlenséget okoz. Mindez pedig egy kis odafigyeléssel elkerülhető lett volna.