Megtorlás helyett megbékélés

A fenti beszélgetés jutott eszembe, amikor kézbe vettem a helyreállító igazságszolgáltatásról szólóMegbékélés és jóvátétel című tanulmánykötetet. Szinte mindennap hallani, hogy a gyerekek és fiatalok egyre agresszívebbek, durva játékokat találnak ki, bűncselekményeket követnek el. A magyarázatok között szerepel bizonyos televízió-műsorok, akció- és horrorfilmek, a lövöldözős, véres videojátékok káros hatása, a szülők, testvérek oda nem figyelése és még számos vélt vagy valós ok. A gyerekek közül sokan nem tudják – miként a rádióban hallott kisfiú –, mi a valóság, milyen is a „való világ”, hiszen számukra szinte csak a virtuális valóság létezik, amelyben legalább három életük van, de ügyes trükkel akár az örökélet is elérhető.

Az elidegenedés és elmagányosodás, az egymás iránti érzéketlenség szintén negatívan befolyásolja a személyiségfejlődést, ezért (is) érdemes megfontolni Herczog Mária szerkesztő szavait: „Érdemes és szükséges tudatosan figyelni rá, hogyan fejezzük ki saját érzéseinket, véleményünket, és hogyan vagyunk képesek meghallgatni, meghallani másokét anélkül, hogy ítélkeznénk, kritizálnánk, minősítenénk.” (7. o.) Tanulmányában az egyén, a család, a közösség és a társadalom felelősségére figyelmeztet, s a helyreállító igazságszolgáltatás különféle formáit, például az ún. Szemtől szembe technikát ajánlja a probléma megelőzésére, kezelésére – nem csak pedagógusoknak.

A tanulmánykötetben olvashatunk a Magyarországon egyre ismertebbé váló módszer történetéről, az alkalmazók tapasztalatairól, a kutatási eredményekről. Nemcsak elméleti, hanem gyakorlati ismereteket is szerezhetünk, például Paul McCold átfogó tanulmányából vagy az igen érdekes esettanulmányokból okulva. Ez utóbbiak között a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület munkájának köszönhetően magyar példák is találhatók (csicskáztató gyerekek, bolti lopás).

Fellegi Borbála és Földes Petra tanulmánya azokról a kísérletekről szól, melyek a helyi képzések megteremtésére és részben a gyakorlati kipróbálásra irányultak. Különösen érdekes és tanulságos a Csonka kereszt – csonka igazságszolgáltatás című Fellegi-írás, amely a budapesti Regnum Marianum templom helyén álló fakeresztet ledöntő négy gimnazista fiú történetét mutatja be, a tettől az igazságszolgáltatásig, megvilágítva egyben a Herczog Mária által említett egyéni, közösségi, társadalmi felelősséget.

Győrfi Éva és Negrea Vídia az amerikai tapasztalatok magyarországi megvalósításáról számol be. Utóbbi Budapesten szervezi az első olyan iskolát, ahol a Real Justice-módszer alapján nevelik, oktatják a gyerekeket. Az Orczy-kert faházában a resztoratív [(helyreállító] módszer segítségével foglalkoznak „a súlyosan veszélyeztetett vagy első büncselekményt elkövetett, a gyermekjóléti szolgálatok által nyilvántartott vagy védelembe vett, valamint pártfogói felügyelet alatt álló 12–18 éves magántanulókkal” (www.nemzetisegek.hu/tajekoztato1.htm).

Erős Máté tanulmányában a kárhelyreállító igazságszolgáltatás spirituális gyökereiről értekezik, bemutatva a bűnre, bűntudatra, bűnbánatra vonatkozó keresztény, hindu, iszlám, zsidó vallási szemléletmódot, valamint az amerikai őslakosokét. Ron Klassen írása nyomán tizenegy alapelvet fogalmaz meg, melyek közül az egyik leginkább megfontolandó a törvényalkotók és ítélkezők számára egyaránt: „A kárhelyreállító igazságszolgáltatás előnyben részesíti azt a szemléletet, mely figyelembe veszi a bűn elkövetésének előzményeit, és az okok feltárására törekszik.” (134. o.)

E módszer lényege egy lábjegyzetből derül ki a legfrappánsabban: „A ťReal JusticeŤ szó szerinti fordításban tényleges igazságot jelent, ezt azonban nem tartjuk szerencsés és etikus elnevezésnek, ezért a magyar elnevezés ťSzemtől szembeŤ lett (…).” (151. o.) Másképpen fogalmazva: a hallgattassék meg mindkét (vagy több) fél. Az alkalmazás mikéntjére a T. O’Conell – T. Wachtel – B. Wachtel szerzőtriász által bemutatott forgatókönyv ad választ, melyben részletesen leírják a megbeszélés (konferencia) menetét. A fórumon az érintettek (az elkövető, az áldozat és támogatóik) lehetőséget kapnak arra, hogy elmondják érzéseiket, kicseréljék gondolataikat, és helyrehozzák az okozott kárt, az elszenvedett sérelmeket. Sokkal humánusabb megoldás például egy bolti lopást vagy iskolai verekedést ily módon rendezni, mintha a kiskorút azonnal a rendőrséggel riogatnák. A megbeszélés ugyanis demokratikus légkörben, a háttérben maradó facilitátor irányításával zajlik, s mivel mindenki őszintén „kibeszélheti magát”, erősödik a résztvevőkben a bizalom, fontossá válik az egymásra figyelés. Ez a fajta konfliktusmegoldás felválthatná például a megalázó gyermekelhelyezési pereket, az iskolai lopást követő rendőrségi kihallgatásokat vagy akár a „fülemüle-pereket” is.

A kézikönyvben minden benne foglaltatik, ami a módszer sikeres alkalmazásához szükséges – ha a szándék már megvan. Részletes irodalomjegyzék, valamint a hazai és nemzetközi jogi dokumentumok gyűjteménye is segíti a szélesebb körű tájékozódást, de elsőként mindenképpen a gondolkodásnak kellene megváltoznia. Megtorlás helyett megbékélés. Megbékélés és jóvátétel.

Megbékélés és jóvátétel. Kézikönyv a helyreállító igazságszolgáltatásról. Budapest, 2003. (Család, Gyermek, Ifjúság Könyvek.)