Médiaoktatás Európában

Új trendek és irányzatok

Noha a médiumok gyerekekre és fiatalokra gyakorolt hatásának problematikája a nyolcvanas években kapott először kellő figyelmet, néhány európai országban, Kanadában és Ausztráliában már ezt megelőzően is felvetődött a kérdés pedagógiai megközelítésének szükségessége.

Claude Julien újságíró, a "Le Monde Diplomatique" korábbi igazgatója említést tesz Jean Macé egészen korai, 1866-os kezdeményezéséről, nevezetesen arról, hogy a gyermeki figyelmet fel kell kelteni a médiumok iránt. Mint újságíró és tanár egy gyermekújságot indított el "Le Magasin d’Education et Recreation" címmel. Továbbá megbeszéléseket szervezett a gyerekek számára, amelyek során koruk televízióját, a "laterna magicá"-t elemezték. Ennek célja az volt "hogy felrázza a gyerekeket, gondolkodásra késztesse őket, hogy szemüket felnyissa, s hogy ne fogadjanak el gondolkodás nélkül mindent, amit mondanak nekik".(1)

A médianevelés programjainak fejlődése egyenetlen, a célok, a stratégiák, a források, a kontextusok és az oktatói megközelítések meglehetősen különbözőek.

Amikor egy új médium megjelenik, nagy vitákat vált ki az, hogy milyen hatásokat gyakorol az emberekre, különösen a gyerekekre és a serdülőkre. Eredendően a médianevelés tárgya az újság, a folyóirat, a film és mindenekfölött a televízió. Az elmúlt évtizedek vizsgálatainak és elemzéseinek legalapvetőbb tárgya a televízió volt, mivel ez a médium a legnépszerűbb, a legnagyobb közönséget vonzza, és rendkívüli hatást gyakorol közönségére. De manapság, az "információs társadalom korában", avagy a "harmadik médiakorszakban" - ahogyan sokan nevezik korunkat -, amikor a gyerekek a számítógép előtt több időt töltenek, mint a tévé előtt, a hangsúly már nem lehet csak a nyomtatott és az audiovizuális médiumokon. A digitális médiumokat nem lehet kizárni sem a tanításból, sem a vizsgálatokból.

Az UNESCO által is támogatott, médianeveléssel foglalkozó események tükrözik azt a fejlődést, amely az utóbbi esztendőkben történt, ezért érdemes ezeket számba venni.

A német UNESCO Bizottság 1982-ben Grünwaldban szervezett egy mérföldkőnek tekinthető nemzetközi konferenciát A közemberek nevelése a tömegmédiumok használatára: problémák, trendek, perspektívákcímmel. E konferencia a tömegmédiumot vette célba. Határozata szerint - abban az időben - jelentősen megnövekedett azok száma, akik igen sok időt töltenek el tévénézéssel, újságolvasással, rádió- és lemezhallgatással. A gyerekek nagy része már akkor több időt töltött el a tévé előtt, mint amennyit az iskolában. Ezért a konferencia határozatának ajánlásai között megjelent, hogy a tömegmédiumok üzeneteivel szemben szükség van a kritikus magatartás kialakítására.(2)

Az 1990-ben Toulouse-ban megrendezett nemzetközi kollokvium - címe Új irányzatok a médianevelésbenvolt - áttekintette a különböző országok médianevelési gyakorlatát, és elemezte a sikerekre vezető tényezőket. Ezek alapján tett ajánlásokat az új irányzatokra.

1999-ben az Osztrák Oktatási és Művelődési Szövetségi Minisztérium és az Osztrák UNESCO Bizottság rendezte meg azt a nemzetközi konferenciát, amely már a Médiakorra és a digitális korszakra nevelés címet viselte. Az információs társadalom jelenlétét tükröző új környezet, az információk új forrásait képviselő digitális médiumok és az új kommunikációs technológiák a médianevelést új kihívások elé állítják. Olyannyira, hogy a médianevelés maga is új definícióra szorul. Többé már nem jelentheti kizárólagosan a hagyományos médiumokkal való ismerkedést, hanem "a kommunikációs médiumok minden válfajával foglalkozik, beleértve a nyomtatott szavakat, ábrákat, a hangot, az álló- és mozgóképeket, bármilyen technikával is legyenek azok előállítva, közvetítve". Ez "elősegíti, hogy az emberek megértsék a társadalomban használt kommunikációs médiumokat, azt a módot, ahogyan ezek működnek, illetve azt, hogy önmaguk is alkalmazzák ezeket a társaikkal való kommunikációban". A konferenciának az UNESCO számára megfogalmazott ajánlásai között szerepelt egy új intézmény, a Médianevelés Nemzetközi Információs Központja létrehozásának szükségessége. Az intézménynek "együtt kell működnie a létező országos és nemzetközi, médianeveléssel foglalkozó szervezetekkel és hálózatokkal". (…) Közzé kell tennie a létező stratégiákat, elérhetővé kell tennie az oktatásban használható anyagokat, elő kell segítenie és hangsúlyoznia kell a médianevelés tudatosságát.(3)

A bécsi konferencia ajánlásainak megfelelően az UNESCO Konferencia Végrehajtó Testülete elfogadta és a 2000-2001. évi programjai közé felvette a médianevelés rendezvényeit.

Az ICEM (Nemzetközi Taneszköz Tanács) a médianevelés új definíciójával, az oktatásra gyakorolt hatásával és általános helyzetével kapcsolatos tanulmányt készített az UNESCO számára Médianevelés a digitális korszakban - új trendek és irányzatok címmel. A tanulmányt 2000 júliusában fogadta el az UNESCO Információ, Kommunikáció és Oktatási Szektora.

Az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága 2000 áprilisában "tudatosította az új technológiák használatával kapcsolatos speciális problémákat", elismerte a médianevelés fontosságát, hangsúlyozva, hogy a "médianevelést az oktatás minden szektorára kiterjedő s az egész nevelés folyamatát átszövő tényezőnek kell tekinteni. Az Oktatási Bizottság … a médiaoktatás vonatkozásában integrált európai megközelítést javasol bevezetni lehetőleg az Európa Tanács Média Szektorával kooperációban, és megfontolja a médianevelés nemzetközi hivatalának felállítását."(4)

A Média Szektor a médianevelést "kiemelt fontosságú eseményként kezeli …, és az oktatáshoz, képzéshez s az ismeretekhez való egyéni hozzáférést előfeltételnek tekinti". "Az új kommunikációs és információs szolgáltatások környezetében különösen fontos minden egyénnek az a képessége, hogy az információkat megszerezze és továbbítsa a kommunikációs eszközök segítségével. A Miniszterek Bizottsága a kormányok felelősségi körébe utalta azt, hogy "elősegítsék az új információs technológiai kompetenciák kialakulását, különösen ezeknek a technológiáknak az aktív, kritikus és megkülönböztetett alkalmazását". "És ez alapvető az élethosszig szükséges tanulás kontextusában."(5)

Ebben az évben az Oktatási Bizottság, valamint a Felsőoktatási és Kutatási Bizottság új projektet bocsátott útjára Tanítás és tanulás a kommunikációs társadalomban címmel. A projekt célja, hogy megvizsgálja és elemezze a Kulturális Kooperáció Tanácsa tagországainak médiaoktatási gyakorlatát, és bevezesse a médianevelés területén az integrált európai megközelítést.

A médianevelés mint az oktatási folyamat lényeges eleme

A médianevelés ma már az oktatási folyamat lényeges eleme, integrálása az iskolai tantervekbe, a felsőoktatásba és az élethosszig tartó képzésbe kétségtelenül fontos. Minthogy e terület speciális tanítási készségeket is igényel, nemzetközi szinten hamarosan bevezetnek egy új tanárképzési programot, amelyet az Európa Tanács támogat. Egy hálózat fogja elősegíteni a tananyagok, stratégiák és tanítási gyakorlatok másokkal való megosztását.

Annak ellenére, hogy a médianevelés definíciója szükségképpen figyelembe veszi az információrobbanás következtében az oktatás egészében lezajlott paradigmaváltást, céljai alapvetően ugyanazok, mint két évtizeddel ezelőtt voltak. A bécsi konferencia megállapításai szerint "a médianevelés elősegíti, hogy az emberek megtanulják

• hogyan kell elemezni, kritikusan értékelni és előállítani a médiumok szövegeit;
• hogyan ismerjék fel a média szövegeinek forrásait, politikai, társadalmi, kereskedelmi és/vagy kulturális érdekeit és azok kontextusait;
• hogyan lehet a média által megjelenített üzeneteket és értékeket interpretálni;
• hogyan kell az elérni kívánt befogadó számára küldött saját üzeneteknek, történeteknek a kommunikálásához a megfelelő médiumokat kiválasztani;
• hogyan lehet a médiumokhoz hozzáférni mind a befogadás, mind az üzenetek készítése céljából."(6)

Valójában ugyanezek voltak a médiaoktatók céljai akkor is, amikor újságcikkeket, filmeket, video- és tv-programokat elemeztek, vagy amikor a tanulókkal híreket írattak, illetve videoprodukciókat készíttettek. Két évtizeddel ezelőtt az olyan médianevelési tevékenységek, mint a médiaszöveg tartalmának azonosítása, a média értékeinek interpretálása, az üzenetek dekódolása vagy a kommunikáció céljainak megfelelő médium kiválasztása is mind a kritikus elemzőkészség fejlesztését, illetve a médiakreativitás kialakítását tűzték ki célul.

Manapság a lényeges különbség - és valóban lényeges - abban rejlik, hogy a rendkívül széles médiapiacon a kontroll sokkal nehezebb, mint valaha volt. A technológiai környezet számottevően visszahat a társadalomra. A technológiai fejlődés összetett hatásai és a kommunikáció globalizációja új kérdéseket vet fel a médianevelés területén, a sok lehetőség mellett veszélyeket is rejt magában.

1999 januárjában az UNESCO főigazgatójának védnöksége alatt gyermekvédelmi szakemberek, internetspecialisták és szolgáltatók, médiaoktatók és producerek találkoztak Párizsban, hogy megvitassák az interneten jelentkező gyermekpornográfia és pedofília, valamint a szexuális zaklatás kérdéseit. E megbeszélés egyik következtetése éppen az volt, hogy a médianevelés során ki kell fejleszteni a szülők, a gyerekek, a tanárok, az oktatási intézmények, a szociális munkások, a médiagyártók és döntéshozók érzékenységét e kérdések iránt.(7)

2000 februárjában a Gyermekek és fiatalok az új médiavilágban című szeminárium, amelyet az Európai Unió svéd elnöksége rendezett az Európai Bizottsággal együttműködve, olyan kérdéseket vitatott meg, mint "az internetről, a számítógépes és a videojátékokból, a televízióból, valamint televíziós hirdetésekből a gyerekekre irányuló ártalmak". Az oktatási szakemberek és a szülők számára komoly figyelmeztetést jelent az erőszak és a pedofília térhódítása. A szeminárium minden műhelyének következtetése az volt, hogy a médianevelés, a hagyományosabb védelmi módszerekkel egyetemben, vízválasztóként jelenik meg ezen a területen. Csupán a technikai eszközök, az osztályozási és szűrőtechnikák, az önszabályozás, a kódrendszerek alkalmazása nem jelentenek megfelelő megoldást a védelemre. Sőt, ezek az eszközök egyre hatástalanabbnak bizonyulnak, a felnőttek pedig egyre kevésbé képesek kontrollálni a gyerekek hozzáférését az elektronikus médiumokhoz. Ugyanakkor az iskola maga nem elegendő, "a szülők, a gyermekműsorszórók és a producerek ki kell vegyék részüket a nevelési erőfeszítésekből". A szeminárium hangsúlyozta, hogy a médianevelés segítségével fel kell vértezni a közönséget, különösen a gyerekeket és a serdülőket a negatív hatások ellen.(8)

A médianevelés tehát kettős arculatú. Egyrészt a gyerekeket és a fiatalokat bátorítani kell és meg kell tanítani mind a hagyományos médiumok, mind pedig az új információs és kommunikációs technológiák minden lehetőségére, mivel ezek nélkülözhetetlenek az oktatásban, az egész életet átható tanulásban és a mindennapi életben. Másrészt ki kell építeni a védelmüket a médiumok ártalmas tartalmaival szemben. Ezt a kettősséget a médiaoktatóknak mindig szem előtt kell tartaniuk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek esetenként magasabb szintű médiakompetenciával rendelkeznek, mint tanáraik, s igen gyakran eléggé sajátos módszerekkel dekódolják a médiumok üzeneteit. Valójában furcsa paradoxonnal állunk szemben: a gyerekek és a fiatalok nagy szakértelemmel rendelkeznek a médiumok birodalmában, ugyanakkor a média tartalmával szembeni védelmükre mégis szükség van. A médianevelés szakembereinek a küldetése tehát nem is olyan egyszerű. A bécsi konferencia megállapításai szerint rendkívüli a felelősségük, minthogy a médianevelés egyben "a demokrácia építésének is eszköze", továbbá a média "kritikus szerepet kap, valamint résztvevője is az ökológiai katasztrófáknak, a természeti csapásoknak, a háborúknak, a politikai és társadalmi konfliktusoknak stb.".(9)

Az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzájutás lehetősége

Mindent el kell követni annak érdekében, nehogy bárki is kizáródjék az információs és kommunikációs lehetőségekből, s hogy ne növekedjék tovább a szakadék a szegény és a gazdag régiók között a fejlettebb országokban, valamint a fejlődő és a fejlett országok között. A kereskedelmi médiumok megjelenése, ezt követően a médiumok privatizálása és globalizálása egyetemes problémákat vet fel függetlenül attól, hogy gazdag vagy szegény országról van szó. Ezek a médiumok a fogyasztói életstílust teszik kívánatossá, követendővé. Saját érdekükben is sokkal tudatosabban kellene bánniuk ennek a ténynek a következményeivel. Ebben a kérdésben is alapvető szerepet tud vállalni a médianevelés. Ugyanakkor mindezeknek a feladatoknak az ellátásához és az új kihívásoknak való megfeleléshez a médianevelés szakembereinek kellően informáltnak és megfelelően képzettnek kell lenniük. Ezért fogadnák örömmel a pedagógusok a nemzetközileg koordinált tanárképzési programot és a médiaoktatás nemzetközi megközelítését annak ellenére, hogy az oktatás globalizálásától való félelem is jelen van. Az előregyártott tanárképzési programok exportja általában negatív következményekkel jár, s így kudarcra van ítélve, de a közös tartalom bölcs és érzékeny adaptációja, a stratégiák és a gyakorlatok megfelelő kontextusba ágyazása sikeresen legyőzheti ezt a problémát. A nemzetközi megközelítés elősegítheti a tapasztalatok cseréjét azokkal az országokkal, amelyek e területen nagyobb hagyományokkal rendelkeznek, illetve azokkal a szakemberekkel, akik már bevezettek ilyen projekteket.

Amint azt az ICEM által készített tanulmány is jelzi, "kevés olyan szakember van a médianevelés területén, akiknek módjukban állt egymás munkáit látni, tapasztalatot cserélni és szakmai kapcsolatokat építeni az országhatárokon túl. … Ma még sok médianevelési szakembernek a gyakorlatban korlátozottak a lehetőségei arra, hogy információkat cseréljen. Megkerülhetetlen már (és egyre inkább lesz is) az internet alkalmazása a már elért médianevelési tapasztalatok cseréjében, információforrásként és a kommunikációs célokra való felhasználásban. … A különböző projektek közötti kommunikáció olyan terület, amely igen hatékonyan fejlődik a ťNewsletterŤ-ek és a rendszeresen szervezett internetes események alkalmazása révén." Ezekből a tényekből is következik a médianevelés központi nemzetközi platformja létrehozásának szükségessége.(10)

Jegyzetek

(1) Julien, Claude: Quelle information pour quelle démocratie? In Frémont, Pierre et al. (coord.): L’École et les Médias - pour une éducation a la citoyenetté. CLEMI, Médiapouvoirs, 1995, 22.

(2) UNESCO Declaration on Media Education issued at UNESCO’s 1982 International Symposium on Media Education, at Grünwald, Germany.

(3) Recommendations addressed to UNESCO, adopted by the Vienna Conference Educating for the Media and the Digital Age. 18-20 April, 1999. In http://www.nordicom.gu.se/unesco.html

(4) Doc. 9026: Reply from the Committee of Ministers to the Parliamentary Assembly Recommendation 1466 (2000) on Media Education. 10 April 2001.

(5) Opinion of the CDMM on Recommendation 1466 (2000) of the Parliamentary Assembly - Appendix II. to Doc. 9026

(6) Recommendations addressed to UNESCO, adopted by the Vienna Conference Educating for the Media and the Digital Age. 18-20 April 1999. In http://www.nordicom.gu.se/unesco.html

(7) UNESCO Information Document Media Education - Renewing UNESCO’s Commitment. April 1999.

(8) Presidency Report and Conclusions from the expert meeting Children and young people in the new media landscape. Stockholm, 12-13 February 2001. In http://www.eu/2001

(9) Recommendations addressed to UNESCO, adopted by the Vienna Conference Educating for the Media and the Digital Age. 18-20 April 1999. In http://www.nordicom.gu.se/unesco.html

(10) International Council for Educational Media (ICEM), Media Education and the Digital Age. New Trends and Orientations, July 2000, 80-81.

Megjegyzés

Az Oktatási Minisztérium anyagi támogatásának köszönhetően, a HUNDIDAC Szövetség mint szervező, az Eszterházy Károly Főiskola mint rendező közreműködésével 2001. május 18-19-ig sikeresen zajlott le a Nemzetközi Taneszköz Tanács (ICEM) 16. Nemzetközi Diák Videó Versenye. 14 ország 83 produkciója között szép számú (21) magyar produkció is versengett. E rendezvényhez csatoltan szerveztük meg a médianeveléssel foglalkozó szakemberek egynapos tanácskozását május 19-én, ahol a fenti előadás elhangzott.

A versenyen a magyar produkciók sikeresen szerepeltek. A 12 év alattiak csoportját kivéve mindegyik csoportban nyert díjat magyar produkció. Ezek a következők.

Eredmények

12-16 évesek csoportja

A zsűri különdíja: "Takarítás" - Podhorszky Általános Iskola (Budapest)
A zsűri dicsérete: "A szelíd motoros" - Podhorszky Általános Iskola (Budapest)

16-19 évesek csoportja

A zsűri különdíja: "Zeng az ének" - Szent László Gimnázium (Budapest)

A tanárképzés csoportja

Aranyérem: "A három nyulak" - Eszterházy Károly Főiskola (Eger)
A zsűri különdíja: "Anzix" - Eszterházy Károly Főiskola (Eger)
A zsűri dicsérete: "Páratlan" - Eszterházy Károly Főiskola (Eger)

A díjnyertes produkciók címe és az alkotó iskola neve, városa felkerült az ICEM honlapjára, s a következő évi verseny eredményeinek kihirdetéséig ott látható is lesz. (Az ICEM honlapjának címe: www.icem-cime.com)

A nyertes produkciók alkotóközösségeinek ezúton is gratulálunk!