Mátyás téri fiúk– Ifjúságvédelmi tanácskozás 2015 késő őszén

A nemrég elhunyt Fejes Endre jól ismert novellája, a Hazudós idéződött fel bennem az alábbi beszámolót írva: az „ezerszer áldott Józsefváros” világa. Annak élményvilágát jóformán még én is ismertem: e környéken nevelkedtem én is, ide jártam iskolába az ötvenes években. Felnőtt fejjel is gyakran járok erre: a Dankó utcában működik a főiskola, ahol pedagógiai tárgyakat tanítok, közvetlenül a hajléktalan-melegedő mellett, a Józsefváros sűrűjében, ahol alig változott az élet 50-60-70-80 év óta.

Alig változott?

Egyre több tudósítás szól a leszakadásról, az etnikai szegregációról, a dologtalanná válás, az iskolából való kimaradás drámáiról, a társadalmi csoportok közti növekvő feszültségről.

    Bizonyára rálelnénk az elemi emberség nyomaira és jeleire itt is. Ám az aggodalom erősebb.

Ez magyarázza, hogy civil szervezetek tartottak szakmai találkozót november 22-én a Kesztyűgyár Közösségi Házban, melynek célja a józsefvárosi gyerekekkel és fiatalokkal foglakozó intézmények, civil szervezetek, közösségek, műhelyek együttműködési lehetőségeinek közös átgondolása volt. Az ifjúságügyi szakmai rendezvény  kezdeményezője a Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekérdekek Szakosztályának Korczak Munkabizottsága volt.^[1]

A beszélgetésre, mintegy konzíliumra az érintett szervezeteket, az intézmények képviselőit hívtuk meg, amelyen az MPT érdeklődő tagsága is részt vett. A sajátos összetételű, jellegzetes társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetű lakossági környezetben zajló ifjúsági szocializáció, az itt kialakuló pedagógiai, gyermek- és ifjúságvédelmi kezdeményezések és jó gyakorlatok megismerését hasznosnak gondoltuk mind a szakosztály, mind a helyben jelentős számban működő  önkormányzati intézmények és civil szervezetek hálózatában. Nem titkolt célunk volt az is, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az egy ügyért dolgozó helyi szakemberek és intézmények.

A többszörösen felújított Mátyás tér „körül van véve” olyan (civil, egyházi, állami stb.) szervezetekkel, melyeknek hivatása a józsefvárosi  slum ifjúsága mindennapjainak élhetővé tétele (a Kapocs Alapítvány, a Nap Klub Alapítvány, a Grund, a Megálló Csoport, a Kesztyűgyár Közösségi Ház, a Wesley János Főiskola, a Lakatos Menyhért Általános Iskola (korábban: Általános Művelődési Központ). De még a Napház^[2] is.  S ha kitágítjuk a kört, itt a közelben a Deák Diák Iskola, s itt vannak a további, az információk szerint jól működő, a nehéz feladattal birkózó iskolák, a Losonczi téri, a Vajda Péter utcai, a Német utcai iskola hasonló kihívásokkal. E példátlan ifjúságvédelmi bázisok ma hol együttműködnek, hol nem, hol találkozik a krédójuk, hol nem, hol elfogadja őket a helyi ifjúsági szubkultúra, hol nem.

A beszélgetés moderátora Horváth Judit, a Nap Klub vezetője volt, aki problémafelvetéssel, kérdésekkel indította a beszélgetést, majd Szabó Andrást, a Kapocs Alapítvány vezetőjét kérte fel gondolatébresztő bemutatkozóra, vitaindítóra. 

A szervezők mellett képviseltette magát a már említett Kesztyűgyár Közösségi Ház, több civil kezdeményezés létrehozójaként Frank Sándor (MANESZOTA = Magdolna Negyedi Szomszédségi Tanács, Társak a Teleki Térért). Itt volt az Élj Egyesület és a Négyház Egyesület vezetője, a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSzSzGyK) szakmai vezetője, a csepeli Burattino Iskola vezetője, jelen volt egyetemi oktató és hallgató (a legfiatalabb korosztály képviselőjeként Balla Lilla, a Nap Klubban négy éve dolgozó önkéntes, aki az ELTE TáTK mesterszakos hallgatója, s nemzedéke jobbik felét képviselve, elkötelezettségét és szakmai igényességét tudta megmutatni a szociális munkától a kriminológiáig), újságíró, mozgalompedagógus, kórházpedagógus, közoktatási szakértő, s egy másik kerületben dolgozó gyermekvédelmi szakember.

Beköszöntőmben – a személyes érintettség kapcsán – arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy itt, ebben a környezetben, egy gyermekérdekű, a gyermekvédelem, gyermeki jogok kérdéseivel foglakozó, a korczaki örökséget vállaló szakmai-civil szervezeti műhely szerepe nem lehet más, mint a kalácsban az élesztőé: elindítani a folyamatokat.

Bemutatkozójában Szabó András arról a 8 évről beszélt, amióta a Kapocs Alapítvány (Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat Alapítvány) korábbi helyszínéről, a Petőfi Csarnokból átkerült a nyolcadik kerületbe, a Mátyás térre. Hogyan látta az akkori utcákon, tereken zajló életet, s milyennek látja a gyerekeket-fiatalokat ma. Nyolc évvel ezelőtt a szabadság, a szabad beszélgetések, a személyesség, a gyerekekre irányuló erős családi figyelem, a sajátos roma ének- és tánckultúra utcai szabad megjelenéseit látta. Nyíltabban, gyors felejtéssel zajlottak az utcai konfliktusok. A gyerekek sokat voltak a tereken, utcákon, a nagyobb vigyázta-óvta a kisebbet, s az anyák figyelme is mindig rajtuk volt. Ma több a hallgatás, a bezárkózás, a kisebb-nagyobb családi, rokoni, szomszédsági csoportosulás a bezárt ajtók és kapuk mögött. Kevesebb a nyílt ütközés, az emberek bizalmatlanok. Ma, úgy véli, nagy átalakulások zajlanak, de ezeknek az iránya, a kimenetele nem igazán látható, hiszen erősen befolyásolják a megváltozott környezeti tényezőkön kívül a jogi-törvényi változások, a folyamatban lévő szervezeti átalakulások, a lakosság változása. Ilyen értelemben talán korai is ez a találkozás.

A Kesztyűgyár Közösségi Ház (KKH) tevékenységét, programjait Varga Zita, a Ház gyermekprogramjainak szervezője mutatta be, aki négy éve dolgozik itt. A legnépszerűbb programjaik (Yolo, Z8, Festőműhely, Nyitott Ház) kapcsán arról szólt, hogy saját világukból kiindulva tudják bevonni a gyerekeket, fiatalokat a szabadidős, tehetséggondozó és művészeti tevékenységekbe. A Mentor programban a magántanulói státuszú diákokkal zömében önkéntesek foglakoznak, és pszichológus is segíti munkájukat, melyet az önkormányzat is támogat. Programjaik a közösségépítés, a lakóhelyi identitástudat megerősítését segítik. Felnőtteknek számítógépes, álláskereső, női közösségi csoportot (Fókusz) is létrehoztak. A 0–3 éveseknek a Csengettyű zenei baba-mama foglakozást kínálják.

Frank Sándor Dankó utcai lakosként, közösségszervezőként aposztrofálta magát, aki jó néhány civil szervezet megálmodója, létrehozója, működtetője. Céljuk, hogy a Magdolna negyed-programok segítségével az itt élők felismerjék, megfogalmazzák a problémákat, s a gettósodás helyett összefogjanak egy olyan környezetért, ahol „menő” jó dolgokat tenni, élni, dolgozni. A szociális-kulturális helyzet miatt az emberek kevéssé mozgósíthatók, bár folyamatosan hoznak létre a felismert igényekre épülő, a szükségletekre válaszoló újabb és újabb civil szerveződéseket (pl. sportudvarokat). Ebben más civil és egyházi szerveződésekkel erősítik és jól kiegészítik egymást a Magdolna negyed projektjeibe, pályázataiba kapcsolódva, bár a fiatalok jelenléte nem mindig problémamentes ezeken az új közösségi tereken. Tehetséggondozást is folytatnak. Fontosnak tartják a motivációs rendszer kialakítását (ami itt sokszor az alma és a zsíros kenyér a sporttevékenységek lehetősége mellett). Sok ötletük van (pl. szabadidős kondi-klub). Beszélt a Teleki Tér Egyesületük sikerei kapcsán arról, hogyan válhat egy civil szerveződés az önkormányzat komoly érdekérvényesítő partnerévé. A gondok között a minőségi szakemberek és az önkéntesek hiányát sorolta. Szóba került még a forráshiány, a pályázatok és az EU-s támogatás kérdése.

Az újonnan megnyitott sportudvarok kapcsán a lakosoknak szánt információk szűkösségét, a lakók kis családi-rokonsági köreikbe zárkózását hozta szóba. Őket szeretnék helyzetbe hozni, kimozdítani, hogy gazdaként viszonyuljanak a környezetükhöz (pl. közösségi kertek). Véleménye szerint van egy nagyobb, csendes többség, s csak egy kisebbség a deviáns.

A Nap Klub tevékenységéről Horváth Judit szólt, reflektálva ugyanakkor a már felvetett problémákra, közös gondokra, helyzetekre. A több mint két évtizedes múlttal rendelkező Nap Klub közösségi, szomszédsági tevékenysége jól ismert a helyiek körében, sőt a szakirodalomból a kerület határain túl is. (A krónikás fontosnak tartja megidézni a 2014-ben elhunyt energikus és tapasztalt alapító-vezető, Templom Józsefné /Kati/ tevékenységét, s emléke előtt fejet hajtani.)  Horváth Judit nem takargatta a nehezedő társadalmi környezet következtében súlyosbodó működtetési gondokat, ami alapján óvott a túlvállalásoktól, a hálózatépítésre és szervezetfejlesztésre terelve kollégái figyelmét. Kifejtette, hogy világos célok mentén kell működtetni a civil szervezeteket, eldöntve olyan kérdéseket, hogy érdekvédő lesz-e a szervezet vagy inkább közösségfejlesztésre vállalkozik.

A Gyermekjóléti Központ vezetője, Dr. Kurucz Tünde megjegyezte, hogy az általa képviselt költségvetési szervezet az egyetlen önkormányzati intézmény e tanácskozáson a civil szervezetek között. E különbözőség ellenére közös nevező, hogy klienseik ugyanazok. A szervezet egy részleteiben még nem ismert átalakulás előtt áll, hiszen 2016 január elsejével változik a rájuk irányadó törvény. A tervek szerint összevonják a családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatot. Várhatóan kétszintű lesz az ellátás, lesz egy külön hatósági szint, s az összevont GyJSz-CsSK. Nem küzdenek források és erőforrások hiányával, de a kerület sajátosságaiból adódóan magas esetszámokkal dolgoznak. Családgondozói létszámuk 16 fő. 

Az Élj Egyesület rövid történetét, tevékenységét Bihari Levente, az Üdvhadsereg Dobozi utcai hajléktalan férfiszállójának lelkésze vázolta debreceni megalakulásuktól, 2003-tól napjainkig, új színekkel gyarapítva az eddig hallottakat. Ők a „halat adj” tevékenységtől a „hálót adj” tevékenységek felé haladnak, mely Kárpátaljára is kiterjedt. Hangsúlyos a drogprevenció, a börtönpasztoráció, az ifjabb nemzedék, az új generáció megszólítása. Figyelnek a szervezetfejlesztésre, a hiányterületeket célozzák meg. A finanszírozás romlását 2007-től datálta. Az erőt, a lehetőségeket az összefogásban látja.

A Magdolna Negyed Program elindulása után alakult Négyház Egyesület vezetőjének, Budaházy Gusztávnak bemutatkozója elmaradt, de más nyilvános fórumokból ismert több helyi kérdésben is szókimondó, civil érdekérvényesítést kiharcolni törekvő, kemény véleménye. Több közös akciójuk volt a Magdolna Negyed Projektek kapcsán más civil szervezetekkel, köztük a Nap Klubbal is.

A bemutatkozásokat követő kötetlen beszélgetés keretében többen aggódtak a gyermekvédelmi rendszer szervezeti átalakítása miatt, hiszen szerintük a központosítás növeli a bürokráciát, s távolítja a klienseket. Gond, hogy a gyermekvédelem későn reagál a problémákra, nincs alacsony küszöbű ellátás; a szakellátásba utalás is lehet jó megoldás, de differenciáltabban kellene alkalmazni. Ezt a vélekedést erősítette meg a másik kerületben dolgozó iskolavezető és gyermekvédelmi szakértő is. Többen  érzékletes példákkal ecsetelték a helyi szubkultúra és életforma sajátosságait a körzetben. Ebben a képben megjelent az értékrendek és kultúrák különbsége, a családok korábban is említett bezárkózása, bizalmatlansága, a közösségi terek használatában  sokszor megmutatkozó  gondatlanság vagy közöny.

Az együttműködésre, a rendszeres információcsere szükségességére mindenki igent mondott. Ellenérvként elhangzott, hogy a fiataloknak nincs belső biztonsága és pozitív külső mintája, mások a tájékozódási szokásaik. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a civil szervezetek feladata segíteni, hogy a „nem jó itt lakni, nem jó itt cigánynak lenni” életérzés, élethelyzet megváltozzon, és a hálózatosodás megvalósuljon. A vita résztvevői megegyeztek, hogy a későbbiekben is megosztják tapasztalataikat. Az újságíró a megannyi, különösségében is tipikus egyedi eset leírására, összegyűjtésére, publikálására ösztönzött.

A megalapításának 125. évfordulós ünnepére készülő Magyar Pedagógiai Társaság társadalmi-szakmai elismertségét, szervező energiáit, sajtókapcsolatait, honlapját, egyéb elektronikus felületeit ajánlotta fel a nyilvánosság rendszeres tájékoztatására, az együttműködés eszméjének ébrentartására.