Author

Majd pont a te kedvedért!

A hetedikes osztályfőnök 2013. április 25-én, csütörtökön este (mikor máskor?) azt tervezte, hogy a másnapi angolórára fog készülni… Nyelvtani anyag: present perfect, magyarul: befejezett jelen idő. Akkor használjuk, ha egy múltbeli cselekvésnek a jelenben is fennálló eredménye van. – Vagy eredménytelensége – gondolta keserűen az aznapi események hatása alatt. Hetedikes tanítványainak technikaórájuk volt az ő magyarórája után, és óra közben (bocsánatos bűn) vitte be a naplót, hogy ha kollégájának szüksége lenne rá, ott legyen. Meg vitt két ellenőrzőt is, hogy az se hiányozzon.

Már a terembe lépve érezte, hogy ott egészen más, kevésbé anyagszerű dolgok hiányoztak. Azok a dolgok, amik élhetővé tennék az életet, az iskolát.

A fegyelem, a figyelem, az alkotás izgalma, a színek és formák változatossága, a különböző tapintású anyagok formálása-transzformálása egyik dimenzióból a másikba, a gondolat öröme, hogy ezt én készítem valakinek, aki majd örülni fog neki…

Félretettem az angol könyveket, és egy cetlire felírtam magamnak:

Technika óra, 2013. április 25.

Mi volt a feladat?

Milyen eszközökre, anyagokra volt szükség?

Ezek közül mi volt a sajátod? Mit kaptál mástól (tanárodtól, osztálytársadtól)?

Mi történt az órán? Végül egy mondatkezdés:

Én a tanárnő helyében…

Ezekkel készültem a másnapi hetedikes órámra… Fontosabbnak éreztem az angol nyelvtani ismereteknél, hogy a gyerekek szembesüljenek mindazzal, amit tettek. Nem először, nemcsak ezen az órán. Az vezérelt, hogy velem is megtörténhetett volna ugyanaz, ami a kollégámmal.

Akkor még nem sejtettem, hogy meg is fog. Mindjárt másnap.

Amikor pénteken beléptem a terembe, kértem őket, hogy külön padokba üljenek: – Nem dolgozat lesz, ne izguljatok, egészen mást fogok kérni tőletek – mondtam az osztálynak (illetve a tizenkét angolosnak, a többiek németórán voltak).

Z és D egymás mellett ültek, nem mozdultak.

– Z, ülj el D mellől!

Z kihívóan visszanéz, nem reagál. Közben elkezdem kiosztani az üres lapokat. Egyszer csak D felnyihog. Nem reagálok. D ebbe nem nyugszik bele:

– Tudja, mit mondott Z?

– Ha neked mondta, biztos nem nekem szól. (Ne-menj-be-le!!! – cseng a fejemben.)

 De ő nem adja fel, hangosan tolmácsolja Z szavait:

– Azt mondta, hogy „majd pont a te kedvedért fogok elülni!”

Tizenkét szempár mered rám: aggodalmasan, döbbenten, kajánul: na, erre mit lépsz?

– Z, rád várunk, ülj el onnan!

Z-nek nyolc nappal korábban fegyelmi tárgyalása volt. Szigorú tantestületi megrovás. Az osztálynaplóban ott lapul a tárgyalás másnapján, saját kezűleg írt Jóvátételi nyilatkozat fénymásolata. Ugyan mire mennék vele, ha elé tenném? Várok.

– Z, akkor most menj fel az igazgatói iroda elé, ott várj meg.

– Nem megyek sehova.

– Akkor idehívom az igazgatónőt.

Nem veszi komolyan, csak amikor beleszólok a telefonba. Akkor feláll és elviharzik. Mire az igazgatónő benyit a terembe, már hűlt helye.

– Z elment – mondom én.

– Akkor megyek utána – csukja be maga után az ajtót.

Még tart az „óra”, amikor Z visszatér. Talál egy üres padot, oda leül. A gyerekek közben megválaszolták az A/5-ös lapokra lediktált fenti kérdéseket. Részlet az egyik válaszból:

„Nem tudom mi volt a feladatom mert nem figyeltem oda és nem is érdekelt. Semmire nem volt szükségem mert nincs is felszerelésem. Ez a technika óra úgy kezdődött hogy a tanárnő elmondta a feladatot és voltak olyanok akik csinálták és voltak olyanok akik meg semmit ebbe én is benne voltam. De én mondtam a tanárnőnek hogy hagy(!) másoljak de erre nem válaszolt mert akkor már tiszta ideg volt én meg nem mondok el 1 szavat 10-szer senkinek”

Hasonló, csak kevésbé „bűnvalló” szöveget írt még öt fiú. Többen nem is értették, mi van abban, hogy ők nem szeretnék azt csinálni… (Az előző órán még többféle lehetőségből választhattak – volna, de nem tették.)

És mivel én tudom, de az olvasó nem tudhatja, hogy mi is volt a feladat, itt egy másik idézet:

„Virágot kellett készíteni anyák napjára. Krepp-papírra, ollóra, hurkapálcára, ragasztóra volt szükség. Ollóm és ragasztóm volt, a többit a tanár nénitől lehetett kérni.”

Azon a technikaórán összesen négy virág készült el. Igaz, hárman hiányoztak, és épp a jó tanuló, szorgalmas gyerekek közül, mert aznap volt a körzeti úszóverseny. Mert az úszóversenyre, a szavalóversenyre, az angolversenyre, a mindenféle versenyre mindig ugyanaz a 3-4 gyerek megy!

Z, aki kigyúrt testű, izmos és erős fiú, mindhárom úszásnemben verhette volna a mezőnyt. Idén mégsem volt hajlandó úszni, pedig tavaly két érmet is szerzett.

You may take a horse to the water, but you can’t make him drink – ha már az angoltól indultunk… Elviheted a lovat a vízhez, de nem itathatod meg, ha ő nem akarja.

Z halmozottan hátrányos helyzetű tanuló, osztályomban a tizenhatból hatan szintén. Az alsó tagozaton egyre nő az arányuk. Ők a háromhások.

Tanítóik még nem kaptak nevet. Így, névtelenül és vétlenül bűnhődnek olyan bűnökért, amelyeket nem ők követtek el, és amelyeknek ezek a gyerekek is áldozatai.