Magyarországi kezdeményezések, jó gyakorlatok az iskolai erőszak megelőzésében*

Helyzetkép a gyermek- és fiatalkori bűnözésről^[1]

Az utóbbi időben felélénkült a gyermek- és fiatalkorúak bűnözése körüli szakmai vita, amelyet felfokozott közéleti érdeklődés övezett. A vitákban a legkülönfélébb megállapítások és számadatok hangzottak el. A félreértések elkerülése és a közös elméleti alap megteremtése érdekében szükséges leszögezni, hogy az utóbbi időben változatlan a 18 évesnél fiatalabb bűnelkövető népesség aránya. Hosszú ideje a teljes 14 év alatti népesség egynegyed százaléka, míg a teljes 14–17 év közötti népesség 2,25 százaléka követ el büntetendő, illetve bűncselekményeket. A fiatalkorúak – azaz a 14 és 18 év közöttiek – bűnözési mutatója Magyarországon az elmúlt tíz évben összességében csökkenő tendenciát mutat. A 14 évnél fiatalabbakra vonatkozó adatok azonban kevéssé informatívak, hiszen a gyermekkorú^[2] elkövetőkkel kapcsolatos bűnüldözői adatrögzítés esetleges, azonban a rendelkezésekre álló információk alapján az állapítható meg, hogy a gyermekbűnözés is csökken.

Széleskörűen elterjedt az a nézet is, hogy a gyermek- és fiatalkori bűnözés egyre erőszakosabb. Ezzel szemben a kriminálstatisztikából megismerhető gyermekbűnözés struktúrája éppen hogy nem az erőszakos bűnözés javára tér el az összbűnözés szerkezetétől. A 14 évnél fiatalabb elkövetők bűnözésében a vagyon elleni bűnözés aránya évről évre 80 szá­zaléknál magasabb, a fiatalkorúaknál ez az adat 60 százalék körül mozog. A súlyos, életellenes erőszakos cselekmények ebben az elkövetői körben több év átlagában csupán egy-egy esetet jelentenek. Tehát – a közhiedelemmel ellentétben – nem általános és nem gyakrabban elő­forduló jelenség az, hogy a gyerekek egymást vagy a tanárukat bántalmazzák, fenyegetik, súlyos bűncselekményeket követnek el. A leginkább kirívó esetek minden esetben felkeltették a média érdeklődését, ezért lehetséges az, hogy a tudósítások gyakorisága alapján torzított képet kapunk a fiatalok által elkövetett büntetendő cselekmények számáról, arányairól.

A gyakorisági mutatók azonban azt is elárulják, hogy a 14 és 18 év közöttiek mintegy kétszer nagyobb arányban vesznek részt a bűnözésben, mint a 18 évesnél idősebb népesség. A fiatalkorúak bűnözése az összbűnözéshez viszonyított arányokhoz képest ténylegesen magasabb erőszakos bűnözési arányokkal jellemezhető. Körükben évtizednyi időtartam óta változatlanul mintegy kétszer magasabb a személy elleni és a közterületi erőszakos bűncselekmények aránya.

A gyermek- és fiatalkori bűnözés viszonylag magas, bár azonos szintet jelző gyakorisági mutatói is azt bizonyítják, hogy komplex, a bűnmegelőzés széles spektrumát is felvonultató eszközrendszerre van szükség ahhoz, hogy ne váljon több gyerek bűnelkövetővé.

A fiatalok nemcsak elkövetői, hanem áldozatként elszenvedői is a bűnözésnek. Gyako­ri, hogy más-más bűncselekmények elkövetői és sértetti oldalán ugyanazok a kiskorúak szerepelnek. Olykor esetleges, hogy egy gyerek elkövető lesz, vagy áldozat. Azzal együtt, hogy a fiatal- és gyermekkorúak túlnyomó többsége – mint láthattuk – vagyon elleni bűncse­lekményt követ el, a kiskorú^[3] sértetteknél az erőszakos és garázda bűncselekmények körében jelentős a kortársak általi fenyegetettség.

Az elmúlt évek viszonylagos csökkenése a gyermekkorú személyek viktimizációját a több évvel korábban tapasztalt szint kétszeresén látszik stabilizálni. Az ismertté vált gyermekkorú sértettek az utóbbi években az összes ismertté vált sértett nagyjából két és fél százalékát teszik ki, szemben a korábban megszokott 1,2 százalékkal (kivéve a 2004-ben mért torzítóan magas adatot). A 14 és 17 év közötti sértetteknek az összes sértetthez viszonyított aránya az utóbbi hat évben viszonylag stabil, 3,5-4 százalék körül alakult.

A 18 évesnél fiatalabb népesség viktimizációjára jellemző, hogy az erőszakos, vagyon elleni bűnözésen belül a rablások 25-30 százalékát, míg a kifosztások kb. 10 százalékát követik el sérelmükre. Az összes erőszakos és garázda bűncselekmény mintegy 15 százalékát 18 évesnél fiatalabb sértett sérelmére követik el. Ez a hosszabb ideje változatlan tendencia azt jelzi, hogy a gyermek- és fiatalkorú személyek a teljes hazai népesség átlagos viktimizációs trendjénél tízszer-tizenötször nagyobb eséllyel válnak súlyos, erőszakos bűncselekmény áldozatává.

A statisztikai adatok szerint a gyermek- és fiatalkori bűnö­zésre leginkább a kortársi agresszió jellemző. Ez aggasztó jelenség. Ugyanakkor kriminálstatisztikai adatokkal nem lehet alátámasztani, hogy a fiatalok egyre korábbi életkorban követnek el büntetendő cselekményeket, tehát nem látszik igazoltnak ez a gyakran hangoztatott megállapítás.

A társadalmi bűnmegelőzés szakmai tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a bűnmegelőzési beavatkozások elérik a különféle – erkölcsi, anyagi, szociális, pszichés, egészség­ügyi vagy egyéb – veszélyzónába került 18 év alattiak széles körét, de közel sem a veszély­zónába került gyerekek összességét. Éppen ezért a veszélyzónában lévő gyerekek megsegítése olyan komplex beavatkozást igényel, amely épít a társadalmi bűnmegelőzés tapasztalataira, igénybe veszi annak eszköztárát, de emellett hatékonyan hasznosítja a koherens ifjúság- és oktatáspolitika módszereit.

A gyermek- és fiatalkori bűnözés csökkentése

A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzésének legfontosabb módszere az integráció. Lénye­ges feladat a hátrányos helyzetű fiatalok támogatása, a gyerekek erkölcsi értékrendjének fejlesztése, a veszélyeztetett és veszélyeztető gyerekeknek közösen szervezett képzési és szabadidős programok. A célcsoportba nemcsak a gyerekek és a fiatalok tartoznak, hanem a velük kapcsolatban álló szakemberek és a szülők is. A feladatnak való megfelelés érdekében elengedhetetlen a jelzőrendszer fejlesztése, a szakemberek képzése és a szülők tájékoztatása. Jelentős a már bűnelkövető fiatalok reszocializációja. A gyermek- és fiatalkorúak bűnelkövetővé és áldozattá válásának megelőzésében jelentős szerepe van a családnak, a gyermek- és ifjúságvédelemnek, az oktató- és nevelőintézményeknek, a civilszervezeteknek, az egyházaknak, a helyi önkormányzatoknak és a rendőrségnek.

A hazai tapasztalatok szerint nem működik elég jól a jelzőrendszer: fejleszteni kell a gyer­mekvédelmi, a szociális, az egészségügyi, az oktatási és az igazságszolgáltatási intézmények, valamint a rendőrség közötti érdemi együttműködést. A jogszabályok előírják például a jelzőrendszer tagjainak, hogy tartsanak intézményközi esetmegbeszélést. Ez a gyakorlatban azonban gyakran csak az együttműködésre amúgy is „hajlandó” szervezetek közt valósul meg. Hatékonyan működő, kiterjedt hálózatként funkcionáló jelzőrendszer nélkül pedig nincs eredményes megelőzés.

Az iskolai agresszió

Az elmúlt hónapokban a közéleti párbeszédben nagy szerepet kaptak a kiskorúak által elkövetett agresszív cselekmények, ezek közül is kiemelten az iskolában vagy az iskola környékén történt erőszakos esetek. Ennek kapcsán egyes (szakmai) szervezetek szorgalmazták a közoktatási törvény és más jogszabályok módosítását és szigorítását. Szerintünk erre nincs szükség. Ehelyett a jogi kereteket kell tartalommal megtölteni, hiszen a felmerült esetek pedagógiai eszközökkel, módszerekkel való megoldást igényelnek. A konfliktusok résztvevőit segíteni kell, lehetőséget kell biztosítani számukra a békés megoldások megtalálására, el kell kerülni a represszív kísérletek alkalmazását.

Az iskolai biztonság megteremtése – véleményünk szerint – kiválóan felfűzhető az OBmB tevékenységének középpontjában álló két paradigmára: a megelőzésre, valamint a helyre­állító módszerek modelljére. A helyreállítás módszereit akkor kell alkalmaznunk, ha a konfliktusos helyzet már valamely konkrét cselekményben öltött testet, a prevencióra pedig akkor van szükség, ha oldani akarjuk a feszültséget, illetve szeretnénk eszközöket kapni a konfliktusfeloldáshoz.

A társadalmi bűnmegelőzés logikája, eszközrendszere jól használható az oktatási, nevelési intézményekben előforduló erőszakos vagy konfliktusos esetek megoldására.

A társadalmi bűnmegelőzés^[4]

Az OBmB feladata a társadalmi bűnmegelőzés koordinációja. A társadalmi bűnmegelőzés olyan állami szerepvállalás mellett zajló szakmai és civil mozgalom, amely a társadalom legkülönbözőbb szereplői – központi és helyi kormányzati szervek, települési önkormányzatok, civilszervezetek, egyéb nonprofit és forprofit szervezetek, gazdasági szereplők, állampolgárok és közösségeik, egyházak – között megvalósuló együttműködésre épül. Alapelve a partnerség, amely meghatározza mind a helyi, területi és központi szervezetek egymás közötti viszonyait, mind pedig a szakmaközi együttműködés szereplőinek kapcsolatát.

A közösségi bűnmegelőzés szakmai törekvései közé tartozik a társadalmi befogadás és a tolerancia erősítése, célja a társadalmi kohézió erősítése, a közösségi összefogás kialakítása, a társadalmi fejlődés útján való bűnmegelőzés. Az OBmB ezért támogatja a társadalom hagyományos közösségeiben meglévő szolidaritást, és felkarolja az alulról induló, összefo­­gáson alapuló kezdeményezéseket. Működését emberi jogi elkötelezettség jellemzi. A bűnmegelőzési beavatkozások tiszteletben tartják az emberi jogokat, és elkerülik az egyes társadalmi csoportok kirekesztését, szegregálását, a velük szemben esetlegesen meglévő előítéletesség erősítését. A bűnmegelőzési beavatkozások soha nem tartalmazhatnak kényszerítő, represszív elemeket, fenn kell tartaniuk a közösségi szolidaritást, az emberi jogi alapértékeket és a kényszerítő elemeket nem tartalmazó, mégis hatékony beavatkozások kényes egyensúlyát.

A társadalmi bűnmegelőzés alapdokumentuma a 115/2003. (X. 28.) országgyűlési határozat mellékleteként elfogadott Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája (stratégia). A stratégiában lefektetett célkitűzések végrehajtását az évenkénti cselekvési programok ha­tározzák meg. A közösségi bűnmegelőzési tevékenységről, a cselekvési programok végre­hajtásáról az OBmB éves jelentést készít.

A stratégia prioritása a gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése, csökkentése. E prioritás feladatkitűzései, vizsgálatai megjelennek a cselekvési programokban és a jelentésekben. A stratégia előírja a gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzésében a kormányzati, ágazati feladatokat (egészség-, szociál- és családpolitika, ifjúság-, sport-, kulturális, nevelés-, oktatás-, roma-, környezetpolitika), valamint meghatározza a helyi önkormányzatok, a civilszervezetek, az üzleti szféra és a média felelősségi területeit.

A stratégiában meghatározott hosszú távú célok a következők.

• Az iskola erkölcsi nevelésben betöltött szerepének, felelősségének növelésével, a gyermekvédelmi rendszer szakmai hatékonyságának megerősítésével a fiatal generáció tanulja meg a társadalmi konfliktuskezelés erőszakmentes technikáit. A büntetendő, ezen belül különösen az erőszakos viselkedést tanúsító fiatalok szembesüljenek tettük következményeivel, a mediációs programok alkalmazásával fejlődjön az erkölcsi felelősség.
• A helyreállító igazságszolgáltatási eszközök alkalmazásával erősödjön az erkölcsi felelősségérzet kialakulásának esélye.
• A kisközösségi – családi, iskolai – kontroll erősítésével csökkenjen a kallódó fiatalok száma.
• A marginalizáció és a kirekesztés elleni programokkal javuljon a gyerekek szocializációs esélye, erősödjön a generációk közötti szolidaritás.
• Alakuljon ki az interprofesszionális jelzőrendszer, hálózat, amely megelőzheti a fiatalok veszélyeztetetté és veszélyeztetővé válását.
• Erősödjön a társadalmi tolerancia és az esélyegyenlőség érvényesülése.

A stratégiában meghatározott célok végrehajtására elfogadott cselekvési programok (2007. és 2008. évi) a következőket írják elő.

• Kiemelt figyelmet kell fordítani az iskolai és az iskola környéki erőszak megelőzésére. Ennek érdekében hasznosítani kell a jó programok eredményeit.
• Támogatni kell a kortárssegítő-programokat annak érdekében, hogy a fiatalok vegyenek részt társaik integrációs gondjainak megoldásában. Különös figyelmet kell fordítani a konfliktusfeloldási, békéltetési és jóvátételi modellek alkalmazására. Széles körben terjeszteni kell a legeredményesebb gyakorlatot.
• Támogatni és fejleszteni kell az iskolaklubokat. A klubok, ifjúsági közösségek működtetésére pályázatokkal és az eredményes gyakorlatokat bemutató ajánlásokkal ösztönözni kell a diákönkormányzatokat, a gyermek- és ifjúsági önkormányzatokat, az egyéb kortárssegítő-csoportokat, a szülői közösségeket, a helyi közösségi intézményeket (könyvtárakat, közművelődési intézményeket, közösségi színtereket, színházakat).
• Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a hátrányos helyzetben lévő gyerekek és fiatalok önismereti, konfliktuskezelő tréningeken, mentálhigiénés foglalkozásokon, valamint a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeit alkalmazó eljárásokban, szabadidős programokban (élménypedagógiai foglalkozás, tábor, sportfoglalkozás) vehessenek részt.
• A veszélyeztető és a veszélyeztetett gyerekek és fiatalok számára közös szabadidő-eltöltési programokat, különösen készségfejlesztési, művelődési és sportolási lehetőségeket kell szervezni. Folytatni kell a „tárt kapus létesítmények” programot.
• El kell készíteni és széles körben terjeszteni kell a szülőknek szóló információs kiadványokat annak érdekében, hogy ismereteket szerezhessenek a gyermek és szülő közötti konfliktushelyzetek erőszakmentes feloldásáról.
• A szignalizáció hatékonyságának növelése érdekében egységes módszertani szempontokat kell kialakítani és alkalmazni a gyermekkorúak által elkövetett cselekmények tisztázására. Az egységes kriminalisztikai szempontok alkalmazásával biztosítani kell, hogy minél teljesebb legyen a gyermekkorúak által elkövetett, ismertté vált büntetendő cselekmények felderítése. A megyei rendőr-főkapitányságokon a gyermek-, és fiatalkori bűnözés megelőzésével foglalkozó szakmai hálózatot kell kialakítani.
• A gyerekekkel, ifjúsággal foglalkozó szakemberek között folyamatos – szükség szerint esetkezelésre is kiterjedő – együttműködést kell kialakítani, különös tekintettel a devianciák kockázati tényezőinek jelzésére, a jelzőrendszerben, a hálózatépítésben való részvételre és a korai pszichoszociális beavatkozásra. Az oktatási, nevelési intézmények esetében a gyermekvédelem szakembereivel való együttműködésnek és jelzésnek kiemelt szerepe van.
• A káros internetes tartalmakat szűrni kell, minősítési rendszert kell kialakítani.

Helyreállító módszerek

A közösségi bűnmegelőzés fontos eszközei a helyreállító módszerek. Egy konfliktus bekövetkezése esetén ezek alkalmazása látszik a leginkább adekvát megoldásnak. A helyreállítás különösen hatékony a tartós, személyes konfliktusok megoldásában.

A helyreállító igazságszolgáltatásnak sokféle értelmezése van, ezek nem korlátozódnak a büntetőjogra, a fogalom a szó szoros értelmében nem is jogi kategória. A helyreállító, jóvátételi módszerben az adott ügy valamennyi résztvevője jelen van, felelősséggel tartozik. Cél, hogy a sérelmet okozó fél és az áldozat közötti megromlott kapcsolat az érintett közösség bevonásával helyreálljon a sértett fél és a megsértett közösség kára csökkenjen. A helyreállító eljárás az elkövető számára jó alkalmat nyújt arra, hogy a tette után rövid idő­vel szembesülhessen a cselekmény következményeivel, szembenézzen áldozatával, feldolgozza a felelősségét, és aktívan közreműködjön a jóvátételben, kezdeményezője lehessen a kárhelyreállításnak. A helyreállító igazságszolgáltatás olyan lehetőség, amely esélyt ad a sértettnek és környezetének is arra, hogy átéreztethesse, elmondhassa az őt ért sérelem hatását, beszéljen érzelmeiről, valamint részt vegyen egy elfogadható „büntetés”, jóvátétel meghatározásában.

A szembesülés, a tett megértése a megelőzést is szolgálja. A sértett és a megsértett közösség szorongása oldódik, visszanyeri biztonságérzetét. Az ügy valamennyi érintettje számíthat arra, hogy sikeres lesz a közösségbe való reintegrálódása.

A resztoratív eljárási folyamat részeként a sérelmet okozó és a sértett – és adott esetben a támogatói – egy harmadik, semleges fél segítségével, az ő közvetítésével beszélik meg, hogy mi, miért és hogyan történt, valamint közösen állapodnak meg a jóvátételben. Az iskolai környezetben természetesen nem anyagi jóvátételről van szó, hanem más jellegű kompenzációról, például arról, hogy a sérelmet okozó fél saját (esetleg az internetre vonatkozó) tudását ajánlja fel a sértett fejlesztésére, vagy közös tevékenységben állapodnak meg. (Együtt mennek kirándulni. Ezentúl az idősebb hazakíséri a kisebbet. Az ügyesebb kosárlabdázni tanítja a kevésbé jó képességűt.) A megsértett közösség – amelyet annak egy tagja (például egy iskolapolgár, a portás, az iskolapszichológus, de akár a szomszéd lakó) képvisel az eljárásban – is kiengesztelést vár. Ennek tárgya szintén megegyezéses. (A kárt okozó gyerekek feldíszítik az osztálytermet, részt vállalnak a soron következő iskolai nyílt nap megszervezésében.)

Az eljárásnak természetesen számtalan alternatívája, formája létezik (mediáció, kon­fe­ren­cia- és körmodellek), amelyek egyaránt felelősséget telepítenek az ügy valamennyi, szűkebb vagy tágabb környezetben lévő érintettjére, a megoldás kulcsát az ő kezükbe helyezik.

Jó kezdeményezések

Az OBmB 2004 óta pályáztat a társadalmi bűnmegelőzés programjának végrehajtására. Az utóbbi években lehetőség nyílt a személyi jövedelemadó második 1%-ának felajánlására, amely a pályázati programok pénzügyi forrását jelentette, tehát kiemelt felelősségünk volt a rendelkezésre álló támogatás felhasználásában. Valamennyi pályaművet nagy szakmai tapasztalattal rendelkező szakértők bíráltak el, és a megvalósult programok szakmai monitorozását is az adott terület elismert szakemberei végezték. Így tehát biztosak lehettünk abban, hogy a projektek hasznosak, előremutatóak lesznek.

Az iskolai konfliktusok megoldására adott válaszokban kiemelkedő szerepük van a helyi programoknak. Reagálnunk kell az adott településen, intézményben kialakult egyedi konfliktusra, a helyi szükségletekre. Az alábbi példák konkrét eszközként, módszerként jelenhetnek meg a jövőben a szakemberek számára, és tartalmaznak olyan elemeket, amelyeket a már kialakult konfliktusokban azonnal alkalmazni lehet, avagy alkalmasak a megelő­zésre. A projektekben széles körű szervezeti és szakmai együttműködés valósult meg. Az önkormányzatok, civilszervezetek, gyermekvédelmi, gyermekjóléti, oktatási, nevelési, közművelődési intézmények és a rendőrség konzorciumba társulva hajtották végre a programokat. Valamennyi félnek saját felelősségi területe volt. A bűnmegelőzési programok minden esetben helyi igényekre válaszoltak, növelték a kisközösség kohézióját.

Az OBmB 2006-ban pályázatot hirdetett az iskolai és iskola környéki erőszak megelőzé­sére, 2007-ben a csellengés megelőzését és a szegregált övezetekben, illetve a szakellátásban élő gyerekek, fiatalok integrációját megvalósító programokat támogatta. Több közös programelemet, jellemzőt is találunk a konfliktusfeloldást (a helyreállító igazságszolgáltatás módszereit) és a megelőzést, valamint a szociális integrációt segítő projektekben. Az alábbiakban néhány sikeres program legfontosabb jellemzőit, lényeges és érdekes momentumait emelem ki.

Konfliktuskezelés

1. Az iskolai erőszak megelőzése, konfliktusfeloldási módszerek terjesztése jó gyakorlataként értékeljük a XVIII. kerületi Csibész Gyermekjóléti Központ Ha bejön, akkor bejössz? projektjét. A program fontos eleme a „szemtől szembe” módszer elsajátítása és terjesztése. A többszereplős eljárásban a közösség nem elnéző a vétségekkel, kihágásokkal, bűncselekményekkel szemben, helyteleníti a nem megfelelő viselkedést, de támogatja és értékeli a tett elkövetőjének belső értékeit. A cél nem a bűnös felelősségre vonása, hanem olyan megoldás, kompenzáció közös kidolgozása, amelynek során az elkövető belátja tettének súlyosságát, és egyben garanciát ad a közösség számára hasonló konfliktusok jövőbeli elkerülésére. A „szemtől szembe” konferenciamódszer megismerése abban segíti a szakembereket, rajtuk keresztül a gyerekeket és a szülőket, hogy az azonnali beavatkozást igénylő helyzetekben direkt módon, hatásosan tudjanak megoldást találni.^[5]

Nemcsak néhány vállalkozó kedvű, tenni akaró tanár, hanem olyan gyerekek is facilitátorokká váltak a programban, akik korábban nem példaértékű magatartásukkal lógtak ki a többiek közül. Ezek a gyerekek figyelmet kaptak, felelősségük lett, felismerték az eljárás értékeit, jelentőségét, igazi partnerek voltak. A programot a Csibész a Zöld Kakas Szakközépiskola és a Közösségi Szolgáltatások Alapítványa szakmai támogatásával, kortárssegítőkkel valósította meg. Az akut problémák facilitálására megoldás született.

2. A Partners Hungary Alapítvány iskolai képzési projektjének az volt a célja, hogy terjedjen az alternatív konfliktuskezelés módszere, a diákok szerepkészletének része legyen a demokratikus, erőszakmentes konfliktuskezelési minta, a diáktársak és a tanárok is megfelelő szerepmodellt mutassanak be. „A programban szinte láthatatlanul, de hálózat épült a képzésre járókból. Sokszor kiderült, hogy néhány pedagógusnak már van előzetes tudása, módszertani képzettsége, de olyan bátortalanul kezdenek bele az új dolgok kipróbálásába, hogy folyamatos támogatásra, visszajelzésre van szükségük ahhoz, hogy kitartással beépítsék új eszközrendszerüket a mindennapi életükbe.”^[6]

A programban kortárs mediátorok és kiképzett tanárok is mediációs szolgáltatást kínáltak. A résztvevők nem elégedtek meg a máshol még szokatlannak tetsző iskolabíróság szerepével és funkcióival. „Az az ötlet merült fel, hogy az Iskola Bíróság (IB) alternatívájaként lehessen mediálni bizonyos ügyekben. Ezt nehezítette az IB-ben hívők és szkeptikusok táborára oszlott iskola, a megkövesedett struktúra.” A nehézségek áthidalása érdekében kitalálták, hogy „egy kinevezett tanárasszisztens konzultál az IB vezetőjével, hogy közös döntés alapján tegyenek javaslatot a későbbiekben arról, mediációra vagy IB-re terjesztik elő az adott problémás ügyet”.^[7]

Kortárssegítés

Fontos és hatékony megoldás, ha a fiatalok részt vesznek társaik integrációs gondjainak megoldásában. A kortársak véleménye meghatározó. A kortárs segítők képzéseiben „a beszélgetések nemcsak ahhoz segítik hozzá a gyerekeket, hogy megértsék és megtalálják a helyes választ, hanem ahhoz is nagy erejű mankót kapnak, hogyan lehet a számukra nehéz közösségi helyzetekben kitartani a választott helyes magatartás mellett, és azt meggyőzően képviselni és közvetíteni társaik között is”.^[8]

Az Esztergomi Szent Jakab Alapítvány – Fényközpont vezetésével megvalósított NE tEDD! programban kortárs segítőkből, speciális gyermekotthonban élőkből, szociális munkásokból, kábítószerrel való visszaélés miatt elterelést vállaló fiatalokból, tévésből, bíróból álló csapat terápiás céllal négy, bűncselekményeket feldolgozó kisfilmet^[9] készített. Ők találták ki a forgatókönyvet, ők írták a szerepeket és játszották a zenéket.

Egy évvel később, az új film forgatásán részt vett fiúról írta a projektfelelős Hentes Ildikó: „Zoli 17 éves roma fiú. Már a tavalyi programban és a filmekben is részt vett. Az idén már nemcsak 'egyszerű' szereplőként van jelen, de az alkotómunkából is kiveszi a részét. Tavaly még alig tudott megszólalni a csoportban, az idén pedig ilyeneket mondott: 'nekem az a véleményem; ahogy néztem a többieket, még az jutott eszembe' … Vagy Gergő 16 éves, jelenleg még hatodik osztályos. A programba kerülését követően hatalmas változások következtek be az életében, ezeket a gyermekvédelmisek, a pedagógusok és a szülők is jelezték. Bár nehezen tud olvasni, mégis elsőként tanulta meg tökéletesen a szövegét. Azóta is ő a leglelkesebb, minden alkalmon jelen van, még akkor is, ha nincs éppen szerepe. Már az iskolába is rendszeresen bejár…”^[10]

A filmeket azóta több szakember használja a saját csoportjában. Mi csak biztatjuk őket, hogy készítsenek színdarabot, filmet. Ezek még hatékonyabb eszközök az integrációban.

Önkéntes munka

Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk az intézményes és társadalmi környezet szereplői belső energiái felhasználásának, amely segít az önbecsülés megteremtésében, a sikerélmények meg­élésében, az össztársadalmi érdekben végzett hasznos tevékenységek elterjeszté­sében.

A Baranya Ifjúságáért Kht. 2004 óta folyamatosan a pécsi és a Baranya megyei csellen­gőket kívánja bevonni a társadalmi folyamatokba, hasznos tevékenységre ösztönzi őket, az együttműködés különböző területeit teremti meg számukra. A Csellengők^[11] programban fel­ismerték azt, hogy: „A közösségi önkéntes munka erősítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a csellengő gyerekek hasznosan tudják eltölteni a szabadidejüket. A kortárs segítők ugyanis a saját személyükben tudnak példát és mintát adni arra, hogy lehet másképp is csinálni. A kortársi minta pedig mindig sokkal erősebben hat a gyerek-, illetve tinédzserkorúakra, mintha ugyanazt felnőttek teszik.”^[12]

A Baranya Ifjúságáért Kht. a közösségi önkéntes munkát terelte szervezett keretek közé, amikor létrehozta az önkéntes hálózatot, amely állandó tevékenységekre való felhívással és egy-egy megmozdulással ösztönzi részvételre a megyei fiatalokat. „Úgy gondoljuk, ha a fiatalok maguk tesznek valamit céljaik elérése, szabadidejük hasznos eltöltése érdekében, akkor annak a tevékenységnek sokkal nagyobb értéke lesz számukra, jobban megbecsülik, mintha készen kapnánk bizonyos dolgokat, lehetőségeket.”^[13]

Összegzés

A felvázolt rövid és hosszú távú módszerek egyaránt alkalmasak lehetnek a feszültségek elsimítására, a konfliktusok feloldására. Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk az iskolai, intézményes és a társadalmi környezet szereplői belső energiái felhasználásának, kiaknázásának, az önbecsülés megteremtésének, a sikerélmény biztosításának, valamint az önkéntes, a köz érdekében végzett tevékenységek elterjesztésének.

A felvázolt kezdeményezések, programelemek példák, egyedi esetek, de átalakíthatók, adaptálhatók, személyre szabhatók. Valamennyi példában közös a szervezetek és az egyének közötti intenzív együttműködés, a nyitottság.

A jó példák kezdeményezői és partnerei között kevés, talán nem elégséges számú oktatási intézményt találunk. Ez ellen tenni kell: be kell vonni az iskolákat, a kollégiumokat, a bentlakásos intézményeket az együttműködésbe.

Fontos, hogy az iskolák nyissák ki kapuikat a szülői és civil kezdeményezések előtt, ezeket ösztönözzék és szervezzék. Ismét vegyen részt az iskola a jelzőrendszer aktív működtetésében, a hálózatfejlesztésben, vegye igénybe a gyermekvédelem rendszere által kínált lehetőségeket, támogassa a szakmaközi esetmegbeszéléseket. Támogatandó, hogy oktatási intézményekben pszichológus, szabadidő-szervező, gyermekvédelmi felelős, szociális munkás, „szociális mediátor” nyújthasson szolgáltatást. Lényeges, hogy a gyerekek és a fiatalok részt vehessenek kreatív, sport-, művészeti tevékenységben, hogy biztosítsuk számukra a hétköznapi tudások megszerzésének lehetőségét.

Érdemes megismerni a kialakult jó gyakorlatokat, amelyek célja a gyerekek sikerélményhez juttatása, a felelősségvállalás megerősítése, a belső energiák kihasználása és az önkéntesség ösztönzése.

Jó példák

Kortársmediáció, mediátor és mediátortréner képzése a diákok és a tanárok közül (Partners Hungary – Közgazdasági Politechnikum).

Konstruktív konfliktusfeloldás, „szemtől szemben” módszer (Csibész Gyermekjóléti Központ – Bókay Árpád Általános Iskola – MH Líceum Alapítvány – Zöld Kakas Líceum).

Konstruktív konfliktuskezelés és közösségfejlesztésről szóló tananyagfejlesztés (Boros Sámuel Szakközépiskola, Szakiskola, Szentes).

Jóvátételi módszer alkalmazása a konfliktusfeloldásban (Béke Gyermekotthon).

Kortárssegítő-képzés (Ercsi Eötvös József Általános Iskola, Tiszadobi Gyermekotthon).

A közösségi önkéntes munka ösztönzése (Baranya Ifjúságáért Kht.).

Diák-diák, illetve diák-tanár patrónus- vagy mentorrendszer működtetése (Ercsi Eötvös József Általános Iskola, Sásdi Faodu Egyesület).

A krízishelyzetek vizsgálata drámapedagógiai eszközökkel, tematizált színdarabok feldolgozása (Kolibri Színház, 21. Színház a Nevelésért).

Szabadidős tevékenységek biztosítása, különös tekintettel a manuális, performatív, művészeti tevékenységekre (kézműves foglalkozások, sport, kirándulás, tánc, mese) (Periféria Egyesület, Csibész Gyermekjóléti Központ), tehetségkutató verseny (Baranya Ifjúságáért Kht.).

Környezetvédelmi, közösségszépítési programok (Vajda Péter Általános Iskola, Budapest).

Kommunikációs, önismereti program az erőszakmentes konfliktusfeloldás módszereiről (Boros Sámuel Szakközépiskola, Szakiskola, Szentes; Periféria Egyesület).

„Értékbeszélgetések”, személyiségfejlesztés (Tiszadobi Gyermekotthon).

A gyerekek, a pedagógusok és a szülők rendelkezésére álló pszichológus foglalkoztatása (Ercsi Eötvös József Általános Iskola).

Szülői csoportok szervezése, „szülők akadémiája” (SZEDER Khe., Pocsaj Község Önkormányzata).

Közös szülő- és gyerekprogramok (TÉR Ifjúságsegítő Egyesület, SZETA Egri Alapítványa).

Kétpedagógusos modell alkalmazása a foglalkozásokon (Periféria Egyesület).

További információ:
http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=1313;
http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=384;
http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=214

Footnotes

1. ^ A prezentáció elérhető itt: http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/biztonsagos_iskola_2008/biztonsag...és a kormánynak A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája és cselekvési programja 2007. évi végrehajtásáról http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=1186
2. ^ 14 év alatti személy.
3. ^ 18. életévét nem betöltött személy.
4. ^ http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=446
5. ^ Részlet a projekt pályázati anyagából. http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=443
6. ^ Részlet a projekt OBmB-nek készített szakmai beszámolójából. http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=388
7. ^ Uo.
8. ^ Békés Zoltán: Szakmai monitor a dusnoki Kincskereső Műhelyben folyó munkáról a program értékelőlapjában. 
9. ^ Elérhető: http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=1218
10. ^ http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=354       
11. ^ A program 2004-ben Csellengők néven indult, 2006-ban A közösségi védelem alatt álló város, 2007-ben a Jövő generációja néven folytatódott. http://csellengok.pecs.hu/_kvv/index.html ,http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=431. http://csellengok.pecs.hu/index2.html,http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=1039
12. ^ Navratil Szonja szakmai monitorprogramról szóló értékelése. 
13. ^ A Baranya Ifjúságáért Kht. 2007. évi A jövő generációja projekt szakmai beszámolójából.http://www.bunmegelozes.hu/index.html?pid=1296&lang=hu