Magyar és szlovák történelemtanárok együttműködése

^[1]Az írás először a közös magyar–szlovák történelemtankönyv készítőinek jelenlegi helyzetét és sajátos viszonyrendszerét mutatja be. Ezután részlet következik a készülő közös történelemtankönyvből.

Trianon – részlet a tervezett közös történelemtankönyvből

Az együttműködés nehézségei

A közös magyar–szlovák történelemkönyv alapvető kiindulópontja az, hogy a két ország történelemtanárai a „saját történetükkel”, a kizárólagosságra törekvő állam/nemzetközpontú történelemszemlélettel érkeznek a tárgyalóasztalhoz. Mindez természetesen érthető és jogosult. Minden közösségnek joga és kötelessége is a saját történetét megírni és közvetíteni tagjai számára, hiszen a történelemoktatás alapvető feladata mind Magyarországon, mind Szlovákiában az, hogy megalapozza és megerősítse az adott ország polgárainak nemzeti identitását. Ebben az esetben azonban nemcsak arról van szó, hogy a történetek különbözőek, sok tekintetben eltérnek egymástól, hanem arról is, hogy kifejezetten szemben állnak egymással, sok esetben látványosan kizárják egymást. A trianoni béke például az egyik félnek nemzeti tragédia, a másik félnek a nemzetépítés fontos állomása. Ebben az esetben tehát az együttműködés nem irányulhat valamiféle „középarányos kompromisszum” keresésére: hogy „félig ünnep, félig meg tragédia”. Legalább ennyire kínos és reménytelen azon vitatkozni, hogy például Bél Mátyás/Matej Bel mennyiben tekinthető magyarnak, illetve szlováknak; hogy mit jelent Petőfi Sándor/Alexander Petrovic szlovák, illetve magyar identitása; hogy Ľudovit Stur/Stúr Lajos vagy Kossuth Lajos/Ľudovit Kosut jó magyar és rossz szlovák, illetve rossz magyar és jó szlovák volt-e; vagy például, hogy a mai Szlovákia, illetve Magyarország területén született német, magyar, szlovák, zsidó stb. származású tudósok, művészek és sportolók melyik állam dicsőségtábláját gazdagítsák; vagy hogy Pressburg/Pozsony/Bratislava mennyiben tekinthető magyar, illetve szlovák (netán német) városnak.

A közös magyar–szlovák történelemkönyv szerzői között azonban ott találjuk a két országban élő kisebbségek képviselőit is: magyarországi szlovák és szlovákiai magyar történelemtanárokat. Ők szükségképpen tudathasadásként élik át a két ország, a két nép történelemszemléletének már-már törzsi jellegű szembenállását. Az ő számukra a közös történelemtankönyv a többes identitás feszültségmentes^[2] megélésének lehetőségét kínálja. Ők tehát hangsúlyosan érdekeltek az antagonizmusok élének oldásában, a különböző értelmezések pontos megfogalmazásában és összecsiszolásában. A kisebbségek képviselői fogalmazzák meg leginkább azt a tágabb – a kelet-közép-európai régió egészére vonatkozó^[3] – történelemszemléletet, amely túlmutat a hagyományos állam/nemzetközpontú felfogáson.

A közös magyar–szlovák történelemkönyv elkészítése tehát nem a hagyományos értelemben vett kompromisszumok, közös nevezők kialakítását jelenti, sokkal inkább a kétféle (négyféle) történelemszemlélet értelmezésére és összevetésére irányul. Ebben az értelemben legfeljebb azt lehet eredményként rögzíteni a tárgyalásokon, hogy a felek egyáltalán meghallgatják a másikat, igyekeznek indulataikat és érzelmeiket tompítani, a jelenleginél nagyobb ténytiszteletet tanúsítanak, illetve megfogalmazzák határozott álláspontjaikat. Az így felfogott közös történelemkönyv újdonsága tehát legfőképpen az lehet, hogy a korábbi egy szempontú – vagy a „magyar igazságot”, vagy a „szlovák igazságot” tartalmazó – tankönyvi bemutatást a kétféle „igazság” párhuzamos ismertetése váltja fel. Valamennyien tudjuk tehát, hogy amin közösen dolgozunk, az ma még nem lehet az a – szó szoros értelmében vett – közös magyar–szlovák történelemtankönyv, amelyből egyaránt tanulhatnak a selmecbányai szlovák diákok és a debreceni magyar diákok. Úgy gondoljuk, hogy eddigi közös munkánk legfőbb eredménye az, hogy viszonylag pontosan meg tudjuk már fogalmazni, hogy miben értünk egyet, miben vitatkozunk és miben nem értünk egyet.

Jakab György

A Trianon modul elé

Köztudott, hogy Trianon problémáját a magyar és a szlovák történetírás eltérően ítéli meg nemcsak racionális, hanem emocionális síkon is. E tény időnként nagyon sajátosan – általában egy szempontból – tükröződik a történelemtankönyvekben. Eredménye pedig az, hogy a tankönyvszerzők szemlélete sokszor a bírák végső ítéletéhez hasonlítható.

Szembe kell nézni azzal, hogy amíg a magyarok számára Trianon az enyhíthetetlen fájdalom és az egykori nagy haza elvesztésének kulcsszava, addig mind a szlovák történelmi szintézisekben, mind a szlovák köztudatban 1918–1920 a haza kialakításának örömteli dátuma. Mindkét oldalon érvényes azonban, hogy sokaknak – különösen azoknak, akiknek a történelem kulturális hordozóerő – Trianon nyugtalanító jelenség.

Mindazok a módszertani eljárások, amelyek a másik fél álláspontjának tükrözésére törekednek, növelik annak valószínűségét, hogy egy tankönyvben másodlagos értelmezési síkok alakulnak ki. Erre elsősorban az analitikus-munkáltató tankönyvrészek szolgálnak, amelyek kapcsán nemcsak a munkáltatásnak tulajdonítunk nagy jelentőséget, hanem a megfogalmazott feladatok érzelmi többletének is, mint például annak, hogy miként éreztek a magyarok 1920 után, amikor kisebbséggé váltak, vagy a szlovákok, akik viszont szinte egyik napról a másikra többségi helyzetbe kerültek. E bonyolult emberi helyzeteknek a megértése eleve feltételezi ugyanannak a történetnek több szempontból való értelmezését.

A forrásokhoz csatolt adekvát analitikus kérdések és feladatok által a magyar és a szlovák tanulóknak és tanáraiknak azt a lehetőséget kínáljuk, hogy közösen tanulják, értelmezzék, összehasonlítsák, értékeljék és véleményezzék a trianoni problémakör egyes jelenségeit. E multiperspektivitás lehetővé teheti a különféle történetekkel való azonosulást vagy éppenséggel kritikus szemléletüket. A feladatsorok által sokkal valószínűbb annak megértése, hogy a történelmi eseményeknek nem létezik egyetlen értelmezésük, s hogy a történelmi igazság megközelítése a mában csupán különféle – akár ellentmondásos – szemléletek rekonstruálása által történhet.

Közös történelemkönyvünket az egyik és a másik etnocentrikus nemzeti történet kiegészítéseként fogjuk fel. További szándékunk, hogy a tanulókat rászoktassuk egyes történészi eljárások, intellektuális stratégiák alkalmazására (mint pl. elemzés, értelmezés). Véleményünk szerint a közös történelem nem jelent konszenzuális történelmet, s főleg nem elvtelen kompromisszumokat, amelyek elmaszatolják a történelmi igazságot. Azáltal, hogy reményeink szerint a magyar és a szlovák tanulók és pedagógusaik ugyanazt a szöveget kapják kezükbe anyanyelvükön, először adódik reális lehetőség, hogy a két közösség értelmes intellektuális keretek között tudjon reagálni „a másik” Trianon-történetére.

Viliam Kratochvíl –Vajda Barnabás

Trianon több szemszögből (részlet)^[4]

Bevezető

A történelmi és a Trianon utáni Magyarország nemzetiségei 1920-ban

(Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 146.)

Kérdések, feladatok

1.       A térkép alapján húzza alá az alábbi mondatokban a valóságnak megfelelő állítást:

• A térkép ábrázolja / nem ábrázolja a Magyar Királyság teljes 1920 utáni területét.
• A térkép ábrázolja / nem ábrázolja a Cseh–Szlovák Köztársaság teljes 1920 utáni területét.
• A térkép ábrázolja / nem ábrázolja a Román Királyság teljes 1920 utáni területét.
• A térkép ábrázolja / nem ábrázolja a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság teljes 1920 utáni területét.
• A fenti térkép a történelmi Magyarország etnikai viszonyait ábrázolja. Állapítsa meg a történelmi atlasz segítségével, hogy mely területek és nemzetiségek tartoztak még a létrejövő Cseh–Szlovák Köztársasághoz!
• A térkép alapján írjon minél több érvet arra, hogy miért volt a trianoni döntés a magyarok számára a nemzeti önrendelkezés wilsoni elvével ellentétes!
• Melyek azok a földrajzi-történelmi tájegységek a környező országokban, ahol a lakosság többségét a magyarok alkották? A Trianon utáni Magyarország mely területein található jelentős szlovák lakosság?
• Gyűjtsük össze, melyek voltak azok a szempontok, amelyek alapján létrejöttek a Cseh–Szlovák Köztársaság határai!
• Alakítsanak annyi csoportot az osztályból, ahány utódállam létrejött a békeszerződés következtében! Ezt követően minden csoport gyűjtse össze, melyek azok a nemzetiségek, amelyek kisebbségi helyzetbe kerültek!
• Válassza külön azokat a nemzeti kisebbségeket, amelyek korábban is kisebbségben éltek, de helyzetük valamilyen okból megváltozott!

Az országnevek problémája

I. A történelmi Magyarország és az 1918 utáni Magyarország közötti folytonosság alapvető eleme a magyar történelmi tudatnak. Ez logikus is, ha azt nézzük, hogy mindkét államalakulat szimbólumrendszere: fővárosa, himnusza, zászlója azonos, és hogy más nyelvek is csak egy fogalmat (Ungarn, Hungary stb.) használnak. A szlovák történelemtankönyvek viszont különbséget tesznek az 1918 előtti és utáni Magyarország között. Az előbbit, a történelmi Magyarországot Uhorskónak [ejtsd: uhorszkó] nevezik, és olyan többnemzetiségű államként jellemzik, amelyben 1918 előtt több nemzet alkotott és épített egy közös államot. A szlovák történelemtankönyvekben az 1918 utáni Magyarország elnevezése a Maďarsko [ejtsd: magyarszkó], azaz a magyar nemzetállam, a magyarság etnikai állama.

(Kollai István Terminológiai különbségek a szlovák és magyar történelemtankönyvekben c. írása alapján.http://www.mult-kor.hu/e-folyoirat.php?issue=30 [2008. 9. 15.])

II. A fentebb bemutatott problémakörhöz hasonló súlyúnak tekinthető, hogy a szlovák és a magyar szakterminológiában különbözőképpen nevezik a történelmi Felső-Magyarország, latinul Hungaria Superior régióját. Ezt a térséget mind a hagyományos, mind a forrásközpontú magyar történelemtankönyvek általánosan Felvidéknek nevezik. A Felvidék szlovák megfelelője a Horniaky [ejtsd: hornyiaki] vagy Horná zem. Ezt azonban a szlovák történelemírás nem használja, s nem tűnik fel a szlovák történelemkönyvekben sem. Helyette ugyanaz a Slovensko kifejezés használatos, amely az 1918 utáni Szlovákia elnevezése is egyben. Más szavakkal: a szlovák történetírás az elnevezés szintjén nem tesz különbséget a történelmi Magyarországon belül közigazgatásilag nem elkülönülő földrajzi tájegység és az 1918 után e területen létrejött állam között.

(Kollai István Közös múlt a magyar és a szlovák tankönyvekben c. írása alapján. [http://www.felvidek.ma/index2.php, 2008.10. 06.])

Kérdések, feladatok

1.       A fenti források alapján egészítsék ki a következő szöveget!

2. A szlovák (és a cseh) történeti irodalomban:

az 1918 előtti Magyarországra az .............................. nevet

az 1918 utáni Magyarországra a .............................. nevet használják.

A szlovák történeti irodalomban:

mind az 1918 előtti, mind az 1918 utáni Szlovákiára a ..............................nevet használják.

A magyar történeti irodalomban:

az 1918 előtti Szlovákiára a ............... ...............nevet használják.

3.      Források alapján pármunkában értelmezzék a Maďarsko–Uhorsko–Slovensko kifejezések különbségeit. Segítségként gondolják végig az alábbi táblázat állításait, és döntsék el, hogy milyen mértékben értenek egyet velük! Lehetséges jelmagyarázatok:

4. *** = ezt teljesen így gondoljuk;

** = ebben nem tudunk dönteni;

* = ezt mi máshogy gondoljuk.

A szlovák történészeknek azért fontos, hogy különbséget tegyenek Uhorsko és Maďarsko között, mert fontosnak érzik az Uhorsko kifejezéssel jelezni a közös államban töltött közös történelmi kort.
A szlovák történészeknek azért fontos, hogy különbséget tegyenek Uhorsko és Maďarsko között, mert így akarják jelezni, hogy az 1918 utáni Maďarsko csak a magyar nemzetiségűek Magyarországát, a nemzetiségek nélküli országot jelenti.
Az Uhorsko és Maďarsko különbséggel a szlovák történészek a magyar államhatalom végét, annak megszakadását sugallják a területükön. Vagyis azt, hogy Maďarskónak már semmi köze sincs sem a korábbi Uhorskóhoz, sem Slovenskóhoz.
A szlovák történeti irodalom azért használja mind az 1918 előtti, mind az 1918 utáni Szlovákiára a Slovensko nevet, mert magukénak érzik azt a történelmi területet, amelyen éltek.

Trianon magyar szemszögből

Részlet Apponyi Albertnek, a magyar békedelegáció vezetőjének
1920. január 16-án Párizsban elmondott beszédéből

Nem titkolhatjuk el megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad- és népességének majdnem kétharmadrészét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jó részétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől, ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Magyarországtól elszakítandó 11 000 000 léleknek 35%-a magyar, amely három és félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást vesszük is alapul.

Menjünk tovább, és tekintsünk a Magyarország romjain megnövekedett államokra. Megállapíthatjuk, hogy nemzetiségi szempontból ezek is éppen úgy, vagy talán még jobban, részekre lesznek darabolva, mint Magyarország. […] Nem látom be, hogy a nemzetiségi elv, a nemzeti egyneműség elve nyerne ezen feldarabolás által. […] Csak egyszerűen megállapítani kívánom azt a tényt, hogy a következmény a nemzeti hatalmi fölény átruházása lenne olyan nemzetiségekre, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állnak. Következtetéseim igazolására pár számadatot idézek. A magyarságnál az írni-olvasni tudók arányszáma megközelíti a 80%-ot; a magyarországi németeknél a 82%-ot; a románoknál a 33%-ot; a szerbeknél majdnem a 60%-ot. […] Ismétlem, ez a megjegyzésem nem bír senkivel szemben bántó éllel. A tény azonban tagadhatatlan. […]

Mindezekkel a teóriákkal szemben Önök felhozhatják mint döntő tényezőt a győzelmet és a győzők jogait. Elismerjük ezeket, Uraim. Elég reálisan gondolkozunk politikai kérdésekben, hogy ezzel a tényezővel kellőképpen számoljunk. Ismerjük tartozásunkat a győzelemmel szemben. Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni. De ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve? Az erőszak volna az egyedüli alapja az építésnek? Az anyagi erőszak lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, amely összeomlóban van, mielőtt az építés befejeződött volna? Európa jövője igen szomorú lesz ebben az esetben.

(A XX. század magyar beszédei. Szerk.: Vajda Barnabás. Agave Könyvek, Budapest, 2007, 87–88.)

Kérdések, feladatok

1.       Számolják, majd vitassák meg Apponyi Albert érveit a trianoni békeszerződéssel szemben! Csoportosítsa őket (pl. etnikai, gazdasági)!

2.      Melyikkel ért egyet, melyikkel nem Apponyi érvei közül?

3.      A forrásban keresse és jelölje meg azokat a szavakat, amelyekkel a szónok Magyarország állapotára utal!

4.      A forrás alapján válassza ki az alábbiak közül és jelölje aláhúzással, hogy milyen kritérium segítségével méri a szónok az egyes népek műveltségi fokát:

• a győztesek által szerzett területek nagyságával,
• az egyes népek történelmi szerencséjével,
• az írni-olvasni tudók nemzetiségen belüli arányával.

Interjú Romsics Ignác történésszel (részlet)

Nekünk, magyaroknak azt kellene tudomásul vennünk […], hogy nem vagyunk különbek a térség többi népénél. […] Vagy ha valamiben mégis különbek vagyunk, akkor ezt ne mi mondjuk ki magunkról, hanem mások rólunk. Mi tekintsük magunkat egyenrangúnak az itt élő többiekkel, szlovákokkal, románokkal, szerbekkel. […] A magyarok évszázadokon át törekedtek rá Mohács után, hogy újrateremtsék a régi országot, és amikor úgy látszott, hogy ez már majdnem sikerült, akkor 1918-ban kiderült, hogy ez délibáb volt.

(Forrás: Új Szó c. napilap, Pozsony, 2007. február 24., 13.)

Kérdések, feladatok

1.       Valaki olvassa fel hangosan az alábbi interjút, aztán oldják meg a hozzá tartozó feladatokat!

2.      A szöveg alapján értelmezze a történész utalását „Mohács”-ra! Válassza ki és jelölje (*) az alábbiak közül azt a gondolatot, amelyik értelme szerint legjobban helyettesíti a „Mohács után” szókapcsolatot!

3.      „A magyarok évszázadokon át törekedtek rá…

• II. Lajos király halála után,
• az ipari forradalom után,
• a magyar nép szörnyű megpróbáltatásai után,
• nemzeti függetlenségük elveszítése után,

… hogy újrateremtsék a régi országot.”

• Az idézett szövegrészben értelmezze a történész burkolt utalását! Válassza ki és jelölje (*) az alábbiak közül azokat a gondolatokat, amelyekre Ön szerint a történész utal:
• A történész szerint a magyarok időnként különbnek érzik magukat a környező népeknél.
• A történész szerint a környező népek különbek a magyaroknál.
• A történész szerint a magyarok magukat a környező népeknél ne tartsák különbnek.
• Vitassák meg, menyire lehet egyetérteni Romsics Ignácnak azzal a burkolt állításával, hogy 'mi magyarok időnként különbnek tartjuk magunkat a környező népeknél'! Van-e olyan korábbi történelmi ismeretük, amely ugyanezen a gondolaton, tehát a magyarok vélt 'felsőbbrendűségén' alapult?

Magyarország fájdalma

Az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamainak részesedése a Történelmi Magyarország területéből és népességéből1
	Terület (km2)	Népesség (fő)	Ebből magyar (%)2
Csehszlovákia	61 633	3 517 568	30,3
Románia	103 093	5 257 467	31,6
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság	20 551	1 509 295	30,3
Ausztria	4 020	291 618	8,9
Olaszország	21	49 806	13,0
Lengyelország	589	23 662	1,0
Összes veszteség	189 907	10 649 416
Trianoni Magyarország	92 963	7 615 117	88,3
Történeti Magyarország	282 870	18 264 533	54,4
1 Horvát-Szlavónország nélküli adatok 2 Az 1910-es népszámlálás anyanyelvi adatai alapján

Kérdések, feladatok

1.       Számolják ki a táblázat hiányzó adatát: mekkora volt a veszteség a magyar ajkú lakosságot illetően! Állítsák a Magyarország területéből részesült országokat az odakerült magyar lakosság nagysága szerint csökkenő sorrendbe!

2.      Lehetett volna-e úgy meghúzni az új határokat, hogy a szomszédos országokba jóval kevesebb magyar kerüljön?

Padányi Viktor visszaemlékezése

Tíz órakor növénytanóra kezdődött, és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig… és akkor megkondultak a harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában még ez a név állt: „A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe”, és felakasztotta a térképállványra. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére, és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: „Consummatum est” {Elvégeztetett}. Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt: 1920. június 4. péntek…

Karinthy Frigyes levele fiához, 1921

Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. (…) És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.

Kérdések, feladatok

1.       Foglalják össze röviden, hogyan próbálta átadni Kovách tanár úr a megrendülés érzését diákjainak! Vitassák meg, milyennek tartjuk a jelenetet! A nacionalizmus ideológiája hatotta át, túlfűtötten patetikus volt, vagy az adott helyzetben teljesen elfogadható?

2.      Képzeljék el, hogy hasonló helyzetben nekünk hogyan jelentették volna be a trianoni békeszerződés aláírását!

3.      Vajon miért választotta Karinthy azt az írói fogást, hogy egyszerre a fiának és önmagának is írja levelét? Miért hasonlítja a szerző levágott ujjakhoz Erdélyt?

4.      Mik lehettek az okai annak, hogy Karinthyn kívül nagyon sokan mások is fájdalommal gondoltak az elcsatolt területekre?

5.      Ma is hasonló mértékű fájdalmat tapasztalunk a környezetünkben?

Trianon magyar képzetei

Kérdések, feladatok

1.       Értelmezze röviden a rajzot! Próbáljuk elképzelni a szántó férfi helyzetét!

2.      Mit jelképez a kéz?

3.      Hasonlítsa össze a két alkotást abból a szempontból, hogyan próbálnak hatni az érzelmekre! Véleménye szerint melyik éri el jobban a célt?

4.      Tervezzen egyénileg vagy 4-5 fős csoport tagjaként trianoni plakátot!

5.      Hasonlítsa össze a Karinthy-idézet és a kép mondanivalóját!

Cseh-Szlovákia és Trianon

Részlet a Starý národ – mladý štát [Ősi nemzet – ifjú állam] c. könyvből

Cseh-Szlovákia megalkotói tudatosították, hogy bár a Szlovákia és Magyarország közti végleges határt az összeülő békekonferenciának kell meghatároznia, a háború utáni zilált állapotok megkövetelték, hogy Szlovákia minél előbb katonai megszállás alá kerüljön, hogy megerősödjön az új állam hatalma, és meg lehessen akadályozni a Szlovákiára vonatkozó magyar politikai akciókat. A magyar nemesség, a magyar hivatalok és a magyarónok [magyarbarát szlovákok] tartották a kezükben a hatalmat az országban, és széles körű felforgató tevékenységet folytattak az új állam ellen. […]

Amikor az antantkatonaság vezetője meghatározta a demarkációs vonalat* Szlovákia és Magyarország között, akkor a cseh-szlovák katonaság 1918 végén – 1919 elején elfoglalta Szlovákia területét. 1919 tavaszán Szlovákiát megtámadták a magyar bolsevikok, Kun Béla magyar kommunista vezető katonasága. Az ő segítségükkel keletkezett Eperjesen egy rövid időre az ún. Szlovák Tanácsköztársaság, a cseh Antonín Janoušek vezetésével. A magyarok csak a békekonferencia felhívására és a cseh-szlovák hadsereg nyomására távoztak el. Az állandó és nemzetközileg érvényes határt 1920. június 4-én a trianoni békeszerződés határozta meg.

* Demarkációs vonal = vitás területeket elválasztó vonal, amelyet egyik hadviselő fél sem léphet át.

(Forrás: Ferko, M. – Marsina, R. – Deák, L. – Kružliak, I.: Starý národ – mladý štát. Národná Banka Slovenska – Litera, 1994, 92–93. Vajda B. fordítása.)

Kérdések, feladatok

1.       A szöveg alapján válassza ki az alábbiak közül és jelölje (*), hogy kiknek volt befolyásuk a szlovák–magyar határ, illetve demarkációs vonal kialakítására:

2.       

A már megkezdődött békekonferenciának
A központi hatalmak katonai vezetőinek
A versailles-i békeszerződésnek
A cseh-szlovák katonaságnak
Az antantkatonaság vezetőjének
A trianoni békeszerződésnek

3.      A szövegszemelvény és az előző feladat alapján páros munkában értelmezzék Cseh-Szlovákia határainak kialakulását! Segítségként gondolják végig az alábbi táblázat állításait, és döntsék el, milyen mértékben értenek egyet velük!

4. Lehetséges jelmagyarázat:

*** = ezt teljesen így gondoljuk;

** = ebben nem tudunk dönteni;

* = ezt mi máshogy gondoljuk.

A fenti szemelvényben a szerzők azt állítják, hogy Cseh-Szlovákia határait egyedül a cseh és a szlovák katonaság vívta ki.
A fenti szemelvény szerint Cseh-Szlovákia határait főleg külpolitikai tényezők határozták meg.
A fenti szemelvényben a szerzők azt állítják, hogy Cseh-Szlovákia határait a magyar és a cseh kommunisták határozták meg.
A fenti szemelvényben a szerzők azt állítják, hogy Cseh-Szlovákia határai a győztes katonai vezetők, a cseh és a szlovák katonaság, valamint a trianoni békeszerződés hatására alakultak ki.

5.      A szövegszemelvény első bekezdése alapján páros munkában értelmezzék, hogy miért kellett Szlovákiának „katonai megszállás alá kerülnie”! Segítségként írják be az érvek tömör formáját az alábbi táblázatba, egyúttal döntsék el, hogy az egyes érvek minek tekinthetők: oknak-e vagy célnak.

6.       

Az első bekezdésben szereplő érvek arra vonatkozóan, hogy miért kellett Szlovákiának katonai megszállás alá kerülnie:	Ok? Cél?

7.      A szövegben keressék és jelöljék meg, hogy a „magyar” fogalom körében kiket tekint a szöveg a keletkező Cseh-Szlovákia legfőbb ellenfeleinek!

8.     Két szerepre osztva olvassák fel az alábbi szöveget, aztán oldják meg a hozzá tartozó feladatokat!

Részlet Karol Kálal és Štefan Krčméry [styefan krcsméri] (eredetileg szlovák nyelvű) sajtóvitájából 1920 végén

Részletek Karol Kálal szlovák publicista írásából, amely a Slovenský denník [Szlovák napilap] c. újságban jelent meg 1920. szeptember 26–28-án	Részletek Štefan Krčméry (1892–1955) Kálalnak írott válaszából
Kálal 1:„A szlovák értelmiség magyar műveltségű, teljes egészében, kivétel nélkül. […] Van, aki csak hagyományaiban szlovák, szívében azonban olyan magyar, amilyet egész Pesten nem találni.”	Krčméry 1:„Megérti, ugye, drága bátyám, hogy az ilyen szavaknak minden szlovákot, ha csak egy kis büszkeség van is benne, vérig kell sértenie? […] A nemzethű szlovák értelmiség az én ügyem is.”
Kálal 2:„Egy magasabb beosztású megyei hivatalnok így vallott fiatal cseh kollégájának: Tudom, hogy szlovák származású vagyok, parasztszülőktől. Amikor a vezetéknevemet magyarosítottam, az apám sírt. Együtt szenvedtem vele. Tudom, hogy szlovák vagyok, de a műveltségem magyar, amiért hálás vagyok a magyaroknak. Így hát magyar vagyok, nem tehetek róla.”	Krčméry 2:„Drága bátyám, miért nem felelt meg annak a magasabb beosztású hivatalnoknak ilyenformán: Kedves uram, amikor ön magyar műveltséget szerzett, önre magyart erőltettek, érdeklődnie kellett volna a szlovák és a szláv műveltség iránt, ahogyan azt a többi, nemzetéhez hű szlovák értelmiségi tette. Ha önnek ez nem volt módjában […], miért nem érdeklődik iránta legalább ma? Ön azonban hálás a magyaroknak, hogy elnemzetietlenítették. Nehéz ezt megértenünk, és ezért megbocsátanunk is nehéz.”

(Forrás: Comprende c' est pardonner. In A szlovákkérdés a XX. században. Kalligram Kiadó, Pozsony, 1996, 58–60.)

1.       Páros munkában válasszák ki és jelöljék (*) Kálalnak azt az állítását, amelyik „vérig sérti” Krčméryt!

• „Magyar vagyok, nem tehetek róla.”
• „A szlovák értelmiség magyar műveltségű, teljes egészében.”
• „Egy magasabb beosztású megyei hivatalnok így vallott fiatal cseh kollégájának…”
• Kálal második megszólalásában elmond egy esetet „egy magasabb beosztású megyei hivatalnokról”. Beszéljék meg, miért sírt a hivatalnok apja, illetve ő maga miért „szenvedett vele együtt”!
• Páros munkában válasszák ki (*) az alábbiak közül, hogy miként vélekedik Krčméry a történetbeli „magasabb beosztású megyei hivatalnok” sorsáról! Válaszukat indokolják a szövegből származó részlettel!
• Krčméry követendő példának tartja a hivatalnok sorsát,
• Krčméry átérzi a hivatalnok sorsát és érzelmeinek kettősségét,
• Krčméry szégyenletesnek és megbocsáthatatlannak tartja a hivatalnok történetét.
• Krčméry második megszólalása alapján pármunkában értelmezzék a szlovákok által szerzett „magyar műveltséget”! Segítségként gondolják végig az alábbi táblázat állításait, és döntsék el, hogy milyen mértékben értenek egyet velük! Lehetséges jelmagyarázat:

*** = ezt teljesen így gondoljuk; ** = ebben nem tudunk dönteni; * = ezt mi máshogy gondoljuk.

Krčméry szerint a „magasabb beosztású megyei hivatalnok”…

… Kálal magyar műveltsége alacsonyabb rangú, mint a szlovák műveltség.
… Kálalra a magyar műveltséget ráerőltették.
… Kálalt a magyar műveltség nemzetelhagyóvá, renegáttá tette.
… Kálalt a magyar műveltség elnemzetietlenítette.

Magyarpártiak – nemzethű szlovákok

Vavro Šrobár miniszter a következőket írta az amerikai szlovákoknak a béketárgyalások időszakában, azt magyarázva, hogy miért ne kapjon a szlovákság autonómiát és önálló nemzetgyűlést: „Ne felejtsük el, hogy Szlovákia tele volt magyarokkal és magyarónokkal [magyarbarát szlovákokkal]. Fölébredt-e a tót nép ez alatt a nyolc hónap alatt, s csak a szlovákokra fog szavazni? Ismeri-e a mi népünk, hogy kik a szlovákok és kik tagadták meg ügyünket? Ellenkezőleg, vannak vármegyéink, ahol nem tudunk találni egy hű szlovákot, aki alkalmas volna a nép vezetésére!”

A nemzettudat gyengeségétől való szlovák félelem később is megmaradt, főként a „magyarpártinak” nevezett városok kapcsán. Eperjesen [Prešovban] 1929-ben például a lakosság 32 százaléka szavazott a magyar pártokra.

(Forrás: Kollai, István [ed.]: Rozštiepená minulosť. Kapitoly z histórie Slovákov a Maďarov. Nadácia Terra Recognita, Budapest, 2008, 145. Šrobárt a szerző Bodonyi Ilona Idők szorításában c. munkája alapján idézi.)

Kérdések, feladatok

1.       Az előző forrás alapján páros munkában állapítsák meg, hogy Kálallal vagy Krčméryvel ért-e egyet Vavro Šrobár! Választásukat szövegbeli idézettel támasszák alá!

2.      A források alapján páros munkában értelmezzék, hogy milyen különbséget láttak a korabeli szlovákok a magyarok és a magyarónok között! Segítségként gondolják végig az alábbi táblázat állításait, és döntsék el, milyen mértékben értenek egyet velük! Lehetséges jelmagyarázat:

3. *** = ezt teljesen így gondoljuk; ** = ebben nem tudunk dönteni; * = ezt mi máshogy gondoljuk.

A korabeli szlovákok szerint magyarón az,
	„aki csak hagyományaiban szlovák, szívében azonban olyan magyar, amilyet egész Pesten nem találni”. (KK)
	aki szlovák származása [ellenére] magyarosította a nevét. (KK)
	aki szlovákként magyar műveltséget szerzett. (KK)
	aki a nemzetéhez hű szlovák értelmiség tagja volt. (ŠK)
	akire szlovákként „magyar műveltséget erőltettek”. (ŠK)
	aki szlovákként nem érdeklődött a szlovák műveltség iránt. (ŠK)
	aki a választásokon nem szlovákokra szavaz. (VŠ)
	aki nem tagadta meg a szlovákok ügyét. (VŠ)

4.      Mai tudásuk és érzéseik alapján pármunkában értelmezzék, hogy milyen különbséget látnak a mai magyarok a magyarok és az elszlovákosodott magyarok között! Segítségként gondolják végig az alábbi táblázat állításait, és döntsék el, milyen mértékben értenek egyet velük! Lehetséges jelmagyarázat:
*** = ezt teljesen így gondoljuk; ** = ebben nem tudunk dönteni; * = ezt mi máshogy gondoljuk.

5.       

A mai magyarok szerint elszlovákosodott magyar az,
	aki csak hagyományaiban magyar, szívében azonban olyan szlovák, amilyet egész Pozsonyban nem találni.
	aki magyar származása [ellenére] szlovákosítja a nevét.
	aki magyarként szlovák műveltséget szerezett.
	aki a nemzetéhez hű magyar értelmiség tagja volt.
	akire magyarként „szlovák műveltséget erőltettek.
	aki magyarként nem érdeklődik a magyar műveltség iránt.
	aki a választásokon nem magyarokra szavaz.
	aki nem tagadja meg a magyarok ügyét.

Ľubomír Lipták szlovák történész

„[Az első és a második világháborúban az egyes kormányok] tökélyre vitték annak az ősrégi módszernek az alkalmazását, hogy saját háborús cselekményeiket kizárólag védekezésnek tüntessék fel, az ellenséget viszont könyörtelen agresszornak. […] Budapest szélsőségesen oroszellenes és a Balkán bekebelezésére irányuló háborús propagandája a szlovák társadalomban nem lelhetett nagyobb visszhangra.

Sokáig ható tényező, hogy Szlovákia lakossága e háborúkban a leendő vesztesek táborába tartozott, a vereség eredménye mégis mindkét esetben a »nemzeti győzelem« volt, illetve az, hogy Szlovákia részese lett ennek a győzelemnek. A szlovák történetírás, amely jobbára a győztes alapállásából indul ki, mind ez idáig hozzá sem mert fogni azoknak a kérdéseknek a feltárásához, amelyek az efféle történelmi tudathasadás óhatatlan velejárói.”

(Forrás: Lipták, Ľubomír: Száz évnél hosszabb évszázad. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2000, 97–98.)

Kérdések, feladatok

1.       A szöveg első bekezdésében keresse meg és írja ki azt a mondatot, amellyel a szlovák történész megmagyarázza, miért és hogyan tért el az első világháborúban a szlovák nép felfogása a magyarokétól!

2.      A szöveg alapján pármunkában értelmezzék a szlovák történész előző feladatban kiemelt mondatát! Segítségként válasszák ki az alább megadott állítások közül azokat, amelyek Önök számára elfogadhatóan megmagyarázzák a szlovák történész fenti állítását! Az állítás: Budapest oroszellenes és a Balkán bekebelezésére irányuló háborús propagandája a szlovák társadalomban nem lelhetett visszhangra,…

• mert a szlovákok sok rokon vonást éreztek más szláv népekkel.
• mert sok szlovák együttérzett az Osztrák–Magyar Monarchia fő katonai ellenfeleivel, az oroszokkal és a délszláv népekkel.
• mert a szlovákok nem voltak jó magyar hazafiak.
• mert a szlovákok jó magyar hazafiak voltak.
• Olvassák el az alábbi viccet! Találják és jelöljék meg a Lipták-szövegnek azt a mondatát, amely összefüggésbe hozható a viccel!

„1920. Két pozsonyi beszélget:
– Szomorú, hogy elvesztettük a világháborút.
– De legalább Prágát hozzánk csatolták!”

(Forrás: Kollai, István [ed.]: Rozštiepená minulosť. Kapitoly z histórie Slovákov a Maďarov. Nadácia Terra Recognita, Budapest, 2008, 168.)

• A Lipták-szöveg alapján válassza ki és jelölje (X) a vesztesek–győztesek szópár tagjai közül azt, amelyik beleillik a szlovák történész mondanivalójába:

Ľubomír Lipták azt nevezi a szlovákok történelmi tudathasadásának, hogy mind az első, mind a második világháborút a szlovákok a vesztesek/győztesek oldalán (az Osztrák–Magyar Monarchia, ill. a Szlovák Állam oldalán) kezdték, de a vesztesek/győztesek oldalán (mindkét esetben a Csehszlovák Köztársaság oldalán) fejezték be.

• A szöveg első bekezdésében keresse és jelölje meg, mit nevez a szerző „ősrégi módszernek!

Mai tudásuk és érzéseik alapján pármunkában válasszák ki és jelöljék aláhúzással a megadottak közül azokat a célokat, amelyek magyarázatot adhatnak a kormányok Ľubomír Lipták-féle szövegben leírt „ősrégi módszereire”! Vitassák meg az állításokat: érveljenek mellettük vagy ellenük!

A kormányok azért igyekeznek saját háborús cselekményeiket védekezésnek feltüntetni, illetve azért mutatják ellenfelüket könyörtelen agresszornak,

• mert ezzel indulatokat tudnak gerjeszteni ellenfelük ellen
• mert ezzel fenntartják a tömegek háborús mozgósítását
• mert ezzel képesek elterelni saját lakosságuk figyelmét a háború gyötrelmeiről

Mi az Ön véleménye?

Életrajzok

Lumnitzer Jenő vagyok. Selmecbányáról (Banska Stavnica) származom: apai ágon inkább cipszer (német) és zsidó őseim vannak, anyai ágról nagyobbrészt szlovák vér folyik az ereimben, de engem már magyarnak neveltek. Éppen végzős voltam a selmeci Erdészeti Akadémián, amikor 1916-ban behívtak katonának. A háború végén először nem tudtam, aztán már nem is akartam hazamenni, mert megismerkedtem leendő feleségemmel. Apám is azt írta, hogy inkább maradjak Magyarországon, mivel a Csehszlovák állam nem sok jót ígért a magyar értelmiségieknek. Először Budapesten, aztán Sopronban próbáltunk letelepedni, de a zsidókat korlátozó „numerus clausus” miatt nem fejezhettem be tanulmányaimat, és munkát sem nagyon kaptunk. Végül – nagyapám erdészeti kapcsolatait kihasználva – kivándoroltunk Kanadába, Vancouverbe. Itt Vancouverben jól érzem magam. Nem kell állandóan magyarázkodnom bonyolult származásom miatt. A feleségemmel többnyire magyarul beszélünk, a gyerekeimmel egyre inkább csak angolul. Furcsa módon szlovákul sem felejtettem el, mivel az egyik szomszédunk szlovák származású: gyermekkori emlékeimről vele tudok leginkább beszélgetni. Úgy tűnik azonban, mások zavarban vannak velem kapcsolatban. Van egy találmányom – egy mérőműszer –, amelyet nagyon sok helyen használnak a világon. Jókat mosolygok, amikor a leírásokban hol magyar, hol szlovák, hol zsidó, hol német származású tudósként emlegetnek, máshol meg egyszerűen csak kanadai vagyok. Én a leginkább selmecbányainak tekintem magam. Ha nem jön Trianon, bizonyára ma is ott élnék.

Nagy Lajosnak hívnak, Kassa mellett élek. 5 éve, hogy a szégyenletes trianoni béke következtében elcsatolták Magyarországtól a Felvidéket és a Csallóközt. Színtiszta magyarlakta területen élek, mégis idegen államban, ahol elvárják tőlem, hogy szlovákul tanuljak. A városban cseh katonaság van, akik minden magyarra gyanakodva néznek. Nem baj, eljön még a mi időnk újra! A barátaimmal hiszünk Nagy-Magyarország feltámadásában! Minden péntek este összejövünk egyikünk lakásán, és tervezgetjük a magyar feltámadást.

Molnár Béla vagyok, két éve – a Trianoni „béke” óta – lakom családommal együtt a Keleti pályaudvar egyik mellékvágányán veszteglő vasúti kocsiban. Kényelmetlen, télen hideg, nyáron meleg, az ennivalónk is kevés. Főleg a gyerekeket sajnálom, milyen életük lesz így! Pozsonyból – ahol tanítóskodtam – jöttünk el, amikor megtudtuk, hogy a város Csehszlovákiához kerül. Az utóbbi években a politikusok hibájából fenekestül felfordult a világ! Amíg létezett a Monarchia, a magyar politikusok jelentős része nem volt elég megértő a nemzetiségek problémái iránt, Kossuth konföderációs terveire csak legyintettek. A háború alatt passzívan tűrték, hogy a csehek, a románok és mások Nyugaton agitáljanak a Monarchia ellen. Amikor meg bekövetkezett az összeomlás, képtelenek voltak legalább csökkenteni a veszteségeket. Még a béketárgyalásokon is a változatlan határok mellett foglaltak állást. És az új államok politikusai? Ők sem bizonyultak jobbaknak. Mohók voltak, minden területet meg akartak szerezni. Nemzetállamot hirdettek, miközben több százezer fős nemzeti kisebbségek kerültek országukhoz. Itt meg sok magyar a néhány ezer Magyarországon maradt szlovákra dühös, mintha ők bármiről is tehetnének. Nem hiszem, hogy a közeli jövőben javulna a közép-európai országok közötti kapcsolat, pedig ezt a magunkfajta kisemberek – legyenek azok magyarok, szlovákok, románok vagy mások – sínylik meg.

Tóka Erzsébetnek hívnak. Az én családomat közvetlenül nem érintette Trianon. Sem a nagyszüleimnek, sem a szüleimnek nem kellett menekülniük, családom az elmúlt évszázadban Nyíregyházán élt. Mégis úgy gondolom, hogy Trianon miatt sok veszteség ért engem is. Legfőképpen azért, mert erőszakosan elszakítottak közép-európai gyökereimtől. A családi emlékezet úgy tudja, hogy őseim között voltak ruszinok, szlovákok és valószínűleg németek is. Én szeretném örömmel és büszkeséggel megélni azt, hogy ennyiféle néphez, ennyiféle kultúrához tartozom. Alapvetően persze magyarnak tartom magam, de egy kicsit ruszinnak, szlováknak meg németnek is: örülök annak is, ha nekik jól megy, ha győznek az olimpián. De ezt ma nem tudom jó érzéssel, természetesen megélni. Ha ilyeneket mondok ismerőseimnek, akkor furcsán néznek rám: ha egyszer magyar vagy, miért akarsz szlovák lenni; most akkor kinek szurkolsz egy magyar–szlovák meccsen? Nem igazán értem. Úgy tűnik, hogy Trianon miatt itt nem lehet közép-európainak lenni. Nem lehetek büszke arra, hogy Budapestet közösen építették német, magyar és szlovák őseim; hogy Pozsony és Kassa is közös örökségem, és mégis idegenként kell járnom ezekben a városokban.

Vojtech Safranek vagyok. Nekem a trianoni béke fontos esemény, de nem különleges ünnep, nem szoktunk különösebben megemlékezni róla. Fontos állomás abban a történelmi folyamatban, hogy évezredes elnyomás, hátrányos helyzet, kisebbségi lét után mi, a szlovákok államalkotó néppé váltunk. Úgy érzem, hogy a sors igazságot szolgáltatott nekünk. A szlovákokat mindig is lenézték a magyarok. Kulturálisan alacsonyabb rendű parasztnépnek tartottak bennünket, akik képtelenek az önálló államszervezésre, akiknek igazából nincs is saját történelmük. Én is most lelkes szlováknak mondom magam, pedig tudomásom szerint őseim között voltak ruszinok, morvák és németek is. Persze a csehekkel alkotott állam sem az igazi. A szlovákok még most is hátrányos helyzetben vannak. A csehek is nagyra tartják magukat, fölényeskednek velünk, de talán nem annyira, mint a magyarok. Meg ők legalább szlávok, mint mi, megértjük egymást. Az igazi persze az lenne, ha saját államunkban élhetnénk végre.

Kakukk Ernőnének hívnak, Tótkomlóson élek és magyarországi szlovák nemzetiségűnek tartom magam. Őseim több mint kétszáz éve települtek át Trencsén környékéről, a mai Szlovákia területéről Magyarországra, Békés megyébe. Trianon után nagyon furcsa helyzetbe kerültünk. Haragudtak ránk a magyar szomszédaink, akik gyűlölködve mondták, hogy „elvettétek a Felvidéket tőlünk”, s hiába mondtuk, hogy „mi nem tehetünk semmiről”, meg hogy nekünk ez itt a hazánk. Másrészt furcsa volt az is, hogy a Csehszlovákiából jövő vendégeink egy kicsit lenéztek, „lesajnáltak” minket, mondván, hogy „ti már nem vagytok igazi szlovákok”. Nem jó ez sehogyse! A gyermekeinket persze tanítgatjuk szlovákul, de szlovákságunk többnyire hagyományőrzésben merült ki. Úgy látom, hogy ha többet akarnánk ennél, a fejünkre is koppintanának a magyar hatóságok.

Kovács Emese vagyok, és a szlovákiai Somorján élek. Én szlovákiai magyarnak tekintem magam, de komoly vitáim vannak a barátaimmal arról, hogy ez mit is jelent. Anyanyelvem, kultúrám egyértelműen magyar: magyarok között, magyarként élek. Így aztán – bár elfogadom állampolgári helyzetemet –, nem vagyok igazán nyitott a szlovák kultúra iránt, a szlovák nyelvet sem beszélem valami jól. Nem szeretem, amikor Pozsonyban, bocsánat Bratislavában újabb és újabb törvényt hoznak a magyar kultúra korlátozására. Ugyanakkor rosszul esik az is, amikor a magyarországi magyarok akarják megmondani, hogy hogyan is legyek jó magyar. Azt meg külön utálom, amikor idejönnek „nagymagyarkodni” meg szidni a szlovákokat. Nekem nincs bajom senkivel, ha hagynak úgy élni, ahogy nekem jó.

Kérdések, feladatok

1.       Olvassák el, majd csoportokban beszéljék meg az életrajzokat!

2.      Csoportosítsák minél több szempontból az életrajzokat!

3.      Gyűjtsék ki azokat az életrajzelemeket, amelyek valamilyen formában hasonlóak saját családjuk történetében!

4.      Milyen formában érintette saját családjukat Trianon?

Footnotes

1. ^ A magyar és a szlovák történelemtanárok együttműködése a Magyar–Szlovák Történész Vegyesbizottság tanári tagozatának keretében, a Mi Közép-Európánk Munkacsoport (MKEM) kisebbségi és többségi helyzetben lévő tanárainak munkájára épül. Az MKEM civil kezdeményezés formájában jött létre 2000-ben, koordinációs központja az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben van. Az MKEM legfőbb célja, hogy a régió különféle országainak történelem- és társadalomismeret-tanárai közvetlenül is megismerkedjenek egymás történelemszemléletével, nemzeti identitásának sajátosságaival, illetve regionális szemléletével. Fontos cél az is, hogy a régió közös történelmi múltjának feldolgozásakor megfogalmazódjon mind a többségi, mind a kisebbségi helyzetben levő tanárok nézőpontja. A közös munka ebben az esetben nem jelenti a feltétlen egyetértésre törekvést, a mindenáron való közös nevező kialakítását: a közös pontok megtalálásán túl már az is alapvető eredmény volna, ha egymás mellett megtalálhatóak lennének az eltérő vélemények s az eltérés okait megvilágító értelmezések, elemzések. A munkacsoport tagjai nyolc ország – Ausztria, Horvátország, Szerbia, Magyarország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Ukrajna – kisebbségi és többségi helyzetű tanáraiból szerveződnek. A közösen megfogalmazott feladatok a következők:– egymás tankönyveinek megismerése és bírálata,– közös taneszközök (többnyelvű tananyagmodulok, CD-ROM) fejlesztése,– multikulturális tanárképzési programok kidolgozása és tartása,– iskolai kapcsolatok építése – tanár-, illetve diákcserékkel,– rendszeres kapcsolattartás (elektronikus levelezőlista, konferenciák)
2. ^ Egynéhány évvel ezelőtt súlyos oktatáspolitikai botrány keletkezett Magyarországon abból, hogy a magyarországi román nemzetiségű diákok számára készített történelemérettségi kérdéssorában megjelent egy kérdés, amely Trianon megítélésére vonatkozott.
3. ^ A hagyományos értelemben vett társadalomtörténetben (étkezés, öltözködés, lakókörnyezet, szokások stb.) a magyarok és a szlovákok világa közötti határok jóval képlékenyebbek, mint a politikatörténetben, illetve a történeti tudatban.
4. ^ Tér hiányában itt a kisebbségek helyzetének bemutatását csak részlegesen érintjük.