Lisszabontól Barcelonáig - változások az oktatás és képzés közösségi koordinációjában

Bevezetés

A Munkaprogram elkészítéséhez vezető folyamat tágabb célja a nemzeti oktatás- és képzéspolitikák közösségi szintű koordinációja. A dokumentum konkrét és kézzelfogható célok meghatározásával megalapozza annak a – lisszaboni csúcson (2000) született – döntésnek a végrehajtását, mely szerint az ún. nyitott koordinációs módszert az oktatás és képzés területén is alkalmazni kell. Miután az európai oktatási miniszterek idén júniusban tartott pozsonyi találkozóján a társult országok is meghívást kaptak arra, hogy a munkaprogram megvalósításának előkészítésében aktívan részt vegyenek, a 2010-ig tartó időszakra vonatkozó hazai oktatás- és képzéspolitikai elképzeléseket e dokumentum célkitűzéseinek ismeretében célszerű megfogalmazni.

Változások az oktatás és képzés szerepének megítélésében – a római szerződéstől a barcelonai csúcsig

Az Európai Közösséget létrehozó 1957-es Római Szerződés az oktatásról, illetve a képzésről nem tesz említést.

Arra, hogy az oktatás az Európai Közösség alapdokumentumában is megjelenő témává váljon 35 évet, azaz 1992-ig, a Maastrichti Szerződés megszületéséig kellett várni. Ebben is csupán az az elképzelés körvonalazódik – a 126. és 127. cikkelyben^[1] –, hogy támogatni kell az együttműködést ezen a területen is, azzal a kitétellel, hogy az oktatás és a képzés továbbra is nemzeti ügy marad. Erre a gondolatra építve születtek meg – a korábban leginkább öszszehangolatlanul futó specifikus programokból – 1995-ben az oktatás és képzés területén a mai napig is sikeresen működő közösségi programok (Socrates, Leonardo da Vinci).

Az Európai Unió által évente kiadott jelentések^[2] (General Report) rövid összefoglalói egyrészt kiemelik az év főbb történéseit, másrészt képet is adnak arról, hogy az Unió milyen kontextusba helyezi az oktatás és képzés területét. Így kirajzolódik az a közel tízéves folyamat, melynek során az oktatás és a képzés – a gazdaság radikális átalakításával együtt – az Európai Unió 2010-ig tartó átfogó stratégiai célkitűzéseinek megvalósításában kulcsterületté válik.

1995-ben – Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásának évében – az Unió éves jelentése mint a munkanélküliség elleni küzdelem és a versenyképesség növelésének alapvető eszközét határozta meg az oktatást és a képzést. Ezenkívül jelentős előrelépésként említi a Socrates és a Youth for Europe programok elfogadását és a Leonardo da Vinci program végrehajtásának megkezdését. Ugyancsak ebben az évben készül el a Fehér könyv az oktatásról és képzésről.^[3] A jelentés az oktatás és képzés témájához kapcsolódva jelzi, hogy jelentős előrelépés történt az információs társadalom területén.^[4]

1996-ban, az Élethosszig Tartó Tanulás Évében a jelentés az oktatással és képzéssel közösen említi a kutatást. Ugyancsak hivatkozik a fent említett Fehér könyv széles körű vitájára s a nemzetközi mobilitás akadályait elemző Zöld könyvre.^[5]

Az 1997-es év^[6] két vonatkozásban is jelentős a témánk szempontjából: egyrészt az Amszterdami Szerződés rögzítette, hogy a foglalkoztatáspolitika – az oktatás és képzés területének tágabb kontextusaként értelmezett^[7] – területén az Uniónak közös politikát kell kialakítania; másrészt a jelentés az élethosszig tartó tanulást a társadalmi integráció és a foglalkoztatás lényeges elemeként definiálja. Az 1997. november 12-én elfogadott Towards a Europe of Knowledge című dokumentumban az Európai Bizottság a 2000–2006 közötti időszakra meghatározta az oktatásra és képzésre vonatkozó irányelveit. Párhuzamosan az Európai Tanács elfogadta – a korábbi kísérleti projektek tapasztalataira és eredményeire építő – a felsőoktatásban alkalmazott minőségbiztosítással kapcsolatos együttműködésről szóló bizottsági előterjesztést.

A következő évben, 1998-ban kezdetét veszi az Európai Unió 2002-ig tartó 5. Kutatás-fejlesztési Keretprogramja, amelyet az éves jelentés a tudás alapú társadalom létrehozásához és működtetéséhez fontos eszközként és az európai társadalom egyéb kihívásaira adott válaszként értelmez.^[8] Az oktatást és a képzést a jelentés az innovációtámogatás, a versenyképesség, a munkaerő-piaci és a szociális integráció lényeges tényezőjeként határozza meg, megemlítve, hogy a Bizottság elfogadta a közösségi programok következő, 2000-től 2006-ig tartó szakaszára vonatkozó előterjesztéseket.

1999-ben az éves jelentés a munkahelyteremtés kulcsaként definiálja az európai gazdaság versenyképességének növelése érdekében tett lépéseket, amelyek közé sorolja többek között – a közös európai piac létrehozását segítő új stratégia, illetve a vállalkozói szellem és az innováció támogatása mellett – az új oktatási és képzési programok elfogadását is. Ebben az évben kezdetét veszi az eEurope kezdeményezés is, amely az információs társadalom munkerő-piaci potenciálját hivatott kiaknázni.

Az 1999. december 17-én elfogadott 2000/C 8/04. sz. Tanácsi Határozat konstatálja, hogy bár az oktatás és képzés területén továbbra is a Socrates és a Leonardo da Vinci programok az európai együttműködés legfontosabb eszközei, ezeken a területeken a jövőben mégis erősíteni kell a politikai együttműködést. Ez a tanácsi határozat tulajdonképpen – a Maastrichti Szerződésbe bekerült két cikkelyt értelmezve s kiegészítve – megteremti annak a feltételeit, hogy a 2000-es lisszaboni csúcs az európai oktatáspolitikák összehangolására a bonyolult európai uniós jogalkotási procedúrát kikerülő, ún. Nyitott Koordinációs Módszert határozza meg mint alkalmazandó eljárást.

A Nizzai Szerződés megszületésének évében, 2000-ben az Európa Tanács lisszaboni rendkívüli ülésén új, átfogó célkitűzést fogalmaztak meg: az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú társadalmává kell válnia, amely fenntartható gazdasági növekedésre képes a több és jobb minőségű munkahelyek teremtése, illetve a nagyobb szociális kohézió által. Júniusban az Európa Tanács elfogadja az eEurope 2002 akciótervet, decemberben pedig az Európai Bizottság által összeállított, ún. European Social Agendát, amely modernizálja és megerősíti az európai szociális modellt. Egyben a szociális és az oktatáspolitika területén is eljárási módként definiálja a foglalkoztatáspolitika terén már alkalmazott Nyitott Koordinációs Módszert. Témánk szempontjából ez azért is érdekes, mert a Nyitott Koordinációs Módszert illetően az elmúlt két évben az oktatási és képzési terület számára példaértékű folyamat zajlott le a szociális politika, szűkebben véve a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén.^[9]

A lisszaboni csúcs által meghatározott stratégia és a hozzárendelt munkamódszer (Nyitott Koordinációs Módszer) megvalósításának első mérföldköve a 2001 márciusában tartott stockholmi csúcs volt, amelyen elfogadták Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeni céljai című dokumentumot.^[10] Ugyancsak ebben az évben a Bizottság különböző kezdeményezéseket indít az élethosszig tartó tanulás és az e-learning területén.

A Nyitott Koordinációs Módszer alkalmazása az oktatás és képzés területén^[11]

Lisszabonban az Európa Tanács a következőképpen definiálta a Nyitott Koordinációs Módszert.

„A stratégiai cél megvalósítását a nyitott koordináció új módszerének alkalmazása fogja segíteni, mint olyan eszköz, amely lehetővé teszi

• a legjobb gyakorlat elterjedését, és
• az EU céljai felé nagyobb konvergenciát hoz létre.

Ez a módszer – melynek célja a tagállamok segítése saját politikájuk fokozatos fejlesztésében – a következő elemeket tartalmazza:

• irányelvek^[12] rögzítése az unió számára, amelyek a rövid, közép- és hosszú távú célok teljesítéséhez meghatározott időzítést^[13] rendelnek;
• ahol lehetséges, olyan kvantitatív és kvalitatív indikátorok meghatározása és határkövek^[14] kijelölése, amelyek a világelsők mércéjéhez és a különböző tagállamok és szektorok szükségleteihez illeszkednek, lehetővé téve a legjobb gyakorlattal való összevetést;
• az európai irányelvek olyan specifikus célokat és intézkedéseket tartalmazó nemzeti és regionális politikákra fordítása, amelyek figyelembe veszik a nemzeti és regionális eltéréseket;
• időszakos monitorozás, értékelés és társak általi vizsgálat^[15], amelyet kölcsönös tanulási folyamatként kell szervezni.”^[16]

A Nyitott Koordinációs Módszer segítségével a rendelkezésre álló korlátos erőforrásokat hatékonyan lehet felhasználni.

A barcelonai csúcson elfogadott Az európai oktatási és képzési rendszerek céljaihoz kapcsolódó részletes munkaprogrammal az Unió tulajdonképpen a fent leírt folyamat első két – s részben a negyedik – lépését teszi meg, megalapozva ezzel a Nyitott Koordinációs Módszer alkalmazását az oktatás és a képzés területén. Ahogy a Munkaprogram fogalmaz: „a Nyitott Koordinációs Módszer keretein belül az oktatási és képzési rendszerek közös és átfogó stratégiájának megvalósítására kerül sor”, a nemzeti ágazati politikák egyedi hangsúlyainak tiszteletben tartásával.

A Munkaprogram ismertetése

A Munkaprogram értelmezése, fordítása során a magyar olvasónak nehézséget jelent, hogy az angol nyelvben több, árnyalatokban eltérő jelentésű szó is használatos a 'cél' kifejezésre. Ezért az alábbiakban zárójelben jelezni fogjuk az angol kifejezéseket is.

Az Európa Tanács és a Bizottság megfogalmazta annak szükségességét, hogy az oktatás és képzés (Education and Training Area) a lisszaboni stratégia kiemelt fontosságú területei legyenek. A lisszaboni csúcson meghatározott – 2010-ig megvalósítandó – átfogó stratégiai cél^[17] (startegic target) elérése érdekében az Európai Tanács azzal a kéréssel fordult az Oktatási Miniszterek Tanácsához, hogy dolgozza ki az oktatási rendszert érintő konkrét célokat (concrete objectives), melyek – amellett, hogy a közös feladatokra/területekre koncentrálnak – tiszteletben tartják a nemzeti sokszínűséget is.

 

Nagyra törő, ám realisztikus célok

A Tanács és a Bizottság átfogó válaszul a tudás alapú társadalommal, a globalizációval és az EU-bővítéssel kapcsolatos kihívásokra, nagyra törő, ám realisztikus célokat (ambitious but realistic goals) tűzött ki, amelyeket a csatlakozásra váró országoknak is magukévá kell tenniük. Ezek alapján 2010-re az Európai Unió oktatási és képzési rendszereit az alábbiak kell hogy jellemezzék.

• Európa az oktatás és képzés területén a legjobb minőséget fogja képviselni, oktatási és képzési rendszereinek, intézményeinek minősége világszerte referenciául fog szolgálni.
• Az európai oktatási és képzési rendszerek kellően kompatibilisek lesznek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az állampolgárok számára az átjárhatóságot közöttük és a sokszínűségüket kihasználását.
• Az EU bármely tagállamában különféle végzettséget, tudást és ismeretet szerzett állampolgárok karrierjük vagy további tanulásuk során képesek lesznek ezeket elismertetni az EU egész területén.
• Az európaiak előtt, koruktól függetlenül, nyitva fog állni az élethosszig tartó tanulás lehetősége.
• Európa nyitott lesz a más régiókkal való együttműködésben a kölcsönös haszon érdekében, és Európának a legpreferáltabb célállomássá kell válnia a világ más régióiból származó diákok és kutatók számára.

 

A célkitűzések

2001 márciusában az Európa Tanács stockholmi ülésén bemutatták, majd egy évvel később a barcelonai csúcson elfogadták a jelentést, mely az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó célkitűzéseket (objectives) tárgyalta. A részletes munkaprogram a 3 stratégiai célkitűzésre és 13 kapcsolódó célkitűzésre (3 strategic objectives and 13 associated objectives) van lebontva, amelyek az oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó területek széles spektrumát tükrözik.

A Munkaprogram által megfogalmazott 3 stratégiai cél és a hozzájuk kapcsolódó 13 célkitűzés:

1. Az EU-s oktatási és képzési rendszerek minőségének és hatékonyságának javítása

1.1. A tanárok és oktatók oktatásának és képzésének fejlesztése

1.2. A tudás alapú társadalom által megkívánt ismeretek fejlesztése

1.3. Az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) való hozzáférés biztosítása mindenki számára

1.4. A tudományos és műszaki tanulmányok vonzóbbá tétele

1.5. Az erőforrások legjobb kihasználása

2. Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés megkönnyítése mindenki számára

2.1. Nyitott tanulási környezet

2.2. A tanulás vonzóbbá tétele

2.3. Az aktív állampolgárság, az egyenlő esélyek és a társadalmi kohézió támogatása

3. Az oktatási és képzési rendszerek megnyitása szélesebb közönség számára

3.1. A kapcsolódási pontok erősítése a munka és a kutatás világával, valamint a társadalommal általában

3.2. A vállalkozó szellem fejlesztése

3.3. Az idegennyelv-tanulás fejlesztése

3.4. A mobilitás erősítése

3.5. Az európai együttműködés erősítése

E stratégiai célkitűzések és kapcsolódó célkitűzések további 42 kulcsterületre (key issues) bomlanak, amelyeket a terjedelmi korlátok miatt itt nem ismertetünk részletesen.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Munkaprogram minden kapcsolódó célkitűzéshez (a) a megvalósítás kezdetét jelölő időpontot, (b) az elérésében mutatott előrelépés mérésére szolgáló indikátorokat, (c) a tapasztalok és a legjobb gyakorlat cseréjét, valamint a társak általi ellenőrzést (peer review) elősegítő témákat rendel.

 

Csatlakozó kezdeményezések

Az Európai Tanács lisszaboni ülése óta számos kezdeményezés született mind tagállami, mind uniós szinten az oktatás és képzés területén.

• A 2001 novemberében a Bizottság által az Európai Parlament és a Tanács elé tárt kommüniké, amely az élethosszig tartó tanulást az oktatás és képzés alapelvévé tette.
• Az e-learning akcióterv.
• A szakképesítések átláthatóvá tételével és a szakképzés minőségével foglalkozó két fórum létrehozása és működtetése.
• 2001-ben a Nyelvek Európai Éve, amely kiemelte a nyelvi sokszínűség fontosságát az európai oktatás és képzés területén.
• A 2001 szeptemberében a Bizottság által előterjesztett kommüniké, amely az együttműködés erősítését tárgyalta a felsőoktatás területén az Unión kívüli országokkal.
• A Fehér könyv a fiatalságról elkészítése.
• A „High Level Task Force on Skills and Mobility” című jelentés alapján elkészült akcióterv.

 

Ütemezés

A Munkatervben foglaltak végrehajtása három fázisra oszlik.

Az első fázisban – azaz 2001 második felétől kezdődően – az alábbi kapcsolódó célkitűzések megvalósítása kezdődött el.

1.2. A tudás alapú társadalom által megkívánt ismeretek fejlesztése

1.3. Az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT) való hozzáférés biztosítása mindenki számára

1.4. A tudományos és műszaki tanulmányok vonzóbbá tétele

A második fázisban – 2002-ben – további öt célkitűzéssel kapcsolatos tevékenységek kezdődnek meg.

1.1. A tanárok és oktatók oktatásának és képzésének fejlesztése.

1.5. Az erőforrások legjobb kihasználása.

2.3. Az aktív állampolgárság, az egyenlő esélyek és a társadalmi kohézió támogatása.

3.4. A mobilitás erősítése.

3.5. Az európai együttműködés erősítése.

Végül a harmadik fázisban – 2002 második felétől 2003 végéig bezárólag – kezdetüket veszik az alábbi célkitűzésekkel kapcsolatos tevékenységek.

2.1. Nyitott tanulási környezet.

2.2. A tanulás vonzóbbá tétele.

3.1. A kapcsolódási pontok erősítése a munka és a kutatás világával, valamint a társadalommal általában.

3.2. A vállalkozó szellem fejlesztése.

3.3. Az idegennyelv-tanulás fejlesztése.

2002 végére a tervek szerint elkészülnek az első fázishoz sorolt kapcsolódó célkitűzésekre vonatkozó indikátorok, és várhatóan 2003 végére lesznek eredmények a tapasztalatcserékből. A munkaprogram végrehajtása során elért fejlődést bemutató időközi jelentést a Bizottság az Európa Tanács 2004 tavaszi ülése elé terjeszti.

A Munkaprogrammal kapcsolatos teendők Magyarországon

Tekintettel arra, hogy 2002 júniusában a társult országok is meghívást kaptak a munkaprogramban leírt célok és célkitűzések megvalósításában való részvételre, gyakorlatilag a csatlakozás pontos dátumától függetlenül a hazai oktatási és képzési ágazatnak már most érdemes számolnia a magyar ágazatpolitikai elképzeléseket befolyásoló tényezőkkel. A munkaprogram céljaival és célkitűzéseivel összhangban lévő tervek az EU-val szemben jobb érdekérvényesítő képességgel ruházzák fel a magyar felet.

Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – ismertetjük a munkatervvel kapcsolatos feladatokat, az eddigi lépéseket.

 

A Munkaprogram szakmai továbbgondolásában való részvétel

Az Oktatási Minisztérium 2002 szeptemberében az Európai Bizottság felkérésére kijelölte azokat a szakértőket, akik Magyarországot a Munkaprogrammal kapcsolatos további szakmai tevékenységek meghatározására létrehozott nyolc tematikus nemzetközi munkacsoportban képviselik. Legfrissebb információink szerint a Bizottság 2003 januárjától kezdi el öszszehívni e munkacsoportokat, ami feltehetően annak a jele, hogy a fentebb ismertetett ütemezésben is változások várhatók.

Ugyanakkor ajánlatos volna mind a 13 kapcsolódó célkitűzés továbbgondolására – nem utolsósorban az érintettek minél nagyobb arányú tájékoztatása és bevonása érdekében – Magyarországon is létrehozni a különböző oktatási és képzési csoportok érdekeit képviselni tudó szakmai munkacsoportokat, amelyek álláspontját a hazánkat képviselő szakértők továbbítani tudják a nemzetközi munkacsoportokba. Ezen csoportok létrehozása és működtetése egyben a gyors reakcióidő alapjait is megadja arra az esetre, amikor a Nyitott Koordinációs Módszernek megfelelően esedékessé válik az európai irányelvek nemzeti politikára fordítása.

 

A Munkaprogram megismertetése

A Munkaprogram széles körű megismertetésében ez Európai Bizottság 2002-ben igen aktív volt, gyakorlatilag minden Socrates- és Leonardo-egyeztetőülésen tájékoztatást adott a munkaprogramról, azt a háttérdokumentumok között megküldte a különböző bizottságok, munkacsoportok tagjainak. Egyben minden olyan ország számára támogatást biztosít, amely nemzeti szinten a Munkaprogram átfogó megismertetésére és vitájára tevékenységet tervez.^[18]

Footnotes

1. ^ Az Amszterdami Szerződésben ez már a 149. és 150. cikkely.
2. ^ Az Európa szerveren csak az 1995-ös évtől kezdődően találhatók meg az éves jelentések. 1997-től pedig a jelentések teljes szövege olvasható.
3. ^ A dokumentum eredeti címe: Teaching and Learning – Towards a Learning Society, White Paper on Education and Training.
4. ^ „Major progress was also made with the information society.”
5. ^ Learning in the information society – action plan for a European education initiative.
6. ^ Érdekes információ még, hogy Magyarország, a Cseh Köztársaság és Románia ebben az évben csatlakozott a Socrates és Leonardo da Vinci programokhoz, ami – a jelentést idézve – „új lendületet adott” az oktatás és képzés közösségi programjainak.
7. ^ A jelentés Education, vocational training and youth című fejezete így fogalmaz: „...one of the key points ... is that access to education and training on a lifelong basis is essential for employment and social integration.”
8. ^ Furcsa ellentmondás ugyanakkor, hogy a Keretprogram ebben a szakaszban szinte egyáltalán nem támogatta a társadalomtudományi kutatásokat.
9. ^ Halász Gábor: Nemzetközi hatások a közoktatásban – A nemzeti oktatáspolitikák közösségi harmonizálása az Európai Unióban. In: Halász Gábor–Imre Anna–Havas Péter: Globalizáció, európai integráció és közoktatás. A tanulmányt az OKI 2002. szeptember 19-i Intézeti Szakmai Napján mutatták be.
10. ^ Eredeti címe: The Concrete Future Objectives of Education and Training Systems. (5680/01 EDUC18) 
11. ^ Lásd 9. lábjegyzet. 
12. ^ guidelines 
13. ^ timetable 
14. ^ benchmarks 
15. ^ peer review 
16. ^ A tagolás és a kiemelések nem az eredeti szöveg részei. 
17. ^ „...az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú társadalmává kell válnia.” 
18. ^ Magyarországon várhatóan 2003. február végén Budapesten kerül megrendezésre a munkaprogram szakmai megvitatását lehetővé tévő konferencia. A konferenciát az Oktatási Minisztérium megbízásából a Tempus Közalapítvány és az Országos Közoktatási Intézet közösen szervezi. Bővebb információkért érdemes időről időre ellátogatni a http://www.tpf.iif.hu honlapra.