Új Pedagógiai Szemle, 2018/9-10

A történelem és a társadalomismeret – a társadalmi megismerésre és az állampolgári nevelésre irányuló két tantárgyi terület – viszonyának közelmúltbeli történetét felfoghatjuk úgy, mint sajátos modernizációs versengést a historikus kontinentális hagyományok (történelem) és a pragmatikus angolszász pedagógiai kultúra (társadalomismeret)

Az elmúlt néhány évtizedben a tanulásról alkotott képünk sokat változott (Halász, 2009), és ennek nyomán változóban vannak a tanulási környezetekről kialakított nézeteink is. Egyre inkább elfogadott gondolattá válik, hogy nem csupán az iskolában, formális oktatásban történhet tanulás: a fejlődés lehetőségeit meg lehet látni az iskolán, illetve a

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány a tanári/pedagógiai IKT-kompetencia fejlesztésének lehetőségére és jelentőségére koncentrál a tanárképzésben, kitérve a tanárképzésben oktatók ilyen irányú eszközhasználatára, kompetenciáira, illetve attitűdjére. A témához kapcsolódó legfontosabb fogalmak tisztázása után részletesen bemutat egy empirikus kutatást, mely a tanárképzési modul oktatóinak különböző IKT-komponenseit (aktivitás, kompetencia és attitűd) méri fel a magyarországi képzőhelyeken. Az eredmények tükrében elmondható, hogy az oktatói eszközhasználat főként a tanárközpontú, prezentálást előtérbe helyező felhasználásra szorítkozik és kevéssé használja ki az online tanulási környezet nyújtotta lehetőségeket. A válaszadók kompetenciaszintje ezekhez a speciálisabb eszközökhöz kapcsolódóan nagyon alacsonynak mondható; a kompetenciaszintet meghatározó tényezők pedig legfőképpen a tanulási előélet, az IKT-aktivitás és -attitűd. A felmérés rávilágít továbbá az intézményi támogatás területén tapasztalható hiányosságokra is, ahol a technikai nehézségek mellett a módszertani képzések, valamint az oktatói igények felmérésének hiánya is megjelenik. Az eredmények reflektálása közben sor kerül néhány konkrét javaslat megfogalmazására, melyek hozzájárulhatnak a modern oktatási eszközök hangsúlyosabb megjelenéséhez a tanárképzésben.

„Maradjatok békén”
1956. november

Mindenütt nagy szeretettel fogadtak minket. Az egyetemistáknak óriási tekintélyük volt. November első napjaiban voltunk. Akkor én napokig bent laktam az egyetemen, mert még arra se volt időm, hogy hazamenjek. Emlékszem, íróasztalokon aludtunk, hoztak valami szalmazsákot vagy matracot vagy takarókat

A szövegek, melyek – a cím alatti sorszámból következtethetően – lapszámról lapszámra megjelennek majd itt, ebben a rovatban, addig, amíg… Nem tudom, meddig, nem terveztük meg, nem gondoltam, gondoltuk végig, volt már, hogy diákként efféle bevezető szöveget írván (csupa jó szándékkal, miféle más szándékai lehettek egy pedagógiai főiskolásnak a hetvenes évek közepén), a

Két jó és fontos könyvről készülök írni. Közös mindkettőben az is, hogy a jövő iskolájának vonásaira kíváncsi, a „megszerkesztett szép jövő” iránt kívánja felkelteni az olvasó, pedagógiai szakolvasó figyelmét. Közösségbe sodorja a két kötetet az a tény is, hogy olyan történelmi időben láttak napvilágot, amelyben a jövőről zajló gondolkodás – legalábbis hazánkban – az utópiák világát