Új Pedagógiai Szemle, 2018/11-12

ÖSSZEFOGLALÓ

A tanulmány célja, hogy feltárja a négydimenziós értékelés modelljének néhány gyakorlati aspektusát. Ez a megközelítés az osztálytermi tanulás és értékelés négy dimenzióját különbözteti meg: teljesítményértékelés, formatív értékelés, metakognitív értékelés, valamint értékelés a tanulásszervezés módjával. Abból a szempontból vizsgáljuk majd ezt a modellt, hogy milyen, a gyakorlat számára hasznosítható észrevételeket, megközelítéseket nyerhetünk az értékelés többdimenziós megközelítéséből. A hazai és nemzetközi források szerint a neveléstudomány fontos feladata, hogy a kutatók és a pályán lévő pedagógusok egyaránt világosabb képet tudjanak alkotni arról, mit és hogyan lenne szükséges változtatni az értékelés gyakorlatán. A négydimenziós értékelési modell dimenziói mentén ráadásul talán könnyebben feltárhatók azok a gyakorlati ismérvek is, amelyek nemcsak a pedagógusok osztálytermi gyakorlatát, hanem a kutatók osztálytermi értékelési gyakorlattal kapcsolatos vizsgálatait is pontosíthatják. Az értékelés többdimenziós megközelítésének gyakorlati aspektusai alapján talán az a lefontosabb tanulság, hogy a tanulás és értékelés fenti négy dimenziójának mindegyikében számos fejlődési út kínálkozik a pedagógusok számára.

Végzős gimnazisták által írt iskolai „karriertörténeteket” elemezve jutottam arra a következtetésre, hogy az iskolai kiégést érdemes Freudenberger ajánlása szerint folyamatként értelmezni (Freudenberger és North, 1992). A túlzott lelkesedéstől az önfeladáson keresztül a depresszióig, majd ezen is túl, a teljes kiégésig tartó folyamattal

A 7.30-as buszra felszáll egy hétéves forma kisfiú meg a nagymamája. Megállnak mellettem. Tömeg van, bár nem szorulunk egymáshoz, teljes szabadságról nem beszélhetünk. Pár pillanatnyi fészkelődés után a nagymama rákezdi:
– Dani, ne állj úgy. Fordulj meg. Ne úgy. Hallod? Ne úgy. Kapaszkodj. Ne úgy.
A

2018. április 18–20. között került sor a 27. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyre Budapesten, a Magyar Innovációs Szövetség szervezésében.  Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy olvasóinknak közelebbről is bemutatjuk a verseny győzteseit. 2018 júliusának elején levélben kerestük fel a díjazottakat:

Tóth Béla több szempontból is különleges alakja az olvasáskutatás hazai történetének. Egyrészt „elvileg” nem is nevezhetnénk e terület szakértőjének, mert bár pedagógiai végzettséget szerzett, első kutatásai, tudományos publikációi inkább a pszichológia, illetve a lélektan és a pedagógia határterületeit célozták meg. Ám az 1960-as években végzett munkássága már nem csupán az olvasás

A célorientációs elmélet alapján folyó vizsgálatok a tanulási motiváció kutatásának egyik legdinamikusabban fejlődő területét képviselik. Ennek ellenére a hazai oktatáskutatásban a célorientációs megközelítés alig érhető tetten, bár egyre több példát találunk alkalmazására. A témában való eligazodást, a pedagógusok motivációról való gondolkodását jelentősen segítheti Fejes József Balázs

2018. november 7-én, bizonyos szempontból bizarr helyszínen, az irodalom, az írott művészetek fellegvárában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban fogadták és köszöntötték tisztelői azt a két jeles szakembert – hosszú életútjuk kerek évfordulója alkalmából –, akiknek életművében éppenséggel az a lényeges elem, hogy – ha különbözőképpen is – amellett tanúskodtak, hogy a dráma, a színjáték igazi médiuma a

Csákó Mihály, vagy inkább Misi, ahogy mindenki szólította, a kelet-európai értelmiségiek jellegzetes útját járta, ahol a társadalom problémái iránti fogékonyság, az analitikus tényfeltárás igénye elegyedett a bajok orvoslásának eltökélt, de higgadt vágyával. A tudós és a mozgalmi-közéleti-politikusi szerep keveredése vidékünkön sohasem teremt szürke és egysíkú életet.
A margóra