Abstract
ÖSSZEFOGLALÓ
A „Küzdősportok, önvédelem” tantervi témakör 1995-ben került a Nemzeti alaptanterv „Testnevelés és sport” műveltségterületének tartalmai közé. A témakör az alaptanterv 1998-as bevezetése óta, immár 19 éve szerepel közoktatási-köznevelési tartalomként, mégis gyakran találkozunk olyan testnevelőkkel, akik úgy nyilatkoznak, hogy nem szívesen vagy egyáltalán nem oktatják, annak ellenére sem, hogy a választható testnevelés-érettségi során emelt szinten kötelezően, középszinten pedig választhatóan (úszás helyett) szerepel. Annak okaként, hogy miért nem oktatják az előírt tantervi anyagot a tárgyi-infrastrukturális feltételek mellett, leggyakrabban a személyi feltételek hiányát említik: nem érzik magukat eléggé felkészültnek, magabiztosnak hozzá. A tanulmány célja egy összehasonlító, követéses vizsgálat bemutatása, melyben pécsi testnevelőket kérdeztünk meg az „Önvédelem, küzdősportok” tantervi tartalom gyakorlati megvalósításáról. A háromlépcsős követéses vizsgálat hatévenként, így a 2002/2003. (n=83), a 2008/2009. (n=65) és a 2014/2015. (n=115) tanévben végzett kérdőíves vizsgálattal igyekszik bemutatni a „Küzdősportok, önvédelem” tantervi témakör oktatásának változásait Pécsett (N=263). A vizsgálatban kitértünk a végzettség megszerzésének helyére, a végzettség képzési szintjére, valamint vizsgáltuk a küzdősportok elsajátítására vonatkozó adatokat is. Látható volt, hogy a végzettségi szint (egyetem, főiskola), valamint az, hogy a tanárképzés során szerepelt-e a témakör, alapvetően meghatározó az iskolai alkalmazás szempontjából. Az iskolai gyakorlati megvalósítás tekintetében vizsgáltuk az oktatási hajlandóság, az oktatott tartalmak, a témakörre fordított óraszámok változásait is. A testnevelésórán oktatott tartalmak igazodnak a mindenkori kerettantervi ajánlásokhoz (Kerettantervek, 2000, 2008, 2012), így azok a tartalmak jellemzőek, melyeknek oktatásához nincs szükség speciális eszközre (tatami) és ismeretekre. Ilyenek a küzdőjátékok és feladatok, illetve a grundbirkózás.
