Abstract
ÖSSZEFOGLALÓ
Magyarországon sok roma kisgyerek úgy nő fel, hogy otthonában gyakori a romani nyelvű megszólalás. Ezek a gyerekek magyarul sem feltétlenül úgy beszélnek otthon, mint ahogy azt az iskolában aztán elvárják tőlük. Óvodába, később első osztályba érkezvén ezeknek a gyerekeknek a magyar sztenderdként tételezett beszédmódoknak megfelelően kell(ene) megszólalniuk. Ez nagy nehézségek elé állítja őket.
Dolgozatunk olyan projektet mutat be, amely a kritikainak nevezett szociolingvisztikai irányzat elmúlt években megfogalmazott új megállapításaira épül. Lényege, hogy a diákok otthoni megszólalási módjait – például a romani nyelven való megszólalás lehetőségét – beépíti a tanulási folyamatba, ezáltal téve motiváltabbá és sikeresebbé őket.
A projektet, amely a transzlingvális kommunikáció pedagógiája címet viseli, Tiszavasvári egy általános iskolájában valósítjuk meg. Alapjául egy etnolingvisztikai kutatás szolgál, amelyet abban a magát oláhcigányként meghatározó, magyar és romani nyelven egyaránt beszélő közösségben végzünk, ahonnan az iskola tanulói érkeznek.
