Abstract
ÖSSZEFOGLALÓ
Tanulmányunkban három és fél tanév történetével foglalkozunk a háború utáni talpra állástól az államosításig. Ebben a rövid és mozgalmas időszakban sok súlyos nehézséggel kellett ezeknek az intézményeknek megküzdeniük, nem hagyományos iskolai funkciókat (segélyezés, rehabilitáció, traumafeldolgozás segítése) ellátniuk. A háború és a zsidóüldözések veszteségei ellenére hatalmas elszántsággal igyekeztek visszatérni a rendezett iskolai élethez, majd fokozatosan alkalmazkodtak a kibontakozó új rendszerhez, ideológiához, amely azután az államosítással el is lehetetlenítette létüket. Áttekintésünket korábbi feldolgozások hiányában elsődleges forrásokra építettük: az iskolák államosítása után a Budapest Főváros Levéltárába (BFL) került ügyviteli iratokra és intézményi statisztikákra, a hitközségi tanfelügyelet levelezésére, a segélyszervezetek jelentéseire, a korabeli sajtóra, írott és szóbeli visszaemlékezésekre. Utóbbiban alapvetően Gombocz Eszter óbudai és budai zsidó iskolákról, iskolásokról végzett sokéves kutatására támaszkodtunk.[1] Sok árván maradt gyerek életében összefonódott az iskola és a családi gondoskodást pótló gyermekotthonok, napközik és az újjáalakuló zsidó cserkészcsapatok, röviden említjük is ezeket a szervezeteket, ám történetük érdemi feldolgozása még várat magára.
