Új Pedagógiai Szemle, 2014/3-4

Tisztelettel köszöntöm azoknak az iskoláknak képviselőit, amelyek 2013-ban elnyerték az Ökoiskola címet. Vannak iskolák, amelyeknek ez első ízben sikerült, másoknak már másodjára, s amelyek idén harmadszor teljesítették a feltételeket, azok ezzel elnyerték az „Örökös ökoiskola” címet.

Beszédemben nem kívánok

ÖSSZEFOGLALÓ

Magyarország a második világháború után, megszabadítva a hazai és német náci terrortól, egyúttal a kommunista nagyhatalom, a Szovjetunió befolyási övezetébe került. A fegyverletétel első pillanatától megkezdődött a harc a kommunista hatalomátvétel, az újabb diktatúra érdekében. Ennek egyik látványos jelenete a megtépázott, háborús bűnsegédként elmarasztalható tisztviselői, közalkalmazotti kar megtisztítása volt, a folyamatot ésszerű létszámleépítésnek tüntetve fel. Ez volt az úgynevezett „bélistázás”. Ennek a politikai indítékú tisztogatásnak a pedagógustársadalom is érintettje volt. Bár a krónikus oktató-nevelő hiány a pedagógusok szempontjából kedvező körülmény volt, ennek ellenére nagyszámú vétlen pedagógus vált meghurcolttá, amit aztán a kapkodó revízió sem orvosolhatott igazán. A történtekről jelentős, bár súlyosan hiányos, és mindmáig feldolgozatlan iratanyag áll rendelkezésünkre. Országos feldolgozásuk sürgető feladat. Ez az írás elsőként próbálja a történteket a források tükrében, pedagógus-nézőpontból szemügyre venni.

BEVEZETÉS

A dolgozatban azt vizsgálom, hogy milyen mértékű és minőségű ismerettel rendelkeznek a magyar középiskolás diákok az európai politika fundamentumait illetően, s hogy milyen úton-módon lehetne ezt a tudást bővíteni. A diákok Európai Uniós (EU) ismereteiről adatokat kérdőívek segítségével és egy 45 perces EU-s bevezető előadás során feltett kérdésekre adott válaszok alapján

AZ "ISTENNEK TETSZŐ" CIVILIZÁCIÓ ALAPJAI

Az

Benedek András szerkesztésében 2008-ban jelent meg a Digitális pedagógia című tankönyv, amely a tanulási és tanítási folyamat újragondolt feldolgozásával foglalkozott, illeszkedve a XXI. századi sajátosságokhoz. 2013-ban, részint ennek folytatásaként, részint pedig újragondolásaként tarthatjuk a kezünkben a Digitális pedagógia 2.0 című kötetet.

A könyv a kiadó tehetséggondozás-kutatásáról és lehetőségeiről szóló sorozatának nyolcadik kötete. Izgalmas a téma, a szerző bámulatos terjedelmű irodalomjegyzéke is mutatja: több oldalon keresztül sorakoznak a szerzők és címek. A hivatkozott művek legnagyobb része angol nyelvű. Ha semmi más érdeme nem volna a kis kötetnek, mint hogy a nehezen hozzáférhető és olvasható szakirodalom

A PISA-felmérés rossz magyar eredményeiért a hazai pedagógiai sajtó közvetett (ám ezért még nem jelentéktelen súlyú) felelőssége is könnyen megállapítható. Tudhatjuk-e igazán, mi történik az iskoláinkban (mi történt az elmúlt huszonöt, horribile dictu, hatvanöt évben)? Ha kétségeink vannak, és lehetnek, akkor az nem utolsó sorban a pedagógiai sajtó mulasztása. Amiből persze visszafelé az is