Új Pedagógiai Szemle, 2013/11-12

Látássérült fiatalok szegregált és integrált oktatásának szembeállítását céloztam meg hét interjú segítségével, a megkérdezettek többségének egyaránt volt tapasztalata mindkét formáról. A kétféle intézményben szerzett élmények eltérése szembetűnő volt. Megfogalmazódott bennem a kérdés, minden körülmények között igazolható-e az integráció? Valóban szükség van-e a látássérültek integrált oktatására? Valóban az érdeküket szolgálja ez? Egyik interjúalanyom szavaival élve: „Amíg az integrált oktatás alapjai nincsenek megfelelően biztosítva – tanárok speciális szakmai felkészültsége, megfelelő oktatási eszközök megléte – addig az oktatás ezen formája nem lesz mindenki számára sikeres.” Az integrált intézményi élményeikről beszámoló diákok szavai az említett hiányt bizonyították, míg a szegregáltan tanuló fiatalok leírása iskolájukról és tanáraikról bizalmat ébresztettek bennem a speciális, elkülönült oktatási forma iránt.

AZ IMPULZUS

E cikk megírásához a Magyar Tudományos Művek Tára (a továbbiakban: MTMT) értékrendszerének ismeretében Bárdos (2012) tanulmánya adta az impulzust. Cikkének és munkássága egészének szándékaival, céljaival egyetértek. Nem osztozom azonban abban a hitében, hogy itt-ott már csatát nyertünk: „Szűkebb szakterületünk, a nyelvpedagógia tudományos diszciplínává fejlődésének

A szépirodalmi szövegek nem az irodalomórák számára születtek. Főként nem azért írták őket, hogy lelkes irodalomtanárok és diákok közösen kutakodjanak bennük, hátha meglelik azt a „valamit”, amit elrejtett benne az író. Szerencsére ezt az írók is tudják, így aztán van, hogy nem is rejtenek el benne semmit, hacsak nem a világuk egy szeletét, és nem is az a szándékuk, hogy pont azt lelje meg az olvasó, az is elég, ha saját magát, saját világát ismeri vagy érti meg általa.

„Én a konzervatív iskolát kedvelem, de ez talán túl konzervatív”

(Középkorú értelmiségi házaspár vagyunk. Az utóbbi tizenöt évben a munkánk miatt többször költöztünk egyik kisvárosból a másikba. Először Székhelyről Homokvárra, ahol a nagyobb gyerekek elkezdték az iskolát, majd vissza Székhelyre, ahonnan pár év után Csapládra, ahol jelenleg is

Ciróka Bábszínház: Gimesi Dóra: A Csomótündér, zeneszerző: Szabó Balázs, koreográfus: Fosztó András, rendező: Kuthy Ágnes, zenei közreműködő: Dunai Tamás, játsszák: Apró Ernő (Blattner
Géza-díjas), Krucsó Júlia Rita, Fülöp József, Ivanics Tamás

„Van a világon egy csomó tündér, ezt mindenki tudja.

Tankönyvként is forgatható ez a könyv, miközben szerzői esztétikai élményt nyújtó stílusban közvetítik enciklopédikus tudásukat. Magabiztosan vezetnek végig az egyetemes és a hazai (gyermek)irodalomtörténet fordulópontjain, párosítva az életkorból fakadó szükségleteket a napjainkban is befogadásra alkalmas művekkel. Arra keresik a választ, hogy mi az, amit feltétlenül érdemes megismertetnünk

Budapest Bábszínház: Lúdas Matyi, írta: Tasnádi István, rendezte: Fige Attila

Kicsik és nagyok örömére

Matyi: Schneider Jankó / Tatai Zsolt, Döbrögi: Pethő Gergő, Liba: Juhász Ibolya / Rusz Judit Klára: Karádi Borbála / Kovács Judit, Matyi anyja:

Keywords: information communication technology, Europe 2020, Estonia, Latvia, Czech Republic, development plans

This paper examines the educational role of information and communication technologies (ICT), based on national development documents of four countries: Estonia, Latvia, the Czech Republic and Hungary. It shows that due to the effects of the EU’s development policy,

A megújult Új Pedagógiai Szemle első lapbemutatójára Budapesten, az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban (AKG) került sor október 16-án, azon megfontolásból, hogy egy pedagógiai lap ott legyen, ahol a pedagógia működik és él, a gyakorló pedagógusok között. A lap célja, hogy műhelyként szolgálja a közoktatást, a tudományt és a mindennapi pedagógiát egyaránt nagyon komolyan, hogy a két oldalról érkező történetek, gondolatok egymásnak kiáltsák: „Ide kéne figyelned!” Reményünk, hogy ebből a kölcsönös figyelemfelhívásból együttműködés és közös munka lesz.