Új Pedagógiai Szemle, 2009/4

Az érettségi vizsga még ma is őrzi közösségteremtő funkcióját, így magában hordozza a rituálék három fázisát, az elválást, az átmenetet és az új beilleszkedést. Mi a magyarázata a felnőtté avatási funkció viszonylagos változatlanságának? A felnőtté avatás, az „érettség” kultikus kimondása és közösség előtti be- és felmutatása antropológiailag is kódolt lehet, és összefügghet az állatvilági ivarérettség megszerzésével és elfogadtatásával. Emellett az iskoláztatási rendszer működtetésében és fenntartásában érdekelt felek az elmúlt évtizedekben szociális széthullást és az értékek elvesztését tapasztalták meg, így szükségük van a rituálékra, „melyek kompenzálják az identitás és a közösség, a rend és a biztonság elvesztését”.

A tanulmány az iskoláknak mint szervezeti egységeknek a klímájára fókuszál. A szerző az iskolai klímát a pedagógusok percepcióján keresztül ragadta meg, és arra volt kíváncsi, hogy az olyan változók, mint a pedagógusok kora, neme, a különböző szolgálati idővel rendelkező pedagógusok véleménye, az iskola jellege (város, község) és nagysága (az iskolában tanító pedagógusok száma) befolyással vannak-e az iskolai klímára. A kutatáshoz a Halász Gábor által 1980-ban elkészített klímatesztet használta. Az adatfelvétel 2003-ban, szlovákiai viszonylatban, kistérségi általános iskolák pedagógusai körében történt.

A tudásgyarapítás különböző módozatai nem zárhatják ki egymást, de egyetlen megközelítés kevés a világ komplex megismeréséhez. Erre már a reneszánsz világ polihisztorai is rájöttek. A modern Európában számos különböző oktatási és kulturális szervezet hivatott újra megteremteni a reneszánsz reneszánszát oly módon, hogy cserelehetőségeket kínál mindazoknak, akik nyitottak a nemzetközi tapasztalatokra és az interkulturális együttműködésre. A Comenius Association egyike azoknak a nemzetközi, oktatási és kulturális csereprogramokkal foglalkozó szervezeteknek, amelyek tevékenyen részt vállalnak abban, hogy Európa polgárainak szemlélete megváltozzon. Mindazonáltal, a szervezet minden igyekezete ellenére a diákok és oktatók korántsem használják ki a rendelkezésükre álló, nemzetközi csereprogramok lehetőségeit. A cikk – többek között – ez utóbbinak az okait kutatja.

Az írás az általános iskolai hálózat demográfiai, finanszírozási és jog­szabályi változások következtében bekövetkezett átalakulását vizsgálja statisztikai adatok segítségével 2001 és 2007 között, külön figyelemmel a kistelepülésekre, a kisméretű iskolákra és a kisebbségi oktatásra. A változások megfigyelhetők a feladatellátási helyek csökkenése mellett a fenntartói szerkezet átalakulásában és a kisebbségi programok indításában is. Az említett tendenciák a kistelepülések iskolahálózatát az átlagnál jelentősebb mértékben érintették.

Az utóbbi időkben az iskolai lemorzsolódások világszerte olyan méreteket öltöttek, hogy már komolyan veszélyeztetik a jövő gazdasági fejlődését, az egészséges társadalmi működést. Ennek a – sokak által „néma járvány”^[1]