A szerző tanulmányában áttekinti a gyermekkori kötődések lényeges motívumait. Az érzelmi viszonyulások szerveződésében a térbeli közelség, a megnyerő fizikai külső, a hasonlóságok, az egyéni képességek és a kompetencia játszhatnak szerepet. Óvodáskorban elsősorban a külső tulajdonságok, a közös játék és az aktuális érdekek a meghatározóak. A nagycsoportosoknál már megjelenik a szeretet, a védelmezés, a segítségadás. Iskoláskorban többek között a rokonszenv, a hasonló érdeklődés, a közös élmények, a szolidaritás, a segítőkészség, a megbecsülés, a barátság, a szeretet és a szerelem szerepel a motívumok között.